Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
'kÖRÖSTÁJ EXKLUZÍV 1989. június 24., szombat o A karót ismét le kellett verni... A tagok igazi gazdái legyenek a szövetkezetnek A p'olitikai intézményrendszer korszerűsítése, a tulajdoni reform — amely a törvényalkotás sokaságában jelenik meg és várhatóan ez a folyamat még hosszú ideig tart — közvetlenül, vagy közvetve érinti a szövetkezetek aktív és nyugdíjas tagjait egyaránt. A különböző hatásokat érzékelni, vagy felmérni csak úgy lehet, ha számba- vesszük, honnan indultunk, mit értünk el és mik a lehetőségeink. Abból kell kiindulni, hogy a múlt tény, a jövő pedig remény. A szövetkezeti mozgalom kezdete A mezőgazdaság 1959—60-as években meghirdetett szocialista átszervezését azok tudják legjobban érzékelni, akik még most is élnek, és a gyakorlatban is átélték az akkori — eszközökben nem mindig finom és meggyőző módszereket alkalmazó — viszonyokat. A politika által meghirdetett nagyüzemi gazdálkodás előnyeit a végrehajtásban érdekelt szervek versenynek fogták fel, minél hamarabb és „eredményesen” befejezni. Sikerült, de nagy áron. Hatásait és következményeit most érezzük igazán. Nem nevezhető szerencsésnek az 1970-es évek közepén ismét a politika rangjára emelt szövetkezetek egyesítése sem. Itt sem maradtunk le a versenyről. Az alapító termelőszövetkezeti tagok — átesve a lelki traumán — a föld és az állattenyésztés iránti szeretetből adódóan tették kötelességüket, dolgoztak, biztosítva az egész társadalom élelmiszerrel való zavartalan ellátását. A sebek begyógyultak, a hegek megmaradtak. Az alapítókat követő generáció a mező- gazdasági szövetkezeti mozgalom nem az egzisztenciát, hanem a megélhetés forrását kereste azzal, hogy a háztáji lehetőségével — saját maga önkizsákmányolásával — munkája alapján becsületesen meg tudjon élni. Mindezekhez párosulva kialakult az aktív tagok között egy értelmes, munkáját értő, szerető, a közösségért aggódó és érte tevő agrárértelmiség. Az így kialakult körülmények együttes mérlegelése alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tagok bérmunkássá váltak, ami elsősorban is abban jutott és jut kifejezésre, hogy a munkájuk alapján elért eredményből való részesedés helyett fokozatosan — a népgazdaság más ágazataihoz igazodva — az állami bérszabályozás rendszere honosodott meg. Tovább szaporodtak a gondok azzal, hogy a termelőszövetkezeti tagok munkabére az átlagtól érzékelhetően elmaradt. A krónikusan alacsony és felfokozódó süllyedő jövedelmezőségi szint — a nyolcvanas évek kezdetétől — először megbénította, majd a tűrhetetlen elvonó intézkedések hatására lerontotta, majd lerombolta az agrárágazatot, ezen belül is a mezőgazda- sági szövetkezeti mozgalmat. Ennek tudható be, hogy ma Magyarországon 4-500 mezőgazdasági termelőszövetkezet a tönk szélére került. Ha ez a folyamat még tovább tart, a még talpon állók, vagy reménykedő szövetkezetek sem kerülhetik el sorsukat. Ez a sors nem kétséges, érintette és érinti a termelőszövetkezetekben dolgozó tagokat is. A hét éve tartó aszály a már jelzett folyamatot felgyorsította, az ágazat tarthatatlanságát még jobban érzékeltette Békés megyében. Az ágazatot terhelő minden elvonást, közterhet, adót, társadalombiztosítási járulékot a dolgozó tsz-tagnak kellett és kell most • is megkapnia, elviselnie, ugyanakkor a vezetőkben a helyzet fokozatos romlása megbénította a gondolkodási, cselekvési és mozgási szabadságot. r 11 ........t:":----------—— “—'—~ V alós agrárpolitikát A politikai vezetés nem tartotta már kedves gyermekének szülöttjét; tétlenül vagy közömbösen szemlélte, hogy a szabályozó- rendszeren keresztül az állam fejőstehénnek nézte az agrárágazatot, a mezőgazda- sági szövetkezeti mozgalmat, elfelejtve azt, hogy a tehenet akkor lehet megfejni, ha tisztességesen meg is etetik. Mindezek ellenére azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy átmenetileg jobb időszakot is megért a magyar mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom. A lehetőség határain belül bizonyított és elismerést váltott ki, többet tett és — a sajátos magyar viszonyok között — több is lett, mint a kelet-európai szocialista államok mezőgazdasági szövetkezeti mozgalma. A múltról ennyit, elérkeztünk a jelenhez, és tekintsünk saját jövőnk elé. Különböző alapállásból kiindulva, az utóbbi időben felgyorsult, vagy megszaporodott az agrárágazattal foglalkozó szervezetek száma. Szinte mindenki érzékelteti, hogy az ágazat helyzete tarthatatlan,, tovább nem rombolható, mert ennek kedvező megoldásának hiánya egész társadalmunk számára tragédiát jelent. Ügy gondolom — és biztos vagyok állításomban —, hogy a paraszti munkát végző ember ezután is dolgozni, termelni akar úgy, hogy más is kenyeret ehessen, de neki is jusson, ő se maradjon éhen. A szövetkezeteket alapító és az őket követő generáció, az abban dolgozók mindennapi kemény munkával létrehoztak egy vagyontömeget, és ezt a vagyontömeget kellene, vagy kell újszerűén, igazi tulajdonosként kezelni és eredményesen hasznosítani. Ez új lecke és új feladat; s ezt úgy kell megtanítani és a tagoknak megtanulniuk, hogy egy szövetkezeten belül maguk alakítsák és formálják egész életüket, hogy ebben akaratuk döntő és1 meghatározó legyen, hogy felelősségteljes és tulajdonosi méltósággal bánjanak az általuk előállított tulajdonnal, érezve, hogy a szövetkezet senki másé, kizárólag és kimondottan csak a tagoké. A jelenlegi aktív és nyugdíjas tagak váljanak tényleges tulajdonosokká. A nyugdíjas tagakat tudatosan említem, mert sokan vitatják jogaikat, holott a nyugdíjasok soha nem voltak és nem is lehetnek „kölöncök” a szövetkezeti mozgalom nyakán, ők tudják és érzik legjobban, min estek át és mit tették, vagy kellett tenniük a megalakult szövetkezeti mozgalmon belül. Annyi jogra, emberi tiszteletre és rászorultság esetén megsegítésre tarthatnak igényt, amennyit a társadalomért és szű- kebb kollektívájukban ténylegesen tettek, és az nem is kevés. Az Országgyűlés a közelmúltban tárgyalta a szövetkezeteket érintő különböző törvények korszerűsítését (szövetkezeti törvény, tsz-törvény, földtörvény), amelyben a tagokat is érintő, tulajdonlási kérdés a meghatározó. A ‘ korszerűsített törvényeket fogjuk fel úgy, mint a tulajdonosi reform első — bár nem kis jelentőségű — lépését. Ilyennek lehet tekinteni a szövetkezeti tagokat printő eszmei vagyon jóváírását, a vagyonnövekedésből eredő osztalékot, a földforgalom szabaddá tételét stb. A teljes tulajdoni reformra az új alkotmány elfogadását követően kerülhet sor, az alkotmány elveinek tiszteletben tartásával. A már megtett lépések azt jelentik, hogy valahol a karót ismét le kellett verni. Igaz. a magyar történelemben sokszor volt már földosztás, karóverés, most is az van: karóverés. Mint ahogy soha nem volt igazságos a földosztás, karóverés, most sem lesz, mert mindig maradtak és maradnak sértett, vagy vélt sértett emberek. Bár régi sérelmeket új sérelmekkel nem lehet orvosolni. Mindezek ismeretében most arra a nagy kérdésre kell választ keresni, hogy a jelenleg elindult és vissza nem állítható reformfolyamatok mellett hol a helye és szerepe az agrárágazatnak, s ezen belül a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomnak és a benne dolgozó tagoknak. I ' ~~ I Európai típusú szövetkezeteket A szövetkezés lényegét s magát a szövetkezetét mint a tagok vagyoni és személyi társulását tagadni nem lehet, ha az igazi szövetkezet a gyakorlatban is megvalósítható. A világon mindenütt elismert forma és szervezet a szövetkezet, természetesen más tartalommal és profillal. Most az a cél, hogy európai típusú szövetkezeteket alakítsunk ki a szövetkezeti alapelvek figyelembevétele mellett, hangsúlyozva, hogy az elvek sem örök érvényűek, mert a kor viszonyaihoz nem igazodó — igazító — elvek dogmává válnak. Az igazi európai típusú szövetkezetek kialakulása is csak egy új átmeneti folyamat alapján képzelhető el, mert nem lehet időhöz kötve kijelenteni, hogy mától kezdve igazi szövetkezet, valódi tulajdonos vagyok., mert ezt magam sem hiszem el, de mások sem fogadják el. A szövetkezet és tagjai kapcsolatrendszerében a szerződés jellegű kapcsolatrendszer lesz — az alapszabály keretei között — a meghatározó. Ennek alapján a tag személyes közreműködéséből eredően munkavégzésre is vállalkozik és részesül annak eredményéből. Közös vállalkozási közösség résztvevőjeként osztozik a vállalkozói eredményből és vállalja az azzal járó kockázatot. Szövetkezeti jelleggel is lehet magán- vagyont működtetni anélkül, hogy a tulajdonos a tulajdon feletti rendelkezési jogát elveszítené. Végül olyan tagsági viszony létesítésével is lehet számolni, amikor is a belépő csak a szövetkezet szolgáltatásait veszi — mint elsőbbségre jogosult — igénybe, megfelelő térítés ellenében. A család és a családi művelés és a szövetkezet közötti kapcsolatrendszer sem idegen a szövetkezettől. Ha és amennyiben a jelenlegi szövetke- _ zeti méretek nem változnak, arra kell számolni, hogy a szövetkezeteken belül önálló érdekeltségű autonóm szervezetek, egységek jönnek létre. E szervezeteken belül szövetkezeti jelleggel működtető személyi tulajdon is sértetlen marad. Mindezek alapján más szerephez, joghoz és felelősséghez jutnak a jelenleg működő testületek, vezetők. A jelenlegi szakmai vezetésnek az lesz a feladata, hogy megbízás alapján — a kölcsönös érdekeltség alapján —, vállalják a belső autonómiák, egységek menedzselését. Az ilyen jellegű kapcsolatrendszer kialakítása nélkül a tag változatlanul bérmunkás marad, régi szóhasználattal cseléd, amikor is megmondják neki, mit kell csinálni, s mindezért — az állam által meghatározott keretek között — megkapja „munkabérét”. Az átmeneti folyamat és időszak bonyolult, és nem kevés ellentmondással is jár. Ázsiai típusú szövetkezeteket hoztunk létre, és most keressük az igazi tulajdonost, a valós érdekeltséget, és az önmagában is megújhodó szövetkezetét. Elkerülhetetlennek tartom ezért egy speciális magyar forma kidolgozását, majd kialakítását, amely a vázolt ellentmondásokat feloldja. Ezt szolgálhatja a kidolgozás előtf álló egységes szövetkezeti törvény is. Éppen ezért az új szövetkezeti modell kimunkálásával, benne a munkát vállaló tulajdonos helyének és szerepének elemzésével csak röviden foglalkoztam. Megbecsülést a paraszti munkának Amikor egy új, magyar sajátosságokat is magában foglaló szövetkezeti modell kidolgozásán fáradozunk, magunkra is gondolunk, akik a szövetkezeti mozgalomért még tenni akarunk, a benne dolgozó tagokra, de gondolunk a most felnövekvő, vagy minket követő generációra is. Mindezek érdekében a paraszti munkát végző embernek ismét meg kell tanulni szabadon politizálni érdekei megóvása, megvédése és megtartása végett. Olyan nemzeti agrárprogram kell, amely találkozik az egész társadalom szándékával és akaratával. Ebben a nemzeti agrárprogramban ismét megtalálhatja helyét a paraszti munka becsülete, érdeke, természetesen a szövetkezetben személyesen közreműködve és vagyoni kapcsolatot vállaló tag is. Nem kell szétrombolni a szövetkezeti mozgalmat, de tartalmában, belső működésében, az érdekeltség és a valódi — jelzőnélküli — szövetkezeti demokrácia megteremtésével —, elsősorban a tagok által kez- deményezetten — meg kell reformálni, igazi szövetkezetté kell tenni. Csak így lehet életképes, a pacion pedig versenyképes. Dr. Drágán Iván Teszöv-titkárhelyettes „E két mondattal üzenek minden Magyarországon élőnek” Ma a tagadások időszakát éljük, a „politikacsinálók” egy része új földreform végrehajtásáról vitatkozik. Én meg történelmi visz- szaemlékezést írok. Megkülönböztetett tisztelettel emlékszem vissza a „történelmet csinálókra”, a termelőszövetkezetet alapítókra. Jó egészséget, személyes és családi boldogságot kívánok annak a nemzedéknek, amely ma tőlünk ... átvette a termelőszövetkezetet. Végzi dolgát, hittel, tudással, szorgalommal. * * * Szentetornyán a DÊFOSZ helyiségében, kopott írógépen írt jegyzőkönyv készült, melyet a négy évtized már megsárgított. Megsárgult papíron 1949. június 9-én készült ez a jegyzőkönyv. „...Jelen vannak az 1945. évben a földosztás során földhöz juttatottak. S az Orosházi Földbérlő Szövetkezet, mint termelő- szövetkezet, igazgatóságának képviselői: Mórocz János és Horváth Mihály igazgatósági tagok. Tárgy: A termelő csoportok megalakulása. Mi alulírottak újonnan földhöz juttatottak, akik a Laposi-féle gazdasági birtokon kaptunk földet, 42-en 203 holdat, melyen ... tanya van, valamint a tulajdonunkat képező tenyész jószágok és használható gazdasági felszerelések közösségi tulajdonba adásával: ... elhatároztuk, hogy a mai napon közös termelő csoportot alakítunk, mégpedig a III-as minta szerint. A megalakulás után, mivel a termelő csoportok szabályzatai is ismertetve lettek, belépők a jegyzőkönyvet sajátkezűleg aláírták... A megalakult termelő csoportot, többségi szavazattal: „Petőfi” csoportnak neveztük el. * * * , Ugyanazon a napon: Szántó Kovács János néven szintén a III. minta szerint termelő csoport alakult. Sajnos alakuló jegyzőkönyve nem maradt fenn. Én, a szemtanú, emlékezetből írom le a következőket. Mintegy 35 alapító gyökeresi, volt. agrárproletárok, akkor már újgazdák, 200 katasztrális holdon alakították meg a termelő csoportot. * * * A két termelő csoport 1950 végén egyesült. Mai jogutódja az Orosháza- Szentetornyai Petőfi Mező- gazdasági Termelőszövetkezet. Ma, amikor visszaemlékezésemet írom, „a történelmet csinálókból”, tsz- nyugdíjasként: Havancsák József, Keresztes Imre, Szokolai Ferenc, Horváth Sándor, Szverle Imre, Móricz János, összesen hatan vagyunk a szövetkezeti közösség tagjai. Hittel és meggyőződésből vallom, hogy az elmúlt négy évtized korszakos, történelmi változásokat hozott a Szentetornyán élő embereknek. Családoknak. A régi vályogházak helyén téglából, kőből takaros, többszobás, fürdőszobás házak százai épültek fel. Villany, vezetékes víz, vezetékes földgáz van a lakásokban ... A falut és a hozzá tartozó tanyabokrokat műút köti össze a városközponttal, azon, óránkénti fordulókkal autóbusz helyi járat közlekedik, utazhat az utazni vágyó, kényelmesen. Űj orvosi rendelő, új posta épült, osztott tantermekben tanulnak az általános iskolások. Nyitva áll a tudás „kapuja” a falusi ifjú részére is, élnek is vele. Igen sokan. Megszokott látvány, hogy a kertes házak udvarából kigördül a személy- gépkocsi, saját autón utazik a család. önkéntelenül felvetődik az emberben a kérdés: Kell-e ennek a szövetkezeti közösségnek ma földreform? ... Kérdezzék meg tőlük! * * * .......önmagát becsüli m inden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi, a világ nem vele kezdődött. Az idős emberektől vesz- szük át a múló élet lángját, hogy továbbadjuk az utánunk következőknek." Sütő András erdélyi származású magyar író egyik könyvének két, általam olvasott mondatát idéztem. E két mondattal üzenek minden Magyarországon élőnek. Ezzel üzenek és kérem, hogy becsüljék a múltat, harcoljanak a jelenben a jövőért azok a termelőszövetkezeti tagok, akik tőlünk „átvették az élet lángját”. Orosháza. 1989. május 26. Szverle Imre, 5900 Orosháza, Dózsa György utca 10. sz. földszint 11.
