Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-06 / 131. szám
1989. június 6„ kedd o Szóvivői tájékoztató Eredményes tárgyalások Prágában és Béesben Pozsgay Imre és Horn Gyula a nemzeti igazságtételről és megbékélésről B kormányfő elfogadta Marosán György lemondását A kormány ülésének napirendjén szereplő kérdésekről Marosán György, szóvivő tájékoztatta a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőit. Elmondta, hogy a testület elsőként Németh Miklós varsói, prágai, illetve bécsi tárgyalásairól tájékozódott. A Rakowski miniszterelnökkel folytatott varsói tárgyalásokból különösen kiemelésre méltó, hogy Magyarország és Lengyelország céljai azonosak, s hasonlóak a problémák, amelyekkel a két ország a szocialista társadalom megújítása során találkozik. Várakozáson felül sikeresnek bizonyult a magyar kormányfő bemutatkozása Prágában. Különösen fontos, hogv olyan kényes kérdésben is sikerült közös nevezőre jutni, mint a nagymarosi építkezés felfüggesztése. Magyar részről a tárgyalások eredményeként könyvelik el, hogy a csehszlovák partner kinyilvánította: kész a helyzet közös megvizsgálására, s ennek érdekében miniszterelnökhelyettes vezetése alatt álló szakértői csoportot tioznak létre. Ugyancsak a bős— nagymarosi vízlépcső állt a magyar kormányfő és az osztrák kancellár bécsi megbeszéléseinek középpontjában. E tárgyalásokra is a közös felelősségtől áthatott higgadtság, tárgyilagosság és együttműködési készség volt jellemző. A kormány elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényjavaslat irányelveit is. Ennek megfelelően a problémakörről, s ezzel összefüggésben az egyházügyekről külön törvény születik a közeljövőben. A törvény alapvető feladata lesz, hogy biztosítsa a meggyőződés és a vallás szabad megválasztását, annak minden kényszert és megkülönböztetést kizáró gyakorlását. A törvénytervezetet széles körű társadalmi vitára bocsátják a Hazafias Népfront, illetve az egyházak segítségével. Az ezek tapasztalatait is magában foglaló tervezetet legkésőbb október végéig megvitatja a Miniszter- tanács. Marosán Györgytől Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter vette át a szót, hangoztatva, hogy a kormány ülésén jobbára olyan tervezetek kerültek napirendre, amelyek az emberi, az állampolgári jogok kiteljesítését szolgálják. A javaslatok összhangban állnak nemzetközi kötelezettségeinkkel is, s azok érvényesítésére törekszenek hazai jogalkotásunkban. A büntetőeljárási jogszabályok módosítása például eleget tesz annak az általánosan elfogadott normának, miszerint személyi szabadságától csak bírósági határozat foszthat meg valakit. A rádió tudósítójának kérdése nyomán Marosán György kormányszóvivő megerősítette : lemond hivataláról. A leköszönő szóvivő döntését indokolva emlékeztette az újságírókat, hogy a május elején tartott tájékoztatót követően nagy vihar támadt egy neki tulajdonított, szerinte azonban el nem hangzott — a lakosságot sújtó intézkedéseket kilátásba helyező — bejelentés nyomán. Ez volt az első eset — mondta a szóvivő —, hogy szavahihetőségét megkérdőjelezték, s ez volt az oka. hogy május 11-én bea.yúj- totta lemondását a miniszterelnöknek, aki azt elfogadta. A tv-híradó tudósítója arról érdeklődött, foglalko- zott-e a kormány hétfői ülésén a pekingi vérengzésről érkezett híradásokkal, kialakítottak-e valamilyen álláspontot erről. Bár a Minisztertanács nem tűzte napirendjére a véres katonai leszámolás értékelését, a szóvivő első benyomásait megfogalmazva a sajnálatos, az elgondolkoztató és a figyelmeztető jelzőket használta a Kínában lezajlott események kapcsán. Az események bizonyítják, mennyire jelentős, hogy a kormány a nemzeti közmegegyezés kialakításán munkálkodjék, s milyen nagy szükség van az alapvető emberi jogok törvényes biztosítékainak a megteremtésére. A sajtónak óriási szerepe van a demokratizálási folyamat előmozdításában, abban, hogy ne legyen lehetőség a visszarendezésre — hangsúlyozta Pozsgay Imre, az MSZMP PB tagja, államminiszter tegnap, a Magyar Sajtó Házában, ahol Horn Gyula külügyminiszter társaságában újságírókkal találkozott, Hozzátette: a köz- megegyezés nem csak lehetőség, hanem elkerülhetetlenül szükséges is ahhoz, hogy a magyarországi demokratizálási folyamat, a modellváltás békés úton menjen végbe. Véleménye szerint nem létezik olyan politikai erő, amely ezt elutasítaná. A június 16-i temetéssel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a gyászszertartás megítélésében előrehaladás történt. Az államminiszter rámutatott: a Hősök terén közös nemzeti megbékélési megnyilvánulást vár a gyászolóktól. Szólt arról is, hogy a különböző politikai szervezetekkel a kiegyezést előkészítő tárgyalásokon világossá kell tenni, hogy az MSZMP szabad választásokon kívánja megméretni magát. A választások időpontjáról, illetve a választási törvénytervezetről nyilvános vitát kell folytatni. Az MSZMP-nek ki kell nyilvánítania: nem érdeke, hogy felkészületlen, gyenge, infrastruktúrát nélkülöző szervezetekkel induljbn a választási küzdelemben, mert ez csak prolongálná a legitimációs válságot. Az 1956-os események értékelésével kapcsolatos vita a társadalom számára kevésbé jelentett katarzist, mert másként gondolkodott erről, mint az MSZMP tagsága, amelynek számára ez meg- hasonlásokkal járó vitát okozott. Az államminiszter ilyennek tartotta a Nagy Imre-ügyben bekövetkezett fordulatot. Cezúrát kell vonni a pártnak a saját múltjával kapcsolatban, csak azzal szabad azonosságot vállalni, ami az európai értékrendbe beleillik. A kongresszusra olyan programmal kell előállni, amely a nemzeti közmegegyezés jegyében * születik, az egyén számára is kapaszkodót nyújt, s olyan személyi képviseletet kell megteremteni, amely ezt a közmegegyezést hitelesíteni tudja — mondta Pozsgay Imre. Horn Gyula külügyminiszter arról szólt, hogy 1956. november 4-e után változott a politikai stílus és bizonyos politikai elemek is módosultak, azonban nem következett, nem következhetett be szakítás a sztálini modell alapelemeivel. Ez vezetett el azután ahhoz a súlyos válsághoz, amely különösen az elmúlt 15 esztendőben jelentkezett. A külső környezet, a sztálinista modellű országok nagyon jelentős mértékben befolyásolták a magyarországi viszonyokat, nem tették lehetővé a nemzeti igények és adottságok érvényesítését. Hangsúlyozta: az igazságkeresést csak új társadalmi modell kiépítésével lehet végérvényesen megvalósítani. Megítélése szerint a nálunk zajló folyamat társadalmi, politikai értelemben radikális és mind ez ideig erőszakmentes. Hozzátette: félúton vagyunk a pluralizmus politikai pilléreinek kiépítésében. Horn Gyula szerint mintegy 10-12 hónapra van szüksége az országnak ahhoz, hogy legitimálja a kialakulóban lévő politikai erőviszonyokat, megteremtse a többpártrendszerhez szükséges törvényeket és intézményeket. Figyelmeztetett arra, hogy a belső átalakulást súlyosan fenyegeti a gazdasági helyzet, amely veszélyezteti a politikai reformok megvalósítását. Az előrehaladással majdnem azonos ütemben jelentkeznek bizonyos leszámolási törekvések, s ma már ezek egyre inkább a reformfolyamattal szemben nyilvánulnak meg. A radikális változások békés úton történő végigvitele feltétele annak is, hogy további külső támogatást kapjunk belső gondjaink megoldásához. Hangsúlyozta: a magyar belső változások saját adottságainkból és felismerésünkből indulnak ki, s senki számára nem jelentenek receptet, valamint lazítást szövetségi kötelezettségeink teljesítésében. Ezzel együtt folyamatosan munkálkodunk azon, hogy a szövetségi rendszeren belüli viszonyokat tovább korszerűsítsük, ennek jegyében a magyar külpolitika tudatosan hangsúlyozza azt, hogy nem csupán nemzeti keretek között, hanem nemzetközi méretekben is biztosítani kell a párt és az állam szétválasztásának a folyamatát. Utszéli virágok Átalakulási törvény Nem kötelező — csak lehetőség Megint sikerült egy tetszetős csónakot fabrikálni, csak éppen a víz hiányzik alóla, no, meg néhány evező hozzá — így vélekednek sokan az átalakulási törvényről, amelyet a napokban fogadott el a Parlament. A hajósnyelven fogalmazott kétkedések közgazdászul olyasvalamit jelentenek, hogy Magyarországon egyelőre nincsenek meg az átalakuláshoz szükséges piaci feltételek, és igazából még hiányzik az átalakulást ösztönző tényezők rendszere is. Mások szerint a csónak alatt már csordogál a víz, és legalább egy törött tollú evező is akad. Akárhogyan is az átalakuláspártiak nem reformisták vagy baloldaliak, s akik az átalakulás lehetőségével nem kívánnak élni, nem sztálinisták, vagy fundamentalisták. Egyszerűen azért, mert az átalakulási törvény nem ideológiai-politikai kérdés, hanem szigorúan technikai, szakmai probléma. „Ez még nem tulajdonreform” — állítják a törvény készítői. Az átalakulási törvény létrehozásának gondolata a társasági törvény előkészítése során nem gazdasági reformlépésként, hanem jogi problémaként merült fel. A társasági törvény, amelyet tavaly fogadott el a Tisztelt Ház, enélkül is betölti funkcióját, s a világ legtöbb országában nincs is átalakulási törvény. Akkor hát minek ez nekünk? — kérdezhetnénk joggal. Azért mert ha — elsősorban az állami szektorban — ösztönözni szándékozunk a hagyományos szervezeti, vagyis vállalati és szövetkezeti formákban működő vállalkozások gazdasági társaságokba való átmenetét, akkor célravezető egy segítő-támogató törvényt életbe léptetni. Lássunk egy példát. Jogi értelemben nem nevezhető átalakulásnak, ha egy állami vállalat vagy szövetkezet megszűnik, mert csődbe jutott és felszámolják. Ezt követően pedig a csődbe ment vállalat vagyonának felhasználásával a volt alapító másokkal új gazdasági társaságot hoz létre. Hasonlóképpen nem számít átalakulásnak, ha egy vállalat vagy szövetkezet több egysége szétválik és ezek gazdasági társaságot — rt.-t vagy kft.-t — hoznak létre. Átalakulásról akkor beszélünk, ha a gazdálkodó szervezet „egy az egyben” valamiféle gazdasági társasággá alakul. Voltaképpen ez az átalakulás törvényes tárgya. Ilyenkor az általános jogutód az átalakuló szervezet lesz. E folyamat során nem járnak le a hitelezői követelések, érvényben maradnak, a korábban megszerzett hatósági engedélyek, semmilyen pótlólagos adó, vagy vagyonátruházási illetékkötelezettség sem keletkezik. A piacgazdaság kialakulásához szükséges a piaci szereplők számának a növelése. Ezért az államnak jól felfogott érdeke fűződik ahhoz, hogy — elsősorban a nagyobb vállalatok körében — támogassa a gazdasági társasággá való átalakulást. Ám ez nem jelentheti azt, hogy központi utasításokkal kampány alakuljon ki „felülről”, mintegy tömegesen kényszerítve a gazdálkodó szervezeteket az átalakulásra. A törvény lehetőséget ad mind az állami vállalatoknál, mind a szövetkezeteknél, mind pedig a társadalmi szervezetek, érdekképviseletek, egyesületek vállalatainál, illetve leányvállalatainál az átalakulásra. Lássuk ezek közül a legnagyobb kört, az állami vállalatokét. Jelenleg három formában működnek az állami vállalatok. Ezek közül a legelterjedtebb a vállalati tanács irányítása alatt működő, valamint a kisebb vállalatoknál a dolgozók közgyűlése által irányított önigazgató vállalat. A harmadik csoport az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok köre. A nyolcvanas évek közepén kialakított szabályozás az állami vállalatok döntő többségénél a tulajdonosi jogosítványt szinte teljes mértékben a vállalati önkormányzatra, vagy önigazgatásra bízta. E konstrukcióval szemben azonban alapvető és megalapozott kifogás, hogy a hosszú távú vagyonérdekeltség nem érvényesül, összefonódnak a tulajdonosi és a menedzseri funkciók. Holott egyre égetőbb kérdés, hogy az állami tulajdon is üzleti és ne adminisztratív alapokon működjék. A korábbi túl- államosítás korrekciójaként az állami tulajdon egy része „privatizálható”, vagyis véglegesen vagy bérleti rendszerben társadalmi szervezeteknek, magánvállalkozásoknak vagy külföldieknek adható át. -A többség azonban változatlanul állami tulajdonban marad, de a működés javítása érdekében az állam közhatalmi és tulajdonosi minősége egymástól elválasztandó. A törvény .szerint az önkormányzó vállalatoknál az átalakulás döntése a kollektív, azaz vállalatvezetési fórumot illeti meg. Van azonban olyan kivételes eset, amikor az alapító szerv is elrendelheti az átalakulást. Ilyen például, ha a vállalat nem megfelelően gazdálkodik és vagyona meghatározott idő alatt jelentősen csökken. Figyelembe véve a még kialakulatlan piaci viszonyokat, és a vagyonértékelés problémáit, bizton állítható, hogy ez a törvény sem csodaszer, nem valamiféle általános gyógyír a magyar gazdaság bajaira, de a korábbiaknál jobb lehetőséget teremt a piackonform gazdaságirányítási és vállalati magatartás kialakulására. Hajnóczy Árpád Megalakult a Magyar Néppárt Békés Megyei Szervezete Békéscsabán, június 2-án megalakult a Magyar Néppárt Békés Megyei Szervezete; a Magyar Néppárt jogelődjének a Nemzeti Parasztpártot és a Petőfi Pártot tekinti. A párt Békés megyei szervezete egy markáns, embercentrikus agrár- program és falusi településhálózat-fejlesztés megvalósításához akar működésével hozzájárulni. (A csabai szervezet • alakuló megbeszélésén részt vett Hegyesi Imre, aki 1939-ben alapító tagja volt a Nemzeti Parasztpártnak.) Az alakulóülés résztvevői kinyilvánították. hogy be kívánnak kapcsolódni a Békés megyei kerekasztal munkájába is. A Magyar Néppárt Békés Megyei Szervezetének ügyeit Ballai Pál, agrármérnök, a Békéscsaba- mezőmegyeri Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnöke irányítja.
