Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
1989. május 2., kedd Alternatívok nélkül — hiányérzetekkel A gyulai Gál Imre szenvedélyes-kritikus felszólalása sokaknak tetszett, sokakban viszont némi felháborodást keltett. Vajon ő hogyan látta küldött-társainak fellépését? — Többet vártam: forróbb hangulatot, nagyobb elszántságot, mindkét oldalról élesebb felszólalást, azt, hogy mindenki színt vall. Nagyobb vitára, és a reformerők egyértelműbb győzelmére számítottam. — Huszonegy éve tagja az MSZMP-nek, és újabban az MDF gyulai szervezetének is. A megyei pártértekez- letre nem hívták meg az alternatív szervezetek képviselőit. — Sajnos nem, de Gyulán természetesen meghívták az alternatívokat. Sőt, tanácskozási joggal hívták meg az egyik küldöttet, aki hozzá is szólt, ami csak használt a tanácskozásnak. .■— Milyen témákat hiányolt a mai értekezletből? — Például azt, hogy nem tárták fel őszintén, nem tükrözték a hozzászólások, hogy milyen mély válságban van ez az ország politikai és gazdasági téren egyaránt. Valamiféle ki útnak is ki kellett volna kerekedni ebből a vitából, élesebben kijöhetett volna az eddigi felelőtlen politika és a felelősség problémaköre. Nem fogta fel a pártértekezlet azt a tényt, hogy Magyarországon többpártrendszer lesz. Nem úgy politizált, hogy alkalmas legyen az új rendszerű választások előkészítésére és az ottani eredményes szereplésre. Martonosi György, Békéssámson, gépszerelő, az ifjúság gondjaival kezdte. Elmondta, hogy mindinkább felgyorsuló világunkban egyre súlyosbodó tehernek tűnnek azok a napi problémák is, amelyekkel szembe kell nézni. A terhek azonban nemcsak a fiatalokat sújtják, hanem a lakosság nagy részét. A napi megélhetés, a családalapítás feltételeinek biztosítása, a lakásgondok, a továbbtanulás lehetősége a legfontosabbak ezek között. — Ha ma egy fiatal családot akar alapítani — hangoztatta —, neki magának kell megteremtenie azokat a* alapvető tárgyi feltételeket, hogy életét, létezését biztonságban tudhassa. Annak a fiatalnak, aki ezekkel az (anyagi) feltételekkel nem rendelkezik, nem sók esélye van arra, hogy megfelelő biztonságérzete legyen. Egy kereset a mai és a várható árak mellett csak a napi kiadásokra elég. Ha több igénye van, ezek az igények többnyire igények maradnak. Beszélt arról, hogy a továbbtanulás értelme átértékelődött. Egyrészt a kellő elismerés hiánya miatt, másrészt, ha nincsen elegendő anyagi forrása valakinek, nem is tud továbbtanulni. A középfokú végzettség megszerzéséhez legalább 100 ezer forint szükséges! És hol van a művelődés, a kulturált szórakozás? Elmondta, hogy lakóhelye, Békéssámson lélekszámú rohamosan csökken. 1949-ben 4322-en laktak itt, ma már csak 2967-en. Munkahely csak a téesz és a Hódiköt száz asszonyt foglalkoztató üzeme. Közben „a mai pénzügyi politikában a termelőszövetkezetek a szakadék szélére sodródtak, amely kilátástalan helyzetbe hozza a falut, ahol van.” Dr. Forrai József, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese Tóth Ferenc békési küldött gondolatait elemezte tovább, aki azzal a kérdéssel kezdte hozzászólását, mit takar a Magyar Szocialista Munkáspárt elnevezés? A két elemről, a „magyarról” és a „munkásról” szólt, a másik két fogalomról dr. Forrai József beszélt. Szocialista számomra a párt — mondta —, mert felvállalja a szocialista mozgalom kétszáz éves progresszív értékeit. Szocialista, mert azok szellemében akarja megoldani a magyarországi társadalmi válság gondjait, problémáit úgy, hogy ezenközben a társadalom többsége a lehető legkevesebb érdek- sérelmet szenvedjen. Az MSZMP elnevezés utolsó fogalmát így összegezte dr. Forrai József. „Párt: tehát politikai szervezet.” S mint ilyen, végre nem újabb megrendeléseket kell megfogalmaznia — mint sokan tették a megyei értekezleten —, hanem fel kell zárkóznia a társadalmi modellváltás mellé, mely — folytatta — számunkra az eddigieknél sokkal nagyobb lehetőséget ad ahhoz, hogy a saját eszközeinkkel, a saját adottságainkkal, s a saját képességeinkkel magunk sáfárkodjunk. Feladatunk ebben a helyzetben, hogy a kormányzattól egy olyan reális programot követeljünk, mely az alapproblémákhoz nyúl. Végül dr. Forrai József beszélt a korosztályról, -melyet maga is képvisel, mely vállalja a felelősséget a jövőért ... Ha lehetőséget kapunk, „aláfekszünk a kátyúba került kocsinak” — zárta gondolatait. Dr. Fórján Mihály békéscsabai küldött példával erősítette meg az előtte szóló szavait. Ha a kormány — mondta — sorozatban olyan közgazdasági szabályozókat hoz, melyek hatására „elvéreznek” a szövetkezetek, vállalatok, akkor ne várjuk a program teljesülését. .Jent" kell elsősorban reálisan megítélni a helyzetet, s olyan döntéseket hozni, hogy ahhoz a megye is kapcsolódni tudjon. Németh Ferenc orosházi küldött is tömören fogalmazta meg mondanivalóját, melynek lényege: „Elegünk van abból a rengeteg vezérlő madzagból, amikkel a nyakunkat huzigálják fent- ről. Hagyjanak végre dolgozni minket!” Pákozdi Gábor Szeghalomról érkezett a pártértekezletre, s modem röghözkö- töttségnek nevezte a család- alapítást, s még inkább az otthonteremtés nehézségeit. Gál Imre gyulai küldött, erdészeti vezető korántsem elégedett meg a hibák boncolgatásával hozzászólásában. „Miközben az MSZMP belső bajaival van elfoglalva, és sebeit nyalogatja, az alternatív szervezetek gyors ütemben fejlődnek — szögezte le, majd feltette a kérdést — Mi tehát a teendő?” És kérdésére a választ is megpróbálta megadni. Az egység megteremtését szerinte két lépcsőben kell végrehajtani. Első lépésként rövid határidőn belül fel kell tárni a múltat, levonva ennek személyi konzekvenciáit is. Második lépésként javasolta, hogy még ez évben hívják össze az MSZMP rendkívüli kongresszusát, melynek feladata lesz kidolgozni és jóváhagyni egy rövid távú politikai-gazdasági programot, melyhez szövetségeseket, koalíciós partnereket kell keresni. Gál Imre végül szorgalmazta a lakó- területi pártszervezetek kialakítását, s a munkahelyeken működő alapszervezetek megszüntetését, mert — mondta — politizálni munkahelyen kívül és munkaidő után kell! Lukács László orosházi küldött aggodalmának adott hangot: annyi indulattal feszülünk neki a problémáknak — állította —, hogy a jövőben az MSZMP olyan kis párttá zsugorodik, hogy nem lesz képes még arra sem, hogy öt év múlva megbeszélje a problémáit. Szak Bálintné békéscsabai küldött a párt- mozgalomban, az ifjúsági nevelésben legsürgetőbb feladatokról beszélt. Nagy luxus — mondta —, pazarlás munkaerőfelesleget képezni, ha a végzett fiataloknak munkalehetőséget biztosítani nem tudunk, és jelen pillanatban Békéscsabán vannak ilyen jelzések. Fel kellett volna készülni arra is, hogy az elméletigényes szakmák érettségire épüljenek, az érettségizetteknek pedig, akiknek többsége leány. reális szakmatanulási lehetőséget kellene adni. „Ha előbbre akarunk lépni, politikai, állami vezetőinknek fel kell vállalni az oktatás abszolút elsőbbségét” — mondta nyomatékkai, és a szemléletváltozásra követendő példaként említette a Volán Vállalat alapítványát, valamint egy hasonló orosházi törekvést. Javasolta újragondolni a megyei intézmények feladatrendszerét, szenvedélyes hangon beszélt a béremelési követelések nyomán helyenként tapasztalható pedagógusellenesség- ről, amelynek egyik okát a sajtó eltúlzó nyilatkozataiban látja. A látszattal ellentétben — mondta — az a valóság, hogy a pedagógusok eddig egy fillér béremelést sem kaptak. Hozzászólása második felében a programtervezet egyes kitételeiről mondott véleményt. Érthetetlennek minősítette a KEB döntéseit, a bizonytalan politikai légkör veszélyeire hívta fel a figyelmet, összefogást szor- gaImazott, és javasolta a pártértekezlet után egy akcióbizottság létrehozását, amely konkrét cselekvésre változtatja az itteni gondolatokat. Dr. Herczeg Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetője. — Az elmúlt jó néhány napban nagyon sokat kellett gondolkoznom azon, hogy tulajdonképpen magamban mit’ várok a megyei pártértekezlettől. Röviden hadd mondjam, három dologra gondoltam: az egyik, amit legfőképpen vártam, hogy minden eddigi gyakorlatunkkal szemben mély kritikát gyakorol a pártértekezlet. és a párt az MSZMP megyei gyakorlatából elveti azt. ami a továbbiakban nem használható, és a pártértekezlet új elemeket ad a párt politikai szerveződéséhez, amelyekkel a jövőben hasznosabban tudunk dolgozni. Másik gondolat, ami állandóan forgott a fejünkben az. hogy ez a pártértekezlet hogyan tud hozzájárulni ahhoz, hogy a kiadott program alakuljon, javuljon, és jelenünk társadalmi, politikai, gazdasági folyamatai számára valamelyest használható legyen. Eljutottam odáig, hogy viszonylag tisztán megpróbálom a jelenlegi helyzetet értékelni. Hadd tegyem hozzá, a helyzetértékelés bizonyos területeken véleményem szerint nem történt meg a megyében. Ezt a közeljövőben meg kell tenni akár kutatómunkával, akár pontos helyzetfelmérési háttérrel. Ifi. Pólyák János, az Orosházi Állami Gazdaság kereskedelmi üzletágának vezetője. — Orosháza fiataljainak küldötte vagyok. Az ifjúság számára nagyon kevés biztató dolog hangzott el a mai tanácskozáson, pedig a politika ma eszköz, a gazdaság a cél. A pártnak tudomásul kell vennie, hogy drasztikusan nyitnia kell az ifjúság felé. ha nem akarja magát felélni. Megdöbbentő volt számomra, hogy a hozzászólások nagy része azt a fajta jogosítványt ostorozta, ami eddig kizárólagosan a párt birtokában volt, és rosszul élt vele. Senkinek nem fordult meg a fejében az, hogy ezek a jogosítványok a választások után közel egy év múlva nem állnak kizárólagosan a rendelkezésünkre. Több fiatalt, rugalmasabb átmenetet a vezetésben. Tudjuk, a múlt lebonthatatlan alapja a jövőnek. Erre kell építkezni. Ezért az időt rabló és történelmi távlatokat igénylő elemzéseket hagyjuk a szakemberekre. Nem kellenek lehullott fejek, koncepciós perek, de még lehetetlenné tett emberek sem. A fiatalok jó része kommunista elvek szerint dolgozik, és a szocializmust folyamatként kezeli, vele gondolkodik, de garanciákat követel azért, hogy ténylegesen európaiak lehessünk, hogy a ma tíz- években mérhető lemaradás jie nőjön, azért, mert a mi j óvónkról van sző, azért mert nincs hibázásra lehetőség. A holnap kulcskérdése a választás. A tettekben is reformpártnak nincs rtvit félnie a választástól. Ha késlekedünk, társadalmi robbanás lesz. Kinek jó ez? A fiatalok konszolidált reformot akarnak vitákkal, határozatokkal. következményvállalással és közmeg- eevezéssel. Dr. Antal Mihály, az orosházi kórház igazgatója egyperces reagálásában arról szólt, hogy az orosházi kórház ismert műszaki problémáinak kialakításához pénzügyi elosztási elvek is hozzájárultak. Támogatást kért a oártértekezlettől ahhoz. hogy a kórház működőképessége folyamatosan biztosítható legyen, és a fejlesztést ütemezhessék. Trézing Gábor békéscsabai küldött egypercesében rámutatott: a reformgondolatot egy kisebbség hordozza. Olyan pártbizottságot válasszon az értekezlet, amely a reformgondolatot magáénak tekinti. Kutas Gyula, a városi pártbizottság első titkára, Békéscsaba. Hozzászólásának megkerülhetetlen alapgondolata az ember volt, a párttag és a pártonkívüli ember. Az ember, akit — mint hangsúlyozta — bizakodással töltött el a májusi pártértekezlet, aki olyan viszonyokat szeretne, amelyben a legjobb lelkiismerete szerint alkothat véleményt, mindenféle címkézés nélkül. Akitől megkérdezhettük volna: akar-e és milyen feltételekkel tud az ország nehéz helyzetén segíteni, ahelyett, hogy közérzetjavító intézkedésként kiűztük Becsbe nemzeti ünnepeinken, hogy még nehezebb legyen. Arról az emberről kell szólnom, aki talán azért maradt távol tanácskozásunktól, mert attól félt, hogy csak újabb tagadással, személyes torzsalkodásokkal találkozik, előremutató, bizalomerősítő programgondolatok helyett. Szerencsére ez nem így van. Arról az emberről kell beszélnem, aki nem érti: mitől reformer az, hacsak nem a hangjától, aki a környezetében a lehetséges progresz- sziót is visszatartja, hosszú évek óta? Aki vagy a mi hibánkból nem fért be a pártba, vagy mert nem egyezik alapállása a miénkkel, és szervezetet akar magának, de nem ellenségünk, hanem a partnerünk, legfeljebb ellenfelünk akar lenni. Vagy a párttagról, aki nem érti, hogy a változásokban való érdemi részvétel helyett miért eteti a Központi Bizottság előre eldöntött kérdésekről szóló brosúrákkal?! A reformkörökről szólva Kutas Gyula kiemelte: „Én magam is eljárok, de biztos vagyok benne, hogy nem ettől vagyok vagy leszek reformer. Semmiképpen sem tartanám helyesnek, ha a reformköröket, melyek a párt jövőbeni felépítésének csírái lehetnek, sandasággal kezelnénk csak azért, mert azokban még este fél tizenegykor is politizálnak. Én magam például az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején voltam olyan taggyűléseken, ahol ilyen hosszú ideig elpolitizáltunk. Molnár Lászlóné pedagógus, Szarvas : A szarvasi pedagógusküldött felszólalása bevezetőjében annak adott hangot, hogy a reform igényét ugyan megfogalmazzák politikai vezetőink, pozitív változásokat azonban nem érzünk, sőt nyugtalan, feszült a politikai légkör, melyhez a párt, a kormány válsága mellett hozzájárultak azok az intézkedések is, melyeknek reális következményeivel nem számoltak. Mindez bizalomvesztést akozott, és felerősödött a bizonytalanság. A szarvasi, helyi gondokra térve — intő példaként — beszélt arról a torzulásról, hogy a megyei vezetők a megyeszékhely fejlesztését tartották fontosnak más települések rovására. Ezt viszont a helyi vezetők is elfogadták, nem ^vállalkoztak renitens szerepre. Máshol ez nem így történt: nézzük meg mi történt a sötét Zalában és az elmaradott Szabolcsban! Szólt a programtervezetről, hiányolta, hogy abból az alap- és középfokú oktatás tárgyi feltételeinek fejlesztése egyszerűen kimaradt. „Nálunk Szarvason — mondotta — testnevelés tagozatos általános iskolának nincs tornaterme, Békéscsabán úszómedence is van! A mi iskolánknak nincs sportudvara sem, holott hét éve (Folytatás a 7. oldalon) A pulóver eleje mindjárt kész Kemény munka folyt a pártértekezleten. A küldöttek, s a hallgatóság figyelmét az elhangzottakra összpontosította. Az orosházi Popp Erzsébet azonban — miközben odalent a „küzdőtéren” zajlottak az események — fenn, az A szektorban egy pulóvert kötögetett egész nap. — Az orosházi városi pártértekezleten egy pedagógusnő cselekedett hasonlóképpen. Irigyeltem, hogy olyan jól halad, s ekkor elhatároztam: ha eljövök erre a megyei rendezvényre, hozom a kötésem. — Érdeklik a belpolitikai események? — Annak idején a taggyűlésünkön magam is amellett foglaltam állást, hogy szükség van a megyei pártértekezletre. Nos, ha már emellett voksoltam, úgy gondoltam, eljövök, hogy tanúja legyek az általam is javasolt megmérettetésnek. — Honnan jött, kiket képvisel? — Orosházán a sütő- és édesipari vállalatnál dolgozom. Funkció nélkül politizálok, így nem képviselek másokat, csak magamat. — Véleménye az eddigi eseményekről? — Az elhangzottakról? Volt néhány hozzászólás, ami nagyon tetszett, különösen Tímár Judit szavai ragadtak meg. — És a pulóver, hogy halad? — Nemsokára kész az eleje. Reggel 8 óta ülök itt, úgyhogy jól haladok. A kocsimmal jöttem, megvárom a választásokból legalább az első menetet, aztán meglátjuk, meddig maradok... — Addig is jó munkát. — Köszönöm.
