Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

NÉPÚJSÁG o 1989. április 21., péntek Főiskolai napok Békéscsabán Onkológusok tanácskozása Gyulán Április 20-án kezdődtek meg Békéscsabán, a tanító­képző főiskolában a tavaszi főiskolai napok. Délután 14 órakor Krausz Tamás volt a hallgatók vendége, aki „Bolsevizmus versum sztá­linizmus” címmel tartott előadást, s ezit vetélkedő, koncert, disco és sportver­seny követte. Április 25-én, kedden délután 16 órakor Szúdy Géza költővel talál­koznak a fiatalok, a vendé­get Sass Ervin újságíró mu­tatja be, közreműködik Vár- day Zoltán, a debreceni Csokonai Színház művésze. Másnap, április 26-án, szin­tén délután 16 órakor fóru­mot rendeznek, témája: „Reformfolyamatok Békés­Ma délután kibővített nyilvános ülést tartott a szarvasi városi pártbizott­ság, amelyen a meghívott pártszervezetek titkárai mel­lett részt vettek a megyei pártértekezlet térségi küldöt­tei is. A testület két írásos előterjesztést vitatott meg. Az 1988. évi gazdaságpoliti­kai feladatok végrehajtásá­ról szóló tájékoztatót Miha- lekné Kovács Mária pb-tit- kár előterjesztésében, vala­mint a város és vonzáskör­zete együttélésének tapasz­talatairól szóló tájékoztatót Pakainé dr. Szabó Éva vb- titkár előterjesztésében. Ezek után a testület tájé­koztatást kapott a legutóbbi hetekben lefolytatott párt­viták tapasztalatairól, az ott elhangzott véleményekről, így az agrártézisek vitájá­ról, az alkotmányvitáról és a platform vitáról. A továb­biakban dr. Sonkoly János, a városi pártbizottság első titkára beszámolt hathetes moszkvai tanulmányútjáról, ben”. Utána barátságos fut- hallmérkőzés Lesz. - A megyeszerte ismert Fé­ling Színpad április 26-án, este 19.30 órakor mutatja be Sztriptíz című műsorát, másnap, április 27-én dr. Köteles Lajos tart előadást (17.30 órai kezdettel) „Fel­zárkózás” az elmarardott megyékhez — Békés megye úttévesztése az 1950-es években címmel. Április 28-án este 19 órakor tánc­ház lesz, május 2-án délután 16 órakor pedig dr. Papp János vezeti azt a találko­zót, melynek vendége Szo- kolay Zoltán, Tomka Mihály és Varga Zoltán költők lesznek. az elmúlt héten megtartott budapesti országos első tit­kári értekezletről és a kecs­keméti reformműhely ta­nácskozásáról. A tájékozta­tóhoz kapcsolódó vita során a pártbizottság állást fog­lalt abban, hogy szükséges­nek tartja olyan vitafóru­mok megteremtését, ahol a reformok megismertetésére és megvitatására lehetőség nyílik. Az országos ügyekhez kapcsolódva a testület állást foglalt abban, hogy maxi­málisan támogatja a beje­lentett kormányátalakítást. A napirendek vitája után a pártbizottság tájékozódott a megyei pártértekezletre ké­szülő küldöttcsoport eddigi munkájáról. A küldöttcso­port kezdeményezte, hogy a megyei elsőtitkár-jelölteket meghívja egy fórumra, kér­ve őket arra, hogy ismer­tessék programjukat. A kez­deményezéssel a pártbizott­ság egyetértett. — Szomorú tapasztala­tunk, hogy egyre több a vas­tag- és végbélrákos beteg — tájékoztat dr. Vadon Gábor egyetemi tanár, a szegedi orvostudományi egyetem ra­diológiai klinikájának pro­fesszora. — A korai felisme­rést követő kezelés a relatíve jóindulatú daganatokat sebé­szi beavatkozással, sugárte­rápiával, gyógyszerezéssel gyógyítva tünetmentessé te­heti a beteg életét, s gyógyu­lást is eredményezhet. A Ma­gyar Onkológusok Társasága Északkelet-magyarországi és Dél-magyarországi Tagozata, a szegedi és debreceni aka­démiai bizottság közös ren­dezvényének házigazdái a gyulai Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház szakembe­rei. A XX. onkológiai to­vábbképző tudományos ülé­sen a diagnosztika és terá­pia orvosai szép számmal (mintegy 200-an) jelentek meg. A téma a vastag- és végbélrák szűrése, diagnosz­tizálása, tünettana, sebészi, sugárterápiás és gyógysze­res kezelése, a rehabilitáció lehetősége. A tudományos rendezvé­nyen tegnap délelőtt a gyu­lai SZOT-gyógyüdülőben dr. Rácz László megyei főorvos köszöntötte az orvosokat, és bemutatta megyénket, egész­ségügyi törekvéseinket. A szervezőktől megtudtuk, hogy ezt a továbbképző kon­ferenciát orvosi-szakmai szükségletek teszik népsze­rűvé. Az onkológusok rend*- szeresen tartják találkozói­kat, más-más helyszínen ta­vasszal és ősszel vitatják meg a különböző rákfélesé­gek vizsgálatát és gyógyítá­sát. A legközelebbi tanács­kozást október 19-én rende­zik Miskolcon a környezeti tényezők rákkeltő hatásáról. — 1952-től, a megyei on­kológiai hálózat kialakításá­tól tudjuk nyomon követni a betegszám-alakulást — mondja dr. Bálint János, megyei onkológus szakfőor­vos. — Már akiről tudunk, bár a bejelentési kötelezett­ség érvényben van, nem tartják be szigorúan. A kü­lönféle bélrákok gyakorisá­guk alapján a daganatos megbetegedések sorában a 3.-4. helyen szerepelnek. Az elmúlt idő alatt 1369 végbél­rákos és 1517 vastagbélrákos betegről tudunk. A nyilván­tartás szerint nőknél a vas­tagbélrák, férfiaknál a vég­bélrák gyakoribb. Feltehető­en a helytelen táplálkozás, a túlzott alkoholfogyasztás is szerepet játszik a betegség kialakulásánál. Korábban nem voltak adottak a szűrés, a felderítés személyi és tár­gyi feltételei. Az országos program részeként megyénk­ben is egyre inkább eltér- jeszthetjük a feka-teszt prog­ramot. Ez az új módszerű szűrés a rejtett bélvérzések, az emésztőtraktus vizsgála­tára alkalmas. Akinek pana­sza ugyan nincs, de a székle­tében vér található, annal is kimutatható, hogy a tünet­nek jó- vagy rosszindulatú jelenség-e az okozója. Az en­doszkópos háttér a gyulai kórház hármas belgyógyá­szatán biztosított. A vizsgá­latokat az üzemorvosi, a kör­zeti orvosi hálózat, az egész­ségügyi intézmények, a kór­házak segítségével végezhet­jük. Hasznos lenne visszaál­lítani a régi orvosi gyakorla­tot: a végbélen keresztül tör­ténő tapintásos vizsgálatot, így korai szakaszban hama­rabb kideríthető lenne a tu­mor. Eredményesebb lehet­ne a gyógyítás, s az ilyen be­tegségekben szenvedők visz- szasegítése a hétköznapi életbe. Bede Zsóka Szarvas Támogatják a kormányátalakítást Szóvivői értekezlet (Folytatás az 1. oldalról) A mai ülésen ismét napi­rendre került a víz- és csa­tornadíjak emelésének prob­lémája. A Minisztertanács beható vita után arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy ezt a kérdést is a SZOT-tal való tárgyalásokon terjeszti elő, egy csomagterv része­ként. A szóvivő tájékoztatta az újságírókat arról is, hogy a Minisztertanács felkérte a belügyminisztert: a Nagy Imre és társai ellen lefoly­tatott büntetőeljárás iratait adják át a legfőbb ügyész­nek, aki megvizsgálja az el­járás és az ítélet törvényes­ségét. A kormány amellett felkérte az igazságügy-mi­nisztert, hogy gyorsítsa meg azokat a munkálatokat, ame­lyeknek célja az államelle­nes bűncselekmények felül­vizsgálata a Büntető Tör­vénykönyvben. A tárca ve­zetőjének javaslatot kell tennie a Btk ide vágó elő­írásainak esetleges módosí­tásaira, beleértve az ilyen bűncselekményekre kiszab­ható halálbüntetés eltörlését is. Ugyancsak felkérték az igazságügy-minisztert a bün­tetőeljárási törvény felül­vizsgálatának a meggyorsí­tására. A Képes 7 munkatársa az iránt érdeklődött, mikorra várható a soron kívüli kor­mány—SZOT találkozó, s milyen vélemény alakult ki arról az állásfoglalásról, hogy a szakszervezet csak megváltozott összetételű kormánnyal hajlandó tár­gyalni. A szóvivő hangsú­lyozta: a Minisztertanács május 12-ét javasolja a megbeszélésre. Hozzátette: ez természetesen csak a kormány javaslata, s ezzel kívánja jelezni, hogy vi­szonylag gyorsan meg kell kezdeni a tárgyalásokat. Megerősítette azt a hírt: a SZOT állásfoglalása tartal­mazott arra vonatkozó uta­lást, hogy csaik más össze­tételű kormánnyal ül le a tárgyalóasztalhoz. A felté­telt azonban furcsának tar­totta, hiszen a miniszterel­nök már bejelentette, hogy a kormányt jelentős mérték­ben át fogják alakítani. Egyébként — tette hozzá — a kormány sem lép fel az­zal az igénnyel, hogy meg­szabja: milyen legyen a ve­le szemben ülő tárgyaló küldöttség összetétele. Nem tartja tehát indokoltnak a szakszervezet ilyen fellépé­sét. Több újságírónak az autó­pályadíj jövőjével kapcsola­tos kérdésére adott válasz­ból kitűnt: nem lehet nél­külözni többletforrásokat az utak karbantartásához, az autópályák építéséhez. A megoldási módozatok között szóba került a benzináreme­lés, az autó- vagy útadó be­vezetése. Bár valószínűleg egyik megoldás sem lehet mindenki számára kielégítő, a szakemberek keresik a leg­inkább elfogadható módoza­tot. A Magyar Rádió képvise­lőjének kérdésére, hogy a belügyminiszter felhívása a Nagy Imre-periratok átadá­sára értelmezhető-e egy esetleges rehabilitációs eljá­rás kezdeteként — a szóvi­vő kifejezte azt a vélemé­nyét, hogy a jogi rehabili­táció kezdetéről lehet be­szélni. Ez azonban feltétele­zés részéről, itt konkrét vizsgálatokat kell a jogá­szoknak lefolytatniuk. Végül a televízió munka­társa azt feszegette, hogy a kormány az elmúlt hetekben egy sor döntésének megvál­toztatására kényszerült. Kér­dése úgy szólt: milyen prog­ram alapján dolgozik a kor­mány. Marosán György le­szögezte: a kormány a ki­bontakozási program nyom­vonalán halad. Mivel azon­ban a helyzet jelentősen megváltozott, új program el­készítése vált szükségessé, s ez a közeljövőben a Parla­ment elé kerül. Ki, s kire hárítson? Ellenben ma már nem le­het így elérni semmit — tudjuk jól! „Megnyugodva” olvashatjuk hát a Békés megyei településpolitika idő­szerű feladatai között a kö­vetkező mondatokat: „Az eddigi időszak tanteremfej­lesztései a program hang­súlyozott továbbfolytatását igénylik. Az általános isko­lai osztályterem-fejlesztés jó ütemben haladt, így több szétszórt és rossz ál­lagú szükségtantermet lehe­tett megszüntetni.” Az ok­tatásról és a kulturális el­látásról továbbá: „A taná­csok fizetési kötelezettségei­nek, illetve az adósság-szol­gálatnak a kezelése nagy körültekintést és feltétlen nyilvánosságot kíván. Való­színű, hogy a megyei tanács segítsége nélkül ez a folya­mat nem vezényelhető le, de az is igaz, hogy a megyé­ből tovább nem hárítható.” Ez vigasz is lehet? Erre mondta egy idős pa­raszt : — Kérem, rólam nem kell semmit elhárítani, én sokkal boldogabb lennék, ha sem­mit sem hárítanának rám. Valami igazsága lehet en­nek az embernek, mert ma­napság olykor csak a régi öregek bölcsességéből élünk, s őtőle tudom azt is, hogy a városba jövet mindig cso­dálva tapasztalja: az esővíz pontosan fordítva folyik, mint „kellene”, s ettől sár van. Hát tessék, most kapom a hírt, hogy egy volt ka­tonatársam vízbe fojtotta magát. A szakállat eresztett hírhozó mosolyogva tárja szét a karját: — Tényleg nem tudom, miért tette. Életvidám — és szintén szakállas — volt osztálytár­sam találkozóra hív. Men­jek? Ne menjek? Eddig tí­zen szoktak összejönni a harmincháromból. De ők minden évben találkoznak és ünnepelnek. S vigasságuk közben megemlékeznek ar­ról — azokról — is, akik nincsenek, nem lehetnek már ott. Valóságos iszapbirkózás? És akkor fogom magam, és bemegyek egy kocsmába. Másodosztályú vendéglő a neve mostanában, s egyszer­re három ismerős se hagy fizetni. Állítom nekik, én még mindig a régi vagyok, s ne tévesszenek össze a művelődési intézmény veze­tőjével, mert én már-már elfelejtettem azt, hogy mi­ként is akartam megváltani annak idején a világot. — Nem baj! — volt a vá­lasz. — Itt nem világmeg­váltókra van szükség, ha­nem le kell szállni a földre. — A sárba? —kérdeztem. És elcsodálkoztak. Miféle sárról beszélek? Itt ingo- vány van. — Hogyan? — Valóságos iszapbirkó­zás. Itt a tavasz, nincs már sár, de ha valaki önerejé­ből, tehetségéből, esetleg ta­lentumából feljebb akar emelkedni, azt kíméletlenül az iszapba, az ingoványba nyomják, ha tovább nem áll. — Kik? Mik? — Az „átlagok” irigysége, gyűlölködése, rosszindulata. Azoké, akik nem tűrik a „kilógást a sorból”. Éreztem: jórészt megkese- redettség beszélt ismerőse­imből, akik épp olyan el­esettnek érzik magukat, mint amilyen jelenleg ez a város, ez a megye széles e hazában. Persze a hasonlat sántít. Ám tény: az országnak e szeglete az úgynevezett el­maradott térségek közé tar­tozik, bár az is igaz, van­nak nehezebb helyzetben lé­vők is. Azonban ezekkel a megyékkel ellentétben a Vi­harsarok hosszú-hosszú idő óta többet tesz le a nemzet asztalára, mint amennyit kap róla. S mi lesz ezután? Minden bizonnyal jogos egyes me­gyei vezetők és országgyű­lési képviselők aggálya: fé­lő, hogy a hazai szűkös pén­zekből és a külföldi tőkéből ide megint alig jut majd. Mert központilag — orszá­gos érdekek (?) miatt — to­vábbra is a már amúgy is jobb sorsú tájak infrastruk­túráját, idegenforgalmát kell fejleszteni, például a világ- kiállítás kapcsán, meg autó­pályákat építeni, hogy Bős— Nagymarost ne is említsük. Ezenkívül ugyebár elenged­hetetlen a legelmaradottabb megyék anyagi támogatása, azoké, amelyekben sokak­nak már most sincs hol dol­gozniuk, egyszóval ezek a korábban veszteséget „ter­melő” tájak is előnyt él­veznek majd Békés rovásá­ra. Okosabban és szenvedélyesebben Jó lenne, ha nem így tör­ténne, jó lenne, ha okosab­ban és szenvedélyesebben szólnának-vitáznának ma­gunkért azok, akik ezt meg­tehetik, de eddig nem tették meg. S nem kellene-e or­szágos vezetőket végigsétál­tatni például Békéscsaba ut­cáin, hogy lássák: itt az em­berek fáradtabban és ódiva­túbb, elnyűttebb, szürkébb, kopottabb ruhákban sietnek dolguk után — pihenőnapo­kon is —, mint más megye- székhelyeken ? Mert keve­sebb a pénzük öltözködésre is! És ha több lenne? Ajkkor elegánsabb, divatosabb hol­mikért az itteni — általá­ban! — gyengécske árukí­nálat miatt mehetnének máshová vásárolni. Botorság volna azonban kizárólag a fővárost, illet- ve/vagy az országos pénzek elosztóit hibáztatni szűkebb hazánk jelenlegi helyzetéért. Elég, ha a budapesti Délit idéző csabai aluljárós busz­pályaudvarra gondolunk. A napokban a városi tanács jelenlegi elnöke a követke­zőket mondotta erről: — Nyolcvankettőben még helyes volt a felépítés mel­lett voksolni, ám utána fi­gyelembe kellett volna ven­ni az anyagi és egyéb válto­zásokat, így azt is, hogy a MÁV-nak nincs pénze a szolnokihoz hasonló, aluljá­rós megoldású vasúti pálya­udvar kialakítására, tehát nem lehet ily módon össze­kapcsolni a kettő közötti fo- galrhat. Így lett egy valamikori reális elképzelésből a ma sokak, nagyon sokak által megalomániásnak nevezett álom. Falanszter-lakások S járom a csabai Millen­nium-lakótelepet. Ugyan, minek is nevezzem? Beval­lom, először a falanszter szó jutott eszembe. Tervezői fantáziátlanságról, puritán­ságról, vagy siralmas pénz­telenségről árulkodó, zsúfolt lakástömeg ; jóformán csak sok-sok hálóhely, bár meg kell hagyni, vannak, akik­nek ilyen se jut, ilyenre se telik, Ok talán örülnének egy itteni lakásnak is, egy fa­lanszterbelinek, ahol még a falak esztétikus színezésével sem oldották az egyhangú­ságot, a tömeges monotóni­át. Pénz, pénz és pénz? Hal­lom a „megalomania” kap­csán a sportcsarnok felem­legetését is. Szubjektív do­log, hogy nekem tetszik, de objektív valóság, hogy szin­te minden megyeszékhely­nek van már hasonló léte­sítménye. Szüksége volt és van rá Békéscsabának is, és nem úgy kell tekinteni a létesítményre, hogy nagy költségei miatt maradt sok utca sáros, mivel nem kap­hatott szilárd burkolatú utat. Inkább azt mondanám: a sportcsarnok építésével azonos időben, de inkább korábban, mindent meg kel­lett volna tenni a minél na­gyobb mérvű és minél átfo­góbb sártalanításért. Így viszont ez is a ma egyik feladata maradt. (Folytatjuk) Vitaszek Zoltán Országos Sajtószolgálat közleménye! MDF-levél a békéscsabai képviselőknek Az MDF helyi szervezete a két békéscsabai képvise­lőnek (Szarvas Andrásáénak és dr. Hankó Mihálynak) azonos tartalmú levelet küldött, amelynek másolatát el­juttatta az Országos Sajtószolgálatnak. Tisztelt Országgyűlési Képviselő! Hazánk gazdasági helyzete válságos. Kecskeméten, az MSZMP reformműhelyében is elhangzott, hogy a Grósz- kormány által meghirdetett kibontakozási program megbukott. Németh Miklós kormányának legutóbbi in­tézkedései csak növelték az egyenlőtlenséget, és jogos fölháborodást keltettek. Ma már minden negyedik magyar állampolgár a tár­sadalmi létminimum szintje alatt él. Az elszegényedés néhány hónap alatt fölgyorsult. Nőttek a településhá­lózat gazdasági ellentmondásai, súlyosbodott a keleti országrész lés főképp az aprófalvak elmaradottsága. A pénzügyi kormányzat újabb és újabb anyagi áldo­zatok meghozatalára kényszeríti a lakosságot, miköz­ben a válságot előidéző veszteséges vállalatoknak, koc­kázatos nagyberuházásoknak, hitelüket vesztett politi­kai szervezeteknek és egyéneknek további kedvezmé­nyeket nyújt, milliárdokat ajándékoz. Nincs ma olyan intézmény, sem szervezet, amely a szegények érdekképviseletét érdemben él ltudná látni. Több millió magyar szorul ki a jelenből és a jövőből. A szegények többsége pártonkivüli. Az Országgyűlés nem töltheti be népképviseleti fel­adatait, mert engedte kicsúszni kezéből a kormányt, a végrehajtó hatalmat és a pénzügyi vezetést. A mostani képviselők akkor távozhatnak emelt fővel — és a visz- szatérés reményével »— a iParlamentből, ia |mai Ország- gyűlés azzal szerezheti vissza megtépázott tekintélyét, ha a Imájusi ülésszakon nem elégszik meg a Németh- kormány részleges átalakításával, hanem átmeneti vál­ságkormányt állít fel, továbbá kimondja çnmaga felosz­latását és rendkívüli, demokratikus választások, kilenc­ven napon belüli kiírására tesz javaslatot. 1989 őszére meg kell születnie az új alkotmánynak, létre /kall hozni vagy jönnie az új kormánynak, amely az eddigi hatalmi struktúra ravasz átmentése helyett valóban a nemzeti közmegegyezésen és kibontakozáson munkálkodik. Nem várhatunk 1990-ig, mert addigra a jelenlegi ve­zetés — újabb átgondolatlan intézkedéseivel t— gazda­sági-politikai katasztrófába sodorná az országot. Tisztelt Képviselő! Olyan indítványt várunk és olyan döntést .kérünk öntől, amely hosszú időre meghatároz­za hazánk sorsát. Bízunk, még mindig bízunk abban, hogy felelőssége teljes tudatában olvassa sorainkat. Levelünket azért hozzuk nyilvánosságra, (mert az elő­zőre •— bős-nagymarosi építkezés parlamenti újratár­gyalásával kapcsolatban — két hónapja hiába várunk választ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom