Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-22 / 69. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG 0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS 0 MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. MÁRCIUS 22., SZERDA An: 4,30 forint XUV. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM Mai számunkból: Lökösházán javult a kereskedelmi ellátás (3. oldal) Bulgakov és a tübbiek <4. 0idai> Rendhagyó interjú Mrsán János rendezővel (4. oldal) Téglagyár agyag nélkül (5.0idai> ünnepi nyitva tartás (6. oldal) A Szabó Pál téri kézilabdás lányok... * (8. oldal) Ülést tartott a Politikai Bizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottsága március 21-én, ked­den ülést tartott. . A testület elemezte a po­litikai rendszer reformjáról a párton belül lefolytatott viták tapasztalatait. A tag­ság észrevételeinek figye­lembevételével a Politikai Bizottság ajánlja a Központi Bizottságnak az erről ki­adott állásfoglalás-tervezet módosítását. A Politikai Bizottság ösz- Sizefoglaló jelentést hallga­tott meg az országban tar­tott március 15-i ünnepsé­gekről és ennek tapasztala­tairól tájékoztatja a Köz­ponti Bizottságot. A továbbiakban a testület időszerű politikai kérdéseket tárgyalt. Városavató ünnepi tanácsülés Mezőberényben Szűcs Lajos átveszi az oklevelet Medgyessy Pétertől Régen óhajtott vágyak tel­jesültek be Mezőberény éle­tében: az Elnöki Tanács döntése értelmében a nagy­községet — további négy Bé­kés megyei településsel együtt — 1989. március 1- jén várossá nyilvánította. A most 11 ezer 300 lelket szám­láló Mezőberény életében ünnep volt március 21., ugyanis tegnap tartották a várossá avató ünnepi ta­nácsülést, mely alkalomból Mezőberénybe érkezett Med­gyessy Péter miniszterelnök­helyettes, akit kora dél­előtt a tanácsházán fogad­tak a megye, az ifjú város vezetői: Szabó Miklós, a me­gyei pártbizottság első tit­kára; Murányi Miklós, a megyei tanács elnöke; Zol- nai László, a városi pártbi­zottság titkára; Szűcs Lajos, a városi tanács elnöke és Magyar Pál országgyűlési képviselő. A vendéget tájé­koztatták a település életé­ről, múltjáról, majd rövid látogatást tett a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Elő­ször az 1. számú általános iskolát, majd az egészség­házat tekintette meg, ezt követően pedig a már üze­melő és az épülő középisko­lai kollégiumot kereste fel, majd a tanácsházán a vá­rosban és a városkörnyéki településeken élő értelmisé­giekkel találkozott két és fél órás őszinte, nyílt eszmecse­re keretében. Délután a művelődési ház­ban tartandó ünnepi tanács­ülésre menet a Miniszter- tanács elnökhelyettese rövid sétát tett a város központjá­ban, s közben betért a? új élelmiszerüzletbe — szétnéz­ni. Pontosan 3 órakor kez­dődött az ünnepi tanácsülés a zsúfolásig megtelt színház­teremben. Daridai Róbert színművész szavalata után Szűcs Lajos köszöntötte a megjelenteket, s a követke­zőket mondotta: — Egy település életében mindig vannak meghatározó évfordulók, melyek jelentős eseményekhez kötődnek. Me­zőberény életében ilyen meg­határozó jelentőségű évszám 1723, és bízom abban, hogy ilyen lesz az 1989-es év. 1723-tól az újratelepítéstől számítjuk településünk ;létét, amikor is a magyarok mel­lett szlovák és német tele­pesek megalapították a mai Mezőberényt. Az itt letele­pedett embereknek nem volt könnyű idegen környezet­ben új otthont alapítani, hi­szen meg kellett küzdeni az akikori mostoha körülmé­nyekkel, a többnyelvűség­gel, alkalmazkodniuk kellett egymás szokásaihoz, ki kel­lett alakítani az együttmű­ködés formáit. A település fennállásának 266 éve alatt az itt élők bizonyították, (Folytatás a 3. oldalon) Környezetvédelemről a Körkövizignél „B 24. órában vagyunk” A természeti környezet állapota megyénkben tovább rom­lik. A folyamat még megállítható, visszafordítható, a hely­zet tehát nem reménytelen. Csakhogy napjainkban a kör­nyezetvédelem finanszírozása néhány központilag preferált térség, objektum kivételével a maradékelven alapul. A gaz­daságnak, az infrastruktúrának a környezetvédelem „szük­séges rossz” hányada, bajainak orvoslása a pótlás elvén alapszik. Ügy tűnik, ez a helyzet a társadalmi gyakorlat­ban csak akkor változik meg, ha a környezet elemei any- nyira leromlanak, hogy már a gazdálkodást, a bővített új­ratermelést akadályozzák. Akkor viszont sokkal-sokkal töb­be kerül majd helyrehozni a hibákat, vétkeket. Mindent egybevetve: a 24. órában vagyunk. Minderről, s ezen belül a részkérdésekről azon a be­szélgetésen tájékozódhattak a sajtó képviselői tegnap dél­előtt Gyulán, amelyet a Kö­rös Vidéki Környezetvédel­mi és Vízügyi Igazgatóság székházába hívott össze dr. Fórján Mihály, az igazga­tóság környezetvédelmi igaz­gatóhelyettese. Amint azt a jelen környe­zetvédelmi helyzetről, az ed­digi intézkedésekről, tervek­ről, és a mintamegyévé való fejlesztési programról foly­tatott n beszélgetésben a szak­emberek elmondták, az egyik legégetőbb probléma, melynek megoldásán már dolgoznak, hogy térségünket rendszeres, szakszerű, tudo­mányos mérési adatok hiá­nyában lényegében nem is­merik. így pillanatnyilag csak regisztrálják a helyze­tet, de előre jelezni a ten­denciákat lehetetlen, hiszen nincs egy, a korábbi idő­szakokból való megbízható, összefüggő adatrendszer, amellyel össze lehetne vetni a jelenlegi állapotokat. Az igazgatóság a minisztérium megbízásából egy környezet­gazdálkodási információs rendszert és adatbázist dol­goz ki. A múlt év végén alakult egy munkabizottság, amelyben nyolc, a témában érintett, érdekelt intézmény, így például a Köjál, a me­gyei tanács, a Növényegész­ségügyi és Talajvédelmi Ál­lomás vesz részt. A cél az, hogy egy kézben gyűjtsék az adatokat, azok elemzései alapján kidolgozzák a kö­vetkeztetéseket, melyekből a későbbi években leolvasha­tók a tendenciák. Mindez persze önmagában még nem sokat változtat természeti környezetünk pil­lanatnyi állapotán. Tudják ezt a Körkövizignél is, de mindenképpen ez az első, nélkülözhetetlen lépés ah­hoz, hogy megkezdődjék az ismeretek* rendszerezett, tu­dományos gyűjtése, hogy megalapozzák a későbbi ez- irányú munkát. A mérések­hez természetesen megfelelő műszerekre, berendezésekre van szükség. E célra a mi­nisztérium 7 millió forintot biztosított, amelyet az igaz­gatóság további összeggel egészít ki. (Folytatás a 3. oldalon) Koszorúzások, megemlékezések és kitüntetési ünnepségek március 21-e tiszteletére Békéscsabán, a Vöröskatona szobrát a veteránok nevében Varga Dezső és dr. Blahut János koszorúzta meg BÉKÉSCSABA. Reggel 10 órakor kezdődött koszorúzá­sa ünnepség a 19-esek terén álló vöröskatona szobránál, a Tanácsköztársaság kikiál­tásának 70. évfordulóján. A Himnusz után szavalat kö­vetkezett, majd koszorút he­lyeztek el a veteránok, a megyei és városi pártbizott­ság, fegyveres testületek, a KISZ, a szakszervezetek és a népfront képviselői. A Veszely-hídnál levő em­lékművet Békéscsaba, Békés és Gyula KISZ-eseinek, va­lamint a megyei KISZ-bi- zottság egy-egy képviselője koszorúzta meg tegnap dél­után 2 órakor. GYULA. Tegnap délután koszorúzást rendeztek a Népkertben felállított vörös- katona szobránál, ahol 19-es veteránok, valamint a vá­ros párt-, állami és társa­dalmi szervei helyezték el a megemlékezés virágait. Az ünnepségen az egészségügyi szakiskola diákjai adtak rö­vid irodalmi műsort. Ünne­pi beszédet Cs. Szabó And­rás, városi polgárvédelmi parancsnok tartott. A ren­dezvényt megelőző napon az úttörők köszöntötték a vá­rosban élő nyolc 19-es vö­röskatonát. OROSHÁZA. Hétfőn, a vá­rosi KISZ-bdzottság szerve­zésében kitüntetési ünnep­séget rendeztek a városi út­törőelnökséggel közösen a pártbizottság székházában. Tegnap három helyen koszo­rúzták meg a tanácsköztár­sasági emléktáblákat az ál­talános iskolások és a közép­iskolák diákjai. A 4. számú általános iskola úttörőcsapata Elődeink nyomában címmel expedíciós játékot szerve- ‘Ziett, melynek során számot adhattak a gyerekek arról, mit tudnak úttörőcsapatuk­ról. Rendeztek akadályver­senyt, filmvetítést, játszóhá­zat. MEZÖKOVÁCSHÁZA. A hét elején az általános is­kolák kirándulásokat, sport- versenyeket, kerékpártúrát, vetélkedőket rendeztek. A 2. számú iskolában volt a vá­rosi ünnepség, melynek so­rán megkoszorúzták az em­léktáblát, s irodalmi műsor­ral emlékeztek meg a Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak évfordulójáról. SZARVAS. A város párt­tagjai és'KISZ-fiataljai teg­nap délután a Tanácsköz­társaság téren, az Árpád szálló falánál levő emlék­táblát koszorúzták meg. Rö­vid beszédet tartott Szabo- vik János, a városi pártbi­zottság munkatársa. SZEGHALOM. A központi ünnepséget a Simon Ferenc emléktáblánál tartották, ahol koszorút helyeztek el. (Folytatás a 3. oldalon) „Telt házas” rendezvény... Előadás a szakképzési hozzájárulásról — Nincs ezen mit beszél­getni. Ha nem foglalkoztatsz tanulót, fizetsz. — De fizetsz akkor is, ha foglalkoztatod azt a ta­nulót ... Akaratlanul is fültanúi voltunk e párbeszédnek teg­nap délelőtt, hiszen amíg a tanácskozás előadójára vá­rakoztunk, volt időnk el-el- kapni néhány mondatfosz­lányt a résztvevők diskurzu­sából. S hogy miért éppen erről beszélgettek? Nos, nem véletlenül. A megyei tanács művelődési és munkaügyi osztálya a szakképzési hoz­zájárulásról és a szakképzé­si alapról rendezett előadást és konzultációt. Ezért hang­zott hát el ez, a helyzetet jócskán leegyszerűsítő, rövid párbeszéd. S hogy mi a helyzet való­jában? Ez év január 1-jén lépett életbe a szakképzési hozzájárulással és alappal kapcsolatos 1988. évi XIII. törvény. A végrehajtásról nem jelenik meg külön jog­szabály, ezért a munkálta­tók részéről sok a törvény­nyel kapcsolatos megvála­szolatlan kérdés, tisztázatlan álláspont. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a rendezők meghívóira annyian érkeztek, hogy az MSZMP Békéscsabai Okta­tási Igazgatóságának nagy­termében kevésnek bizo­nyult az ülőhely. Szakközép- iskolák és szakmunkásképző intézetek igazgatói — ők voltak kevesebben —, vala­mint a megye gazdálkodó- egységeinek vezetői, s szak­képzéssel foglalkozó munka­társaik jöttek össze, hogy meghallgassák Horváth La­josnál, a Művelődési Mi­nisztérium középfokú neve­lési főosztályának főmunka­társát, aki tájékoztatóját az­zal ' kezdte, hogy mi tette szükségessé e törvény meg­alkotását. Szólt a szakképzés tárgyi feltételeinek romlá­sáról, arról, hogy a termék­szerkezet-váltáshoz új tech­nikára felkészített fiatalokra lenne szükség, ám ehhez a gyakorlati képzés feltéte­leinek javítása elengedhetet­len ... S akkor még a tan­tárgyi dokumentációk el­avultságát, a tankönyvek el­évülését nem is vettük számba... Természetesen eddig is volt vállalat, nem egy — mondta —, mely jelentős összegeket fordított a szak­képzésre. Ám, hogy minden gazdálkodó szervezet azonos arányban járuljon hozzá a szakképzéshez — s ezzel ja­vuljanak az oktatás e je­lentős területének anyagi fel­tételei —, szükség volt e tör­vény életre hívására. Nem vállalkozhatunk ar­ra, hogy visszaadjuk a ta­nácskozás minden részletét. Egy biztos, szükség volt er­re az eszmecserére, hiszen a lényegre törő, ám a kérdést korántsem elnagyoló elő­adás, s az azt követő jó né­hány kérdés, hozzászólás bi­zonyítja, nem akármilyen in­tézkedésről van szó... S ha a hozzájárulási kötelezettsé­gek befizetésén túl a fiata­lokat valóban meg is tanít­ják a gazdálkodó szervek az adott szakmákra — talán —, már nyert ügyünk lesz. N. A. Lökösházi hét a BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG-ban A kereskedelmi ellátás színvonala nagy befolyással van az egy-egy településen élők általános közérzetére. Lökösházán — a gyulai áfész területi vezetője szerint — nem lehet ok panaszra, legalábbis ami az alapvető élelmiszereket illeti, hiszen ezek­ből az árucikkekből a kínálat — úgy­mond — közelít a városihoz. Egyes tartós fogyasztási cikkekből viszont Lökösházán is bevezették az előjegyzést. Minderről részletesen tájékozódhatnak olvasóink la­punk 3. oldalán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom