Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
1989. május 20., szombat TALLÓZÓ kORÖSTÁJ Dönteni róluk — nélkülük? Mindig az volt a nyertes, aki mellett a paraszt állt „A Magyar Televízió Ez a karikatúra ugyan az újvidéki Magyar Szóban jelent meg, de... Non fucata séd est simplex oratio veri. Nem mond szép szavakat, ki derék, ám azt, mi igazság. (Ovidius) Sír a telefon? Főtitkár: igen — miniszterelnök: nem ... Sokat járok emberek közé, igyekszem is néha őket provokálni, hogy mondják el véleményüket. Választói beszámolóimon nemegyszer szemembe mondják, hogy ön ezt már két éve megmondta. (Mayer Bertalan országgyűlési képviselő, a Csepregi Győzelem Tsz elnöke mondja — a szerk.) Sajnos az elmúlt időszakban a falusi embereket sem kérdeztük meg az életüket befolyásoló dolgokról. Gazdaságpolitikai kérdésekben sem mindig az igazi helyzetet tártuk az emberek elé. A falusi emberek — véleményem szerint — érzékenyebbek, mert megszokták, hogy egymás között az igazat mondják, és hosszú évekre visszaemlékeznek arra, hogy mit ígért a tanács-, az áfész- vagy a tsz-elnök. Ha az ígéretüket nem teljesítették, ezt bizony számon tartják. Tapasztalatom sze- Tint sokkal szívesebben veszik, ha megmondják nekik az igazat, mintha valaki azt mondja, amit éppen hallani szeretnének tőle. A parasztemberek e nehéz gazdasági körülmények között sem fogalmaznak meg általában irreális igényeket: „A kapanyél közelsége mindig realitásra késztette a parasztembert.” Most is azt mondják, hogy meg kellene mondani nekik, mi vár rájuk, mit kell tenniük annak érdekében, hogy előbbre jussunk, meddig kell szorítani saját életünkön, de mondják meg, mikorra várható egy kis előrelépés. Egyenes beszédet, világos célkitűzéseket várnak, és ezért tenni is akarnak... . . . Azt szeretném, ha a párt nem úgy tenné meg a fejlődés felé a lépést, hogy erre rákényszerül, hanem kezdeményezője lenne ennek. Hagyja a történészekre, ami rájuk tartozik, de nagyon gyorsan forduljon a szakemberek felé, és igyekezzen felgyorsítani a fejlődést. Különben lemaradunk. A parasztemberre az a jellemző, hogy mindig amellé áll, aki először győzi meg, és a parasztember nem változtatja meg hetenként a véleményét. Ha végignézzük a történelmet, mindig az volt a nyertes, aki mellett a paraszt volt. Nem volt ott 1919-ben a Tanácsköztársaság mellett — meg is bukott. 1945-ben odaállt a kommunisták mellé a földosztásban, és 1956-ban is ott maradt. Mert bárhogyan vitatkoznak is róla, ha a parasztság 1956-ban ugyanúgy megmozdul, mint a főváros, akkor itt ma nem vitatkozhatnánk arról, hogy forradalom volt vagy ellenforradalom. Abban a nehéz időszakban is vetett és betakarított, mert ez volt a dolga. Ezért nem lehet közömbös a vidék egy kormányzó párt számára. Számomra, mint képviselő számára tragédia, hogy négy éve választottak meg, és sem a TOT, sem a MÉM még egyetlenegyszer nem hívta meg együttesen a parasztképviselőket, hogy kikérje véleményüket. Nem tette ezt annak ellenére, hogy a képviselőház elé került a földtörvény, a szövetkezeti törvény, sor került a mezőgazdasági szövetkezeti törvénymódosításokra, döntött az Országgyűlés a vállalkozásokról és egyéb, a parasztságot is érintő kérdésekről. Számomra rejtély, hogyan tud a hatalom lemondani azokról az információkról, javaslatokról, amelyeket a nép között élő képviselők, első kézből nyújthatnak. Hozzáteszem, a pár- tonkívüli képviselők közül már többet felkértek az alternatív szervezetek, hogy képviseletükben induljanak 1990-ben a választásokon. Nem értem, ennyire ráérnénk? Van egy régi mondás: „Az idő halad, a becsület fogy!” Nagyon gyorsan kellene lépni, vagy igazság szerint gyorsan kellene szaladnunk, mert most, véleményem szerint, ma már csak az események után haladunk — fejezte be a beszélgetést Mayer Bertalan országgyűlési képviselő. (Mihók Sándor; Pártélet) a nemzeté” Egyetlen függőség ... Nekünk olyan nemzeti televízió létrejöttét kell támogatnunk. amely a sokvéleményű — pluralista —társadalmat a maga sokszínűségében képes tükrözni. Ehhez a legkitűnőbben képzett szakemberekre, a legfejlettebb technikára és technológiára van szükségünk, amivel működő nemzeti intézménnyé formálhatjuk a Magyar Televíziót. A pluralizmus azt is jelenti, hogy tudomásul kell vennünk: a televízió dolgozói éppen úgy sokvélemé- nvűek. mint a társadalmunkban élő többi ember. Ha azt mondom, hogy a politikai hullámzásnak az elnöknél véget kell érnie, ez azt is jelenti, hogy a televízió dolgozóinak saját személyes véleményüket főképpen a televízión kívül kell közvetlenül érvényesíteniük. Egészen bizonyos, hogy a témaválasztás nem lesz, nem lehet független a személyes meggyőződéstől. A televízión belül mégis a szakértelem, a tehetség minősíti a munkatársakat. Személyes lelkiismereti problémaként kell kezelni, hogy az adott személyes meggyőződés mellett miképpen képes valaki részt venni a televí... az idei évtől 1991-ig a Naprendszer tömegközéppontja ismét a Nap belsejébe helyeződik át, igen közel a Náp saját középpontjához. Így az említett keringő mozgást „átfedi”, egy másik: nagy égitestünk tengely körüli forgása. A kettő igen bonyolult „bukfenc”-cé ösz- szegeződik. Ilyet Napunk az elmúlt ezerháromszáz év alatt mindössze kétszer: 1623—1633 és 1810—1812 között „tett meg” ... Ez, persze, véletlen dolga is lehetett, mert a Nap szokatlan viselkedése és az egyidejűleg megfigyelt katasztrofális földi „hatások” közió mindenkori munkájában. Ahogyan azonban egy sport- közvetítésnél nem derülhet ki, hogy a televízió munkatársa melyik hazai csapatnak szurkol, ugyanúgy az sem derülhet ki, hogy a televízión kívül melyik politikai csoportosulásnak, pártnak tagja. Napjaink képernyős magatartásához képest ez igen nagv változást feltételez. A bevezetőben feltett kérdésre adott válasz tehát egyértelmű. A Magyar Televízió a nemzeté, amely legfelsőbb képviselete révén közvetlenül is befolyásolja a televíziózást. A nemzeti televíziónak tehát minden párttól függetlennek kell lennie. Egyetlen függőség fogadható el, ez pedig a sajtószabadság. A pártoktól való függetlenség viszont nem jelentheti a politikai viszonyoktól való függetlenséget, hiszen a televízió végső soron éppen úgy eszköz, mint amilyen eszköz maga a hatalom. Nem lehetünk tehát függetlenek azoktól a céloktól, amelyeket a társadalom a mi segítségünkkel is el akar érni ... (Hálák László, a televízió pártbizottságának titkára; Pártélet) t zötti összefüggésre fizikai magyarázatot még nem tudunk adni. Mindenesetre 1840 óta, amióta a napfolt- tevékenységet rendszeresen figyelik, állítólag az idén szeptemberre minden eddigit meghaladó napfolttevékenységre számítanak a kutatók. Ennek pedig erősbödő naptevékenység lesz a következménye: gigantikus gázkitörések lesznek, a különféle sugárzások fölerősödnek. Földünkön pedig — például — mágneses viharok támadnak majd... (A Zeit Magazin nyomán; Élet és Irodalom) ... A minap az MSZMP főtitkára mondott valamit a televízió kamerájának jelenlétében, s erről értesült az ország. Néhány perc múlva a miniszterelnök telefonálta televízióba. A televízió pedig — most ne vitassuk, hogy a nemzet vagy a kormány televíziója — közölte nézőivel, hogy mit telefonált a miniszterelnök. A főtitkár azt mondta: igen. A miniszterelnök azt mondta: nem ... Sokan arra kíváncsiak, kinek van igaza, a főtitkárnak vagy a miniszterelnöknek. Mások azt kérdezik: miért egy (volt) KISZ-esekkel folytatott beszélgetésből értesül az ország arról, hogy némely vezetője a gazdasági szükségállapot bevezetését tartja szükségesnek. Beavatott közgazdászok azon töprengenek, hogy mi a manó az a gazdasági szükségállapot. Ismét másokat az érdekel, miért szavazott a Politikai Bizottság a szükségállapot ellen. Engem — mindezek mellett —- az aggaszt, hogy miért telefonált a miniszterelnök. Egészen pontosan: miért a televíziónak telefonált s miért nem pártja főtitkárának, politikai bizottságbeli kollégájának?... Nem hiszem, hogy egy házasságban tragédiát jelent, ha a házastársak összevesznek, egymásra förmednek. még az sem — ha olyan a természetük —, ha egymás hajának esnek. De, ha a megbántott feleség nem a férjre zúdítja keservét, hanem a szomszédasszonyokat járja sorba vagy a gangon kiáltja világgá, ha a sértett férj a kocsmában veri az asztalt bánatában —, akkor nagyobb a baj... A demokrácia: modor is. Hogy elsajátítsuk, állampolgárként is meg tanulnunk viselkedni. (Gyurkó László; Új Tükör) Gigantikus gázkitörések lesznek Közeledett a G-gyár ünnepélyes avatása. Kábégé (a vezér- igazgató — a szerk.) semmiképp sem tudta volna elviselni, ha helyettesét kiváló beruházási vezetővé avatják. Megpróbálta hát eltávolítani a porondról. Valamilyen ürüggyel felhívta a miniszterhelyettest, és mellékesen megjegyezte, hogy szegény Fábián kikészült a nagy munkában, jó lenne kényszerszabadságra, idegszanatóriumba küldeni. E telefonálás alatt a miniszterhelyettesnél ült azjparág egyik igazgatója, így akaratlanul is tanúja volt Kováts-Buna Géza aggódó bejelentésének. A társigazgató nem azon saj- — nálkozott, hogy Fábián agyonhajszolta magát, hanem azon, hogy Kábégé rátette a nyerget. Meg is jegyezte a miniszterhelyettesnek: — Géza nem fog a jótékony szabadságolásnál megállni! Azt a vezér sem gondolta komolyan, hogy az egészséges Fábiánt épp az avatás idejére sikerül száműznie. Nem is ez volt a célja, csupán azt akarta a miniszterhelyettes tudtára adni, milyen kár, hogy a szegény fiú idegileg nem bírta a strapát, pedig ő aztán mindent megtett érte! A következő lépés az volt, hogy a kitüntetendők listájáról a vezér kihúzta a beruházási igazgató nevét. A G-gyár elsősorban Fábián Tibor alkotása volt, ha csupán egy kitüntetést adnak érte, az neki járt volna, ám, harminc embert javasoltak, s Fábiánnak még egy ekkora csapatban sem jutott hely. A Művek vezérkara, beleértve a jó ítéletű Bácsot is, már némán tűrte a torzszülött ítéletet, mert akit le akarnak váltani, az már a hős anya kitüntetést sem kaphatja meg. Amikor megsúgták Fábiánnak, hogy a vezér kihúzta a listáról, csak mosolygott. Azt hitte, a főnöke magát járatja le, a minisztérium úgysem tűr el ilyen égbekiáltó méltánytalanságot. Tévedett. Ott is tudták, mi vár rá, meg úgy kezelik már az ilyen ceremóniát, mint a raktáros a megrendeléseket: 24 darab bronz, 5 ezüst, 1 arany. (A minisztérium illetékes személyzetise utólag örvendezett is: „Még szerencse, hogy nem tüntettük ki, mert akkor nehezebb lett volna megszabadulni tőle!”) Amint kitudódott, hogy a világ teremtéséért csak az almafát fogják felbokrétázni, egy-két ember morgolódott. A - vezér érezte, magyarázattal tartozik, ezért forgalomba került a rágalom, hogy baj van az új gyárral, rosszul dolgozik a G„ rengeteg a selejt stb. Ha mindezt nyilvánosan terjesztik, könnyű visszautasítani — hisz a termelés és a minőség meglepően gyorsan elérte a kívánt szintet, a próbaüzemelésre tervezett 50 millió forintot sem használták fel —, de a suttogással szémben a G-gyáriak éppolyan tehetetlenek voltak, mint egy szűz, ha vénasszonyok szájára kerül... ... A nap szenzációja persze az volt, hogy a beruházási igazgató nem kap kitüntetést. Sokan meg voltak róla győződve, hogy Fábián le se megy az ünnepségre, vagy legfeljebb az utolsó pillanatban fog besettenkedni valahová hátra, a munkások közé. Megfordult mindez Fábián fejében is, „... nincs más megoldás, csak a hentesmunka?” Pofa be! Részletek Pünkösti Árpád könyvéből de arra .gondolt, neki nincs szégyellnivalója, és még mindig nem hitte, hogy valakit fényes nappal, nagy nyilvánosság előtt ki mernek fosztani. Megjelent hát időben, és olyan vidáman csevegett munkatársaival, akárha à Parlament folyosóján álldogáltak volna, az Állami Díj átadására várva. A díszvendégek szokás szerint a vezérigazgató szobájában gyülekeztek. Az egyik országos napilap munkatársa, ahogy körülnézett, nyomban a házigazdához fordult: — Hát az első számú ünnepelt hol van?-— Innen az ablakból sajnos nem látni — adta a tudatlant Kábégé —, de áll teljes pompájában! — Én Fábián Tibort keresem, nem a gyárat. A vezérigazgató intett az újságírónak, lépjen közelebb, és a füléhez hajolva mondta: — Ne szerepeltesse a fickót, baj van vele! — Az újságíró érteden arckifejezését látva még hozzátette: — Csak az újságot akarom megkímélni a tévedéstől! Néhány nap múlva küldök egy dossziét Fábián viselt dolgairól, ha úgy gondolja, azután is írhat még „az első számú ünnepeltről”. (És a tudósító hamarosan megkapta a „leváltási dosszié” egyik példányát — benne a figyelmeztetéseket Fábián „szocialista vezetőhöz méltatlan magatartásáról” — , mert a vezér ezeket a dokumentumokat sokszorosította és terjesztette.) Az ünnepség a szokásos módon zajlott, essék szó most csak arról, amiben elitért attól. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát egy olyan munkás kapta meg, aki nyolc hónapja került a beruházásra. Állítólag ez a medál lett volna a beruházási igazgatóé. Fábián Tibor nyolc év alatt 12 milliárd forint értékű beruházást irányított; fél éve a tervhivatal elnökhelyettese elmondta, miként, és ez lett volna az első kitüntetése, amire állítólag érzékenyebb az ember. De Fábiánnak ebben a kitüntetésesőben nem termett babér. Mások voltak soron. — Csomósné Zobák Annamária! Ö volt az a hölgy, aki az E-gyár avatásakor a nagy étvágyú megyei'első titkár helyett a miniszter hálóhelyére surrant be, nem kis zavart keltve. Annamáriát egyébként Kuni Gyula már a nőnapra' felterjesztette vállalati kiváló dolgozó kitüntetésre, de Marosán Mihály javaslatára, a pártvébé tagjainak élénk közbeszólásai közben — „Vajon hová tűznék ezt a kitüntetést?” — kihúzták a listáról. Most a megyei pártbizottság egyik munkatársa kérte a minisztériumi illetékeseket, hogy a hölgyet írják be a kitüntetendők sorába... ... Ha valaki megírná a HOGYAN SZABADULJUNK MEG LEGTEHETSÉGESEBB HELYETTESÜNKTŐL? című könyvet, többé-kevésbé hasonló esetekről számolhatna be. Hát nincs más megoldás, csak a hentesmunka? Pedig korántsem törvényszerű, hogy a tehetséges emberek kijönnek egymással.. A vezetői stallummal kellene annyi bizalomnak járnia, hogy az illető maga választhassa meg közvetlen munkatársait. De ennek a megvalósítása a lehetetlennel határos. Nálunk a vezetők még mindig kevés bizalmat élveznek, talán ebből is fakad, hogy kiemelkedő vezető egyéniségek még csak akadnak, de jó vezetői közösségek kevésbé. Ha elfogadjuk, hogy nemcsak felelősség, hanem bizalom nélkül sem lehet vezetni, akár csodálkozhatunk is a hazai vezetők eredményein. Értelmes és rátermett emberek viszálya azért ma is rendezhető az emberség vagy a tisztesség csorbítása nélkül: senki sincs becstelenségre ítélve. Az első lépés az lehet, hogy a főnök közli beosztottjával, hogy nem kíván vele együtt dolgozni, keressen magának másutt állást. Ha tehetségtelen az eszemadta, és sehol másutt nem kaphatna ekkora íróasztalt, lehet, hogy azt feleli, hogy marad, és kard ki kard! Nyugalom, mondaná a jó vezető, fölkeressük főnökünket — mondjuk a miniszterhelyettest —, és megkérjük, hogy válasszon közöttünk, mert különbözésünk levét sem mi, sem a cég nem ihatja meg! És a miniszterhelyettes egy ilyen emberséges, felelősségteljes, nagylelkű ajánlattal nem tehetne mást, mint hogy a vezért választja! Elsősorban nem azért, mert a hatalom általában a hatalmat pártolja, vagy mert ha lehet, mindenki kerüli a változást, különösen Közép-Európa pofon járta tájain; a vezető mellé állna a példaadás miatt, a nemes gesztus elismeréséért!...
