Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám

1989. május 25., csütörtök Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum • Nyílt fórum „Ki véd meg bennünket, ha kimennek a szovjet csapatok?” Az alábbi levelet Kovács Ervintől kap­tuk Gesztről. írását Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárá­nak címezte. Sorait teljes terjedelmében tesszük közzé, annak ellenére, hogy félel­mében nem osztozunk. Tisztelt G rósz Ür! ^nézését kérem, hogy ebben a válságos gazdasági és politikai helyzetben folya­modom önhöz, de a téma számunkra nem tűr halasztást. Azért írok többes szám­ban, mert aggodalmam nem egyedi, ez a téma ebben a faluban szinte mindenkit érdekel. A román—magyar viszony erős megromlásáról és az ebből esetlegesen bekövetkezhető román megtorlásról van szó. Igaz, hogy ebben a dologban gyakor­latilag laikus vagyok, de az általunk is­mert tényekre szorítkoztunk. Köztudott, hogy a szovjet csapatok részleges kivoná­sa folyamatban van hazánk területén. Nem merüli még fel senkiben az a kérdés, hogyha végleg és teljesen eltávoznak az eddig védelmet nyújtó csapatok hazánk­ból. akkor a fanatikus román kondukátor parancsot adhat hazánk területi elfogla­lására? Néphadseregünk, tudomásom sze­rint, védelmi jellegű, képes lesz-e megál­lítani az elszánt román csapatokat. Fel vagyunk-e készülve arra, hogy esetleg nukleáris fegyvert vetnek be ellenünk? A románok miért foglalkoznak közép-ható­távolságú rakétagyártással? Bizonyára nem az osztrákokat vagy a nyugatnémete­ket akarják megtámadni, egyedüli és köz­vetlen ellenségük mi lehetünk. A mi falunk csupán 300 méterre van a határtól, úgyhogy sok időnk felocsúdni nem lehetne, nyugodtan írom azt, hogy megvédeni nem tudnánk magunkat. Mi­vel is próbálhatnánk: kapával, kaszával? A polgári védelmi felkészültségünkről szót sem említek, olyan gyenge. A legkö­zelebbi laktanya Békéscsabán van, ami 70 kilométer. Egyszerű viszonyítási alap, kinek nagyobb az esélye a túlélésre? A támadó románoknak vagy a védelem nél­küli falusiaknak, akik védelemre legha­marabb 5-6 órán belül számíthatnak. Ide nem kell ideggáz, vagy vegyi fegyver, egy­szerű géppisztollyal bevégezhetik a fel­adatot, csupán egy éjszaka alatt, addig míg mi nyugodtan alszunk. Utólag majd mit is lehet tenni? Embereket feltámasz­tani, házakat újraépíteni nem lehet. Bi­zonyára túl pesszimistának tűnik ez a fel­fogás, de jöjjön ide bárki, álljon a határ mellé és csendesen szemlélődjön. Romá­nia hatalmas ország, még ha elmaradott is, de a politikája és ismeretlen katonai ereje félelmetes. Legalábbis nekünk. Ahogy haladunk az országunkon ke­resztül nyugat felé, ez a félelem úgy csök­ken, mivel a veszély is csökken. Sze­mély szerint a dolog megoldható lenne, innen el lehet költözni, magunk mögött hagyva fél élet munkáját, a szülőföldün­ket, házunkat, de ez nem lenne megoldás. Miért kell állandóan feszíteni a húrt? Chrudinák úr is ide jött, a határátkelő helyen kitört a patália, ö visszament ha­za, a helyzet maradt, sőt romlott. Az ál­landó provokációt nem tudom részletezni, amit politikusaink szítanak, mert kevés jut nyilvánosságra. Valahogy nem jó ez az út, attól tartok siralmas vége lehet. Nehéz kimondani, de félünk! így igaz, bár magunknak is szégyelljük bevallani. Azért is kérjük önt, legyen szíves alapo­san utánanézni ezeknek a dolgoknak, és bennünket tájékoztatni ez ügyben, vagy nyilvános úton, vagy levélben, de kérem, ne hagyja figyelmen kívül levelünket, és válaszolja meg a kérdést, meddig élhe­tünk itt? Levelünk másolatait eljuttatjuk a Reform című lap szerkesztőségébe is, hogy esetleg nyilvánosság elé tárhassák, és a Békés Megyei Népújság szerkesztősé­gébe is, mivel megyeileg érdekelt az ügy nyilvánosságra hozatala. A ma reggeli hí­rekben (május 16-án — a szerk.) elmond­ták, hogy Románia felszólította a Varsói Szerződés tagállamait, járjanak el Ma­gyarországgal szemben! Ez ismét egy ok­kal több a félelemre. Ki fog csatlakozni a románokhoz ellenünk? Hát már itt tar­tunk? Tisztelettel zárom levelem, és nagyon várjuk válaszát! Kovács Ervin és még jó pár aggódó állampolgár! Geszt Miközben a kapitalizmus halálát vártuk... Hogyan juthatott el ez a magyar haza ebbe az állapotba, hogy az államadósság 18 milliárd dollár körül van? Ez az ösz- szeg egy élő lakosra 103 ezer 627 forintot tesz ki. Az évi törlesztendő összeg 17 ezer forint, tehát ennyi összeget kell felvenni további kölcsönként, amíg adnak. Mert hát nagyszívűségünkböl eredően (bár ezt másképp mondják most) az elmaradt és fejlődő országoknál 4,5 milliárd behajtha­tatlan követelénünk van, amelyeknek a kamatait is mi fizetjük, természetesen dol­lárban. (Az adatokat a Nők Lapja ez évi 19. számának 24. oldalán levő „Bruttó és nettó” című közlésből vettem.) Ismereteim szerint az okok messze nyúl­nak. Egyes emberek ezt a hazát eljut­tatták az ellenforradalomig, majd ezek az emberek az ellenforradalom idején elbúj­tak, s amikor „kitisztult” a helyzet, elő­bújtak és ezt a hazát eljuttatták ide, ahol most van, mert mesterei voltak a helyez­kedésnek, a versenykerékpáros típusnak (felfele hajol, lefele tapos). Hála istennek, volt szerencsém a régi, felszabadulás előtti rendszerben is dol­gozni. Azt a rendszert tisztességesebbnek tartom, mint a mostanit, abban az érte­lemben, hogy az akkori tulajdonosok, ab­ba a helyzetükbe beleszülettek, nem te­hettek róla, de a mostaniak egy része azzá lett, ami és a hirdetett elvek és az alkal­mazott gyakorlat között nem volt olyan űr, mint az utóbbi pár évtizedben. A marxizmus—leninizmus alapvető tanítása­it hamisították meg, s a mindenkori poli­tikai áramlat szolgálatába állították. Ezt itt nem akarom bebizonyítani, csak két tételt említek meg. Az egyik: „Világ pro­letárjai egyesüljetek!”. A proletár a tőke terméke. Ahol nincs tőke, ott nincs pro­letár, nincs öntudatos dolgozó. Hány feu­dális állapotban levő országot, mozgalmat támogattunk értelmetlenül, gyengítve ez­zel a „segítséget” nyújtó haza dolgozói­nak a helyzetét. A kapitalizmus halódó társadalmi rendszer. A kapitalisták job­ban megtanulták ezt a tételt, s miközben nálunk is egyetemi szinten tanították, a kapitalisták „csak” termeltek, keresked­tek, nyelveket tanultak, miközben mi vártuk a halálát, és most mit ad isten, hívjuk vissza a nyugatra kimentett, s ott megszaporodott tőkét, mert mást nem tehetünk. Időközben nálunk kialakult egy jelentős réteg, amely szocialista módon dolgozgatott (nem termelt értéket) és ka­pitalista módon élt. Mellettük kialakult az őket követő, támogató siserehad, akikre támaszkodhat ez a kapitalista módon élő kiváltságos réteg, s kölcsönösen boldog­ságban élnek a nekik bőven buzgó forrás­ból, amíg lehet. S jaj annak, aki ehhez a forráshoz hozzá akar nyúlni, vagy élve­zőit a forrástól eltanácsolni. Ha a párton belül lett volna pluraliz­mus, akkor ez a haza nem került volna ebbe a helyzetbe. De nem volt, és ne­hezen is fog ismételten létrejönni, mint volt a Magyar Kommunista Pártban, amelynek én is 1945 óta tagja voltam, a felszabadulás után egy jó ideig, amely időszakra büszke vagyok. Most azt a munkastílust kell majd elővenni, s nem várni arra. hogy a kibontakozást azok magyarázzák majd meg — lehet, hogy már magyarázzák is —, akik ide juttatták e hazát, a pártot, a társadalmat. Van mivel elszámolni. Az elszámolás azoknak is jó volna, akik részesei voltak ezen állapot kialakulásának. A gazdagságuk jelentős része munka nélküli jövedelem, azt ki kellene sajátítani, a termelésre jelentkező tőkéseknek dollárért eladni, s az így be­folyt dollárösszeget az államadósság tör­lesztésére fordítani. Biztos, ezek az embe­rek morognának, de hát morogtak az ál­lamosításkor kisajátított tőkés osztály tag­jai is, majd megtanultak dolgozni, dolgo­zó módjára élni, nem szégyellték a hely­zetüket. Véleményem szerint ebben az időszak­ban egyetlenegy vezető sem lehet a tár­sadalmi, gazdasági, politikai helyzetet il-> letően boldog, mert aki a vezetés szférá­jában tevékenykedett, akár közvetve, akár közvetlenül, hozzájárult a lassan mind jobban felszínre kerülő és megismert ál­lapotok kialakulásához. Aki ezt nem is­meri el, attól nagyon gyorsan meg kellene válnia a társadalomnak, lehetőleg vissza­küldeni oda, ahonnan jött. Vajon vezetés- ellenes-e ez a vélemény, amely itt lent van? Határozottan igen! Ilyen vezetésel­lenes. Ismerek olyan vezetőt is, akit most is tisztelek, bár az ilyenek nem sokra vit­ték. Szlávik György, Békéscsaba Fiatalok és idősek Nagybánhegyesen Néhány éve, 1983-ban épült Nagybánhegyesen a községi egészségház, felvált­va a régi korszerűtlent. Az emeleten kapott helyet az orvosi lakás, a földszinten pedig két rendelő. A tágas, tiszta előtérben most csak néhánvan várakoznak. — Szerencsére nincs jár­vány, így kevés a bete­günk. Egyébként naponta átlagosan 40-en, 50-en for- rulnak meg a rendelésen — mondja a község fiatal or­vosa. dr. Pásztor Kornél, aki öt év óta él itt. Azelőtt Békéscsabán dolgozott anesz­teziológusként. Hogy miért jött épp ide?. — Apró, negyedik emeleti lakásban éltünk a családom­mal, itt pedig megfelelő ott­hont ígértek. A feleségem — aki szintén orvos — mezőko­vácsházi, s így családi vo­natkozása is volt annak, hogy Nagybánhegyesen teleped­tünk le . — Jól éérzi magát a köz­ségben? — öt év alatt megszeret­tem a falut, az itt élő embe­reket. Kisebb településeken nagyobb az orvos presztízse! Úgy érzem, megbíznak ben­nem a betegeim. Nem mellé­kes az sem, hogy mindenkit ismerek, tudom, milyen kö­rülmények között él, mik a testi-lelki bajai. — Milyennek tartja az itt lakók egészségi állapo­tát? ~ Az utóbbi években nőtt a daganatos megbetegedések száma; a tüdőrák és az emésztőszervi daganatok áll­nak az első helyen. Sajnos, sok a dohányos a községben, s elég magas az alkoholfo­gyasztás. Rendszeres rákszű­résekkel, felvilágosító-meg- előző munkával próbálunk javítani a hel.vzeten. Jelen­tős a mozgásszervi betegsé­gek száma; ez azzal magya­rázható, hogy dolgos embe­rek laknak itt, akki a tsz- ben végzett munka után még háztájival foglalkoznak. Többéves munka eredmé­nyeképpen — rendszeres vérnyomásméréssel, EKG­Másfél napunk van még Jugoszláviában, Békéscsaba testvérvárosában, Zrenjanin- ban. Vendéglátóink, a helyi lapkiadó és rádiószervajset munkatársai, most két helyi üzembe invitálnak minket, majd holnapra egy „egészen máls” programot ígérnek .. . Amihez a szókincs szegényesnek bizonyult... Ismerkedésünket a város­sal a Sloga Fehérneműgyár­ban folytatjuk. Karastanko- vic Svetislav, az üzem veze­tője elmondja, hogy már fel­vették a kapcsolatot a Bé­késcsabai Kötöttárugyárral, s ha üzletet nem is kötöttek, vizsgálatokkal — csökkent a szív- és érrendszeri betegsé­gek száma. Az orvos, aki évente átlag 10 ezerszer vizsgál, termé­szetesnek tartja, hogy- a ren­delési idő itt csak szimboli­kus. Ha este vagy hét végén jön a beteg, akkor is el kell látni! A védőnői szoba előtt dif- téria^oltásra várakoznak a babák és anyukák. A község lassan elöregszik; a fiatalok munkalehetőség hiányában elköltöznek innen. így több­szörös érték egy-egy itt cse­peredő emberke. — Ebben az évben 19 gyermek született, kicsit több, mint tavaly — szá­molja Vidovenyecz Mihály- né védőnő. — Nagyon vi­gyázunk rájuk, s a terhes anyukákra is. Korszerű ter­hesgondozással, a szükséges vizsgálatokkal próbáljuk el­érni, hogy egészséges gyer­mekek szülessenek. Később is rendszeresen ellenőrizzük a kicsik fejlődését. Minden gyermek megkapja a kötele­ző védőoltásokat, részt vesz a tüdőszűréseken. A csecsemőkön kívül 93 óvodás és 220 iskolás egész­ségi állapotát kísérik figye­lemmel. Van mozgó gyer­mekszakorvosi ellátás, isko­laorvosi rendelés, fogászat. A gyerekek megtanulják a megfelelő testápolást, a he­lyes táplálkozási szokásokat, s bizony itt is fontos a fog­mosás. A község lakosságának egvharmada már nem dolgo­zik aktívan, a 634-ből 590 a tsz-nyugdíjas, illetve járadé­kos. A szövetkezet 97 idős tagja részére fizet kiegészí­tést, és más módon is segíti azokat, akik több évtizeden át dolgoztak a község mező- gazdaságáért. Megszervezték az üdültetésüket, színház-, fürdőbérletet vásárolnak tapasztalatcsere-látogatá­saik eredményesek voltak. Az 1946-ban létesült üzem szabó-szövetkezetként kezd­te munkáját. Ma már 2200 dolgozót foglalkoztatnak, akik női alsóneműt, fürdő­ruhát, kötöttárut és csecse­mőruházatot gyártanak. Há­rom részlegük Kelet-, Nyu- gat-Európába és közel-keleti piacra gyárt, de szállítanak Ausztráliába és Amerikába is ... Ámulva nézzük a hatal­mas csarnokokban folyó munkát. Nem sejtjük, hogy alig egy óra múlva, mére­teiben még impozánsabb műhelyekben járunk majd: a Nafta-Gas munkaterületén. Mert ez a vidék kőolaj- és földgázlelőhely is, melynek kitermelésén a 13 munka- szervezetből álló Nafta-Gas dolgozik. Nos, e monstrum „Falun nagyobb az orvos presztízse” Az idén 19 gyermek született Fotó: Kovács Erzsébet számukra, s támogatják az idősek klubját. A tanács is segíti anyagilag a község idős lakóit. Az idén 130 ezer forintot fordítanak segélye­zésre: ebből ketten részesül­nek rendszeresen, a fennma­radó összeget rendkívüli se­gélyek formájában osztják szét. Már régóta tervezik, hogy létrehoznak egy öregek nap­közi otthonát, ahol megolda­nák a rászorulók étkezteté­sét, s lehetőség nyílna itt közös beszélgetésekre, kul­turális prgoramokra is. — Egy régi pedagógusla- kást szemeltünk ki erre a a célra — árulja el Sztan- kó István tanácselnök. — A lakó saját házába költözik, így felszabadul az épület, s kis felújítással még ez évben alkalmassá tehető az ÖNO számára. G. K. egyik egységében járunk, melynek feladata — többek között —, a karbantartás. A hatezer munkást foglalkoz­tató hatalmas szervezet e zrenjanini egységében 600- an dolgoznak ... Jócskán megéhezünk e ka­landos délelőtt után, s most is, mint eddig (s ezután is), egy magánkézben lévő kis­vendéglőbe kalauzolnak vendéglátóink. (A magán- vendéglők száma itt is gom­ba módra szaporodik!) És ezúttal sem csalódtunk a szerb konyhában. Enged­tessék meg — hisz e sorok írója is háziasszony —, hogy ennek is szenteljünk néhány szót. Hála Belovai Mihály gondos tolmácsolásának, le­hetőségünk volt választani a szerb specialitások között. Hogy mi ízlett legjobban? Bármelyik fogásra gondolok — már itthon, a fehér lap fölé hajolva —, összefut a számban a nyál. Inkább írok hát arról, általában mit ta­pasztaltunk. A húsételek leg­főbb elkészítési módja a rostonsütés (ros'.ilj). Legfőbb ízesítőjük a hagyma, de kü­lönleges, pikáns ízeket is létrehoznak fűszereikkel. Le­veseik közül érdemes meg­kóstolni a savanyú levest, és ízlett a sopszka elnevezésű saláta, mely a legkülönfé­lébb zöldségekből, tetején túróból állt. Szegényes a szó­kincs, hogy visszaadjuk a sült gida, a bárányleves, a kemencében sült csirke ízét... Folytassuk inkább kőrútun­kat! Búcsú Tordán Jöjjön hát az a bizonyos „egészen más” program ... Kilépünk a város határán, s A zrenjanini rádió stúdiójában mindig nagy a sürgés-forgás Zrenjanini randevú II.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom