Békés Megyei Népújság, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-15 / 139. szám

O ICHUUKT-ld 1989. június 15., csütörtök MDF-emlékezés Nagy Imrére Ahogy egy családban is osztható... A Magyar Demokrata Fó­rum békéscsabai szervezete június 13-án, a Vasutas Mű­velődési Házban Nagy Imre és mártírtársai tiszteletére emlékestet rendezett. Szarka Péter elnökségi tag bevezetőjében elmondta: „Az MDF Nagy Imrében azt a demokratát tiszteli, aki az 1956-as forradalom és sza­badságharc vezetőjeként fel­ismerte, hogy a párt és az egyoldalú. Szovjetunióhoz kötött internacionalizmus ér­dekei mellett van még egy kötelezettség, ez pedig a nemzet érdeke. Mai rendez­vényünk célja méltó módon megemlékezni a forradalom — koncepciós per alapján kivégzett — vezetőiről”. Utalt az események megyei vonatkozásaira is. Elmond­ta, hogy a meglevő névsor nem teljes, mert a kutatá­sok jelenleg is folynak. Ez­után a Békés Megyei Jókai Színház művészei dokumen­tumjáték keretében idézték fel a korabeli eseményeket. Az irodalmi összeállítás a napjainkban nyilvánosságra került dokumentumok fé­nyében alapvetően új meg­világításba helyezte az ese­ményeket. A műsorban elhangzott Pacepa tábornok — a ro­mán titkosszolgálat Nyugat­ra emigrált vezetőjének — nemrég kiadott könyvéből egy idézet: „Gheorgiu Dej elfogadta Hruscsov bizalmas javaslatát, amely szerint ki­csalnák Nagy Imrét a jugo­szláv nagykövetségről, és Romániában titokban letar­tóztatnák, amíg egy új ma­gyar kormány nem konszo­lidálódik. Gheorgiu Dej a művelettel Ceausescut bízta meg.” Az emlékműsor ’ után Szarka Péter tájékoztatta a jelenlevőket az aktuális ten­nivalókról. K. N. T. Felmentő ítélet Lakatos Gyula ügyében n vádlott nem követett el sikkasztást Meglehetősen furcsa — ecse­telte az ügyvéd —, hogy La­katos Gyula azzal követett« el bűncselekményt: nemcsak az ajándékozandók listáján szereplő intézményekbe jut­tatott el az említett köny­vekből, hanem az üzem dol­gozóinak is. Bírálta továbbá a szakértő véleményét is, többek között azért, mert a vizsgálatai során a szabvány kritériumait figyelmen kívül hagyta, így például a kellék- hiányos és kísérőfüzet nél­küli garnitúrákat a „kishi- bás” kategóriába sorolta. A cselekmény minősítésével kapcsolatban a védelem ösz- szehasonlítást végzett Szabó Tibor ügyével; ismeretes, hogy őt hűtlen kezelés miatt vonta felelősségre a bíróság. Szabó Tibor, mint a gyoma- endrődi üzem művezetője, a nyomda betűit kölcsönadta, s az abból származó bevételt zsebre tette. Lakatos Gyulá­nak viszont semmilyen hasz­na nem származott a könyv­ügyletből. Büntetőjogi érte­lemben a sikkasztás súlyo­sabb megítélés alá esik — hangsúlyozta az ügyvéd —, mint a hűtlen kezelés, ám az említett cselkmények közül éppen Szabó Tiboré tekint­hető súlyosabbnak. Ezzel ösz- szefüggésben dr. Herjeczki János felhívta a figyelmet egy jogalkalmazási alpelvre, nevezetesen : a törvényeket társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell alkalmazni. Végül a védelem kérte, a vádlottat a bíróság mentse fel a sikkasztás vádja alól. Az ítélet kihirdetése után dr. Jenővári Éva indoklás­képpen elmondta, a bíróság kizárólag a közvetlen bizo­nyítékokra támaszkodva hoz­ta meg ítéletét. Ezek szerint: az Európa Könyvkiadó 1986 márciusában rendelte meg a Magyarország és Erdély cí­mű háromkötetes kiadványt. December végén a nyomda — némiképpen túlteljesítve a vállalását — 16 ezer 16 gar­nitúrát adott át a kiadónak. A gyomaendrődi üzemben a dolgozók — többlet-munka­idő, -anyag és -energia nél­kül — a rendelésen felül még 200 példányt készítettek. Lakatos Gyula ezeket a könyveket felajánlotta a ki­adónak, ám az nem kívánta a plusz példányokat átvenni. Mindezek után — a dolgozók igényeit kielégítve — Laka­tos Gyula a művezetőkkel együtt arról döntött, a köny­vek egy részét kiosztják a dolgozók között, a többit kü­lönböző vállalatokhoz, intéz­ményekhez küldik. Hasonló­képpen határoztak egy évvel később, amikor — a kiadó újabb megrendelésére — 20 ezer példány elkészítésére vállalkoztak, ám ismét töb­bet gyártottak. Ebben az év­ben azokat jutalmazták, akik az előző évi „könyvosztás- nál” nem kaptak a kiad­ványból. összegzésképpen: a bíróság nem találta megálla- 1 píthatónak a sikkasztás bűn- cselekményének az elköveté­sét, hiszen hiányoznak an­nak törvényi tényállási ele­mei. A bíróság ítélete nem jog­erős, mert az ügyész felleb­bezett; az ügy — másodfo­kon — a megyei bíróság előtt folytatódik. l. e. Gyilkosság után „Gondüző” Megfojtotta és kútba dobta hétéves áldozatát Üjabb szakasz zárult le Lakatos Gyula, a Kner Nyomda gyomaendrődi üze­mének igazgatója ügyében; a Szarvasi Városi Bíróság dr. Jenővári Éva büntetőta­nácsa tegnap elsőfokon ítéle­tet hirdetett, s a vádlott el­len folytatólagosan, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének vádja alól fel­mentette. + Mielőtt az ítélethozatalra került volna a sor, elsőként az ügyész tartotta meg vád­beszédét, amelyben hangsú­lyozta: Lakatos Gyula elkö­vette a sikkasztás bűntettét a Magyarország és Erdély cí­mű könyvekkel kapcsolat­ban, s ezzel 246 ezer 450 fo­rint kárt okozott. Ebből 108 ezer forint megtérült, ily mó­don a fennmaradó összeg megfizetését, főbüntetésül pedig felfüggesztett szabad­ságvesztést kért. Utalt arra is: korábban valóban szokás volt könyveket ajándékozni, ám a bíróság ezt a gyakorla­tot nem konzerválhatja. A védelem képviseletében dr. Herjeczki János egyebek mellett felhívta a figyelmet egy 1982-es ipari miniszter­helyettesi utasításra, amely lényegében ellentétben állt az akkor hatályban levő, a társadalmi tulajdon védel­mét szolgáló jogszabályok­kal. A szóban forgó belső utasítás lehetővé teszi azt: a nyomdákban az elkészült ki­adványokból bizonyos intéz­mények és azok vezetői tisz­teletpéldányt kapjanak. Eb­ben az esetben tehát — az említett belső rendelkezés szerint — a társadalmi tulaj­don nem szenvedett kárt. Hittel vallom, nincs tra- gikusabb, mint egy gyerek haláláról hírt adni. Tragi- kussága fokozódik, ha erő­szakkal oltják ki fiatal kis életét. Június 13-án délután Bat- tonyán Őri Lajosné jelen­tette a körzeti megbízott­nak, hogy hétéves kislánya 12-e óta ismeretlen helyen tartózkodik. A rendőrség, mint minden gyermek eltű­nése esetében, nagy erőkkel indította meg az eljárást, így történt ebben az eset­ben is. Adatgyűjtésük során egy szomszédasszony azt val­lotta, hogy a kislányt utol­jára Berényi László, 32 éves férfival látta beszélgetni jú­nius 12-én, az esti órákban. Berényinek nincs jó híre Battonyán. Cukrosbácsinak tartják. Az eljárásba időközben „belépett” a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság is, és a nyomozást már két irány­ba folytatták: megkeresni a kislányt és megtalálni Beré- nyit. Az édesanya elmondta, lá­nya eltűnését azért csak másnap jelentette, mert a kislány eredetileg a nagy­néniéhez indult, ahol szám­talanszor töltötte már az éj­szakát. Így nem tűnt fel, hogy aznap nem érkezett haza. Másnap azonban, ami­kor a gyerek 12 éves nővére — az említett nagynénitől — megérkezett szülei lakására, az volt az első kérdés, hol hagyta a testvérét? Tőletud­ták meg, hogy a 7 éves kis­lány előző este nem érkezett még a nagynénihez. Június 13-án délelőtt — a szemtanúk szerint — Beré­nyi a nemi szervét mutogat­ta az utcán; látszott rajta, hogy ittas. Ugyanezen a na­pon élelemmel és takaróval felszerelve „bevette” magat a szomszéd padlására. Vizet nem vitt magával, éjfél előtt hát lemászott, hogy a laká­sára induljon szomját olta­ni. Ekkor fogták el a laká­sát megfigyelés alatt tartó rendőrök. Kihallgatása során Beré­nyi beismerte szörnyű tet­tét. és így vallott: — Június 12-én este fél nyolc lehetett, amikor a kis­lányt becsaltam a lakásba. Fojtogatással vettem rá, hogy velem fajtalankodjon. Egy párszor elsírta magát, hogy fáj a szorítás. Ekkor egy madzagot tekertem a nyakára és azzal megfojtot­tam. Kicipeltem az udvar­ra. Mintha még nyöszörgött volna — megijedtem, és be­dobtam az udvaron levő kút­ba. Aztán fogtam egy liter „Gondűzőt” (olcsó bor), meg­ittam, és .lefeküdtem ... Vallomását Berényi szenv­telen arccal tette meg, sem­miféle bűntudatot nem le­hetett észrevenni rajta. Öt­ször volt büntetve, különféle bűncselekmények elköveté­séért; összesen 5 év 8 hóna­pot ült börtönben. A kislányt 14-én a Heré­nyi portáján levő kútban ta­lálták meg. B. V. Dr. Hütter Csaba megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) lalat. Talán egyedül az ag- rárkutatás megyei intézmé­nyei nem kértek segítséget. ök belátják, hogy a tudo­mányos munka mellett gaz­dálkodni is kell, sőt már jelentős előrelépésekről is beszámoltak. Csakhogy! Sok még a kötöttség, a vélt ked­vezmények például külföldi vegyesvállalat-alakítás ese­tén mégsem igazán azok, legalábbis a tapasztalatok szerint. Mi tagadás, közel sem volt egyszerű dolga mező- gazdasági miniszterünknek, mindezen kérdésekre, kéré­sekre választ adni. S még nehezebbnek tűnt meggyőz­ni az egyre nagyobb ban­kóprés alatt lévő gazdálko­dókat arról, hogy üres az államkassza, kiürült a „kincstár”. Ennek ellenére dr. Hütter Csaba minderre vállalkozott, s meglehetősen diplomatikus választ adván, úgy tűnik, megszerezte a megyei vállalati vezetők megértését is. — Ahogy egy családban osztható a jövedelem, az or­szág gazdálkodásában is ez a helyzet. Vagyis csak any- nyiból gazdálkodhatunk, amennyi a tényleges bevé­tel — mondotta a minisz­ter. — Tehát a költségveté­si forrásokra nem lehet szá­mítani. Kínálkozna még egy lehetőség, mégpedig bele­nyúlni a fogyasztók zsebébe. Ezt azonban a lakosság mai szociális helyzetében nem lehet megtenni. Többek kö­zött azért sem, mert a kor­mány és a SZOT is megál­lapodott abban, hogy év vé­géig a fogyasztói árindex 15 százaléknál nem lesz több. Bár kétségtelen tény, s el kell ismerni, hogy az or­szág antiinflációs politikája az élelmiszer hátán jött lét­re. A miniszter véleménye szerint egyetlen pénzforrás kínálkozik pillanatnyilag a gazdálkodók számára, még­pedig nagyobb árbevételt produkálni, s ebből szerezni többletforrásokat. A Péter- Pál-napra tervezett aratási demonstrációval kapcsolat­ban elmondta, hogy nem tartja célszerűnek. Hiszen ma 30 százalékos gabonaár­emelést követelni minden­képpen irreális dolog. Egyébként is várhatóan az 5 százalékos gabonaárcent- rum-emelést az exportnye- reség-visszaosztás még je­lentősen megemeli. S jövő év január elsejétől a kor­mány 15-20 százalékos ga­bonaár-emelést tervez. Most azonban egy drasztikus fel- vásárlási árváltozás végig­gyűrűzve a fogyasztói ára­kig, igen komoly összegű szociálpolitikai támogatást vonna maga után, amire a napokban szanált államház­tartásból nincs fedezet. De félő az is, hogy önmagában egy gabonaár-emelés még inkább kérdésessé teheti az élelmiszer-gazdaság egészé­nek jövedelmezőségét. — Annak ellenére, hogy kora tavasszal a kormány 7 milliárdos zöldhitellel és 6 milliárdos tőkepótló hitellel próbálta javítani az üzemek pénzügyi helyzetét, mégis nagy a szegénység. Ennek oka annak is tulajdonítható, hogy a mezőgazdasági ár­rendszer még mindig jelen­tősen behatárolt. Két-három éven belül teljes körben li­beralizált árakra egyébként nem lehet számítani. Tehát az üzemeknek tanácsos va­lamilyen módon olyan egyéb tevékenységet létrehozni, mely jövedelmüket gyarapít­hatja. Mert kizárólag mező­gazdaságból a jövőben va­lószínű senki nem tud tal­pon maradni. Éppen ezért a mezőgazdasági kormányzat és a TOT közösen különbö­ző nyugat-európai orszá­gokkal kötött megállapodás alapján lehetőséget nyújt valamennyi mezőgazdasági üzemnek arra, hogy 30-50- 100 dolgozót foglalkoztató vegyes vállalatot hozzon lét­re. Egyébként akár külföl­di, akár hazai ipari üzem létesítéséről van szó, öt évig teljes adómentességet kap­nak. Ám, hogy mindez meg­valósul, avagy sem, az már elsősorban az üzemek foga­dó- és szervezőkészségén, s managementképességén is múlik. — rákóczi — Fotó: Veress Erzsi II kultúra, a művelődés a jövőben is állami támogatást igényel Az MSZMP Központi Bi­zottságának társadalompoli­tikai bizottsága Berecz Já­nos elnökletével szerdán ülést tartott. A testület át­tekintette a politikai nyil­vánosság működésének az elmúlt hónapokban szerzett tapasztalatait. A vitában megfogalmazódott, hogy az MSZMP és sajtó közötti kapcsolatban, valamint a tö­megkommunikációban mű­ködő pártszervek tevékeny­ségében továbbra is zavarok, esetenként megosztottság ta­pasztalható. Ennek egyik fontos oka, hogy a pártban nem alakult ki világos, ért­hető politikai irányvonal. A többpártrendszer kiépülésé­vel és az MSZMP-n belül is jelentkező politikai csatáro­zások miatt mára a politi­zálás súlypontja kikerült az MSZMP szervezeti keretei­ből. E folyamat részeseként a fontosabb tömegkommuni­kációs intézmények műsorai túlpolitizálttá váltak. A po­litikai versennyel együttjá­ró természetes következmé­nyek mellett teret nyertek a közéletben a politikai kul­túra és morál komoly hiá­nyosságai, sőt az egymás le­járatására irányuló törekvé­sek is. Ebben a helyzetben az újságírásra is jelentős szakmai, etikai követelmé­nyek hárulnak. A vitában sürgették az új tájékoztatá­si törvény szövegtervezeté­nek mielőbbi elkészítését, a törvénytervezet széles körű vitáját, és mielőbbi elfoga­dását. A művelődés egyes szfé­ráiban ugyan differenciál­tan jelentkezik, de nem el­hanyagolható a kínálatot ja­vító, a versenyhelyzet meg­teremtésével a kulturális ak­tivitást élénkítő vállalkozói hatás. Ennek hosszú távú érvényesülését a piaci me­chanizmusok kiépülésével garantálni kell. A társadalompolitikai bi­zottság állást foglalt abban, hogy az alapvető kulturális értékek és művelődési fo­lyamatok a jövőben is álla­mi támogatást igényelnek. Kulcsterületként kell kezel­ni az alapfokú oktatást, ami­ben növelni szükségei az ál­lami kötelezettségeket. In­dokolt az ingyenes általános iskolai oktatás feltételeinek megteremtését szorgalmazni, első lépésben az alsó tagoza­ton, beleértve a gyermekek napi egyszeri étkeztetését is. A bizottság hangsúlyozta azt a törekvést, hogy az ál­lami hozzájárulást a költ­ségvetési reform keretében mindinkább normatív mó­don, az intézmények finan­szírozása helyett feladatok támogatásaként kell biztosí­tani. Felújítják a Barlang Szállót Aggteleken Fotó : Mizerák István

Next

/
Oldalképek
Tartalom