Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-05 / 130. szám

1989. június 5., hétfő Véres vasárnap Pekingben A Tienanmen téren le­zajlott véres események után a kínai hatóságok először ismerték el, hogy halálos ál­dozatai is voltak a katonák bevonulásának. A pekingi tévé vasárnap délutáni je­lentése szerint „a szombat esti, vasárnap hajnali kato­nai akciók következtében polgári személyek sérültek meg, akik közül többen meghaltak”. Egy pekingi diák a DPA nyugatnémet hírügynökség tudósítójának elmondta, hogy legalább háromezer ember esett áldozatul a ka­tonai akciónak. Egy vezető kínai tudós véres tömegmé­szárlásnak nevezte a kato­nák bevonulását. Jang Hszien-ji akadémikus a Reu­ter hírügynökségnek el­mondta, hogy a diákok ke­züket feltartva próbálták feltartóztatni a katonai egy­ségeket. Ekkor gépfegyver­sorozatok dördültek. A me­nekülő diákokra számos lö­vést adtak le hátulról. A lengyel tévé tudósítója va­sárnap sugárzott helyszíni jelentésében szintén meg­erősítette, hogy a katonák hátulról lőttek a menekü­lőkre. Jerzy Bayer elmond­ta, hogy szemtanúja volt. amint közvetlen közelről Több száz halálos áldozatot kö­vetelt a katonaság brutális fel­lépése agyonlőttek egy diákot, aki sértegette a katonákat. Nyu­gati hírügynökségek hely­színi beszámolóikban arról tudósítanak, hogy a katonák nem kímélték sem a nőket, sem a gyermekeket. A tö­meg sokakat agyontaposott, számos embert katonai szál­lítójárművek gázoltak ha­lálra. A kínai tévében elhang­zott hivatalos jelentések ugyanakkor „merő rémhí­rekként” visszautasítják a tömegmészárlásról szóló be­számolókat. A pekingi tévé egy másik adásában arról tudósított, hogy a diákok és a katonák közötti összecsa­pások következtében a fegy­veres erők ezer tagja meg­sebesült. Az adásban látha­tó volt, arpint a véres ese­mények után takarítják a Tienanmen teret és egy páncélozott szállítójármű összetörte, majd elvontatta az amerikai szabadságszo­bor diákok által felállított mását. Esti hírügynökségi jelen­tések szerint páncélozott harci járművek vonultak ki a Tienanmen térről. Szem­tanúk szerint újra lőttek a tömegre, áldozatokról azon­ban nem érkezett jelentés. Késő estére szinte teljesen kiürült a város központja. A külső kerületekben azon­ban az emberek kisebb cso­portokban vitatták a tragi­kus eseményeket. A világ számos országá­ban megütközéssel reagál­tak a pekingi eseményekre. Margaret Thatcher brit kor­mányfő mély megdöbbené­sének adott hangot. Sten Anderson svéd külügymi­niszter értelmetlennek ne­vezte a vérontást. A holland kormány javasolta az Eu­rópai Közösségnek, hogv tartsanak tanácskozást a kí­nai helyzetről. Az emberi jogok védelmé­ben fellépő Amnesty Inter­national Li Peng miniszter- elnöknek küldött üzeneté­ben tiltakozott a tüntetők elleni brutális fellépés miatt. Meghall Khomeini A hírügynökségek vasár­nap hajnalban gyorshírben jelentették, hogy elhunyt Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője. A jelenté­sek a teheráni rádió vasár­nap hajnali adására hivat­koztak, és emlékeztettek ar­ra, hogy Khomeini ajatolla- hon két héttel ezelőtt belső vérzésének elállítására mű­tétet hajtottak végre. Khomeini egészségi álla­pota rákbetegség miatt évek óta rosszabbodott, és ezért az utóbbi időkben egyre ke­vesebbet mutatkozott a nyil­vánosság előtt. Az ajatollah egy teheráni kórházban húnyt el. Hivata­los életrajza szerint 87 éves volt. A haláláról szóló egy­mondatos közleményt fia és egyben fő tanácsadója adta ki. A közlemény így hang­zik: „A mohamedánok vezé­rének magasztos lelke a mennyekbe távozott, és szí­ve, amely tele volt szeretet­tel, Isten és az elnyomott emberek iránt, megszűnt do­bogni.” Khomeini az 1979-ben lét­rejött Iráni Iszlám Köztár­saság alapítója volt. Egészen hatvanéves koráig a teológia tanára volt, mindaddig, amíg nyíltan szembe nem fordult a sah uralmával. 1963-ban letartóztatták, s ennek hírére az országban véres zavargások törtek ki. A halálos ítéletet csak úgy kerülhette el, hogy 1964-ben száműzetésbe vonult: először Törökországban és Irakban keresett menedéket, majd Franciaországban telepedett le. 1979. február elsején, 15 nappal a sah távozása után Teheránban hatalmas tömeg ünnepelte az ajatollah dia­dalmas hazatérését. Ugyan­annak az évnek a decemberé­ben iszlám alkotmányt ve­zetnek be, amelynek értel­mében ő lett az ország első számú politikai vezetője. Az ÍRNA hivatalos hírügy­nökség jelentése szerint Khomeini ajatollah halálá­nak alkalmából az Iráni Isz­lám Köztársaságban negv- vennapos gyászt rendeltek el. Egységre, éberségre, a so­rok összezárására hívta fel Irán lakosságát „az ellenség kísérleteivel szemben” Kho­meini ajatollah halála után az ország három hatalmi szervének vezetője, hangoz­tatva, hogy a hadsereg meg­kapta a szükséges parancso­kat „az összeesküvésekkel szemben”. A teheráni rádió Ali Ha- menei hodzsatoleszlam, köz- társasági elnök, Hoszein Mu- szavi miniszterelnök, Hase- mi Rafszandzsani parlamen­ti elnök, valamint Abdel Ka­rim Muszavi-Ardebili legfel­sőbb bírósági elnök nevében ismertette a közleményt, mely hangoztatja: „Az imám halála után mindenkinek különösen ébernek kell len­nie, a sorokat összébb kell zárni az ellenség összeeskü­vésével szemben”. A nap folyamán megszü­letett a döntés az elhunyt temetéséről is: eszerint Irán szellemi vezetőjének végső tiszteletadására hétfőn kerül sor. Ali Hamenei hodzsatolesz­lam, köztártsasági elnök lesz Khomeini utódja — így ha­tároztak vasárnap este az iráni vallási vezetők. Vá­lasztásuk eredményét az or­szág hírügynöksége és a te­heráni rádió is bejelentette. Az újvidéki MtcruSió -ban olvastuk: A prágai tavasz húsz évvel később 21. Dubcek'arcán ülések nyomai voltak láthalék A közlemény az aláírókat a legfelsőbb pártszervekben be­töltött régi rangjukon tüntette fel. Ez azt jelenti, hogy nem vettek tudomást a kongresszus megtartásáról, s elfogadták a szovjet értékelést, hogy a kongresszus illegális volt. Nyil­vánvalóan olyan engedményekről volt szó, amelyet aligha lehetett elfogadni. A CSKP prágai egyetemi bizottsága már délután fél négykor kiáltványt tett közzé, amely visszautasított minden olyan megállapodást, amely kapitulációt és a szuverenitás elvesztését jelentette volna. Kiemelte, hogy inkább bele­egyeznek a nyílt megszállásba, mintsem a kapitulációba. Követelte a megszálló katonák távozását, a demokratikus folyamat elveinek tiszteletben tartását és a megszállás okozta károk megtérítését, továbbá, hogy a XIV. kongresz- szuson megválasztott pártszerveket a CSKP egyedüli törvé­nyes képviselőinek tekintsék. Akkor valószínűleg az egész ország hasonlóan reagált. Úgy vélték, hogy az igazság az ő oldalukon áll és győznie kell. Nem vették figyelembej hogy katonai igazság uralko­dott akkor Csehszlovákiában, és az nem az ő oldalukon állt. A rádióállomásokhoz már délután négy óra tájban érkez­ni kezdtek a tiltakozások a moszkvai megbeszélések miatt. Valamivel este hat óra előtt Dubcek beszédet mondott. Sza­vainál többet mondott hanghordozása. Minden szava az ér­telemre apellált, fegyelmet követelt és figyelmeztetett a rea­litásra. Hangjának remegésén azonban észrevehető volt, hogy milyen erőfeszítésbe telik minden szót kimondania, amely­ről tudja, hogy nehezen fogadják el azok, akiknél az érze­lem kerekedett felül az értelmen. Azokkal is szembeszegült, akik éppen a rádió hullámhosszán kezdték elítélni a moszk­vai megbeszéléseket. Dubcek beszéde zavart keltett. A rádióállomások ugyan nem sugározták tovább a tiltakozásokat és támogatásukról biztosították Dubceket. A legális televízió, bár egy nappal korábban bejelentette, hogy délután 4 óra és este 10 óra között sugároz majd műsort, egyetlen szót sem közvetített. Augusztus 28-án, szerdán reggel a rádióállomások né­hány ízben megismételték Gustav Husák kormányfőhelyet­tesnek a Szlovák KP éppen akkor Pozsonyban folyó kong­resszusán mondott beszédét. Husák elsőnek mondta ki nyil­vánosan, hogy vannak radikálisok és realisták. A radikáli­sok nem fogadják el a megállapodást, de nem tudják, hogy mit tegyenek utána. Ö realista, akárcsak mindazok, akik részt vettek a moszkvai megbeszéléseken és tudják, hogy nincs más megoldás. Olyan kibontakozás volt folyamatban, amely újabb bo­nyodalmakkal fenyegetett. A moszkvai közleményt a megbeszélések résztvevői komp­romisszumnak nyilvánították. A csehszlovák közvélemény többnyire diktátumnak tekintette. A kérdéses drámai és zűr­zavaros események egyes résztvevői csak több évvel később hozták nyilvánosságra a részleteket, és írták le, hogy mi tör­tént a Kreml falain belül, és hogyan jött létre az az idő tájt híres dokumentum. Zdenek Mlinar például leírta, hogy a csehszlovák „kül­döttség” három csoportban érkezett Moszkvába. Az egyik, amelyiket Svoboda elnök vezetett, augusztus 23-án, pénte­ken jött repülőgéppel Prágából. A másik csoport Dubcekkel és a többi letartóztatottal szintén pénteken érkezett meg re­pülőgépen Ukrajna Kárpátokon túli vidékeiről. A harmadik csoportot utólag szedték össze és vitték oda, hogy minél tel­jesebb legyen az összetétel, s ez a csoport augusztus 25-én, vasárnap érkezett meg. Ebben a csoportban volt Mlinar is. A Kremlből jön a fagy című emlékiratában megemlítette, hogy fizikailag valamennyien egészségesek voltak, csak Dub­ceket találta ágyban, „nyilvánvalóan nyugtató hatása alatt állt”. Dubcek arcán ütés nyomai voltak láthatóak. Mlinar leírta, hogy Dubcek a fürdőszobában elesett, és beleütötte az arcát a mosdó szélébe. Amíg a moszkvai közlemény szöve­gét készítették, Dubcek nem vett részt egyik kollektív meg­beszélésen és tárgyaláson sem, kivéve az utolsó napot, ami­kor aláírták a közleményt. A megbeszélésekről és a közlemény készítéséről utólag szerzett ismeretekből ítélve bebizonyosodott, amit kezdettől fogva feltételeztek. Egyáltalán nem volt szó tárgyalásokról. Egészen az aláírásig, augusztus 26-ig, a két „küldöttség” nem ült össze. Úgy folyt a megbeszélés, hogy szovjet részről egye­sek ultimátumszerű szövegjavaslatokat terjesztettek elő, amelyekről azután a másik fél szintén csoportokban tár­gyalt. Csehszlovák részen sem volt sok közös találkozó. Dubcek a teljes idegösszeomlás állapotában volt, s időnként Cern- jik, Smrkovsky és mások beszélgettek vele. Alois Indra, akinek fontos szerepet szántak a Moszkva-barát munkás­paraszt kormányban, szintén beteg volt, és valahol a Krem­len kívül tartózkodott. Frantisek Kriegel, a Népfront elnöke sem vett részt a megbeszéléseken, mert őt Moszkva a prá­gai tavaszért a legnagyobb felelősséggel tartozó személyek közé sorolta, és ezért távol tartották a többiektől. A csehszlovák csoportokat többnyire két részre osztották. Az egyikben azok kaptak helyet, akik „forradalmi munkás- paraszt kormányt” akartak alakítani. A másikhoz Dubcek és a prágai tavasz többi szószólója tartozott, akiket a Moszkva- barát kormánynak bíróság elé kellett volna állítania. Az előbbiek egyetértettek mindazzal, amit a szovjet fél javasolt, a másik csoport tagjai tárgyalni akartak. Svoboda és Husák kezdetben az egyik csoportosulás felé sem hajlott. A csehszlovákiai helyzet, de leginkább az erőteljes, spon­tán népi ellenállás, továbbá a politikai vezetőség megosz­tottsága, amikor is a Moszkva-barát csoportnak nem sike­rült meggyőző többséget szereznie, mégiscsak befolyásolták a moszkvai megbeszélések menetét. Az SZKP KB Politikai Bizottságának meg kellett állapítania, hogy abban a pilla­natban nem hozhat létre olyan garnitúrát, amely teljesíti Moszkva összes parancsát. Ideiglenesen tehát együtt kellett működnie a régi politikai vezetőséggel. Dubcek és a többiek továbbra is megtartották tisztségüket. (Folytatjuk) Tomislav Butorac Súlyos vasúti szerencsétlenség a Szovjetuniéban Súlyos szerencsétlenség történt szombat éjjel — moszkvai idő szerint 23.14 órakor —, a transzszibériai vasútvonal kujbisevi igaz­gatóságához tartozó asa-ufai szakaszon, az Ural-hegy- ség térségében. Hatalmas gázrobbanás történt a vas­út közelében húzódó veze­téken. éppen akkor, amikor a robbanás térségében két, utasokkal teli személyvonat haladt el. A szovjet hírügy­nökség első jelentései sok áldozatról szólnak. A katasztrófa hírére va­sárnap reggel a helyszínre utazott Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács elnöke. Vele együtt * utazott Nyikola.j Rizskov miniszterelnök. Alekszandr Vlaszov, az oroszországi föderáció kor­mányfője, Dmitrij Jazov vé­delmi és Jevgenvij Csazov egészségügy-miniszter. Gennagyij Vegyernyikov KEVÉS A VILLANYERÖMÜ INDIÁBAN Az elkövetkező öt évben Indiában új villanyerőmű­veket építenek, hogy az ed­digi 8994 megawattról 11 771 megawattra növekedjen a termelés. Az új villanyerő­művek hajtóenergiája a fo­lyó- és geotermális vizek, a nap- és a bioenergia lesz­nek. Ebben az országban a falusi lakosság csak 21 szá­zalékának van áramszolgál­tatása, s ez igen nagy gon­dot okoz, mert a lakosság 75 százaléka falun él. India az erőművek építéséhez kül­földi hitelre is számít. MELEGPÓLUS — HIDEGPÓLUS Al-Aziziyah líbiai helység a világ legmelegebb helye. Meteorológiai feljegyzések tanúsítják, mértek itt már árnyékban is plusz 50 Cel- sius-fokot. A világ leghide­gebb helye viszont a Déli­sark közelében van, azon a helyen, ahol mínusz 94,5 Cel- sius-fokot mértek. miniszterelnök-helyettes ve­zetésével kormánybizottság alakult, amely rögtön meg­kezdte a szerencsétlenség okainak, körülményeinek vizsgálatát. A robbanás után kato­nai egységek, egészségügyi brigádok érkeztek a szín­helyre, hogy segítsenek az orvosi ellátásra szorulók­nak, s mielőbb lehetővé te­gyék a fontos vasútvonalon a forgalom helyreállítását. * * * Hétfőn országos gyászt tartanak a Szovjetunióban a szombat éjszakai vasúti szerencsétlenség nagyszámú áldozatának emlékére. Egye­bek között erről rendelke­zett a Legfelsőbb Tanács és a szovjet kormány. A szovjet vezetés vasár­nap közzétett táviratában részvétét fejezte ki a ka­tasztrófában életüket vesz­tettek hozzátartozóinak. MIVEL DOBÁLNAK MEG EGY FUTBALLBIRÔT? G. H. Rotter játékvezető hosszú éveken át tekinté­lyes gyűjteményre tett szert azokból a tárgyakból, me­lyekkel a labdarúgó-mérkő­zések alatt a feldühödött szurkolók a pályán megdo­bálták. A világ sok táján megfordult nyugatnémet já­tékvezető kollekciójában vannak gyufásdobozok, szemüvegek, esernyők, la­kás- és autókulcsok, cipők, pipák, kalapok, sétapálcák, sőt. . . még két gyermekcu­mi is. A LEGTÖBB SZEMÉLYI SZÁMÍTÓGÉPET a múlt évben az NSZK-ban adták cl. Európában a nyu­gatnémet vásárlók 1 031 200- at vettek meg. A második helyen Francaország áll, ahol 878 ezer kelt el. Nagy- Britanniában pedig kilenc­ezerrel kevesebb. KÖZLEKEDÉSI BALESETEK SORÁN A SZOVJETUNIÓBAN tavaly 47 ezer ember vesz­tette életét, és mintegy 300 ezren sebesültek meg. Az esetek 80 százalékában a jár­művezetők voltak hibásak. A balesetek száma vészesen növekszik az országban. Jú­nius elsejétől megszigorítják a szabályok megsértéséért kiszabható büntetéseket. Az új szabályokat könyörtelenül érvényesítik az ittas veze­tőkkel szemben. Ilyen eset­ben akár kétszáz rubelt is kérhetnek. rendkívüli vásárlási lehetőség! Szeghalmon az"ALFA" Villamossági Szaküzletben /Béke u. 16-18./- Fagyasztóládákat, kombinált hűtőszekrényeket- Szines és fekete-fehér TV-ket- Videókat és egyéb HI-FI berendezéseket .- Automata mosógépeket- Villanytűzhelyeket és sok egyéb árucikket 1989. júniusában hitelre vásárolhatnak mindazok, akik a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet működési körzetében /Szeghalom, Ecsegfalva, Dévaványa, Körösladány, Füzesgyarmat, Bucsa, Kertészsziget, Vésztő, Okány, Körösujfalu, Zsadány, Biharugra, Körös- nagyharsány/ laknak, vagy ott van állandó munkahelyük. Keressen fel bennünket - érdemes!

Next

/
Oldalképek
Tartalom