Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS H MEGYEI THNACS LAPJA 1989. MÁRCIUS 1.. SZERDA Ara: 4,30 forint XUV. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM Mai számunkból: Négy év vérben és vasban (2. oldal) Menedzseriskola Békéscsabán (4. oldal) Sorkatona volt - sorkatona lesz > (4. oldal) Bombariadó az Orient expresszen (5. oldal) „Jöjj el, napfény!” (8. oldal) Független a bundaügytől (8. oldal) Április 29-én megyei pártértekezlet A viták és a levél tapasztalatai — Személyes információk a taggyűlésekről — A résztvevők 83 százaléka igennel voksolt — Elfogadták a pártértekezlet napirendjét — Személyi kérdésekben is döntött tegnap a megyei pártbizottság Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága — Kiss Sándor megyei titkár elnökletével — tegnap ülést tartott. A testület elsőként meghallgatta Szabó Miklós első titkár tájékoztatóját az MSZMP Központi Bizottsága februári üléseiről, majd a megyei pártbizottság múlt év decem­ber 19-i döntése alapján lefolytatott alapszervezeti vi­tákról, azok tapasztalatairól szóló tájékoztatót vitatta meg. A különfélék között a megyei pártbizottság stá­tusz - és bérgazdálkodásának elveire vonatkozó javasla­tok, valamint személyi kérdések szerepeltek. Az ülésen részt vett Domonkos László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. Ülést tartott a Politikai Bizottság Február 28-án, kedden ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület március 7-ére összehívta a Központi Bizottság ülését. A Politikai Bizottság megvitatta az MSZMP cselekvési programjának tervezetét. Megállapította, hogy hazánk tör­ténelmi fordulóponthoz érkezett. A felemelkedés és a vál­ságból való kitörés érdekében társadalmunkban megegye­zésen alapuló új nemzeti összefogásra van szükség. Az MSZMP az emberi lét kiteljesedését, az esélyek egyenlősé­gét, a nemzet gazdagodását kívánja elérni. A Politikai Bizottság a tervezetben javasolja, hogy az MSZMP a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás értéke­it képviselő programpártként készüljön a soron következő választásokra. A párt, jellegének megfelelően, jövőjét a re­formkommunista és az erősödő szociáldemokrata szellemi­ség ötvözése határozza meg. Célja a demokratikus szocia­lizmus megvalósítása. A testület úgy döntött, hogy a prog­ramtervezetet a Központi Bizottság soron következő ülése elé terjeszti. A Politikai Bizottság megtárgyalta a Magyar Néphadse­reg helyzetéről és hosszú távú fejlesztésének feladatairól szóló jelentést. A főbb elvi-politikai kérdésekben állást fog­lalt, és javasolja a Központi Bizottságnak, hogy 1989 máso­dik felében tűzze napirendjére a párt honvédelmi politi­káját. A testület előtt szerepelt a határőrség helyzetéről és a határőrizet hosszú távú feladatairól készített előterjesztés is. Megállapította, hogy a határőrség személyi állománya fele­lősségteljes, eredményes munkát végez. A Politikai Bizott­ság hazánk államhatárának megbízható őrizetét, a határ- forgalom gyors, kultúrált és biztonságos ellenőrzését a jö­vőben is kiemelt fontosságúnak tartja. Kezdeményezi, hogy a kormány tekintse át a határőrség munkájának korszerű­sítésével, a változó politikai, társadalmi feltételekhez iga­zodó határőrizet kialakításával összefüggő feladatokat. A Politikai Bizottság meghallgatta és jóváhagyta Grósz Károly tájékoztatását a február 15-ei prágai munikalátoga- tásáról. Megállapította, hogy az MSZMP főtitkárának Milos Jakessel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkárával folytatott megbeszélése hozzájá­rult a pártjaink közötti bizalom erősítéséhez, egymás hely­zetének pontosabb megismeréséhez. Eredményesen segítette elő a politikai és a gazdasági együttműködés új lehetőségei­nek feltárását. A testület ugyancsak jóváhagyólag tudomásul vette az MSZMP főtitkárának tájékoztatását Sztipe Suvarral, a Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnöksége elnökével február 27-én tartott határ menti baráti munkatalálkozó­ról. A tárgyalás megmutatta, hogy az MSZMP és a JKSZ következetesen folytatja a megkezdett reformokat, kölcsö­nös az érdeklődés egymás tapasztalatai iránt. A Politikai Bizottság megelégedéssel szólt arról, hogy mindkét testvérpárt vezetőivel konstruktív szellemben vi­tattuk meg az országainkban élő nemzetiségiek helyzetét. Készséget tapasztaltunk a korszerű nemzetiségi politika to­vábbfejlesztésére, a Csehszlovákiában és Jugoszláviában élő magyarok nemzetiségi arculata megőrzésének és kulturális fejlődésének elősegítésére. A Politikai Bizottság — egyebek között — hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben döntött, illetve foglalt állást. Javult a táppénzes helyzet Mint ismert, a megyei pártbizottság 1988. december 19-i ülésén úgy határozott, hogy a megyei pártértekez­let összehívása ügyében kér­jék ki a párttagság vélemé­nyét, s egyben tájékoztatják a legutóbbi megyei pártér­tekezlet óta végzett munká­Tisztelt Pártbizottság! Kedves Elvtársnők, Elv- társak! Pártbizottságunk az 1988- as májusi pártértekezletet követően július 7-én, az or­szágban az elsők között fo­galmazta meg saját tenni­valóit és hozzákezdett azok megvalósításához. Ez nem jelentett teljes fordulatot az 1985-ös, a megyei pártérte­kezleten kifejezésre juttatott szándékokhoz viszonyítva. Mindannyian jól ismerjük, hogy az akkor meghatáro­zott feladataink és azok kö­vetkezetes képviselete az or­szágos szerveknél segített bennünket ahhoz, hogy a megye lemaradottságát eíis- ”mertetve kedvezőbb fejlesz­tési lehetőségeket kapjunk erre az ötéves tervidőszakra (három másik megyével együtt), mint a többi me­gyék. Sok, ma is meglevő feladat már akkor is ismert volt, a megyei pártbizottság tervszerűen vállalta az azok megvalósítására irányuló küzdelmet. A májusi pártértekezlet utáni helyzet azonban sok­ban más volt és lett a ko­rábbiakhoz képest, így a feladatok kimunkálása is­mételten felvetődött, azaz, felül kellett vizsgálnunk, ki kellett egészítenünk az 1985- ben meghatározottakat. A gyors, a határozott cselek­vésen volt a hangsúly, az elhatározások formai meg­közelítése ekkor még fel sem merült, nem jött szóba a megyei pártértekezlet ösz- szehívásának a kérdése. ról. Ez a pártalapszerveze- tekhez intézett levél formá­jában megtörtént, melyet januárban és februárban taggyűléseken vitattak meg. Ennek tapasztalatairól tar­tott tájékoztatót Szabó Mik­lós. Sajnos, a pártbizottság ha­tározatainak megismerésére, megismertetésére nem for­dítottunk kellő figyelmet, a beindult és egyre dinamiku­sabb munkában is elsősor­ban a párt belső életével kapcsolatos feladatokra össz­pontosítottunk. Eközben or­szágosan felerősödött egy olyan vélemény, amely — nem egészen szerencsés mó­don — a korszerű magatar­tást, a reform gondolatának elfogadottságát a pártérte­kezleten mérte. így a mi pártbizottságunk is, minden előzetes és helyes igyekeze­te ellenére egyre kedvezőt­lenebb helyzetbe került — és felvetődött több alkalom­mal is a megyei pártérte­kezlet gondolata. A testület, amely a folyó munkát maga jól ismerte, érthetően hatá­rozott úgy. hogy nem tartja szükségesnek a pártértekez­let összehívását. Tehette ezt annál is inkább, mert mun­kájáról az őszi hónapokban mind szélesebb és alaposabb nyilvánossággal' tudomást szerezhettek mind a párt­tagok, mind a lakosság. A fokozatosan változó, romló közhangulat, néhány pártalapszervezet, majd párt­értekezlet határozatilag meg­fogalmazott kérésére, a me­gyei pártbizottság december 19-i ülésén arról döntött, hogy forduljunk a megye párttagságához. A felhatal­mazás úgy szólt — 43 fő tá­mogatásával —, hogy ne csak arról kérdezzük meg a megye párttagságát, kell-e pártértekezlet vagy nem, ha­nem arról is, hogyan véleke­dik a megyei pártbizottság munkájáról, az 1985-ös párt- étrekezlet óta eltelt időszak­ról, a fejlettebb területek­hez történő felzárkózásról, a pártbizottság és a párttagság viszonyáról. Jelenthetem, hogy a mun­kát elvégeztük, és nagyon gazdag, sokrétű tapasztalat­ról adhatunk számot. A vé­lemények teljes mélységű számba vétele úgy gondo­lom, nem a mai ülésünk fel­adata, hanem az összehívan­dó megyei pártértekezleté. A vita csomópontjairól azonban már most is feltét­lenül érdemes szólni. Mit is üzen tehát nekünk a me­gye párttagsága a jelenlegi politikai helyzetről, a párt állapotáról, hogyan véleke­dik a mi munkánkról és mi­lyen fő szempontokat jelölt meg a cselekvés irányaként? A tagság üzenetében a leg­jellemzőbb elem a kritika, esetenként a szélsőséges el­marasztalás, szinte minden kérdésben, másrészt volt vé­leménye közös dolgainkról, és kedvezően fogadta, hogy erre támaszkodva akarjuk munkánkat végezni a jövő­ben. A „levél” fogadtatása is szélsőségekkel terhelten kri­tikus volt, magán hordozta azokat a társadalmi állapo­tokat, azt a közhangulatot, amely erre az időre kiala­kult. így, bár a „levél” a megye előtt álló feladatok­ra, közvetlen környezetünk elemzésére igyekezett a párt­tagság figyeimét fordítani, mégis jelentős teret kapott az országos helyzet megíté­lése, a társadalom egészének problémái. A vita párbeszéd volt. A megyei pártbizottság beszél­getése, véleménycseréje a párttagsággal. A taggyűlések látogatására felkért megyei testületi tagok, az aktívák és az apparátus 455 taggyűlésén történő részvételre vállal­koztak, ebből az apparátus 213 taggyűlésen vett részt, így a taggyűlések közel fe­léről személyes informáci­ónk van. Válaszolhattunk a felvetődő kérdésekre, érvel­hettünk tetteink mellett, szembekerülhettünk gyen­geségeinkkel. Ez utóbbiak közül néhány- nyal most is feltétlenül fog­lalkozni kell: talán a legfon­tosabb, hogy a,megyei párt- bizottság utóbbi üléseinek nyilvánossága ellenére sem eléggé ismert az általunk végzett munka, így a megye társadalmi-politikai közéle­téről csupán néhány, a szen­záció erejével rendelkező hír, leginkább negatív jelen­ségek, mint például a bun­daügy, ismert és számon tar­tott. Jellemzője a beszélgetés­nek, hogy a résztvevők nem tudtak kellően konkrétan megyeiek lenni, a különböző irányítási szintek feladatai összemosódtak, sok általá­nossággal terheltek. A ma­guk területén meglévő fel­adatok számba vételekor, azok megoldási lehetőségeit máshol, leginkább maga­sabb szinteken keresik, s a felelősséget is ott próbál­ják tetten érni. Tapasztalha­tó általános vezetőellenes­ség, ugyanakkor a saját, he­lyi vezetőiket leginkább jó­nak tartják, akik nem tehet­nek a helyi gondokról. Eb­ből táplálkozik a különböző szintű vezetéssel szembeni elmarasztalás, vádaskodás, így a megyei szintű vezetés általában való bírálata is. Személyhez kötött bírálatot viszonylag kevés helyen mondtak. Inkább az volt a jellemző, hogy személyesen nem ismerik eléggé a me­gyei szintű vezetőket. Szinte mirtöenütt megfogalmazó­dott az az igény, hogy gyak­rabban találkozhassanak ve­lünk. Azt is meg kell je­gyezni, hogy gyakran csak a tisztségviselőket értik a ve­zetők alatt. Ez egyben olyan kritikát is jelent számunkra, hogy a testületi tagsággal járó képviseletek során egyénileg nagyobb aktivi­tással és meggyőzéssel kell a testületet mindannyiunknak képviselnie. A megyei pártbizottság azon szándékát, hogy a kü­lönböző szintű pártszervek­kel és szervezetekkel kap­csolatát, együttműködését szorosabbá tegye, minden he­lyen nagy egyetértéssel fo­gadták. Kifejezésre jutott, hogy az alapszervezetek, bár igénylik az önállóságot ma­guk is, még nem tudnak kel­lően élni vele, a jelenlegi önállóságot magukrahagyott- ságként élik át. Ebből adó­dik számunkra olyan feladat, hogy miközben magunk is gyakoroljuk az önálló, saját lábon való járást, eközben segítenünk kell a pártalap- szervezeteket az önállóvá vá­lás folyamatában. A megye helyzetének, fej­lődési dinamikájának meg­ítélése széles körű vitát vál­tott ki. Azt senki nem von­ta kétségbe, hogy a közölt tények igazak, mégis sokan úgy vélték, hogy egyoldalú­an kedvező képet adtunk a folyamatról. Mi magunk sem számoltunk kellően an­nak következménvével, hogy egy levél lehetőségei pusztán terjedelmi okokból sem nyújtanak kellő lehető­séget egy teljes kép kialakí­tásához. Sokan a néhány példaértékű tényt úgy fog­ták fel, mint valamennyi (Folytatás a 3. oldalon) Tegnap, kedden Békés­csabán ülésezett a Békés Megyei Társadalombiztosítá­si Tanács. Elsőként Bjelik Jánosné, a megyei társada­lombiztosítási igazgatóság gazdasági igazgatóhelyettese tartott tájékoztatót a társa­dalombiztosítás finanszíro­zási rendszerének korszerű­sítéséről, a központi költ­ségvetésről történő leválasz­tásáról. Ezután a segélyezé­si és a kivételes nyugdíj­megállapítási szakbizottság tevékenységéről számoltak be a bizottságok vezetői. Vé­gül a megye táppénzes hely­zetének alakulásáról beszélt dr. Varga Imre, az MTT el­nöke. (Ezt a témát tárgyalja március 27-én a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága.) A megyei táppénzes hely­zet alakulásában az elmúlt években jelentős javulás ta­pasztalható. Ebben fontos szerepet játszik az egész­ségügyi szervek folyamatos' megelőző munkája, valamint a körültekintő ellenőrző te­vékenység. Az elmúlt évben, így az összes táppénzre jo­gosultaknak csupán 5,1 szá­zaléka volt táppénzen, s ez­zel az adattal országosan a legjobb helyre került Békés megye. G. K. Dobozi hét a BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG-ban Szanazugot két esztendeje nyilvánították üdülőhellyé. Előtte két évtizeden át fáradoztak az illetékesek azon: valóban kellemesen, kényelemtől, tisztaságtól övezve pi­henjenek az ide látogatók. Mára sikerült elérni, hogy a kereslet és a kínálat nagyjából egyensúlyba kerüljön, ám elégedettségről szó sincs. A helyiek most is azon gondol­kodnak, milyen módon tehetnék még vonzóbbá az üdü­lőt. Az idén a kulturált szórakozás mind teljesebb felté­teleit igyekeznek megteremteni, s egy kempingtábor lét­rehozásán is gondolkodnak. A témát munkatársunk kissé nosztalgikus hangulatban tárja olvasóink elé lapunk 5. oldalán. Szabó Miklós tájékoztatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom