Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

NÉPÚJSÁG 1989. február 1., szerda Lencsési BBC Veszélyben a sertéskistermelök Ahol a leltárhiány ismeretlen fogalom Piaci jelek, ellentmondások — Ismét jól sikerült év végi elszámolásunk*— mond­ta érthető és nem titkolt örömmel Szabó Gergely, a békéscsabai Lencsési ABC- áruház igazgatója néhány nappal ezelőtt, amikor fel­kerestem. — Pontosabban szólva a múlt évet is leltár­hiány-mentesen zártuk... Akárcsak a többi hét évet... És ezt már e sorok írója jegyzi meg. Mert eb­ben az áruházban megnyi­tása óta — és ennek már több mint nyolc éve — is­meretlen fogalom a leltár­hiány. Pedig évről évre nö­vekvő teljesítményről adhat­nak számot. S ezt úgy teszik, hogy már négyszer érdemel­ték ki a „Fogyasztók Kiváló Boltja” címet. Azt már csak úgy halkan jegyezte meg az áruház vezetője, hogy ezt az elismerést ötödszörre is sze­retnék kiérdemelni. A korábbi évek szorgalma itt 1988-ban sem maradt el. Igaz, hogy szükség is volt a minden korábbinál nagyobb erőfeszítésre. Ezt követelte a korábbinál nagyobb igény annak ismeretében, hogy az évközbeni áremelkedések csökkentették a vásárlási kedvet. Végül is a 31 egész­műszakos és a .11 részmun­kaidős dolgozó 1988-ban 103 millió 438 ezer forintos for­galmat teljesített, ami jócs­kán meghaladta az előző évit. Egyébként a múlt év havonkénti 8-8,5 millió fo­Az Országos Kereskedel­mi és Piaci Főfelügyelőség, valamint a megyei főfel­ügyelőségek hat megye 171 munkahelyi büféjét — az rintra tehető forgalmat 5-6 millió forint értékű árukész­lettel teljesítették. E tetemes forgalom elkép­zelhetetlen lett volna a több mint 50 vállalat és szövet­kezet nélkül, melyek leg­többje már évek óta meg­bízható áruszállító partnere a békéscsabai áfész Lencsési ABC-áruházának. Rajtuk kí­vül nagyszámú egyéni ter­melő, akik évről évre ebben az áruházban értékesítik termékük tetemes részét. Az említett partnerek többsége részese volt annak, hogy az áruház dolgozói tartani tud­ták a húsznapos átlagos for­gási sebességet. Pedig a múlt évben — éppen a már em­lített áremelkedése következ­tében — meg kellett is­merkedni itt is a változó vá­sárlói szokásokkal. így min­denekelőtt a húsfélék iránti kereslet csökkenésével, ami az alacsonyabb jövedelműek és a nyugdíjasok nagyobbik felének életkörülményeiben jelentkező visszaesésre utalt. Szabó Gergely áruház­igazgató és munkatársai azonban tudják — sőt na­ponként érzik is —, hogy az idei esztendő még a múlt évinél is jóval nehezebb lesz. Ugyanakkor remény­kednek abban: ha még job­ban odafigyelnek vevőkörük­re, vásárlóik új igényeire, vagyis átgondoltabban indul­nak el árubeszerző útjaikra, országban működő összes munkahelyi büfék 12 száza­lékát — ellenőrizték a kö­zelmúltban. A vizsgált egy­ségek közül 119 munkahelyi akkor idei feladataikat is képesek lesznek teljesíteni. Ezt a célt szolgálják az új elképzelések is. Ezért alakí­tották ki a múlt évben az áruház bejárati részénél a reggeliző lehetőségét is meg­oldó büfét, mely nyitástól zárásig feketekávét, hűsítő italokat is kínál a lakótele­pieknek. Közben tervezik, hogy a jó idő beálltával az ABC előtt asztalokat, széke­ket helyeznek el, s teraszt alakítanak ki. Fontolgatják az árufélék előrendelését, il­letve házhozszállítását is. Ez utóbbival azt szeretnék el­érni, hogy a munkából ha­zatérő háziasszonyok közül még kevesebben cipeljék áruval telt szatyraikat a vá­ros központjából. Az idei esztendő várható alakulásán töprengő áruház­igazgató végtére is optimis­ta. S ezt azzal magyarázza, hogy megítélése szerint mun­katársai jóhírűvé tették meg­nyitása óta az ABC-t, Békés­csaba legnagyobb lakótele­pén. Meg aztán azt is jó ajánlólevélnek tartja Szabó Gergely a jövőre nézve, hogy az áruház dolgozóinak mint­egy 80 százaléka régi dol­gozó. Vagyis a törzsgárda, mely az ABC megnyitása óta nap mint nap várja a lakótelepen élő vásárló em­bereket. Azokat, akik közül már sokat névről ismernek. Balkus Imre büfé besorolásban, 52 pedig élelmiszerüzletként műkő - dik. A most elkészült vizsgá­lati jelentés szerint a mun­kahelyi büfék döntő többsé­ge az állami kereskedelem­hez tartozik, és jellemzően szabad kasszás elszámolási rendszerben működik. Ez is jól érzékelteti, hogy az új vállalkozások számára nem vonzó e terület, mert bizony­talan és rendkívül alacsony a haszon. Mivel általában a vállalatok, intézmények sem gazdasági érdekből létesíte­nek üzemi büféket, hanem inkább erkölcsi elkötelezett­ségből adódóan, nem ritka a veszteséges büfé sem. A vizsgálat megállapítja, hogy az ÄFA bevezetésével egyidejűleg több helyütt ve­gyesbolttá nyilvánították a vállalati, üzemi büféket, hogy adózás szempontjából jobban járjanak. Más válla­latok az általuk üzemelte­tett büféknél ugyan nem változtatták meg a profilt, de a bevétel nagv hányadát kitevő alapvető élelmiszere­ket. háztartási vegyi árukat a forgalomból (kivonták, hogv a kedvezőbb átalány­adókulccsal adózhassanak. Emiatt ezeken a helyeken a választék jelentősen szű­kült. A változások következ­tében erősen differenciáló­dott a munkahelyi büfék vá­lasztéka, vannak kiemelke­dően jó színvonalú, gazdag kínálatot nyűitó üzletek, ugvanakkor olyanokkal is találkoztak az ellenőrök, amelyek az elemi igényeket sem tudták kielégíteni, a vá­laszték néhány üdítőből és náoolviból állt, Az ellenőr­zött üzletek többsége válto­zatlanul árusítia a teiioari, húsipari, sütőipari és édes­ipari termékeket, valamint cigarettát, üdítőitalt, s mind­azokat a cikkeket, amelvek a napközbeni étkezéshez szükségesek. A felügyelőségek munka­társai 147 büfében végeztek próbavásárlásokat. Megálla­pításaik szerint az esetek 24 százalékában a vásárlók. 10 százalékában pedig az üzlet kárára tévedtek az eladók. Általában a méréssel és a számolással vannak gondok, továbbá az árak feltünteté­sét is gyakran elmulasztják a büfékben. Soha ennyi visszhang — levél, telex, távirat — nem érkezett szerkesztőségünkbe, mint a két hete közölt „Hiz­lalunk, vagy nyaralunk” cí­mű írásra. Nem beszélve ar­ról, hogy Ramasz István kis­termelő háza táján is sűrűn megfordult a postás az utób­bi napokban. A kistermelői vélemények megegyeztek abban, hogy válság van a sertéshizlalásban. Egyetlen kollektíva jelentkezett. Dé- vaványa 33 ezer hízósertést előállító lakossága. Ök 300 forinttal olcsóbb takarmányt használva jövedelmezőbben termelnek, mint az eleki kis­termelők. Telexükben egy bizonyos „titokra” is utal­nak, melyet azonban nem akarnak a nyilvánosság elé tárni. NEM NYARALNI, TERMELNI — A dévaványaiak olcsó takarmánnyal csak hat hó­nap alatt hizlalják meg az állományt, míg én négy hó­nap alatt, bár igaz, drágáb­ban. S számításaim szerint a lassú tőkeforgás vesztesé­ge jóval több, mint 300 fo­rint állatonként — mondja Ramasz István, miközben könyvelését mutatja. — Fe­leségem pontosan vezet min­dent. S ha figyelembe ve­szem a kiadásoknál még az úgynevezett nem kötelező költségeket — biztosítás, gyógyszerek, elhullási szá­zalék — akkor bizony nem 5639, hanem 6310 forintba kerül egy 120 kilós hízóser­tés. Ramasz István örömmel újságolja azt is, hogy a Gyu­lai Húskombinát reagált az eleki kistermelők hangjára, s árat változtatott: 95—120 közötti hízósertést 48,50 he­lyett 50,50 forintért veszi ki­logrammonként. Sőt, vissza­menőleg január 1-jétől is ki­fizetik minden kistermelő­nek az árkülönbözetet. — S az új átvételi árat már elfogadhatóbbnak tart­ja? — Nem vitás, javít a hely­zeten. Legalábbis azon kis­termelőknél, akik továbbra is a Gyulai Húskombinát­nak szeretnének eladni, s nem seftelni, egyik üzemtől a másikhoz csapódni. Ámbá­tor szeretném megjegyezni, jó lenne, ha a Gabona Tröszt is hasonlóan reagálna a kis­termelők gondjára. A takar- mányárképzésnél mérsékel­né magát ez évben, hiszen január 1-jétől a fehérje sza­badáras kategóriába került. Több kistermelő társammal együtt úgy ítélem meg, a hústermelés jövedelmezősége érdekében a Gabona Tröszt­tel is egyezkedni kell. Csak így remélhető, hogy ágaza­ton belül mérsékelhetőek a gondok. Mert nekünk, kis­termelőknek elsődleges ér­dekünk, hogy jövedelmező­en és biztonságosan termel­Mcglehetösen sok a félreértés a mezőgazdasági szövetkezetek­ben a tagsági pótlék adózásával kapcsolatban. A Pénzügyminisz­tériumban elmondták: a nyug­díjas és aktív tsz-tagok egy­aránt kaphatnak tagsági pótlé­kot, és ez a személyi jövede­lemadó-törvény szerint adómen­tes, pontosabban a pótlékra ju­hessünk a nyaralás helyett. — De vajon valóban az eleki kistermelők elkesere­dése, vészjelző hangja kész­tette a húsipart áremelésre? — érdeklődtünk a Gyulai Húskombinátnál. KÉNY-SZERLÉPÉSBEN — Szó sincs róla. Kemény egyeztető ártárgyalások előzték meg intézkedésün­ket. Egyrészt a megyei tsz- szövetséggel, másrészt a ter­Lcsz-e utánpótlás? Fotó: Kovács Erzsébet meló nagyüzemekkel, tavaly december óta többször is késhegyig menő vitában ala­kítottuk ki a szerződéses árakat. S meg kell hogy mondjam, nem könnyű a helyzetünk — jelenti ki Za- horán Miklós, a Gyulai Hús­kombinát főosztályvezetője. — No, persze — teszi hozzá — míg húsipari tröszt volt, addig nem volt gond. De most teljes a káosz. Több mint tíz húsüzem van jelen a megyében, a legkülönbö­zőbb árakkal. A kisebb fel­dolgozó üzemek ígérnek ránk. Az már más kérdés, hogy miért. — Elmondaná nekünk, mi az oka, hogy magasabb árat tudnak ígérni? — Nem nehéz rá magya­rázatot találni. Alacsony technikai színvonalon, ütött- kopott épületekben, hazai el­látásra dolgoznak. Tehát könnyen faragnak a költsé­geiken, amíg mi ezt nem tehetjük. Hiszen olyan ko­moly egészségügyi előírások vonatkoznak ránk, melynek költségvonzatai többszörösen meghaladják a hazai feldol­gozókét. Az is tény, hogy tó adót nem kell megfizetni. Ez a szabály az aktív dolgozókra is kiterjed. Nem érvényesíthető viszont az ő esetükben az a kedvezmény, hogy a jövedelem- adóból a 96 ezer forint jövede­lem adóját — ha ez több, mint a pótlékra eső adó — levonhat­ják. Az aktív tsz-tagok csak a tagsági pótlékra eső adót von­az újonnan alakult üzemek­nél nincs kialakult termelői kör, s mindenáron biztosíta­ni szeretnék egész évre alap- anvag-szükségletüket, még akkor is, ha ez éppen nem a legszabályosabb. A 2 forin­tos áremelést ezen kénysze­rítő okok miatt tettük. Meg­győződésem azonban, hogy nem ez a járható út. Korsze­rű, objektív minősítést be­vezetve a jó minőségű ha­sított sertést szabadna meg­fizetni. A központi árképzés is erre ad lehetőséget. A Gyulai Húskombinát csak a minőséget fizetheti meg ép­pen azért, mert egyetlen ki­törési lehetősége a nyugati piac. KI MARAD A RINGBEN? Talán egy kezdeti ipac el­ső jelei figyelhetők meg a sertésvertikum területén. Bár igaz, csupán a felvásár­lók monopolhelyzete szűnt meg, míg a takarmánygyár­tók árban továbbra is dik­tálnak a piacon. Ám az ár­egyeztető tárgyalások ténye, a kialakuló felvásárlási árak változatossága minden­képpen arról tanúskodik, el­indult egyféle mozgás. Meg­tört a jég. ' A termelők és feldolgozók egyezkedése — úgy tűnik — a valós terme­lési költségeket elismerő ár irányába tendál. S hogy a későbbiekben melyik felvá­sárló, hogyan képes megfi­zetni termelőit, vagyis érde­keltté tenni a minőségi hús­termelésben, annak feltéte­le, hogy senki ne maradjon ezen a területen monopol­helyzetben. Az első botlado­zó lépéseket, ellentmondá­saival együtt eredménynek kell elkönyvelnünk, hiszen az érdekeltek egy része már nem hatalmi pozícióból, ha­nem egyenlő partnerként tárgyal egymással. Érdemes azonban elgon­dolkodni, van-e miből a fel­dolgozó üzemeknek a terme- lőiár-emelésekhez fedezetet teremteni. Egy biztos, az agrárágazaton belül a hús­termelés jövedelempozíciója romlott a leginkább. S a tá­jékoztató árkategória plusz, mínusz ötszázalékos inter­valluma vajmi kevés lehe­tőséget nyújt a költségek, s a minőség elismerésére. Elő­fordulhat, hogy éppen az ipari és mezőgazdasági áraránytalanság további nö­vekedése, és a részben libe­ralizált árképzés szab határt egv önszabályozó piac létre­jöttének, vagyis a minőségi húsprogram megvalósításá­nak. Kár lenne, ha a folya­matok kezdetén, éppen a hatékonyabb kistermelés es­ne ki a ringből. Mert éppen ezen szektornak nincs lehe­tősége önköltségen takar­mányt termelni, s olcsóbb tá­pot gyártani. Vagyis további ésszerűsítésre objektíve nincs meg a lehetősége. Rákóczi Gabriella hatják le. Ennek nagyságát ugyanúgy kell kiszámítani, mint az azonos jövedelmű ma­gánszemély adóját. Ezért az ak­tív dolgozó ilyen címen csak akkor vonhat le adójából, ha a tagsági pótlék összege több évi 48 ezer forintnál. Amennyiben kevesebb, akkor ugyanis a tag­sági pótlékra jutó adó nulla. A nyugdíjas tsz-tagok esetében a tagsági pótlékot a nyugdíjjal együtt kell figyelembe venni az adózásnál. A tagsági pótlékot az 1988. évi adó elszámolásánál, illetőleg bevallásánál a következők sze­rint kell figyelembe venni: a pótlék — nyugdíjkiegészítö jel­legére való tekintettel — nem szerepelhet a munkáltatói iga­zolásokon feltüntetett jogelmek között. Arról a tagnak külön Igazolást kell kapnia. A tagsági pótlék igazolt összegét — a nyugdíjas és aktiv dolgozóknak egyaránt — az adóbevallás (munkáltatói elszámolás) 13. számú sorának összegében kell feltüntetni. Ha a tag nem nyug­díjas, akkor az adóbevallás (munkáltatói elszámoló*) 61. számú sorában csak a tagsági pótlékra eső adó vonható le. Tagsági pótléka a nyugdíjával együtt számítva, azzal teljes mértékben azonos elbírálás alá esik. Az adóbevallás (munkál­tatói elszámolás) 61. sorában a nyugdíj és a tagsági pótlék- együttes összegének adóját, vagy a 96 ezer forint adóját (11 200 forint) kell levonni, ha az utóbbi több. sA/yílt levél az JJT adófizető lÁllatnpolqávhoz '“'“Mr-* önttMt. ***« Hagy,,m Bi Uam! »teán. „0 *''ol>ésévJ‘isu,y^ól. íSSScíj?­Üdvi 'Mettel: Közlemény AZ ÜJKIGYOSI KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEM értesíti Újkígyós és Szabadkígyós lakosságát, hagy 1989. február 1-jétől megkezdi az állati hígtrágya szállítását Rendelésfelvétel : az üzem irodájában, Újkígyós, Kossuth L. u. 41. szám alatt. Kereskedelmi ellenőrzések tapasztalatai fldézási tudnivalók A szövetkezeti tagsági pótlék elszámolásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom