Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-13 / 111. szám

1989. május 13., szombat wmmd­Interpellációkkal fejeződött be az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) két előírásával kapcsolatban interpellált a pénzügymi­niszterhez. Javasolta, hogy szűnjön meg az új személy- gépkocsik-igénylési letétjé­nek kamatplafonja, tehát a fizethető kamat előírt felső határa. A képviselő kérte továb­bá: módosítsák a rendelet­nek azt az előírását, amely szerint az igénylési letét ösz- szegét és kamatait a sze­mélygépkocsi vételárának megfizetésére kell felhasz­nálni. Békési László pénzügy- miniszter egyetértett azzal, hogy a kamatplafon felsza­badításával verseny indul­hat meg a lakossági betéte­ket gyűjtő pénzintézetek kö­zött. Ennek előnyei és hát­rányai egyaránt lennének. A pénzügyminiszter megje­gyezte: a gépkocsiletétek ka­matnövelése esetleg speku­lációs folyamatokat indítana el, jelentősen megnövelve az autóra várakozók sorát. Hellner Károly nem tar­totta kielégítőnek a minisz­ter válaszát a kamatplafon eltörlésének ügyében. Az Országgyűlés viszont szava­zás során 46 ellenszavazat­tal, 37 tartózkodás mellett tudomásul vette Békési László válaszát. Bödőné Rózsa Edit (Csong- rád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa, a többmilliós prémiumok ki­fizetése tárgyában tett fel kérdést az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöké­hez. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnöke utalt ar­ra, hogy a szóban forgó jö­vedelmek többsége olyan jellegű, amelyeknek körül­belül 65-70 százalékát elvi­szi a személyi jövedelem- adó és a többi járulék. Meg­jegyezte azt is, hogy — ép­pen a szabályozási rendszer következtében — néhány száz vezető semmilyen pré­miumban nem részesül. Mint mondotta, éppen a nivellá- lások elkerülésére, a telje­sítmények elismerése érde­kében alakították 1988-ban az ezzel kapcsolatos szabá­lyozást. Végül megjegyzés­ként az államtitkár hozzá­Május végén újabb erőpróba Hogy nem kevés erőpróbát jelentett a képviselők szá­mára a május végi parlamenti ülésszak, azt bizonyítja a tegnap délelőtti rendkívüli összejövetel is, ahol a me­gyei képviselőcsoportok vezetői az országgyűlés állandó bizottságának tagjai, valamint dr. Sárközi Tamás igaz­ságügyi miniszterhelyettes, dr. Madarasi Attila, pénz­ügyminisztériumi államtitkár és Raisz Gusztáv, mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes vett részt. Fő témaként tájékoztató hangzott el a májusi üléssza­kon napirendre kerülő törvénytervezetekről. Megyénk részéről a konzultáción Németh Ferenc vett részt. Va­jon mennyi hasznosítható információt kaptak a jelen­lévő megyei vezető honatyák — kérdeztük az oroshá­zi képviselőt. — Például megtudhattuk, hogy a több mint féltucat­nyi törvénytervezet közül ha az átalakulási törvényt nem fogadná el a parlament, akkor az összes többi új törvény sem funkcionálhatna, függetlenül attól, hogy a parlament jóváhagyja, vagy sem. Az sem elhanyagol­ható szempont, hogy a törvénytervezet elfogadása után várhatóan megélénkül a gazdasági élet, hiszen mind a gazdálkodó szervezetek, mind az állampolgárok számá­ra esély lesz a piacszerű, vállalkozó szellemű gazdál­kodásra. Egyébként május 22-én, a Gádoroson meg­rendezendő képviselőcsoport-ülésre nekünk, Békés me­gyeieknek alaposan fel kell készülnünk, hiszen a parla­menti csatározásokban ki kell venni részünket, leg­főképpen azért, mert a változások leginkább a mező- gazdaságot érintik, melynek szerepe a megyében meg­határozó. fűzte: a kormány továbbra sem kívánja korlátozni a valós teljesítmények alapján megszerzett jövedelmeket. Bubla Gyula (Budapest. 3. vk.). a Ganz Villamossági Művek központi forgácsoló gyáregységének vezetőie be­jelentette. hogy máius 9-én ideiglenes parlamenti cso­port alakult, amelyben a bős—nagymarosi vízlépcső­rendszer-beruházást ellenző képviselők tömörülnek. A csoport tagjainak megítélé­se szerint a nagyberuházást legalább 8-10 évvel el kel­lene halasztani. Szűrös Mátyás befejezé­sül a kormányfő kérésére közölte: a következő ülés­szakon előteriesztendő kor­mányprogramról a Minisz­tertanács rendikívüli ülésén tárgyal. Vass Józsefné (Békés m.. 15. vk.). a Sarkadi Lenin Mgtsz főkönyvelő-helyette­se szerint a téma súlya mi­att e kérdésről önálló ülés­szakon kellene tárgyalni. Szűrös Mátvás válaszában ígéretet tett arra. hogy a felvetést megvitatja Németh Miklóssal, s visszatér a kér­désre. Az Országgyűlés málusi ülésszakát ezt követően Szű­rös Mátyás berekesztette. Ismét sztrájk lesz? Kazángyári közgyűlés a „Téglában” Lapunkban már több alkalommal adtunk hfrt a Kö­rös Kazángyártó és Gépipari Vállalat gyomaendrődl 2. számú gyáregységének önállósodási törekvéseiről. Hogy a szándékot valóra váltani nem könnyű, azt bizonyltja az is, hogy március 1 eleje óta e témában lezajlott már öt munkásgyűlés, öt küldöttértekezlet, négy egyeztető tárgyalás, valamint két sztrájk, s tegnap egy hétórás közgyűlés. A fenti fórumok az elmúlt két hónapban mintegy tíz-tizenöt millió forint árbevétel-kiesést okoz­tak a gyomaendrődl gyáregységnek. S az ügyben teg­nap sem született döntés ... Történt ugyanis, hogy áp­rilis 28-án a 35 tagú kül­döttgyűlés — mint a válla­lat legfelsőbb fóruma — feloszlatta maiját, s helyé­be a céa 400 dolaozójából álló közgyűlés lépett. A közgyűlés első összejövete­le tegnap volt Békéscsabán a Tégla művelődési házban. A délelőtti 9 órás kezdésre Gyomaendródiről a reggel 7 óra 50 perckor induló sze­mélyvonattal a 2. számú gyáregység 171 dolgozója ér­kezett a helyszínre, s a csa­baiakkal együtt ilv módon. összesen mintegy 370-en fog­laltak helyet a teremben. A közgyűlésen először módosították a szervezeti és működési szabályzatot, erre azért volt szükség, mert a küldöttgyűlés helyébe a köz­gyűlés lépett. Ezt követően dr. Moskovits Sándor, a vállalat igazgatója kért szót. s beszédében — ki tudja már hányadszor — kifejtet­te. hogy miért nem ért egyet a gvomaendrődiek leválásá­val. Ezután javasolta, hogv a 2. sz. gyáregység leválása érdekében a közgyűlés ne kétharmados többséaael. hanem csupán 51 százalé­kos szavazati aránnyal döntsön. Az igazgató javas­latát azonban a közgyűlés leszavazta. A gvomaendrődi gyáregy­ség vezetője. Szujó Zoltán is tájékoztatta a vállalat dolgozóit önállósodási szán­dékuk okairól, maid dr. Forrai István, az ökpnomix Kisszövetkezet képviseleté­ben beszélt egy esetleges részvénvtársAságeá való át­alakulás esélyeiről. Már elmúlt dél. amikor az első szavazásra került sor. A kérdés az volt. egvet- ért-e a közgyűlés vagy sem a gvomaendrődi gyáregység önállóvá válásával. A le­adott 351 szavazatból 339 volt érvényes, ebből 223-an igennel. 116-an pedig nem­mel szavaztak. Mindössze 11 szavazat hiányzott a két­harmados többséghez. (Amennyiben a gvomaend­rődiek közül többen támo­gatták volna dr. Moskovits Sándor már említett javas­latát. miszerint e kérdés el­döntéséhez elegendő az egy­szerű 51 százalékos többség, akkor a gvomaendrődiek elégedetten távozhattak vol­na Békéscsabáról.) A közgyűlést ezt követő­en még egvszer megszavaz­tatták. most arról, hogy he- lvesllik-e az átalakulási tör­vény esetleges elfogadása után a részvénytársasággá való átalakulást, amely bi­zonyos önállóságot biztosít­hatna a 2. sz. gyáregység­nek. A közgyűlés nem ér­tett egyet a részvénytársasá­gi formába való átalakítás­sal. Ily módon tehát a köz­gyűlés sem tudott dönteni. Mint Szujó Zoltántól, a 2. sz. gyáregység vezetőjétől megtudtuk, a gyomaendrő- diek még május 8-án beje­lentették, hogy amennyiben a közgyűlésen nem születik számukra kedvező döntés, s a vállalat államigazgatási felügyelet alá helyezését nem kezdeményezi a megyei tanács elnöke, úgv május 17-ére ismét sztrájkot hir­detnek. Hornok Ernő Magánfuvarozói konferencia Békéscsabán Magánfuvarozói konferen­ciát rendezett tegnap dél­után a megyeszékhelyen a KIOSZ Békés Megyei Szer­vezete békéscsabai alapszer­vezete és a Közlekedéstudo­mányi Egyesület Békés Me­gyei Szervezete, az ország­ban elsőként. A téma aktua­litását indokolta, hogy mind több tehergépkocsit üzemel­tetnek magánszemélyek. Me­gyénkben 2619 tehergépkocsi van magántulajdonban, s ebből 66 jármű dolgozik rendszeresen az áruszállítás­ban, ami egyben azt is je­lenti: a közületi szállítójár­művek darabszámának 10 százaléka — mondotta beve­zetőjében Spröber József, a megyei tanács közlekedési osztályának vezetője. Ezt kö­vetően négyen tartottak elő­adást. Molnár György, a KIOSZ elnökhelyettese átfogó képet adott az elmúlt 6-7 esztendő változásairól. Mint mondot­ta, az áruszállítás a terme­lés része, az elkülönült gaz­dasági egységeket köti ösz- sze. Az eltelt időszak iga­zolta, hogy a népgazdaság­ban szükség van a magán- fuvarozókra: az országban hét éve csupán néhány száz volt a magánfuvarozó, ta­valy már számuk megköze­lítette a 19 ezer 450-et, s bekapcsolódtak a nemzetkö­zi árufuvarozásba is, a KI- OSZ-on belül megalakult szakmai tagozatuk. Tóth Béláné, a KIOSZ cso­portvezetője kiemelte: a ko­rábban monopolhelyzetben levő nagy fuvarozó cégek piaci helyzete stabil volt, a magánszektor megjelenésé­vel a közúti áruszállításban felkavarták az állóvizet, ver­senyre serkentették a nagy cégeket. Az előadó hangsú­lyozta, hogy szektor- és szer­vezetsemleges szabályozásra van szükség, vagyis: az ad­minisztratív kötöttségek fel­oldását, azonos közgazdasági rendszer kialakítását, s nem utolsósorban a fuvarozók döntési szabadságát sürgette. Dr. Zubonyai Jánosné, az Országos Árhivatal főmun­katársa a megváltozott ár­képzésről szólt. Elmondta azt is, hogy tavaly a lakossági fuvarszolgáltatás 72 százalé­kát a magánszállítók végez­ték. Csabafi Imréné, az Autó- ker osztályvezető-helyettese a haszongépjárművek, vala­mint az alkatrészbeszerzési lehetőségeket vázolta. Meg­tudtuk: a vállalat éves for­galma hat üzletágban meg­haladja a 20 milliárd forin­tot, az idén várhatóan 7 mil­liárd forint értékben for­galmaz haszonjárművet, mely 25 ezer darabot jelent, s ennek 95 százaléka szocia­lista gyártmányú. A teher­gépkocsik többségéből egy­két éven belül ki tudják elé­gíteni a megrendelők igé­nyét, de van olyan típusú teherautó, amelyekre éve­ket, sőt egyes típusú autó­buszra hét esztendőt kell várná. Az alkatrészellátás­ban is vannak gondok. A konferencia fórummal zá­rult. —sz— A Békéscsabai Városi Tanács épületének homlokzatfelújitá- si munkálatai a befejezéshez közelednek. Még ebben a hó­napban végeznek az IKV szakemberei a festéssel és újra tel­I jes pompájában ragyoghat a város egyik legszebb középü­lete Fotó: Veres* Erzsi Dőlt betűvel A kabinet Elmentek a miniszterek, összesen hatan, az Országos Tervhivatal elnökével együtt. Egyikük, a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca élén, közel egy évtizedig álló Váncsa Jenő különös nyilatkozatot tett a minap. Jól­lehet, maga kérte felmentését, mégis a bejelentése után ellene indult támadások már-már azt sejtetik a híradá­sokra csak hézagosán figyelő közvélemény előtt: mennie kellett. (Hogy mennyire átgondolt volt a döntése, mi sem jelzi jobban, mint egyik, a kabinetben maradó miniszter- társának tett kijelentése: „jobb innen elmenni, gondold meg te is, és állj fel időben”.) Tehát nyilatkozott a lelé­pő miniszter. A következőket üzente: „A kritizálok egy része úgy véli, hogy a mezőgazdasá­gi kormányzat sok hibát követett el. Bizonyára így is van. Szeretném viszont arról biztosítani őket és még másokat is,- hogy az egyetem után nem a tervhivatalban kezdtem el a gazdálkodást tanulni, és nem ott terveztem a parasztpadlások lesöprését. Az első perctől kezdve a mezőn dolgoztam, s megpróbáltam azokkal együtt meg­teremteni az új gazdasági rendet, akik a nagyüzemi gaz­dálkodást kialakították az országban. Szenvedő alanya voltam mindannak, amit akkor csináltak sokan, s akik közül nem kevesen, most a reform élére kívánkoznak. Nem a 65-70 évesek fogják az új agrárpolitikát meg­valósítani, hanem azok, akik úgy, mint mi, annak ide­jén, 30 évesen, lelkesedve az agrártézisekért, fiatalon és új korosztályként tevékenykedhetnek.” Markáns üzenet, annyi szent. Sokan érthetnek belő­le, ha akarnak. Még a nádudvari elnök is, akit a leg­utóbbi pártkongresszuson, az agrárlobby üdvrivalgása közepette emeltek be a párt politikai bizottságába. S akit onnan szintúgy az agrárlobby üdvrivalgásától kísérve hívtak vissza a közelmúltban. Azért volt az öröm, mert az agráriusok jó része már hosszú ideje úgy vélte, nem képviseli érdekeiket eléggé a legfőbb politikai testület­ben. Mostanra aztán kiderült, nem benne volt a hiba, hiszen agrárpártot tervez alakítani. Amit nem sikerült polbiz. tagként elérnie, hát most • megpróbálja pártfőtit­kárként, vagy pártelnökként — más pártban, nem az MSZMP-ben. Nyilván azért, mert ebben a munkáspárt­ban meg volt kötve a keze, még a legfőbb testület tag­jaként is. Vagyis annyira monolitikus volt a párt, és annyira centralizált, hogy mindenki alárendelt volt. Legalábbis ezt sugallja a fenti történet. Azt már én teszem hozzá: annak, aki elhiszi. Tudom, divat ma arról beszélni, hogy mindenki ál­dozat volt ebben az országban, és mindenki kiszolgálta­tott. De ennyire? Hogy ezrével, tízezrével bukkannak fel megtaposott és elnémított „áldozatok”, akikről annak idején mindenki tudta, mekkora lakájok voltak. A „hő­sök" és nagyotmondások korát éljük. Ezért esik jól hallgatni azt a tiszta, a paraszti környezetet idéző han­got, amelyet Váncsa Jenő, immár exminiszter hallat. Csak akkor keseredik el kissé a szám íze, amikor a kabinet főnökének, a miniszterelnöknek az országgyűlés ipari bizottságában mondott szavai jutnak el hozzám: reméli, hogy az új összetételű kormányt a „nagyobb egy­ség és szakmai hozzáértés" fogja jellemezni. Hát, hogy van ez? Nem is volt olyan jó ez a most le­köszönt kormány? Pedig mindezideig úgy tudtuk, ez a megváltónk. Tagjai között olyanokkal, akik alulról in­dulva végigjárták a grádicsokat, vagyis, ha valaki, hát akkor ők belülről ismerték az ipart, a mezőgazdaságot, a tervezést, a pénzügyeket. Most elmentek. Újak jöttek a helyükre. Szintén azzal az Ígérvénnyel, hogy ők a legjobbak. Higgyünk, hihe­tünk-e ennek az új, most választott kabinetnek? S ha igen, hát meddig, mikor fogy el az újabb hitel irántuk? Akkor talán, amikor az ország hitele is elfogy? Olvasván az alternativok és a pártcsirák képviselői­nek javaslatait is, sehol egy karizmatikus alkat. Nincs vagy nem szívesen vállalkozik senki beülni a bársony­székbe. De kikre marad akkor az ország? A dumapalik­ra, a szájhősökre, a tagadásból élőkre? Mondja már meg végre valaki? ! Űj kabinet alakult. Más lehetőségünk nincs, mint higy- gyünk benne. Ez az egyetlen esélyünk. Az első csaló­dásig, esetleg a másodikig. Es akkor kezdjünk el éne­kelni. Hátha az segít: „Isten! áldd-meg a’ Magyart"...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom