Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-13 / 86. szám

1989. április 13., csütörtök IgN^Mta A Trilaterális Bizottság nyilatkozata Francois Mitterrand francia elnök fogad­ta a Trilaterális Bizottság küldöttségét, amely átnyújtotta neki a Párizsban tartott XX. közgyűlés nyilatkozatát és jelentéseit. Az Észak-Amerika, Nyugat-Európa és Ja­pán politikai, gazdasági és pénzügyi elit­jének képviselőiből álló bizottság három­napos közgyűlésének középpontjában a ke­let—nyugati kapcsolatok helyzete és jövője állt. A Trilaterális Bizottság nyilatkozata tá­mogatását fejezte ki a Szovjetunióban és a kisebb szocialista országokban zajló át­alakítási folyamatok iránt. A Nyugatnak viszont nem nagyarányú hitelezéseket, ha­nem szelektív gazdasági segítséget ajánlott, ami a kelet-európai gazdaságok új, piac- orientált vonásainak erősítését jelenti. Fel­hívta a legerősebb tőkés országok vezetőit, hogy nyári párizsi csúcsértekezletükön en­nek megfelelő intézkedéseket határozzanak el, mert döntéseik meghatározó jelentősé­gűek lehetnek a kelet-nyugati kapcsolatok további alakulására. Az ázsiai és a csendes-óceáni térségre nézve a Trilaterális Bizottság elismerte, hogy a Szovjetunió az eddiginél nagyobb szerepet játszhat, mert nem csak európai hatalom. Szorgalmazták viszont, hogy en­nek előfeltételéül csökkentse ott katonai jelenlétét és járuljon hozzá a konfliktusok békés rendezéséhez. A bizottság támogatta Japán területi követelését a négy Kuril- • szigetekre vonatkozóan. Az EK egységes belső piacára vonatko­zóan a Trilaterális Bizottság azt ajánlotta, hogy az EK készítsen elő társulási szerző­dést a kelet-európai országok számára. n hajószerencsétlenség túlélői A kedd esti szovjet tv-híradó kamerájának segítségével az egész ország szemtanúja lehe­tett annak a pillanatnak, ami­kor a tragikus sorsú szovjet atommeghajtású tengeralattjáró életben maradt legénysége elő­ször találkozott családtagjaival, és az újságírókkal. Az ese­ményről a szerdai Szovjetszka- ja Rosszija riportban számol be. A személyzet szerencsésen megmenekült tagjai kielégítően érzik magukat, csak néhányan szorulnak fokozott orvosi ellen­őrzésre. A matrózok elmondták: a tűz a hajótest víz alatti ré­szében keletkezett, s ahogyan oltották, a víz egyre erősebben zúdult be, s érezték, hogy süly- lyednek. Az utolsó pillanatban hagyták el a hajót, sajnos nem volt mindenkinek hely a men­tőcsónakokban. Volt, aki kívül­ről a kezével, fogával kapasz­kodott — a jeges vízben sokan nem bírták sokáig. A tűz oltá­sa is elvette az emberek ere­jét, a kimerült matrózok mint­egy másfél órát töltöttek a két- fokos vízben. Legtöbbjük halá­lát ez okozta. Mint elmondták, amikor ki­derült, hogy a tűz oltására ke­vés a remény, mindenki az atomreaktor leállításával és a fedélzeten lévő fegyver bizton­ságos állapotba helyezésével volt elfoglalva. Ezt a feladatot sikerrel végrehajtották, sugár­szennyezés nem történt. Ä nEH3EH< ^js§£ ÉPÍTKEZÉS A Tochiba japán cég be­jelentette, hogy idén május­ban megkezdi regensburgi (NSZK) komputergyárának felépítését. A gyár kizárólag a nyugat-európai piac szá­mára fog számítógépeket ter­melni. Ez lesz az első ja­pán komputergyár Európá­ban. ÖREGEBB Róma, az „örök város” idősebb, mint eddig hitték, mégpedig legalább két év­századdal. A Palatinus-domb közelében nemrég az i. e. VIII. században épült falak­ra találtak az Andrea Ca- randini professzor vezette régészek. A Fórumnál, a Ti­tus császár diadalíve, a Maxence bazilika és a Via Sacra által közrefogott há­romszög alakú térségben végzett kutatások során 2800 esztendővel ezelőtt épített város alapjait fedezték fel. Andrea Carandini professzor véleménye szerint egy po- meriumra — az istenekhez szóló segélykérés szent he­lye — bukkantak. Ez a fel­fedezés történelmi bizonyí­tékkal erősíti meg a legen­dát, mely szerint Rómát i. e. 753-ban alapította Romulus. A SZÁMÍTÓGÉPVÍRUS hatastalanításara fejlesztett ki programot egy 18 éves japán középiskolás, Koicsi Maszaoka. A prog­ram „felismeri” a vírust, automatikusan működésbe hozza a vészjelzőt, és meg­teszi az első óvintézkedése­ket a rendszer védelmében. A módszert már sikerrel al­kalmazták Japánban és más országokban. KÖRNYEZETI ÁRTALMAK ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK Wolfgang Seiler nyugat­német tudós a környezet­szennyeződésnek a földi lég­körre gyakorolt hatásával foglalkozik. Nemrégi nyi­latkozatában úgy értékelte, hogy a földi klíma felmele­gedése az úgynevezett me­legházhatásnak tudható be és elmondotta, véleménye szerint, ha a levegőbe jutó széndioxid-mennyiség to­vább növekedik, 100 év múlva, több, mint valószínű, hogy Európában a telek ha­vazás és fagy nélkül múlnak majd el, a trópusi éghajlat­hoz hasonlóan. A nyugatné­met kutató felhívja a figyel­met arra is, hogy sürgősen intézkedni kell e gázok lég­körbe jutásának megakadá­lyozása érdekében, hiszen 50 százalékban ezek okolha­tók az éghajlati változás miatt. „TISZTOGATÁS” A '90-es évekre előrejel- zett naptevékenység fokozó­dása hozzájárul a Föld kö­rüli térségben lévő 7000, „űrszemétnek” nevezett tárgy egy részének megsem­misüléséhez — mondotta Nicholas Johnson, amerikai szakértő. A műholdak mű­ködésképtelen elemei, ra­kétamaradványok és más tárgyak, azaz az „űrszemét” egyelőre semmiféle veszély- lyel nem fenyegeti a világ­űrbeli tevékenységet, vi­szont számuk növekedésével bizony veszélyessé válhat­nak. Az amerikai szakértő az US kongresszusa előtt tartott ismertetőjében elma­gyarázta, hogy az 1990-re előrejelzétt fokozott napte­vékenység felmelegíti az at­moszférát, mely ennek kö­vetkeztében kitágul, és a 600 kilométernél alacsonyab­ban keringő tárgyak a Föld felé fognak irányulni, majd elégnek. Az újvidéki MüCHUftÓ -ban olvastuk : jönnek a Habsburgok Zita császárné temetése éta Ausztriát elárasztotta a monarchia utáni nosztalgia Habsburg Ottó számára lenne hely a mai Ausztria politikai életében. Egy ilyen nagy hagyománynak a hazai színtéren való alkalmazása felbecsülhetetlen haszonnal járhatna. A fentieket április 1-jén a rádióban egy neves politológus és professzor je­lentette ki egy beszélgetés­ben, amely az Osztrák Köz­társaságnak a néhai Habs­burg császári dinasztia tag­jai iránti viszonyulásáról szólt. A bécsi professzor ugyan kijelentette, hogy Habsburg Ottót nem császár szerepé­ben képzeli el, de hozzátet­te: kár. hogy Ausztria eddig nem fogadta be ezt a rend­kívül tehetséges és jelentős egyéniséget. Tíz évvel ezelőtt Auszt­riában elképzelhetetlen lett volna Habsburg Ottó nyil­vános emlegetése, főként nem a „von” titulussal. El­képzelhetetlen volt az is, hogy a Habsburgok szaba­don közlekedjenek Ausztriá­ban anélkül, hogy ünnepé­lyesen meg ne fogadnák: lemondanak a császári ko­ronáról, illetve, hogy hűség­esküt ne tennének a köz­társaság iránt. Üjabban azonban egészen megválto­zott a helyzet a Habsbur­gokkal. Ottó a figyelem középpontjában A változás, illetve a „Habsburg reneszánsz” kez­detei a véletlen folytán a dinasztia utolsó megkoroná­zott tagjával, Zita császár­néval kapcsolatban kezdőd­tek, aki az utolsó osztrák császár, Károly hitvese »olt. Bruno Kreisky egykori oszt­rák kancellár ugyanis 1982- ben megengedte, hogy Zita visszatérjen Ausztriába. Zi­ta valóban hazalátogatott, és azóta fokozatosan ébredezik a k.u.k. szelleme. Tetőfokát a nemrég, március végén és április 1-jén érte el, amikor több napon át tartottak az elhunyt Zita temetési szer­tartásai. Egész Ausztriát va­lósággal elárasztotta a mo­narchia utáni nosztalgia és részletesen felidézték az el­múlt világ nagyságát és di­csőségét. Zita temetésével a Habsburgok visszahódították Bécset. Egészen bizonyos, hogy az egész folyamatban a spiritus movens szerepét Ottó töltöt­te be, Zita legidősebb fia, aki régebben igényt tartott az osztrák trónra. Emlékeztetőül megjegyez­zük, hogy 1960-tól kezdve éppen Ottó miatt volt heves összetűzés és négy évig tar­tó politikai vita az osztrák kormánykoalícióban, mert Ottó bejelentette hazatéré­sét, ami jogi bonyodalmak egész sorát váltotta ki. A lé­nyeg az volt, hogy Ottó hajlandó volt hűségesküt tenni a köztársaság iránt, de nem mondott le kifejezetten a politikai tevékenységről, amit szintén elvártak tőle. ' A néppártiak és a szocia­listák akkori koalíciós kor­mánya nem tudott ezzel kapcsolatban egységes poli­tikai álláspontot kialakíta­ni: az előbbiek elegendőnek tartották a hűségesküt, az utóbbiak pedig Ottó beuta­zásának megtiltását követel­ték. Habsburg Ottó a bíró­sághoz fordult, az pedig megállapította, hogy az el­járásban bizonyos hiányos­ságok történtek és gyakorla­tilag Ottónak adott igazat. Ezután a parlament volt lé­pésen: a liberálisok javasla­tára elfogadták a határoza­tot, hogy Habsburg Ottó visszatérése „nem kívána­tos”, mégpedig a javaslók és néppártiak szavazataival, ami példátlan eset volt a háború utáni Ausztria kor­mánykoalícióinak történeté­ben. Fekete-sárga tavasz A bécsi Volksstimme |-ben olvastuk Őfelsége, Habsburg Ottó állami látogatáson Nyilvánvaló, hogy Zita tört utat a Habsburgok visz- szatérésének : 1982-ben ha­zatért anélkül, hogy nyilat­kozott volna a trónigénylés­ről való lemondás ügyében. Ez megismétlődött két fia esetében, amikor Zita teme­tésére utaztak, és ki tudja, hány Habsburggal is. A Habsburgokra tehát más idők köszöntöttek, amit ér­dekes módon a szocialista Kreisky tett lehetővé. Ho­gyan tovább? Hogy áll a monarchia ügye az Osztrák Köztársaságban? Tény az, hogy Zita teme­tése valósággal állami ügy- gyé vált: jelen volt az ál­lamfő, az alkancellár, a kor­mány tagjai, a diplomáciai kar és a hadsereg díszegy­sége. A Habsburgok körüli viszonyok azonban nem tisz­tázódtak egészen. Egy szo­cialista újságíró, a neves Scheuch megjegyezte, hogy „Zita temetésének látvá­nyossága nem sodorta ve­szélybe a köztársaságot", de az osztrákoknak nincs mi­ért követniük a Habsburgo­kat, mert erre a házra „tú­lontúl súlyos történelmi bűn nehezedik". A Habsburgok azonban bíróságon támadták meg a törvénynek azt a rendeletét, amely szerint nem jelöltet­hetik magukat az Osztrák Köztársaság elnökévé. Köve­telik továbbá az 1919-ben törvényileg elvett vagyon, illetve 200 milliárd schilling visszafizetését. Az Európa Parlament emberi jogok fó­rumához is fordultak, mint veszélyben levő „kisebbség”. Azt állítják, hogy az osztrák törvény épp olyan módon diszkriminálja őket, mint egykoron a náci faji törvé­nyek. Jönnek a Habsburgok? Ki tudja. Mindenesetre fekete­sárga színeik divatossá vál­tak ezen a tavaszon, aho­gyan egy bécsi hetilap kom­mentátora megállapította. Egy másik újság a monar­chia iránti elragadtatásról írt. Zita részvétkönyvébe 150 ezren írták be nevüket, és már azt is emlegetik, hogy Károly, az utolsó csá­szár földi maradványait Bécsbe szállítják. Zoran Andelkovic Habsburg Ottó néhány napja ismét az osztrák tö­megtájékoztatási eszközök nagy részének kedvence. Az ok: az „akadályoztatott” csá­szár meglátogatta egykori alattvalóit Magyarországon, ahol jóindulatú fogadtatásra talált és barátságos udvari bókokat kapott. A baloldali, haladó Ma­gyarország hátat, fordított a napi politikának, és áten­gedte a terepet a mindenfe­lől előbukkant udvaroncok­nak és a legkülönfélébb ma­gyar lapokban tollat forgató Rákászaiknak. Utóbbiaknak olykor még az Európa-szer- te hivatalosan deklarált mo- narchisták komoly verseny­társaivá is sikerült előlép­niük. Ottó császár mondásai szállóigék lettek a marxis- mustól fenyegetett Európa valamennyi megmentőjének ajkán. Habsburg Ottó való­ban örömét leli abban, hogy alattvalói számára újraírja a történelmet. Miközben a tör­ténészek szerint a néhai Habsburg-monarchia a né­pek börtöne volt, és ezt szá­mos bizonyítékkal támaszt­ják alá, Ottó „szabad népek szabad közösségeként” értel­mezi ezt az államképződ­ményt. Amikor Habsburg évekkel ezelőtt olyan urak támoga­tásával, mint az elhunyt ba­jor miniszterelnök, Franz Josef Strauss, ismét emle­getni kezdte az elavult „Kö- zép-Európa” fogalmat, a humort kedvelők szánakoz­va mosolyogtak rajta, de senki nem vette komolyan. Habsburg pontosan tudta merre kell orientálódnia. „A hajdani Ausztria—Magyar- országról van szó, ezen túl­menően a fogalom Lengyel- országra és a balti államok­ra is vonatkozik. Ezen a Kö- zép-Európán azonban átve­zet a »Jalta-vonal«" — kö­zölte bizalmasan a Die Pressével 1983-ban. A Kö- zép-Európa-vitát Ausztriá­ban főleg Erhard Busek kap­ta fel, más irányú elfoglalt­ság híján. Ez a vita ma meglehetősen ellaposodott, így Ottó csá­szár rájött, hogy császári posztja mellett még Magyar- ország királyának munkáját is el kellene látnia, és az Európai Parlament egy kül­döttségével sikerült Magyar- országra utaznia. Budapes­ten Habsburg Ottó készséges hallgatókra talált, és a hi­vatalos magyar szervek ré­széről egyetlen megjegyzés sem hangzott el arra vonat­kozólag, hogy a látogatóba érkezett király úr mely in­dítékokból csatlakozott olyan jogos kampányokhoz, mint amilyen a romániai magyar kisebbség elnyomása elleni tiltakozás vagy a viták ke­reszttüzében álló nagymaro­si vízerőmű elleni tiltakozó mozgalom. Habsburgnak könnyű dol­ga volt. A román nemzeti­ségi politika és a Nagyma­ros elleni tiltakozásnak Ma­gyarországon tömegbázisa van. Bárki részt vehet ben­ne. Aki azt várta, hogy a magyar kommunisták diffe­renciálni fognak, udvariasan megköszönik Habsburg Ot­tó barátságos tippjeit és is­mét hazaküldik a nagyvilág­ba, tévedett. Még a Népsza­badság is ezt írta: „A kirá­lyok a világháborúkban be­bizonyították, hogy valódi hazafiságból népeik mellett állnak. Dr. Otto von Habs­burg ma nem ellenség. Nem revánsista érzelmek veze­tik." Ottó úr bizonyára örülni fog, ha majd a Népszabad­ságban azt olvassa, hogy vannak népek, melyeknek megvannak a maguk tulaj­donosai. Vagy talán Habsburg Ot­tó szíve mélyén kommunis­ta? „Normális ember visz- szariadna attól, hogy mun­ka nélkül szerzett jövedel­met fogadjon el, mert tud­ja, hogy ezt valaki másnak kell előteremtenie.” A kom­munizmusveszély, mely Ot­tónál felmerül, csökken, ha megtudjuk, milyen témával kapcsolatban tette Ottó ezt a kijelentését: az említett, munka nélkül szerzett jöve­delmen a munkanélküliségi segélyt értette. Clemens Staudinger Az Üvegipari Müvek Orosházi Üveggyára keres karbantartási, hutafelújítási munkákhoz kapcsolódó gépészeti berendezések, acélszerkezetek és géptelepítési tervek készítéséhez — tervezési gyakorlattal rendelkező gépészmérnököt vagy gépész üzemmérnököt; üvegipari kemencék adagolócsatornáinak tervezési munkáihoz, kemencefejlesztési tervek készítéséhez, kivitelezési munkák irányításához KOHÓMÉRNÖKI VÉGZETTSÉGŰ SZAKEMBERT tervezőmérnöki munkakörbe; gyáregységi gazdálkodás, tervkészítés-előkészítés és programozás pénzügyi-számviteli feladatainak ellátására közgazdasági, pénzügyi-számviteli végzettségű szakembert üzemgazdászi munkakörbe Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: írásban vagy személyesen az Orosházi Üveggyár személyzeti és oktatási főosztályán. Cím: 5900 Orosháza, Csorvási út 60—62. Pf.: 118. Telefon: (68) 11-011/14 v. 115-ös mellék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom