Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-27 / 149. szám
1989. június 27., kedd IZUllUkfltö Kihalt szakma Látogatóban Zleovszky Mátyás fésűs mesternél I---------------------------r~ B ékéscsabán a Gutenberg u. 13. szám alatti lakásán kerestük fel a 77 éves Zleovszky Mátyás fésűs mestert, aki 64 éve „szerelmese” a szakmának, 1943 óta önálló kisiparos, törvénytisztelő, adófizető állampolgár. Miért választotta ezt a nem mindennapi szakmát, hogyan él, dolgozik-e " még, erről szól írásunk: — • Erdélyben születtem. Édesapám földművelő volt, hat gyermeket nevelt. Amikor iskolába jártam, Smarsz nagybátyámnál laktam, mint szegény rokon. Ott ismertem meg és nagyon megszerettem a fésűkészítést. Édesapám az első világháborúban bevonult katonának, minket pedig a bácsikámék- kal együtt átköltöztettek Magyarországra. Három évig voltam „ásító inas”. A te- hénfejéstől a kerti munkáig sok mindent csináltam, de a szakmára megtanítottak. A két inas és a két segéd külön helyiségben lakott. Jól meg voltunk egymással. Az valami csodálatos érzés, amikor a kőkemény szaru „engedelmeskedik” nekem, és azt csinálok belőle, amit akarok. — Például? — Száz mintát mutathatok, a legfontosabbak: bontó és simító fésű, konty- tartó, hajcsat, kulcstartó, fogas, cipőkanál, könyvkötők részére hajtogatókés és sokféle dísztárgy. De a szaru nem adja magát „olcsón”. 25-féle művelet kell, amíg kész termék lesz belőle. Szellemileg, fizikálisán nagyon igénybe veszi az embert. A munkafolyamat végén hallatlan türelemmel csiszoljuk, amíg szemet gyönyörködtető tárgy lesz a szaruból. — Nem mindegy, milyen szarut használunk. Legprímább a szürkemagyar szarvasmarha szarva. Ebből is legjobb a bikáé és az ököré. Fontos, ne legyen fiatal a jószág. Sajnos, ez a marhafaj kipusztulóban van. Én ha kézbe veszek egy frissen levágott szarvat, máris látom: mit érdemes belőle csinálni. Ügyelni kell arra, hogy szálán vágjuk. A mai szarvasmarha-állományban igen sok a selejt szaru. Karámban tartják őket, soknak élő korában lefűrészelik a szarv hegyét, hogy ne bö- ködje a másikat. Ez már semmire sem jó. Jelenleg a Gyulai Húskombinátból szerezzük be a szarut. Nagyon rendesek velünk, kiválogathatjuk fz alkalmas darabokat, s csak azért fizetünk. —’Keresett termék a szarufésű? — De még mennyire. Klinikák, bőrgyógyászok küldenek hozzánk betegeket, akiknek a műanyag fésű hajhullást okoz. A szaru és a haj természetes anyag, megfér egymással, a műanyagot nem bírja mindenkinek a fejbőre. Amerikából, az NSZK-ból, Svájcból és szá« mos más államból keresnek fel a turisták és vásárolják a fésűt. A múltkor kaptunk egy levelet Esztergomból. Gyulán nyaralt egy házaspár és bontófésűt vásárolt tőlünk. A nevemre sem emlékezett, a borítékra azt írta: „Fésűgyártó kisiparos úrnak, Békéscsaba, a refor' rriátus templom mögött.” Igaz, hogy az evangélikus templom mögött lakunk, de a postás megtalált. Azt írta, hogy kedvenc fésűjét elhagyta, utánvéttel küldjék legalább hármat. Van olyan kisnyugdíjas, aki két részletben tudja kifizetni a fésű árát. Szívesen odaadom neki, mert tudom, hogy mennyire ragaszkodik a szarufésűhöz. Legyen ennyi öröme ... — Tudom, hogy a feleségével együtt súlyos betegek, többször voltak operálva. Bír-e még dolgozni? — Nagyon szeretem a szakmámat, amíg bírom, csinálom. — Sajnos, a pénz is nagyon ! kell — veszi át a szót a feleség. — Tessék, itt a nyugdíjszelvény: 4383 forint. Én nem kapok nyugdíjat, mert „csak” három gyereket neveltem és segítettem a férjemnek. Pontosan könyveltem a kiadás-bevételt, soha nem voltunk adócsalók. özvegyemberként ismertem meg a férjemet, nekem is, neki is volt egy gyermeke, aztán szültem egy közöset. Büszke vagyok arra, hogy csak annyit cívódtak, mint másutt az édestestvérek. Nem volt olyan, hogy „az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket”. Most is nagyon szeretik, tisztelik egymást, és minket, szülőket. — Ami nagyon fáj ! Több féle életmentő drága gyógyszerre van szükségünk. A férjem különösen nem nélkülözhet egy-két fajtát. Tessék nézni, egyik fiók tele az én gyógyszereimmel, a másik az övével. Gedos doktor úr, 30 éve orvosunk, iól ismeri betegségeinket, a kórházi zárójelentéseinket. Felesleges gyógyszert nem ír fel. Az áremelés óta sok pénzt hagyunk a patikában. Amikor szóba került a gyógyszersegély, az illetékes hivatalban azt mondták: kijönnek, környezettanulmányt végeznek, s aztán elbírálják, jogosak vagyunk-e rá. Hát kérem szépen : vagy jár az a segély, vagy nem jár. Nagyon megalázó számunkra. hogy a három gyermekünket zaklassák a miatt. ök amúgy is segítenek nekünk, nélkülük nem bírnánk élni, de valljuk be, manapság a középkorúaknak sem köny- nyű a gyermekek nevelése, taníttatása, pályakezdésükhöz az anyagi támogatás előteremtése. A népes család tagjairól — névadástól az esküvőig — rengeteg fotót őriznek a falak és az albumok. A Zleovszky házaspár nem gyűjtött vagyont, életük értelme a nagy család volt és az is maradt. Ary Róza A műhelyben Fotó : Fazekas Ferenc Hz éneklés lelke a zenének Kórusverseny-díjkiosztó Tarhoson A békés-tarhosi zenei napok egyik kiemelkedő .eseménye minden évben a kórusverseny. Az idén június 24-én 8 meghívott kórus versenyzett a különféle díjakért a békés-tarhosi zenepavilonban. A kórusok közül többen messziről érkeztek (Székesfehérvár, Szeged, Cegléd, Solymár, Galánta, Budapest). — Két gyermek- kórus, a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és a Békési 1. Sz. Általános Iskola kórusai azonban megyénket képviselték. A műsor összeállításában a kar- vezetők teljes szabadságot élvezhettek, csupán a húszperces műsoridő volt kötött. A tegnap délelőtti értékelésen Gulyás György karnagy, a békés-tarhosi zenei napok díszelnöke elmondta, hogy soha ilyen magas színvonalú nem volt még a tarhosi kórusverseny. „Ügy éreztem, tegnap Kodály maga is jelen volt a teremben — mondta —, hiszen megvalósult az a gondolat, hogy az éneklés a lelke a zenének...” Az értékelés után dr. Gyarmath Olgától, a békés- tarhosi baráti kör titkárától megtudtuk, hogy a részt vevő kórusokkal három olyan karnagy is érkezett, akik korábban itt végezték el a karvezető-továbbképzőt, illetve egyikük a mesterkurzust. Bizonyára nem véletlen, hogy mindhármuk kórusa kiválóan szerepelt a szombati versenyen, és a tegnap esti díjkiosztó gálaesten a Tarhosi Nagydíjat a Szeged-rókusi kicsinyek kórusa (karnagy Czakó János- né), a KÓTA díját a székes- fehérvári Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola kórusa (vezetője: Lovrek Károly), illetve a békés-tarhosi zenei napok kamagyi különdíját a galántai Kodály Zoltán daloskör karnagya, Józsa Mónika kapta meg. Várakozáson felül szerepelt a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Leánykara is, Soltészné Lédeczy Judit vezényletével, akik Békés Város Nagydíját nyerték el. A budapesti William Byrd-kó- rus, élén Papp István karnaggyal, ugyancsak nagy sikert aratott, ők az Alkotás Kisszövetkezet különdíját , kapták. Az est meglepetése a tarhosi emlékplakett átadása volt, amelynek tulajdonosa Szokolay Bálint, a solymári női kar egyik karnagya lett. Az ünnepélyes eredmény- hirdetés a hagyományos össz- kari hangversennyel zárult, ahol Gulyás György karnagy vezényelt. M. M. Ahol „szotyit” rágott egykoron — Bubik István Orosházán „Budapesten születtem 1958-ban. Dédapám, nagyapám, apám után én is István lettem. A Bubik-famí- lia révén kötődöm Orosházához. Apám a gyulamezői tanyákon nevelkedett, nagymamám pedig itt él ebben a városban. Gyermekkoromban minden nyaramat Orosházán töltöttem. Akkor még nem gondoltam arra, hogy ide — ahol szotyft rágva filmet néztem egykoron — majd fellépő művészként térek vissza...” S a csoda — ha annak nevezhető — megtörtént: az orosházi közönség előtt lépett pódiumra Bubik István, a Nemzeti Színház művésze. Szerepei formálják Mesélt, dalolt, táncolt, ko- médiázott — mindezt tette őszinte kitárulkozással. .Mesélt iskolás éveiről, az esztergomi római katolikus gimnáziumban töltött négy esztendőről, István atya máig feledhetetlen pofonjairól; a főiskolára való készülődés lázas izgalmairól. Mesélt felnőtté válásáról, a számára oly felszabadító zenéről, sportról, a nőkről, a politikáról, a színészmesterségről. S hogy ez utóbbit milyen fokon lehet művelni? ö maga bizonyította be — megelevenítve Ádámot, Mercuti- ót, Tartuffe-t, Bánk bánt, István királyt. A színész megjelenítette előttünk — nézők előtt — azokat a hősöket, akik megtanították sok mindenre, akik nevelték, formálták, sőt, még ma is alakítják őt. Hogyan? — erre az előadás után adott választ Bubik István. — Ádámot hat évig játszottam, ezalatt • ismerkedtem meg két fontos dologgal: a politikával és a szerelemmel. Hogy érthető legyek, az elején kezdem. Diploma után totális káoszba kerültem. Illett végiggondolni aj eddigi életemet. Egyszer csak eszmélni kezdtem. Most, 31 évesen jutottam el oda, hogy van önálló véleményem, s ennek kinyilatkoztatása sem okoz gondot. — És a szerelem, a nők? Sokáig mosolyog, csibésze- sen úgy, ahogy kevesen tudnak felnőtt korban, majd röviden elintézi a választ: — Nem vagyok szent ember. Az igazsághoz pedig az is hozzátartozik, hogy a zene, a sport mellett a lányok is felszabadítanak. Lelkiismeret-furdalása és 11 kiló súlyfeleslege van — Műsorában tett egy olyan megjegyzést, hogy fontosnak tartja a radikális rendteremtést — ha kell, akkor a saját életében is. Mire gondolt? — Nem biztos, hogy erőltetnem kell a színészetet. A mostani hangulatban nem érzem jól magam. Nap mint nap megalkuszom, olyan emberekkel dolgozom együtt, akiket legszívesebben kikerülnék. Egy csomó dolgot lenyelek. Tudom, nem egyszerű abbahagyni a mesterséget, kilépni a Nemzetiből. Mert mi ez, ha nem megfu- tamodás, hűtlenség? De amikor ez a színház is az olcsó ízlés olcsó kiszolgálójává válik, akkor már van min gondolkodni, nem?! — ön is részese ennek a kiszolgálói gárdának ... — Nem akarom mentegetni magam, de én a szerepeimért, szerepformálásaimért vállalom a felelősséget. A rendezésért viszont nem. És valljuk be: fejétől bűzlik a hal. — Gondolom, dúskál a jobbnál-jobb szerepekben. — Szerződése a színésznek így szól: „A színész köteles a rá bízott szerepet a rendező ízlése, önmaga legjobb tudása szerint eljátszani.” A következő évad feladatairól 20-án tudok meg bővebbet. Annyit viszont már sejtek, hogy a Kaukázusi krétakörben és a Vihar című darabban is játszani fogok. — A közönséggel való találkozása alkalmával keveset szólt a sportról, amit annyira szeret. Miért? — Lelkiismeretfurdalásom és 11 kiló súlyfeleslegem van. Három hónapja nem láttam lovat, nem húztam tornacipőt, egyszóval nem éltem sportszerű életet. Hogy miért? Mert kiment belőlem a szufla, elfáradtam. Kalandozással tartom fenn magam — most ez jelenti számomra a feltöltődést. Nem lép be semmilyen pártba — Tagja az MDF-nek. Hogyan került kapcsolatba Csurkáékkal? — Tavaly, azon a bizonyos júniusi tüntetésen brutális rendőrségi jeleneteknek voltam tanúja. Ott találkoztam Csurka Istvánnal, aki arra kért, hogy a 27-i demonstráción olvassam fel beszédét. Igent mondtam.. Azután jártam a gyűléseikre is, és nagyokat hallgattam. Hallgattam és megértettem sok dolgot. — Csak hallgatólagos tagja az MDF-nek? — Ha arra kíváncsi, belépek-e majd pártjukba, válaszom: nem. Nem leszek semmilyen pártnak à tagja. — A nyárra milyen tervei vannak? — Párizsba megyek Fun- tek Fricihez, majd július 18- tól Szegeden, a szabadtérin lépek fel. Augusztus 5-én a színészzenekarral a Budai Parkszínpadon szerepelek. Azután ismét jövök Orosházára — pihenni. — Köszönöm a beszélgetést. Csete Ilona Fotó : Szűcs Lászlóné Döntőnek az Egészségvédelmi Map felhasználásáról Az Országos Egészségvédelmi Tanács a napokban döntött az Egészségvédelmi Alap elnyerésére benyújtott pályázatok sorsáról : a beérkezett 1208 pályaműből — többlépcsős elbírálás után — a szakértőkből álló bizottságok 729 támogatására tettek javaslatot. E „nyertes” ötletek megvalósítására még erre az évre összesen 55 millió 275 ezer forint, jövőre pedig 15 millió 320 ezer forint vissza nem térítendő támogatást és ötmillió forint kamatmentes kölcsönt juttatnak. Az alap támogatásának elnyerésére hirdetett pályázatra a tavalyinál jóval több, s ezúttal reálisabb célkitűzéseket megfogalmazó pályamű érkezett. Az idén elsősorban olyan pályaműveket vártak, amelyek a magas vérnyomás megelőzésére, a dohányzás elleni küzdelemre irányulnak, továbbá olyan ötleteket, amelyek a lelki egészségvédelmet és a korszerű táplálkozás kialakítását szolgálják. Számos egyházi kezdeményezést is támogattak. Ezek többsége a szenvedélybetegek felkarolására irányul: a református egyház például Baranya megyében a narko- mánokat befogadó rehabilitációs falut szándékozik létrehozni. A baptista egyház pedig Somogy megyében kallódó és perifériára szorult gyermekek számára átmeneti szállásokat és mozgó teaházat alakítana ki.
