Békés Megyei Népújság, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám

1989. május 15., hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Megmenteni a hazát! „Csodák nincsenek, csak ml vagyunk”, de mi még va­gyunk! Ez az érzés lett úrrá rajtam, és azt hiszem nagyon so­kunkon, amikor a március 22-i, szombati újságjukban el­olvastuk a „Dőlt betűvel” rovatban írt cikket két nyug­díjasról; egy házaspárról, aki a fél nyugdíját ajánlotta fel a haza megmentésére, ök ketten kevesek, de többen, szá­zan, ezren, millióan nem vagyunk kevesek. Szeretném, ha ezt a két embert élete alkonyán nem uta­sítanánk vissza, nem mosolyognánk meg, hanem csatlakoz­nánk hozzájuk. Igazuk van. Van, ahol lehet spórolni, ha meghallgatjuk őket, és hozzátesszük a magunk véleményét, és ha meghallgatnak bennünket is, még megállhatunk a szakadék szélén. Még visszafordulhatunk. Ennek a két em­bernek a fényképét az újság első oldalán kellene hozni, az első oldal teljes terjedelmében, és alattuk egy egyszámla­számot, amelyre a fél nyugdíjukat befizették, hogy csatla­kozhassunk. Nekem is van féltve őrizgetett 20 dollárom, amit befizethetek, és ha ez az akció nyilvános lenne, tud­hatnánk, hogy vezetőink, akik külföldi kiküldetéseiken meg­spórolhattak egy-két 20 dollárt, mennyit fizetnek be a haza megmentésére. Az idei kötelezettségünk 3,3 milliárd, így írták. Az én családom 6 tagú, és 20 dollárt tudunk felaján­lani. Ha minden hatodik magyar állampolgár csak ennyit ajánl föl, bármilyen pénznemben, az 33 millió dollárnak megfelelő összeg, és talán csak termelünk valami nemzeti jövedelmet is. De, ha a nemzet összefog, feltételeink is van­nak. Felnőttek szeretnénk végre lenni. Tudni akarjuk, mi­kor mennyi kölcsönt akar az állam felvenni és mire. És. aki felvette, el kell, hogy számoljon nekünk is, egyszerű embereknek, de komoly ellenőrzési feladataikat komolyan vevő ellenőrzési bizottságoknak is. Rémületbe estünk, ami­kor pár évvel ezelőtt a tévében bemondták, mennyi kölcsönt vettünk fel. Mi otthon tudtuk, éreztük, hogy ennyit nem fogunk tudni visszafizetni. És kérjük az áremelések meg­állítását. Az emberek látják és tudják, hol van a pazarlás, hol folyik el a jövedelem, csak meg kell őket kérdezni. Széles körű kutatómunkát kellene végezni, és segítünk. Megmondjuk, hol kellene változtatni. Kérdezzék meg a szervezeteket. Minden szervezetet és összegezzék. Még mindig éles a hatalmi harc. A bajból csak a gazda­sági megújulás húzhat ki bennünket, nem a politika. A po­litikai pártoknak semmiféle anyagi támogatást nem szabad­na adni az állam pénzéből. Minden politikai szervezet tart­sa el magát a tagdíjakból, de ne vegyen el a nemzet aszta­láról, mert nem tesz le értéket. Addig, amíg mindenki félt­ve őrzi a pozícióját, nem lesz igazi megújulás, csak szóban, csak papíron, de a valóságban nem. Kérjük, követeljük, kérdezzenek meg bennünket, kisembe­reket, hol kellene változtatni, és ha meghallgatnak bennün­ket, odaadjuk a fél nyugdíjunkat, a húsz dollárunkat és mindenünket, hogy megmentsük féltett és szeretett hazán­kat. De, ha adókat rónak ki, és egy városban öt adóhiva- . talt állítanak föl, és ötemeletes adópalotát építenek üveg­tetővel (úristen, hány milliárd ment el erre kis hazánkban), akkor elvesztjük a hitünket. De mindezek ellenére segíteni akarunk. Kérjük a házas­pár fényképét, anélkül, hogy különösebben zaklatnánk őket, és az egyszámlaszámot, amire befizethetünk. És nem csak a helyi lapban, hanem a Népszabadságban is és minden or­szágos lapban. Lehet, hogy ilyen még nem történt, hogy egy nemzet összefogott, de hátha egyszer megtörténhet? A Heti Világgazdaság ez évi első számában megjelent egy kimutatás 295 vállalati vezető 1987. évi jövedelméről. Itt a legmagasabb jövedelem 2,5 millió forint volt. 1988. évben nyilván ennél még sokkal több, hiszen április 25-én reggel a rádióban már 7-8 milliós prémiumokról beszéltek. Gondoljuk, hogy ők többet tesznek erre a számlára, mint 20 dollárt, hiszen fontos lehet számukra jól jövedelmező állásuk megtartása. De azt hiszem, az a vállalati vezető, aki csak 2-300 ezret vett föl prémiumként az 1988. évi vál­lalati nyereség után, az is többel járul hozzá, mint az a nyugdíjas házaspár, aki az akciót elindította. Teljes nyilvá­nosságot kérünk, mert akkor a pénzek nem úszhatnak el, nem sikkadhatnak el sehol. Ennek a pénznek ellenőrizhe­tően, tisztán meg kell .maradnia arra a célra, amelyre ad­tuk. És ha a vállalatok a „Vállalkozási nyereségadóról” szóló törvény alapján levonhatnák az eredményükből az ado­mányra szánt összeget, vajon mennyi jöhetne össze? Hogy létünk megmaradjon. Tudjuk, hogy hosszú távon ez nem megoldás. De pilla­natnyi segítség lehet, időnyerés, mialatt tudós közgazdá­szaink és politikusaink eldönthetik, hogyan tovább. Fodor Jánosné, Békéscsaba reí(£—rej(58 reÿc Sokszorosítást vállalunk ; (A6-tól A3-ig — A4-re) 500 példányig megvárhatá! Békéscsaba, Bartók Bélla út 21—23. SZÁiMPROG Kisszövetkezet Üzlethelyiségünkben másológépeik és kellék csomagok megrendelhetők. Érdeklődni: 66/27-441; 66/21-824. '42­A lakók tiltakoznak Tudomásunkra jutott, hogy Békéscsabán, a Paróczay u. torkolatánál — a domb át­telepítésével, vagy megszün­tetésével — harminc garázst kívánnak építeni, és ezt a Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága hatá­rozta el. Ezen garázsok épí­tése ellen tiltakozásunkat fe­jezzük ki, ugyanis a kör­nyék zöldövezetét akarják megszüntetni és fejleszteni a betontömböket, ami ellentét­ben áll a környezetvédelmi elvekkel. Hosszú időre volt szükség ahhoz, hogy ezen a terüle­ten a fák megnőjenek, s ezt a kialakult zöldövezetét akarják 30 garázs építésével megszüntetni. Ezen a terü­leten télen-nyáron játszanak a gyerekek. A tervezett épít­kezés az apró emberkék élet­terét is szűkíti, nem beszél­ve a levegő nagy szennye­zettségéről, hiszen a kötött­árugyár és a MAV-állomás is fokozottan szennyezi a környéket. Tiltakozunk, mert a lakosságot nem hall­gatták meg a tervezett épí­tésről, és ennek ellenére a határozat azt tartalmazza, hogy a lakosság meghallga­tása után döntött így a vég­rehajtó bizottság. Kérjük a hozott határozat megváltoz­tatását, és eredeti környeze­tében meghagyni a terül e­***• Ötvenöt aláírás Emlékmű állítását tenrezik Kardoskúton 1944-ben részt vettem a II. világháborúban. Fogoly­ként négy országot bejár­tam, megsebesültem, a jobb kezemre rokkant vagyok. Elesett társaim, barátaim emlékére — a Hazafias Nép­front községi bizottságának, a községi tanácsnak, társ­szerveknek, üzemeknek, hoz­zátartozóknak támogatásá­val, segítségével — egy II. világháborús emlékművet kí­vánunk állítani. Megalakí­tottunk egy műemlékvédő bi­zottságot, amely a hivatalos formaságok rendezését el­kezdte. A községi tanács ha­tározatával az emlékmű fel­állításához hozzájárult. Tisztelettel kérem, Önök is segítsék munkánkat egy felhívással a Békés Megyei Népújságban. Ebben kérjük, hogy jelentkezzenek azok, akiknek hozzátartozói Oros­háza és Kardoskút környé­kéről elestek, vagy eltűntek a II. világháborúban. Jelentkezni lehet: Gomb­kötő Mihály, 5945 Kardos-- kút, Rákóczi sor 2. Pár mondatban... A haza fogalma: házunk, ha­zánk, népünk otthona. Az ott­hon a család 'közösségi védel­met nyújtó öröksége, amit ele­ink jövőszervezö tevékenysége fejtett ki. Tisztelni kell ezt a múltat, amely gyakran sok vér- á'Idozattal járt, és ma úgy lehet legjobban védeni, ha igyek­szünk mi is utódainkra, jö- vőnkre gondolni, nem csak je­lenünkre társadalomszervezés közben. A múlt és a Jelen mel­lett a jövő is Jelen van, még­pedig nem a számok kegyetlen rendje szerint, mint ahogy Ca- tó mondotta. Mert valójában a számok szabad relativ struktú­rák. és a törvény az, hogy az életnek elégtételt adjunk a megszenvedett és kiküzdött jo­gok szelleme szerint. A jog az ember ősi elemisége az ököl- jogtól kezdve a — vitamegbe­szélésig. Vigyáznunk kell, hogy ne Jussunk vissza az ököljog­nak megfelelő történelmi ko­rokba, erre éppen a kőbalta fi­gyelmeztet, kettős értelmű le­hetőségével. Seac Keyas Kovács József festőművész, Kétegyháza MDF „a megfélemlített faluban”? Levelemben nem az újságírónővel sze­retnék vitatkozni, hiszen ő tudósított: leírta azt amit hallott, tapasztalt az MDF tag­toborzó gyűlésén. Nem is az MDF helyi Szervezetével, annak tagjaival kívánok így. az újság hasábjain keresztül szót váltani, ugyanis lehetőségem lett volna nyílt ülé­sükön részt venni (amit ma már mélyen sajnálok: azaz. hogy a programomat az­napra nem szerveztem át) és lehetőségem van arra is. hogy leüljek velük, vagy ve­zetőjükkel beszélgetni, vitatkozni is. ha kell. Azokhoz szánom soraimat, akiket nem ismerhetek, hiszen a cikkben is névtele­nek. illetve azokhoz, akik ..félelemből” nem is vettek részt az MDF tagtoborzó gyűlé­sén. El kívánom oszlatni azt a fajta gondol­kodást. amely még mindig jellemzi a fa­lusi embereket. Lehet, hogy a negyvenes években leszaggatták a különböző pártok tagjai egymás plakátjait, ae ma 1989-et írunk, egy évvel vagyunk az 1988-as má­jusi pártértekezlet után. Gyerekes dolog­nak tűnne, ha ma az MSZMP tagjai szag­gatnák le az MDF plakátjait, holnap az MDF tagjai az MSZMP-iét. És miért mire alapozva gondolhatja valaki azt. hogy di­rekt azért szerveznek éppen arra a napra tanácstagi beszámolót, vagy más összejöve­telt, hogy az emberek ne az MDF gyűlésére menjenek? A tanácstagi beszámolók előre egyeztetett program szerint zajlanak, és a község 35 választókörzetéből. így eshetett az utolsó éppen erre a napra. Az MDF nem egészen egy héttel a gyűlése előtt tet­te ki a plakátjait tehát szándékosságról szó sem lehet. Ismerve egyes tanácstagi be­számolókon megjelenők számát, ez igazán nem ronthatta az MDF esélyeit. Megfélemlített-e a falu vagy sem? És milyen értelemben? Politikailag? Gazdasá­gilag? Bizonyára sokan vannak, akik így érzik. És nem mentség az. hogy nem ez az egyedüli falu az. amelyre a ..megfé­lemlített” jelzőt rá lehet ragasztani. A Nép­újság május 3-i számában jelent meg leg­utóbb az — Egy hónap hangulata a szak- szervezeti információ tükrében —. amely­ből idézek: — ..a munkahely elvesztésének réme fenyegetően nehezedik a dolgozókra. Minden eddiginél kiszolgáltatottabbnak ér­zik magukat, melynek következtében a leg­nyilvánvalóbb visszásságokat sem merik szóvá tenni.” Igen. sajnos, ez jellemző ránk is. De po­litikai értelemben nem. Legalábbis infor­mációnk szerint nem. Ám. itt egy ember­nek sem kell attól félnie, hogy azért válik munkanélkülivé, mert — jelen esetben — az MDF tagja. Karasz Györgyné, a tótkomlósi nagyközségi pártbizottság titkára Nevelni a termíszet szeretettre és ismeretére Megdöbbenve állapítom meg évek óta a fiatol kor­osztályról, hogy nem isme­rik a természetet. Keresem az okokat. Ügy érzem, hogy mi, felnőttek is hibásak va­gyunk ebben. Valószínű, hogy jelenlegi, és állandóan változó tantervei nik sem kedveznek az ügynek. Ked­ves Szülők és Nagyszülők! Önökhöz címzem soraimat! Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy mindennapi megélhetésünkhöz sokat kell dolgoznunk. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy lehetne időt és módot talál­ni környezetünk élővilágá­nak megismerésére. Jó al­kalmat nyújt erre a közös kerti munka, a séták, s ne­tán egy kertészeti vagy ter­mészettel kapcsolatos bemu­tató megtekintése. Tanítvá­nyaim növényismerete jócs­kán hiányos. Nem ismerik a mező, a rét, az erdő jelleg­zetes növényeit közvetlen környezetükben. Talán nem keltettük fel eléggé az ér­deklődésüket? Nem tudják, hogy egyre szennyezettebb vámosainkban miért lenne szükség még több fára és bokorra. Nem folytatom a sort. Válaszom: „az embe­rért, hogy élni, dolgozni, pihenni tudjon.” Talán még nem késő, kézenfogni a ki­sebbeket, elvinni az iskolá­sokat is a szabadba, ahol messze szárnyalhat nem­csak a képzelet, hanem az ismeretszerzés is. Vélemé­nyem szerint sok családban megvannak az ismert Bú­vár -zsebkönyvek, a Kis nö­vényhatározó, s mindez se­gíti a növényvilágban való eligazodást. Szabad tegyen biztatnom az olvasót, ha te­heti, vessen és ha lehet, termeljen és fogyasszon mi­nél több 'kertészeti és fű­szernövényt, tanítsa meg a családtagjait a földművelő ember legszebb tevékenysé­gére. Hatéves voltom, ami­kor nagyapám napraforgó­ját a szádor tette tönkre ... annyit azóta sem láttam. Kertünkben évről évre meg­termeltük szüleimmel a szükséges zöldségféléket, nagymamám kertjében a legszebb paraszti virágok nyíltok, édesanyám rend­szeres virággyűjtése során sok érdekes növény kerül még ma is á kertbe. Jóma­gam még ma is 'készítek herbáriumokat kedves is­merőseim számára, akik nem 'kaphattok annyit a környezetüktől, amit én kaphattam. A természetkedvelő ember legszebb ajándéka szerin­tem a mezei csokor, amely konyhánk kedves és szép dí­sze tehet. Csak tudjuk, hogy mit tettünk a vázába, és színipompája mirídjárt örö­met és boldogságot sugároz, mindaddig, amíg egy újabb csokor nem kerül a kezünk­be. Természetesen, mindehhez az is hozzájárult, hogy a biológia szakos tanáraim és gyakorlati oktatóim meg­szállottjai voltok a termé­szetnek. A boglárkáknak, a hunyoroknak, a csalánnak és a juharoknak, amelyek szeb­bé, jobbá és elviselhetőbbé teszik mindennapjainkat. Hasznos és eredményes is­meretszerzést kívánok min­den olvasónak. Anyák napja az idősek klubjában \ . „Édesanyám, virágosat ál­modtam / napraforgó virág voltam álmomban / Édes­anyám, Te meg fényes nap voltál / Napkeltétől nap­nyugtáig ragyogtál.” (Ágh István). Ezzel a szép idézet­tel kezdődött a magyarváro­si idősek klubjában a Rá­kóczi Nyugdíjasklub tagjai­val közösen az anyák napi ünnepség. Ez év január el­sején nyílt meg az intéz­mény. A környék idősödő nyugdíjasai nagyon örültek, mert mintegy 60 ember ebédgondja oldódott meg. A mindennapi problémák meg­beszélése mellett nagyon jó, hogy itt szép ünnepségek is szerveződnek. Az anyák napja oly megható volt, hogy valószínűleg sokáig él majd az édesanyák szívé­ben. A meghitt, szinte csa­ládias hangulatú ünnepségein szép szavalatok, dalok hang­zottak el a Gyulai 2. Számú Általános Iskola tanulóitól. Liszkai Sándorné, Klárika és Gutt Zoltánné, Katika ta­nár nénik segítségével na­gyon szépen felkészültek a gyerekek. Virág is érkezett a kertészeti vállalattól, Gesz- ner József segítségével. A gyönyörűen feldíszített szendvicseket, az üdítőket Parászka Tivadarnak, a gyu­lai Park étterem vezetőjé­nek és munkatársainak kö­szönhetjük. Póttányérokat, poharakat, székeket a bün­tetésvégrehajtási intézettől kaptunk. Az ünnepelt édes­anyák, Hajnal Károlyné, Re- hák Jánosné és Pántos Já­nosné nagyon finom mazso­lás kalácsot sütöttek. A szép ünnepség kicsalogatta még a férfivendégek szeméből is a könnyeket. Az édesanyákat Szeredi Etelka néni, a váro­si nőbizottság elnöke és Var­ga János elvtárs köszöntöt­te. A fénypont a klub egyik tagjának, Földvári Gyula bácsinak a verse volt, ame­lyet ő is szavalt el. A dél­után tombolahúzással zá­rult, így nagy-nagy vidám­sággal, virággal és a szép idézetű kártyákkal a kézben távoztak az ünnepeltek, érezve, most már nekik is van saját klubjuk. Kívánom az itt dolgozók: Gróh Jó- zsefné, Ibrámyi Jánosné, C sávás Lajos né nevében is, hogy sok-sok hasonló szép ünnepségen vehessenek részt. Szabó Istvánné, az idősek klubjának vezetője, Gyula „Egy természetkedvelő” (Teljes név és cím) Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt bemutatónkon, a tavaszi BNV 36. pavilon 2/h standján Működés közben tekintheti meg számítógépes infra- és (mágneskártyás munkaidő-nyilvántartó rendszereinket. A BNV ideje alatt megkötött szerződéseknél » hardware-egységelnk áraiból 20 százalék engedményt adunk. VERTIKOORD Kereskedelmi, Műszaki, Fejlesztő és Szolgáltató Kft., Budapest, VIII., Vajda Péter u. 4. Telefon.: 336-382. Télex: 22-4349. Telefax: 344 589

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom