Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
1989. március 11., szombat IRODALOM-MŰVÉSZET köRÖSTÁJ Koszta Rozália: Ház Ajtóvfalván Bede Anna: Ház Ajtósfalván Mintha valaha jártam volna itt. Zengett a jég, még nem hajlott tavaszba, hó borította a fák ágait, s egy szőke ifjú — tudtam: ö a gazda — kilépett, és lengett a köpenye mely bő volt mint a főpapok talárja, ebben ment majd új égtájak fele hogy az öröklét útját megtalálja. Minthogyha jártam volna erre már erdőből jővén — éheztem és fáztam, a kapu zárva, a ház: büszke vár ... ötvösműhely volt, tudtam, bent a házban, kohó hevültén vörös szikra szállt, nemes sok ékkő, színesen parázsló; hajlékony ércből rózsát kalapált, ezüst-szirmost, a szőke szép varázsló. ö messze ment, de lénye itt maradt, fémes virágok őrzik nyomát itt-ott, árnyéka szétfoszlott a fák alatt, de a vén ajtó tudja még a titkot s egyszer, ha szél jő az erdők felől s a rozzant ház falai megremegnek, fennen kiált — mielőtt összedől <— éltető szót — halandó embereknek. Filadelfi Mihály: Szilánkok 1989 Pogány ima Isten, ha vagy, Te Mindenható, add, hogy ha vagyok én, senki is, fényed torzult árnyéka csupán, megvilágíthassam arcodat! Paradoxon Magamra leltem benned, és szívünkre nem leng mégsem béke; magadra leltél bennem, s ím: közös vétkünk már sorsunk éke ... Sötét Elöntött már a láger-nyugalom: Meghalni lesz még annyi alkalom... Kisvárosi képeslap Egy-egy szeszkazán.. Egy-egy sajtóbuzi... Vasárnap reggel; néma még az utca ... Hangos szagorkán leng egyszerre körül: sietve lépdes egy hétvégi kurva ... Tanács — ph—y-nak Hagyd rájuk, ostoba, vélt igazukat! Kisváros ez, kicsik még a lelkek, ám gőgjük annál teljesebb! Kicsi a domb, és sok a kiskakas ... Mit akarsz tőlük, mondd?! Ki tudja, nem akarják érteni, és mégis beszél: bolond! Elfújják igazát, mint gyertyát c szél... Heti mottónk: „Tudom, megtanultam, hogy minden művésznek keresnie kell egy fix pontot a világban, amelyen lábát megvetve kimozdíthatja, elmozdíthatja helyéröl az embert. Vagy -legalább önmagát.” RATKÓ JÓZSEF i SerédiJános Lázad • • • • C» r r I 1, ifiusag jy j o A gonoszságban van valami állati. Ha állathoz hasonlít, akkor csak fekete lehet. Egy viliódzó szemű macska, mely éjszaka átszalad a gépkocsi fénycsóváján. Csakhogy a gonoszság emberi tulajdonság. Ugrásra készen lappang a lélek mélyén, mint a létezés legsötétebb ösztöne. De egy alvó vulkán is lehetne, mely olyan észrevétlen és titokzatos, mintha nem is létezne. Ám, ha a körülmények úgy hozzák, ha megrendül a föld, ha olyasmi történik, aminek nem volna szabad megtörténnie, vagy csupán a felszín kopik meg, s a hajszálrepedések napról napra tágulnak, a vulkán már működik. És ha működik, akkor előbb-utóbb megnyílik a kráter, az irdatlan mélység, a hajdanvolt őskáosz. És ebben a mélységben az ember nem tud mosolyogni. Taszító indulat ül az arcán. És akkor már nem is ember. Ez a gonoszság. Kék Punk azonban nem volt gonosz. Anyja mégis annak nevezte. Késő éjszákká, amikor hazatért munkahelyéről, feszült hangulattal töltötte be a két szoba hallos lakást, melynek ablakai egy másik több emeletes betonkolosszusra néztek. Punk szemében anyja egy megkopott villanyvezetékhez hasonlított, mely folyton szikrázik. — Gonosz vagy, Kati, — riogatta hol suttogva, hol kiabálva. — Gonosz sorod lesz! Te kis átok! Kék Punk volt a villámhárító a családban. Ám ennek a villámhárítónak nem volt földelése. Egyáltalán nem is érte a földet. Olyasvalaki volt, aki a felszín felett lebegett. És ebben a lebegésben megroppant benne valami. Mikor' és hol? Gyerek volt még, hogy ilyen kérdéseket feltegyen magának. Csak néhány hónapja töltötte be a tizenhetedik évét. Titokzatos és megfoghatatlan átalakuláson ment át, mely lassan és fokozatosan következett be és apró mozaikokból rakódott egymásra. Az általános iskolában jól tanult, szófogadó gyerek volt, akit példaként emlegettek, pedig már ott kezdődött az erjedés. Az apró hamisságokkal, a szó és a tett kettősségével, éppúgy mint a tankönyvek sziklaszilárdnak hirdetett igazságaival, melyek odahaza a családi vitákban léggömbökként pattantak szét. A turpisságok hamissággá nőttek, a hamisságok hazugságok lettek. A felnőttek nagy gyakorlatra tettek szert, hogy eligazodjanak az útvesztőkben. A nyiladozó értelem azonban riadtan torpant meg. És mint valami rothadó lenyomatok rakódtak a lelkében az össze-visz- sza dolgok. — Legyél rossz! — biztatta az egyik tanárnő, akitől torokszorító kérdéseire várt magyarázatot. A tanároknak nem volt idejük a gyerekek lelki problémáival foglalkozni. Lekötötte őket a tanterv, a torzsalkodás, a karrier és a pénz, melyből mindig kevés volt. A pénz volt otthon is a legfőbb téma. Kék Punk a kiadások listáján szerepelt. Másodikos gimnazista korában kezdték el Kék Púnknak hívni. Vonzódott a kék színhez. Valami megfoghatatlan biztonsággal és életörömmel töltötték el az ilyen színű ruhák. Kék nadrágot hordott, kék pulóvert és kék volt a cipője is. Néhány nappal a tavaszi osztálykirándulás után levágatta a haját, tarajba fésülte és azt is kékre festette. Kati életében ennek a kirándulásnak sajátos jelentősége volt. A koedukált osztály egy dunántúli város kollégiumában éjszakázott. Az osztályfőnök, a lányok kedvence, egy erősen kopaszodó férfi, sötétedéskor részegen lépett be a hálóterembe. — Lázadj ifjúság, lázadjatok minden hülyeség ellen! — szónokolt egy rozoga széken. A sértett ember dühével kifigurázta kollégáit, kitálalta a tanári kar apró- cseprő ocsmányságait, a huzavonát, a piszkoskodást, a törtgtést, amit a lányok hurrázva, nagy tapssal honoráltak. Punk barátnője a tanár úrral töltötte az éjszakát. Másnap diadallal újságolta, hogy megszabadult szüzességétől. Katiból a bejelentés semmiféle érzelmi reakciót nem váltott ki. Mégis, ettől a pillanattól kezdve, egészen másként tekintett életére, a gimnáziumra, a fényes folyosókra, a tágas ablakokra, a praktikusan berendezett osztályteremre, ahol napjai java részét töltötte. Ebben a védett napsütésben ő volt a torta. Egy szép, kék torta, mely annál gyorsabban romlik, minél erősebben süt a nap. Csak cselekvésben valósíthatja meg az ember az igazi énjét. De hol az igazi tér? A gondolatok nem fogalmazódtak meg benne. A kérdés sem. Csak a vágy kristályosodott ki, hogy átléphessen abba a bűvös világba, mely az otthon és az iskola falain túl van. Kék Punk és barátnője éjszakánként ki-kimaradoztak. Először csak úgy alkalom- adtán. Olyan helyekre mentek, ahová azelőtt még nappal se merészkedtek el. A ligetben a szakadtak tanyáztak, a sörözőben a digók uralták a terepet, a diszkó is velük volt tele. Punk nemzedéke nem tartozott se a digókhoz, sem a szakadtakhoz. Egyelőre a levegőben lógtak. Elzavarták, vagy kiröhögték őket. Legtöbbször a szökőkútnál ültek le. Ott tanyázott késő estig Bőrfejű Jack is, akit kipenderítettek a gimnáziumból. — Te punk vagy? — nézett a lány szemébe és bakancsát feltette a padra. — Mi az a punk? — kérdezte Kati. — Punk és kész. Pesten sok punk van. Másnap már mindenki Kék Púnknak hívta Katit. Bőrfejű Jacknek tehetsége volt. hogy másoknak nevet adjon. Apját, aki rendőr volt, fakabátnak hívta, anyját pedig ócska nyanyának. A tanárok a szemében mandrók voltak, pontosan körül nem írható, őskori hüllők, akik pikkelyes és vizenyős testüket • vonszolva csúsznak, másznak az iskolák folyosóin. — Te mért vagy bőrfejű? — Ezért — emelte meg a kalapját Jack és tenyerével megsimogatta biliárdgolyó fejét. — Borotválod? — nézte a lány. — Még kérded? Persze, hogy borotválom. Ettől pörögtek be a suliban a mandrók, hogy borotválom, nekem pedig felpörgött a vezérhangyám. Mert nem ez a lényeg, ez csak a külső. Jelzi, hogy nem vagyok hajlandó olyan lenni, mint ők. Én mindenben kételkedem, én mindenről meg akarok győződni, az én gyomrom nem veszi be a kész tételeket és nem vagyok hajlandó velük hemperegni. A felnőtteknek minden szent, amit megszoktak ... A megszokás az ő Istenük. — Óriási fej vagy! — lelkesedett Kék Púnk. — Nem vágyóik fej, de az leszek — mondta határozottan Jack. — Biztos vagyok benne — bólintott a lány. — Szoktál kételkedni ? — kérdezte a fiú. Kék Punk szeme kitágult. — Minek? __ Mindenben kételkedni k ell; amit a felnőttek mondanak. A lány elgondolkozott. Hirtelen felkapta a fejét. — Azt mondák, a bőrfe- jűek verik a cigányokat, az arabokat, meg a négereket. — Verik, persze, hogy verik, mert ugyanúgy gondolkoznak, ahogy a felnőttek. Rossz helyen keresik az észak-nyugati átjárót. — Miféle átjárót? — Mindenkinek meg kell találnia a maga átjáróját, amely kivezeti az embert a trutymóból. Nekem, neked és nekik is. Érted már? Szülei otthon nap mint nap veszekedtek. Máskor a szobájába zárkózva gubbasztott. Most azonban kiszökött a szökőkúthoz. Beleszeretett Jackbe. Jack azonban egyik napról a másikra eltűnt. Hamarosan a barátnője is kereket oldott. Kék Punk meg volt győződve, hogy Jack után ment, aki minden bizonnyal Pestre utazott. Való igaz, Jack Pesten kötött ki az egyik rokonnál. Az az elhatározás vitte fel, hogy megreformálja a bőrfej űek gondolkozását, s előbb-utóbb a vezérük lesz. Ebből persze nem lett semmi. Először csak kinevették, aztán elkergették, de mivel makacs volt és folyton körülöttük téblábolt, vasláncokkal agyba-főbe verték. Egy rendőrkocsi vitte be a kórházba. Am sem a rendőröknek sem a szüleinek nem árulta el, hogy mi történt vele. Kék Punk erről semmit sem tudott. Izgalomba hozta a barátnője levele, melyben arról tudósított, hogy munkásszálláson lakik és Pesten csodálatos az élet. Még aznap összepakolt és bejelentette anyjának, hogy a fővárosba költözik. Anyja a plafonon volt. — Te megőrültél! Félbehagyod az iskoládat? — Minden embernek saját magának kell megtalálni a kivezető utat a trutymóból — ismételte Jack szavait. — Micsoda trutymóról beszélsz? Van külön szobád, van ruhád, van mit enned, neked csak tanulnod kell. Olyan körülményeket biztosítunk, hogy osztályelső lehetnél. Kék Punk megvonta a vállát és tovább gyömöszölte holmiját a bőröndbe. — De te még rám se vagy tekintettel. Pedig nekem nincs senkim, csak te. Engem mindenki el akar hagyni — tört ki a zokogás az anyjából. Még aznap este Pestre utazott. A barátnője nem munkásszálláson lakott, hanem egy kétes hírű sötét szobában. Csak néhány órát dolgozott valami fodrász- szalonban, A nap több részét barátaival töltötte. Kék Punk semmi kivetnivalót nem talált ebben az életformában. Csak egy valaki hiányzott neki, a Bőrfejű Jack. Szép szerelemről álmodozott. Néhány vidám nap után a valóság kegyetlenül félresöpörte ezt az álmot, s beletaszította a lehető legsi- várabb, legpiszkosabb nemi életbe, mely a főváros egyik terén a szemétkukák között virágzott ki. A pénzt, amit szolgáltatásaiért kapott, elszedték tőle a fiúk. Később megtanulta, hogyan kell elrejteni előlük a pénzt vagy ügyes húzással félrevezetni őket, sőt azt is, hogy a lehetőségek határain belül függetlenítse magát. Megismerte a pénz roppant hatalmát, mely valósággal megbabonázta. De közben Jaekről sem feledkezett meg. Jack a szívében élt, mint egy magasztos titok, mely fénnyel és zenével töltötte el a lelkét. Mikor megtudta, hogy Jack véglegesen elhagyta a fővárost és hazaköltözött, vonatra ült. De Jack már nem volt a régi. Néhány bőrmelűényes társával kijárt esténként a temetőbe szipóz- ni. örült Kék Púnknak. Jobbról-balról meg is csókolta, de semmi több. Bambán ült a sírkeret szélén és füvet követelt a lánytól. Pesten Kék Punk szerzett néhány marihuánás cigarettát, ahogy csak tehette, hazautazott, de egyszer se ment a szüleihez, csak a fiúkhoz. A fiúk követelődz- tek. Lassan már semmi se volt elég nékik. Ha kifogytak a cigarettából, szipózni kezdtek ... Egy este furcsa hangok verték fel a temetőt. A fiúk megriadtak. Valamennyien talpra ugrottak, csak Jack nem mozdult. — Meghalt — mondta az egyik fiú. Szanaszét futottak. Kék Punk hazament. Akkor ment először haza. A lelke háborgott, a félelemtől reszketett. Saját magát vádolta Jack haláláért. Anyja egyedül volt otthon. A nagyszobában, a fotelben ült pongyolában, maga alá húzott lábakkal, — Jó útra akarok térni, rendes lány akarok lenni — mondta Kék Punk anyjának. Az anyja rikácsolva kacagott. — Én is rendes voltam mindig és mégis itthagyott. — Kicsoda? — nézett körbe Kék Púnk. — Az az őrült apád, az a degenerált majom, összeállt egy cafkával. — De én itt vagyok — kiáltott fel Kék Púnk —, én veled maradok örökre — és meg akarta ölelni anyját. Az anyja eltolta magától. — Milyen j ogon akarsz te velem maradni? Kék Púnk hátralépett. Anyja kócos feje előre- lendült, haja vizenyős szemébe hullott. A .pongyolája kinyílt és kikandikált megnyúlt, májfoltos, sovány melle. A teste is vézna voit, hármon! kaszerűen jártak a bordái, ahogy zilált. Venyi- gesovány keze remegett, ahogy a konyakosüveghez nyúlt. Magába öntötte az italt. Az asztalon egymás mellett sorakoztak az üvegek. — Ki vagy Te, nem is emlékszem rád? Szemei vakon dülledtek ki az üregekből. A lányára nézett. Úgy nézte, hogy nem is látta. Vagy ha látta, akkor csak egy ismerősnek vélt kísértet halvány alakja rajzolódott ki előtte. Kék Púnk ebből a tekintetből megértette, későn érkezett haza. örökre elvesztette anyját, ugyanúgy, mint Jacket. Életében talán először egy könnycsepp gördült végig az arcán. Kék Punk ezen a napon volt húszéves ... Udvardy Anikó: Emlékérem
