Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

'kÖRÖSTÁJSZÜLŐFÖLDÜNK

1989. április 29., szombat

A gyulai Erkel Színkör történetéből

Nyári színház a népkertben

Előbb Leszkay András, majd Krecsányi Ignác szín- igazgatók sürgették Gyula város vezetőinél nagyobb színpaddal, tágas nézőtérrel, páholysorokkal, karzattal rendelkező állandó színház felépítését. Törekvésüket támogatta a színházba jéró közönség is. A „Békés" hetilap cikksorozata napirenden tartotta az állandó színház létesítésének gondolatát. 1901. március 24-én megalakult a „Gyulai Színművészet Pártoló Egyesület” az ügy előmozdítására: az alakuló közgyűlésen Dutkay Béla polgármester javaslatára az „Erkel Színkör” elnevezést fogadták ej.

A telket a város a népkert területéből biztosította, a felépítés 27 057 koronába került. Szabolcs Dénes városi mérnök irányításával Sál József asztalosmester és Gróh Mihály ácsmester végeztették a kivitelezés munkáit. A legjobb színpadtechnikai megoldások érdekében Krecsányi színigazgató színpad- mesterét küldte Gyulára. A színkör a lakosság állandó érdeklődése mellett gyorsan épült: a munkálatokat öttagú városi bizottság ellenőrizte. Nagy erőfeszítések mellett a szükséges pénzeszközöket is időre előteremtették, az erről szóló tudósítások a „Békés” című hetilapban alaposan felizgatták a közvéleményt, és maximálisra fokozták az érdeklődést.

Az első idényre — több jelentkező közül — Krecsányi Ignác társulata kapta meg az új színházat. A Krecsá- nyi-társulat egyenesen Triesztből érkezett Gyulára, hogy az új színház ünnepélyes megnyitását előkészítse. A nagy esemény híre valóságos lázba hozta a város közönségét.

Az Erkel Színkör ünnepélyes megnyitását 1901. június 20-ára tűzték ki. (Tévesen szerepel a Magyar Színművészeti Lexikonban a július

6-ai dátum.) Gyula város vezetősége, valamint Békés vármegye főispánja, dr. Lukács György, valamint Krecsányi igazgató mindent megtettek a méltó ünneplés biztosítása érdekében. Még a népkert kellő kivilágításáról is gondoskodtak, hogy a közönség a fényesen kivilágított színházból előadás után ne sötétben botorkáljon haza. Az említett ünnepélyes megnyitáson megjelentek: gróf Festetich Andor országos színészeti felügyelő, a kormány képviseletében, dr. Lukács György főispán és felesége, Dutkay Béla polgármester vezetésével a város vezetősége és tisztségviselői. Az 500 férőhelyes nézőteret zsúfolásig megtöltötte a színházpártoló közönség.

Az ünnepség nyitányaként Orbán Árpád karnagy vezényletével a színházi zenekar Erkel Himnuszát játszotta el. Völgyi Margit színésznő elszavalta dr. Székely— Nuszbeck Sándor gyulai költőnek a színkör megnyitására írt ünnepi ódáját, mely már előzőleg megjelent a „Békés”-ben, és ami Erkel Ferenc szellemét idézte meg. A megnyitó ünnepség fénypontja Erkel—Egressy: Hunyadi László operájának előadása volt, mely ekkor első ízben hangzott el Gyulán. A címszerepet Bejczy György tenorista énekelte.

Az Erkel Színkör otthona fából, kisebb részben — az alapok és az aljzat — téglából épült nyári színház volt. Színpadi játéktere 12 méter széles, így a színpadnyílás lehetett 15 méter is; közepén volt a súgólyuk. A színpad jobb oldalán a férfi-, bal oldalán a női öltözők voltak, majd műhelyek és raktár következett.

Egy régi kép... az Erkel

A széles zenekari árokba a bal és jobb oldali bejárón lehetett lejárni; olyan széles volt, hogy nagy zenekar száSzínkör épületéről

mára is elegendő. A karzatra kívülről falépcsőn, de az állóhelyről is fel lehetett jutni. a földszinti nézőtér széksorai három szektorra osztva; az alja homokkal felszórva, amit később a közönség kifogásolt is. A földszinti nézőtér felett két oldalt 6 + 6 = 12 páholyból álló páholysor emelkedett, külön-külön bejárattal.

A nézők ünnepi élményei már a színházba belépéskor kezdődtek; kellemesen hatott rájuk a tágas, kényelmes, szépen kivilágított nézőtér. Élmény volt a színkör kitűnő akusztikája. Az öröm és lelkesedés fokozódott az opera előadása során, az énekesek gyönyörű, szárnyaló, magas kultúrájú szereplésével. Bejczy György ércesen csengő, szép tenorja, Anday Blanka szárnyaló és tisztán csengő szopránja jól érvényesült a színkör tágas falai között.

Áldor Juliska Szilágyi Erzsébet szerepében hatalmas hangterjedelmével lepte meg a .közönséget. Mindezek a „Békés” tudósítójának megállapításai voltak, aki lelkesen dicsérte az opera kiállítását, a parádés kosztümöket, a színészek tökéletesen

kidolgozott játékát. Megkapták a gyulaiak azt az elbűvölő illúziót, amit az eddigi társulatok játékában hiányoltak.

Krecsányi Ignác és társulata jó színdarabokkal és vonzó előadásokkal igyekezett meghódítani a színkör méretei folytán immár jelentősebb létszámú gyulai közönséget. s ehhez megvolt a színvonalas művészgárdája. Már Triesztben is rendkívüli sikerei voltak a Krecsányi- társulatnak.

Az Erkel Színkör megnyitásával minőségileg és meny- nviségileg új korszak kezdődött a gyulai hivatásos színészet történetében. Rossz hasonlat: a szatócs, illetve

kiskereskedői kategóriát a nagy áruház váltotta fel, ahol valóban minden szinten szinte minden ! A korszerű Erkel Színkör és az itt fellépő nagy társulatok a XX. század igényeinek megfelelő stílusban új és örökké vonzó műveket tűztek műsorra, operaelőadásokra is sor került. A Krecsényi-társulat- nak jó zenekara, énekkara és segédszínészgárdája volt: 16 nő és 16 férfi énekelt és statisztált.

Dr. Márai György

A Mágnás Miska kétnyelvű plakátja

Madártávlatból

Turisták - helikopteren

Nagyhont vármegyéből is érkeztek szlovákok Békésbe

Kik voltak a tirpákok?

Ha ma a tirpák szót halljuk, általában nyíregyházi emberre gondolunk. De tágabb értelemben szabolcsira is. Kevesen tudják, hogy az elnevezésben nem kis szerepet játszottak Nyíregyháza újratelepítésében részt vevő Békés megyei szlovákok is. De vegyük sorra a tirpák népcsoportnév történeti változásait és fejlődését!

Ikarosz utódainak a huszadik század vége felé, még mindig különleges élmény a repülés. Nem mindennapi látvány, amikor a táj, a város térképként tárul elénk. Nem mindennapi esemény, amikor Budapestet szépségeivel együtt egyszerre befoghatja a szem. Ez ideig ritkán adatott meg a hétköznapi ember számára, hogy madártávlatból szemlélhesse a tájat, ahol él.

Profánul csak azt mondhatnánk: az Aviatours Gt.

felfedezte a spanyolviaszt. Illetve az ötlet a Befektetési Banktól származik: ott

vannak a MÉM repülőgépes szolgálatának szabad kapacitású helikopterei. Miért ne lehetne ezeket bevonni a turistaforgalomba? Miért ne lehetne városnéző helikop- terutakat szervezni. Az ötlettől a megvalósításig alig telt el idő. S a Budapesti Nemzetközi Vásárra látogatók már benevezhettek egy kis repülésre. Persze nem volt éppen olcsó mulatság a tíz-húsz perces légi kirándulás. Mégis az újdonság sikerével hatott. Lesz-e folytatás? — kérdeztük Behán Józsefnél az Aviatours Gt. főmunkatársát:

— Természetesen. Bár megvallom, magunk sem hittünk abban, hogv ennyien érdeklődnek. Elsősorban a szülők jöttek, hogy elvigyék a gyerekeket egy kis városnézésre. helikopteres utazásra. Mindenki boldog volt. Mondanom sem kell, hogy elsősorban mi, a szervezők. A piackutatás a vártnál jobban sikerült, tehát léphetünk tovább.

— Milyen elképzelésekkel?

— A hazai turizmust színesíthetnénk. Egyelőre budapesti városnézést szerveznénk. Előre engedélyezett útvonalon a főváros legszebb részei tárulnak a helikopterrel utazók elé. öt vagy tizenöt perc alatt — attól függ, ki mennyi időt és pénzt szán a kirándulásra — mindent megnézhetnek. Később szeretnénk tágítani a kört. Így például utakat szerveznénk a Dunakanyar fölé. Az sem elképzelhetetlen, hogy bekapcsolódnánk az idegenforgalmi programokba. így lehetne például fürdőtúrát szervezni Hévízre, Hajdúszoboszlóra.

— Valamikor repülőjáratok kötötték össze a nagyvárosokat hazánkban. Elképzelhető, hogy ezt a hiányt is pótolnák?

— Ha van rá igény, igen. Mindenesetre egyelőre any- nyira nem szabadult el a fantáziánk. Januártól szeretnénk az országos programokat megszervezni. Addig is próbálkozunk, puhatolózunk: mire is van igény? Az is elképzelhető például, hogy egy-egy jelentős eseményhez, konferenciához célutat szervezünk.

— Milyen gépekkel repülnek?

— A gépek négyszemélyesek (a pilótával együtt), az MD 500-as helikoptereket kaptuk meg erre a célra. Külföldieknek városismertető „beszélő útikalauzokat”, tehát kis magnókat adunk a felszálláskor. (Sajnos, még a magyar nyelvű nem készült el.) Magunk sem gondoltuk: ennyi lehetőség rejlik az ötletben.

— erdősi —

A név az ország közvéleményében a két világháború között tudatosult. Több szerző népszerűsíti : Dienes István Nyíregyháza népe című könyvében, Háger László Nyíregyháza megyei város múltja és jelene című munkájában, Vietórisz István Tirpákok (Életkép egy város hőskorából) című kiadványában, továbbá a nyíregyházi születésű nagy írónk, Krúdy Gyula számos írásában vall róla. De mindenekelőtt Márkus Mihály A bokortanyák népe című monográfiája (1943) ad róla sokoldalú képet. Legutóbb pedig Németh Zoltán, a tirpák szlovákok jeles kutatója foglalkozott a tirpák szó etimológiájával, a vele kapcsolatos tévhitekkel, a név nyíregyházi jelentésváltozásának okával és folyamatával.

A Nagy-Alföldre települő szlovákok a hajdani Nagyhont vármegyéből is érkeztek, s közülük igen sokan Békés megyébe, primér településeikre, Békéscsabára, Szarvasra, Mezőberénybe is. Az akkori Nagyhont megyében és környékén az egyik szlovák népcsoport neveként a XIX. század elejéig tekinthető élőnek, majd elhalt. Elsőként a reneszánsz

műveltségű, kiemelkedő XVIII. századi történetíró, Bél Mátyás említi: azokat nevezték trpák-oknak, akik a most időhatározószót szlovákul nyelvjárási formában úgy mondták, hogy: trpou. Egyúttal e trpák szónak ostoba, elesett, buta jelentés- tartalma is keletkezett, tehát gúnynév volt.

Feltehetjük a kérdést: miért csak Nyíregyházán lett népcsoportnévvé az egykor gúnynévként élő szó? A nyíregyházi tirpákkutató néprajzosok, Németh Zoltán, Márkus Mihály, Erdész Sándor napjainkban helyesen állapítják meg, hogy az itt lakó szlovákok egyik csoportjához tartozók, feltehetően Békéscsabáról, Szarvasról, Mezőberényből, Tótkomlósról Nyíregyházára települők (1753-ban sok százan költöztek oda) a városba később érkezetteket, mert szegények voltak és eltérő nyelvjárásban is beszéltek, maguk között trpáfc-nak nevezték.

1/824-ben Nyíregyházán a szó családnévként is-felbukkan: szénakötőként említenek meg egy jegyzőkönyvben bizonyos Trpák Mihályt. Ezt a gúnynevet hallva a környező magyarok — hangalakját módosítva — tirpák

elnevezésként valamennyi nyíregyházi szlovákra vonatkoztatták.

Azonban a tirpák szóalakot nemcsak ők formálhatták ki. A tirpák nevet a Nyíregyházára jövő északkelet-magyarországi szlovákok is hozhatták. A Magyar Ttájszótár a zempléni szlovákok egy csoportjánál talált ilyen hangalakot. De az észak-szepességiek még a XX. században is tiltakoztak, ha ruszinoknak nevezték őket, mert magukat tirpák- oknak tartották.

A nyíregyházi szlovákok persze eleinte elhatárolták magukat a tirpák elnevezéstől, azután csak elfogadták. Századunkban pedig a gúnynévből e népcsoport összetartozását, sajátos megkülönböztetését kifejező fogalommá vált, mely immár büszkeséggel és öntudattal 1 párosult., Márkus Mihály könyve a tirpák-szlovák néprajzi csoport tulajdonképpeni virágkorát mutatja be.

Mint minden közösségi alakulat, a néprajzi csoport is keletkezik, változik és elhal. A tirpák néprajzi csoportot is nagy belső és külső változások érték. A ’30-as, ’40-es években még túlnyomó benne a szlovák elem, a hagyományos kultúra meghatározó jellegű. Fő megkülönböztető jegyei: a szlovák eredettudat, az evangélikus- ság. a sajátos kétnyelvűség, a bokortanyás életmód és gazdálkodás. A magyar— csehszlovák lakosságcsere után a hagyományos elemek széttöredeztek, elhaltak.

A városban erősödött a magyarosodás, s a lakosság zöme magyar lett. így a tirpákságban néprajzilag két népi kultúra — a magyar és a szlovák — ötvöződött egybe, s ezáltal új minőség keletkezett. Határesetű néprajzi csoporttá vált, amelyben egyaránt érvényesül a magyar és a szlovák népi műveltség.

A tirpák név hatalmas kötényként takarja maga alá a kettős kötődésből fakadó összetett, közös, ám saját kulturális elemeket is hordozó létet. A néprajzi csoport mai jellemzői alapján azt állapíthatjuk meg, hogy kizárólagosan nem sajátíthatja ki a maga számára sem a magyar, sem a szlovák népi kultúra, de mindkettőé együttesen és külön- külön is.

Az '50-es évektől kezdve az országban nemcsak a nyíregyháziakat, hanem — az ingázó munkások révén — a nyírségi, szabolcsi embereket is tirpákoknak kezdik nevezni. A tirpák szónak ismét van rosszalló, pejoratív tartalma is, sokak szerint a tirpák könnyelmű, mulatós, elmaradott ember. Ugyanakkor mások nyílt, jószívű, vidám és adakozó embernek tartják.

Ha eltekintünk a névnek a szabolcsiakra, nyírségiekre való vonatkoztatásától, s elfogadjuk, hogy most a tirpák szó etnikai, társadalmi származásra, illetve vallásra való tekintet nélkül főként a nyíregyházi embert jelöli, a kutatás feladata; hogy feltárja, mi ma a tirpák néprajzi csoport jellemző sajátossága. A környezetben élők a név emlegetésével érzékeltetik a másságot. De vajon ezzel párosul-e napjainkban a nyíregyháziakban is az a belső, összefűző, ösz- szekapcsoló csoporttudat, amely a tirpákot tirpákká teszi?

(Elhangzott a Kossuth rádió Kis magyar néprajz című sorozatában, 1989. március 9-én.)

Dr. Krupa András