Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-11 / 109. szám

NÉPÚJSÁG 1989, május 11., csütörtök Mit hoz George Bush Budapestre? Több hónapos belső viták, tanácskozások után döntött úgy George Bush amerikai elnök, hogy a nyáron, nyu­gat-európai útjának lehető­ségét felhasználva, rövid lá­togatást tesz hazánkban és Lengyelországban is. A látogatások elsőrendű fel­adata, hogy jelképezzék az Egyesült Államok érdeklő­dését, rokonszenvét és támo­gatását e két kelet-európai ország iránt, amelyekben korszakosak a változások, ahol kibontakoztak az embe­ri ».szabadságjogok, érlelődik a valódi és gazdasági de­mokrácia. Washington kinyilvánítot­ta, hogy kész bizonyos konk­rét támogatást is nyújtani, mégpedig arányosan azzal, hogy országainkban előre­haladnak a reformok. Az egyfajta „új Marshall-terv- re” vonatkozó javaslatokat KeletrEurópa olyan gazdasá­gi-pénzügyi megtámogatásá- ról, amelyben Nyugat-Euró- pa a háború után részesült, Washingtonban soha nem vették komolyan, mint hangsúlyozzák, ennek nem­csak az anyagi előfeltételei hiányoznak, de további, sok- milliárdos összegeket akkor is helytelen lenne Kelet-Eu­rópába pumpálni, ha volna miből, hiszen éppen a ’60-as, ’70-es évek nagy összegű, rosszul felhasznált hitelei vezettek országaink súlyos eladósodásához. A tervezett, viszonylag korlátozott körű és kihatású amerikai támogatás Magyar- ország számára hasonló le­het, mint amit Lengyelor­szágnak Bush elnök már be­jelentett. Így az amerikai beruházók kormánygaran­ciákat kapnak, ami ösztönzi majd a tőkét lengyel- és magyarországi üzletekre. A legnagyobb kedvezményt, azaz a normális kereskedel­mi feltételeket — ha a tör­vényhozás is úgy akarja — hazánk a jövőben nem évenkénti hosszabbításban, hanem egyszerre öt évre kaphatná meg. Ez ugyan­csak segítheti a kereskede­lem, a közös vállalatok ügyét. Remény lehet arra, hogy — Lengyelországhoz hasonlóan — Magyarország is megkapja a régen igé­nyelt úgynevezett általános vámkedvezményt. Ebben fejlődő országok részesülnek, amelyek így kedvezményes feltételekkel szállíthatnak nyersanyagokat, félkészter­mékeket. Végül remélhető, hogy az amerikai kormány, a Világbank és a Nemzet­közi Valuta Alap egyik fő hangadójaként (és pénzelő- jeként), továbbra is támo­gatja majd a hazánk szá­mára hosszú távon is nél­külözhetetlen hiteleket. Lengyel becslések szerint a bejelentett támogatás anyagi kihatása egymilliárd dollárt tehet ki, azaz nem­zetközi viszonylatban arány­lag szerény összegről van szó. Az amerikai—magyar gaz­dasági, kereskedelmi kap­csolatok a földrajzi helyzet miatt, hagyományok hiányá­ban amúgy sem kecsegtet­nek nagy távlatokkal. Fon­tosabb lehet, ha (amint mindeddig hiába kértük) a megenyhült légkörben ha­zánk könnyebben hozzájut­hat korszerű technológiához, ha az együttműködés, a be­ruházások révén szakembe­reink képzésében jutnak szerephez az amerikai in­tézmények, vállalatok. A Bush-kormány nem rej­ti véka alá, hogy bizonyos feltételekhez is köti az ígért nyitást: az emberi jogok tiszteletben tartásához és ahhoz, hogy országaink kül­politikája ne legyen ellen­séges Amerikával szemben. A fontos kérdésre, hogyan látja a Szovjetunió szerepét a Washington és Budapest, illetve Varsó között fellen­dülő kapcsolatokban, az amerikai kormány még nem adott egyértelmű választ. Mint hangsúlyozzák, nem vesznek figyelembe „befo­lyási övezeteket”, nem lehet szó „új Jaltáról”. Ugyanak­kor Washington, amely 1945 óta — hallgatói agosan — a legsúlyosabb helyzetekben is (mint például 1956-ban) fi­gyelembe vette a jaltai meg­állapodásokat, ma is érde­kelt az európai egyensúly, a stabilitás fenntartásában. így érdekelt abban, hogy a ke­let-európai országok demok­ratikus fejlődése békésen, fokozatosan, a Szovjetunió­val való konfliktus nélkül menjen végbe. E szempont­ból az amerikai diplomáciá­nak a kulisszák mögött fon­tos szerep jut — valószínű­leg ezzel itehet a legtöbbet Magyar- és Lengyelorszá­gért. Heltai András Bocsánatkérés ’68-ért Gépkocsisorok kígyóznak a szovjet—magyar határ túloldalán A szovjet—magyar hatá­ron kialakult autósorokról, a hosszú várakozási időről szá­molt be szerdai számában a Pravda. Mint a rövid tudósí­tásból kitűnik, Csapon és a többi határátkelő helyen az április elejei hegyeshalmi csúcsforgalomhoz hasonló helyzet alakult ki, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem magyar állampolgárok, hanem szovjetek, a határ túlsó oldalán várakoztak hosszasan — Magyarország­ra utazva. Az ügy előzménye, hogy a közelmúltban jelentősen egy­szerűsítették a határ mentén lakó szovjet állampolgárok látogató célú utazásait Ma­gyarországra. A lehetőséggel főként a Kárpátalján élő, és Magyarországon rokoni, ismerősi kapcsolatokkal ren­delkező magyar nemzetisé­gűek élnek, rövidebb időre — akár egy-egy rövidebb be­vásárlás erejéig is — átruc­canva Magyarországra. A közelmúltban előfordult olyan nap, — írja a vezető szovjet újság —, amikor leg­alább ezer személyautó vá­rakozott a csapi határátkelő előtt. (A győzelem napjának évfordulóján a Szovjetunió­ban május 8. és 9. munka­szüneti nap volt.) A nem rit­kán több órás várakozás oka a Pravda szerint az, hogy a szovjet határátkelőhelyeken a hát óságok nem készültek fel kellőképpen az utasforga­lom nagymérvű megugrásá­ra. „Kérem a csehszlovákokat és különösen a károsultakat, bo­csássanak meg azért, hogy húsz évvel ezelőtt a szovjet csapatok csehszlovákiai bevonulása mel­lett szavaztam” — Írja egy olva­só levelében, amelyet a szovjet béketanács kiadványa, Vek XX. 1 Mir cimü havonta megjelenő folyóirat legutóbbi száma is­mertet. A folyóirat levelezési rovata közli Anatolij Sztarosztin mér­nök levelét, aki elmondja: 1968- ban munkáskollektivája közgyű­lésén ő maga munkatársaival együtt egyhangúlag a szovjet csapatoknak a csehszlovákiai eseményekbe való beavatkozása mellett szavaztak. Levelében azt Írja, hogy az elmúlt húsz év alatt megítélése szerint erköl­csileg érett emberré vált, elíté­li akkori önmagát, és bocsána­tot kér a csehszlovák néptől. Az újvidéki MacMwftó -ban olvastuk: A prágai tavasz húsz évvel később 4. Páncélos hadosztály indult Prágába A Csehszlovák KP 1966-ban megtartott kongresszusán gazdasági reformot jelentettek be a válság leküzdésére. Ar­ra számítottak, hogy a gazdasági változások más változások­hoz, politikai reformokhoz is vezetnek majd. Csehszlovákia egykor a legfejlettebb európai országok közé tartozott, a sztálinista időszakban pedig kezdett lemaradni még a vala­mikor mögötte álló országokhoz viszonyítva is. A gazdasági szakemberek közül Óta Sík tanár vezette a reformereket. Üj elképzelésekkel kezdett kísérletezni, amelyek teljesen szembeszegültek a merev szovjet gondolkodásmóddal. No­votny és a régi gárda engedményeket tett az ideológia érzé­keny területén is. Egyetértettek abban, hogy megvitatják, az új feltételek között milyen szerepet kell betöltenie a párt­nak és hogy az államot különválasztják a párttól. Novotny mintha nem lett volna tudatában, hogy ez pártvezetői és ál­lamfői tisztségének különválasztásához vezethet. A Csehszlovák KP kongresszusa után 1967-ben sor került a csehszlovák irodalmárok egészen szokatlanul viharos IV. kongresszusára, amelyen az írók az emberarcú szocializmus megteremtését, a humanizmus rehabilitálását követelték. A humanizmus alapvető mércéjéül Marx kedvelt mondását vá­lasztották: „Semmi emberi sem idegen tőlem”. Az írókong­resszus határozata kimondta, „képtelenség, hogy a közelmúlt csehszlovákiai időszakától — bár állandóan Marxra hivat­koztak — semmi sem volt annyira idegen, mint éppen ez a mondás.” Az írók határozottan követelték a külvilággal való szaba­dabb kapcsolatok megteremtését, az igazságosság, az igazság és az emberi méltóság tiszteletben tartását. Kételkedtek a pártnak a belső megújulási képiességében is, abban, hogy serkenti az igazi értékeket és hogy alkalmazkodik a kor kö­vetelményeihez. Szabad véleménycserét követeltek és szem­beszegültek a pártbürokrácia igyekezetével, hogy megszabja, mi az egyedüli helyes és hogy letörje a nyílt vitát. Kiemel­ték, hogy az addigi politika és a vezetőség módszere már nem felelhetnek meg egy korszerű országnak, amely olyan bonyolult problémákkal találja szemben magát, amelyekről Marx és Lenin még csak nem is álmodott. Egy ironikus fel­szólalásban (egy tekintélyes kommunista író részéről) el­hangzott, hogy 100 évvel korábban, a császári Ausztriában nagyobb volt a sajtószabadság, mint amilyet Novotny sajtó- törvénye engedélyezett. A kongresszus a jelen levő Jiri Hendrych, a fő pártideológus elleni nyílt lázadással végző­dött. Büntetésül három vezető kommunista írót kizártak a pártból. A Literarny Noviny című hetilapiot, a cseh írószö­vetség lapját betiltották, amíg nem találnak új szerkesztő­ket. Az írók közzétették az ezerszavas kiáltványt is, amely a szovjet közvélemény támogatását kérte a cenzúra és a cseh­szlovákiai üldöztetések elleni harcban. Megvádolta Novot- nyt és más vezetőket, hogy „boszorkányüldözést” folytatnak és terrorista módszereket alkalmaznak az írókkal szemben. A világ legismertebb értelmiségeit, Bertrand Russelt, Arthur Millert, John Steinbecket, Jean-Paul Sartre-t, John Os- borne-t, Günther Grösst és másokat hívtak segítségül. A ki­áltványt a londoni Sunday Times 1967. évi június 3-i száma tette közzé, és világszerte számos újság átvette. A szocialista országokon kívül világszerte szenzációt keltett és a nemzet­közi közvélemény figyelme egy csapásra Csehszlovákiára irányult. Világossá vált, hogy Novotny tévedett, amikor felbolydí- totta az értelmiségiek méhkasát. Másodszor is tévedett, még súlyosabban, a KB 1967 októberében megtartott plénumán, amelyén a KP .szerepét kellett megvitatni. A plénum előtti estén áramszünet következett be a strahovói egyetemista otthonban. Ebben nem volt semmi különös a gyakori áram­szünetek idején. Inkább csibészségből, mintsem lázadás szándékával az egyetemisták gyertyás menetet szerveztek és elindultak Prága belvárosa felé. Rendőrség állta az útjukat, tumultus támadt, de az egyetemisták végül szétoszlottak. A rendőrség szabadon engedte a letartóztatott hallgatók több­ségét. Csak akkor tört ki valódi lázadás, amikor az egyete­misták megállapították, hogy két társukat fogva tartották. A rendőrség ismét közbelépett, ezúttal durvábban. Lövöldö­zésre nem került sor, de igen sok könnyfakasztó gránátot használtak, sok volt a csonttörés. Novotny elkövette a harmadik és a legnagyobb hibát is — megsértette a szlovákok nemzeti érzését. Trencinben, a textilipar középpontjában reagáltak a leghevesebben. A vá­rosi párttitkárok felhívására 500 helyi pártaktivista gyűlt össze egy titkos találkozón. Ügy döntöttek, hogy Novotny- nak le kell mondania. Petíciót küldtek Szlovákia párttitká­rához, az addig teljesen ismeretlen Alexander Dubcekhez és követelték Novotny eltávolítását a politikai vezetőségből. A szlovákiai petíció még meg sem érkezett, amikor No- votnynak már Prágában is baja támadt. Novemberben ösz- szeült a pártelnökség, hogy megvizsgálja a párt megrefor­málásának javaslatát. Az elnökség két részre szakadt, az egyik fele a párt és az állam funkciójának különválasztása mellett, a másik ellene foglalt állást. Novotny úgy döntött, hogy a KP plénumára viszi a dolgot. Az egész országból je­lentések érkeztek a munkások, a párttagok és az értelmisé­giek elégedetlenségéről. Novotny meghívta Brezsnyevet Prá­gába. Arra számított, hogy Brezsnyevnek egy ilyen nyilvá­nos támogató gesztusával könnyebben leszámol az ellenzék­kel. Brezsnyev viszont az akkor ismert kijelentésével, hogy „ez a ti dolgotok", valójában az ellenzéket bátorította No- votnyval szemben. A KB plénumát nem tartották meg december 15-én, ami­korra tervezték. December 16-án pedig egy páncélos had­osztály indult Prága felé. Tankok indultak el Pozsony, Szlo­vákia fővárosa felé is. Nem volt egészen világos, hogy ki indította el őket. Annyit tudtak, hogy Jan Sejna, vezérőr­nagy volt az egyik legfelelősebb, aki részleges mozgósítást is elrendelt annak biztosítására, hogy „a KB helyesen szavaz­zon”. Az ezt követő izgalmas drámai napokban Sejna az USA-ba szökött. (Folytatjuk) Tomislav Butorac fiái® TÉVÉKÖZVETÍTÉS A KINCSESLÁDA KIEMELÉSÉRŐL Egy amerikai tévéállon^ás Hallstattból közvetítette egy láda kiemelését a Wolfgang tóból. A hiedelem szerint a láda náci kincset tartalmaz, 4e csak rozsdás lőszer volt benne. Arról az amerikai té­véállomásról van szó, ame­lyik régebben közvetítette A1 Capone háza pincéjének, valamint az elsüllyedt Tita­nic hajó egyik széfjének a felnyitását. Mint ismeretes, minden eddigi kísérlet, hogy a salzburgi tavakban megta­lálják a nácik elsüllyesztett kincsét, sikertelen marad. Egy újság feltette ezért a kérdést, hogy helyénvaló-e Ausztriát olyan országként emlegetni, ahol még náci kincset találhatnak a turis­ták. SOKAN KÖLTÖZNEK ÄT AZ NDK-BÓL AZ NSZK-BA NYELVTANULÁS A VONATON Angolul tanulhatnak a vonaton azok a japánok, akik reggelenként a főváros­tól 60 kilométernyire fekvő Odavarábál tokiói munka­helyükre utaznak. A hely­közi vonat egyik vagonját valódi tanteremnek rendez­ték. be, ahol angol anya­nyelvű tanárok oktatják az érdeklődőket, többségükben a tokiói nagyvállalatok hi­vatalnokait. A 12 hetes tan­folyam díja mindössze 30 ezer jen, a munkások havi átlagfizetésének egytizede — s ebben benne van a vonat­jegy ára is. TÁJÉKOZATLAN AMERIKAIAK Az amerikai polgároknak igen homályos fogalmaik vannak a külpolitikai té­mákról. A megkérdezettek 62 százaléka nem tudja, hogy létezik Európai Közösség. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetéről a megkérdezettek 92 százaléka tudott. A kör­kérdést márciusban szervez­ték meg az ENSZ kérésére. A 2000 megkérdezett sze­mély közül 38 százalékuk úgy véli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete jól végzi munkáját, 29 százalé­kuk szerénynek ítélte meg az eredményeket, 34 száza­lékuk pedig azt válaszolta, hogy nem tudja. Tavaly mintegy 40 000 pol­gár költözött át a Német Demokratikus Köztársaság­ból a Német Szövetségi Köz­társaságba, kétszer annyian, mint 1987-ben. Tavaly 29 000- en legálisan, 9000-en pedig illegálisan költöztek át az NSZK-ba, többen, mint az elmúlt 20 év alatt bármi­kor. ENERGIATAKARÉKOS LÁBBELI Brit biomechanikai szak­értők tanulmányozták, mi­lyen is legyen a legkényel­mesebb, legegészségesebb lábbeli. Arra a következte­tésre jutottak, hogy járás közben a talp kb. 17 joule- nyi „energiaadagot” ad le, ugyanakkor 7-10 milliméter­re ívben hajlik meg. A leg­jobb sportcipők felépítésénél a talp csupán 5-8 millimé­teres ívelését vették számí­tásba. A különbség nem nagy, de a kutatások bebi­zonyították, hogy e parányi különbség miatt az izmok energiájának csaknem 20-30 százaléka elvész. A HOLLAND KÖZLEKEDÉSI ÉS HAJÓZÁSI MINISZTÉRIUM bejelentette, hogy idén augusz­tustól szigorúan tilos vegyi hul­ladékokat égetni a tengeren. Ezt kizárólag szárazföldön végzik majd, ott, ahol erre megvannak a megfelelő feltételek. Hollan­dia eddig évi 2000 tonna mérge­ző hulladékot égetett el és jut­tatott az Északi-tenger vizeibe. Ez mindössze 3 százaléka annak a 70 ezer tonna elégetett vegyi anyagnak, amellyel évente szennyezik a tengert a környe­ző nyugat-európai államok. AI Északi-tengerrel határos orszá­gok 1987-ben Londonban szer­ződésben kötelezték magukat, hogy 1994-ig megszüntetik az Északi-tenger vizeinek ilyen módon való szennyezését. AZ ŰN. KÉK ANGYAL EMBLÉMÁVAL mintegy 2700 terméket lát­tak el az NSZK-ban 1979 óta. A környezetkímélő ter­mékek emblémájának hasz­nálatára eddig 500 cég ka­pott engedélyt. Az NSZK- ban a vásárlók ma már nemcsak az árakat veszik fi­gyelembe, de az ökológiai követelményeket is. Értesítjük vásárlóinkat, hogy a Piént Kereskedelmi Vállalat 42. sz. telefcgerendási lerakata 1989. május 22-től 31-ig áruleltározást tart! A leltározás ideje alatt az árukiadás és árukiszállítás szünetel. Piért Kereskedelmi Vállalat, sz* lerakat> BlÉRT Telekgerendás. Vállalatok, mezőgazdasági üzemek, viszonteladók, figyelem! Import férfi gumicsizma érkezett raktárunkba fekete színben, 40—46-os méretekben. Nagykereskedelmi ára: 185,54 + ÁFA. VARJUK SZÍVES MEGRENDELÉSÜKET. Érdeklődni telefonon: 23-366/64-es mellék. Körösmenti Skála KV, TELEKGERENDÁS, ruházati raktár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom