Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-02 / 52. szám

Érdekérvényesítés vagy sztrájk Mezőhegyesen n kereskedők tűrték, ameddig tűrhették 13-a, „fekete hétfő”? A Mezőkovácsháza és Vi­déke ÁFÉSZ tevékenységi köréhez tartozó mezőhegyesi ABC kisáruház február 13- án reggel nem nyitott ki. Miért lett ez a nap fekete hétfő, és mi történt a zárt ajtók mögött? Bz ok az alacsony fizetés A tényekről a boltvezető és néhány dolgozó az aláb­biakat mondta el — Évekkel ezelőttre nyú­lik vissza a probléma. A bé­rek alacsony voltát jeleztük már munkahelyi tanácskozá­sokon a szakszervezeti bi­zalminál. pártfórumokon, egyszer írásos állásfoglalás is született a pártalapszer- vezetnél. Ezidáig nem tör­tént változás. Februárban a 12-i (pénteki) fizetésnapon arra az elhatározásra jutot­tunk. látva az alacsony ke­resetet —. hogy amennyiben a pénteki vagy szombati na­pon zárásig nem jön ki va­laki az áfész vezetőségéből a probléma meghallgatására, akkor nem nyitjuk ki az üz­letet. Pénteken a boltveze­tőnk telefonon beszólt Me- zőkovácsházára. de a szak­apparátus távolléte miatt a jelzést a vendéglátóipari osz­tályvezető vette. A hétvégé­ig nem jelentkezett senki. Hétfőn (még a szabadna- posakx is) bejöttünk dolgoz­ni — kivéve az szb-bizalmit — és behordtuk a tejet a kövesút mellől — mondja az egyik eladó. — Szóltunk a helyi intézőbizottság elnöké­nek. aki azonnal intézkedett. Ez körülbelül negyed 7-kor volt. Az áfésztől fi órakor jött ki az elnökhelyettes, a kereskedelmi főosztályvezető és a bérosztály képviselője. Nyolc óra után néhány perc­cel megérkezett a helyi párt- bizottságtól a titkár és a helyettes is, akik részt vet­tek a megbeszélésen, A bol­tot valamivel 9 előtt nyi­tottuk ki. Ígéretet kaptunk, hogy rendezik a fizetésünket és másnap 6 órára jöjjünk be, amikor személyenként köz­ük a változást — mondja a másik eladó. — Itt tudtuk meg, hogy egyébként is fo­lyamatban van bérrendezés. Ha ezt előre tudjuk, akkor nem kerül sor erre az ese­ményre. — Miért szánták el magu­kat a döntő lépésre? — Tudomásunk szerint a községben más boltok dol­gozói (még áfészes is) több alapbérért és jutalékért dol­goznak. Az áfész tavalyi ár­emelése miatt csökkent a forgalom, a vevők elpártol­tak. nehéz visszahódítani őket. a A forgalomcsökkenés kihat a jutalékunkra. Egv- re több szakképzett dolgo­zónk és végzett tanulónk vállal máshol munkát. A legfájóbb azonban a boríték. A legalacsonyabb fizetés 2662. a legmagasabb 4409 fo­rint volt! A vezetőhelvettes is csak 5409 forintot keres, pedig érettségizett szakmun­kás, 21 éves gvakorlatto], Hosvan lehet ebből megél­ni? — kérdezik szinte egv- szprre. — Egvébként másnap kaptunk egv keretösszeget. 13-7 P7,er forintot, de ebből n 17 dolgozó közül 10-nek a fizetését a minimálbérre is ki kellett egészíteni. — A megoldást egyedül a sztrájkban látták? — Hatáfozottan tiltako­zunk a megnevezés miatt, mert mi nem ilyen szán­dékkal kívántunk fellépni. Nem követelni akartunk, csak azt szerettük volna, hogy komolyan tárgyalhas­sunk a vezetéssel. Pillanat­nyilag nem találtunk más módot. Az esemény röviden eny- nyi. Ezt követően felkeres­Harisnyagyári telep Dobozon Nyártól egy műszakban? Doboz felnőtt, munkaképes lakóinak többsége ingá­zik, főleg Gyulán és Békéscsabán találtak munkahely­re. Hosszú ideig helyben csak a termelőszövetkezet nyújtott sokaknak munkalehetőséget. Érthetően örül­tek hát a doboziak — s elsősorban a lányok, asszo­nyok —, amikor húsz évvel ezelőtt a Budapesti Haris- nyagyár gyulai egysegének telepét létrehozták a köz­ségben. Az évek során előfordult, hogy 300 ember is dolgozott itt. jelenleg — a tavalyi évet is figyelembe véve — úgy tűnik, a létszám stabilizálódik, csaknem kétszázan vannak. 1989. március 2., csütörtök tüu trfl CcUa-C. Uy Pacsi Fickó nevű kutyám, „aki” immár az örök vadászmező­kön kergeti a macskákat, igen értelmes jószág volt. Mon­dogatta is gyakorta, ha van lélekvándorlás és úgy hozza a sors, hogy legközelebb ő lenne a gazdim, jól bánik majd velem. Nos, ez a Fickó sok mindenre kapható volt, kü­lönösen pacsit adott boldog buzgalommal. Sokat gondo­lok mostanság nagy busa fejére. Amikor például a ka­tasztrófa sújtotta vidékeken az eltűntek után kutatnak, szegény jó F'ickómhoz hasonlítom a mentő kutyák szép, okos pofáját. Csodálkozom ilyenkor, miért kell Svájcból és Franciaországból kérni még a különlegesen kiképzett négylábúakat is. Keleti kollégáik butábbak? Vagy olyan körökben mozognak, ahol nem ilyesmire tanítják őket? Mivel minden állatmcse lényegében emberekről szól, megosztottam aggályaimat egy, a napi politikában ná­lam járatosabb barátommal. Jó felé haladnak a dolgok, csak sose türelmetlenkedjünk — mondta az illető. Már az is óriási eredmény, ha nyugatról kérnek, és elfogad­nak segítséget, hiszen néhány éve még elképzelhetetlen lett volna ilyesmi. Katasztrófa, ahol mindenütt rend és jólét az úr? Főbenjáró bűn volt erről beszélni is. Amit elhallgatnak, az nincs! Emlékezzünk csak arra a cscr- robili tavaszra, milyen „sugárzó arccal” köszöntöttük a májust, és csak később derült ki, hogy nem csupán az áldott napocska pirította bőrünket. Mindössze azért, mert akkor még erősen munkáltak az évtizedek során becson­tosodott módszerek. S a veszély még mindig nem múlt cl! Aki egyszer megkóstolta a hatalom izét, könnyen bc- lcrészegcdik, s a kijózanodás sem megy fájdalom nélkül. Erők vannak még a „visszarendeződés” hívei kezében, (fgy nevezik, finoman szólva, aki képtelen elfogadni az új idők változásait.) Mondj el naponta cgy-cgy imádsá­got — tanácsolta barátom —, hogy haladjon tovább ez a viharos sebességre gyorsult fejlődés, mert van rá esély, hogy cifra világ köszöntsön ránk. Félelmetes lehetőség! Sose tudtam megérteni a diktatúra logikáját. Van ilyen egyáltalán? Hogyan képes a hatalomra jutott kisebbség milliók sokaságát félelemben tartani, s közben hirdetni álnokul a szabadságot, jólétet? Néhány éve, még a „brezsnyevi pangás” idején., I.cningrádban meghökken­tett egy utcai látvány. Cukrászda előtt fiatalok hosszú sora várakozott, hogy bejusson, s a csöndesen álldogálók mellett egy szúrós tekintetű rendőr vizslatta a vendége­ket. De hiszen itt a komszomolistákat és nem a rendet őrzi a „közeg” — álmélkodtam. Sokan lehetnek közöt­tük, akiknek nagyapja I.cnin puskás emberei közé tarto­zott. Szüleik végigszenvedték, -éhezték az újjáépítés éve­it, apjuk talán a nagy honvédő háború hőse, s a fiatalok is dolgoznak, tanulnak, ök a rendszer. Miért, hogy észre sem veszik a megaláztatásukat? Ennyire természetes szá­mukra? Akkor éreztem meg, ott a Néva partján, hazai tájainkra gondolva, hogy ha jó változásra várunk, innen kell jönnie. Azóta ismét megszólalt az Auróra ágyúja. Mi pedig — kísérleti ország — nézzük figyelmesen, mi­lyen a széljárás, és közben fülünk sajog a szélkakasok kukorékolásától, s a betonkemény koponyákból ki)<op- panó frázisoktól. Lesz ebből egyszer tiszta harmónia? Nehéz, nagyon nehéz. Mert most kellene úgy nekifogni sorsunk irányításának, amilyenre ritkán volt példa tör­ténelmünkben. Sajnos, arra több a recept, hogy olyan nyomor nem lehet, amikor ne futná korbácsra, kardlap­ra, gumibotra. És a föld se lehet annyira szikkadt, hogy a barikádra elég köveket ki ne lehetne kaparni a rögök közül. Isten óvjon, hogy a gumibotok nekilendüljenek, s kő pattogjon elkeseredett tömegek kezéből. Szólaljon in­kább József Attila fohásza: „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet...” Szcnt-Györgyi Albert professzor mondta, öniróniával, hogy a fiataloké a jövő, tőle már ne várjanak új dolgo­kat. „üreg kutyát már nem lehet új trükkökre megtaní­tani.” Valóban. De mi, hulló fogú, jobb sorsra érdemes emberek, szívesen látnánk — és el is várjuk! —, hogy az ifjabb idomárok megtanítsák a póráz végén levő derék szolgáikat, legalább egy pacsira. Andód.v Tibor Több gyertya Mosonmagyaróvárról A hét elején jártunk a te­lepen az egyik reggel. Csu­pán az adminisztratív dol­gozókat találtuk a helyükön, a gépek némák, a munkások otthon voltak. Három napra álltak le, munka híján. Mint Székely Árpádtól, a telep ve­zetőjétől megtudtuk, kény­szerhelyzet ez. Nem kaptak elegendő összevarrni való harisnyát a gyulai gyártól, akik — elsősorban — fonal­hiány miatt nem tudtak szál­lítani. Hogy mi legyen a ki­eső három munkanappal? — ezt gyűlésen döntötték el. A különböző lehetőségek közül a dolgozók többsége a mun­kanapáthelyezés mellett voksolt. Nyilvánvalóan, miként másutt, Dobozon sem örül­nek az ilyenfajta kényszer- szünetnek. Igv van ezzel Fazekas Zoltánné is, aki 1971 óta van a telepen. — Korábban a Csabai Sző­nyegszövőben dolgoztam — mondja —. szintén két mű­szakban. Körülbelül akkori­ban ugyanannyit megkeres­tem itt is. így hát, ahogy le­hetőség volt rá. idejöttem. Fazekasné havonta átlag 5500 forintot keres, bízik benne, hogy lesz ez még több is, s nem kell máskor kényszerszünetet tartani, fo­lyamatos lesz az anyagellá­tás. Itt, a telepen lett szak­munkás, s néhány napia egy új Yamato összevarró géppel ismerkedik, dolgozik. Ügy érzi, ha megismeri a gép minden csínját-bínját, akkor ezzel nagvobb teljesítmény­re lesz képes, mint a koráb­bival. — Sajnos, minden év ele­jén előfordul hasonló eset — ezt már Deme Gábor mű­szakvezető mondja. — En­nek egyrészt a fonalhiány az oka, de az is, véleményem szerint, hogy a különböző cégek általában késve kül­dik megrendeléseiket. A műszakvezető szintén 1971 óta dolgozik a telepen: — Hát igen, a bérekkel mindig bajunk volt. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a gyárainkban nagyobb az átlagkereset. Sokat harcol­tunk ez ügyben, minden le­hetséges fórumon felszólal­tunk. Talán ennek is az eredménye: tavaly 8-12 szá­zalékos béremelés volt. Gon­dunk volt az is, hogy az utóbbi években szinte min­dig más volt a telep vezető­je, s ez nehezítette a folya­matos munkát. Most, úgy tűk az áfész-központban Csáti János elnököt és meg­kérdeztük, milyen intézke­dés történt 10 százalék béremelés — Tudjuk, hogy sajnos, a kereskedelemben alacsonyak a bérek. Tavalyelőtt 18,5, tavaly 13 százalék átlagbér­növekedés volt a szövetke­zetnél. Ennyit bírt el a gaz­dálkodás. Az általános prob­lémában a mezőhegyesi is benne foglaltatik, de nem gondoltuk, hogy ennyire éle­sen. Én utólag vettem tu­domást arról, hogy 13-án betelefonáltak, de nem ille­tékessel beszéltek, így nem történt azonnali intézkedés. Értesülésem szerint a tele­fonhívásra a válasz ha be­jönnek az illetékesek, utá­nanéznek és intézkednek. Egvébként ezt megelőzően, február 6-án volt vezetői megbeszélés, ahol erre az évre 10 százalékos béreme­lést határoztunk meg. A szö­vetkezetnél 200 munkahely van. a megbeszélés után nem jutott el mindenhova azonnal az értesítés. Az eset során az elnökhelyettesünk a helyszínen közölte a bér­emelést és másnap számok­ban is megmondták az ősz- szeget. Azt is meghatároz­tuk. hogy 1989-től a mini­mális kereset 4000 forintnál kevesebb nem lehet. Ezt fo- Ivamatosan hajtjuk végre. Ogv gondoltuk, a 10 száza­lékból ötöt azonnal teljesít- ménvkövetelmény nélkül mindenki megkap, a másik ötöt pedig évközben teljesít­ményarányosan. Egvébként mindez a szövetkezetnek 15 millió forintos költségnöve­kedést jelent. — Mi a véleménye az ese­ményről? — Természetesnek veszem a dolgozók kérését, de a látjuk, ez a kérdés megfele­lően rendeződött. A dobozi telepen krepp, akril és pamut alapanyagú, úgynevezett durva harisnya­nadrágok — gyerek-, női és férfiméretekben — konfek­cionálása a fő profil jelen­leg. A terv erre az évre 4,5 millió darab, ez naponta 1756 tucat elkészítését jelen­ti. Gépparkjuk nem nevez­hető korszerűnek, 10-20 éves gépekkel dolgoznak. Nemrég három új Yamato összevar­ró gép érkezett, melyekből még hatot várnak. Szó van arról is, hogy 8-10 darab Textima fedőzőgépet kap­nak. Az itt végzett munkáknak minőségi mutatója igen jó; 97 százalékos. A dolgozók át­lagbére ez év januárjában 4900 forint volt. Ezen belül azonban nagy a szóródás, hi­szen — teljesítménytől füg­gően — akár 6800, de 3000 forint is lehet a borítékok­ban ... Mindezt Székely Árpádtól tudjuk, aki tavaly májustól a telep vezetője. Tőle érdek­lődtünk a tervek felől is: — A dolgozók közérzete szempontjából sokat jelen­tett tavaly a délutáni pótlék, az ebédjükhöz való napi 12 forintos hozzájárulás beve­zetése, valamint a .darabbér­rendezés. Tudjuk, hogy fe­szültségek most is vannak, s szeretnénk tovább javítani a helyzetükön. — A tervek szerint az idén nyáron egy műszakra állunk át, gazdaságossági szempon­tok indokolják ezt. Ennek persze az a feltétele, hogy megfelelő mennyiségű, s többnyire korszerű gépet kapjunk. Ugyancsak felme­rült annak a lehetősége is, hogy a későbbiekben önel­számoló egységként működ­jünk. Sok előnye volna szá­munkra, jobban meg tud­nánk mérni magunkat, nap­ra készen láthatnánk ered­ményeinket, hiányosságain­kat. Pénzes Ferenc módszert nem tartom fair­nek. Nem szándékozunk semmilyen szankciót tenni, viszont dolgozóinkat tovább­ra is a jobb munkára ser­kentjük. fl párttitkár véleménye A mezőhegyesi pártbizott­ságon felkerestük dr. Szabó István titkárt, és megkér­deztük, hogyan foglaltak ál­lást az eset kapcsán? — A mai gazdasági szituá­cióban nem helyes módszer a sztrájk, nem felel meg an­nak a követelménynek, amit a gazdasági életünk állít elénk. Azonban, ha adott kollektívának nincs más esz­köz a kezében, akkor az ott dolgozó párttagok se mond­hatnak nemet — ez az ál­láspont még a pénteki na­pon összehívott rendkívüli pártalapszervezeti gyűlésen és az azt követő rendkívüli pártbizottsági ülésen szüle­tett meg. Jó lett volna — ami egyébként a párttagok erkölcsi kötelessége lenne—, ha a pb-t időben tájékoztat­ják. hogy mire készülnek. Segíthettünk volna, olyan eszközzel, hogy egyezségre jussunk a vezetéssel. A ki­sugárzása másokra káros le­het. — Tájékoztatták-e az eset­ről nyíltan a többi pártalap- szervezetet, és 'a lakosságot? — Igen. a községben levő más alapszervezeteket őszin­tén informáltuk az ese­ményről. és a tanácsülésen, a szakszervezeti üléseken is ismertettük a tényeket. A hozzászólók többsége szoli­daritást vállalt az ABC dol­gozóinak szándékával, de a módszert nem tartották he­lyesnek. Pártbizottságunk semmilyen módon nem ért­het egyet a kikényszerített intézkedésekkel. Halasi Mária Különleges gazdasági övezet Sopron környékén, illetve a jugoszláv határ közelében különleges gazdasági öveze­tet hoznak létre — adta hí­rül nemrég a sajtó. Mit mon­danak erről a jogszabályok? — ezt kérdezte dr. Burján Lászlótól, az ÉLTE adjunk­tusától az MTI munkatársa. — Tudomásom szerint a különleges gazdasági öveze­tekről eddig nem készült jogszabály hazánkban. Van­nak viszont előírások a vám­szabad területekről. A ket­tő azonban nem ugyanaz, bár úgy tűnik, hogy a min­dennapi szóhasználatban összekeverednek ezek a fo­galmak. A vámszabad terü­letnek meghatározott felté­telei vannak, így például a környezetüktől jól el kell különíteni őket. Ilyen pél­dául a csepeli szabadkikötő. De akár egy épületet is le­het ilyen célra elkülöníteni. Az e területeken működő cégek, társulások vám- és devizajogi szempontból kül­földinek tekintendők. Tehát nem vonatkoznak rájuk azok a kötöttségek, amelyek a hazai vállalatokra. — Ügy vélem, a különle­ges gazdasági övezet ennél többet jelent majd. Dehogy mennyiben, nem tudom pon­tosan, hiszen a gazdasági társaságokról, valamint a külföldiek befektetéseiről szóló, nemrég megalkotott törvények például már le­hetővé teszik akár száz szá­zalékosan külföldi tulajdon­ban levő vállalatok alapítá­sát is hazánkban. Megnégyszerezi gyertya­üzemének gyártókapacitását az idén a Mosonmagyaróvá­ri Flexum Kommunális Vállalat. A jelenleg 17 mil­lió forintos termelési érté­ket előállító üzemben rövi­desen munkába állítanak egy NSZK-gyártmányú gép­sort, amely évente 55—60 millió forint értékű gyertya előállítására lesz alkalmas. A berendezéseket kölcsön- bérletbe veszik, árát a gyertyaexport nettó deviza­hozamából 6 év alatt térí­tik vissza. Békéscsabán a Kazinczy u. 5. szám alól a Bartók Béla út 42. szám alá AZ UNIVF.RZÁL 48 1. SZAMÜ, HÁZTARTÁSI ÉS VEGYI ÁRUT értékesítő raktártelepe. Az új helyen jobb vásárlási lehetőségekkel, szélesebb választékkal várjuk, úgy A KÖZÜLIETEK.KT. IPARI FELHASZNÁLÓKAT, MINT A LAKOSSÁGOT. — Hagyományos festékek, alapozók, ecsetek. — Külső homlokzatfestékek. — Külső-belső diszperziós festékek. — Háztartási vegyi áruk. Kis és nagy tételben beszerezhetők: hétfőtől csütörtökig 7.30—l(i.30-ig. pénteken: 7.30—16 óráig. (Szombaton zárva.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom