Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
'köRÖSTÁJSZÜLŐFÖLDÜNK 1989. május 13., szombat Keszthely — az édenkert Száz éve született Békés megye kimagasló orvosegyénisége : dr. Becsey Oszkár „Kénesétől Keszthelyig terjed a Balaton, ott az éden kapuja, itt az édenkert vagyon” — írták a múlt században. A kert már nem az igazi. Megritkultak a fák az ősparkban is, melyet a város a kastélydombért kapott. A Balatonon nem látszik a kor, a 22-25 ezer év. Hajnalonként ezüstösen csillog, s úgy övezik itt a dombok, mint két ölelő kar, melyek a Szent Mihály-kápolna mögött szinte összeérnek. A rómaiak idején Keszthely határában vezetett az anyaországot Aquincummal összekötő út. Lakták ezt a vidéket régebben is. Időszámítás előtt 350 táján kelták éltek itt. A rómaiak ezen a területen létesítettek a kiszolgált katonáknak táborhelyet. Az itt lakó rómaiak nem menekültek el, amikor 433-ban hunok és Volga-menti szarmata törzsek települtek ide. 454-ben germán törzsek, keleti gótok találtak itt hazát, ahogy 568-ban az avarok. A 7—8. században virágzó ipar és kereskedelem nyomai voltak fellelhetők. A honfoglalók már sűrűn lakott vidékre jöttek. A város neve a castel 1 um szóból eredeztethető. A kastély helyén állít az erőd. 1247-től a történelmet már írásos emlékek őrzik. Királyi birtok volt, Nagy Lajos 1346-ban az Arany János Toldijában említett Laczfi Istvánnak adta. ö telepítette ide a ferences szerzeteseket, kik 1386-ban építették a ma is álló gótikus templomot. A gyönyörű freskók azt a kort idézik. A Nagyrábéról Füzesgyarmatra, a réten keresztülvezető útnak a neve. Honnan is jő elő e név...? Mátyás király arra használta fel jövés-menését, hogy megfigyelje az ország állapotát, kipuhatolja, hogyan él a föld népe. Hamarosan rájött, hogy a körülötte sün- dörgő urak meg a velük egy követ fúvó hivatalnokai egy kicsit bizony hamiskásak, többsége még nagyon is. A sárrétiek is áhítozták, „bárcsak ide is eljutna”! Várta a nép erősen. No, de történt egyszer, hogy egy juhász szalonnát sütött egy halom oldalában a Sárréten, amikor egy fiatal deák felgyalogolt hozzá a halom oldalára. Nyájas illendőséggel köszöntötték egymást. Ügy látom, bátyám, van erre kenyér is, szalonna is elég — vélekedett a deák — megkínálták, jószívvel — falatozás közben. Még kádenciát is tudott rá: Ha van kenyér, van szalonna, A Festeticsek Pethő Jánostól 1739-ben 24 ezer forintért vásárolták meg a birtokot. A kastély 1745-től épült. Gróf Festetics Pál (1722—1782) a nagyszombati majd a lipcsei egyetemen folytatott tanulmányokat. Fia, Festetics György (1755 —1819) a bécsi Therezia- numban szívta magába a felvilágosodás eszméit, a szabadkőművességet. Tudott latinul, németül, olaszul, angolul, franciául. A magyar gazdálkodás fellendítésére 1797-ben alapította a Georgikont, az első magyar mezőgazdasági tanintézetet. 1810-ben készítette Kerbst János keszthelyi asztalosmester tölgyfából a könyvtár míves polcrendszerét, amely nyolcvanezer kötetet őriz. A gróf — Csokonai pártfogója — a magyar szellemi élet felpezsdítésen is fáradozott. Az akkori irodalmi élet jeleseit 1817-ben találkozóra hívta. Eljött Berzsenyi, Kisfaludy, Páló- czy Horváth Adám, Dukay Takách Judit. A Georgikon 1848-ban zárta be kapuit, újra csak 1866-ban nyitotta. A főiskolából 1906-ban Gazdasági Akadémia lett. A ferencesek gimnáziumában tanult Batsányi János. Keszthelyi származású például Goldmark Károly világhírű zeneszerzőnk. 1810- ben ugyancsak itt született 'Nagy Ignác, a honi újságírás első jelese, 1850-ben Schwarz Dávid, a merev rendszerű, kormányozható léghajó feltalálója. Az ő tervei alapján készítette el Zeppelin repülő monstruKönnyebb úgy az ember gondja. — Hej, dehogy nincs! — felelt a juhász. — Szaporodik a nép erősen, több kenyér kell neki. A paraszt maholnap feltöri a tippanos legelőt is. Még a gulya csak bejár a rónák vizén át a réti szigetekre. De a szegény juhnyáj hol éljen? Fel kellene szabadítani a földet a víz alól, akkor lenne szántó is, legelő is elegendő ... öcsém íródeák, érti a toliforgatást, megfogalmazhatna egy levelet a királyhoz: tegyen törvényt ebben. Aztán jött egy öreg pákász, s elhajózták ... Azóta azt a dombot Mátyáshalmának nevezi a nép, s annak a régi víziútnak helyét Király útjának. De hiába ez a kettős bizonyság is — az iskolában ezt a történetet nem tanítják! A Gacsári Krónikában a Király útjáról a következőket olvashatjuk: .......nevez etes és megjegyzésre méltó, hogy a Sárrétnek egy bizomát. Itt született Asbóth Sándor, Kossuth számyse- gédje, aki az amerikai polgárháború kiemelkedő katonai vezetője lett. Itt kötött ki 1846-ban a Balaton első gőzhajója, a Kisfaludy. 1862-ben épült az első nyaraló, az első kőszínház — a mai szabadtéri színpad helyén —, az első szigetfürdő, „a negyvenkét szobából álló vetkőzőépület”, melynek két tornya Hever Antal tervei szerint 1892- ben készült. A kastély 1883- ban nyerte el mai formáját. Felépült a városháza 1887- ben (ma művelődési központ), 1892-ben pedig a Balaton és a Hullám Szálló, a part két ékessége. A város tele volt pezsgő közösségi élettel, színházzal, egyletekkel, a század első évtizedeiben Keszthelyen két hírlap is megjelent rendszeresen. Századokig három torony magasodott a zöldeskék hegyek előtt. Megszaporodtak a magas házak. A partra is szálloda épült. Tar- kult a kép. Az újonnan épült házakon sok a hivalkodó dísz, az oda nem illő tornyocska, sok a tetőablak. Napjainkban is vonz a nyári Balaton, s egész évben Hévíz közelsége és a sok látnivaló: centrumában a kastély. Fő idényben alig hallani magyar szót. Forog az idegen. Sétál és nézeget. Keresi — s itt-ott meg is találja — a kisváros régi báját, szépségét, melyet őriznek még egy-két helyen az utcák, a házak, a park és a part, a minden évszakban tündéri Balaton. nyos része — Pázmánytól Nagyrábé felé, noha náddal már most sűrűn be van nőve, mint egyebütt — mind amáig napig Király útjául nevezvén. Via Regia; = Király útja, vagy Ország út...” Gacsári tehát a Király útját mely Nagyrábéról, Pázmá- non keresztül Füzesgyarmatra vezetett, a hagyományok alapján és az ő idejében való elképzelés szerint földútnak, országúinak véli, nevezi. Osváth Pál — 1875-ben sárréti könyvében írja: Király útja, mely vízi út volt. Mátyás és Zápolya királyaink jártak itt, de hogy ezek, vagy mások után nyerte az út nevét? Senki nem tudja.” A máig eltérő Hagyományt figyelembe véve több idős személy úgy nevezi, a pázmányi utat, hogy „Ki- rályuttya”. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban lévő Nagyrábé község iratai között található, illetve úgynevezett Cur- rensek is említik, „hogy a Király útja Nád Termő Réten, vagy más néven Sárréten keresztül vezető út, egyszer hajóval, másszor szárazon, szekérrel, vagy gyalogosan volt járható út.” Borbíró Lajos Békéscsabán, de egész Békés megyében — különösen az idősebb korosztály számára — dr. Becsey Oszkár (1889—1979), a békéscsabai kórház bel- és fertőzőosztályának főorvosa közismert személyiség volt. Nagyon sok embernek adta vissza az egészségét. Egész életét a gyógyításnak, a betegeknek szentelte, megvalósítva az ókori hippocraitesi és gale- nosi elvet: „SALUS AEG- ROTI SUPREMA LEX ES- TO!” (A beteg érdeke legyen a legfőbb törvény!). Jendrassik Ernő tanítványa Dr. Becsey Oszkár 1889. június 12-én született. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte és 1913-ban nyert orvosdoktori oklevelet. 1913-tól 1919-ig az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jend- rassik Ernő akadémikus mellett dolgozott, mint tanársegéd. A „Jendrassik-iskoLa” abban az időben Európa-szer- te híres volt. A professzor főképpen bel- és ideggyógyászati kutatásairól volt nevezetes. Ilyen tanítómester mellett Becsey doktor a belgyógyászatból és ideg- gyógyászatból kitűnő képzettséget nyert. A klinikai szakok iránti vonzódása mellett — kórtani alapismereteit is bővítve — felismerte a laboratóriumi diagnosztika jelentőségét is, Hatéves klinikai tevékenysége után 1919-ben a békéscsabai városi tanács meghívására, dr. Remenár Elek igazgató főorvos ajánlására, osztályvezető főorvosi kinevezést nyert a belgyógyászati és a hozzátartozó fertőzőosztály élére. Felhasználva a klinikán tanultakat, fő célkitűzésének tekintette, hogy a kórház színvonalának emelésére korszerű belgyógyászati osztályt hozzon létre, továbbá — az akkoriban nagyon elhanyagolt, „ispotályi szintű” — fertőzőbeteg-gyógykezelést elfogadható szintre emelje. Ez utóbbi célkitűzésének megvalósításához a korabeli városi vezetés szűklátókörűsége miatt — 22 éves, hosz- sízú, szívós harcot kellett vívnia. Dr. Becsey főorvos elsőrendű célkitűzésének tartotta a nélkülözhetetlen diagnosztikai háttér megteremtését. Mindjárt kezdetben egy gyenge minőségű röntgenkészüléken saját maga végezte a radiológiai diagnosztikát. Ezt a tevékenységet egész kórházi működése alatt végezte, hiszen önálló röntgenosztály csak az 1950-es években- létesült! Az osztály csak 1931-ben kapott használhatóbb készüléket, amelyen már viszonylag jobb diagnosztikai eredményeket lehetett elérni. A fertőző betegek ellátásáért Becsey főorvos városba érkezésekor a fertőzőbeteg-ellátás területén „középkori” állapotokat talált! A különböző járványos betegségek tizedelték a város lakosságát. A népbetegségnek számító tüdQvész mellett gyakoriak voltak a tífusz-, a diftéria-, a járványos gyermekbénulás járványok. A betegek elhelyezésére nem volt sem elegendő kórházi ágy, sem elegendő gyógyszer. Külön gondot jelentett a nagy számú nemi betegségben szenvedők elhelyezése. A helyzetet súlyosbította az 1930-as években jelentkező nagyfokú nyomor következtében kialakult szociális helyzet. A kórházi bizottság 1932. október 13-án felvett jegyzőkönyvében olvashatjuk a következőket: „Dr. Walfisch Ferenc bizottsági tag a fertőző betegek elhelyezésével kapcsolatban különösen a tífuszos betegek sürgős elkülönítését fontosnak tartja már csak azért is, hogy a fizető betegek elől ne foglalják el a kórházi helyeket. ... célszerűnek látná, ha a Belügyminisztériumtól barakkot igényelne a kórház. ... A bizottság akként határoz, hogy a járványkórházban kizárólag tífuszos betegeket helyeznek el, míg az ottlevő 2 ragályos beteget a kórház fertőzőpavilonjába helyezik át.” A fertőzőosztály gondjainak megoldására a bizottság több lépést, intézkedést nem tett. Csak 4 év múlva, 1936. november 11-én találkozunk újabb feljegyzéssel a bizottsági jegyzőkönyvben: „...a 25 ágyas fertőzőpavillon nem felel meg a kívánalmaknak, annak bővítése indokolt lenne még 50 ággyal emeletráépítés és szárnybővítés segítségével .. A bizottság a „törvényhatósági közigazgatási bizottság egészségügyi albizottsághoz” felterjesztéssel él, miszerint a bővítés költségeinek 1/3 részét a város, 1/3 részét a megye és 1/3 részét a Belügyminisztérium fedezze. Két évig ismét nem történt semmi! 1938. december 21-én „Szobek András felvilágosítást kér a fertőzőpavilon építésének ügyében a megyei és állami hozzájárulásról ..Ekkor Remenár Elek igazgató-főorvos közölte, hogy a fertőző betegek pavilonjának bővítésére már kész a terv! Ennek ellenére maradt minden a régiben, a fertőző betegek ápolása áldatlan körülmények között folyt. Dr. Becsey főorvos most már tovább nem nézheti tétlenül a huzavonát, 1940. november 19-én megrázó hangú levelet küld a kórházi bizottsághoz, amelyben leírja a fertőzőbeteg-ellátás területén a városban uralkodó elképesztő állapotokat, vázolja annak következményeit a város lakosságára és a vezetők súlyos felelősségét!" Idézünk a levélből: „Hogy ezen kényszerű intézkedésünk mit jelent a tbc. terjedése szempontjából (ti. a nyílt tbc-ben szenvedők hely hiányában való elutasítása!), azt vérző szívvel tehetetlenül szemléljük, ha a család egyetlen fűtetlen, földes szobájában találjuk fel az aránylag fiatal haldokló szülőt hitvese és 4-5 apró gyermeke társaságában az elkülönítés lehetősége nélkül. A Városi Mérnöki Hivatalnál évek óta életre való terv pihen, amely emeletráépítéssel az összes helyeket megduplázni képes, viszonylag csekély kiadás árán. Az építő munka megindulásának elősegítésére P.— 10 000-t ajánlok fel azzal a kikötéssel, hogy ez legkésőbben az 1941 kora tavaszán meginduljon, s az elkészült épület homlokzatán az Örök Igék legyenek felirat gyanánt elhelyezve: „Amit embertársaitok közül bárkinek is cselekesztek Nekem cselekedtétek." Egészen természetes, hogy nevem sehol sem említessék. Békéscsabán, 1940. XI. 13. Dr. Becsey Oszkár kórházi főorvos.” Ennek az emberbaráti gesztusnak a segítségével a fertőzőosztály kibővítése 1942-ben el is készült. A homlokzatán a bibliai idézet hirdette emberbaráti tettét, egészen 1946-ig: ekkor vélt „politikai okokból” lemeszelték! Az épület ma is megvan és a kórház fertőzőosztályaként működve emlékeztet dr. Becsey Oszkárra! Az Orvos és az Ember! Dr. Becsey mélységesen hívő katolikus volt, hosszú ismeretségünk során mindig úgy éreztem, hogy ebből a vallási meggyőződéséből fakadt orvosi és emberi humanitása, a betegek mindenek feletti szolgálata, amelyet élete fő célkitűzésének tartott! Szakmájának, hivatásának élt, a korszerű orvostudománnyal élete végéig lépést tartott. A betegei nagyon szerették és tisztelték. A rendelője körül — a Deák utcában — a megye minden tájáról érkeztek hozzá a gyógyulásra váró betegek. Az utca sokszor tele volt szekerekkel, gyalogosan érkezőkkel. Beteget soha el nem küldött, akármilyen késő is volt. A gyógykezelési utasításokat mindig nagyon részletesen elmagyarázta, különösen nagy súlyt fektetett a dietétikus gyógymódokra. Emiatt a kórházban is néha vitába keveredett — a maga diplomatikus modorában — az igazgatóval, aki a diétás étkezés anyagi részét tartotta a döntő szempontnak. Az orvosait a hivatásra, szakmai szeretetre nevelte. Megkövetelte a lelkiismeretes munkát, a kisebb hibákat, tévedéseket a sajátos „fanyar humorával”, nem sértő módon észrevételezte. Emberi nagyságára vall a II. világháború éveiben tanúsított bátor magatartása is, amidőn az osztályra beosztott zsidó származású „munkaszolgálatos” orvosokat nap mint nap megvédte és számukra biztosította, hogy orvosi hivatásukat megkülönböztetés nélkül gyakorolni tudják. Lelki traumaként hatott rá, amidőn 1946-ban az élete értelmét jelentő, szeretett osztályáról — koholt vádak alapján — az akkori fogalmazás szerint „B listára” helyezték: vagyis minden jogigény, fellebbezés lehetősége nélkül elbocsátották. 1948-ban rehabilitálták és nyugdíját visszakapta. Ekkor úgy rendelkezett, hogy nyugdíját megosztva adják oda a két rágalmazó feljelentőjének! Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában is megyeszer- te híres és ismert rendelőjében folytatta — korszerű műszerekkel. 1979-ben, kilencvenéves korában halt meg, városunkban és megyénkben végzett, érdemekben dús pályafutása után. * * * A városunk orvosi kara, a volt betegei, mindenki, aki ismerte, tisztelettel és kegyelettel emlékezik dr. Becsey Oszkár főorvosra születésének centenáriuma alkalmából! Dr. Sonkoly Kálmán Józsa Agnes Király útja Mátyásról kapta a nevét? Kis betegei között 1940-ben
