Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-20 / 43. szám

1989. február 20., hétfő Békési panteon Száznegyvenül éve született Munkácsy Mihály festőművész Munkácsy Mihály, az egyik legnagyobb magyar festő pályakezdése Békés megyé­hez kötődik. Munkácson született 1844. február 20- án. (A Lieb családnevet ma­gyarosította Munkácsyra.) Hatéves korában került Békéscsabára, amikor szülei korai halála miatt anyai nagybátyja, Reök István ügy­véd vette magához. Ride­gen, szigorúan bánt a gye­rekkel, s hogy megszabadul­jon tőle, beadta asztalos­inasnak. A kegyetlen, durva mester mellett még nyomo­rúságosabb élete volt. Se­gédlevele megszerzése után Aradra ment munkát keres­Munkácsy Mihály: Önarc­kép. 1881 ni. Tömegszállásokon lakott, egészségi állapota teljesen leromlott, s kétségbeesésé­ben visszatért gyámjához. Lábadozása alatt nagybátyja tanácsára rajzolni, festeni tanult Fischer Károly, Gyu­lán élő festőtől. Nála is­merkedett meg Szamossy Elek vándorfestővel, s ez pozitív fordulatot hozott éle­tében. Mihály az ő oldalán több grófi családban megfordult, festeni tanult és pótolhatta hiányos műveltségét. 1863-ban elváltak útjaik, s Munkácsy egyedül dolgozott Békéscsabán, kisebb rajzai eladásából tartotta fenn ma­gát. Ekkor készítette első festményét, a Levélolvasást. Még ez év őszén Pestre költözött. Itt felkarolta őt egy fiatal művészekből, új­ságírókból álló csoport, amely az idealizálástól men­tes realizmus lelkes híve volt. Támogatásuknak kö­szönhetően a Képzőművésze­ti Társulat ösztöndíjával le­hetősége nyílt Bécsben be­iratkozni a Képzőművészeti Akadémia előkészítő osztá­lyába. Fél év múlva Mün­chenbe ment tanulni, majd tovább Párizsba, a világki­állítás megtekintésére, Düs­seldorfba a német életkép­festés tanulmányozására. Leibl képeinek hatására ta­lált önmagára, s megfestette első jelentős művét, az Ásí­tó inast. Hamarosan a Sira­lomház c. képével hatalmas sikert aratott, elnyerte a párizsi Salon aranyérmét. Ebben a korszakában készül­tek legismertebb népi tár­gyú, realista szemléletű mű­vei: a Részeges férj hazaté­rése, Tépéscsinálók, Éjjeli csavargók, Köpülő asszony. 1874-ben végleg Párizsban telepedett le, feleségül vet­te de Marches báró özve­gyét, aki segítségére volt reprezentatív festőpalotájuk megtervezésében, berende­zésében és a társadalmi megbecsülés kivívásában. A kor festőinek felfogásához alkalmazkodva Munkácsy is feladta művészi szabadsá­gát, s beletörődött, hogy mű­veit mecénása, Sedelmeyer képkereskedő rendelésére készítse, aki eddigi tárgyvá­lasztásait más irányba te­relte. Szakított kritikai rea­lizmusával is. Ekkor szület­tek erkölcsi dilemmákat, lé­lektani mondanivalókat tük­röző nagyméretű dekoratív képei: Milton, Krisztuí Pi­látus előtt, Golgotha. A Mil­ton elnyerte a Pái’izsi Vi­lágkiállítás aranyérmét, Munkácsy világhírű lett. Ezután egészsége gyorsan romlott, idegei felmondták a szolgálatot. Szanatóriumba vonult, majd hosszas szen­vedés után, 1900. május 1- jén Endenichben hunyt el. Holttestét hazaszállították Budapestre. Munkácsy Mihály emléké­re 1950-ben a magyar ál­lam Munkácsy-díjat alapí­tott, amelyet évente oszta­nak ki műalkotások jutal­mazására. Kilencvenöt éve született Rajki József szobrászművész Rajki József 1894. február 20-án született Orosházán. Az Iparművészeti Főisko­lán folytatott tanulmányait harmadév után az 1919-es forradalmi eseményekben való aktív részvétele miatt abba kellett hagynia. Az 1920-as évek elején iparostanoncnak szegődött. Kitanulta a majolika- és anyagiparos mesterséget, s hamarosan Hódmezővásár­helyen saját műhelyt nyi­tott. Szakértő, precíz mun­kájában bízva Medgyessy Ferenc szobrászművész ki­zárólag vele égettette ki al­kotásainak másolatát. Rajki József eközben kialakította saját alkotói profilját, s ön­álló munkákat is készített. Szobraiban, kisplasztikáiban elsősorban az egyszerű falu­si kisembereket, munkáso­kat örökítette meg különbö­ző élethelyzetekben: Nap­számos. Marokverő, Zsáko­ló, Ásó ember, Fal verő, Varrónő. 1927-ben nagy álma telje­sült. Orosháza községe ta­nulmányi segélyt juttatott számára, s így jutott ki Pá­rizsba, a művészek és mű­vészetek szabad szellemű fellegvárába. Minden ener­giájával a klasszikus és kortárs művészetek tanul­mányozásába vetette magát; múzeumokba, kiállításokra járt. Ez az időszak ihlette későbbi monumentális szo­borterveit. Itt alakultak ki egész későbbi pályafutását meghatározó nézetei, me­lyekről így nyilatkozott: „Magyar plasztikát akarok, idegen hatástól mentesen. A kor konstruktív, tehát plasz­tikám sem lehet más. Az egészséget, az erőt hajszo­Rajki József lom. Undorodom a barokk­tól. A gótikát, az etruszkot s az egyiptomi művészetet szeretem.” 1930—32-ben gyűjtemé­nyes kiállításokon mutatko­zott be. 1937-ben tagja lett a Ma­gyar Képzőművészek Egye­sületének. Négy szobrát ki­vitték a Párizsi Világkiállí­tásra. 1954-ben újabb gyűjtemé­nyes kiállításon mutatta be terrakotta népi alakjait, portréit. 1963. november 6-án hunyt el, Orosházán. Rajki József életére és munkásságára vo­natkozó adatokat személyes ismerőse, Beck Zoltán, oros­házi kutató gyűjtötte össze és dolgozta fel. (gyurkó) Miért nincs jé kenyér Mezö- kovácsházán? Mint régi hűséges olvasó­juk, kérem : szíveskedjenek levelemet közölni lapjuk­ban. Mezőkovácsházán egye­lőre nincs sütőüzem, így Orosházáról szállítják ide a kenyeret; sajnos, rossz mi­nőségben. Kétféle kenyér létezik: 2 kilós és az úgy­nevezett házikenyér. Mind­kettő nehéz, sületlen, a há­zikenyérnek két nap múlva már szaga van, ezért sok­szor ki kell dobni. A mai időkben, ilyen magas árak mellett többgyermekes és kisnyugdíjas emberek ezt nem engedhetik meg maguk­nak. Sokfelé jártam az or­szágban, de ilyen keletien, sületlen kenyér nem készül sehol. Gondoljuk, az orosházi 2. számú üzem dolgozói — tő­lük kapjuk a kenyeret —, nem ezt fogyasztják, mert akkor több figyelmet for­dítanának a sütésre. Nem tudjuk, miért nem hoznak hozzánk úgynevezett Alföldi kenyeret, ami még aránylag tűrhető volt. Kovács z Mezőkovácsháza Különös humor... fl Volán Hírlap a békéscsabai buszpályaudvarról egyszerre indul el a kijárat felé, ám ott csupán két sáv áll rendelkezésre, így termé­szetesen összetorlódnak, és ennek megint csak az uta­sok látják a kárát. A cikk­írónak (Bánhidai Károly) egészen furcsa humora van. Szerinte „tréfaként járja a várost, hogy nincsenek fe­dett kocsiállások”. Halálra röhögi magát az ember, közben csonttá fagy, bőrig ázik és tülekszik. Igazán ne­vetséges! Ezek persze „ap­ró-cseprő gondok”, hiszen az utasokat azért találták ki, hogy a Volán személyforgal­mi üzemegységének biztosí­tott legyen a munkája. Bencsik Tibor, Békéscsaba A kezembe került egy Vo­lán Hírlap, amelyben a bé­késcsabai autóbusz-pályaud­varról egy féloldalas cikk ta­lálható. Különös figyelem­mel olvastam, mivel min­dennapi utazásaim miatt en- • gem személyesen is érint a dolog. Az írás címe: „Min­den jó, ha jól működik!”. Ebben, azt hiszem, sok min­den benne van, de azt leg­alábbis sejteni lehet, hogy nem is olyan jó minden. Á cikk végére érve ez már bizonyossá is vált előttem. Nem tudom, a cikkíró hányszor utazhatott a pá­lyaudvarról, de gyanítom, hogy egyszer sem. Aki azt képes írni, hogy humoros dolog, amikor öreg nénikék eltévednek az aluljáró- rendszerben, az még nem bolyongott ott lenn ... Vagy: ha a felszínen a legkisebb szél fúj, az aluljáróban va­lóságos orkán tombol a hu­zat miatt. Ez még az eny­hébb dolgok közé tartozik, idővel talán meg is lehet szokni. Azt már jóval nehe­zebb elviselni, amikor, az ember orra alá füstöl két- három Ikarus, mivel sok busz a pályaudvaron parkol éjszakánként és kora reggel be kell melegíteni a motort, stb... Ez a művelet nem egészen 4 (!) méterre törté­nik a tisztelt utazóközön­ségtől. Üjabb tanúbizonyság a fennen hirdetett korszerű­ségről: néha három busz is Talán keresi még valaki... Elköszön a postahivatal vezetője Sokan még ma is kutat­ják az évtizedekkel ezelőtt eltűnt hozzátartozóikat, esetleg azok végső nyughe­lyeit. Ez késztette arra a békéscsabai Lanka Imrét, hogy felkeressen bennünket egy régi fényképpel, ami­nek hátlapján ez olvasható: „Szlobodarunguszka, 1944. május 19.” A fotón pedig fakereszttel jelölt sir mel­lett ő látható. Egyik bajtár­sát temette el akkor, s tu­domása szerint a hozzátarto­zókat — akik valószínűleg Szegeden, vagy az Alföldnek ezen a részén élnek — a háború forgatagában senki sem értesítette arról, hogy az egykori baj társ meghalt, s hogy hol van a sírja. A fából készült keresztre Hajnal István nevét írták. Főhadnagyként a 25,3. zász­lóalj III. századában 1943— 44-ben együtt szolgált Nagy­károly helyőrségben Lanka Imrével. A frontra 1944 áp­rilisában mentek,. tábori postacímük pedig V—791 volt. Mindezt abban a remény­ben adjuk közre, hogy hát­ha olyan rokon, egykori ba­rát is olvassa írásunkat, aki a szlobodarunguszkai görög­keleti templom mellett el­temetett Hajnal István sír­ját talán a mai napig is ke­resi. Szeretném kérni önöktől, hogy nagyon kedves munkahe­lyem, a gyopárosi postahivatal területéhez tartozó csalá­doktól lapjukban köszönhessek el. Húsz évi postai szolgálat után sajnos, betegségem miatt nem tudom ellátni munká­mat. Megköszönöm az itt lakók sokévi szeretetét, mivel egy ilyen kis területen nem rutinszerű a pénz- és a csomag­feladás, s tudunk egymás öröméröl-bánatáról. Egy jó szó, egy apró segítés talán a gyógyszernél is többet jelent, főleg az idősebbeknek. Nagy öröm volt számomra az üdülőszezon kezdetén az is, hogy a vendégek vidáman jöttek be a hivatalba: újra itt vagyunk. Sok-sok visszatérő, kedves embert ismertem meg. Tőlük is, a helybeliektől is szeretettel elköszönök, s kívánok mindenkinek jó egészséget, egymás iránti megbecsülést és az utánam következő hivatalvezető elfogadását. Kátai Sándorné Gyopárosfürdő H Független Még senki sem tudja, hogy az ismét pluralizálódó Ma­gyarországon az MSZMP mellett milyen pártok ala­kulnak. De egy, a Független Kisgazdapárt (FKGP) máris működik, hiszen, mint a Heti Világgazdaság 1988. de­cember 10-i számából kide­rül, a politikai szervezetet hivatalosan soha senki sem oszlatta fel. Tény, hogy is­mét lehet róla hallani. Ar­ról azonban, hogy először mikor és kikből szervező­dött, milyen talajból táp­lálkozott, milyen utat járt be az FKGP, arról a közvé­lemény keveset tud. A gyökerek mélyek, az 1867-es osztrák—magyar ki­egyezés utáni időkre szük­séges visszatekinteni. Az 1875-ben alakuló kormányzó Szabadelvű Párt legnagyobb ellenzéke — a monarchia el­ismerése mellett — az ön­álló magyar külügyet, ma­gyar honvédelmet, és a ma­gyar pénzügyet akaró poli­tikai mozgalom, — a Függet­lenségi' 48-as Kossuth-párt — már 1874-ben zászlót bont. A Függetlenségi 48-as Kos- suth-pártból — a kormány­zattal való küzdelem köz­ben — 1909-ben Nagyatádi Szabó István vezetésével ki­válik a „kisgazdák” egy csoportja, amely Független­ségi és Negyvennyolcas Gaz­dapárt néven önálló szerve­zetet alapít. E párt soroza­tos kísérletet tesz a falusi, elsősorban a gazdálkodó la­kosság, valamint a városi középrétegek megnyeréséért. A kormányzó Szabadelvű Párttal, illetve annak utód­jával, a Nemzeti Munka­párttal és a nagy ellenzéki Kossuth-párttal szemben azonban érdemleges sikere­Kisgazdapárt két egy évtizeden át nem tud elérni. Az 1918-as őszirózsás for­radalom hónapjaiban Nagy­atádi Szabó agrármozgalma egyesül a főleg szegényeket tömöríteni akaró Földmun­kás Párttal. E politikai tö­mörülés az Országos Kisgaz­da és Földműves Párt nevet veszi fel. Az új szervezke­dés azonban az első nekifu­tás során az 1918—19-es for­radalmak viharában ismét háttérbe szorul, a remélt si­kerekkel ellentétben szinte teljesen szétesik. Az újabb lehetőség 1919 őszén — a Tanácsköztársaság bukása után — kínálkozik arra, hogy Nagyatádi Szabó végre sikeresen lépjen színre. A Horthy-rendszerben megtar­tott első parlamenti válasz­tásokon, 1920. január-febru­árjában az Országos Kis­gazda és Földműves Párt 91, a kormányzó Nemzeti Mun­kapártból lett Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja pedig csak 59 mandátumot tud megszerezni. Gróf Bethlen István, aki 1921. április 14-től minisz­terelnök, a Horthy-rezsim politikai és gazdasági sta­bilizációja céljából kísérle­tet tesz arra, hogy megsze­rezze a Nagyatádi Szabó mögötti képviselők támoga­tását. Elképzelése valóra vá­lik. 1922. február 2-án létre­jön a két párt fúziójából az Egységes Párt. Az új párt vezére gróf Bethlen István, elnöke pedig Nagyatádi Sza­bó István lesz. A kompro­misszumnak fontos része, hogy a kormányban Nagy­atádi Szabó István tölti be a fölművelésügyi miniszteri tisztséget. De ennél is lénye­gesebb, hogy a nincstelen, szegény, a világháborúban és múltja elproletarizálódó falusi nép helyzetének javítására — Nagyatádi Szabó követelésé­re — a kormány vezetése ígéretet tesz. Ismételten vál­lalás hangzik el a földre­formról. A valóságban azon­ban az ország akkori 16,6 millió katasztrális hold föld­jéből mindössze 948 ezret osztanak szét 411 ezer sze­gényparaszt, illetve agrár­proletár között. A föld meg­váltásának díja azonban olyan magas, hogy a fizetési kötelezettségnek a legszegé­nyebbek képtelenek eleget tenni. Tény, hogy gróf Bethlen miniszterelnök a kisgazdák­nak az Egységes Pántba való beolvasztásával a kormány stabilizációs politikáját nagy­részt megoldja. Viszont az egykori Függetlenségi és Negyvennyolcas Gazdapárt vezetői, illetve tagjai a vá­lasztópolgárok körében lé­pésről lépésire kedvezőtle­nebb helyzetbe kerülnek. Az újabb fordulat 1931- ben következik be. Ekkor az egykori Országos Kisgazda és Földműves Párt alapítói közül többen is kiválnak az Egységes.Pártból. Gaal Gas­ton, Eckhardt Tibor, Tildy Zoltán és mások létrehozzák az önálló Kisgazdapártot. Később, 1939-től Bajcsy- Zsilinszky Endre vezetői te­vékenységével az FKGP mind határozottabban radi- kalizálódik. Szakít a Nagy­atádi Szabó meghonosította, a kormányzattal szemben al­kalmazott lojális ellenzéki­séggel. Az FKGP is része­sévé válik a hitleri háború leleplezőinek, illetve az an­tifasiszta ellenállási szer­vezkedésnek. A felszabadulás után a II. világháború okozta mér­hetetlen emberi és anyagi pusztulás megszüntetésében az 1944. december 21-én ösz- szeült Debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés törvényeit el­fogadva, illetve megszavazva az FKGP teljesíti országépí­tő vállalásait. Törekszik a harmonikus és egyenlőség­gel működő demokratikus koalíciós kormányzat sikeres fenntartására. Ez az 1945-ös választás alkalmával az FKGP számára kiemelkedő sikert hoz. Megszerzi a man­dátumok abszolút többségét. Közben azonban a koalí- .ción belüli pártok között el­lentétek keletkeznek. Főleg a Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Független Kis­gazdapárt nézeteltérései vál­nak feltűnőkké. Ezek az el­lentétek az 1947-es választá­sok után különösen elmé­lyülnek. Rákosi Mátyás és társai az MKP, majd a Ma­gyar Dolgozók Pártja (MDP) élén a rendőri, belügyi ap­parátus irányítását birto­kolva adminisztratív eszkö­zöket is alkalmaznak a Füg­getlen Kisgazdapárt és más szervezetek ellen. A tör­vénytelen módszerek az 1949 májusában a Magyar Függetlenségi Népfront égi­sze alatt szervezett ország­gyűlési választások után el­uralkodnak. Határozott lé- . pés következik afelé, hogy Magyarországon kialakuljon az egypártrendszer. A Független Kisgazdapárt első, I909-es zászlóbontása óta 1949-ig — formális meg­szüntetéséig — kerek négy évtized telt el. Az elhallgat­tatás időszaka is éppen 40 esztendőt tesz ki. Vajon mit hoz a harmadik 40 év? Az eddigi történet vázlatos is­mertetése is érzékelteti, hogy a Független Kisgazdapárt olyan múlttal rendelkezik, amelynek van miből tanul­nia és van miből okulnia. Lónyai Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom