Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
O 1989. március 15., szerda NÉPÚJSÁG II „Tégla-trafik” nem dohányt árul! Thrash, MDF és aerobik békében Üzenetek 1848-ból Kiadvány — még kéziratban A fel- és főcímet csak azoknak kell megmagyarázni, akik nem ismerik még a Békés Megyei Művelődési Központ békéscsabai „Tégla” Közösségi Házát. Ha igaz az a matematikai tétel, mely szerint a nagy számok törvénye általánosan kiterjeszthető, akkor ennek az intézménynek a legnagyobb megyénkben az ázsiója. Hiszen az utóbbi hónapokban-hetekben az úgynevezett alternatív szervezetek működésére, megnyilvánulásaira terelődött a közfigyelem. S mivel Békéscsabán jószerével az összes ilyennek otthonául a „Tégla” szolgál, így értelemszerű: nevét „illik ismerni” — nem csak a megye- székhelyen ... Nemrég a kezembe került a Gyomai tanulmányok című, 1977-ben megjelent kötet, amelyben az 1848-as eseményekről a Békés Megyei Levéltár igazgatóhelyettese, dr. Jároli József tudósítja az olvasót. S nem sokkal ezután egy meghívót kézbesített a postás, mely engem és „érdeklődő ismerőseimet” a gyulai Mogyoróssy Könyvtárba invitál, ahol dr. Jároli József tart előadást. Eszmefuttatásának címe: Gyula 1848—49-ben. Lám, egy ember, aki — ha nem is mindent, de — jóval többet tud a Békés megyei forradalmi eseményekről, mint mi, köznapi halandók. Felkerestem hát, hogy együtt idézzük meg az eseményeket, s beszéljünk arról, mióta foglalkozik 1848 kutatásával. s mi késztette erre? — Kezdjük talán az elején. Az iskolai éveknél... — Igen, valahol ott indult kutatói pályafutásom. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán dr. Kovács Zoltán irányításával a tudományos diákkörben kezdődött minden. Első témám Orosháza XVIII. századi népesedéstörténete volt. Mikor megkaptam a diplomám. Orosházára kerültem a 3. Számú Általános Iskolába, mint magyar—történelem szakos tanár. A kutatómunkáról ekkor sem mondtam le. Mezőberény népesedéstörténetéből írtam egy tanulmányt ... — És elérkezett a végleges szakítás a tanítással, s az „új” házasság” a kutatómunkával. — Nehéz szívvel hagytam ott az iskolát, hisz egy nagyon kedves, jó képességű 5. osztályom volt. De hát minden amellett szólt, hogy ezt válasszam. A levéltárban volt egy hely, ráadásul a község- és városmonográfiák boldog korszakát — a hetvenes évek elejét — írtuk, és érdekelt is a dolog any- nyira. hogy vállaljam a teljes életformaváltást. Egyébként, ha már itt tartunk, hamar hozzáteszem: a tanítással nem szakítottam végleg, hisz óraadóként máig tevékenykedem. — Akkor hát elérkeztünk az első '48-as kutatáshoz .. . — Igen. mikor a gyomai , kötethez kereste a szerzőket Szabó Ferenc, mint máskor, most is igyekezett úgy kiválasztani az egyes témák gazdáit, hogy az adott korszak ne legven ismeretlen a szerzőnek. Igv kantam meg a község núoesedéstörténetét az újjá tel épüléstől 1895-ig. s ráadásként nekem jutottak a ’48—49-es események. Szívesen vállalkoztam erre. bár hamar rájöttem, nem olyan egyszerű a feladat, semmint lelkes filoszként gondoltam. — Miért nem? Gyoménak még viszonylag jó irodalma van ebből az időszakból. Am később, a szeghalmi kötetben ugyanezt a korszakot kaptam feladatul, s bizony innen igencsak hiányosak a saját iratok. Ráadásul korántsem olyan egyszerű, történelmi időszak ez, mint ahogy évekig hajlamosak voltunk feltételezni. — Időzzünk még ezeknél a kutatásoknál egy keveset! Lehet, hogy ez az ön által leginkább kedvelt korszak? — Levéltáros vagyok, nem történész. Ebből következik s • ez bizony alapvető gond, hogy nem szakosodhat az ember egy dologra. 1715-től napjainkig kell tájékozottnak lennünk, hogy tudásunkkal azok szolgálatába állhassunk, akik hozzánk fordulnak. Egyébként, ha érdekli, a XVIII. század számomra a legkedvesebb kutatási korszak, ide vissza- vissza kalandozok máig is nem egyszer. — És 1848? Képes-e, tud-e azonosulni e kutatási időszakkal? — Ha érzelmi azonosulásra gondol... — Arra ... — Nos, akkor meg kell mondjam, hogy elsődleges feladatunk a tudomány sajátos törvényszerűségeit érvényesítve, megismerni az adott történelmi eseményeket. Van műfaj, az esszéírás, melyben megengedett szubjektív megjegyzés ... De a kutatómunkában a lehető legtárgyilagosabban kell levonni következtetéseinket... — Akkor hát miért van az, hogy nem egyszer korrigálni kell a múltról alkotott képet? — Előfordulhat, hogy egy forrásanyagból két történész kétféle következtetést von le. Ez természetes, hiszen objektív ugyan a forrás, de amit értelmezek, amit én láttatni akarok, az tőlem is függ. Arról nem beszélve, hogy a források bővíthetőek, s így egy-egy történelmi esemény más megvilágításba kerülhet... — Az önök munkája segíthet eligazodni a politikában? — Sajnos, nagyon sokáig a történetírástól várták a napi politikai problémák megoldását, pedig az a politológusok feladata. E téves felfogás eredményeként a napi politikának megfelelően kellett mindig átírni a történelmet. Talán most eljutunk oda, hogy a régmúlt eseményeket a maguk összetettségében, bonyolultságában lássuk és láttassuk. • — Átvetítené mindezt 1848-ra? — Az ötvenes években mindig csak a pozitívumokat emeltük ki. Aztán jöttek a hatvanas évek. Ez volt a deheroizálás Időszaka ... Sok esetben csak a negatívumokat ecseteltük, s akkor még a tabutémákról nem is beszéltem ... Hogy példával is alátámasszam mindezt: 1848 a belső osztályharc és az idegen uralom elleni harc korszaka volt. De nem csak ezek az indítékok mozgatták a történelem kerekét! Vagy egy másik fontos kérdés. Kossuth és Széchenyi pályaképe sokkal ellentmondásosabb, sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt éveikig láttattuk. — Fogalmazhatunk úgy, hogy vannak olyan történelmi tények, amelyek kellemetlenek? Melyeket jobb elfelejteni? — A múlt bővelkedik kellemetlen információkban, de meggyőződésem, hogy napjainkban, mikor egy válság- periódust élünk, a korrekt, a tudomány eszközeivel feltárt múlt ismerete sokat segíthet, még akkor is, ha — s ez továbbra is meggyőződésem —, nem a történészek váltják meg a világot. Meg kell szabadulnunk a tabutémáktól mielőbb .... — Nem igen beszélünk — például — Kossuth azon politikai manővereiről, melyek a róla alkotott nosztalgikus képbe nem illenek. Vagy maradjunk Békés megyénél. Július 12-től augusztus 24-ig tartott a Békés megyeiek táborozása — két váltásban — Nagybecskereken. A nemzetőrök három hétre vállalták a szolgálatot, s az igazsághoz hozzátartozik, hogy a második váltás kiállítása bizony roppant nehezen ment. A honvédtoborzásra ugyanígy vonatkozott ez a húzó- dozás, hisz több minden rontotta az emberek harci kedvét. — A lelkesedés egyébként sem elég egy ilyen hadviseléshez ... — Nem bizony. Ez a szabadságharc (és erről is ritkán beszéltünk) roppant terhekkel járt. Aranygt, ezüstöt szolgáltatott be, aki tudott. Aztán adni kellett katonát s gondoskodni a hadsereg élelmezéséről. A parasztság szekereit is igénybe vették ... Szóval katonáskodtak, szállítottak, s helyt álltak itthon is. — Ne firtassuk tovább a megyei eseményeket, hisz, ha jól • tudom, készített egy kiadványt... — A 900 oldalas paksamé- tára gondol, ami itt áll az asztalon? Igen, ez részletesen tárgyalja az 1848—49-es Békés megyei eseményeket. Csakhogy egyelőre nincs elég pénzünk a megjelentetésre. Pedig fontos lenne, hogy napvilágot lásson ez a munka, hisz Oláh György közel száz éve megjelent hasonló témájú műve óta nem publikáltak e kérdéskörben. — Manapság különösen sokakat érdekel 1848. március 15... — Igen, az érdeklődés homlokterében vannak a ’48- as események. Ezért kell arra törekednünk, hogy megértsük a múlt üzenetét, s ez az üzenet nem más, mint figyelmeztetés. Figyelmeztetés arra, hogy a történeti valóság feltárására csak úgy vállalkozhatunk, ha óvakodunk a dolgok leegyszerűsítésétől. Ha igyekszünk mindent a maga bonyolultságában vizsgálni, s ez vonatkozik 1848. március 15-re is! Nagy Agnes Fotó: Fazekas Ferenc Furcsa dolog ez! Az oly sok helyütt és az utóbbi időben annyiszor kinyilatkoztatott hiánygazdálkodás nyűgét, valamennyi átkát „élvező” közművelődés ezen kicsiny szigete látszólag mégis prosperál; nemcsak munkatársain, de tevékenységén is érezhető valamiféle, bizonyíthatóan tiszta optimizmus. melynek táplálója a cselekvőkészség. Látszólag! A gyakorlat, a köznapi, egészen más. Igaz, hogy régen nem látott módon (e sorok írójának a csabai ifjúsági ház hetvenes évek eleji történései - eseményei jutnak az eszébe — célzatos példaként!) teljes telt ház van a „TégU”- ban; szinte minden pill mat- ban foglaltak termei. De ízt is látni kell, hogy ezt hogyan, mi módon éri el. Csökkent, pontosabban eltűnt az állami támogatás, amely jószerével azt jelenti: a kultúra, a művelődés nemcsak áruvá vált ( miért, volt más is? vagy csak akadémikus vita zavarta az állóvizet?!...), de egyre inkább nagyobb áldozatokat kíván azoktól, akik (még) szeretnék igénybe venni szolgáltatásait egy közművelődési — vállalkozni kész! — intézménynek. Ilyen a „Tégla”. Nehéz, már-már lehetetlen lenne felsorolni, mi mindennel foglalkozik, milyen és mikor hogyan tevékenykedő kiscsoportjai, közösségei vannak, működnek. „Amíg futja a bevételből” — alapon ... De vannak, s gyarapodnak az úgynevezett önigazgatási egységek. Lényege ennek az, hogy az intézmény befogadja azokat a közösségeket, amelyek eleddig otthontalanok voltak. Lehetőségei szerint támogatja őket addig (ingyen terem, „szakértelem”, energia stfo.), amíg Változatos programok az Utazás kiállításon A Budapesti Tavaszi Fesztivál legjelentősebb idegen- forgalmi eseménye, az Utazás ’89 kiállítás pénteken nyitja kapuit a kőbányai vásárvárosban. A mostani Utazás kiállításon Magyarországon kívül 21 ország mutatkozik be turisztikai kínálatával. Először vesz részt az idegenforgalmi vásáron Ciprus, Izrael, a Koreai Köztársaság és Szíria. A hétvégén számos vonzó programmal várják a látogatókat, az A pavilon színpadán neves művészek lépnek fel. Szombaton délután a szabad területen veterán autók mérik össze ügyességüket. (Szombat délelőtt egyébként ezek a régi automobilok végigvonulnak Budapest utcáin is.) A vásárvárosban minimotoros bemutató is lesz az A pavilon mögött, szombaton és vasárnap délelőtt. Vasárnap délben BMX-es ..artisták” tartanak bemutatót, az A pavilonban pedig Halász Judit és a Bojtorján együttes ad gyermekműsort. Az Utazás ’89 hat napon át. március 22-ig tart nyitva. azok önállósulni, vagyis egyesületté válni nem lesznek képesek. Két ilyen „reprezentatív” is van, amelyre méltán büszkék a „Téglá”-ban dolgozó népművelők. Az egyik a Thrash-metal klub, a másik pedig a dzsesszklub. Az előbbi — mivel ezen sorokat nem csak tinik olvassák, ezért magyarázni szükséges: a Thrash-metal a rockzene és a haevy-metal egy speciális „irányzata”; meg nem magyarázható okok miatt egyelőre „számkivetettje” a műfajnak, noha számosán vannak — péntekenként este hattól tízig tartja itt ösz- szejöveteleit; saját „rend- fenntartó erőkkel” rendelkező, ötven-hatvan 15—21 év közötti lányt és fiút hangfal és videofilmét sugárzó képernyő elé „tömörítő” közösségről van itt szó. Sokat elárul róluk -talán az a tény, hogy a zömében szakmunkástanuló diákok jelentős része péntekenként Gyuláról és Medgvesegvházáról, megyénk különböző, kisebb-na- gvobb településeiről utaznak be a legkülönfélébb módon Békéscsabára azért a néhány órás. számukra pótolhatatlan élvezetért. Amelyet úgv is lehet nevezni: közösségigény ... A dzsesszklub tagjai idősebbek ; alkalmaik közössége szerényebb, harminc- negyven. Itt elsősorban a közös zenélés élménye az, ami összeköt és közösséggé kovácsolhat). A „thrash”-sal együtt náluk is a cél: önállóan koncerte(ke)t rendezni, amelynek bevétele, nyeresége elindíthatná a társaságot az önállóvá (egyesületté) válás útján. Az előzőekkel rímel, noha más a „Trafik — új zenei klub” elnevezésű formáció. Kiss Ilona népművelő szerint — aki „anyja” az elnevezésnek — abból indultak ki: a trafik egy olyan in-tézKétségtelen, hogy az utóbbi időkben egyre nagyobb az igény a történelmi dokumentumok, a tényirodalom iránt. Népszerűek a nemzeti múlt korszakait bemutató filmek és könyvek, s egyes „fejezetek” különösen nagy érdeklődésre számítanak. Ilyen fejezet például az ötvenes évek történelme — szélsőséges hangvételű írások és különféle legendák, tükrében. Kincstári optimizmus egyfelől, kommunista- és szovjetéi lenesség másfelől. A múlttal való szembesülés igényéhez képest még nem elegendő „az objektivitásra- törekvő, új ismeretekben bővelkedő publikációk száma” — hangsúlyozzák rendhagyó bevezetőjükben a Magyar hétköznapok című kötet szerzői. S még egy fontos megjegyzés, ugyancsak a bevezetőből, amely a könyv céljára utal: „A történészek, ha az ötvenes évekről szólnak, többnyire csak a magas politika változásait elemzik. s kevés szót ejtenek azokról, akik napról napra, cselekvőként vagy szenvedőként — nem ritkán mindkét szerepben — élték át ezeket az időket.” Gyarmati György, Boros János. Zinner Tibor és Korom Mihály könyve most mény, ahol alapvető dolgokat lehet kapni jó minőségben (legalábbis valamikor!), és bármikor. Aki kíváncsi rá, az figyelje a plakátokat: március közepén a debreceni konzervatórium tanárainak és tanítványainak közreműködésével amolyan jam saisson stílusú koncertet tartanak. A távolabbi tervek között szerepel a „Trafik” alcímében megfogalmazottak valóra váltása: a legújabb zenei stílusoknak pódiumot biztosítani. Talán mondani sem kell: várják a jelentkezéseket — az együttesekét; combokét, bandekét, „örömzenélő” alkalmi társaságokét. akik — s ez sem utolsó szempont! — vállalják a megméretést ! Ajánló ez eddig, tagadhatatlanul. Hiszen — s ezt már említettük! — a „Tégla” akarva-akaratlanul az alternatív szervezetek békéscsabai-megyei találkozóhelyeként lett közismert. A megyei művelődési központ vezetése meggyőződésből vallja, hogy erkölcsi kötelessége helyet biztosítani ezeknek a szervezeteknek. A már meg- alakultaknak, az esetleg most, a jövőben alakulóknak. Így a Magyar Demokrata Fórum és a Fiatal Demokraták Szövetségének helyi szervezetei — úgymond — otthonuknak tekinthetik az Orosházi út 32. szám alatti Házat. Csupán a kívülállóknak tűnhet furcsának, hogy mondjuk egv MDF-fó- rum mellett megfér a népszerű aerobikkurzus foglalkozása; hogy az egyik teremben szerdánként a városi természetvédő klub tagjai vitáznak, egy másik napon pedig e helyütt általános iskolás gyerekek a számítás- technika alapjait sajátítják el, miközben a bejárati folyosón a Vihar Galéria sorozatának hol avantgarde, hol tradicionális stílusban készített alkotásai tárják magukat a nézők értő-laikus tekintete elé. S akkor a manapság főleg megdöbbentően széles 'skálájú és gazdag kínálat több részéről, ágáról még nem is - beszéltünk! Mondjuk az úgynevezett közhasznú tanfolyamokról, szakkörökről. Ahogyan a mesék vége íródott: aki nem hiszi, járjon utána! A .,Téglá”-ban szeretettel várják a ;,hitetleneket”. Kedves vendégként! Nemesi László arról szól, hogyan élte át, vagy túl a történelmet a kis ember, a család, egy-egy kisebb közösség. A „dolgozó nép” tizenegy esztendejéről, hétköznapjairól olvashatnak ebben az új Minerva-könyv- ben, amelynek borítóján Rákosi Mátyás fényképe látható. Koalíció és szalámipolitika. A „fecsegő parlamentarizmus” kora, Az igazolások és a B-lista, Az emlékezet csak a kékcédulákat őrizte meg. Politika, karikatúra, vicc. A kulákkérdés — a tartalomjegyzék izgalmas olvasmányt ígér. ív. K. Sikerkönyvek Magyar hétköznapok
