Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-09 / 58. szám
NÉPÚJSÁG 1989. március 9.,' csütörtök---------- cUt tr£ tcu<*~ t4y ------------------É ljen Ottó? Szívbéli barátom, mesélt egy történetet, adalékul azokhoz a napokhoz, amelyekről ma oly erős indulatok kavarognak. K. faluban nehezen mozdult az idő 1956 őszén. Hiába recsegte a rádió, hogy Pesten nagy forrongás van, a főváros messzire esik, a járási székhely meg itt tor- nyosodik a szomszédban. Először megvárták, mi lesz idehaza. De mintha megérezték volna, hogy nem sok idő marad a totojázásra; megalakították sebtiben a falusi forradalmi bizottságot. Küldöttséget menesztettek barátomért, aki már akkor is népszerű ember volt. Fiatal értelmiségi, a község élén a helye. Szegénykém meghatot- tan fogadta a nagy megtiszteltetést, s ott, a kultúrház nagytermében, elcsukló hangon harsogta, hogy énekeljék el a Himnuszt. Elénekelték. Ezzel az egyetlen akcióval K. helységben nagyjából le is zajlott a népfelkelés, avagy a forradalom, illetve az ellenforradalom. Mivel a rádióból ismét zavaros hírek érkeztek, lecsikhadt az éppen felbuzduló hazafias gerjedelem. Élte a nép a maga csöndes világát, míg egy decemberi éjszakán ponyvás teherautó állt meg barátom háza előtt, és nem éppen kifogástalan udvariassággal, „felsegítették" a kocsira. Az októberi dalárda több tagja már ott csücsült a platón, meg mások is, szomszéd községbeliek, egész kis kórusra való. Bevitték őket a megyeszékhelyre, be egy hírhedt házba, amelyet addig csak ávónak nevezett a nép. Szép sorjában leszállították a társaságot, mindenki két nagy pofont kapott, bemutatkozásként. Lenn a pincében kezdődött el szenvedésük. Nem részletezem az ütlegelések módjait, de a kihallgatások alatt, brutális rugdalások közepette ordították barátomnak a vádat: Ottót akarod? Szerencsétlen ember, azt se tudta, miféle Ottót. Üjabb ökölcsapások kíséretében hörögték a képébe: „Hát a Habsburg Ottót, te mocsok!" Eltelt azóta bő 32 év., Aki túlélte a veréseket és bele se rokkant, élhetett békében. Hősünk is visszatért falujába, idővel mindenféle tisztségekbe választották, önkéntes tűzoltóparancsnok lett, kitüntetésekkel elhalmozott ember. Számára is történetté szelídültek a zavaros idők. Most pedig, amikor a televízió képernyőjén és a mozivásznon is megismerkedhetett azzal az Ottóval, akit bűnéül róttak fel, kicsit büszkén viseli a régi ütlegek emlékét. Bevallom, én éppen fordított előítélettel voltam Habsburg Ottóról. Nagyapám az első világháborúban egy agg Habsburg „mindent megfontolt, mindent meggondolt” parancsára harcolt, és tűnt el örökre. A bécsi királyi kriptában járva se tudtam megbocsátani sok rossz császárainknak az elmúlt évszázadok gyötrelmeit. Porladó csontjaik közelében Rákóczira, Martinovitsra, Kossuthra, az aradi vértanúkra és a megnyomorított magyar embermilliókra gondoltam. Most mégis megbékélés járja át szivemet, hiszen a történelem terheit egyszer le kell vetni. Lám, a török kamionsofőrök is milyen kedélyes mosoly- lyal száguldoznak útjainkon, pedig évszázadokon át errefelé de nagy riadalmat okoztak őseik. Habsburg Ottó pedig olyan sugárzó intelligenciával megáldott férfiú, aki csak tiszteletet érdemel. Hetven éve nem járt nálunk, mégis választékosán beszél magyarul. És még hat más nyelven! Nem túlzás: hazaszeretet árad a lényéből. Eu- rópa-szeretet, emberség ... Ami elmúlt, ne felejtsük el, de bölcs nyugalommal tanuljunk belőle. Jó és rossz példák mindig voltak, választani önmagunknak kell, kit kövessünk. Végre, lassan, megadatik e választás szabadsága. Persze, túlzott igényeink se lehetnek, nem mindenki olyan formátumú államférfi, mint a mi hajdani trónörökösünk. De legalább fele annyi műveltsége legyen, beszéljen csak három nyelven, de érezze magáénak a haza sorsát, jobban is, mint Ottó, az obsitos királyfi. Reménykedjünk, a föld majd csak megtermi ezeket a jó vezetőket. Andódy Tibor „II minisztérium azt üzente” Az oktatási törvény 41. paragrafusa így határozza meg az önállóságot: „A pedagógus joga, hogy megválassza — a nevelési és oktatási tervek keretein belül — a tananyagot és az alkalmazott módszereket.” E feladat megvalósítása nem könnyű. Évtizedekig központilag határoztak meg mindent, és a tanárnak ezt végre kellett hajtania. Az önállósodás megkezdődött. Igaza van Gazsó Ferencnek, a leköszönő művelődési miniszterhelyettesnek, aki a Magyar Hírlap március 3-i számában nyilatkozott: „A pedagógusok elég nagy körében érlelődött meg a reformszellem, az önállóságot már nem lehet visszaperelni tőlük, hiszen partnerek voltak a kiharcolásban. Átmenetileg a visszarendeződésnek is van esélye, de kevés.” Egy ilyen visszarendeződési kísérletnek tartom az idei érettségi témaköreinek kijelölését. Eddig a szaktanár az érettségi útmutatóban megadott 40 témakörből kiválaszthatta azt a 20-25 témát, amelyből az érettségizők felkészülhettek. Politikai meggondolásból öt, a szocializmus építésével kapcsolatos témát kötelező volt kijelölni. E korlátozás ellenére is 15- 20 témát szabadon lehetett választani. A választást motiválta a történelemtanár érdeklődése, az osztály felkészültsége, a forrásanyag feldolgozásának lehetőségei (könyvtár, levéltár stb.). Február végén kaptuk meg a Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet állásfoglalását az idei történelemérettségiről. Ügy döntöttek — a történelemtanárok megkérdezése nélkül —, hogy 20 témakör lesz az érettségin, ebből 19-et központilag meg is határoztak. Megjegyzem, a középiskolák többségében már a régi elvek alapján közölték a témaköröket a diákokkal. „Megmaradt” a tanári önállóság is, hisz egy témát szabadon választhat még a következő három közül: ókori keleti társadalmak, ókori Görögország, ókori Róma, A kijelölt 19 témakör áttanulmányozása után rájöttem, mi vezérelte a központi akaratot. Kihagyták az 1945 utáni korszak legellentmondásosabb eseményeit; jobb, ha ebből nem érettségiznek a jelöltek. Tapasztalataim alapján a történelemtanárok többsége szabad választás esetén sem kérte volna számon az érettségin ezeket a tisztázatlan történelmi eseményeket, mert nincs megfelelő tankönyv és forrásanyag objektív feldolgozásukhoz. Kár volt ezt a központi szabályozást ilyen módon megvalósítani egy demokratizálódó iskolarendszerben. Az iskolák vezetésére és a történelem- tanárokra kellett volna bízni az érettségi témakörök kiie- löiését. Az oktatás irányítói pedig új póttankönyv kiadásával segíthették volna a diákok érettségire való felkészülését, az úi történelemszemlélet kialakítását. Vaszkó Tamás gimnáziumi igazgató II pártviták tapasztalatairól Interjú Lovász Matilddal Az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő Agitá- ciós és Propaganda Bizottság, valamint a Pártépítési Munkaközösség a múlt év őszén állásfoglalást fogadott el a pártvitákról. Az első ilyen párbeszédek elkezdődtek. A Központi Bizottság most a munkahelyi és lakóterületi párt- alapszervezetek szerepéről, tevékenységéről, feladatairól, illetve a párt választási rendjéről kéri a tagság véleményét. A tapasztalatokról kérdeztük dr. Lovász Matildot, a megyei pártbizottság titkárát. — Hogyan fogadta a tagság a vitasorozat gondolatát? — Régi igénye a párttagságnak, hogy a Központi Bizottság, illetve a párt felsőbb szintű irányító szervei — különösen, ha a születendő határozat a tagság egészét érinti — vonják be őt, magát is a döntési folyamatba. Ez az irányítási rendszer demokratizmusát szélesíti. Az ilyen vitában már kiderül(het), hogy a párttagság mivel és hogyan ért egyet; mi az amit elvet, illetve nem fogad el. Mindez a végrehajtásra is kihat, hisz a támogatás mértékétől nagyban függ a majdani megvalósítás hatékonysága is. A pártvita nem új jelensége a pártmunkának, csupán arról van szó, hogy rendszeressé kívánjuk tenni. — Most két témakör szerepel a pártalapszervezetek taggyűlésein. Mi indokolta a munkahelyi és a lakóterületi pártalapszervezetékre fordított kiemelt figyelmet? — A párt irányítási gyakorlatának mindig követnie kell a politikai mozgásokat aszerint, hol és miként képződnek a problémák. A korábbi irányítási gyakorlatban a figyelem homlokterében a munkahelyi pártszervezetek álltak, miközben a lakóterületi alapszervezetekre érdemtelenül kevés figyelmet fordítottunk. Gyakran megelégedtünk azzal, hogy szorgalmaztuk a nyugállományú párttagok átjelentkezését a körzeti alapszervezetekbe. — Miként alakult ki ez a gyakorlat? — A szocialista társadalmi rendszer kiépülése és megszilárdulása után a gazdaság szocialista kereteinek kialakítására és sokoldalú működési feltételeinek megteremtésére törekedtünk. Ez magával hozta a gazdasági viszonyok megszilárdítását segítő munkahelyi pártszerveződések előtérbe kerülését. E szervezetek jelentős része úgy jött létre, hogy tagságuk kivált a korábbi lakóterületi szervezetekből. A szocialista nagyüzemek kialakulása ezt a folyamatot tovább erősítette. Mindennek következtében a lakóterületi pártalapszerveze- tekben — különösen nagyobb településeken és városokban — leginkább a nyugdíjasok és a kisebb munkahelyeken vagy egyéni vállalkozásban dolgozó párttagok maradtak. így teremtett egy adott kor politikai szükséglete egy vitatható politikai szerveződési gyakorlatot. A mai politikai állapotok mind nyilvánvalóbbá teszik, hogy a pártnak — ha meg akar felelni a változó társadalmi szükség— ■ « _________ A balmazújvárosi 48-as olvasókörben nemrég megtartotta első nyilvános ülését a Veres Péter Társaság Haj- dú-Biihar megyei szervezete. A résztvevők az író A paraszti jövendő című vitairatáról, valamint Veres Péter nézeteinek és a magyar társadalom fejlődésének összefüggéseiről hallgattak meg előadásokat. Ez utóbbi leteknek — szervezetileg is alkalmazkodnia kell az új politikai követelményekhez. — Melyek ezek ,a szükségletek? — Az élet által felvetett politikai szükségletekre gondolok. Például arra, hogy olyan gazdasági, intézményi vezetési színvonal alakúit ki az országban, amely feleslegessé teszi a pártszervezé- tek korábbi felfogású részvételét a termelési feladatok végrehajtásában, a konkrét technikai, technológiai kérdések megoldásában. Erre a szakmailag felkészült vezetés általában képes. A korábbi kollektív gyámkodás az üzemek, intézmények irányítása felett inkább gátja, mintsem segítője a szakmai munkának. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a munkahelyi pártszervezetek feleslegessé váltak volna. A párt tagjai továbbra is a munkahelyi feladatok legfőbb politikai letéteményesei legyenek, de tennivalóikat másként .kell meghatározniuk. A gazdasági vezetés olyan politikai befolyásolása a cél, amellyel az adott munkahelyi közösség előtt fokozatosan javuló, kedvezőbb lehetőségek nyílnak, miközben a társadalom egészének érdekeit sem tévesztik szem elől. — Eszerint úgy ítéli meg, hogy a pártszervezeteknek a feladatkörük módosulásával ugyan, de továbbra is helyük van az üzemekben, a munkahelyeken? — Igen, így van! Az új politikai szükségletek nem vonhatják el figyelmünket a társadalmi élet oly fontos területéről, mint a munkahely. Részvételünk az ott folyó politikai munkában tevékenységünk alapvető sajátossága. Ezért továbbra is kellő figyelmet fordítunk a munkahelyeken tapasztalható politikai jelenségekre. — Akkor mégis mi indokolja, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban esik szó a lakóterületen működő pártalapszervezetek munkájáról? — A lakóterületi politikai munkát éjidig nem értékeltük tényleges társadalmi súlyának megfelelően. Legjobb esetben is a tanácstagok és a képviselők választása idején figyeltünk rá. Túlságosan természetesnek vettük az állampolgárok azonosulását a párt politikai irányvonalával. Most, amikor a társadalmi valóságot sokkal szélesebb skálán ítélik meg, és a helyzet elemzése bo- hyolultabbá válik, s amikor az előttünk álló feladatok megoldására a különböző irányzatok képviselői más és más elképzeléseket kínálnak, ^vagyis megnő a válaszkapcsán — s utalva arra, hogy március 1-jétől városi rangot kapott Balmazújváros — így ítélték meg, hogy a várossá nyilvánítás csupán formai gesztus, s önmagában nem garanciája a települések gazdagodásának. Ma hazánkban nem az ur- banizálás, sokkal inkább a falu civilizációja jelentheti a szerves fejlődést. . tások lehetősége, mind fontosabb lesz számunkra, milyen politikai befolyásra teszünk szert a választó körzetekben, egyáltalán a lakóterületeken. Ezért politikai munkánk e viszonylag mostohán kezelt területére a korábbinál lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítanunk a jövőben. — Hogyan vélekednek minderről a párttagok? — A vitákban a szélsőségesen eltérő vélemények mellett többségében a mai politikai szükségleteket megértő nézetek rajzolódtak ki. Egyesek szerint a párt ki akar vonulni a gazdaságból, ami szerintük súlyos hiba, mert az a pártmunka eddig legerősebb területének feladását jelenti. Ez — vélték — nagy veszélyeket rejt magában, mivel nincs politikailag semleges terület, s így a munkahelyekre a párt politikájától eltérő, esetleg vele ellentétes erők vonulnak majd be. A párttagság egy része tehát mereven elutasítja a politikai munka súlypontjának áthelyezését, a lakóterületi pártmunka szerepének felértékelődését. Találkozni más szélsőségekkel is. amelyek viszont a lakóterületi munkát tekintik a párt egyetlen reális, lehetséges színterének, vagyis szerintük a pártnak ki kellene vonulni a munkahe- lyekről.A két példa jelzi, hogy a most lefolytatott vitákban a párttagságot nem sikerült meggyőzni. Vagyis a Központi Bizottság állásfoglalása után is folytatni kell a meggyőző munkát. — Miként lehetne a párttagság meggyőzését hatékonyabbá tenni, miben látja maga a tagság a pártmunka megújításának feltételeit? Voltak-e ez irányú javaslataik? — Igen, nagyon sok javaslatot fogalmaztak meg, hiszen a vitákban nem lehetett megkerülni a párt megújulásának kérdését. Nagyon hiányolták a párt új programját — amelyet a Központi Bizottság a napokban fogadott el —, s amelyre épp a lakóterületi politikai munkában lenne nagy szükség, többek között a pártomkívüliek, a lakosság megnyeréséhez. Nem kellően tisztázottak a pártalap- szervezeti hatáskörök, feladatok, döntési jogkörök, egyáltalán a pártalapszervezetek kompetenciája. Sokan kérték továbbá, hogy teremtsük meg a lakóterületi pártmunka végzésének személyi és tárgyi feltételeit. Erőteljesen hangsúlyozták a pártmunka társadalmi alapon való megszervezésének fontosságát, a párt mozgalmi jellegének erősítését. A párt hivatali helyiségei helyett politikai-mozgalmi központok megszervezésére, kialakítására lenne inkább szükség — vélték sokan. — Kérem, most nézzük meg a másik, a párt választási rendjéről folytatott vitát! — A korszerűsítési törekvéseket nagy . egyetértéssel fogadta a párttagság. Örömmel vette és támogatta a demokratikus jelleg erősítését, az olyan garanciák megteremtését, amelyekkel szűkíA Generál leányvállalata BËRBE ADJA 280 négyzetméteres, fűtött, emeleti HELYISÉGÉT sokoldalú felhasználási tehetőséggel! Békéscsaba, Bartók B. u. 46—50. Tel.: 24-788/11. teni lehet a- pártirányítás tekintélyelvi eszközeit. Az állásfoglalás kialakításához az anyag több alternatív lehetőséget is kínál, talán túl sokat is. Ez mintha szűkítette volna a vitában hangot kapott gondolatok körét. Viszonylag kevés megoldásra tettek javaslatot. A viták inkább egy-egy fogalom, kifejezés értelmezése körül folytak. Így például, hogy mit jelent a legfeljebb két ciklusra vonatkozó rotációs elv: kétszer öt évet, vagy két egymást követő pártértekezletet, mert ez utóbbi időtartama lehet mindössze két év vagy. annál kevesebb is. Általában azokat a változatokat támogatták, amelyek az adott szervezetnek nagyobb lehetőséget nyújtanának a pártválasztás módjának önálló eldöntéséhez. — Miben tudná összegezni a viták további tapasztalatait? — A polémia témájának megválasztása több szempontból is nagyon fontos volt. A vita csak részben folyt a füzetben megjelentetett gondolatokról;- lehetőség nyílt a politikai helyzet szélesebb körű, általánosabb megítélésére is. Ez természetes, hisz a vitatéma révén felszínre jöttek a közvéleményt leginkább feszítő kérdések. Egy másik oldalról viszont ez azt is jelenti, hogy az anyagban fontosnak tartott témákról kissé elterelődött a figyelem. Nyilván az is szerepet játszott ebben, hogy sokkal könnyebb általában politi- zálgatni, mint konkrétan, adott kérdésre koncentrálva. Vagyis meg kell tanulnunk vitatkozni. Néhányan szkeptikusak voltak a vita eredményeit, a szerezhető tapasztalatokat illetően. A többség azonban jó néven vette véleményének meghallgatását, és erre a továbbikban is igényt tart. Az irányító pártszerveknek ugyanakkor figyelniük kell arra, hogy ne terheljék túl az alapszervezeteket, ne zúdítsanak rájuk olyan mennyiségű vitatémát, amelyet azok nem tudnak érdemben feldolgozni. — Lesz-e folytatása a kezdeményezésnek, s ha igen, milyen témákban kérik ki a tagság véleményét? — Lesznek viták, mint mondtam, általános gyakorlattá kívánjuk tenni a köz- megegyezés, a cselekvési egység kialakítása érdekében. A .közeljövőben egy sor probléma megoldásához kérjük a párttagság véleményét, sőt nem egy kérdésben a pártonkívüliekét is. Már az alapszervezeteknél van a politikai rendszer reformjának néhány időszerű kérdéséről szóló vitaanyag, s ezt hamarosan követik az agrártézisek, az új alkotmány, a pártplatform és a szervezeti szabályzat vitái. A jövőben — a most szerzett tapasztalatok alapján — a témákat nem kívánjuk minden alapszervezetben kötelezővé tenni. A szervezeti formák megválasztásában is szabadabb lehetőségeket kell adnunk, ne legyen kizárólagos forma a taggyűlés, lehet pártcso- port-értekezlet, párttestületi ülés vagy éppen szakértők összejövetele. A lényeg, hogy hatékony legyen a munka és bárki bekapcsolódhasson, aki akar. — Köszönjük a beszélgetést. Árpás! Zoltán AUTÓTULAJDONOSOKI Alváz-, üregvédelem, védődob-felszerelés rövid határidővel, 4, ill. 6 év garanciával ! GENERÁL teányvállllateta, Békéscsaba, Bartók B. 46—50. Telefon: 24-788/3. Urbanizálni vagy civilizálni? I
