Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-28 / 73. szám
1989. március 28., kedd o H helyszínen voltunk Lökösházán A Teszöv és a Kiszöv egyetért Lökösházán, a művelődési házban vártuk helybéli olvasóinkat március 20-án, az elmúlt hétfőn délután. Észrevételeikkel, javaslataikkal többen is felkeresték lapunk munkatársát, és a közlekedéssel, az adóztatással és a gázpalackcserével kapcsolatos gondjaikat tették szóvá. Kérdéseikre választ kértünk az illetékesektől. Csúfoltak a reggeli — 6 és 7 órakor — Lökösházáról induló, Gyula felé tartó járatok. A buszok már Batto- nyáról telve érkeznek és Eleken elviselhetetlenné válik a zsúfoltság. Az autóbuszok 7, illetve 8 óra után érkeznek Gyulára, a középiskolások elkésnek az órákról. Az au- tóbqsz-pályaudvaron csak 20 perc késés után adnak igazolást. A 8.35-kor és 8.40- kor Lökösházáról induló autóbuszok viszont kihasználatlanok. Gyuláról délután fél 3-kor indul az utolsó busz Lökösházára; akiknek délutáni elfoglaltsága van a városban, kénytelenek Békéscsabára utazni, hogy haza tudjanak menni. Miért engednek fel részeg utasokat és miért olajozzák az autóbuszok padlóját? Héjjas Béla, a Körös Volán osztályvezetője válaszolt : — A Lökösházáról érkező autóbuszok menetideje 45 perc, tehát a diákoknak a menetrend alapján van idejük beérkezni az iskolákba. Amennyiben az autóbusz- vezetők nem tudják alkalmanként tartani a menetidőt, kérjük az utasokat, a konkrét eseteket jelezzék nekünk, megvizsgáljuk a késés okát. Igazolást az autóbusz-pályaudvarokon kötelező adni, még 5 perc késésről is. A 8.35-ikor és 8.40-kor Lökösházán lévő járatok mindegyike több települést érintve érkezik ide. Az egyik menetidejét a jelenlegi menetrend szerint 20 perccel ki előbbre hozhatnánk, ám ez a reggeli csúcson — 9-re lenne Gyulán — nem enyhítene. A lökösháziak az új menetrend kialakítása érdekében juttassák el észrevételeiket hozzánk, vagy a helyi tanácshoz. Hétfőn, pénteken és a munkaszüneti napokon 16.05-kor indul az utolsó busz Gyuláról. Amennyiben más napokra is igénylik, jelezzék. Mindenesetre azzal számolni kell, hogy egy-két ember miatt nem indíthatunk újabb járatokat. Létezik még egy megoldás (és ebben épp Lö- kösháza a jó példa, ugyanis a Bréda-majorhoz közlekedő járatok költségeihez a helyi tanács is hozzájárul): valamiféle közös teherviselés. Részeg utasokat az autóbuszokra felengedni tilos és tilos a padló olajos takarítása is. A kistelepüléseken nagyon fontosak a kisiparosok szolgáltatásai. A panasz szerint mégis több adót fizettetnek velük, mint a tényleges jövedelmük. Nem hiszik el, hogy olyan kevés a munkájuk? A Kiosznál és a Békés Megyei Adófelügyelőségnél tájékozódva megtudtuk, a régi kivetéses adórendszer során fordulhatott elő jövedelmen felüli adózás. A mai önadózásos rendszer a tényleges keresethez igazodó. 1988-ban évi 48 ezer forint, '89-ben évi 53 ezer forintos jövedelem alatt, mint más állampolgár, a kisiparosok sem fizetnek adót. Túlfizetés a rosszul végzett adminisztrációból, s ennek alapján a helytelen bevallásból eredhet. Az APEH-nél jelenleg az adatok feldolgozása folyik — ellenőrzésre csak ezután kerül sor. Mind a túlfizetést, mind az eltitkolt jövedelmek kiegyenlítését rendezik. Konkrét panasz esetén keressék fel az APEH ügyfélszolgálati irodáit. Kevés ,a gázpalack a lö- kösházi cseretelepen. Különösen akkor, ha egy-egy szállítás elmarad. Miért nem cserélik ki a telep összes üres palackját minden szállításnál? Farkas Zoltán, a Dégáz szolgáltatási osztályának főosztályvezetője válaszolt. — A lökösházi cseretelepet makói bázistelepünk látja el PB-gázpalackokkal, mióta a mezőkovácsházi bázistelep a továbbterítést nem vállalta. A szállítást a Tisza Volán makói üzeme végzi Ikét, pontosan beosztott túraútvonalon : Csongrád megyében és Békés megye déli részén. Információink szerint ha Lökösházára hetente a szokásos három alkalommal szállítanak — hétfőn, szerdán és pénteken —, a gázpalackok száma elegendő. Gondot az okozhat, hogy a fogyasztók nem folyamatosan cserélik üres palackjaikat, hanem összegyűjtik, egyszerre többet is visznek. Valóban kimaradt a közelmúltban egy szállítás: gázpalack volt, jármű volt, de Makóra, a város ellátásához kellett irányítani. Megtudtuk még, hogy a vállalatnál sokmilliós veszteséget okoz a gázpalackterítés, amelyet a többszöri túra tovább növelne. Megoldás lenne a telep műszaki fejlesztése, ám ehhez a Dé- gáznak nincs pénze. Talán a helyi tanáccsal közösen tehetnének valamit. Sz. M. Konfliktus az Egyetértésben Az orosházi Egyetértés Lakás-, Garázsépítő és Fenntartó Szövetkezet tavaly decemberben küldöttgyűlésen kívánta megtárgyalni az 1989. évi átalányokat és egyéb, a lakókat érintő kérdéseket, problémákat. Sajnos a 110 küldöttből mindössze 45 jelent meg. (Az alapszabályban rögzítettek szerint a küldöttgyűlés határozatképességéhez a küldöttek kétharmados jelenléte szükséges.) Mivel a kétharmados többség nem volt meg, ezért a szövetkezet elnapolta a küldöttgyűlést március 23-ra. S hogy ez az eset ne fordulhasson elő még egyszer, az igazgatóság levél útján felhívással fordult a küldöttekhez. Íme: „Akik munkahelyi elfoglaltságuk, személyes körülményeik miatt nem tudnak eleget tenni az alapszabályban megfogalmazott elvárásoknak, azok az akadályozó tényezők konkrét, írásos benyújtásával jelezzék felmentési igényüket. Kérjük a küldöttek visszajelzését annak érdekében, hogy a szövetkezet érdemi munkájának feltételeit a jövőben biztosítani tudjuk." Azt hinné az ember — józan paraszti ésszel —, hogy embertársa, küldött-társa ezek után veszi a fáradtságot, pennát, papirost ragad és lemond. No de lássuk, mi történt március 23-án. Délután 5 órakor a küldöttek zöme (56 fő) türelmesen várakozott. Fél 6-kor már zúgolódott. Mire varunk? — kérdezték sokan. Mint kiderült, a kétharmados több-J ségre. Valaki azt javasolta, hozzák el autón a még hiányzókat. Más viszont azon a véleményen volt,, hogy szavazzanak azok, akik ismét vették a fáradságot és eljöttek. Szó szót követett, a halk morajlás egyre hevesebb szópárbajjá növekedett. — Szedett-vedett, felelőtlen társaság — állapította meg indulatosan az egyik küldött. A kedélyek csillapítására a szövetkezet igazgatóságának nem volt sok esélye-re- ménye. — A küldöttgyűlést elnapoljuk március 30-ra. Ha akkor sem jön el a küldőt-' tek kétharmada, akkor ez a testület működésképtelenné válik — hangzott a zárszó. — Eldobom az agyam! — kacagott fel valaki. Hát eddig ez még nem derült ki? Ügy látszik, nem. Majd március 30-án ... (esete) Ízlés dolga ki mivel dísziti az autóját, mit tart a hátsó ablakában. Van, aki zászlócskákkal aggatja teli, más bólogató kiskutyákat rak a többnyire amúgy is telezsúfolt ablakokba, de ez a tyúk, ez igazi! Lehet, hogy megunta a várakozást a kocsi mélyén, a sötétben és kíváncsiskodni kezdett. Piaci napokon mindig akad látnivaló! Fotó: Veress Erzsi Hogyan módosítsák a szövetkezeti törvényt? A szövetkezetek szinte megalakulásuk pillanatától az esélyegyenlőségért küzdenek. Azért, hogy a szektor- semlegesség elve szerint élvezhessék ugyanazokat az előnyöket, amelyek a más formában gazdálkodóknak kijárnak. Legutóbb a társasági törvény adta kedvező lehetőségekből „maradtak ki” a szövetkezetek, s főként ezért kerül sor hamarosan a szövetkezeti törvény módosítására, melynek vitája intenzíven folyik. Békés megye szövetkezetei is elkészítették a maguk módosító javaslatait, amiben — s ez nem túl gyakran fordul elő — a Teszöv és a Kiszöv egy álláspontra jutott. (A Mészöv más elveket vall.) Arról, hogy a megyei termelő és ipari szövetkezetek mit tartanak a leglényegesebbnek a szövetkezeti törvény módosításánál dr. Ugrai Andrással, a Kiszöv elnök- helyettesével beszélgettünk. Szabadon rendelkezni a tulajdonnal! Békés megyében a szövetkezeti tulajdon súlya jóval az orzságos átlag felett van. A 203 különböző szövetkezet 57-58 ezer embernek ad munkát. A megye lakosságának több,- mint fele tagja legalább egy szövetkezetnek. A megye szempontjából tehát meghatározó, hogyan változik a szövetkezeti törvény, hogy miként alakul a szövetkezetek mozgástere. — A szövetkezeti mozgalom alapvető érdeke véleményünk szerint — állítja a Kiszöv elnökhelyettese —, hogy a szocailista társadalmi modell megváltoztatására irányuló reformfolyamatot támogassa. Pillanatnyilag a változások jobbára a korábbi tévedések korrekcióját jelentik. Azonban a szövetkezetek korszerűsítésére vonatkozó országos reformelképzelések még nem álltak össze egységes egész- szé. Tény, hogy a szövetkezetek és tagjaik számára — a szövetkezés mozgalmi alapelveinek és céljainak megsértése nélkül — csak a tulajdon feletti szabad rendelkezés lehet elfogadható. A szövetkezeti tulajdont re- kollektivizálnii kell, azaz jogilag is szövetkezetivé kell visszaalak ítanii. Ebben az alapelvben még a három.szövetkezeti ágazat nagyjából egyetért. Azonban a gazdasági társaságokról szóló törvény, valamint az átalakulásról készülő szabályozás máris több ellentmondást hozott a felszínre. A mezőgazdaságban a föld, a fogyasztási szövetkezetekben az alacsony személyes kötődésű tagság, az ipari szövetkezetekben az állandó mozgásban levő kis- és középvállalkozói réteg jelenti az ellentétek alapját. Ezért különösen jelentős, sőt modellértékű lehet, hogy a Békés megyei Teszöv és Kiszöv a megyében kidolgozott koncepcióval, a szövetkezeti törvény módosítására tett- javaslatában részleteiben is egységre jutott és közös fellépésre szánta el magát. De nézzük, mi ennek a koncepciónak a lényege? — A tag érdekeinek középpontba állításával — magyarázza Ugrai András — a szövetkezeti forma versenyképességét kívánjuk megteremteni. Javaslataink alaptétele' a következők: adjon ugyanannyi lehetőséget a szövetkezeti törvény, mint a társasági törvény, azaz a szövetkezeti törvény (SZVT) 1. paragrafusának szövege így szólna: „A szövetkezetek természetes személyek áltat önkéntesen létrehozott, a tagok személyes és vagyoni közreműködésével, vagyoni érdekeltséggel működő gazdasági és társadalmi tevékenységet folytató társaságok, amelyek a szövetkezeti tulajdon és az önkormányzat alapján jogi személyként működnek.” I vagyon ma oszthatatlan A javaslat tehát speciális gazdasági társaságként kívánja elismertetni a szövetkezeteket. Ezzel lehetővé tenné a külföldi tőke csatlakozását is, ezt a célt segíti egyébként a 34. paragrafus javasolt szövege is, miszerint : „A szövetkezeti tulajdon a társult tagok közösen hasznosított tulajdona.” A törvény eredeti szövege ezen a helyen szocialista tulajdont említ. A jelző elhagyásával lehetővé válna a tényleges tagi tulajdonlás és lebonyolítható az átalakulás is. — Mi gátolná a tőke kiszivárgását a szövetkezeti szektorból? — A szövetkezeti szektorban a tőke mozgatására saját szervezeteket kell létrehozni. Ezek lennének az úgynevezett vagyonkezelő társaságok, melyek kezelnék a mozgalom decentralizált pénzeszközeit és végeznék az átalakuló, esetleg megszűnő szövetkezetek különféle elszámoltatását. Jelenleg a szövetkezeti oszthatatlan vagyon egy része a különböző érdekképviseleteknél koncentrálódik. A fenti célt szolgálná a 44. paragrafus általunk javasolt szövege: „A szövetkezet a tagság egészének kétharmados szótöbbségével, titkos szavazással hozott közgyűlési határozattal, más szövetkezeti ágazatba tartozó, vagy más formájú szövetkezetté, illetve az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezése szerint gazdasági társasággá, vállalattá átalakulhat az átalakulási törvényben szabályozott szövetkezeti vagyonkezelő szervezet közreműködésével.” — Az átlagember számára az osztható, illetve oszthatatlan vagyon fogalma meglehetősen megfoghatatlan, noha a szövetkezeteknél ez alapkérdés . .. — A legkönnyebben talán úgy definiálhatnánk, hogy az az oszthatatlan vagyon, amellyel minden tag egyformán rendelkezik, tehát gyakorlatilag senki. A szövetkezetek vagyonának ma mindössze 0,6 százaléka nem tartozik ebbe a kategóriába. Ezért javasoljuk az SZVT 53. paragrafusának első pontját a következőképpen módosítani: „A tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyon — az ágazati jogszabályok, illetve a földtörvény-előírások szerint — osztható.** Ehhez kapcsolódik a 63. paragrafus (3) bekezdése is: „A szövetkezet — az ágazati jogszabályok és belső szabályozások rendelkezése szerinti mértékben. tagjainak közreműködését a meglevő vagyon és vagyonnövekmény terhére térítés nélkül részjegy jóváírásával visszamenőleges hatállyal elismerheti.'* Nem a saját sírjukat ássák — Tehát a szövetkezetekre bíznák az osztható és oszthatatlan vagyon mértékének kialakítását... — Igen. És felértékelődnének a részjegyek (pénzjegy- zés, bevitt eszköz és föld, szellemi termék és járadékai). egyéni kilépéskor azok kivehetővé, sőt örökölhetővé válnának. Kisszövetkezeteknél akár a teljes vagyon személyes rendelkezésű tagi tulajdonba mehetne át. A tőkegyűjtést a célrészjegy szolgálná, azaz a 64. a) paragrafus szerintünk így szólna: „A közgyűlés (küldöttgyűlés) által meghatározott célra önkéntes célrészjegy jegyezhető. A célrészjegy legmagasabb é» legalacsonyabb összegét befizetésének, felhasználásának, felmondásának módját és feltételeit a közgyűlés határozza meg. A célrészjegy bárki által Jegyezhető és szabadon forgalmazható.” Ugyanakkor a 64. b) paragrafus a következőket tartalmazná : „A szövetkezet — belső szabályzatának rendelkezése szerinti mértékben — tagjainak közreműködését a meglevő vagyon és vagyonnövekmény terhére térités nélkül a 63. paragrafusban meghatározott részjegy mellett szövetkezeti üzletrész Jóváírásával elismerheti, valamint vagyonjegyet bocsáthat ki.” Az elképzelések szerint az üzletrész — vagyonjegy — a társult tulajdon tagi részjegyeken felüli hányada. Az üzletrészt a tagsági viszony időtartama, a keresettömeg és a beosztás alapján lehetne meghatározni. A szövetkezeti üzletrész nem ruházható át és értékének kifizetésére a volt tag (örökösi) egyéni kiváláskor nem tarthatna igényt. A nyugdíja» tagot viszont haláláig nyugdíjkiegészítés illetné meg, amelyet a szövetkezet, vagy annak megszűnése, átalakulása esetén a vagyonkezelő folyósítana. — Javaslataikból az tűnik ki, hogy a szövetkezeti törvény ilyen módosításával egyszeriben jó üzletté válik szövetkezeti tagnak lenni. Hiszen valódi tulajdonosokká válva arra is lehetőség nyílik, hogy az őket megillető vagyonrészt (pénzt) kivegyék a közösből. Nem a saját sírját ássa a szövetkezeti mozgalom? — Éppen ellenkezőleg: ez a módosítás lenne a garancia a szövetkezeti mozgalom széthullása ellen! Ez teremthet csak megfelelő jogi kereteket a szövetkezetek számára a gazdasági versenyben való sikeres rész- ' vételhez S, hogy jó üzlet szövetkezeti tagnak lenni? Ez a célunk. Igazán megérdemelné az a szövetkezeti tagság, amely évtizedeken át vállalta a kisebb jövedelmek, rosszabb munkakörülmények, kedvezőtlenebb fejlesztési lehetőségek terhét, miközben teljesítménye alapján többre hivatott Nyilván lesznek majd — amennyiben a módosításokat elfogadják — olyanok, akik „pénzrészüket” kérik kiválva a szövetkezetekből, azonban ez a mai munkaerőhelyzetben aligha válik tömegessé. Bízunk benne, hogy mégiinkább megéri majd szövetkezeti tagnak maradni. Szatmári Ilona
