Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
NÉPÚJSÁG Mértékletesség még kél fáklyát kap a kezébe ... Márciusi műteremlátogatáson Máté István szobrászművésznél, Csongrádon A helyszín méltóságteljes, tiszteletet parancsoló, és a jelenkor szándéka, erkölcsi kényszere, hogy lerója kegyeletét a múlt. előtt, nem új keletű. A világosi fegyverletételként ismertté vált történelmi fejezet Gyulán zárult le. s az emberekben már az 1930-as évek közepétől él a vágy, hogy a magyar nemzet és a város történelmének e tragikus eseményéről megemlékezzenek. „Világosnál ugyanis — írja Kálin Dávid Hatvan év múltán című könyvében — a Görgey parancsnoksága alatt álló negyvenezer főnyi honvédseregnek csupán a legénysége — közembertől őrmesterig terjedő része — tette le a fegyvert. A tisztikar — tábornokoktól kezdve hadnagyokig — mindnyájan megtartották kardjukat. A tisztikart — mintegy ezernégyszázan voltak -r az oroszok Világostól Kisjenőig hozták. Ott a csapat kétfelé vált. Az egyik Nagyzerind és Illyén keresztül Sarkad felé, a másik pedig Kisjenő- től Székudvar, Nagypél és Gyulavarsánd felé menetelt és mindkét csapat augusztus 19-én érkezett Gyulára...” Helytörténeti munkákból, visszaemlékezésekből tudjuk. hogy az osztrákok — akik sérelmezték, hogy Görgey nem előttük, hanem az oroszok előtt tette le a fegyvert — azt akarták, hogy legalább a honvédtisztekkel ők járhassanak el. Erről azonban az oroszok hallani sem akartak. Végül a magyar honvédtisztek- — tábornokaikkal együtt — az orosz Anrep tábornok parancsára 1849. augusztus 23-án a vár előtt rakták le a fegyvert. Másnap, 24-én indították őket Aradra, ahová augusztus 25-én érkeztek meg. Idézzük még egyszer Kóhn Dávid sorait! „Az osztrákok Világos óta. különösen pedig Gyulán átszenvedett megszégyenítésük hatása alatt valóságos bru-. talitással vetették magukat a honvédtisztekre; .közülük azokat, akik előzőleg az osztrák hadseregben szolgáltak és onnan léptek át a magyar hadseregbe, egytől- egyig vasraverték és valamennyi honvédtisztet részint kocsikon, részint gyalog útnak indították Aradra, hol is azután valamennyit a várba bebörtönözték.. Gyula lakossága aho] tudott, segített. Szöktette, bújtatta a menekülőket, élelemmel, ruhaneművel látta el és sírva búcsúztatta a végzetes útra induló tiszteket. Az augusztusi és az októberi gyásznapok érthető módon mély nyomot hagytak az emberekben, s bár a tragikus események óta sok évtized telt el, a szemtanúk kihaltak, a hely szelleme túlélte az idők múlását. A helyszín és még valami : Knezicti tábornok kettétört kardja, ami ma is a gyulai múzeum féltve őrzött kincse. A szándék, hogy emléket kellene állítani, hol felerősödött, hol elhalványult. Száraz György A nagyszerű halál című drámájának 1974-es várszínházi bemutatója jelentős lépcsőfok volt az emlékműhöz vezető úton. A saját emlékmű mellett szólt az is, hogy Október fián nem lehetett minden esztendőben zökkenőmentesen Aradra eljutni kpszorúzni. Végül, három-négy évvel ezelőtt a városi tanács, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus pályázatot írt ki, amelyre 36 művésztől 40 pályamű érkezett. Zsűrizése, díjkiosztás következett, ám az emlékmű útjába újabb és újabb akadályok gördültek. Szerencsére akadtak olyanok, akik 'kitartottak; nem adták fel, a helyi társadalom is mozgolódott, kuratórium alakult, alapítványt hoztak létre, magán-, vállalati és perselyakciókból gyűlt és gyűlik a pénz, és megbízták a művészt. Egy régi álom végre valóra válik? 1989. március elseje. Esős napnak indult, de aztán elvonultak a felhők. A tavaszi szél és az erős napfény történelmi időkre emlékeztet. S valahogy mintha azok az idők járnának itt, Máté István csongrádi szobrász- művész műtermében is, a Tisza hullámtéri szőlőskertjeiben, ahol tavasszal a házakig feljön a víz ... Máté István Csongrádon született, de hódmezővásárhelyinek vallja magát. A szegedi Tömörkény István Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola után, 1970- től 1976-ig járt Budapesten a Képzőművészeti Főiskolára. Közterületi munkái, dísz- kútjai láthatóak Gyöngyösön. Zsombón, Csongrádon; Kőszegre és Szentesre is készül díszkút; portrék Bábolnán, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen, Csongrádon, Zánkán. A gyulai munka után egy 1945-ös emlékművet készít Tápéra, a háború -áldozatainak emlékére. Félkészen áll egy szegedi műve. 1983-ban részt.vett a Dan- te-biennálén, díjat kapott a pápától. „Azzal kezdődött egv jó sorozat” — mondja, s érzékelteti, az talán kicsit hozzájárult hazai hírnevéhez. „Bár a munkákat általában nem kapom — teszi gyorsan hozzá —, hanem pályázatokon nyerem, ami lényeges különbség. Van, aki megbízásokat kap, és van. aki nyeri a munkákat. Számomra ez utóbbi az értékesebb.” — A gyulai pályázat miért érdekelte? Mint újabb feladat, vagy látott benne valami mást is? — 1848-as emlékhelyet kért Gyula, s ez már önmagában izgalmas feladatnak ígérkezett. Főleg az vonzott, hogy nem emlékműre szólt a kiírás, hanem emlékhelyre, ami eleve tágabb gondolatiságot föltételez számomra, és a megszokott emlékműszobrászattól — gondoltam —, el lehet térni. A magyar történelem dicsőséges korszaka 1848, ami gyászosan végződött. Kérdezték tőlem, miért nincs a munkámban több derű, optimizmus, előremutatás. Sajnos, nem ért nagyszerű véget az a polgári demokratikus forradalom; tábornokokat és tiszteket végeztek ki. Ezért úgy éreztem, nem a dicső harcot kell elbeszélnem a szobrászat eszközeivel, hanem inkább szorongatóbb hangulatot kell ébresszen az emlékhely, olyan, amely meditativ gondolkodásra készteti az embereket... A polgári demokratikus forradalom fő erényei — Mértékletesség, Okosság, Bátorság és Igazságosság —, az allegorikus nőalakok a műteremben „várakoznak”. A A forradalom négy fő erénye közül az egyik: Okosság Igazságosság m UBSwr- » 9FN * „A munkákat általában nem nyerem” kapom, hanem pályázatokon további alakításokra, a végső formára, majd az emlékhely átadására várnak. türelmesen. Mintha csak éreznék', hogy jó kezekben vannak, sejtenék jelentőségük súlyát és valamit abból, amit úgy hívnak: maradandó. Igen, olyan büszke ez a négy alak. — Közérthető, realista alapon próbálom az egész szobrászatét felfogni — mondja Máté István. — Ügy érzem, erőszakosság lenne önmagámmal szemben is, ha nem azt csinálnám, amit szerintem érdemes csinálni... Hallgatom az alkotót, aki közérthetőségre törekszik,, tiszteletben tart történelmi tényeket és elfogadott művészi jelrendszert, nem kísérletezik öncélú, egyénieskedő megoldásokkal. Jó hallgatni, mert bár fiatal és művészember, ahogy mondani szokás: nagyon is. a valóság talaján jár. Örömmel újságolja, kollégáitól tudja, hogy a szűkös lehetőségek ellenére szinte minden megyében állítanak mostanában 48-as emlékművet; van, ahol többet is. A gyulai emlékhelyet augusztusban avatják, a honvédtisztek lefegyverzésének 140. évfordulóján. A régi álom vaióra válik. Kilenc plasztika és középen a fegyverhalom; a tervet megpróbálom odaképzelni, a vár elé. S egyelőre búcsúzom, Igazságosság, Okosság, Bátorság és Mérsékletesség! Miedzielsky Katalin Bátorság — a délelőtti napfényben Mértékletesség Fotó: Gál Edit
