Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám
1989. június 17., szombat o BELPOLITIKAI ÉS KULTURÁLIS MELLÉKLET „Háromszor annyian jönnek el a temetésemre, mint Rajkéra” Nagy Imre töretlen hite Bill Lomax angol történész sokszor járt Magyarországon, és megtanult magyarul is. Kutatómunkája során magyar és külföldi forrásokból, 1956 után Amerikában készült interjúkból, személyes beszélgetésekből hatalmas ismeretanyagot gyűjtött össze, és megírta „Magyarország 1956” című könyvét. Ebből a könyvből idézzük fel Nagy Imre utolsó napjait. „Milyen naiv volt Nagy Imre!” — kesereg egy fiatal híve, és valóban, még a forradalom végnapjaiban is, amikor úgy látszott, hogy végre tudatosodnak benne helyzetének politikai következményei, még mindig töretlen maradt hűsége és bizalma kommunista munkatársai és a szovjet vezetők iránt. Amikor a nemzetőrsée fő- parancsnoka — Király Béla — november 4-én hajnalban telefonált Nagy Imrének és közölte vele, hogy a szovjet csapatok megtámadták Budapestet. Nagy azt bizonygatta, hogy képtelen tévedésről van szó. Hiszen a szovjet nagykövet, Jurij Andropov maga járt Nagy hivatalában „igyekezve leállítani az öldöklést”! Amikor Király vezérőrnagy engedélyt kért a harc felvételére, a főváros megvédésére és az ellenállási felhívás kibocsátásra, Nagy Imre haragosan úgy válaszolt, hogy csak a kormány hozhatja meg a döntést, de egyáltalán nem áll szándékában ilyesmit tenni. A szabadság- harcosoknak — követelte — még az ellenség tüzét sem szabad viszonozniuk. És valóban csak akkor, amikor már saját szemével láthatta az Országház előtti téren bedübörgő tankokat — csak akkor lépett Nagy Imre a mikrofonhoz, hogy a rádióba beolvassa a híres közleményét. „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” Tizennyolc nappal később Nagy és munkatársai a jugoszláv követség elhagyására készültek, ahol a szovjet támadás idején kerestek menedéket. A Kádár-kormány ígéretet tett nekik, hogy szabadon hazatérhetnek otthonukba. A történtekről Molnár Miklós és Nagy László számol be: ..November 22-én egy autóbusz állt meg a jugoszláv követség épülete előtt. A gépkocsiból leszálló magyar rendőrtiszt az elébe siető jugoszláv követségi tisztviselővel közölte, hogy az autóbuszt Münnich miniszterelnök küldte Nagy Imre és kísérete hazaszállítására. Utána az épületből kisiető Nagy Imre elé lépett. Vigyázzba állt, sapkájához emelte kezét ... De szabályszerű jelentés helyett annyit mondott »Nem haza megyünk, Nagy elvtárs- .. Megingathatatlan hiszékenysége és naivitása mellett Nagy Imre élete utolsó pillanatáig makacsul és rendíthetetlenül őrizte azt ' a meggyőződését, hogy nézetei és tettei helyesek voltak. Tizenkilenc havi börtön és kihallgatás ellenére sem volt hajlandó „beismerni” semmiféle hibát vagy tévedést. Ehelyett továbbra is büszkén vallotta saját nézeteit, amelyeket — mint mondják — lázasan igyekezett megfogalmazni börtönben töltött napjai során. Abban az egyetlen mondatban, amely ezekből az írásokból mindeddig napvilágot látott, még egyszer felidézi a forradalomban született nemzeti egységbe vetett szenvedélyes hitét. Az 1920-ban Magyarországra történt első visszatérése óta — az orosz forradalom és polgárháború után — Nagy Imre mindig is úgy gondolta, hogy ő a kiválasztott személy, aki összebékít- heti a magyar népet a kommunizmussal. Ez a hit mindvégig, élete utolsó percéig vele maradt. Azon a napon, amikor halálos ítéletét kihirdették, büszkén állt fel, és azt mondotta a bíróságnak, hogy a forradalom alatt miniszterelnökként folytatott tevékenységével életében már másodszor próbálta „megmenteni a szocializmus becsületét a Duna völgyében”. Ezután ezt mondta: „Ha most az én életemre van szükség, azt bizonyítani, hogy a kommunisták nem mind a nép ellensége, nagyon szívesen odaadom. Ezekután úgysem ér mar semmit. Tudom, hogy lesz majd még egy Nagy Imre- per, amelyen rehabilitálnak, és háromszor annyian jönnek majd a temetésemre, mint a Rajkéra. Csak attól félek, hogy azok mondják el a gyászbeszédet, akik elárultak.” _______________j______________ Hegyesi János: A pacsirtákhoz Március van a pacsirta vígan fütyörész. A nap a zöld vetésekre, mosolyogva néz. Szép az idő, oly ijól érzem ilyenkor magam, Mintha nem is volna gonddal bélelve agyam. Hirdessétek kis pacsirták vígan a tavaszt! Nem soká a dermedt fákon rügyeket fakaszt Még nekem is, ha dalotok zenéjét hallom, Jobban terem s nem olyan bús vígabb a dalom. Gonddal küzdő szép hazánk is, kikeletet vár. Népünk a múlt hibáinak terhét unja már: Vezetőktől bölcsességet kíván aki él! Igazságos ‘szebb életet. Jobb sorsot remél! Jön a tavasz, itt a tavasz, bimbót bontogat. Várja a nép, vajon neki, mi jót tartogat? Vezetőink ébersége dönti majd ezt el: Nemzet előtt döntéséért, felelnie kell! „Senkit se szédítek” - Betöltetlen állások - Folytatják a vizsgálatokat Mi lesz veled, népi ellenőrzés? Napjainkban szinte nincs olyan intézmény, vagy szervezet, melynek munkáját ne érné kritika. A népi ellenőrzés körül viszont nagy a hallgatás. A közvéleményben meggyökeresedett, s bátor, következetes vizsgálataival elismerést nyeri Eddig senki sem mondta ki, hogy a 32 éve működő szervezetre nincs szükség, de az ellenkezőjét sem erősítette meg. A bizonytalanság ebből a senki se tud semmit helyzetből adódik. Vajon, hogyan 'végzik munkájukat ilyen körülmények között? Erről beszélgettünk Józsa Bélával, a Békés Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökével. — Való igaz, a népi ellenőrzést még nem kezdték ki olyan mértékben, ahogy az más szervezetekkel kapcsolatban napjainkban előfordul. Azt nem mondhatnánk, hogy nem kaptunk bírálatot, amikor kijelentés- szerűen summázták véleményüket azok, akiknek egv- egy vizsgálat során fájós pontjukra tapintottunk rá. Munkánk fontosságát azonban sem korábban, sem most nem vitatják. A múlt évben az országos és a megyei vizsgálataink összetéte- tele egyaránt arra mutat, hogy növekedett a költség- vetés és annak is a kiadási területeit érintő témák száma a vállalati körben végzettekhez képest. Foglalkoztunk többek között az egészségügyi intézmények gazdálkodásával, az időskorúak gondoskodásával, a számítástechnikai képzéssel, a tanácsok szociálpolitikai munkájával. az elmaradott térségek fejlesztését szolgáló központi pénzalapok fel- használásával. Témavizsgálataink másik csoportjában megjelentek azok a gazdasági folyamatok, amelyek a szorosabban vett piacgazdálkodás jellemzői. — Napjainkban elég sok szó esik az egészségügy helyzetéről. Mit állapított meg az ezzel kapcsolatos vizsgálat? — Az egészségügyben a gazdálkodást ellenőrző vizsgálat szerint megállapítható, hogy a megye kórházaiban a gépi berendezések nagysága az eltérő feladatokat is figyelembe véve aránytalan. Ennek kialakulását több helytelen, nem eléggé átgondolt döntések sorozata idézte elő. Az intézmények részben kényszerű okokból általában diagnosztikai műszerparkjukat fejlesztették, a therápiás műszerpark viszont lemaradt. Az intézmények ugyanakkor jelentős összeget költenek a gyógyszerre, a felhasználás indokoltságának szakmai ellenőrzését azonban nem szervezték meg. — A megélhetési gondok egyre szaporodnak. Joggal várható el, hogy ésszerűbben szervezze meg a társadalom a szociális tennivalókat. Milyen hasznosítható tapasztalatokkal szolgált a múlt évi vizsgálat? — Az emberről való gondoskodás, a szociálpolitika új kérdéseinek felvetéséhez, megoldási lehetőségeihez is segítséget ad a tanácsi szociálpolitikai munka vizsgálati eredménye. A problémák kiindulópontja, hogy a helyi tanácsok nem rendelkeznek olyan információs rendszerrel, amely teljeskörűen, naprakészen tartalmazza a rászorulók adatait, amelyek alapján megítélhetnénk a családok, egyes rétegek szociális helyzetét. Egységes szociálpolitikai szabályozással a helyi tanácsok nem rendelkeznek. Minden egyes ellátási formára külön-külön a vonatkozó jogszabályokat veszik figyelembe, s ennek alapján járnak el. A segélyek kifizetését, odaítélését általában megelőzi a környezettanulmány. Nincs egységes családgondozói hálózat, így a megelőzés jelenlegi rendszere nem alkalmas szociális helyzet súlyosbodásának megelőzésére. A szociális tartalmú előirányzatok aránya a költségvetés egészén belül a vizsgált helyi tanácsoknál eltérő nagyságrendet képvisel. Ez akkor jelent feszültségforrást, ha tekintetbe vesszük, hogy nem állampolgári jogon ítélik meg a juttatást, és a differenciálást, hanem lényeges szerepe van annak, hogy a tanács milyen helyzetben van. — A gazdasági életben sem rózsás a helyzet. — Egy ezzel kapcsolatos vizsgálat megállapította, hogy a gazdasági jellegű zavarok széles körben ismétlődnek, esetenként stabilizálódnak is. Rendre előfordulnak szállítási határidő-késedelmek, minőségi kifogások, anyagellátási problémákhoz, melyekhez hozzájárul, hogy a gazdálkodó szervezetek anyagszükségletük közel felét szállítási szerződéssel nem tudják fedezni. Az eseti kényszermegállapodások pedig egyoldalú helyzetet teremtenek. A gazdasági élet működését zavaró cselekmények megakadályozására létrehozott szankcionálási jogrendszer a gyakorlatban alig funkcionál. A keletkező problémákat elsősorban egyeztetéssel, a közös érdek megtalálásával próbálják megszüntetni, ez pedig magával hordja egy harmadik fél érdekeinek sérelmét. A szállítási késedelmek, az alapanyag rossz minősége, a bírósági viták sokaságát válthatnák ki, ha a törvény betűit betartanák. — A kiragadott vizsgálatok is igazolják a népi ellenőrzés jelentőségét. Hadd tegyem fel azonban azt a kérdést, mennyire hatékony ez a munka? — Csökkent a fogadókészség. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Azt, hogy míg korábban a vizsgált szervek az ellenőrzés tapasztalatait igyekeztek hasznosítani, s a hasznosításához a párt-, a szakszervezet, a népfront egyaránt segítséget adott, más volt ugyanis a mechanizmus. Ma sehonnan sem kapunk segítséget. — És a gazdasági szervezetek hogyan reagálnak? — Mivel a népi ellenőrzésnek nincs kötelező szankciója, így nem tudunk hatni, hogy a követelményeket teljesítsék. Sok vonatkozásban a jogi szabályozás bizonytalanná vált. A vállalatok és a szövetkezetek az önállóságra hivatkoznak. Például kifogásoltuk, hogy a földeket bérbe adják, vagy eladják és a bevételből személyi jövedelmet képezzenek, ugyanakkor az is igaz, hogy aki megveszi a földet, hatékonyan hasznosítja, de mint jelenség, kifogásolható, hogy a közös vagyon csökken. Ilyen és ehhez hasonló ellentmondások is jelentkeznek. — Úgy tudom, hogy a múlt év elején az ellenőrzési munka hatékonyabb végzésére a megyei NEB intézkedéseket hozott. — Tavaly 556 népi ellenőrt foglalkoztattunk, s a vizsgált, egységek száma az előző évihez képest 430-ról 282-re csökkent. Némileg csökkent a bejelentések és a panaszok száma is. A tavalyi átszervezésnek az volt a lényege, hogy a megye sajátos feladataihoz igazítsuk tevékenységünket, mely az ellenőrzés hatékonysága mellett a költség és a bér- gazdálkodás javulását is eredményezte volna. Mindez azonban aktualitását vesztette. — Miért? — Szétzilálódott a megyei szervezet. — Hogyan? — Úgy, hogy Gyomán a bizottságnak nincsen elnöke, sem adminisztrátora, Szarvason társadalmi elnök dolgozik és egy fél műszakos adminisztrátor, Békésen most ment el az adminisztrátor és rokkantnyugdíjaztatását kérte az elnök, Gyulán csaknem egy éve nincs a bizottságnak elnöke, Orosházán és Békéscsabán pedig hamarosan nyugdíjba megy a két bizottság vezetője. A megyei NEB-nél a három gazdasági szakértő közül kettő elment máshová dolgozni. Felvetődik a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság felelőssége, hogy ezek a státuszok miért nincsenek betöltve. Közel egy éve nem vagyok abban a helyzetben, hogy valakit főállású dolgozóként felvegyek, ugyanis nem akarok senkit szédíteni, a helyzetünk annyira bizonytalan. A népi ellenőrzésről szóló törvény kimondja. hogy a tanácsi választásokkal egy időben kell megválasztani a népi ellenőröket is. A választás időpontja bizonytalan. De nem ettől van a bizonytalanság, hanem attól, hogy semmi előkészítés nem történik sem országosan, sem megyei szinten. — Mi lesz a tervbe vett vizsgálatokkal? — Változatlan pontossággal, fegyelmezetten végezzük a vizsgálatokat egyre nehezebb körülmények között. Olyanokat vettünk tervbe, amelyek az intézmények és vállalatok önállóságát nem csorbítják. Készek vagyunk másfajta feladatokra is. Nem ragaszkodunk a mostani szervezethez. Az egész állami ellenőrzést meg kell változtatni, hogy a mi helyzetünk is rendeződjön. Már többször szó esett az állami számvevő székről, mely új rendszerben végzi majd az ellenőrzést, létesítéséről azonban még nem született döntés. Serédi János Fotó: Kovács Erzsébet
