Békés Megyei Népújság, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
NÉPÚJSÁG 1989. április 2-, vasárnap o Középiskolások versengése Békésen Keleti vagy nyugati kereskedelem? Hagyomány megyénkben, hogy a biológiát tanuló, a környezetünket féltő közép- iskolások legjobbjai évente egy alkalommal találkoznak. Legutóbb Békésen, a Szegedi Kis István Gimnáziumban mérték össze tudásukat. Volt már találkozó Battonyán, Gyulán, Szeghalomban, és most a békési gimnazisták érdemelték ki (a tavalyi eredmény alapján), hogy vendégül lássák társaikat. . A IV. megyei biológusna- pón két szekcióban versenyeztek a diákok: vajon ki bizonyul a legjobbnak biológiából, illetve a környezetvédelmi témából? A versenyen való részvétel feltétele egy előre elkészített, önálló megfigyeléseket is tartalmazó pályázat benyújtása volt. Ezután került sor — szakemberekből álló zsűri döntése alapján — a szóbeli meghallgatásra. Az iskola igazgatójának bevezető szavai után dr. Tóth Albert meghívott vendégelőadó diavetítéssel egybekötött előadása hangzott el a Körös— Maros vidéki nemzeti park kialakításának feltételeiről, majd háromtagú zsűrik előtt következtek a tízperces beszámolók. Biológia kategóriában Vágfalvi Zoltán lett az első, második Győri Gabriella, harmadik Mezei Csilla. Környezetvédelemben első Brandt Szilvia, második Popa Aurélia, harmadik Gombkötő Gábor. Voltak akik a legjobb írásbeli, voltak, akik a legjobb szóbeli munkáért kaptak oklevelet, illetve a negyedik és az ötödik helyezettek is jutalomban részesültek. Végeredményben mindenki nyert, hiszen gazdagabb lett egy élménnyel, tapasztalatokat gyűjtött, barátokat szerzett. Búcsúzáskor azzal váltunk el, hogv„ viszontlátásra jövőre Gyulán! Molnárné Bányai Sára a Szegedi Kis István Gimnázium biológiakémia szakos tanára Ülésezett a szeghalmi NEB „Ó, te áldott anyaföld” „A föld nemzeti kincs; védelme, rendeltetésének megfelelő használata és hasznosítása az egész társadalom érdeke.” — szögezi le a bevezető rendelkezések között a földről szóló 1987. évi I. törvény. Mégis az derült ki Szeghalmon, a városi népi ellenőrzési bizottság pénteki ülésén, hogy az érvényben lévő földtörvény a legfőbb kerékkötője a megfelelő földhasznosításnak. Nézzük, mit is tárt fel a vizsgálat. A földtörvény túlságosan merev, valódi ingatlanforgalom nem valósulhat meg, épp ezért jelenleg a földnek nincs értéke. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezet csak azokat a földeket adhatják el. amelyek nagyüzemi művelésre nem alkalmasak, de amelyet gazdálkodásukhoz szükségtelennek tartanak, már nem értékesíthetik. Változtatni kell a művelési ágak kötöttségén is. Jelenleg, ha valaki szántóföldre erdőt akar telepíteni, a művelési ág változása miatt erre engedélyt kell kérnie a földhivataltól. Hogy egy terület milyen művelésre a legalkalmasabb, ezt miért nem a gazdálkodó dönti el — kérdezték a jelenlévők. A földvédelmi járulék néha méltánytalanul nagy ösz- szeget ér el. Például a Kö- rösnagyharsányi Községi Tanács végrehajtó bizottsága kérte a szeghalmi földhivataltól, hogy négy ingatlant csatoljon a falu belterületéhez. A rendeltetés szerinti használat változtatásáért a községi tanácsnak 2 millió forintot kellett volna fizetnie, noha közel ennyi az éves költségvetése. A földtörvény nem veszi figyelembe a szénhidrogénipar sajátosságait — tapasztalták Füzesgyarmaton, az NKFV-nél —, ugyanis kizárja a földre vonatkozó konkrét egyezséget az eredeti használó és a beruházó között. A forgalmi érték helyett még mindig az aranykorona érték a meghatározó. A mezőgazdasági nagyüzemekkel kapcsolatban a vizsgálat megállapítja, hogy a földek újra felosztása nem lenne jó. Elképzelhetetlennek tartják, hogy bármilyen magángazdálkodó ésszerűbben tudná hasznosítani a területet, mint a nagyüzem. Inkább — a jelenlegi törvények megváltoztatásával — arra kell törekedni. hogy a termelőszövetkezet tagja a föld tulajdonosává váljon. A városi NEB a témával kapcsolatos határozatát eljuttatja a megyei népi ellenőrzési bizottsághoz. m. 1. ban. A támadás előkészítése folyt, miközben karácsony után egy-két nappal Mali- novszkij és Tolbuhin marsall a 2. és 3. ukrán front parancsnokának a főhadiszállás megadta a felhatalmazást a fegyverletétel i felhívás megfogalmazására és átadására. Ekkor Budapesten tartózkodott körülbelül 188 ezer ellenséges katona. Időközben Debrecenben ösz- szeült az Ideiglenes Nemzet- gyűlés és megválasztotta az Ideiglenes Kormányt, amely szakított a hitleri Németországgal. és december 28-án hadat üzent neki. A december 28-ról 29-re virradó éjszaka két front között, a szovjet peremvonalakon túl. a korábban elhelyezett hangszórók magyar és német nyelven többször sugározták az elkészült ultimátum szövegét, ismertették a parlamenterek útvonalát, indulásának időpontját miközben 29-én reggel a szovjet csapatok a körülzárás teljes szakaszán beszüntették a tüzelést. Erre hívták fel az ellenséges csapatokat is. Éjszaka repülőgépről két nyelven sok ezer röplapot szórtak az ellenséges állásokba, rajta az ultimátum szövegével. Közben döntött a parancsnokság: a parlamenter Steimetz kapitány lesz. A magyar származású százados a 66. gárda lövészhadosztály figyelőpontján december 29-én átvette az ultimátumot tartalmazó lepecsételt borítékot. Amikor délután személygépkocsijuk elindult — rajta elöl és hátul a fehér zászlóval —, nagy pelyhekben szállingózott a hó. Felderítők kísérték egy darabon a járművet, melyben Steimetz, a gépkocsivezető, és Kuznyecov hadnagy ült. Amikor elhagyták a védelmi vonalakat, hatalmas robbanás rázta meg a környéket, a levegőbe repült a gépkocsi, fekete füstgo- molyag töltötte meg az utcát. Páncéltörő ágyúval kilőtték a parlamenterek autóját. Az eset Pestlőrincen történt, a 22. SS lovashadosztály védelmének peremvonala előtt. Steimetz és a gépkocsi vezetője a helyszínen meghalt, . Kuznyecov hadnagy sebesülten került vissza, s utána eltűnt. Azóta sem tudni róla semmit. — Először engem és egy német származású tisztet. Helt Waltert akartak átküldeni ... — néz ki szemüvege mögül Roczkó György. Másodszorra Sztálin már nem engedélyezne, hogy újabb parlamenterek menjenek. — Steimetz kapitány meggyilkolásáról a helyszínen, a holtteste mellett állva szereztem bizonyosságot: a nyakán és a fején érték a gyilkos szilánkok. A kapitányt Ecseren temettük el. A szovjet tájékoztatási iroda 1944. december 29-én este közölte a hírt: „Csapataink bekerítették a magyar fővárost. A legfőbb parancsnokság úgy döntött, hogy parlamentereket küld tár- gaylni a német hadvezetéshez. A parlamentereket, Osz- tapenko és Steimetz kapitányokat orvul meggyilkolták. Megkezdődött Budapest felszabadítása." 1945. január 18-án megkezdődött Pest megtisztítása az ellenséges erőktől, két nappal később az Ideiglenes Nemzeti Kormány aláírta a fegyverszüneti egyezményt a szövetséges hatalmakkal. Ez egyben lehetővé tette, hogy Magyarország fegyveresen bekapcsolódjon az antifasiszta felszabadító háborúba. 1944. február 13-án felszabadult Budapest. Roczkó Próka számára ezután következett az Ipolyság, Ausztria, majd Csehszlovákia, ahol számára 1945. május 11-én ért véget a háború és 11 nappal később már szülőfalujábap volt. Egy évvel később lépett be a pártba, s napjainkban, több mint húsz éve, munkásőrként szolgál. Munkás- őrzubbonyán tizenkét magas kitüntetés díszük. Közülük legbüszkébb a Szocialista Magyarországért kitüntetésre és a 317-es hadosztályt éremre. Szekeres András Először a saját országunkban kell piacot teremteni! Beszélgetés Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettessel — Ön az elmúlt két hétben két Békés megyei település várossá avatásának is részese volt, sőt további meghívást is kapott, amit már nem tudott elfogadni, Ügy tűnik, szívesen látjuk itt, a Körösök vidékén. Vajon ez a szimpátia kölcsönös, akkor is, ha különösebb idegenforgalmi vonzerővel nem büszkélkedhetünk, és nem is sorolhatjuk magunkat az aktív reformszellemü megyék közé. . . — Valóban nem tartozik e körbe Békés megye, úgy tapasztalom. az itt élők jobbára mentesek a szélsőségektől, melyek egyébként könnyen elvihetik az embert ilyen-olyan irányba. Én mindenképpen megtisztelőnek érzem a hozzám érkező meghívásokat és szívesen jövök a megyébe, noha különösebb — családi, rokoni — kötődés nem fűz ide. Ha csak , az nem, hogy nem messze innen, a határ túloldaláról települtek át szüleim 1942-ben Budapestre, én azonban már ott” születtem. — Most — ismereteink szerint — külpiaci kapcsolataink megreformálásán dolgozik. Közismertek a KGST integráció gondjai. Vajon csupán egy rossz mechanizmus csődjéről van szó, vagy mélyebb történelmi, gazdasági kötődések figyelmen kívül hagyásáról, hiszen Magyar- ország évszázadokon át nyugat felé orientálódott. — Van abban némi törvényszerűség, hogy minden ország a fejlettebb zónák felé vonzódik. Ügy alakult a helyzet, hogy ilyen területek nyugat felé vannak. Hátrányos helyzetünket az elmaradottabb térségekhez való integrálódás konzerválta. E tekintetben nem az égtáj a lényeg, véletlen alakult úgy, hogy éppen ebben a földrajzi térségben vannak fejletlenebb országok. — Ez valóban véletlen lenne? — Látja, ez olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni. Ennek elemzése messzire vezetne és nem hiszem, hogy e témának tudása lennék. Vannak különböző elméletek ezzel kapcsolatban az éghajlat és az emberek természetének összefüggésére stb., azonban ezekben nem vagyok járatos. — Akkor fogalmazzunk másképpen. Megvalósítható olyan integráció ebben a régióban, amelyben megoldhatnánk gondjainkat? — Ami megvalósítható szerintem: nyitni, a világ felé menni, a zártságot megszüntetni, piaci alapon integrálódni. Más kérdés az, hogy milyen politikai összetartozást vállalunk. Most nem akarom a KGST-orszá- gok törekvéseit taglalni, már csak azért sem, mert ez nem egységes, sőt nagyon is eltérő szándékok jellemzik. Az viszont tény, hogy ha valaki piaci integrációt akar, először a saját országában kell megteremtenie a piacot. Természetesen nem szükséges ilyen alapon integrálódni, de ha ezt hirdetjük, így is kell cselekednünk. Azt hiszem, a KGST-n belül nekünk két-három- négv országgal kell megpróbálnunk szorosabb kapcsolatot kiépíteni, s emellett több metszetben gondolkodni. Értem ez alatt például, hogy bizonyos körben, mondjuk Jugoszláviával és Ausztriával együtt kapcsolódnánk a Közös Piachoz. Ami nem zárja ki a KGST-tagságot sem. — Viszont egyre inkább nyilvánvaló, hogy a többi szocialista országnak se nagyon érdeke a velünk való kereskedés. — Ez a dolog lényege. Az a mechanizmus, amiben ma élünk, automatikusan dezin- tegrál. A KGST-országok egymás közti kereskedelmi forgalma az utóbbi esztendőkben fokozatosan csökken, s ez a tendencia csak erősödik, mivel a kényszer a konvertibilis elszámolású országokkal való kapcsolat intenzifikálása felé viszi őket. Ezért nem életképes a mechanizmus. — Igen, de ez a kapacitás, amit most még eladhatunk a KGST-n belül, nem verseny- képes nyugat felé. Ráadásul, sok esetben a szocialista export viseli a tókés kivitel rezsijét, s ha az előbbi megszűnik, az utóbbi könnyen ráfizetésessé válik. — A második megjegyzése teljesen igaz. az első nem egészen. A nagyvállalataink zöme szovjet export orientált, s ha egv orientációs váltás következik be, az költséggazdálkodásukat alapjaiban rengeti meg. Igen ám. de ahhoz, hogy a struktúra- váltás bekövetkezzék, ezt a ..rengést"’ vállalni kell. Minél hamarabb alkalmazkodunk a konvertibilis piac követelményeihez. annál jobb az esélyünk a felzárkózásra. Minél tovább akarjuk mentegetni a magyar ipart a sokktól, annál nagyobb a veszély, hogy ösz- szeomlik a gazdaság, a versenyképességtől való lemaradás ugyanis rohamosan nő. — Annál inkább elgondolkodtató. hogy a stabilizációs program lelassult. .. — Ez a kérdés nem a gazdaságnál. hanem a politikánál kezdődik. Akkor lehet a gazdaságban gyorsítani a reformokat. amire pedig nagy szükség van. ha a politikában tisztázódnak kicsit a viszonyok, ha a polarizá- Uódásban sokkal előbbre tudunk kerülni. Tudniillik a gazdaságban olyan változások előtt állunk, melyek megrázkódtatásokkal járnak, s ehhez stabil háttér kell. Nem lehet úgy politizálni, hogy a parlament bizonytalan, mert nem tudja áll-e mögötte egy párt határozott programmal. A párt bizonytalan, mert nincs egy kristálytiszta. kiforrott programja, amit tagjai magukénak éreznek. S végül, a kormány jószándéka kevés, ha nincs mögötte egyértelmű parlamenti támogatás, s nincs mögötte egy elfogadott programot vivő párt. Tehát csak a politikai reformmal együtt mehet a gazdasági, s meggyőződéssel vallom, hogy ezt a folyamatot nagyon-nagvon gyorsítani kell. — Hogy a stabilizáció késik, ez azi is jelenti, hogy az adósságállomány növekedésének megállítása, amit 1991—92-re terveztünk. csúszik. . . — Nem hiszem, hogy ez az időpont ma reális lenne, bár nem kizárt. A lényegnek én nem is ezt tartom, hanem azt, hogy a magyar gazdaság képes-e az export- dinamikára. Ha nagy az exportdinamika, még egy viszonylag magák importdinamikával is a fejlődőképességünket bizonyítanánk. Sakkor szerintem nyert ügyünk van, akkor lehet előrelépni. — Nyilvánvaló, hogy a politika és a gazdaság ezer szállal kapcsolódik. Vajon , ön politikusnak, vagy gazdaságpolitikusnak tartja-e magát elsősorban? — Most már nem tudom. Eddig olyan tisztességes gazdaságpolitikusnak éreztem magam, azonban az elmúlt másfél-két évben nagyon sokat tanultam, rengeteg csalódás és kudarc is ért. Szakember, közgazdász vagyok, s a szakmámat nagyon szeretem, de ezen a szinten már akár akarja az ember, akár nem. politikussá is kell válnia. — Lehet, hogy a következő kérdésnek nem örül, de azt hiszem, nem hagyhatjuk ki. ügy két esztendeje meggondolatlanul (vagy nagyvonalúan?) magára vállalta az adórendszer megalkotását. Neve az adóval ösz- szeforrva vált ismertté, a közvélemény előtt, s ez nem egy népszerűséget növelő tényező. Igaz, öntől többször hallhattuk, hogy a kérdésekre nem népszerű, hanem igaz válaszokat kell adni. De vajon az adórendszer lehetne-e egy kicsit „népszerűbb”? — Tényleg így van, hogy az adórendszer bevezetését velem hozzák összefüggésbe, noha kétségtelen, hogy ez nem egy ember műve. Viszont, ami ebből rám esik. azt vállalom ma is. Annál is inkább, mert a reformokról ugyan óriási szólamokat lehet mondani, de a megtételükhöz bátorság kell. Az. adórendszer csak része a reformnak, s bár jó lenne, de egyszerre megváltoztatni az árfolyamot, a béreket, az árakat, az adókat és költségvetési reformot, szociálpolitikai reformot csinálni teljesen irreális, nincs hozzá varázspálcánk. Viszont valahol el kellett kezdeni, és az a mi tragédiánk, hogy ez egv múltból örökölt óriási adóssággal, rossz struktúrával és felborult értékrenddel párosult. Azt, hogy az. adórendszer lehetne jobb. áttekinthetőbb, egyszerűbb. soha nem vitattam. Bonyolulttá teszi a sokféle kedvezmény, nehéz. az. adminisztrációja, s népünk sem szokott hozzá az. ilyen jellegű rendszerhez. Pedig lényegi változás nem történt, hiszen ezeket az. adóterheket, eddig is a magyar nép viselte, csak más formában. S. ha nem vezettük volna be az adórendszert, a terheket akkor is viselni kéne, azért, mert az. éveken át hozott rossz döntések sorozatát nem lehet másra terhelni. Nincs más, akivel mindezt megfizettethetnénk, s ezért elengedhetetlen a vezetés kontrollja. Nagyon határozottan vallom, hogy kontroll kell, és akkor nem lehet eltéve- lyedni, s nem jutunk oda, hogy a néppel fizettessük meg a problémák árát. De ami már megtörtént, azért most kell fizetnünk, különben a gyermekeinknek kell azt többszörösen megszenvedni. Szatmári Ilona Egy kép, mely bejárta a világot
