Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
1989. február 18., szombat KÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET j Pucér hercegnő és a számítógépek Napóleon fényes betűkkel írta be a nevét a történelembe. De a húga, Paolina hercegnő is. Jóllehet, nem karddal, és bravúros haditettekkel, hanem csupán azzal, hogy meztelenre vetkőzött. Rómában a Borghese palotában állt egy csodaszép szobor. A Győzedelmes Vénusz. Canova mester alkotása. A modell Paolina hercegnő volt. A tündérszépségű, fekvő márványakt annak idején nagy feltűnést keltett. Az egyik udvarhölgy ezekkel a szavakkal fordult Paolinához: — Hátborzongató lehetett, teljesen meztelenül feküdni, miközben a mester mintázta a szobrot. — Egyáltalán nem — válaszolta a hercegnő. — A terem, ahol modellt feküdtem, fűtve volt. Manapság nehezebb bekerülni a történelembe, bár a nők könnyebben vetkőznek, mint a régi korokban. Vannak azonban területek, ahol roppant szemérmctc- sek vagyunk. Itt van mindjárt az oktatás. Hihetetlen gyorsasággal túltettük magunkat a tanyai iskolák megszüntetésén, meg az egyszeregyen, mondván, hogy korszerűsödnünk key, mert jönnek a számítógépek. És jöttek is. A megye iskoláiban 1983-ban még csak harminckettő, 1989- ben pedig már 989 számítógép volt. A fejlődés szembeötlő és elismerésre méltó itt, Békés megyében. A számítógéppel rendelkező általános iskolák arányát tekintve országosan az első helyen állunk. Igen ám, de nem ez a helyzet a számítástechnika oktatásában részt vevők számát tekintve. Hogy, hogy nem, az utolsó harmadban foglalunk helyet. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés, miért a lemaradás? Már a pénzre sem panaszkodhatunk, hogy nem volt. Mert volt! Jókora summába kerültek azok a fránya számítógépek. Mégsem ment az, aminek mennie kellene, maga az oktatás. Hiszen az volt a cél, hogy minél több gyerek ismerje meg a számítástechnikát. Tehát nem a vásárláson, nem a pénzköltésen, hanem a tudásgyarapításon volt a hangsúly. Ám csak a vásárlásig jutottunk el. A népi ellenőrök is foglalkoztak a kérdéssel. Profán megállapításuk döbbenetes. A számítógépek önmagukban semmit sem érnek, ha becsomagolva állnak a raktárakban. Márpedig több helyen ki sem csomagolták őket. Nyilván szeméremből, nehogy felizgassák a gyermekek fantáziáját. A népi ellenőrök vizsgálata során sok mindenre hivatkoztak az illetékesek. Több helyen nincs megfelelő helyiség, kevés a szakember. Legfájdalmasabb tény, hogy igazán nincs gazdája a számítógépes oktatásnak. Pedig mindennek ellenére, azokat a gépeket — jobb híján — a meglevő tantermekben is be lehetett volna mutatni. Szükség ugyanis törvényt bont. Az oktatásunk, a kulturális életünk tele van panasszal. Legtöbben a pénzhiányt emlegetik. Hogy milyen csodákat lehetne elérni, ha volna pénz. De a pénz fura jószág. A pénzzel gazdálkodni kell! Legendák keringenek, hogy mennyi kiadvány kerül a zúzdákba. Vagy felbontatlanul hever a raktárakban. Pedig milliókba kerüllek. Csak éppen, akiknek szánták őket, azok fordítják el tekintetüket. Persze Napóleon húgának könnyű dolga volt. Gyönyörű termetével hódított, s Canova mester alkotása ma is vonzza a látogatókat a Borghese palotába. Más tanulsága is van az ügynek. A legcsodálatosabb dolog is örök rejtély marad, ha úgy bánnak vele, mint a számítógépekkel. Hogy nem csomagolják ki őket. — serédi — A párttagságnak tudomásul kell venni Békéscsabán is, hogy versenyhelyzet van kialakulóban Régi és új elképzelések — Hányán } léptek ki a pártból? — A politizálás új színtere A májusi országos pártértekezlet óta felgyorsultak a folyamatok. A régi és megszokott sémák megrepedeztek, s hova tovább talonba kerülnek. Békéscsabán már a pártértekezlet összehívása sem hasonlított a korábbi gyakorlathoz. A szeptemberi pártbizottsági ülésre három variációs javasló tot terjesztettek elő a megújulásra. Ezen az ülésen még úgy döntöttek, nincs szükség a párt értekezlet összehívására. Az ezt követő délutáni tanácskozáson, a titkári értekezlet viszont úgy határozott, hogy egy hét múlva vissza kell térni a témára, de addig a titkárok beszéljenek a tagsággal. Mégpedig arról, hogy mit akarnak a párttagok? Ez teljesen új gyakorlat volt, korábban nem fordult elő. Kiderült, hogy a város párttagságának többsége, mintegy 60 százaléka értekezletet akar és ezt tudomásul kellett vennie a párbizottságoknak is. A megújulási folyamat elindult. Nyilvánvalóvá vált, hogy itt Békéscsabán is az ügyintéző párt helyett politizáló párttá kell alakulni, s olyan programot kell kidolgozni, amely az emberek mindennapi körülményeit veszi figyelembe. — Ez a pártértekezlet nyereség volt, s kritika is egyben — hangsúlyozta beszélgetésünk elején Kutas Gyula, a békéscsabai városi pártbizottság első titkára. Másként gondolom Mottó: Marcus Aurelius. Népújság, 02. 04. Ülök a képernyő előtt, és elképedek. Mellettem a rádió szól, és nem tudok szólni a csodálkozástól. Olvasom a sajtót, és ingerült vagyok. Látom, hallom, olvasom, hogy felelős, önálló, fontos, emberi sorsokat meghatározó beosztásban „élő” valaki egyszerre csak nem tud semmiről semmit, ha kérdezik. Persze, ő csupán egyszerű transzmisszió; jelentéktelen porszem; gyanútlan, jó hi- szemű ügyintéző; egy icike- picike, de jogos óhaj továbbítója volt „valaki felé”. Aki tegnap még vadászvacsorák résztvevője volt, kártyacsaták hőse, szűk körű információk boldog birtokosa, külön-tájékoztatottak sovány rétegéhez tartozó, az egyszeriben mit sem sejtett abból, amiben eddig évekig tevékenykedett. Meg az a bizonyos telefon. Amelyen valaki valahonnan leszólt: ugyan, ne vacakolj már.. . (De kérem, egyszer neveznék már nevén azt, aki leszólt! Tudom, hogy így volt. Hogy leszóltak. Hogy megemlített valaki egy csekélységet. melyet valaki számára, ugye, nem probléma megtenni.) Neked ez amúgy sem kerül semmibe . . . És itt gondolom én megint másképp a dolgot. Valóban nem tudná, miről van szó, aki a megfelelő iskolákat kijárta, aki az ösz- szes létező tanfolyamot meg továbbképzőt elvégezte, aki a beosztásához szükséges jogosítványt megszerezte, aki a kapcsolatok nem hivatalos, de szakosított évfolyamait sikerrel látogatta — egészen a mai napig, ö ne tudta volna, amit minden egyszerű egyenes ember tanfolyamok nélkül is mindig pontosan tudott: mi az etika, mit szabad és mit nem. Kérdem, hol van a tartás a vezetőben, az emberben: eddig ezt még csináltam, de tovább ugyan nem, csinálja más, ha akarja. Mert ez a gondolkodás nem vereség. Nem megfutamodás. Egyszer úgyis kikerülök onnan. De nem mindegy, hogyan. Azok a malmok lassan őrölnek, de biztosan.-z -y KISZ-krimi A minap egy mosolygós arcú fiatalember keresett fel a szerkesztőségben a barátjával. — Mondok egy krimit, leírja? — Miért ne. — Akkor is, ha ez egy KISZ-krimi? Persze, vicces ... — Mi történt? — Nem olyan nagy dolog, de nem lehet szó nélkül elmenni mellette — veszi át a szót a társa. — A KISZ- titkárunk egy rendes srác. Behívták az üzemegység vezetőjéhez. A beszélgetés arról folyt, hogy jó volna egy sítúrát szervezni Szlovákiába. Az üzemegység vezetője kijelentette, szervezze meg a KISZ, az ilyesmi úgyis olyan feladat, ami a fiatalokra van szabva. Ott volt a szakszervezeti bizalmink is. ö is ugyanazzal érvelt. Telt-múlt az idő, s Jóska, a KISZ-tit- kárunk nem nagyon hajtott rá a dologra. De mivel többször megkérdezték tőle, hogyan áll a szervezéssel, hát végül összehívott minket. A gyűlésen mondja, miről van szó. Hogy van egy ránk szabott feladat, és azt sürgősen meg kell beszélni. Leesett az állunk, amikor kitálalt: — Sítúrát kell szerveznünk Szlovákiába. — Mi ebben a krimi? — kérdem. — Hát az kérem, hogy még mindig nem veszik tudomásul, hogy a KISZ önálló szervezet. Engedtessék meg, hogy mi döntsünk abban, hogy mi a ránk szabott feladat. Különösen, ha szórakozásról, vagy kirándulásról van szó. Most megorrolnak ránk, hogy miattunk dőlt dugába a sítúra. — És mi ebben a vicces? — Az, hogy a KISZ-tagok közül senki sem tud síelni. S. J. Gázvezeték vagy mű út? A tévedés nemcsak lehetőség, hanem ördög is. Néha alaposan megtréfálja az embert, még akkor is, ha nagyon nem szeretne tévedni. Az elírás, vagy elhallás egyre megy. Csupán csak magyarázkodás, amolyan falra hányt borsó. Tény azonban, tény. Miként az is, hogy Talapka Pál, az MDF vitaestjén Orosházán nem a gázvezeték építését tette szóvá, hanem a műutat. Az kanyarog különös módon. — Milyen határozatok születtek, ezek között melyik a legaktuálisabb? — A december 3-i értekezletünk egyik legfontosabb határozata a közélet tisztaságára vonatkozott. Megfogalmazódott, hogy erkölcsileg feddhetetlen és tisztességes emberek kerüljenek a vezetésbe. Sajnos az elmúlt években, és a közelmúltban is több olyan ügy került felszínre, ami erre okot adott. Olyan fontos kérdésről van szó, amitől nem ltehet eltekinteni. — Pontosítsuk a választ, mert túl általános. Hadd tegyem fel úgy a kérdést, a módszerek is változtak? Eddig a pártbizottság volt a kezdemépyezője annak, kik kerüljenek vezető posztra. Fennmaradt ez a gyakorlat? — Néhány éve már nem ilyen direkt gyakorlatot folytatunk, de a politikai eszköztárat tovább kell gazdagítanunk. Szükség esetén a kezdeményezést is vállaljuk. A kiválasztásban, az alkalmasság megítélésében a legszélesebb körű demokratizmusnak kell érvényesülnie. — Mennyire mendemonda, mennyire igaz, nem tudom, hogy Békéscsabán az országos vidéki átlagnál is alacsonyabbak a keresetek? — Megyék közti 1987-es összehasonlító adatokkal rendelkezünk jelenleg, mely szerint termelő ágazatokban f oglalkozt at o tta k á tlagkere - sete 6360 forint, az országos vidéki átlag 95 százaléka, csak Bács-Kiskun, Szabolcs- Szatmár és Somogy megyében alacsonyabb. A pártértekezleten ezért nagy hangsúlyt kapott, hogy politikai eszközökkel is jobban kell ösztönözni az adottságai rakat figyelembe vevő gazdasági szerkezetváltást és terméks zerke zet- k orszer űsí tést. Ugyanis csak a nagyobb értéket tartalmazó, piacképes áruk előállítása lehet a ma- kasabb keresetek biztosítéka. — Nemegyszer hallom, hogy a megye gyámkodik a város felett. — Kétségtelen, hogy a megyei szervekkel való együttműködés egy megyeszékhelyen más városokhoz képest sok sajátosságot hordoz. Azt hiszem, jogos az elvárás a lakosság részéről, hogy ebben legyen erőteljesebb a város érdekeinek képviselete. Olyan munkakapcsolatra törekszünk, mely a lokálpatriotizmusnak, öntevékenységnek is nagyobb teret enged. — Napjainkban egyre több szó esik az értelmiség szerepéről. Erről mi a véleménye? — Sajnos a város kevésbé vonzza az értelmiséget, bár lényegesen többen vannak, mint akikre figyelmünk eddig kiterjedt. Vannak napi és távlati feladataink. Amit máris meg kell tennünk, hogy ne más réteggel szembeállítva, hanem rangján kezeljük az értelmiséget. Nem elég deklarálni, hogy részese a politikának, de biztosítani is kell ezt a részvételt. Ezt ismerte fel a párténtekezlet, amikor az új, 63 tagú pártbizottságEgy biztos, ma nem karriervágyból lépnek be a pártba... Fotó: Veress Erzsi ba 45 egyetemi, főiskolai végzettségű párttagot választott. Távlatban pedig a felsőoktatás továbbfejlesztésével, több alkotó munkát biztosító lehetőséggel tudjuk számukat és szerepüket is tovább növelni. — Mi lesz a politizálás fő szintere? A munkahely, vagy a lakóhely? — A politizálás fő színtere a lakóterület lesz. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ki kell vonulni a munkahelyekről. A munkahelyi pártalapszervezetek tevékenységét, politikai, hangulati jelzéseit, mozgósító szerepét a gazdasági vezetés nem nélkülözheti. Tarthatatlan viszont, hogy a lakóterületen jelentkező politikai feladatokat szinte kizárólag az ott lelkesen dolgozó nyugdíjasainktól várjuk. Ezért folytatunk most az alapszervezetekben vitákat az aktív korú párttagok bekapcsolódásáról, a lehetséges munkaformákról, feltételekről. / — Közismert, hogy a megújulás folyamata a májusi országos pártértekezlettel indult el. Hogyan viszonyul a város párttagsága a reformhoz? — Az értekezletünkön egyértelmű volt, a tagság ki akarja elemezni az elmúlt éveket, hogy elindulhasson az új úton. A múlt hibái, tévedései kerülitek szóba, ami önmagában véve is megtisztulást eredményezett. Egyértelmű volt az is, hogy mindenki a megújulást akarja. Természetesnek tartom, hogy ez nem minden küldöttünknél ugyanazt jelentette. Keveredtek a régi és új elképzelések, a higgadtság és a türelmetlenség is. Azt hiszem, még nem ismertük fel igazán, mekkora léptékű változást kell megvalósítanunk. — Hányán léptek ki a pártból a múlt évben? — Békéscsabán a múlt évben 493-an léptek ki a pártból. A 40 éven aluliak közül 173-an, zömmel munkások. Jelentős hányadot képviselnek a kilépők között a 60 éven felüliek, számuk 134 volt. Legtöbben azok közül távoztak, akik 1957 és '67 között léptek be a pártba. Mindez a pártépítés, a kádermunka kritikája is. Akadt közöttük olyan is, akinek több mint 10 ezer forint a nyugdíja. — Mi jellemzi azokat, akik ma lépnek be a pártba? — Egy biztos, hogy nem karriervágyból határozták el magukat. A többséget a megújulási folyamat, a ten- niakarás vonzza, amit a jelentkezési lapon is kifejezésre juttatnak. Legutóbb egyikük azt nyilatkozta: bízik a pártban, bízik a demokratizálás folyamatában. A múlt évben 107-en kérték a felvételüket. A belépők 42 százaléka munkás és szövetkezeti tag, 48 százalékuk pedi'1 szellemi foglalkozású. — Abban ki dönt. hogy milyen legyen az apparátus létszáma? Azaz szükség van-e a jelenlegi létszámú apparátusra? — A politikai apparátus létszámával a megyei pártbizottság gazdálkodik. A jelenlegi létszám a városnál a tisztségviselőkkel együtt 18 fő. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások folynak. Két dolog biztos. Az egyik, hogy csökkenni fog, a másik, hogy feladatkörében és munka- megosztásában a városi pártbizottság határoz, annak szakapparátusaként dolgozik. — A pártnak, mint politizáló szervezetnek szüksége van tömegkapcsolatra. Véleménye szerint ez a kapcsolat hogyan alakul a jövőben? —• Tudomásul kell vennünk Békéscsabán is, hogy versenyhelyzet van kialakulóban és új módszereket kell alkalmazni. A városban minden szervvel partneri viszonyt akarunk ki- alakí tani, amely hajlandó a városért cselekedni. Szakítani kell a régi gyakorlattal, amikor a párt háttérből, mint szürke eminenciás „mozgatta” a különböző szervezeteket. A jövőben csak valóságos partneri viszonyról lehet szó. Úgy kell politizálni, hogy ne legyenek tabuk, azaz nyíltan. A pártmunkát a városban 63 tagú testület irányítja. A tömegkapcsolat viszont a város 7800 kommunistájának mindennapos tevékenységén múlik. Azaz a szó szoros értelmében vett politikai munkáján. Ezért is került a hangsúly a területi, lakóhelyi tevékenységre. Ehhez alapvető, hogy a párttagság megfelelően- el tudjon igazodni a politikai folyamatokban, kellő biztonsággal tudjon kiállni, képviselni. Hiszen arról van szó, hogy politizáló párttá kell előlépnünk. Ugyancsak fontos politikai kérdés az is, hogy a már meglevő és a most alakuló alternatív szervezetekkel kapcsolatot létesítsünk. Ahogy a pártbizottság jóváhagyja munkaprogramját, a városban működő alternatív szervezeteknek megbeszélést ajánlunk, hogy tanácskozzunk azokról a feladatokról, amelyekért együtt tudunk működni. Beszélgetésünk végén szeretném elmondani, hogy a pártértekezlet elsősorban gondolkodási és cselekvési irányokat határozott meg. Ezek konkréttá válásához, megvitatásához mindenkire számítunk, aki városunkért tenni akar. Serédi János