Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-05 / 130. szám

1989. június 5., hétfő Megtartották a megyei népfront-küldöttértekezletet Misszió a közmegegyezésért Szabó Incéné, a gyomaendrődi népfrontbizottság titkára a felszólalásában hangot adott annak a példa­értékű kezdeményezések. amely városukat jellemzi: nevezetesen arról beszélt, a helyi népfront székháza otthont, helyt adott az ellenzéki kerekasztal-megbeszé- léseknek, a közmegegyezésre törekvésnek, s ma már kö­zösen fáradoznak a város legégetőbb problémáinak meg­oldásán. — Tudatosan figyeltem, lestem, mikor alakulnak ki a helyi alternatív szervezetek csírái, s alkalomadtán azzonnal felajánlottam a segítségünket, amellyel szíve­sen éltek. Nem volt helyük a tanácskozásra, papírjuk, írógépük; ma már rendszeresen nálunk üléseznek, én magam vagyok a jegyzőkönyvveztőiük. A közmegegye­zés jegyében Jenei Bálint, tanácselnök a segítségünket kérte abban: talál ko zhass ék az új szervezetekkel, be­szélgetni, tájékozódni és tájékoztatni szeretne a város jövője érdekében. Egy ilyen misszió, amit vállaltunk, nem teljesíthető tolerancia nélkül, ezt messzemenően figyelembe kell vennünk. Nem titkoljuk, élő kapcsola­tot létesítettünk az egyházzal is. és minden reményünk megvan arra: közösen gondolkodhatunk és cselekedhe­tünk a nemrégiben újjáválasztott pártapparátussal is. (Folytatás az 1. oldalról) a népfront védőernyőjére a gyakorlati tapasztalatok alapján. Helyi szinten ugyan, főképpen a községekben, megőrizte, sőt szélesítette tö­megkapcsolatait a mozgalom, ezért úgy vélik, a népfront önbecsülését a többi szerve­zethez képest a legkevesebb kritika illette, azzal együtt is, hogy került konfliktus­helyzetbe, és voltak feszült­ségei. A következőkben a válasz­tott testületek tevékenységét elemezte az előadó. Szólt ar­ról, hogy a népfronttestüle­tek működési területükön hagyományosan szigorú hie­rarchiában mozogtak, füg­gőségük helyileg volt meg­határozott. A testületek vál­lalták a helyes vagy helyes­nek vélt döntések továbbí­tásában a „transzmisszió” szerepét, beletörődtek, hogy a döntések meghozatalánál csak véleményeztek. Érdek­feltáró, érdekütköztető tény­kedésük a testületi ülések belügye maradt. Választáso­kon gyakorta nevüket adták mások káderpolitikai tervei­hez. Magukban a testületek­ben adott kérdésekben érző­dött felelősségük, vélemény- alkotásban a bátorságuk, de a feladatok meghatározásá­ban a párt- és a tanácsi szervek döntéselsődlegessége érvényesült. A testületek va­lós helyi cselekvési tervet nem tudtak kidolgozni. Az egyes munkabizottsá­gokat, munkaterületeket vet­te ezután sorra Szikszai Fe­renc. Így részletesen foglal­kozott a jogi munkabizott­ság működésével, a mozga­lom gazdaságpolitikai tény­kedésével, ebben a telepü­lésfejlesztő társadalmi mun­kával, melynek szervezésé­ben, megvalósításában döntő szerepet töltöttek be a helyi népfrontbizottságok; a mind­inkább előtérbe kerülő kör­nyezetvédelemmel, érdekvé­delemmel. A következő nagy kérdéskör volt a népfront­mozgalom társadalompoliti­kai munkája, mely me­gyénkben elsősorban a csa­ládvédelmet, családsegítő feladatokat ölelte fel. A mű­velődéspolitikai tevékenysé­gi körön belül azokat a sa­játos területeket emelte ki a megyei titkár, amelyekben sokirányú tevékenységet fej­tett ki a népfrontmozgalom. Ilyenek az iskola és a tár­sadalom kapcsolatainak javí­tására való törekvések, az olvasó népért mozgalom, a honismereti, helytörténeti munka, a közösségi művelő­dés, az öntevékeny mozgal­mak, s ebben mindenekelőtt a nyári táborok. A béke-, barátsági, szolidaritási mun­kával, a népfront nemzeti­ségi munkájával és az egy­házpolitikával foglalkozott ezután Szikszai Ferenc. A beszámoló végezetül az új politikai helyzetben a mozgalomra váró feladatok­kal foglalkozott, a ma diva­tos fordulattal élve: mit akar a Hazafias Népfront? „Ezt a kérdést azonban csak r----------------------------------------­Serleg a másfél milliárdért Békés megye a [HNF Or­szágos Tanácsától «lismerd oklevelet és serleget kapott. Milyen mutatók alapján ér­demelte ki ezt az elismerést? Nos, a településfejlesztő tár­sadalmi munka keretében 1986—88-ban 3 milliárd 995 millió forint társadalmi munkát végeztek a megyé­ben. Ebből 1988-ban 1 milli­árd 544 millió forintnyit, melyből 573 millió /forint a tanácsi fejlesztésű, míg 971 millió forint a költségvetési forrásokat kímélte. Ezért az utóbbi években a megye több települése is nemzeti zászlót kapott a HNF-tői. A fejlődést jól mutatja, hogy míg 1980-ban Békés a megyék között az utolsó, 1985-ben a hatodik és 1988-ban már má­sodik volt. Békés megyé­ben 1988-ban egy lakosra több mint 3400 forint társa­dalmi munka jutott, az or­szágos átlag csaknem két­szerese. most tehetik fel igazán a mozgalomban részt vevők először, mert eddig ez így szólt: mit akarnak a nép­fronttal? — mondta az elő­adó. — Ha ez így van — márpedig így —, akkor e mozgalom most került abba a helyzetbe először, hogy felemelheti a fejét és önbi­zalommal tekinthet a jövő­be ... Mi úgy gondoljuk, a Hazafias Népfront őrizze meg mozgalmi jellegét, ne alakuljon át párttá, társa­dalmi szervezetté, ne legyen zárt, t&gsággal rendelkező szervezet. .. Stratégiai cél­kitűzésünk egy olyan moz­galom működése, éltetése, mely az adott történelmi pillanatban képes hiteles vá­laszokat adni a szervezetnek és az egyénnek egyaránt. Kell egy olyan szervezet ebben a társadalomban, mely pártoktól, szakmai cso­portosulásoktól függetlenül képes általános érdekeket ki­fejezni. E tekintetben leg­fontosabbnak a települést, mint közösség gondjait ért­jük. Elő kell mozdítanunk, hogy az eddig tagolatlan, vagy alá-fölé rendelt vi­szonyban összefogó kapcso­latok helyébe a partneri, együttműködő forma kerül­jön. Ennek érdekében az el­következő évek leginkább népfrontos feladata az új kö­zösségek, csoportosulások, szervezetek létrehozásában való kezdeményező részvétel. Bátorítás és segítség kell egy demokratikus politikai be­rendezkedéshez nem szokott társadalomban ahhoz, hogy létrehozza az úgynevezett civil társadalmat, melynek legfőbb jellemzője az ön- szerveződés és önigazgatás. Érdekvédelmet kell ellát­nunk a legteljesebb állam- polgári értelemben! Véde­nünk kell az állampolgár jo­gát, a gyülekezési, egyesü­lési, lelkiismereti, választási, kulturális, kisebbségi és egyéb kérdésekben. Ezekben természetesen együtt kell munkálkodnunk minden ar­ra vállalkozó szervezettel, le­gyen az párt, egyház, kör vagy egylet.” Befejezésül a helyi nép­frontbizottságok újraválasz­tásának tapasztalatairól adott számot röviden Szik­szai Ferenc. n vita A beszámolót követően huszonnégyen szólaltak fel; Bocskai Mihályné (Békés­csaba), Halász Andor (Sar­kad), Szabó Incéné (Gyoma- endrőd), dr. Regele Károly (Gyula), Bessenyei Ferenc (Mezőhegyes), dr. Herjeczki János (Gyula), Tóth Sándor- né dr. (Szarvas), Varga Sán­dor (Békés), dr. Kincses Sán­dor (Szeghalom), Kelemen Mihály (Csorvás), Tábor An­tal (Békéscsaba), Tóth And­rás (Csanádapáca), Ambrus János (Gyula), Wolf József (Szarvas), Jenei Béla (Bé­kés), dr. Pankotai István (Békéscsaba), Bozó József (Űjkígyós), Hankó András (Békéscsaba), Varga Péter (Mezőhegyes), Steigervald György (Békéscsaba), Wag­ner Sándor (Békéscsaba), Dobos László (Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, tit­kár), dr. Forrai József (Bé­késcsaba) és Kopján-Kissné dr. Zsemberi Mária. Jelkép értékű is egyben, hogy az első hozzászóló a béke nagy kérdésével fog­lalkozott, elemezve a nép­front egyik nagy küldetését a mozgalomban. Gondolatai­hoz később mások is egyet­értőén csatlakoztak. Többen felemelték szavu­kat a kisnyugdíjasok élet- körülményeinek javításáért, érzékeltetve a lakóhelyükön élő idősek gondjait. A meg­oldásokat keresve, elhang­zott: a magas nyugdíjak le­faragásával kell pótolni a létminimum alatt élőkét. A hallgatóság figyelemmel kísérhette: egy-egy telepü­lésen hol tart ma, hogyan dolgozik a helyi népfrontbi­zottság. A népfrontmozgalom érté­kelése, jelenlegi állfepota, küldetése nem fogalmazhá- tó meg a múlt elemzése nél­kül — hangoztatták a fel­szólalók. A mai helyzet ki­alakulásának két alapvető okát dr. Herjeczki János gyulai küldött a követke­zőkben fogalmazta meg: „Megcsúfolva ennek a moz­galomnak a történelmi múlt­ját, egy hibás politika elv­telen kiszolgálására késztet­ték, ugyanakkor a hatalom albérlőjeként maga is ki­szolgálójává lett ennek a politikának”, majd javasla­tait tett a szervezet nevének megváltoztatására, amely szerint a Hazafias Népfront a jövőben a Hazafias Nem­zeti Szövetség elnevezést vi­selje. Felhívta a figyelmet a napi politikában való rész­vétel kiemelt fontosságára. A vitát Szikszai Ferenc foglalta össze. Választások A megyei népfront-kül­döttértekezlet végezetül megválasztotta tisztségvise­lőit, testületéit és a HNF IX. kongresszusának küldöt­teit. A Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottsága el­nökévé, nyílt szavazással, egyhangúlag dr. Herjeczki Jánost, a megyei ügyvédi kamara elnökét választották. Az alelnöki posztokra két- két jelöltet állítottak a kül­döttek: általános alelnöknek dr. Ambrus Zoltánt és dr. Köteles Lajost, gazdaságpo­litikai alelnöknek pedig Or­bán Mihályt és Szénási La­jost. A szavazáskor jelenlevő 191 küldött közül 186-an voksoltak dr. Ambrus Zol­tánra, mégis belebonyolód­tak a résztvevők a válasz­tásba, többen a szavazás megismétlését kérték, ezt azonban végül is elvetették, hiszen csak 84-en voksoltak arra, hogy az egész proce­dúrát elölről kezdjék. Egy közbevetett kérdés is el­hangzott dr. Ambrus Zol­tánnak címezve, nevezete­sen: mi van a bundaügy- gyel? „örülök ennek a kér­désnek, mert legalább el­mondhatom: ellenem sem­miféle büntetőeljárás nincs folyamatban” — felelte a megszólított. Mindent egybe­vetve: általános alelnök dr. Ambrus Zoltán, a megyei könyvtár igazgatója, gazda­ságpolitikai alelnök Orbán Mihály agrármérnök, a me­zőgazdasági szövetkezetek egyesületének orosházi igaz­gatóhelyettese lett. A tit­kári posztra — egy tartóz­kodással — ismét Szikszai Ferencet választották a kül­döttek majd két módosítás­sal — a lakóterületi és kép­viseleti elv alapján közvet­lenül már megválasztottak és a képviseleti alapon de­legáltak mellé — a jelölő­listán javasolt 23 tag került a megyei népfrontbizottság­ba. A népfront megyei pénzügyi ellenőrző bizott­ságának elnöke Kelemenné Bereczki Éva lett. A küldöt­tek öt tagot választottak a HNF Országos Tanácsa tag­jai sorába és 24 küldöttet a IX. kongresszusra. A megyei népfront-kül­döttértekezlet dr. Herjeczki János szavaival zárult. Az új elnök megköszönte a bi­zalmat, majd arról beszélt, hogy azon nagy feladatokat, amelyekre a tisztségviselők­kel együtt a küldöttértekez­let őt megválasztotta, csak akkor lesz képes megvalósí­tani, illetve a várakozásnak megfelelni, ha a küldöttek és a mögöttük álló tömegek ebben támogatják. A helyi tennivalókat a települése­ken a helyi népfrontnak kell felvállalnia, a megyei szin­tű feladatokat a megyei bi­zottságnak, országos szinten pedig azon küldöttek képvi­seljék Békést, akik ott tud­nak, képesek előrevinni kö­zös dolgainkat. László Erzsébet —Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Az elmúlt napokban tartották 45. éves érettségi találkozóju­kat a Békéscsabai Kereskedelmi Középiskola 1944-ben vég­zett diákjai. Az „öregdiákok” között az osztályfőnök, a 90 éves dr. Szakhmáry Gyula (középen) Fotó: Császár Lajos Gyermeknap? Május utolsó vasárnapja a gyermekek napja volt. Dél­utáni sétám a városba vezetett. Nagyon elkeseredtem, mert sok kulcsos gyereket láttam egyedül csellengeni. Ahogy a városban a lakótelephez közeledtem, a gyerekek a lépcsőházakban szaladgáltak, vagy a bejárati kapu lép­csőjén ücsörögtek egy-egy csomóban. Nagyon sajnáltam valamennyit. Egyáltalán, szeretik őket a szüleik? Kedves szülők! Legalább ezen, az ünnepnapnak neve­zett napon együtt kellett volna a családnak lennie. El­menni a rendezvényekre, hiszen annyi lehetőség volt. Önök örülhettek volna gyermekeiknek, s nekik is örö­möt szereznek, hiszen anyuval, apuval együtt nevetgél­ni, szórakozni nem mindennap lehet. Azok a szülők és gyerekek, akik egész nap együtt voltak, este biztos szép gyermeknapi emlékekkel feküdtek le. özv. Pólyák Sándorné, egy szomorú nagymama Fákat, bokrokat a városba! Olvasom a Népújságban, hogy a belvárosi lakótelepen lakók fákat és bokrokat kér­nek, de azt is megírják, hányszor futballoztak vagy törtek ki fákat a gyerekek. Az iskolában a környezet­és természetvédelmi órán foglalkoznak a lakóhelyi kör­nyezet védelmével. Kicsit a szülők is jobban neveljék gyermekeiket, közös családi estén sokat lehetne tanítani őket a természet szereteté- re és védelmére. Gondoljuk el, mennyibe kerül egy fa vagy egy bokor ültetése! Valamikor a Kulich-lakó- telep is olyan sivár volt, mint most a belváros... De fákat, bokrokat ültettünk, kis kertet csináltunk az ab­lakaink alá, amit most is gondozunk. Volt, akinek tet­szett, másnak nem. De azért fákat nem kellett kétszer ül­tetni, nem focizták ki, mert játszóteret is csináltak az apukák, s a gyerekek tud­ták, hol szabad ugrálni, fut­kosni. Most viszont hálásak azoknak, akik ligetté vará­zsolták a Kulich-lakótelep környékét. Érdemes meg­nézni! Nem vártunk min­dent a tanácstól, pedig ak­kor még több pénze volt. Ha vigyáznak és gondozzák környezetüket, néhány éven belül a város más részeit is széppé lehet tenni. Ehhez viszont nagy városszeretetre van szükség! Szöllősi Péterné, Békéscsaba Köszönet a véradóknak Köszönetét szeretnék mon­dani azoknak a tótkomlósi véradóknak, akik szívműté­temhez, gyógyulásomhoz a közelmúltban véradással hozzájárultak. Matyuska Sándor, Tótkomlós * * * Csanádapácán a közel­múltban véradónapot szer­vezett a Széchenyi Tsz. összesen 119-en adtak 50 liter életmentő vért. Több­szörös véradásért 14-en kaptak kitüntetést és pénz­jutalmat. A véradókat vé­gül ebéddel vendégelték meg. Tóthné Fodor Ilona, vöröskeresztes tag Tsz-nYugdíjasok találkozója Orosházán 40 éves az Orosházi Dó­zsa Tsz! A közelmúltban egész napos ünnepség volt téeszünkben. Ünnepeltük azokat az elszánt, bátor em­bereket, akik 1949-ben, ke­mény akarattal és hittel, termelőszövetkezeti csopor­tot alakítottak, nekivágtak az ismeretlennek. A 37 em­berből sajnos, már csak nyolcán élnek. Az ünnepség egyúttal nyugdíjas-találkozó is volt. Az idős embereket a tsz bu­szával határszemlére vitték, majd a kultúrházban videón megtekintették az 1953-ban készült filmet, „Arat a Dó­zsa Tsz” címmel. Szívbe- markoló volt magunkat a filmen viszontlátni, mint dolgozó embereket. Magya­ros vendéglátás, népdaléne­kesek, zene, dal olás tette felejthetetlenné a napot. Szőke Lajosné, a Dózsa Tsz egyik alapító tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom