Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
1989. május 2., kedd > ' MHíWkfAd (Folytatás a 3. oldalról) APEH-palota építésére, az ivóvíz arzénmentesitési programja viszont anyagiak hiányában nem halad? Minden falusi ember nem költözhet a városba, életkörülményeiken kell javítani. Ha ingázni szükséges. mert helyben nincs munkalehetőség, legalább utazni lehessen. A fiatalok számára elérhetetlen a lakáshozjutás és fenyegető rém már a munkanélküliség is. A termelőszövetkezeti parasztság, a kistermelő dolgozik és termel, s ha kérik, a társadalomalakítók szövetségese. Nem az ő hibájuk a mezőgazdasági termékek aránytalanul magas ára, ebből nem is részesülnek munkájuk arányában. A tanácselnök kérte a megyei vezetést, hogy tartsák a kapcsolatot a párttagsággal és látogassanak gyakrabban a településekre. Dusik János medgyesegyházi villanyszerelő kisiparos leszögezte: egyetért a többpártrendszerrel. Most az a legfontosabb, hogy az MSZMP- nek legyen világos, végrehajtható programja a politikai és a gazdasági válságból való kijutásra. Nincs szükség kapkodó kormány- intézkedésekre. Csak azokkal a szervezetekkel tárgyaljon az MSZMP, amelyeknek tömegbázisuk van, nem csak hangjuk. Saját magát járatja le a párt, ha minden csoportocskával leül tárgyalni, és engedményeket tesz. Az elmúlt 40 évnek eredményei is voltak. A nemzeti összefogásra való hivatkozással nem lehet mindent letagadni. Az MSZMP vállalja egyértelműen, hogy szocialista társadalmat építünk. Feltette a kérdést: kinek a pártja az MSZMP? Ugyanis egyre kevesebb szó esik a marxista jellegről, a munkásosztályról, annak érdekeiről, azokról, akik létrehozták, újraalapították és alkotják a pártot. Nincs meghatározó egyénisége a pártnak, mint Kádár János volt, akit most igyekeznek lejáratni. Pedig nem egyszemélyi, diktatórikus vezetés jellemezte az elmúlt 30 évet. A korábbi döntések előkészítésében, meghozatalában, végrehajtásában azok is részt vettek, akik most bírálnak, tagjai a KB-nak, a Politikai Bizottságnak. Nemzeti egyetértést akar, de 1956 megítélése nagy felháborodást keltett még a pártonkívüliekben is. Az egyszavas új megítélés, a népfelkelés, nem a párt egységét szolgálta. Semmi szükség nem volt rá az indulatok felkavarásán kívül. Hideg Gábor békéscsabai küldött egyperces hozzászólásában kifejtette: nem ért egyet az előző beszéddel. Különösen a Kádár Jánosról és az 1956-ról szóló értékeléssel kapcsolatban vannak fenntartásai. Abban a korban, illetve azon társadalmakban, ahol a történelmet és a valóságot pártkérdésként kezelték, egyetlen „eredmény” van, ahol most vagyunk. Fodorné Birgés Katalin békéscsabai küldött, az SZMT vezető titkára kitért a tavalyi májusi országos pártértekezletre, amelynek hatására az MSZMP kezdeményezőjévé vált a gazdasági és a társadalmi folyamatoknak. Az eddig kialakult helyzettel azonban az emberek joggal elégedetlenek. Tovább csökkent az életszínvonal, növekedett a szegénység, fokozódott a bizonytalanság. Pedig a pártértekezleten azt hirdették, hogy a reformokkal az embert akarják felemelni. Valljuk be, május óta ez nem sikerült. Az ideológiai korlátok mélyen beívódtak a vidéki ember gondolkodásába. Gátja a megújulásnak az is, hogy a különböző intézményekben, hatalmi struktúrákban dolgozó apparátusok nem érdekeltek a változások gyorsításában, mert saját érdekeik kerülnek veszélybe. Ezért sem az országban, sem megyénkben nem csökkentették lényegében a hivatali apparátusokat. A vezetők és a vezetettek között mély szakadék tátong. A vezetők jelentős részének tömegkapcsolatai látszólagosak, formaiak. Ezt a helyzetet hosszú idő alatt a párt hibás gyakorlata alakította ki, amikor minden vezetőt felsőbb szintű testületi döntéssel, párthatáskörrel, a dolgozók formális beleszólásával választották. Az emberek ma is félelemben élnek. Nem mernek véleményt mondani a munkahelyen, mert tartanak a retorziótól. Maguk között suttognak, félnek vezetőcseréket kezdeményezni, pedig tudják: a reformok megvalósításához sok területen új arcokra, felkészültebb szakemberekre lenne szükség. Erdélyi Mihály békéscsabai küldött, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat pártbizottságának titkára közbevetőleg három függetlenített pártttitkár nevében felolvasta azt a levelet, amely arról szólt, hogy a párton belüli reformfolyamatok gyorsítása érdekében javasolják a munkahelyi függetlenített pártszervezetek titkárainak: kezdeményezzék az üzemek és vállalatok által fizetett párttitkári funkció megszüntetését. Egyetértésének adott hangot Lovas Julianna, az Orosházi Üveggyár pártbizottságának a titkára is, aki május 1-jétől már társadalmi munkában látja el a párttitkári teendőket. Stafira Sándor, a Szarvasi Dózsa Tsz tagja röviden tolmácsolta álláspontját, mely szerint az lesz a „nyerő" párt. amely tartalommal tölti meg programját, s azt következetesen végre is hajtja. Ezután az agrárpolitika megvalósításának módszeréről, szükségességéről és lehetőségéről beszélt. A megye lakosságának életszínvonala — mondta — alapvetően az agrárágazat eredményességétől függ. Fontos, hogy az emberek továbbra is maradjanak kapcsolatban a mezőgazda- sági termeléssel. El kell jutni odáig, hogy a megyében dolgozzuk fel a hús-, baromfi-, konzervipari termékeket. Javasolta: határozatban rögzítsék, hogy megyénkben gyors ütemben kell megvalósítani az alapanyagok magas szintű feldolgozását. A továbbiakban a monetáris szabályozás elemzésével kapcsolatban figyelmeztetett: a párt tekintélye forog kockán a pénzügyi kormányzat politikája miatt. Gyors lépésre kell késztetni a minisztériumot, hiszen a monetáris politika eddig a kibontakozást nem segítette, hanem gátolta. Végül a párt belső életéről, egyensúlyának megteremtéséről szólt. Fontos követelményként említette: pártegységre van szükség a legfelsőbb szinten is. Akkor lesz az MSZMP erős, ha szembe néz a realitásokkal és gyorsan cselekszik. Abrahám György, az Élésker küldötte, közgazdász, költői hangvételű, szenvedélyes hozzászólásában a magyarság, az e vidéken élők sorsáról szólt, a „keletmagyar gyarmatmegyék” egyikének minősítve Békést. A 23 éves, funkció nélküli értelmiségi párttagküldött olyan pártot akar, amelyik felvállalja és politikájában képviseli saját nevét: „legyen magyar, legyen szocialista”. „Azt a társadalmat, amit egy szocialista párt meg akarhat valósítani, csak a közösségben élő társas lény, az ember javára teheti. Rettenet azt elgondolni, hogy a vélt jót kényszerrel kelljen elérni... Milyen az a politika, amelyik nem megnyeri magának az embereket, hanem tereli?... Milyen az a párt, amely nem a tagságra épít, hanem messziről jövő parancsokat osztogat?” — tette fel kérdéseit a küldött. — A kereskedelem értéket teremtő szakma, s ezt ismerje el a társadalom. Nem -könyöradományokat, nem engedélyezett bérfejlesztést, nem adókedvzeményt kívánnak, hanem tisztességes haszonnal, a piaci értékítélet, a kereslet-kínálat törvényeinek ismeretében akarják tenni a dolgukat. A kereskedők kereskedni szeretnének — mondta összefoglalásként. „Olyan gazdaságban, olyan piacgazdaságban, ahol nem elosztanak, nem osztogatnak, hanem társadalmilag szükséges munkából, a társadalmi szinten elismert ráfordítással jól meg lehet élni.” Györfi Károly békéscsabai küldött egyperces hozzászólásában közölte: a hozzászólás első felével, annak stílusával nem tud azonosulni. Erősen emlékeztet az ötvenes évek stílusára, csak más előjellel. Reck Mihály, a nagykamarási községi pártbizottság titkára elöljáróban elmondotta, hogy a párt tagjait zavarják az állandó ellentmondások, megnyilatkozások. Nem ezt kellett volna tenni ebben a nehéz helyzetben. Ezeket a véleményeket sokféleképpen értelmezik az emberek, és ez baj. „Bedobtunk valamit a népnek, mindenki a nép, a párt nevében nyilatkozik. Álljunk meg egy pillanatra. Nem minden esetben kérték ki a párttagok véleményét. A mi párttagjaink nem a reformtól félnek, egyszerűen nem látják tisztán az utat és a szándékot, hova akarunk menni? Merre? Mit akarunk csinálni? Beszélgetni, tanácskozni, vagy dolgozni?” Majd megállapította: megszűnt az egységes ideológiai szemlélet. Az eddig kialakított pártprogram a felgyorsult események miatt mára túlhaladottá vált. A májusi pártértekezlet határozatai elavultak. A megyei pártértekezlet összehívása sokáig húzódott. A gazdasági program is elavult. Amit Grósz elvtárs csinált, most Németh Miklós folytatja. Mindig újat kezdenek, de egyik sem jó. Itt volt a gyógyszerrendelet, amely két nap múlva megbukott. Ilyen tervekre, intézkedésekre nincs szüksége a társadalomnak. Folynak a tanácskozások, de a termelő munkáról egy szó sem esik az egész országban. Dolgozzunk, ne várjuk meg, míg a Nyugat megsegít. Gyányiné dr. Szurovecz Ilona Szeghalomról érkezett a fórumra. Mint üzemorvos, elsősorban az egészségügyben jelentkező gondokról, feladatokról beszélt. Aggasztó statisztikai adatokat sorolt, amelyek tükrözik: a megye vezető helyet foglal el az elhalálozást, az elöregedést tekintve, a természetes szaporodásban pedig a tizennyolcadik a megyék között. Kevés az orvos, a kórházi ágy, a szociális férőhely. Ajm nem csak országos elmaradottságról kell beszélni, hiszen a megye egyes térségei között is jelentős a különbség a megbetegedéseket, az elhalálozásokat tekintve. Példaként saját lakóhelyét és környékét, a Sárrétet említette, ahol a hét végi ügyeleteken egy súlyos beteget csak két, két és fél óra alatt lehet elszállítani a legközelebbi kórházba, a nagy távolságok miatt. Rontja a helyzetet a rossz úthálózat, a mentőkocsik elhasználtsága. A jelenlegi gazdasági helyzetben új kórház építésére gondolni sem lehet. A távolabbi programokban viszont tervbe kell venni, hogy a megye északi részén is épüljön kórház, addig pedig valamilyen enyhítő megoldást kell keresni. Sokat segítene, ha a szeghalmi mentőállomás esetkocsit kapna, mentőorvossal vagy mentőtiszttel. Néhány szóban jellemezte a térség szociális ellátottságát, amely — a rászorulók számának növekedése és a férőhelyek stagnálása miatt — egyre rosszabb helyzetbe kerül. Egy-egy férőhelyhez sok esetben hónapok, évek múltán jutnak csak hozzá a rászorultak. Dankó Mihály, a gyomai városi pártbizottság első titkára a retorika idejének lejártára hívta fel a figyelmet. Sürgető gondjaik közül a Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalat gyomaendrődi gyáregységének 20 éves kálváriájáról szólt. A gazdaságot gúzsba kötő hibás gazdaságirányítási rendszer nem támogatja a vállalkozói gazdaságot — csupán szóban, a valóság az, hogy az ilyen kezdeményezéseket ÿ központi akarat nevében keményen és szervezett módon elnyom és kioltani igyekszik a megyei irányítás. A vállalkozó képesség kialakítása csak hosszú idő eredménye lehet, ezért ott, ahol van, fel kell használni. Nem volt felelősségvállaló azért a döntésért, amely támogatta volna az önállóságra való törekvést — ez vezetett a jelenlegi helyzethez. — Most már időhúzás nélkül szülessen döntés a Körös Kazángyártó szétválása ügyében — mondta nyomatékosan az első titkár városa pártértekezletének határozata alapján. Szólt arról, hogy vegyes tulajdonú gazdaságban a nagy szóródású személyi jövedelmek kezelésére a köz- gazdaságtan nem ismer jobb technikát a személyi jövedelemadónál, de az eredeti elképzelésnek bérreformmal kell párosulnia. A párttörvénnyel mielőbb tiszta helyzetet kell teremteni, hogy az alternatívok is tisztázhassák céljaikat, társadalmi bázisukat, tömegbefolyásukat. Fel kell oldani a társadalmi görcsöt, azt, hogy csak a pártot állítják pellengérre, s akik a párttól elhatárolják magukat, abból élnek, hogy a pártot szidják. Hbből elég volt, főként olyan szervezetek részéről, amelyek azt sem tudják, kik a vezetőik, mert az naponta, sőt, óránként változik. Új, logikus szervezeti szabályzatra van szüksége a pártnak, választási programra, új szocializmusképre, és a múlttal való elszámolásra. Egyperces hozzászólásában Galisz Géza, Békéscsaba küldötte óva intette a megválasztandó megye pártbizottságot, hogy a Körös Kazángyártó és Gépipari vállalat, vagy más vállalat, bármilyen gazdasági folyamat életébe ösztönzően, netán fékezően beavatkozni próbáljon. A politikai párt feladata nem a dirigálás, hanem az orientálás. Péter János küldött felhívta a figyelmet, hogy a legutóbbi "küldöttgyűlésen a Körös Kazángyártó Vállalatnál eldöntötték: május 10-én közgyűlés lesz, ahol titkos szavazással döntenek sorsukról. Bartos Péter küldött amellett érvelt, hogy semmiféle párttörvény nem védi meg a pártot a társadalom kritikájától. A párt nem azonos a hétszázvala- hánvezer párttaggal, és nem azonos Magyarország valamennyi állampolgárával. Hideg Kndrás békéscsabai küldött, a DTCSV osztálvvezetője, az ifjúsági szövetség delegáltjaként kapott szót. — A megve párttagságának legalább 83 százaléka megkérdezi majd: miért jöttünk ide? — mondotta. — Többféle válasz is van. Választani, megválasztani, újítani, megforgatni a megyei vezetést. A másik: prograKinek tapsol a karzat? A csarnok földszintjén, hatalmas, fél fut- ballpályányi területen foglalnak helyei a küldöttek, a meghívott vendégek és az újságírók. Fél körívben kék drapéria övezi az épület belsejét. Az elnökség asztala mögött a magyar s a nemzetközi munkásmozgalom zászlajának óriási vászona függ. Átellenbcn van a karzat. A csarnok meny- nyezetéig emelkedő széksorokban érdeklődők foglalnak helyet, akik se nem küldöttek, se nem meghívottak, csak a kíváncsiság hozta el őket az értekezletre. Számuk változik, hol megtelnek a széksorok, hol kevesebben vannak, de odafenn a figyelem nem csökken. Mert azért jöttek, hogy figyeljenek, hogy mérlegeljék a felszólalásokat. Lenn a földszinten a küldöttek általában mindén felszólalást kisebb-nagyobb tapssal honorálják. De nem így a karzat. Néha egyáltalán nem tapsol. Ám volt eset, amikor a küldöttek maradtak némán, s a karzaton viharosan csapódtak össze a tenyerek. A jövőben tanácsos lesz odafigyelni az összhangra. Vagy legalábbis arra, minek és kinek tapsol a karzat. mot adni, programadó értekezlettel. De mindez nem elégíthet ki senkit. Miért kell nekünk új vezetés, miért kell nekünk követhető, mozgósító program? Nyilván azért, hogy az MSZMP megnyerje a választásokat. Most ez a legújabb hullám, amely végigdübörög az országon. Miért kell megnyerni a választásokat? Azért-e, hogy uralmon maradjon az eddigi hatalmi elit? Itt ez a mitikus párthatalom fogalma, gondolatköre sejlik fel újra. Azért kell megnyernünk a választásokat, hogy az általunk képviselt eszme- rendszer jusson végre hatalomra. Szolidaritás, esély- egyenlőség, az elesettek védelme, a munkások érdekeinek a képviselete — a hangoztatott elvek közül oly kevés valósult meg. Ezután kifejtette, hogy szólnia kellett volna a reformkörökről, amelyek felvállalják a régi struktúra szétverését. Beszélnie kellett volna a Demokratikus Ifjúsági Szövetségről, amely a politika szemétdombjára hajította az idejét múlt demokratikus centralizmust. Hinni kell egy materialista pártban. Párizs címerében egy mondat áll, ami az MSZMP-re is ráillik: „ Hányódjék bár, de el nem süllyed.” dr. Szabó István, a mezőhegyesi pártbizottság első titkára emlékeztetett 1988 májusára, amikor az MSZMP megkezdte önmaga alapvető átalakítását, amely végül a bizalmi, a politikai, az ideológiai, a gazdasági válság soha nem látott mélységét eredményezte. Arra pedig még nem volt idő, hogy az MSZMP értékelje a tanulságokat, s teljesen új alapon valóban szocialista közmegegyezést hozzon létre. A párt évtizedeken keresztül képtelen volt megfogalmazni és a társadalommal elfogadtatni, hogy ki a „munkás", elválasztotta egymástól a fizikai és a szellemi munkást, kiölte a legtehetségesebb emberekből a tudás iránti vágyat. Elvtelen, rokoni, baráti korrupcióvá deklarálta a sikert. Világosan meg kell fogalmazni. mondta, hogy az MSZMP az alkotó, az értékteremtő emberek pártja legyen. A többpártrendszer keretei között rendkívül fon(Folytatás az 5. oldalon) A munkahelyen dolgozni kell! — Én nem vagyok sem küldött, sem meghívott vendék. Engem a kíváncsiság hozott ide. Kíváncsi vagyok, hogyan gondolkoznak a küldöttek — mondja Papp János, az Orosházi Üveggyár dolgozója. — Es mi a benyomása? — Megdöbbenve hallgattam azt a felszólalót, aki elmondta, hogy a küldöttek között'csak 27 munkás van. Több mint 400 küldött, és csak 27 munkás. Itt, Békés megyében, egv munkáspártban. Nálunk, Orosházán a reformkor alapítóinak 50 százaléka munkás. Nagyon aktívan politizálnak. Zavar, hogy a reformköröket hol frakcióknak tekintik, hol pedig helyeslik a tevékenységüket. A másik gondolatom pedig a munkahelyi politizálással kapcsolatos. Egyáltalán nem értek egyet azzal a felszólalóval, aki emellett szállt síkra. Az üzemekben nincs helye politikai szervezkedésnek. A munkahelyen dolgozni kell. Nagybetűkkel. DOLGOZNI!
