Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
NÉPÚJSÁG 1989. április 8., szombat Politikai párbeszéd egy képviselői beszámoló ürügyén Szabó Miklós és az MDF gyulai szervezetének találkozója ‘Hétfőn, Szeghalmon: Országos Fehér Lajos Emlékbizottság alakul Az első taps akkor csattant fel, amikor a vendéglátó köszöntötte a vendéget, és egy nyelvbotlással Németh Miklósként mutatta be... Ez a kis közjáték mindjárt fel is oldotta a hangulatot, mert tagadhatatlan, hogy vibrált némi feszültség a levegőben. Oka az a rendkívüliség volt, hogy az országgyűlési képviselő nem egyszerű beszámolón vett részt csütörtökön este Gyulán, hanem a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete meghívásának tett eleget. S mivel az illető képviselő Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, többről is volt szó, mint a parlamenti munkáról; politikai párbeszéd volt ez a javából. A helyszín, a Hazafias Népfront városi bizottságának helyisége már- már elhanyagolt küllemében is jelezte, itt nem a protokoll lesz az elsődleges szempont, bár a megszólítás — kölcsönösen — úr volt. (Fël)sikerek, kudarc(félék) Dr. Lipták András*. a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének vezetőségi tagja — aki a meghívást kezdeményezte — először arra kérte a képviselő urat, beszéljen gyulai kötődéséről, a parlament munkájáról, s arról, mit tett a városért, a választópolgárokért, elégedett-e az eddigiekkel, és mit kíván tenni a jövőben. Az életútról, a gyulai kötődésről nem kellett túl sokat mondania, hiszen idevalósi lévén a jelenlévők zöme jól ismeri. Rövidre fogott bevezetőjében Szabó Miklós inkább arról beszélt, mit tart sikernek, kudarcnak eddigi képviselői munkájában. Az előbbiek közé sorolta a könyvtár építésének befejezésében, az idegenforgalom feltételeinek javításában, az ivóvízminőség-javító programhoz való csatlakozásban, az út- és járdaépítés gyorsításában vállalt közreműködését. Ez utóbbi azonban csak félsiker, hiszen a legfontosabbat, a 44-es főút átkelési szakaszát nem sikerült megvalósítani, s úgy szintén csak részben garantált a vár felújítása. Hasonlóan kudarcként értékelte a telefonhelyzet javítására tett kísérletét, és néhány egyéb panaszt, kérelmet sem sikerült orvosolnia. Ami a parlamenti munkát illeti, itt 1985-höz képest változás történt. Több alkalommal felszólalt, legutóbb az új alkotmány vitájában, amikor a vidék elmaradottságának felszámolását kérte deklarálni. Ezen túlmenően az ágazati egyeztetéseken lépett fel a megye, a város érdekeiben, s igyekezett kijárni a jogos igények teljesítését. Nem sok biztatás kellett a jelenlévőknek a kérdésekre. A mintegy 80 résztvevő közül húszán — néhányan többször is — mondtak véleményt, s intéztek száznál több kérdést a képviselőhöz. A háromórás program bővelkedett izgalmakban, drámai, olykor derűs pillanatokban. A kérdések és a válaszok — vagyis a párbeszéd — alapján ezekből villantunk fel néhányat. Kérdések szemtől szembe Krész Ferenc nyugdíjas kezdte, és nem köntörfala- zott. Véleménye szerint túl sokat kellett várni erre a találkozóra, s ezért nem ők a hibásak. A képviselő elszakadt az állampolgároktól, többet várt tőle, passzívnak ítéli parlamenti munkáját. Kérdései: miért nem találkoztak korábban, miért támogatta Bős-Nagymarost, miért nem emelt szót a megyei tanács ülésén a Békéscsabai Előre nagy összegű támogatása ellen, a nemrég nálunk járt aradi delegációnak szóvá tette-e a romániai magyarság helyzetét? A válaszban Szabó Miklós elmondta: a demokrata fórummal való találkozója eddig valóban nem volt, de a szervezet sem régi. Más fórumokon, mint például nemrég a tanácsülés keretében tartott képviselői beszámolón, fogadónapokon és egyéb alkalmakkor találkozott a választókkal. Ami a képviselői munkáját illeti, annak megítélése természetesen az állampolgár szíve joga. de ez a tevékenység nem csak a felszólalások gyakorisága alapján ítélhető meg. Ami Bős—Nagymarost illeti, nem szavazott, tudniillik azon az ülésszakon — külföldi továbbképzése miatt — nem is vett részt. A sportcélú támogatások rendszerének átalakítása folyamatban van, jövőre más, igazságosabb elosztás lesz. Az aradi delegációnak, amelyet vendégként hívtak meg április 4-ére, és e kapcsolatot a távolabbi jövő szempontjából is fontosnak tartják, nem lett volna szerencsés durván nekiszegezni a kérdést. Az iránt azonban érdeklődött, hogyan ítélik meg a főtitkári találkozón rögzítettek ottani végrehajtását, mert mi nem vagyunk elégedettek azzal. Konkrét választ nem adtak a kérdésre... Szántó Judit, a FIDESZ tagja arra volt kíváncsi, megfelelő-e a parlament tájékozottsága olyan nagyberuházásokról, mint Bős—Nagymaros vagy a világkiállítás, és ha ez utóbbit megrendezik, hasznából részesedik-e Kelet-Magyarország, benne Békés megye? A válaszok: Bős—Nagymaros nem parlamenti, hanem egy korábbi kormányzati döntéssel indult, a világkiállításnak viszont már az előkészülete is a parlament, a nyilvánosság előtt zajlik. A megyei képviselők az ülésszak előtti csoportülésen kifejtették aggályaikat, s ő maga is csak abban az esetben szavazza meg, ha a kormány megfelelő garanciákat teremt arra, hogy a vidék is részesedik a haszonból. Egyébként rövidesen meghívják Somogyi Lászlót, a világkiállítás kormánybiztosát, hogy érzékeltessék vele ezt a helyzetet, s néhány konkrét dologban is szót váltsanak. így például a békéscsabai repülőtér megnyitásáról a magánrepülők előtt, melynek révén be lehetne kapcsolni a megyét, a várost az idegenforgalomba. Mit tenne, ha... Több kérdéskörről esett ezután szó, a legtöbb a népképviseletről, a parlament összetételéről, alkalmasságáról, a kommunista frakcióról, az alkotmányozó nemzetgyűlésről, a hivatásos képviselőség és a vidéki frakció lehetőségéről ( dr. Lipták András, dr. Pocsay Gábor). Szabó Miklós véleménye szerint az új alkotmánynak olyannak kell lennie, amely garanciát teremt arra, hogy ne korlátozhassák a legfelsőbb népképviselet tevékenységét. A kommunista frakcióról elmondta, hogy soha senki nem rendelte el a párttagokra kötelező szavazást. Jó ötletnek tartotta a vidéki frakció létrehozását, melyet támogatni fog. Elképzelhetőnek tartja a képviselői profizmust, hiszen azt a mennyiségű és minőségű munkát, amelyet ma el kell végezni egy képviselőnek, fél- vagy negyedállásban egyre nehezebb. Arra a kérdésre, hogy ez esetben mit választana, a képviselőséget vagy az első titkárságot, határozott választ nem tudott adni, hisz ez ma még fikció. Konkrét választ kértek viszont arra a kérdésre (dr. Sál Mária), indul-e a következő választásokon? A válasz: ez nem rajta múlik, ha jelölik, igen. Többen arra voltak kíváncsiak (dr. Lipták András, Meleg Tibor, Teleki Ferenc), hogyan egyezteti össze első titkári funkcióját és a képviselőséget, amikor osztják a pénzt, melyik kerekedik felül benne? A döntés a legjobb belátás, a lelkiismeret szerint történik — hangzott a válasz —, egyformán kell szolgálnia a megye és a város érdekeit, de a város dolga nem azonos a megyéével és fordítva. Vita alakult ki arról, hogy a párt vagy a tömegek kezdeményezték-e a változást. A jelenlévők szerint a tömegek, és nem lenne jó, ha a párt ezt is kisajátítaná magának. Szabó Miklós szerint a kezdeményezés az 1988-as májusi pártértekezleten történt, mégpedig a küldötek akaratából, ők pedig a pártot képviselték. Nem lenne szerencsés ezt szembeállítani, hiszen épp a közmegegyezésen kell munkálkodni. Dráma és derű egymás után Frecska Károly kért S2»t ezután, és döbbent csend lett a teremben. A recski internálótábort megjárt 60 körüli férfi fájdalmát, mely nem is annyira testi, mint lelki, ma sem tudja leplezni. Ártatlanul hurcolták meg, s a bélyeget ma is magán érzi. Nem fejeket követel, de a felelősök megbüntetését igen. Szavai nyomán együttérző taps csattant. Nehéz volt a válasz a kérdésre, márcsak azért is, mert generációs különbség van a két fél között. Mindenesetre a találkozó utáni beszélgetésen Szabó Miklós azt mondta, az est folyamán ez volt számára a legdöbbenetesebb élmény. Márton János oldotta a hangulatot, aki ízes dunántúli tájszólással elmondta, Veszprémbe való, Gyulán járt, és ha már megtudta, mi folyik itt, eljött. Már csak azért is, mert ő a veszprémi MDF tagja, és mindenképpen el akart panaszolni két dolgot. Az egyik, hogy azon az emlékezetes húsvéti meneten, amikor két báránnyal vonultak a magyar és a szovjet laktanya elé, az előbbi helyen nem fogadta őket a parancsnak, holott előtte megígérte. Ezért csak a kapuban álló őrnek adhatták át a bárányt... A másik, hogy egy idős gyulai ismerőse, aki egy fillér nyugdíjat sem kap, hozzá fordult segítségért. Ö írt ide-oda az ügyében, még a tanácselnöknek is, az hébe-hóba válaszolt. Hirtelen nevetés tört ki, s szomszédja, az előtte ülőre mutatott, aki nem volt más, mint a tanácselnök ... Azonnal paroláztak, s megegyeztek, megoldják a dolgot. Felszabadult taps csattant. A csokorba fűzhető kérdések közül még néhányról. Bős—Nagymaros ügye a továbbiakban is kiéleződött. Ellenezték a bősi erőmű csúcsrajáratását, tiltakoztak a nagymarosi megépítése ellen (Meleg Tibor, Gál Imre), Szabó Miklós azt mondta egyetért Németh Miklós azon ajánlatával, hogy a további vizsgálatokig és a népszavazásról szóló törvény elfogadásáig semmi visszafordíthatatlan ne történjen Nagymaroson. Ügy nyilatkozott, az ügyben a népszavazás elrendelése mellett foglal állást. A másik 1956 megítélése. A kérdés úgy hangzott, igaz-e, hogy Pozs- gay Imre emlékezetes rádió- nyilatkozata után, melyben 1956-ot népfelkelésnek minősítette, a megyei pártbizottság tiltakozó levelet küldött a Központi Bizottságnak? A válasz: nem. A magyar—román viszonyról elmondták (dr. Pocsay Gábor, Gál Imre), távlatokban kell gondolkodni, épp ezért a helyi román nemzetiségű lakossággal jó kapcsolatot kell kialakítani. Egy friss, és sokakat feháborító hír alapján elhangzott egy olyan kérés, hogy az országgyűlés következő ülésszakán interpelláljon a tervezett autópálya-díj ügyében, ami megint csak a vidéket sújtja. Szabó Miklós elmondta, a jelenlegi ismeretek alapján ő is felháborítónak tartja és szól ellene. Kezdeményezze, hogy... Duró Károly 20 éves fiatalember, a FIDESZ tagja először azt kérdezte, „kézkezet fog" alapján járja-e ki a képviselő amit akar, s ha igen, javasolja, hogy kerülje ezt. Nem látja a párt konkrét lépéseit az előrehaladásban, s ha van, az sem a sajátja, mint például március 15. megünneplése, ahol szerinte a párt kullogott az események után. A továbbiakban javasolta, hogy a képviselő kezdeményezze a következőket: április 4. újraértékelését, ne legyen a felszabadulás ünnepe, hanem a háború befejezésének napja; október 23. annak számára, akinek ünnepet jelent, méltón megünnepelhesse; a szocializmus fogalma legyen a szeretet; a párt határolja el magát a sztálini szárnytól; végül egy helyi problémában kérte a segítséget: valósuljon meg az a terv, mely szerint állatkert létesül a városban, amely idegenforgalmi szempontból is hasznos lehet. A válaszok: nem kéz-kezet fog alapon járt el eddig sem, de a személyes kontaktus nélkülözhetetlen a képviselői munkában. Április 4. eltörlését nem vállalja fel, úgyszintén nem október 23. ünneppé nyilvánítását, aki viszont akarja, ünnepelje meg. Ami a párt sztálini szárnyától való elhatárolást illeti, ezzel messzemenően egyetért. Dr. Lipták András megjegyezte, szerinte Durkó Károly azt indítványozta, hogy ne a felszabadulás, hanem a háború befejezésének napja legyen április 4. A háború befejezésének időpontját viszont — hangzott az újabb válasz — történészek egyelőre vitatják. A háromórás eszmecsere dr. Lipták András zárszavával ért véget. „Jelképes értékűnek tekintjük, hogy elsőként az alternatív szervezetek közül az MDF hívta meg a képviselőt, és azt is, hogy eljött, s kész volt a párbeszédre. Mindannyiunk nevében mondhatom: hasznos volt.” Megtapsolták. Seleszt Ferenc Április 10-én, hétfőn 11 órakor alakul meg Szeghalmon a városi művelődési és ifjúsági központban a Fehér Lajos Országos Emlékbizottság, amelyben országos, megyei és helyi szervek, intézmények képviselői, valamint magánszemélyek vállaltak tagságot. A bizottság célja a város szülötte. Fehér Lajos, a kommunista párt, a magyar politikai élet jeles képviselője, a mezőgazdaság fejlesztésében kimagasló szerepet játszó reformer emlékének, szellemének ápolása, születése 75. évfordulójának mélltó megünneplése. Az alakuló ülést követően a bizottság tagjai 13 órakor megkoszorúzzák Fehér Lajos Arany János utcai szülőházán elhelyezett emléktáblát. Az emlékbizottságnak tagja lesz dr. Maróthy László vízgazdálkodási és környezetvédelmi miniszter, mint a város szülötte és országgyűlési képviselője. Kihasználva szeghalmi tartózkodását, délután 4 órakor a városi tanács tanácskozótermében a Hazafias Népfront helyi bizottságának nyílt ülésén tájékoztatót ad az országos politikai kérdésekről és a képviselői munkájáról. Másnap, kedden tovább folytatódik dr. Maróthy László programja. Reggel 9 órától a városi tanács épületében képviselői fogadóórát tart. Dőlt betűvel A Habsburg „Szenzáció-ó-ó! Igazi szenzáció! A Habsburgok látványos visszatérése a magyar politikai életbe!” — alighanem ilyen címet adnék az alábbi ihírnek, ha nem itt, nem ebben a rovatban jelenne meg. Mert — ha hinni lehet az U. S. News and World Report március 27 -i számának — akkor szenzációról van szó. A vezető világlapnak nehezen nevezhető orgánum Charles Fenyvesi által szerkesztett oldalon az alábbi jegyzet olvasható: „Habsburg elnök? Vajon a Habsburgok irányt vettek a magyarországi visszatérés felé? Bármilyen hihetetlenül is hangzik, kommunista tisztségviselők Budapesten felröppentették azt az elképzelést, hogy Otto von Habsburg — az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó császárának legidősebb fia, aki jelenleg iBajorországot képviseli az Európai Parlamentben — talán felkérhető arra, hogy töltse be a tervek szerint jövőre hatályba lépő új alkotmányban rögzítendő ceremóniális államfői tisztet. Habsburg, aki történelemről, politikáról ír könyveket, az új elnöki tisztség kritériumainak szinte tökéletesen megfelel: nem kommunista, kitűnő kapcsolatai vannak Nyugaton, ő a történelemhez kapcsolódó jelképes láncszem, és ami felettébb szokatlan egy Habsburgnál, folyékonyan beszél magyarul. Emellett 76 éves, tehát hosszú távon nem jelent fenyegetést a nagyra törő fiatalabb politikusok számára. Az egyetlen dolog, ami hiányzik, a magyar állampolgárság, de ez egyik napról a másikra megoldható, ha felkérik: legyen a hétévszázados Habsburg dinasztia első elnöke.” Hát kérem, hallottam már köztársasági elnöknek javasolni Pozsgayt, Nyerset, Grószt, de Habsburg Ottót még nem. Szegény Kossuth Lajos, aki épp 140 éve mondta ki Debrecenben a Habsburg-ház trónfosztását, bizonyára forog a sírjában. Nemkülönben Károlyi Mihály, és az őszirózsás forradalom hősei, akik cselekvő részesei voltak a monarchia szétesésének. A Habsburgok akkor végleg mentek, egy különös államforma viszont jött: (király nélküli királyság. Lehet, hogy most megint valami új jön, mondjuk szocializmus királyfival? Mit lehet tudni, ebben a szerencsétlen sorsú kis hazában lassan már minden elképzelhető. Az U. S. News and World Report munkatársa szerint még az is, hogy Habsburg Ottó — aki különben igen kellemes és szimpatikus ember — hazatér. (Lehet, hogy a „hazatér” kifejezés nem egészen pontos, de hát ki tudja már, hogy ki van otthon ebben az országban.) Gondoljanak csak bele: ki merte volna azt állítani, akár csak egy évvel ezelőtt is, hogy Nagy Imrének hamarabb lehet emlékműve, mint Kádár Jánosnak. Vagy ki mert volna fogadást kötni arra, hogy visszatér a Kossuth-címer, hogy március 15-e piros betűn ünnep lesz, hogy ’56 megítélése alapvetően megváltozik, vagy hogy a párt vezetői nyíltan latolgatják, megnyerik-e a következő választást? Nos, ha így folytatódik, egy reggel arra ébredünk, hogy a nemzet rádiója bejelenti: Habsburg Ottót jelölik a köztársaság elnökének. A többi már egyszerű, szavazócédulára veszik, mi megválasztjuk, aztán leteszi az esküt a Magyar Népköztársaság alkotmányára. Ezekután már azon sem csodálkoznék, ha visszaállítanák az Osztrák—Magyar Monarchiát, természetesen úgy, ahogy volt, mindenestül. Szegény osztrákok, ha eddig nem tudták, hol lakik az úristen, akkor majd megtanulnák. Szívesen elmélkednék tovább a Habsburg Ottó nevével fémjelzett Magyarország perspektívájáról, ha közben nem törne fel bennem újra és újra egyik megyei nagyvállalatunk igazgatójának minapi intelme: jó, ha három hónapunk van még, és összeomlik a gazdaság. Elmondta, hogy nem jutnak hozzá alapvető nyersanyagokhoz, a késztermékeiket nem veszik át, exportra pedig a sorozatos forintleértékelések miatt öngyilkosság termelni. A kormány vagy nem ura a helyzetének, vagy úgy tesz, mint aki semmiről sem tud semmit. Az ilyen panaszokra szokták azt imondani: ha a fele igaz, már akkor kétségbe eshetünk. A jóslat szerint van hozzá még 90 napunk. Nem kevés, ezalatt még lehetne tenni valamit. Persze valami mást, többet a szokásosnál, annál, hogy az állampolgárokra hárítjuk az újabb terheket. Tenni kellene, s nem várni. Mert a csoda nem segít; vagy rajtunk már csak az segít? Egy újabb kompromisszum, történelmünk egy újabb szeletének áruba bocsátása, netán Habsburg Ottó hazahívása? Ez lenne az ár megmaradásunkért? Drága fizetség volna.
