Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-05 / 104. szám

NÉPÚJSÁG o 1989. május 5., péntek Szóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) rövid időn belül ter jessze ezt döntésre a Minisztertanács elé. A kormány elfogadta a fo­rint védelmére kidolgozott előterjesztést. Ügy véli: a forintmegtakarítás vonzób­bá tételével, a belföldi áru­ellátás javításával is növel­ni kell a nemzeti valutánk iránti bizalmat. A kettős va­lutarendszer kialakulása rendkívül súlyos veszélyek­kel járhat mind a gazdaság, mind az állampolgárok szá­mára. Éppen ezért a külke­reskedelmi politikában min­denekelőtt a forgalom egysé­ges. versenysemleges szabá­lyozásának kialakítása, az importverseny szélesítése, a behozatal szektorsemlegessé­gének garantálása szükséges. A gazdasági teljesítmény értékelésével kapcsolatban kérdezett a Figyelő munka­társa, konkrétan a konver­tibilis külkereskedelmi mér­leg kedvezőtlen alakulásá­nak okait, a költségvetési hiány mértékét firtatva. A szóvivő válaszából kitűnt, hogy a tőkés külkereskedel­mi mérleg problémáit a Mi­nisztertanács ülésén elsősor­ban a lakosság vásárlásai­nak következményeként ér­tékelték, az elmaradás az idegenforgalom állami bevé­teleiből kiesett összeget ta­karja, s nem függ össze az áruforgalmi egyenleg alaku­lásával. E tekintetben a gaz­daság teljesítménye jónak mondható — jelentette ki.*-A kormányülésen megfogalma­zódott az is, hogy a nem­zeti valuta védelme a gaz­dasági reform kibontakozta­tása szempontjából a leg­fontosabb. A Magyar Hírlap munka­társának arra a kérdésére, hogy a Minisztertanács fog­lalkozott-e a hiteltörleszté­sek átütemezésével, Maro­sán György elmondta: a kormány nem látja járható útnak az átütemezést, meg­ítélése szerint gazdasági ká­ra rendkívül súlyos lenne; következményeit felvázolja majd a Parlament előtt. A Népszava munkatársá­nak arra a kérdésére, hogy a gazdasági teljesítménnyel összefüggésben döntött-e a kormány konkrétan vállala­tok felszámolásáról és sza­nálásáról, elhangzott: egy ilyen programnak része kell hogy legyen ilyesmi; a kor­mány elsősorban a költség- vetési támogatások leépíté­sében kíván előrelépni, s ez mindenképpen érinti a vesz­teséges és alacsony haté­konyságú vállalatokat. Többen a bányabezárással kapcsolatos kérdést tettek fel. A Dunántúli Napló kép­viselője egyik kérdésében a dunántúli bányászok jövőjét firtatta, amiről a szóvivő úgy nyilatkozott: a kormány minden esetben konkrét ter­vet dolgoz ki az adott terü­leten jelentkező problémák megoldására. Ugyancsak a Dunántúli Napló munkatársa kérdezte meg, hogy a kormány gya- korolt-e önkritikát a súlyos deficit miatt, s van-e elkép­zelése a hatalmas bevásárló­turizmussal szemben. Maro­sán György utalt arra, hogy a kormány a vámmal kap­csolatos rendelkezéseivel ép­pen e bevásárló turizmust kívánta visszaszorítani, s a végrehajtandó személyi vál­tozások is jelzik, hogy a kormányfő levonta a hibák személyi konzekvenciáit. Az NBN rádió tudósítója George Bush tervezett- ma­gyarországi látogatásáról tudakozódott. Marosán György nem hivatalos for­rásra hivatkozva nagy je­lentőségűnek ítélte az Egye­sült Államok elnökének lá­togatását. Mint mondta: egy ilyen magas szintű találkozó mindenképpen hozzájárulhat egymás szándékainak ponto­sabb megismeréséhez és a kapcsolatok fejlesztéséhez. Hozzátette: tisztában kell azonban lenni azzal, hogy a problémáinkat csak mi, ma­gyarok tudjuk megoldani. Ez nem mond ellent annak, hogy gondjaink enyhítésé­hez a jóindulatú segítséget és támogatást szívesen fo­gadjuk. Végül a holland rádió munkatársa a Raoul Wallen­berg sorsával kapcsolatos dokumentumot firtatta, ami­re Marosán György leszö­gezte: bár hivatalos infor­mációi nincsenek, tudomása szerint a svéd diplomata nem Magyarországon és nem 1945-ben halt meg. Szombaton : Országos A osztályú táncbajnokság a megyeszékhelyen A XIV. EDÜ-n történt... EDÜ ’89 címmel a diákújságírók lapot készítettek. Ebből válogattunk néhány írást, hogy a leghitelesebb forrásból, azaz a diákok szemével pillanthassunk bele a történtekbe,.. Fórum-Gyulánum Szorongó érzéssel megyek a Fórumra, mert nem ki­sebb emberek szerepelnek, mint pl. a Művelődési Mi­nisztérium munkatársai — tizenéves lévén még soha­sem volt ilyen vitapartne­rem. A vitavezető ismerteti a „játékszabályokat”. Már ek­kor csalódom egy picit, mi­vel csak egy kérdést tehe­tek fel. Sajnos, a bemutat­kozásnak nevezett darálás­ból nem tudom kihámozni, hogy a kérdést kinek címez­zem. Az előzetes — írásos — kérdésekre „szépen” fel­készültek, de a spontán kér­déseket tovább passzolják, kerülik az érdemi választ. Néhány benyomásom a válaszokról: a minisztérium­tól jött ember hozzáállásá­ban megtévesztésig hasonlít egy bokszmérkőzés támadó feléhez. Ha valamivel sa­rokba szorítja, azt a kérdést nem oda valónak, „szőrö­zésnek” minősíti. Egyszóval a felvetett problémákat csak felületesen lehetett érinteni. Egy jellemző válasz: „Ke­resse meg a Magyar Nem­zetben, ott jelent meg.” Az egész — személyes vélemé­nyem szerint — nemigen éri el a békanívó alsó szintjét. Bár igen magasröptű eszme­csere folyik, nekem leg­alábbis néhol túl magas. Csak kapkodom a fejem és néha próbálom megsaccolni, hogy az „ó-egyiptomi” nyelv melyik nyelvjárásával be­szélnek. Magamfajta egy­szerű, hétköznapi diák mit keres itt, ahol a „nagyok” az oktatáspolitikáról, az ok­tatás jelenéről, jövőjéről vi­tatkoznak. Mi közöm hoz­zá ?! ! Magyar! Zoltán Nagyterem és pilótaszékek... Ki hitte volna, hogy már az EDU megnyitása előtt vi­deofelvétel „középpontja” le­szek. Márpedig ez történt velem, amikor a Diáktanács tagjaival együtt az EDÜ elő­készítésekor meglátogattuk dr. Takács Lőrincet, a gyu­lai tanácselnököt. Kézfogás­sal üdvözölt, ami csak azért érdekes, mert odahaza. Ba­ján a tanácselnököt még csak nem is ismerem, itt pedig eszerint fontos ember vagyok ... Ezután, miközben pilótaüléshez hasonló ülő­alkalmatosságokba tessékelt bennünket, megígérte, hogy az EDÜ programjait hűsé­gesen látogatja. Hogy melyi­ket. azt nem mondta, de mindenesetre érdekes volna látni a városi tanács elnö­két mondjuk, a Napoleon Bld. csápolói között. ..- Mayer János ­Felnőtt egy új nemzedék, amely saját világot akar Tévedtem: Gyula az EOÜ-é Bevallom, azzal a meg­győződéssel indultam útnak, hogy egy város két pártra szakadásáról szóló cikkhez gyűjtök anyagot. Azt hit­tem. Gyula idősebb nemze­déke nem különösebben örül az EDÜ-nek. A városban sé­tálva és emberekkel beszél­getve rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz. Senkivel sem találkoztam, aki e ren­dezvények ellen lett volna, sőt a többség kifejezetten örült a dolognak. Sokakban nosztalgiát éb­resztett a kérdésem, és jól­esett látni, hogy mennyi gyulai felnőtt van, aki né­hány évvel ezelőtt még mint aktív résztvevő, most pedig mint támogató néző vesz részt a programokon. Kellemes csalódással jöt­tem rá: az EDÜ mindenkié. Gyula az EDÜ-é.- Zana­Nem akarok állni... .. . Zene, tánc. mozgás és fordul a Föld .,. majd egy­szer talán. De mi nem aka­runk állni majd akkor. És máskor sem. Már nincsenek illúziók, már nem akarjuk forgatni, megrengetni, de állni sem akarunk. Eljöt­tünk ide, élünk, és nem ál­lunk meg. Zene, tánc, moz­gás, és indul a kör. Gulyás-Zana László Az EDÜ megnyitására Gyurcsány Ferencet, a De- misz alelnökét kérték fel. Amikor a Tószínpad mikro­fonjához lépett, látta: itt most nincs helye nagypoli­tikai „szósznak”. — Megőrült a világ! örül­tek vagyunk benne mi is! — kezdte. S hogy lehet ezt csodálatossá változtatni? Szerinte így: kell egy EDÜ- típusú rendezvénysorozat, pár száz diák, hogy megtud­ja mindenki, felnőtt egy új nemzedék, amely megcsinál­ja a saját elképzelése sze­rinti világot. — Még KISZ KB-titkár korodban hívtak el erre a rendezvényre. Azóta a De- misz alelnöki funkcióját tudhatod magadénak. — Korábban, ahogy haladt valaki felfelé a ranglétrán. s minél inkább a vezetés közelébe férkőzött, annál na­gyobb lett a hatalma. Ma már szó sincs erről, bármi­kor lekerülhet onnan, legyen az akár egy országos szer­vezet 2. vagy 3. embere. — Beszédeidben mindig az embert, a közösséget hang­súlyozod. Miért nem „politi­zálsz”? Vagy nálad ezt je­lenti a politizálás? — Az évek során rájöt­tem. hogy az embereket az érdekli elsődlegesen, van-e állásuk, fizetésük, társuk, kedvesük, akivel meg tud­ják beszélni problémáikat, akivel és akikkel nagyokat lehet nevetni, vagy akár sírni. A politika egy olyan eszköz legyen, amelyik segít abban, hogy boldogabbak legyünk, hogy emberebbek — Mire alapozod a hited, hogy a fiatalok körében hó­díthatnak még az ilyen fo­galmak. hogy szeretet, béke. becsület, stb.? — Nem lehetnek ezek ódi­vatú fogalmak. Nézd meg például, hogy miért hódít annyira most a vallásosság. Én úgy gondolom, azért, mert olyan kérdésekre tud választ adni, amelyekre ezen alapvető emberi tulajdonsá­gok — és amelyek kikoptak belőlünk az utóbbi időben — figyelmen kívül hagyásá­val nem lehet élni. A kö­rülöttem levőkön pedig lá­tom, nem jól érzik magu­kat ebben a világban. Ér­zek annyi erőt bennünk — magunkban —, hogy a je­lenlegi helyzeten változtas­sunk! Brózs Mária Távirat a mamának Gyula. Autóbusz-végállo­más. Bőröndök és szétsza­kadt hátizsák., Sehol senki, se virágeső, se piros sző­nyeg, se fogadás, csak a nagy csodálkozás. Biztos, ami biztos, irány a pártbi­zottság. Zárt ajtók és láto­más. ülés, majd gyaloglás. A sors szamarája. Kocsiká­zás. Luxus szállás. U. i.: Küldj pénzt!- Barbay Mónika ­legvünk. Előzetesben az ABC-betörök - Pezsgőben a Kék angyalt kedvelték Könnyebb volt betörni, mint beszélni róla Legalább másfél évtizede rendeznek országos A osztá­lyú táncbajnokságot Békés­csabán. Vajon mivel érde­melte ki a város, hogy eny- nyi éven át megtarthatta a rendezési jogot? Ezt kérdez­tük Nyíri Lajos békéscsabai táncpedagógustól, aki a bí­ráló bizottság munkájában rendszeresen részt vett. Ez­úttal a 'döntőbírói testület elnöke lesz. — A társastáncnak min­dig is voltak Békéscsabán támogatói — válaszolta. — Ennek köszönhetően a mű­faj kiemelkedő művelőit évente láthatta a város értő közönsége. Mert elmondha­tom, sok-sok hozzáértő ne­velődött. Az évek során ez­rek látogatták e rendezvé­nyeket, sokan aktívan részt vettek a mozgalomban, je­lenleg is több százan táncol­nak. Békéscsabán ebben az évben például 400-an, de Gyulán és környékén is leg­alább ennyien tanulják a standard- és latin-amerikai táncokat. A korábbi évek­ben a békéscsabai ifjúsági és úttörőház adott otthont az országos táncbajnokságok­nak. A nagyterem korláto­zott befogadóképessége mi­att jó néhány érdeklődő be sem juthatott. A sportcsar­nokban ilyen gond már nincs: most látszik meg iga­zán, mennyien szeretik a szép klasszikus és modern táncokat! Az elmúlt évben telt ház előtt zajlott le a bajnokság, s most is hasonló lesz az érdeklődés. A 2000 helyből majd mindegyik el­kelt ... A kitűnő rendezési feltételek révén a Magyar Táncsport Szövetség ezúttal sem gondolkozott azon, mely város kapja meg a rendezés jogát. — A rangos rendezvény megtartásához kapnak tá­mogatást? — A rendező Megyei Mű­velődési Központ, a Békés­csabai Konzervgyár, a Kner Nyomda, a Béköt, a Május 1. Tsz és a békéscsabai Tszker anyagi segítsége nél­kül aligha vállalkozhatott- volna ilyen nagyszabású mű­sor szervezésére. Ebben az évben különösen erős lesz a mezőny, mind a résztvevők számát, mind a színvonalat tekintve. A bajnokságra 25 pár nevezett be, úgyhogy most középdöntőt is kell tar­tanunk. A közönség zömmel budapesti, de szegedi, szom­bathelyi, debreceni, jászbe­rényi táncosokat is láthat. A békéscsabai, gyulai, szeghal­mi, szarvasi társastáncklu­bok ezúttal a bemutatón sze­repelnek: ők járják a nyitó­kén ngőt, lesz tangóformáció és a gyerekektől polka. Szép látványnak ígérkezik az új divattánc, a mambó bemu­tatása, melyet 40 pár ad elő. Egyébként a rendezvényen mintegy 200-an lépnek fel... A társastánc óriási fejlődé­sét ismerve nagy versengés­re számítok! Május 6-án tehát országos A osztályú táncbajnokság és társastánc-bemutató lesz Bé­késcsabán 15 órától a sport- csarnokban. A műsort, mint az előző évben, Kertész Zsu­zsa tévébemondó vezeti. Sz. M. Békéscsabán a Kulich Gyula-lakótelepen lévő Élés- ker ABC-hez úgy járnak az emberek a kitört portálüve­get lesni, mintha valami ér­dekes cirkuszi mutatvány­hoz hívnák őket... Röhej, hogy nem tudnak egy megoldást találni betö­rés ellen >— mondja egy idő­sebb férfi, amire mindjárt válasz is érkezik a mellette állótól: — Kapaszkodjon meg: ja­vasoltuk, hogy tegyenek fel rácsot, mit válaszoltak rá? Nem tesznek! Ne nézzen úgy ki a bolt, mintha börtön lenne! Ha már olyan sokat járkálunk Nyugatra, leg­alább nyitnánk ki a szemün­ket. Ott ugyanis a rácsokat nappalra „eltüntetik”, éjiéi lehúzzák! Ilyen egyszerű! * * * Csak ebben az esztendő­ben a megyeszékhelyen hat­szor törtek t?e ABC-áruhá- zakba. „Előnyben” részesí­tették a Kulich ABC-t, a Gyulai úton lévőt és a Len- csési Fényest... /V rendőrség rövid nyo­mozás után elfogta a tette­seket ... Az egyiket előzetes letartóztatásában kerestem meg. Ö volt az, aki falazott. Ideges típusú nő P.-né. (ígértem, a nevét nem hoz­zuk nyilvánosságra.) Hosszú haja a vállát söpri. Valami­kor fekete lehetett, most már inkább őszbe hajlik. Jö­vetelem indoklása után só­hajt egy nagyot és rövid gondolkodás után azt mond­ja: könnyebb volt betömi, mint beszélni róla! — Mondja csak, mi haj­totta magukat arra, hogy vi­szonylag kevés összeget kép­viselő árukért sorozatosan betörjenek? — Nem volt hol lakjunk, nem volt állásunk, nem volt mit együnk. — Csak nem azt akarja mondani, hogy ha akarnak, akkor nem tudnak elhelyez­kedni? — Maga túl egyszerűen látja a helyzetet. Az élet­társam ez évben szabadult. Megpróbált elhelyezkedni a. konzervgyárban, az Állami Építőipari Vállalatnál, a tég­lagyárban és hiába volt fel­vétel, neki mégsem tudtak munkát biztosítani. Sehol nem mondták ki, hogy azért, mert most szabadult, csak éppen nem vették fel. — És maga? — Én Dobozon talán el tudtam volna helyezkedni, de mi Csabán akartunk él­ni. így aztán nem jött ösz- sze. — Nincs családja, férje, gyereke? — Az első férjemtől el­váltam, a másodiktól régen külön élek. Van egy 19 éves fiam, meg édesanyám. De náluk nem lakhatom már, hogy miért, arról nem óhaj­tok beszélni. — A jelenlegi élettársával mikor ismerkedett meg? — Három éve. Igaz, ebből- a három évből jó, ha'három hónapot együtt éltünk. Mert ahogy említettem, az élet­társamat most engedték ki a börtönből. — A fiát hogy érte ez a nem éppen törvényes csele­kedete? — Mindent megbeszéltünk a gyerekkel, elmondta az ő gondját-baját, én úgyszin­tén, de egymás köreit nem zavartuk. — Térjünk rá a betöré­sekre. A Kulich Gyula-lakó­telepen hányszor sikerült? — Háromszor, leginkább italt és cigarettát hoztunk el. Ragaszkodtunk a vodkához és a Kék angyal pezsgőhöz. Nem volt nehéz betömi. Semmi nem védte az ABC-t. — Azt mondja, nem volt hol lakniuk. Én azt kérde­zem, akkor hol aludtak? — Mikor hol. Ligetben, Körös-parton, még csak nem is fáztunk, mert összebúj­tunk. Igaz, most lebukásunk előtt az élettársam egyik is­merősénél húzhattuk meg magunkat. — Beszéljünk a legutolsó „kalandjukról”. — Aznap este éjfélre húz­tuk fel az órát. Megbeszél­tük, hogy most a Gyulai úti ABC-be törünk be. Olyan peűhesek voltunk, hogy ak­kor éjjel kifogtunk egy nagy forgalmat. Olyan volt, mint­ha délután 5 óra lenne. JÖt- tek-mentek az autók és a gyalogosok egyaránt. Végre aztán negyed 3 körül csend lett. Az élettársam felemelt egy követ és betörte az ab­lakot. Másra már nem is maradt időnk. A rendőrautó pillanatokon belül ott ter­mett. A benne ülők aztán minket is betessékeltek a ko­csiba. Hát így történt. A beszélgetésünkön jelen­levő nyomozótól P.-né egy cigarettát kér. Reszket a ke­ze, ahogy szájába veszi és mélyen leszívja a cigaretta füstjét. Lehet, hogy érez va­lamiféle megbánást, de ez mindenesetre nem tükröző­dik az arcán. Utolsó kérdé­sem az volt hozzá, hogy mi­re számít? — Ezer évre — mondja fáradtan, és elnyomja a ci­garettavéget. B. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom