Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-05 / 79. szám
1989. április 5., szerda o EHSESZsJ „Békés megye nagyon sok áldozatot vállalt...” Dél-alföldi gázszolgáltatók jubileuma alkalmából... Beszélgetés Györfy Lászlóval, a Dégáz igazgatójával (Folytatás az 1. oldalról) — Mi a helye és a része Békés megyének a vállalat munkájában? — A három dél-alföldi megye az országos helyzethez képest jobb pozícióban van a földgázellátás tekintetében. Ezt mutatja az is, hogy ma már mintegy 120 településben van vezetékes gázszolgáltatás, de a lakosság teljes köre érintett a gázfelhasználásban, mert a palackos gázszolgáltatás is vállalatunk hatáskörébe tartozik. A három megye között túl nagy különbségek nincsenek. Tekintve, hogy a hálózatfejlesztés önerős formában megy végbe, és Békés megye nagyon sok áldozatot vállalt az elmúlt évek során a vezetékes hálózat kiépítésében, így a legtöbb gázvezetékkel ellátott település is abban a megyében van. Az áldozatvállalás vonatkozik a lakosságra, az üzemekre és a tanácsi szervekre is. — Mivel lehetne jellemezni a VII. ötéves tervidőszak fejlődését, eredményeit megyénkben? — Az említett csaknem 120 településből 38 Békés megyei. 1983-ben még csak 34 településen volt gázvezetékes szolgáltatás. Nagyobb változás következett be a gázzal ellátott lakások fogyasztásában. A fogyasztói létszám jelen pillanatban meghaladja a 60 ezret a megyében. 1989-ben további 9 ezer újabb fogyasztó bekapcsolására számítunk. — Mik a további tervei a Dégáznak? — Az ezredforduló és az azt követő időszak fejlesztési tervei Békés megyében biztató képet mutatnak, hiszen vannak még olyan települések, amelyek nincsenek túl messze a távvezetékektől. így viszonylag kisebb ráfordítással megvalósítható a vezetékes gázszolgáltatás. Persze azzal számolni kell, hogy a korábbiaknál nagyobb áldozatokkal lebet ma már minden újabb települést bekapcsolni. — Hol következnek most soron nagyobb munkálatok? — Füzesgyarmat és Szeghalom térségében van egy településcsoport, amely már megkapta az engedélyt és készül a tanulmányterv is. A másik településcsoport: Méhkerék—Kötegyán—Doboz környéke, itt szintén megkezdődtek a munkák és 1989-ben Méhkerék be is kapcsolódik a hálózatba. Főbb kérdés ennél Dombegyház környéke és még inkább az, hogy egy nagyobb távvezeték megépítésével sikerül-e a Kevermes környéki településeket bekapcsolni. Pleskonics András Ha már találkoztunk... ... megragadtam az alkalmat, hogy egy másik regionális körű megbízatásáról is kérdezzem a Dégáz igazgatóját. Győrfy László, a Dél-Alföldi Termelékenységi Társaság soros elnöke. — Mintha kevesebbet hallanánk mostanában a három éve alakult társaságról... ? — Az Ipari Minisztérium kezdeményezésére kerestük meg azokat a vállalatokat, amelyek bizonyos kérdésekben érdekeltek lehettek az együttműködésben. Ez a társaság mintegy 40 vállalat részvételével jött létre. Egy szűkkörű vezetőség irányításával végzi munkáját. Az elnökségen belül létrehoztunk több szekciót a koordinációra, a műszaki fejlesztéstől a készletgazdálkodásig többféle területen, de el kell mondanom, hogy látványos sikereket nem tudtunk produkálni. Abból indultunk ki eredetileg, hogy a területi közelségből adódó lehetőségeket jobban ki lehetne használni az országrész iparvállatainak érdekei szerint. Mindannyian érezzük ma is, hogy mindazok a lehetőségek léteznek továbbra, amiért létrehoztuk ezt a társaságot, de nagy erőfeszítés kellene ahhoz, hogy érdemi együttműködések alakuljanak ki. Olyanok, amelyek fejlesztési és termelési kérdéseket közvetlenebbül érintenek. — Volt-e valamilyen eredménye mégis az eddigi együttműködésnek? — Inkább a forgalmi szférában volt gyakorlatiasabb együttműködés; vagyis az anyagellátás’ alkatrészellátás, készletgazdálkodás és a fuvareszköz-kihasználás koordinálásában. De ezen a területen is inkább csak potenciális lehetőségek és szervezési megoldások kialakításáig jutottunk el. — Mire 'lenne jó a társaság akkor mégis? — Az ilyen felszíni és mozgalmi jellegű szerveződésre nincs szükség. A társasági, az átalakulási törvény kapcsán el kell dönteni, hogy a társaság átalakuljon-e valamilyen szorosabb gazdasági együttműködéssé, vagy pedig leszűrjük a tanulságot, hogy ilyen formában nem lehet együttműködni. Ez esetben megszűnne. Szerintem a Gazdasági Kamara keretében és a tudományos szervezetek segítségével kellene tovább szervezni az együttműködést. Tekintettel arra, hogy a tagság nagy része a kamarának is tagja. Azok a vállalatok viszont, amelyeknek az elmúlt három évben szorosabb együttműködése mutatkozott szükségesnek, szintén a társasági törvény keretei között kell, hogy kialakítsák szűkebb körű együttműködési formáikat. I Válaszlevél a csabai munkásgyiilésnek Önállósulás felnőtt módra! Olvasva a Békés Megyei Népújság 1989. március 23-án „A csabai munkásgyűlés szót kér" címen megjelent cikket — mivel személyem több kérdésben is szóba került —, úgy érzem, a kialakult helyzettel és a cikkel kapcsolatban is véleményt kell nyilvánítanom, mivel a három terület — a vállalati központ, a békéscsabai és gyoma- endrödi gyáregység — munkáját, sérelmeit és érdemeit mint vezető is húsz éve figyelemmel kísérhettem. A megjelent súlyos jelzőket, minthogy a békéscsabai gyáregység „élősködő társaság", a kollektíva nevében visszautasítom, mert ilyen és ehhez hasonló megjegyzés egyetlen dolgozó szájából nem hangzott el. Sőt, hadd idézzek az 1989. március■ 14-én Gyomaendrő- dön tartott munkásgyülés hivatalos jegyzőkönyvéből. „Kára István marós javasolja, mivel az 1. számú gyáregységi dolgozókkal szemben nekünk semmi problémánk nincs, így vegyenek részt a munkásgyülésen. Ezt a jelenlévők egyhangúlag elfogadták." Mi elismertük eddig is azokat az eredményeket, melyeket a békéscsabai gyáregység néha valóban nehéz körülmények között produkált, sőt időnként például a gázkazángyártás átvétele során segítettük is. Ez azonban nem adhat okot arra, hogy sajat eredményeinket és érdemeinket elhallgassuk, ezt őszintén korrektül ne nyilvánítsuk ki. Most pedig nézzük a tényeket. 1980. év elején beindult energiaracionalizálási beruházást11 az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a gázkazánok ipari hátterének fejlesztésére mint vissza nem térítendő állami támogatást adta. Gázkazángyártás ebben az időszakban csak Gyomaendrödön folyt. A beruházás megvalósítása mégis a két területen történt, ebben nem a békéscsabai kollektíva és nem Szujó Zoltán döntött. hanem megyei szintű vezetők. Anyagi elismerés kérdésében az elmúlt években és most is az a véleményünk, hogy ugyanazon körülmények között végzett, ugyanazért a munkáért egyforma bér járjon, a hatékonyabban dolgozó nyereségesebb területen pçdig a megtermelt javakból jelentősebb fejlesztési lehetőségek valósuljanak I meg. Azzal pedig, hogy a városban nagyobb jövedelemnek kell lennie, mint falun, soha nem tudtam azonosulni. A kazángyártás jövőjének prognosztizálása ma rendkívül nehéz, és azzal is egyetértek, nagyon kevés olyan termék van, melynek jövőjét 5—10 évre előre meg lehetne határozni. Kétségtelen, hogy ma piacunk biztosítottnak látszik. De meddig? Felelősséggel rendelkező vezető nem elégedhet meg azzal, hgoy van egy jó piaci pozíciót élvező terméke, és ehhez kapcsolódó, a termék műszaki színvonalát javító részegység-gyártása. Ettől saját biztonságunk érdekében több kell; és más kell a vállalatért és a gyáregységekért. 1985-ben a gyomai gyáregység önállósulásának kérdésében a megyei tanács bölcsen döntött-e vagy sem. úgy érzem nem vagyok hivatott eldönteni. Reálisan megítélni ezt csak akkor lehetne, ha pontosan ismernénk, hogy külön-külön utat járva a két terület az elmúlt 4 évben milyen eredményeket produkált volna. Ma is érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy melyik a jobb. indulatoktól és sérelmektől mentes békéscsabai és önálló gyomaendrödi gyár. vagy évek alatt össze- gyült sérelmekkel a hatalom és a jog alapján saját érdekeiket előtérbe helyező három terület erőltetett összetartása. Ma az önállóság nem érzelmi és nem indulatok által torzított információkon és adatokon kell hogy nyugodjon. Ebben a két gyáregység véleménye azonos. A racionalitást vizsgálva azonban már eltérőek a végső következtetések. A mai gazdasági helyzetben rugalmas, a piaci viszonyokhoz alkalmazkodni tudó, a monopolhelyzetet megszüntető kisvállalatokra van szükség. Különösen aktuális ez abban az esetben, ha az adott vállalatok piacképes, önálló profillal rendelkeznek, és működésük eredményes. _Nincs szükség az információk többszörös áttételére, egyazon telephelyen párhuzamos vezetői szintek kialakítására. Tisztelt Munkásgyűlés! önök véleményt nyilvánítottak több olyan kérdésben, melyből érződik, hogy önök mögött olyan arc nélküli emberek húzódnak meg, akik a dolgozókat céljaik eléréséhez pajzsul kívánjak felhasználni. A két gyáregység tudatos szembeállítása a vállalat bizonyos köreinek eddig is. de o kialakult helyzetben külön is érdeke. Tisztelem a békéscsabai munkásgyűlést, tiszteletben tartjuk mi, gyomaendrödiek az ott elhangzott véleményeket — melyeket személyesen sajnos nem ismerhettünk meg—, de bízunk abban, hogy a jövőben a két munkáskollektíva megtalálja azt a közös hangot és azt a véleményt, melyet nem mások szítanak és őszinte emberi, munkatársi kapcsolatnak neveznek. Őszintén bízunk abban. hogy sikerül lefogniuk azoknak az embereknek a kezét, akik a háttérből névtelenül ezt megbontani szeretnék. Gyomaendröd, 1989. március 24. Tisztelettel: Szujó Zoltán * * * Ha valakinek van idege hozzá és összehasonlítja lapunk március 23—i számában megjelent állásfoglalást és a most közölt levelet, az rájön, hogy nem tételes dolgokról. hanem szemléletbeli kérdésekről folyik a vita. Azazhogy nagyon is a lényegről: szétválni vagy együttmaradni. Minden más körítésnek tűnik. Ezért — megállapítva, hogy a dolgok a lap hasábjain nem rendezhetők — a vitát a magunk részéről — legalábbis ebben a formában — lezárjuk. I gyerek nem, az isknla nem, a konyha nem... Tessék mondani, akkor ki járt jól? Srácok, tíz-egynéhány évesek. Mióta melegebben süt a nap, az utcán lézengenek délutánonként. Hol kisebb, hol népesebb csapatokba verődve ütik agyon az időt. Különös ismertetőjegyük: az unalom, s a kulcs a nyakukban ... Kulcsos gyerekek ... bélyegeztük meg őket már jó pár esztendeje. S azóta? Ügy lűnik, sikerült egy olyan intézkedést hozni, mely tovább növeli számukat. Mert lássuk csak... A Szociális és Egészségügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium 1/1989. (1. 18.) együttes rendelete alapján megváltoztak az oktatási, RUTEX Húzózár üzem FELVÉTELRE KERES — kétműszakos munkarendbe munkatársnőket. — bedolgozói munkakörbe csak megváltozott munkaképességű munkatársakat. Jelentkezni lehet: Gyula, Kállai Éva u. 2. (Törökzug). Tel.: 61-997. nevelési intézményekben az élelmezési nyersanyagnormák. s ennek függvényében alakultak a fizetendő térítési díjak is. Az elképzelés az volt, hogy mivel a kereseti különbségeket a személyi jövedelemadó differenciálja, mindenki egységesen fizesse meg a mindenkori nyersanyagnormákat. A jó szándék azonban kevés, a dolog korántsem úgy sült el, ahogy kigondolták. Sőt. Ügy tűnik, épp azokat a családokat terhelték még jobban — olykor erőn felül — akik eddig is nehezen éltek meg. Nem kevés tanulsággal szolgál a Békéscsabai Városi Tanács művelődési osztályának felmérése. amely szerint legnagyobb számban — 288-an — a Szabó Pál Téri Általános Iskolában mondták le a napközit, ebből 215-en átkérték magukat menzára. A további 73 volt napközis szülei most miként oldják meg gyermekük étkeztetését, az nem derül ki a számokból... S az sem, hogy a menzás gyerekek délutáni felügyeletéről gondoskodik-e valaki? (Félő, hogy senki, hisz a szülők java része dolgozik.) Vagy mégsem eszik ilyen forrón a kását? Ennyire nem lehangoló a helyzet? Járjunk utána a gzabó Pál téri iskolában! Keserű szájízzel... „ ... azzal a kéréssel fordulok az iskola vezetőségéhez. hogy gyermekem után kedvezményes térítési díjat megállapítani szíveskedjenek ... Négy évig voltam gyesen ... Havi bruttó bérem 5700 forint, ebből kézhez kapok 4700-at. Kiadásaim: OTP: 1560 forint, villanyátalány 500 forint, gázdíj kb. 900 forint, lakáskarbantartás 333, bérlet 124 forint. Iskola, óvoda 1000 forint. A fizetésemből marad 280 forint. 4- a családi pótlék.” Egy levélből idéztünk, az egyik édesanya írta. Indokait a döntéssel megbízott szociális bizottság — mintegy 70 további kérelmezővel egyetemben — elfogadta ... — Lakótelepi iskola vagyunk, sok a törleszteni való szinte minden családban. Ezzel magyarázható, hogy env- nyien kérték a térítési díjak csökkentését. Ebben nincsenek benne azok a családok, ahol három vagy annál több gyereket nevelnek. Számukra automatikusan jár a kedvezmény. Mindezt Szlovák Jánosné igazgatóhelyettes mondja el, s miközben a vaskos dossziét lapozgatja, melyben a kérelmezők leveleit tartják, hozzáteszi : — És nem is élt minden, nehéz szociális helyzetben élő család ezzel a lehetőséggel. Szeméremből (szégyenérzésből ?), tájékozatlanságból ... Ki tudja, miért? Mi mindenesetre felhívtuk a figyelmüket, nehéz helyzetüket jelezzék a tanács szociális osztályán, ahol eseti segélyben részesíthetik őket. Itt is a számokat nézegetjük. Az iskolában eddig 796 napközis volt, most a számuk jócskán megcsappant. Nem így a menzásoké. — Ebben az is közrejátszott, hogy korábban csak 145 tanulót vehettünk fel menzásnak, de az egységes nyersanyagnorma bevezetése feloldotta ezt a megkötést... És persze van. aki szociális körülményei miatt választotta ezt a megoldást. Egy szülői értekezletre emlékezik Szlovákné. ahol a résztvevők elmondták, milyen _ anyagi problémákkal küszködnek .. . Ám. hogy ne vesszünk él a részletekben, hamar visszakanyarodik a lényegre: — Végül a többség, ha keserű szájízzel is. de tudomásul vette az új helyzetet. Persze, az iskolának sem volt könnyű, az említett rendelkezés az intézménynek 200-220 ezer forint bevételkiesést jelent. Igaz. a helyi tanács ..kiadási pótelőirányzat'’ címén 70 ezer forintot átutalt számukra, ám ez édeskevés ahhoz képest, amennyitől elestek az egységes nyersanyagnorma bevezetése óta. —■ Tudja, ha megvonnánk a kedvezményes ebédtérítés lehetőségét, ezzel elsősorban a hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyerekeket sújtanánk. Mert ők lennének az elsők, akiket kivennének, és akkor nincs rendszeres, egészséges táplálkozás, nincs délutáni felügyelet... Éppen nekik nincs! Iskolánkban legfőbb szempont a gyerek, ezt. nem tehetjük meg velük. Inkább máshonnan vesszük el a pénzt... „Mentőövre” várva A városi tanács művelődési osztályán újabb iratköte- gen „rágjuk át magunkat” Wagner Sándorné gazdasági felügyelővel. Az iskolákban a helyzet az, hogy az eddig magas térítési díjat fizetők nagyjából most is ugyanannyit fizetnek, az alacsony jövedelműeknek azonban jócskán megnőtt a havi kiadásuk ... A legmegdöbbentőbb azonban a kollégiumi díjak alakulása. Wagnerné hangjában visszafogott indulatot vélek felfedezni, amint erről beszél : — Ilyen antihumánus rendelkezéssel még nem találkoztam! Régen a legalacsonyabb kollégiumi díj 230 forint volt. Ugyanaz a szülő most 272 forinttal löbbet fizet havonta! És mi a helyzet a magas jövedelműekkel? Eddig 940-et, most ők is 502 forintot fizetnek. Igen, nem tévedés! Kell ennél többet mondanom, hogy lássa, kit sújt ez a rendelet. Talán a gyermekélelmezési intézmények nincsenek gondban . . . Biztatom magam, s bátorítom beszélgetőpartnerem. Ez aztán újabb számlavinát indít el. s a végeredmény —; logikusan levezetve —: lehangoló és megdöbbentő egyszerre. — A békéscsabai gyermekélelmezési intézménynek az új rendelet hatására 8 millió 855 ezer forintos hiánya van éves ..tervszinten”. Hogy ebből mi lesz? Fogalmam sincs. Azt tudom: a rendeletből adódó összes hiány Békéscsabán (a gyermekélelmezési intézményt, tehát a konyhát és az iskolákat is beleértve) 8 millió 432 ezer forint. Mit lehetünk? Segítséget kérünk és várunk... Ha nem kapunk, októberben leállhat a főzés. Némi segítség már érkezett. A város „szociális ellensúlyozásra” 824 ezer forintot kapott országos keretből a megyei tanács művelődési osztályától. Igen ám, de a felmérések szerint 2739 olyan gyerek van Békéscsabán, akikre (a családi pótlékot is beleszámítva) nem jut havonta 3 ezer forint sem, illetve akiket egyedülálló szülő nevel ... A rendelet Békéscsabán összesen 19 ezer gyereket érint, vagy ha úgy tetszik, sújt. A tanács pedig? Várja a „mentőövet”. Tehet-e mást? Nagy Ágnes
