Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-09 / 34. szám

NÉPÚJSÁG 1989. február 9., csütörtök SZOT-megoldás Szálloda az üdülőben Nem a kenyér drága, a búza olcsó (Folytatás az 1. oldalról) — Békés megyében termelik a legtöbb gabonát. Ezért itt a szövetkezetek gazda­sági stabilitása nem kis mértékben függ a gabonaágazat jövedelmezőségétől. Ennek ellenére az előbb említett országos vitában a hangjukat sem hallatták. A Viharsarok­ban elégedettek a gabonatermelők? — kérdeztük Csukás Gyulát, a Békés Me­gyei' Tsz-szövetség titkárhelyettesét. — Természetesen egyetértünk a kilenc dunántúli megye tsz-szövetségének jcigos igényével. Sőt, mi is konzultáltunk a kez­deményező székesfehérvári szövetséggel arról, milyen módszerekkel lehetne ered­ményes tárgyalást folytatni a helyi gabo­naforgalmi vállalatokkal. — Akkor mégis mi az oka, hogy nem csatlakoztak a többi szövetséghez? — Mert tárgyalásaink a Békés Megyei Gabonaforgalmi Vállalattal eredményesek voltak. Ugyanis a megyei • GMV önálló döntése alapján, s nyilván saját jövedel­me terhére vállalta, hogy a takarmány- gabona árát 10 százalékkal emeli, a felvá­sárlási és exportár különbözetét pedig ez évben 50-50 százalékban megosztja a szö­vetkezetekkel. —• Ennyire belátó lenne a békéscsabai GMV, ellentétben a többi megye vállala­tával, avagy önök bizonyultak rugalma­sabb tárgyalópartnernek? — Én úgy gondolom, előnyünkre vált, hogy a Békés Megyei GMV igazgatója korábban termelő üzemben dolgozott, s a szövetkezetek gondjai nyilván közelebb állnak hozzá. Ugyanakkor gabonatermesz­tő megye lévén, ők forgalmazzák a leg­több gabonát, több a nyereségük, van mi­ből osztozkodni. — Ha jól értem, akkor öltök most va­lamennyi követelésüket érvényesíteni tud­ták. — Nem egészen. Sajnos az étkezési bú­za ára 5 százalékos emelésében nem tud­tunk megegyezni. Ennek azonban alapve­tő oka a Gabona Tröszt monopol helyzete. Hiszen ma még nem dönthetnek a fel­vásárló vállalatok saját akaratuk sze­rint. Nem értek egyet Laczfi Dániel Tv-hír- adóban elhangzott „fenyegetésével" sem, miszerint a gabonaár ötszázalékos emelé­se szükségszerűen növelné a keverék­takarmány és a kenyér árát. Mert senki előtt nem titok, hogy a januárban kiadott keveréktakarmány-árakbá már eleve be­épül a szemestermény-centrumár plusz 10 százaléka. Tehát a tröszt a vásárlókkal szemben érvényesítette a többletárat. Ve­lünk, termelőkkel szemben miért ódzko­dik osztozkodni? Hiszen az étkezési búza 5 százalékos növelése, vagyis a kilogram­monkénti 4 forintos többletköltség messze elmarad a 12-13 forintos kilónkénti ke­nyérár átlagától. A magas árrés nyere­ségtartalma elegendő fedezetet nyújthat a többletköltségek kigazdálkodásához. — Tehát a Békés Megyei Teszöv véle­ménye szerint a gabona árához képest a kenyér ára magas? — Az ötszázalékos áremeléssel még kö­zel sem oldjuk meg a gabonaágazat jöve­delmezőségét. Ugyanis a jelenlegi árarány; talanságokat csak jelentős árrendezés szüntethetné meg. Természetesen ez már kihatással lenne a fogyasztói árakra is, amelyet csak úgy szabad , végrehajtani, hogy célszerű bér-, illetve jövedelemkom­penzáció kövesse. A gabonatermelés jöve­delmezőségét tehát a fogyasztói árakig be­zárólag szükséges rendezni. Mert ma a világpiacon a búza ára 700 forint körül alakul mázsánként. A hazai felvásárlási ár pedig ennek csak a 60 százaléka. Gabonaexportból 30-35 forintért sikerül egy dollár bevételhez jutnia a népgazda­ságnak. Én mindenképpen hibásnak íté­lem az olyan agrárpolitikát, amely egy gazdaságos ágazat fejlesztését á termelők oldaláról ttézve nem ösztönzi kellőképpen. A ma megterínelt gabona egyharmada csak komoly veszteségek árán állítható elő az üzemekben. Egyre romlik a műsza­ki színvonal, csökken a műtrágya-felhasz­nálás. Pedig értékarányos mezőgazdasági árak kialakítása után óriási tartalékok szabadulhatnának fel ebben az ágazat­ban is. Rákóczi Gabriella Korszerű keltető Gyomaendrődön Lámpával ellenőrzik a tojásokat Fotó: Sarkad! LáezLó A SZOT Üdülési és Sza­natóriumi Főigazgatóságának döntéisg szerint január elejé­től az üdülők szobáinak egy részét a szakszervezeti üdül­tetésből kivehetik és napi forgalmi áron értékesíthetik. A gyulai üdülő is élt a le­hetőséggel: 800 helyéből 150- et ezek után szállodai áron adnak el. — Nem teljesen új dolog­ról van szó — mondta Dö- mény Ferenc, a létesítmény igazgatója, akit azért keres­tünk fel, hogy tájékozódjunk a változásokról. — Igazgató­ságunk területén Hajdúszo­boszlón, a Béke üdülőben és nálunk is már az elmúlt.év­ben léteztek szabadon érté­kesíthető helyek. Üdülőnk­ben 1988-ban 20-*30 volt a számuk. Szállodai helyein­ket a területi igazgatóság és a főigazgatóság jóváhagyá­sával növeltük 150-re. Töb­bet is kérhettünk volna, de nem akarjuk a kedvezmé­nyes üdülés lehetőségeit to­vább kurtítani. Változatlanul ezt tartjuk ugyanis alapve­tő feladatunknak. — Milyen bevételre számí­tanak a szállodai értékesí­tésből? — Amennyiben ezekben a szobákban elérjük a 67 szá­zalékos kihasználtságot, úgy 14 millió forinttal számolha­tunk. Miért döntöttünk 150 hely szabad értékesítése mel­lett? Az elmúlt évben 62 millió forint volt^ a költség- vetésünk. A beutalójegyek­ből mindössze 23 millió fo­rint származott, melyhez 12 millió forint központi támo­gatást kaptunk. A többit kü­lönféle rendezvényekből mi magunk teremtettük elő. Az árak azonban emelkednek. Ez évi költségvetésünk csak­nem 90 millió forint, a tá­mogatás viszont nem éri el a 22 millió forintot. Műkö­désünkhöz elengedhetetlen az új bevételi forrás. A ter­vezett kihasználtságot ala­csony árainkkal akarjuk el­érni. I/A kategóriás üdülőnk — besorolásához viszonyít­va — eddig is a legolcsób­bak között volt. Továbbra is erre törekszünk. Háromcsil­lagos szobáinkat — időszak­tól függően — 401-től 502 forintig kínáljuk. További engedmény, hogy míg a múlt évben kötelező volt az ét­kezés a szállással együtt, most nem az. Természete­sen, az á la carte étkezést egy, erre a célra átalakított étteremben tettük lehetővé. — Miként lehet itt olcsóbb egy szoba, mint másutt? — Nem a vendégek kárá­ra! Nálunk igazán bőséges a koszt. Egyszerűen takaréko­san gazdálkodunk ... Itt any- nyi ember dolgozik, ameny- nyi feltétlenül szükséges. A nyári időszakban például katonák segítenek ki ben­nünket. No nem ingyen, de csak a csúcsszezonban fog­lalkoztatjuk őket. A csalá­dok ugyanis nyáron jönnek. A többgyermekeseket sem utasítjuk el, a szobákba pót­ágyat állítunk. Ez nekünk újabb 400 vendéget és per­sze több munkát jelent. Együttműködünk olyan vál­lalatokkal is, amelyeknek Gyulán üdülőjük van. Sza­bad helyeiket rendelkezé­sünkre bocsátják, az étkez­tetést pedig mi biztosítjuk. — Mennyire ismerik a vendégkörüket? — Az ország minden ré­széből érkeznek hozzánk. Főként a mezőgazdaságban dolgozók, ami a tulajdonvi­szonyokból adódik. Az épít­tető jogán például a Medosz 20 évre 300 helyet birtokol. De vannak nálunk fenntar­tott szobái a Csepel Vas- és Fémműveknek, a vegyipari dolgozók szakszervezetének és a HVDSZ-nek is. A Me­dosz joga 1989-ben lejár, ök szeretnének a felújításra is vállalkozni, hogy megtart­hassák helyeiket. . . Vendé­geink .zöme kispénzű. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tehetősebb ember — főként az év vége felé — nem fordul meg nálunk. — Beutalóval érkeztek az üdülőbe a színészek, sporto­lók is? — Ha a fogathajtó válo­gatottra gondol, igen! Mint mezőgazdasági üzemekben dolgozók, ők is kaphatnak beutalót. Legfeljebb a köz­pont koordinál, hogy egy­szerre jöhessenek. Ami pe­dig a színészeket illeti ... igen, van ilyen igény. De mindössze nétyinyukat fo­gadhattuk évről évre. Azo­kat, akik a kezdetektől szí­vükön viselik a Várszínház ügyét. Ezentúl szabad he­lyeinken többeket elszállá­solhatunk. — Eszerint már régóta van­nak fenntartott szobáik ... — Nem voltak, de 1988 előtt is mindig adódott egy­két üres hely. Ügy, hogy a beutalt vendégek nem tud­tak eljönni, vagy nem ma­radhattak valami miatt két héten át. Az ő helyeiket ér­tékesítettük önköltséges áron. Az sem titok, hogy az új üdülőben van két lakás: egy a mindenkori vezetőnek, egy az orvosnak — ezeket ugyan­csak önköltséges áron min­dig kiadtuk. — Mi igaz abból, hogy az üdülő önálló lesz? Akkor tovább csökkentik a beutaló­helyeket? — Az Alföldi Gyógyüdülők Igazgatósága területén Deb­recen, Szeged és Gyula rész­ben önálló, azaz saját költ­ségvetéssel rendelkezik. Az esetleges nyereség azonban elosztásra kerül, amiből a gyengébben gazdálkodókat támogatják. Mi teljes önál­lóságot szeretnénk ... Dön­tés még nincs, a' SZOT tit­kársága áprilisra ígérte vá­laszát. De miért járna az ön­állóság a szakszervezeti he­lyek csökkenésével? Ilyen tervünk nincs! A két hétért fizetett 1820 forintos beu­talójegyáron sem szándéko­zunk emelni; ezért volt szükségünk a 150 szabad helyre. * * * Sajnáljuk, hogy a szak- szervezeti üdülés lehetőségei szűkülitek. A mai gazdasági szemlélet szerint a SZOT- megoldás nyomán az üdü­lőik) lépése nem kifogásol­ható. Sőt, jobbnak tűnik, mint a drága beutalójegy, ami a kisjövedelműeket ele­ve kizárná a kedvezményes nyaralásból. Ha pedig a ke­vesebb beutalót valóbán a legrászorultabb igénylők kapják meg, az üdülőkben nem tesznek különbséget be­utalt és „szabad” vendég között, akkor nincs okunk kételkedni az intézkedés tisztességében. Szőke Margit Fotó: Kovács Erzsébet Egy év alatt épült fel több mint 130 millió forin­tos beruházással a gyoma- endrődi Körösi Állami Gaz­daságban az a korszerű kel­tetőüzem, amely a Körösi Keltető és Értékesítő Gaz­dasági Társaság tulajdona. A társaságban a Gyoma- endrődi Közös Állami Gaz­daság, a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat és a Gyomaendrődi Béke Tsz szerepel tagként. A napjainkban folyó pró­baüzem várhatóan áprilisig tart, s addig 140 ezer li­batojást keltenek ki. A te­nyésztői ásókat a Körösi Ál­lami Gazdaság törzsállomá­nya, a gyomaendrődi Béke Tsz törzsállománya, és egy Hajdú-Bihar megyei terme­lőszövetkezet törzsállománya biztosítja. Az új épületben teljes kapacitással 1,2 millió liba keltethető évente. Emel­lett 6—7 millió naposcsirkét is tudnak keltetni Gyoma­endrődön. Azért vállalkoz­tak a gazdaságok keltető megépítésére, mert az utób­bi időben nőtt a kereslet a piacon a víziszárnyasok iránt. A kikerülő kislibákat nagyüzemekben és háztáji­ban nevelik, s a Békéscsa­bai Baromfifeldolgozó Vál­lalat dolgozza fel. Az Agrober békéscsabai irodájának tervei alapján létesített keltetőben a Haj­dúsági Iparművek keltető­gépei működnek. v. 1. „Nem irigylem az ellenőröket” Bliccelők a buszon Egy hete megváltozott — feljebb ment — a buszok vi­teldíja. Kíváncsiak voltunk, vajon következményeként csökkent-e az utasforgalom, netalán a szokásosnál töb­ben próbálkoznak a blicce­léssel? Hanza Sándor és if j. Bács­kai László közúti ellenőrö­ket egy délutáni ellenőrző kőrútjukon kísérjük el. — Ha valaki szeretne úgy utazni, hogy nincs érvényes jegye, jól gondolja meg! A büntetés mértéke ugyanis a duplájára növekedett, vagy­is 200 kemény forintot kell fizessen a potyautas... — tájékoztat Bácskai László. — Volt már aki kifizet­te? — Nekem akadt egy ilyen páciensem — meséli Hanza Sándor. — Ellenőrzők az egyik buszon egy jólöltözött úriembert. Mutat nekem egy fél éve lejárt bérletet. Ke­délyesre vette a dolgot, így felelt, amikor a büntetésre került a sor: — Tudja, uram, nekem megér ennyit. Hat hónapja senki sem el­lenőrzött, azóta utazom in­gyen ... A férfi szó nélkül fizetett. Az első busz, amelyet „megszállunk”, Gyulaváriból a gyulai állomásra igyekvő 4-es járat. Csupa rendes ember utazik rajta. Minden­ki érvényes jegyet mutat. Ellenkező irányba, tehát a Gyulavári felé tartó járatra is kíváncsiak az ellenőrök. Várunk rá. A váróban há­rom idősebb néni tartózko­dik. Megszólítjuk őket: — Mit tetszenek szólni a felemelt viteldíjhoz? Az egyik elneveti magát: — Ügy hiszem, nem látja rajtunk, hogy már 70 éve­sek elmúltunk, és mi ingyen utazunk! Hát bizony nem látszott rajtuk. Érkezik a csuklós gyulai helyi járat, a 4-es. Bácskai László hátul, Hanza Sándor elöl lép fel, hogy aztán ud­variasan a jegyeket kérje. K. János lejárt bérlettel utazik. Fizetni sem hajlan­dó, a személyigazolványát sem adja. Cinikusan vála- szolgat az ellenőrnek, aki arra kéri, szálljon le a kö­vetkező megállóban. — Nem foglalkozom ma­gával — így a potyautas —, majd leszállók, ott, ahol kell... — Mit tehet ilyenkor az ellenőr? — Hát mit tehetnék? Ve­rekedjek vele, vagy dobjam ki? Nem irigylem az ellenőrö­ket. Egy szakállas fiatalember mellette ülő társával beszél­get. A felemelt viteldíjról. — Sokba kerül ez a 40 fo­rinttal drágább bérlet — do­hog —, de hát mi az olcsó manapság? — Legyint egyet a kezével é!s az egyik meg­állóban lelép, a járatról. A busz belseje tiszta, már amennyire tiszta lehet az ilyen sáros, latyakos idő­ben ... Miután mindenkit ellen­őriztek, ml is lelépünk. — Látja, milyenek egyes emberek? Bedobtak egy 20 fillérest a jegylyukasztóba, hogy aztán azt mondhassák, nem tudták kezelni jegyei­ket, mert a gép nem műkö­dik ... — dohog Hanza Sán­dor. G/yula alatt várjuk az autóbusz-állomásról a 13.45- kor kiinduló és Csabáig köz­lekedő járatot. Majdnem zsú­folásig tele. Most Hanza Sándor „fogott ki” egy hő- börgő utast. Nincs érvényes diákigazolványa. Csekket kap hogy fizesse be a bün­tetést. A fiatalember elteszi, de mondja a magáét: — Be­telefonálok a főmérnöknek, aztán majd még magukat büntetik meg — fenyegető­zik nyeglén a fiatalember, aki mellesleg a 613-as szak­munkásképző iskola tanuló­ja, Gyulán. Megpróbálok én is blic­celni, vajon hogyan reagál a kalauznő? — Ne haragudjon, nincs nálam pénz, majd valakit keresek a végállomáson — ■füllentem, nem valami jó színészi alakítással. — Jókor! — suttogja Bágy Györgyné. — Két el­lenőr is van a buszon! — Gyorsan kezembe nyom egy jegyet. Felvilágosítom a helyzetről,- ő kissé megköny- nyebbül... A következő busz, amelyet ellenőrzésre kiszemeltek, a Békésről 14.15-kor Vésztőre tartó járat. Félúton felszál- lunk. Feltűnik, hogy milyen tiszta a kocsi belseje. Még a felhordott sár sem látszik oly nagyon, mert a padlóra hullámpapírt terített a rend­szerető buszsofőr. Egy megszeppent fiúcska — lehet vagy 13 éves — mentegeti magát. — Holnap akartam megvenni a bérle­tet, tessék elhinni! — És az ellenőr elhiszi. A fiúcska figyelmeztetéssel ússza meg, hogy lejárt bérlettel utazik. Nem így az a fiatal lány, aki folytatja az olvasást ak­kor is, amikor az ellenőr hozzá beszél. Gy. A. nem váltott jegyet. Kap egy csek­ket, kezében ezzel nagy sér­tetten lelép a buszról, ami­kor Békés-Tarhasra érke­zünk ... Békéscsabán a 19-es helyi járatot csivitelff fiatal lá­nyok töltik meg. Két kislány akad fenn az ellenőrzésen. Mindketten szó nélkül mu­tatják a személyigazolvá­nyukat és átveszik a csek­ket, hogy aztán a büntetést kifizethessék ... Pedig a jegy még felemelt áron is ol­csóbb ..-. Rövid idő telt el még ah­hoz, hogy pontos adatot tudjunk meg az utasforga­lom alakulásáról. Minden­esetre akik eddig egy meg­állóra is felszálltak, a ké­nyelem miatt, most ezt bi­zonyára meggondolják. Ami a bliccelést illeti: a becsü­letünket elveszíteni, pár fo­rintért, higgyék el, nem ér­demes. Béla Vali

Next

/
Oldalképek
Tartalom