Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
NÉPÚJSÁG 1989. március 16., csütörtök Várhatóan a második félévben jelentkeznek a piacon korszerű automata kenyérpirítókkal a szarvasiak. A vas- és fémipari szövetkezetben jelenleg a próbagyártás folyik Fotó: Fazekas Ferenc A Kunság Élelmiszer- és Vegyiáru- kereskedelmi Vállalat pályázatot hirdet a békéscsabai raktárház igazgatói munkakörinek betöltésére Az állás betöltéséhez szükséges felsőfokú szakirányú végzettség, ötévi szakmai és legalább háromévi vezetői gyakorlat. Pályázni lehet olyan részletes önéletrajzzal, amely tartalmazza a 'pályázó életútját (eddigi szakmai tevékenységének, munkahelyeinek, beosztásának, jövedelmének) ismertetését és a szakmai munkára vonatkozó elképzeléseit. ’ Bérezés megegyezés szerint. A pályázatokat március 28-ig küldjék be a Kunság Füszért személyzeti vezetőjének, cím: 5000 Szolnok, Ságvári krt. 22. sAlyílt levél az adóftzeU^ÁIIattipolqái'hoz fl tanár űr kérdez — az áfész-elnök válaszol Kitört a glasznoszty Battonyán? Tombola, vásár a részközgyűlésen A TAXISOFŐR BÖMBÖLTETI A RÁDIÓT. NÓTÁKAT, NÉPDALOKAT KÖZVETÍTENEK. „ELMENT LIDI NÉNI A VASAKBA...” KÉSŐ DÉLUTÁN BATTO- NYARA MENNI NEM NAGY ÖRÖM. A ruházati bolt kirakatában plakát, amely a mai áfész-részközgyűlésre invitál. A központ nagytermében tartják, az emeleten. Előttem öregasszony csoszog, fekete fejkendő alól pislog az idegenre. — A gyűlésre? — szólítom meg. — Oda — néz hátra és újra elindul fölfelé. — Város lett Battonya — próbálkozom újra. — Város, minek az? Ott csak robbantgatnak. Micsoda világ... Az ajtóban sor áll, valami íveket írnak alá és tombolajegyeket vásárolnak. A hátsó falon hatalmas tükör, a csillárokból sápadt fény hull a széksorokra. Az alkalmi kínálat gazdag. A tagok most jól járnak. 200 ezer forint értékű áru közül válogathatnak, és még 30 százalék engedményt is kapnak az árból. Van itt ruhanemű, mosószer, rádió, porszívó, Libero pelenka. Az asztalnál ketten ülnek. Major László- né, a szövetkezet elnöke köszönti a résztvevőket, megválasztják a jegyzőkönyv- vezetőt és a hitelesítőket. Majd Szabó Pálné az igazgatóság beszámolóját ismerteti. Elmondja: tavaly év elején a készleteik alacsonyak voltak, ez meg is látszott a hiányos áruellátáson. Főleg építőanyagokkal, tartós fogyasztási cikkekkel, bútorokkal nem tudtak mindig szolgálni. A jelentős áremelkedések hatására a lakossági fogyasztás is visszaesett. A nehézségek ellenére azonban tovább növelték a bevételt, hiszen a tavalyelőtti 300 millióval szemben az elmúlt évben 343 millió forint bevételre tettek szert. Különösen a kiskereskedelmi boltok tettek ki magukért. A legtöbb gond a kenyér, a. péksütemény, a tej és tejtermékek választékával, minőségével volt. Beszél a zöldség, a ruházat, a vasműszaki cikkek forgalmáról, arról, hogy a kiskereskedelmi és a vendéglátó-ipari üzletek nagy része jövedelemérdekeltségű formában, illetve szerződéses rendszerben dolgozik. A felvásárlás bevétele csaknem 19 százalékkal nőtt. És most jön az adu: — Tavaly ilyenkor a tagértekezleteken, a küldött- gyűlésen azt mondtuk, hogy 7.5 millió forint nyereséget szeretnénk elérni 1988-ban. Örömmel számolhatok be arról: tervünket túlszárnyaltuk, 9,5 millió forint nyereséget sikerült teljesíteni. Kéri a hallgatóságot, hogy mondják el véleményüket az eredményekről, és várják a javaslataikat is. Előttem, az első sorban középkorú ember izeg-mozog, gépelt papírt. lapozgat, írogat, majd elsőként szót kér. Dr. Magyar György, a helyi gimnázium tanára. így kezdi — írtam egy levelet az elnökasszonynak, nyolc pontban foglaltam össze a kérdéseimet. Nem kaptam választ. Kérem, hogy a levelet csatolják a jegyző- könyvhöz. Ugyanakkor kíváncsi lennék: miért nem tért ki ezekre a beszámoló? Majomé közelebb húzza a mikrofont: — Itt az alkalom. Kérdezzen, tanár úr! — Jó, akkor olvasom az első pontot. Miért számolta fel az áfész a cukrászüzemet? Hetente kétszer Tótkomlósról hozzák a süteményt, megkárosítva a tagságot és a fogyasztókat. Az elnöknő kész a válasz- szal: — A cukrászüzemet bezártuk. mert a vesztesége évente 300 ezer forint volt. Segítséget kértünk a Mészövtől, hogy nyereségessé tegyük a termelést, hiszen a berendezések elavultak, gőzben a négy dolgozóból hárman felmondtak. Szakmunkásokat pedig nem kaptunk. A cukrászsütemény nem azért drágább, mert Komlós- ról hozzák, hanem azért: felment az ára az alapanyagoknak. — Nincs itt senki a cukrászüzemből? — néz körül dr. Magyar. — Nincs. Én beszéltem velük és állították: az irodából beleszóltak, hogy mit hogyan csináljanak. Ha Tótkomlóson gazdaságos a gyártás, itt miért nem? Az ajtónál ülő. jegyzetelő fiatalasszony megkérdezi : — A tanár úrnak van-e szakvéleménye a cukrászüzem gazdaságosságáról? — Érdeklődtem a volt vezetőtől. Zömök asszony áll fel. — Nem a szövetkezet, hanem az üzem dolgozói mondtak fel... — Ne bántsuk a dolgozókat. Hagyjuk a meddő vitát — kiabál a szemüveges férfi. — Ügy van. úgy van — hangzik másfelől Is. Dr. Magyar nem hagyja magát: — Miért fizet a szövetkezet a termelőnek egy tojásért 1 forintot, amikor a városban 2,40-ért adják? A hiány pótlására pedig máshonnan hoznak drága tojást! Majomé csendet kér. — Ez szintén tavalyi ügy. Tudjuk, országosan olcsó volt a tojás — mondja. — Igaz, egy forintért vettük meg. de Pesten 2 forintot sem adtak érte. Egyébként télen hoztunk máshonnan tojást, pontosabban az orosházi baromfifeldolgozóból, amikor Battonyán hiány volt belőle, egyszerűen nem tojtak a tyúkok. — Nem fogadom el a választ! — ágál a tanár. — Különben abbahagyom, ha leszavaznak. De csak akkor! Az ősz, nyakkendős férfi ngm bírja cérnával: „ALFA”-AKCIÓ! Nyugatnémet háztartási eszközök előlegbefizetés nélküli előjegyzésre — 270 literes, energiatakarékos SIEMENS fagyasztóláda, fogy. ára : 27 300 Ft. — 15 literes „ELIN” mikrohullámú sütő, fogy. ára: 17 500 Ft. Az árut legkésőbb 1989. április 10-ig biztosítjuk. Cím: „ALFA” Villamossági Szaküzlet, Szeghalom, Béke u. 16—18. A megye takarékszövetkezetei a vásárláshoz hitelt biztosítanak. — Van a szövetkezetnek felügyelő bizottsága, vizsgálja ki a panaszt. Ne húzzuk az időt, hat órakor kezdődik a falugyűlés. — Ügy látszik, nálunk is divat lett a pluralizmus — szólal meg mellettem egy idős úr. — Negyven évig nem volt ilyesmi. Senkibe se fojtsuk belé a szót, a demokráciát. Nem szeretném, ha azt olvasnák az újságban, hogy Battonyán nem lehet nyíltan beszélni. A felszólalás' megteszi a hatást. A tagság elcsendesedik. Az elnökasszony biztatja a tanár urat, beszéljen csak, öntse ki a szívét-lelkét nyugodtan. — Hajlok a megegyezésre — szólal meg újra dr. Magyar György. — Csak arra válaszoljon az áfész-elnök. amire akar, a többit vizsgálja ki a felügyelő bizottság. A következőkre szeretnék feleletet kapni. Az áfész a primőrök piacán azt a jelszót hangoztatja, hogy le kell törni az árakat. Ugyanakkor a tagság költségén Szentesről hordják az árut, a helyi termelőktől pedig csak akkor veszik át a zöldárut, ha az előbbi elfogyott. Mit csinál a kereskedelmi osztály vezetője és a többi beosztott, mennyi a fizetésük és a jutalmuk, amikor a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű üzletek vezetői intéznek mindent? Miért iskolakezdéskor leltározott a papírbolt? Milyen szankciókat alkalmaz a szövetkezet elnöke az esetenként 100 ezer forintot is meghaladó könyvelési bírságok elkövetőivel szemben? Amennyiben semmit, milyen alapon lesi árgus szemekkel a részlegek dolgozóit, hogy indokot láthasson anyagi juttatásaik megrövidítéséhez? Végül, miért nincs az áfész-nek valamilyen termelő és feldolgozó tevékenysége? Major Lászlóné becsülettel állja a sarat, bár a hangján érződik kissé az idegesség. Mégis higgadtan beszél: — A primőröket valóban Szentesről hoztuk, mert olcsóbb, mint a battonyai termelőké. Tehát szó sincs megkárosításról. A kereskedelmi főosztályvezetőnek és beosztottjainak sok más elfoglaltsága van, nem ülnek a babérjaikon. Gondoljuk meg, 66 ezer forint a szövetkezetben az átlagkereset. — Nem a kérdésre válaszolt — ugrik fel a tanár úr — én a főnökök fizetésére vagyok kíváncsi! — Azok sincsenek túlfizetve — mondja az elnökasszony —. 7—14 ezer forint között mozog a bruttó keresetük havonta. De folytatom, ha megengedik. Ami a papírbolt leltározását illeti : igaza van, a jövőben egy héttel későbbre, szeptember utolsó napjaira tesz- szük az elszámolást. Persze, hogy figyelem a boltosokat, ez a kötelességem, ezért vagyok vezető. A 100 ezer forintos APEH-bírságot nem tartom katasztrofálisnak, sok vállalat, szövetkezet örülne, ha ennyivel megúszna egy pénzügyi ellenőrzést. A fejlesztésről nem mondtunk le, de elsődlegesnek tartjuk a minél jobb áruellátás megteremtését. Mindössze 2,8 millió forintunk maradt beruházásra, ezt el is viszi a II. kerületi élelmiszerbolt, amelynek az építéséhez nemsokára hozzákezdünk. Ebben az évben kapunk 1 milliót a tüzelőtelep felújítására, ehhez legalább ugyanennyit hozzáteszünk. Mintegy 50 millió forintra lenne szükség. de nincs! Vegyünk fel hitelt 20 százalékos kamatra? Az eladósodást nem vállalhatjuk. Volt itt veszteséges nutria- és sertéstelep. Ez az út nem járható. Élénk zaj. taps. Mások is szóhoz jutnak. Az idős néni a 3. számú boltra panaszkodik, ahol szerinte reggel 8—9 óra között már nem lehet kapni tejet és kenyeret. Erre kitör a glasznoszty, közbekiabálnak : — Tejet és kenyeret korán reggel kell vásárolni, különben is felírják előre az igényeket. Majomé nem ért egyet a megjegyzésekkel. — Ezekből a termékekből a nap minden szakában, nyitástól zárásig, kell lenni az üzletekben, a felírásos rendszer szabálytalan és nem is megoldás — hangsúlyozza. Üjabb taps. A festett hajú hölgy dicséri a szövetkezet munkáját, mindennel elégedett. A beszámolót, dr. Magyar György ellenszavazatával, elfogadják. Megkezdődik a tombolasorsolás. Az áfész-elnök megkönnyebbülve, kipirulva elismeri : — Ehhez a légkörhöz bizony hozzá kell szoknunk, itt Battonyán is! A tanár úr viszont továbbra sem elégedett. — Azt beszélik, hogy ön ultimátumot intézett az elnökasszonyhoz, és ebben a személyes sérelmei is benne vannak. — Igen. ha úgy tetszik, ultimátumként is felfogható az észrevételem. Azt tagadom, hogy személyes indítékok vezettek, hiszen a tagság és a lakosság érdekeit képviselem. — Igaz, hogy zöldségtermesztéssel is foglalkozik? — Van egy fóliasátram, paprikát, paradicsomot termesztek, nincs időm piacol- ni. Nézze, földrajzot tanítok a gimnáziumban, kistermelésből doktoráltam, konvítok valamelyest a szakmához. Nem mindenben győzött meg az elnökasszony. A véleményemet fenntartom. Várom az ellenőrzés eredményét. Nagy a nyüzsgés, a tolongás, a ricsaj. A szövetkezeti tagok turkálnak az áruk között, válogatnak, gurul a forint, mintha sok lenne belőle. Fülemben cseng a nóta: „Elment Lidi néni a vásárba. ..” Csuhaj. De hol van Lidi néni? Seres Sándor Bgrármenedzserklub alakult A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vezető- és Továbbképző Intézetének szervezésében Budapesten megalakult az Agrármenedzser Klub. Eddig 42 gazdaság a tagja. Azzal a céllal hozták létre, hogy lehetőséget teremtsenek a mezőgazdasági vezetők menedzseri készségeinek fejlesztésére, a gazdasági vezetők gondjainak feltárására, javaslatot tegyenek a feszültségek megoldására, és jelezzék a vezetők gondjait az agrárirányítás számára. A klub programjaival elősegíti, hogy a vezetők napra készen, és széles körűen tájékozottak legyenek a gazdaságpolitika időszerű kérdéseiről, és ismereteket szerezzenek a gazdálkodás külföldi gyakorlatáról. Az önkormányzati rendszerű klub nyitott fóruma lesz az agrárágazati vezetőknek, akik a programot saját igényeik szerint alakíthatják ki. A klub működését az egész országra kiterjesztik, 7 tagú vezetőségét úgy választották, hogy a vezetésben is érvényesüljön a megyékben dolgozó szakemberek képviselete.
