Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
1989. március 11., szombat TALLÓZÓ Vcöröstáj Keveset tudunk — sokat ártunk? Nyers Rezső a környezetvédelemről „és az MSZMP ellenzékben lenne? >> ... Az ökonómia és az ökológia viszonyáról, sajátos kapcsolatáról beszélgettünk Nyers Rezső államminiszterrel. — ön szerint a gazdaság és a környezetvédelem egymásrautaltságának felismerése, illetve tudatos figyelembevétele hol tart ma Magyarországon? — Ügy vélem, hogy ma már olyan korszakban élünk, amikor gondolkodásunkban a kettő kapcsolatba került egymással. Igaz, nem tisztázott pontosan és nem mindenben rendezett ez a kapcsolat. De tény, hogy van kapcsolat. És ezt fontosnak tartom. — Mit ért azon, hogy „nem tisztázott pontosan és nem mindenben rendezett"? — A gondolkodásban, a szellemi életben már elfoglalta a tényleges súlyának megfelelő helyet a környezetvédelem. Ebből következik az az észrevételem, hogy az értelmiségiek más problémákhoz hasonló jelentőséget tulajdonítanak az ökológiának. — Ez azt jelenti, hogy társadalmunk más rétegeinél a környezetvédelem még „alulértékelt”? — Igen. Ez pedig többek közt azzal függ össze, hogy az ökológia gondja csak egyes konkrét kérdésekben nyilvánult meg. Például a Balaton, a bős—nagymarosi vízlépcső vagy a Dunai Cementmű esetében. Igaz viszont, hogy ezeknél nagy visszhangot váltott ki. — Ebben nem kis szerepet játszhatott az is, hogy ismereteink igen hiányosak. — Így van. Hiszen az életünket minden szempontból befolyásoló ökológiai problémák még nincsenek feltárva, leginkább még a víz és a levegő szennyezettségéről van tudomásunk. Nem teljesen feltártak viszont például az erdőkitermelésnek, a talajszennyezésnek, a mezőgazdaság kemizálásá- nak vagy a városiasodásnak a következményei. Tehát közel sem teljes az ismeret- anyagunk. Ezért is rendezetlen még az ökológia és az ökonómia viszonya. — Megállapításaiban mintha az is benne volna, hogy az ökonómia ma már nem kap egyértelmű prioritást, mint, mondjuk, egy évtizeddel ezelőtt. — A magyar gazdaság és általában a szocialista országok gazdasági fejlődése hosszú időn át a nyugateurópai iparosítási szerkezetet követte, és az mellőzte az ökológia problémáját. Nyugat-Európában a hatvanas években merült fel ez a kérdés, amit mi körülbelül egy évtizedes késéssel követtünk ... (Faragó András, Búvár című lap) ... — Elképzelhetőnek tartja, hogy az MSZMP kisebbségbe, netán ellenzékbe kerüljön? (Aki válaszol: Pozsgay Imre államminiszter — a szerk.) : — Ez természetes velejárója a parlamenti politikának, hiszen a parlamenti képviselet szempontjából nem a párt taglétszáma, hanem a rá leadott szavazatok száma a döntő. A nyugateurópai és az észak-amerikai pártok egyike-másika eleve úgynevezett választási párt, apparátusa a választásokra koncentrál. A munkásmozgalom pártjai nem ilyenek, hanem többnyire tömegpártok és káderpártok. Erről az útról az MSZMP sem akar letérni, még akkor sem, ha tagjainak egy részétől esetleg meg kell válnia, mert az elkövetkező tisztító vitákban sokan úgy döntenek: nem azonosulnak ... November elsején lementem Münnich belügyminiszterhez. (Herpai Sándor meséli, ’56-os visszaemlékezésében; akkoriban a belugy karhatalmi parancsnoka volt — a szerk.) Ekkor hívta őt telefonon Andropov szovjet nagykövet. Münnich közölte velem, hogy a nagykövet arra kéri őt és Kádár Jánost, hogy gépkocsin menjenek át a szovjet követségre. „Hogy tovább a párt szervezetével. Hozzátenném : komolyan és igaz szívvel akkor fogadják el tárgyalási készségünket az alternatív szervezetek, új politikai pártok, ha látják, hogy az MSZMP a végső konzekvenciákat is belekalkulálja a választási rendszerbe. No nem az 1990-es választásokon, mert azt hiszem, ez a választás még „kiegyezéses” választás lesz, hanem azt követően. A lényege pedig ennek a végső konzekvenciának az, hogy minden párt megfosztható legyen a kormányzati hatalomtól! Így az MSZMP is, ha a választásokon vereséget szenvedett. önként persze nem fog lemondani a kormányzati hatalomról, küzdeni fog a választókért, azért, hogy a legbefolyásosabb ipárt legyen, de mint kockázatot és mint elvi lehetőséget tudomásul kell vennie, adott esetben más párt veszi át a kormányt. menjek?!” — nézett rám Münnich. „Majd adok én kocsit és biztosítok kíséretet is” — nyugtatta meg. Emlékezetem szerint két törzsőrmester kíséretében indultak el, és útközben szálltak át Andropov kocsijába. November másodikán hivatott Szilágyi József, a Parlamentbe, hogy tájékoztassam a két vezető politikus távozásáról. Szilágyi rendkívül felindultan és in— És ilyenkor az MSZMP ellenzékben lenne? — Vagy koalícióban, vagy ellenzékben. Ezt az adott politikai szituáció döntené el. Ellenzékre, ellenzéki pártra vagy pártokra szerintem feltétlen szükség lesz. Nem demoralizált és állandóan meghasonlásokkal küszködő ellenzékre, hanem olyanra, amely maga is törekszik a kormányzati hatalom megszerzésére, csak éppen az adott pillanatban nem koalícióképes, például azért, mert nem ért egyet a koalíció politikájával vagy alapeszméjével. Az ilyen ellenzéknek, mint kritikai elemnek a jelenléte azért múlhatatlanul szükséges, mert a kormányon lévő párt(ok) állandó kontrollja nem engedi meg azok önkényes, ellenőrizetlen ténykedését... (Csizmadia Ervin, ötlet című lap) dulatosan, Kádár János síró felesége társaságában fogadott, aki kétségbeesve, sírva hajtogatta: „Hol van a János?! Hol van a János?!” Szilágyi jegyzőkönyvet vett fel, s durva hangú jegyzéket akart intéztetni a szovjet kormányhoz. Én ezzel nem értettem egyet, mire Szilágyi a már kész jegyzőkönyvet újraszövegezte... (Földesi József, Űj Tükör) Az Osten c. szatirikus lap karikatúrája alá a következő szöveget írhatnánk : Hatalmasságok felemelkedése és bukása (Az újvidéki Magyar Szóból! Már nem titok Ha esik, ha árad ... már a műhold készítette fényképfelvételek adatait is felhasználhatják munkájukban a gyulai székhelyű Körösvidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakemberei. Az ehhez szükséges eszközök beszerzése azért vált égetően sürgőssé, mert az igazgatóság a Körösök és a Berettyó romániai vízgyűjtő területéről csak ritkán és bizonytalan adatokat kapott a csapadékról, s ezért a Viharsarkot gyakran váratlanul érte egy-egy nagyobb árhullám. A műholdképvevő és -feldolgozó rendszerrel a belvízi helyzet alakulása is könnyebben nyomon követhető. (Élet és Tudomány) Arra kérte Münnichet és Kádárt... Legalább közbeleegyezést Nem érzi, ha talpal, Az MDF szerint... Antal László közgazdász, a kormány gazdasági tanácsadója: — A komoly, antiinflációs politika egyenlő a monetáris politikával, azaz a pénz- mennyiséget szűkítő politikával. Ilyenkor kevesebb a hitel, növekszik a kamat. Ez népszerűtlen politika. Ha most csökkentenénk az árindexet, aláásnánk a következő két-három évet. Ha a költségvetés most támogatást adna, a következő generáció drágán megfizetne érte. Ezt a gazdaságpolitikát folytatták ’86—87 között. Egy évig sikerpolitika volt, most ennek isszuk a levét. „Elkártyázták” a következő nemzedék jólétét. (Olyan ez, mint a lakáshitelezés! Akik régen lakáshoz jutottak, most alacsony kamattal tör- lesztenek, a fiatalok, az új lakásépítők viszont magas kamatot, nagyobb terheket kénytelenek vállalni. Tehát a „szegények” támogatják a „gazdagokat”.) — Hogy lehet ebből a helyzetből kilábalni? — Le kell bontani a korlátokat a tőke mozgása előtt. Ne legyen olyan támogatás, amely eltakarja a tőke hasznosulásának mértékét. — Ebben egyetértés van a kormányon belül? — Nincs. Nyíltan nem ellenzik, csak amikor az ebből következők kerülnek sorra ... Mert a piaci rendszernek durva következményei lesznek az iparpolitikában, a társadalompolitikában is. Érdekeket sért. Angyal Ádám például a szocialista exporttámogatások elvonását kifogásolja, a Videotont a katonai kiadások csökkentése sodorta nehéz helyzetbe. De ezek elől nem lehet kitérni. Ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy az így megtakarított milliár- dok bekerülnek a fogyasztásba: ezeket a munkanélküliség és egyéb bajok orvoslására kell fordítani. — ön — helyzeténél fogva — látja az alagút végét? — Nem. Ismerem a kormány csomagtervét, és használhatónak tartom. Azt látom, hogy a kormány elvesztette a bizalmat, mert nem tudja ígéreteit betartani. Nagyon fontos volna, hogyha ez a gazdaságpolitika elnyerhetné a k©operálás készségét, a helyzet elfogadását a közvéleményről. Ha nem is közmegegyezésre, legalább közbeleegyezésre lenne szükség ... (Varga A. Mária, Reform) a szív a hazát. Az alábbi vers miatt szerzőjét, Oszip Mandelstamot (orosz költő, esszéista, 1891 —1938) 1934 májusában letartóztatták és száműzték, és végső soron négy év elteltével ismét csak ez volt az oka, hogy újból letartóztassák: a költő ekkor a táborban meghalt. Mandelstam felismerte, milyen tragikus következményekkel jár az a konfliktus, amely a „Kreml hegyi réme” (Sztálin — a szerk.) által létrehozott személyiségelnyomó rendszer és ő közötte fennáll, de munkásságában mindennél fontosabbnak azt tartotta, hogy becsületes és lélekben szabad maradjon. A Magyar Demokrata Fórum szerint a következők a legsürgetőbb társadalompolitikai feladatok : 1. Igazságos, és egy élet munkája nyomán méltányos megélhetést biztosító új nyugdíjrendszer kialakítása. 2. Korszerű, az átalakulóban levő magyar társadalom követelményeihez igazodó és valódi biztonságot nyújtó társadalombiztosítás. 3. Az egészségügy reformja, az egészségügyi ellátás romlásának megállítása, javítása és korszerűsítése. 4. A humánum és a nemzeti jövő követelményeinek megfelelő köznevelés, közoktatás és szakképzés megteremtése. 5. A családokkal és a pályakezdő fiatalokkal is számoló lakáspolitikai és lakásgazdálkodási program megalkotása. „Elköltődön” ... Megjelennek a kérdések: hová lettek a nyugdíjalapra szánt befizetések? Hová lett a tudat, hogy a dolgos évekkel megszolgált jövedelem várományosai vagyunk? A nyugdíjasokat megalázza az a fogalmazás, hogy eltartják őket. A nyugdíjas abban a meggyőződésben élt eddig, hogy akár ő fizette, akár a vállalat, az általa termelt jövedelem az ő nyugdíjalapját is gyarapítja. Nehezen veszi tudomásul, hogy az egykori nyugdíjhozzájárulást — amelyet jórészt nem is kapott kézhez — elnyelte a Danaidák hordója, nem tőkésedett, hanem elköltődött!... Szeretjük leegyszerűsíteni a képleteket. Minek az a bonyolult megoldás, hogy a társadalombiztosítás begyűjti, majd kölcsön adja a jövedelmeket ... ha egyszer úgyis összemosódnak a költségvetésben az egyéb bevé6. A táj és az emberi környezet védelme, értékeinek megóvása és pusztítóinak a leghatározottabb felelősségrevonása. 7. Ésszerű, emberi közösségekre szabott településpolitika. A települések történelmi, gazdasági és esztétikai értékeinek védelme, a falvak, kistelepülések népességmegőrző erejének és infrastrukturális ellátásának növelése, a városok tehermentesítése. 8. A tudományos és a művészeti alkotómunka támogatása, a piacnak való kiszolgáltatottságának csökkentése, az ország távlati érdekeinek megfelelően. 9. A hazai kisebbségek védelme, megfelelő gazdasági, politikai és szervezeti feltételek megteremtésével. (Az MDF programtervezetéből. Figyelő című hetilap) telekkel és az egyéb kiadásokkal? Éppen itt botlottunk nagyot! Az állam a társadalombiztosítási célú befizetéseket adóként kezelte, nem kölcsönként. Mindenképpen elköltötte; de ily módon számításon kívül hagyta, hogy a termelt jövedelmeknek fedezniük kell, el kell bírniuk a „láthatatlan tulajdonosok”, a nyugdíjmegtakarítók hozamigényét is. Talán túl primitív a megfogalmazás, de azt állíthatjuk: leszállítottuk a jövedelmezőségi mércét... Végleges jövedelemnek tekintettük, ami csak kölcsönben volt nálunk. Csodálkozva állunk most kudarcunk előtt, amikor ott akarnánk aratni, ahol nem vetettünk . . . (Botos Katalin közgazdász, az Agrárgazdasági Kutatóintézet tudományos tanácsadója, Magyar Nemzet) — Olyan alkotmányt csináljatok, amit nem kell a gyerekeknek par év múlva módositaniok! (Brenner György rajza; Magyar Nemzet) Oszip Mandelstam Nem érzi, ha talpal, a szív ia hazát... Nem érzi, ha talpal, a szív a hazát, Nem hallani szólani senki fiát, De ha futja egy kurta beszédre, Felidézve a Kreml hegyi réme. Keze ujjai mint a kövér kukacok, Szavai hitele — pudos súlydarabok, Röhögő csótányok a bajsza, Csizmája ragyog, az a fajta. S körülötte a cérnanyakú vezetők — Alig-emberek és a cselédjei ők. Ki fütyül, ki nyafog, ki nyivákol, De csak ő döföd, ő ki lerámol, Ki parancs-patkókat gyárt sebesen, S hol a lágyék sír, hol a homlok, a szem. A haláljaj — mennyei ének Az osszét dagadó kebelének. (Kántor Péter fordítása, Szovjet Irodalom) „Csörrenj, pénz...” Devizás boltok A Pénzügyminisztérium adatai szerint az országban ősz- ; szesen 341 olyan üzlet van, amelyben kizárólag devizáért ! árusítanak. A statisztika szerint ezek a devizás boltok 1987- ! ben összesen 47 millió dollár bevételt értek el, ennél fris- ; sebb adattal sajnos nem tudtak szolgálni. A Csemege Inter- ! tourist 108, a Konsumtourist 19, az Utastourist 43, a MA- S LÊV Duty Free Shop 6, a Pannónia Szálloda Vállalat 10, a ; Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat 4 üzlet tulajdonosa. A ■ további 15 üzlet közé tartozik például a Mancs és Spencer ! soproni áruháza, az Unó Kft. boltjai, a Skála Metró, a Röl- : tex, a Kaposker, a Somogy Megyei Sütőipari Vállalat és a ; Ramovill üzletei. Bár kormányzati döntés született arról. • hogy 1989-ben — úgymond — a forint védelmében nem ad- : nak ki engedélyt újabb devizás üzletre, megtudtuk, hogy új \ devizás áruházak nyitására a Vídia Kereskedelmi Vállaiat. ! illetve a Skála Coop kapott jogot. (G. Barta Ágnes, Heti Vi- ! lággazdaság) Est enim proprium stultitiae: aliorum vitia cernere, oblivisci suorum. Jellemző az ostobaságra; mások hibáit észrevenni, a magáét elfeledni. (Cicero) Hová lett a leendő nyugdíj?
