Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

1989. február 18., szombat KÖRÖSTÁJ BELPOLITIKAI ES KULTURÁLIS MELLÉKLET j Pucér hercegnő és a számítógépek Napóleon fényes betűkkel írta be a ne­vét a történelembe. De a húga, Paolina hercegnő is. Jóllehet, nem karddal, és bravúros haditettekkel, hanem csupán az­zal, hogy meztelenre vetkőzött. Rómában a Borghese palotában állt egy csodaszép szobor. A Győzedelmes Vénusz. Canova mester alkotása. A modell Paolina herceg­nő volt. A tündérszépségű, fekvő már­ványakt annak idején nagy feltűnést kel­tett. Az egyik udvarhölgy ezekkel a sza­vakkal fordult Paolinához: — Hátborzongató lehetett, teljesen mez­telenül feküdni, miközben a mester min­tázta a szobrot. — Egyáltalán nem — válaszolta a her­cegnő. — A terem, ahol modellt feküd­tem, fűtve volt. Manapság nehezebb bekerülni a törté­nelembe, bár a nők könnyebben vetkőz­nek, mint a régi korokban. Vannak azon­ban területek, ahol roppant szemérmctc- sek vagyunk. Itt van mindjárt az okta­tás. Hihetetlen gyorsasággal túltettük ma­gunkat a tanyai iskolák megszüntetésén, meg az egyszeregyen, mondván, hogy kor­szerűsödnünk key, mert jönnek a számí­tógépek. És jöttek is. A megye iskoláiban 1983-ban még csak harminckettő, 1989- ben pedig már 989 számítógép volt. A fejlődés szembeötlő és elismerésre méltó itt, Békés megyében. A számítógéppel rendelkező általános iskolák arányát te­kintve országosan az első helyen állunk. Igen ám, de nem ez a helyzet a számí­tástechnika oktatásában részt vevők szá­mát tekintve. Hogy, hogy nem, az utolsó harmadban foglalunk helyet. Önkéntele­nül vetődik fel a kérdés, miért a lemara­dás? Már a pénzre sem panaszkodhatunk, hogy nem volt. Mert volt! Jókora sum­mába kerültek azok a fránya számítógé­pek. Mégsem ment az, aminek mennie kellene, maga az oktatás. Hiszen az volt a cél, hogy minél több gyerek ismerje meg a számítástechnikát. Tehát nem a vásár­láson, nem a pénzköltésen, hanem a tu­dásgyarapításon volt a hangsúly. Ám csak a vásárlásig jutottunk el. A népi ellen­őrök is foglalkoztak a kérdéssel. Profán megállapításuk döbbenetes. A számítógé­pek önmagukban semmit sem érnek, ha becsomagolva állnak a raktárakban. Már­pedig több helyen ki sem csomagolták őket. Nyilván szeméremből, nehogy feliz­gassák a gyermekek fantáziáját. A népi ellenőrök vizsgálata során sok mindenre hivatkoztak az illetékesek. Több helyen nincs megfelelő helyiség, kevés a szak­ember. Legfájdalmasabb tény, hogy iga­zán nincs gazdája a számítógépes okta­tásnak. Pedig mindennek ellenére, azokat a gépeket — jobb híján — a meglevő tantermekben is be lehetett volna mutat­ni. Szükség ugyanis törvényt bont. Az oktatásunk, a kulturális életünk te­le van panasszal. Legtöbben a pénzhiányt emlegetik. Hogy milyen csodákat lehetne elérni, ha volna pénz. De a pénz fura jószág. A pénzzel gazdálkodni kell! Le­gendák keringenek, hogy mennyi kiad­vány kerül a zúzdákba. Vagy felbontat­lanul hever a raktárakban. Pedig milli­ókba kerüllek. Csak éppen, akiknek szán­ták őket, azok fordítják el tekintetüket. Persze Napóleon húgának könnyű dolga volt. Gyönyörű termetével hódított, s Canova mester alkotása ma is vonzza a látogatókat a Borghese palotába. Más ta­nulsága is van az ügynek. A legcsodála­tosabb dolog is örök rejtély marad, ha úgy bánnak vele, mint a számítógépek­kel. Hogy nem csomagolják ki őket. — serédi — A párttagságnak tudomásul kell venni Békéscsabán is, hogy versenyhelyzet van kialakulóban Régi és új elképzelések — Hányán } léptek ki a pártból? — A politizálás új színtere A májusi országos pártértekezlet óta felgyorsultak a folyamatok. A régi és megszo­kott sémák megrepedeztek, s hova tovább talonba kerülnek. Békéscsabán már a pártérte­kezlet összehívása sem hasonlított a korábbi gyakorlathoz. A szeptemberi pártbizottsági ülésre három variációs javasló tot terjesztettek elő a megújulásra. Ezen az ülésen még úgy döntöttek, nincs szükség a párt értekezlet összehívására. Az ezt követő délutáni tanácskozá­son, a titkári értekezlet viszont úgy határozott, hogy egy hét múlva vissza kell térni a té­mára, de addig a titkárok beszéljenek a tagsággal. Mégpedig arról, hogy mit akarnak a párttagok? Ez teljesen új gyakorlat volt, korábban nem fordult elő. Kiderült, hogy a város párttagságának többsége, mintegy 60 százaléka értekezletet akar és ezt tudomásul kellett vennie a párbizottságoknak is. A megújulási folyamat elindult. Nyilvánvalóvá vált, hogy itt Békéscsabán is az ügyintéző párt helyett politizáló párttá kell alakulni, s olyan progra­mot kell kidolgozni, amely az emberek mindennapi körülményeit veszi figyelembe. — Ez a pártértekezlet nyereség volt, s kritika is egyben — hangsúlyozta beszélgetésünk elején Kutas Gyula, a békéscsabai városi pártbizottság első titkára. Másként gondolom Mottó: Marcus Aurelius. Népújság, 02. 04. Ülök a képernyő előtt, és elképedek. Mellettem a rá­dió szól, és nem tudok szól­ni a csodálkozástól. Olvasom a sajtót, és ingerült vagyok. Látom, hallom, olvasom, hogy felelős, önálló, fontos, emberi sorsokat meghatáro­zó beosztásban „élő” valaki egyszerre csak nem tud sem­miről semmit, ha kérdezik. Persze, ő csupán egyszerű transzmisszió; jelentéktelen porszem; gyanútlan, jó hi- szemű ügyintéző; egy icike- picike, de jogos óhaj továb­bítója volt „valaki felé”. Aki tegnap még vadász­vacsorák résztvevője volt, kártyacsaták hőse, szűk körű információk boldog birtoko­sa, külön-tájékoztatottak so­vány rétegéhez tartozó, az egyszeriben mit sem sejtett abból, amiben eddig évekig tevékenykedett. Meg az a bizonyos telefon. Amelyen valaki valahonnan leszólt: ugyan, ne vacakolj már.. . (De kérem, egyszer neveznék már nevén azt, aki leszólt! Tudom, hogy így volt. Hogy leszóltak. Hogy megemlített valaki egy cse­kélységet. melyet valaki szá­mára, ugye, nem probléma megtenni.) Neked ez amúgy sem kerül semmibe . . . És itt gondolom én me­gint másképp a dolgot. Valóban nem tudná, miről van szó, aki a megfelelő is­kolákat kijárta, aki az ösz- szes létező tanfolyamot meg továbbképzőt elvégezte, aki a beosztásához szükséges jo­gosítványt megszerezte, aki a kapcsolatok nem hivata­los, de szakosított évfolya­mait sikerrel látogatta — egészen a mai napig, ö ne tudta volna, amit minden egyszerű egyenes ember tan­folyamok nélkül is mindig pontosan tudott: mi az eti­ka, mit szabad és mit nem. Kérdem, hol van a tartás a vezetőben, az emberben: ed­dig ezt még csináltam, de tovább ugyan nem, csinálja más, ha akarja. Mert ez a gondolkodás nem vereség. Nem megfutamodás. Egyszer úgyis kikerülök onnan. De nem mindegy, hogyan. Azok a malmok lassan őrölnek, de biztosan.-z -y KISZ-krimi A minap egy mosolygós arcú fiatalember keresett fel a szerkesztőségben a barát­jával. — Mondok egy krimit, le­írja? — Miért ne. — Akkor is, ha ez egy KISZ-krimi? Persze, vic­ces ... — Mi történt? — Nem olyan nagy dolog, de nem lehet szó nélkül el­menni mellette — veszi át a szót a társa. — A KISZ- titkárunk egy rendes srác. Behívták az üzemegység ve­zetőjéhez. A beszélgetés ar­ról folyt, hogy jó volna egy sítúrát szervezni Szlovákiá­ba. Az üzemegység vezetője kijelentette, szervezze meg a KISZ, az ilyesmi úgyis olyan feladat, ami a fiatalokra van szabva. Ott volt a szakszer­vezeti bizalmink is. ö is ugyanazzal érvelt. Telt-múlt az idő, s Jóska, a KISZ-tit- kárunk nem nagyon hajtott rá a dologra. De mivel több­ször megkérdezték tőle, ho­gyan áll a szervezéssel, hát végül összehívott minket. A gyűlésen mondja, miről van szó. Hogy van egy ránk sza­bott feladat, és azt sürgő­sen meg kell beszélni. Le­esett az állunk, amikor ki­tálalt: — Sítúrát kell szerveznünk Szlovákiába. — Mi ebben a krimi? — kérdem. — Hát az kérem, hogy még mindig nem veszik tudomá­sul, hogy a KISZ önálló szervezet. Engedtessék meg, hogy mi döntsünk abban, hogy mi a ránk szabott fel­adat. Különösen, ha szóra­kozásról, vagy kirándulásról van szó. Most megorrolnak ránk, hogy miattunk dőlt dugába a sítúra. — És mi ebben a vicces? — Az, hogy a KISZ-tagok közül senki sem tud síelni. S. J. Gázvezeték vagy mű út? A tévedés nemcsak lehe­tőség, hanem ördög is. Néha alaposan megtréfálja az em­bert, még akkor is, ha na­gyon nem szeretne tévedni. Az elírás, vagy elhallás egy­re megy. Csupán csak ma­gyarázkodás, amolyan falra hányt borsó. Tény azonban, tény. Miként az is, hogy Ta­lapka Pál, az MDF vitaest­jén Orosházán nem a gáz­vezeték építését tette szóvá, hanem a műutat. Az kanya­rog különös módon. — Milyen határozatok születtek, ezek között me­lyik a legaktuálisabb? — A december 3-i érte­kezletünk egyik legfonto­sabb határozata a közélet tisztaságára vonatkozott. Megfogalmazódott, hogy er­kölcsileg feddhetetlen és tisztességes emberek kerül­jenek a vezetésbe. Sajnos az elmúlt években, és a közel­múltban is több olyan ügy került felszínre, ami erre okot adott. Olyan fontos kérdésről van szó, amitől nem ltehet eltekinteni. — Pontosítsuk a választ, mert túl általános. Hadd te­gyem fel úgy a kérdést, a módszerek is változtak? Ed­dig a pártbizottság volt a kezdemépyezője annak, kik kerüljenek vezető posztra. Fennmaradt ez a gyakorlat? — Néhány éve már nem ilyen direkt gyakorlatot folytatunk, de a politikai eszköztárat tovább kell gaz­dagítanunk. Szükség esetén a kezdeményezést is vállal­juk. A kiválasztásban, az al­kalmasság megítélésében a legszélesebb körű demokra­tizmusnak kell érvényesül­nie. — Mennyire mendemon­da, mennyire igaz, nem tu­dom, hogy Békéscsabán az országos vidéki átlagnál is alacsonyabbak a keresetek? — Megyék közti 1987-es összehasonlító adatokkal rendelkezünk jelenleg, mely szerint termelő ágazatokban f oglalkozt at o tta k á tlagkere - sete 6360 forint, az országos vidéki átlag 95 százaléka, csak Bács-Kiskun, Szabolcs- Szatmár és Somogy megyé­ben alacsonyabb. A pártér­tekezleten ezért nagy hang­súlyt kapott, hogy politikai eszközökkel is jobban kell ösztönözni az adottságai rakat figyelembe vevő gazdasági szerkezetváltást és termék­s zerke zet- k orszer űsí tést. Ugyanis csak a nagyobb ér­téket tartalmazó, piacképes áruk előállítása lehet a ma- kasabb keresetek biztosíté­ka. — Nemegyszer hallom, hogy a megye gyámkodik a város felett. — Kétségtelen, hogy a me­gyei szervekkel való együtt­működés egy megyeszékhe­lyen más városokhoz képest sok sajátosságot hordoz. Azt hiszem, jogos az elvárás a lakosság részéről, hogy eb­ben legyen erőteljesebb a város érdekeinek képvisele­te. Olyan munkakapcsolatra törekszünk, mely a lokál­patriotizmusnak, öntevé­kenységnek is nagyobb te­ret enged. — Napjainkban egyre több szó esik az értelmiség szerepéről. Erről mi a véle­ménye? — Sajnos a város kevés­bé vonzza az értelmiséget, bár lényegesen többen van­nak, mint akikre figyel­münk eddig kiterjedt. Van­nak napi és távlati feladata­ink. Amit máris meg kell tennünk, hogy ne más ré­teggel szembeállítva, hanem rangján kezeljük az értel­miséget. Nem elég deklarál­ni, hogy részese a politiká­nak, de biztosítani is kell ezt a részvételt. Ezt ismerte fel a párténtekezlet, amikor az új, 63 tagú pártbizottság­Egy biztos, ma nem karrier­vágyból lépnek be a párt­ba... Fotó: Veress Erzsi ba 45 egyetemi, főiskolai végzettségű párttagot válasz­tott. Távlatban pedig a fel­sőoktatás továbbfejlesztésé­vel, több alkotó munkát biztosító lehetőséggel tud­juk számukat és szerepüket is tovább növelni. — Mi lesz a politizálás fő szintere? A munkahely, vagy a lakóhely? — A politizálás fő szín­tere a lakóterület lesz. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ki kell vonulni a mun­kahelyekről. A munkahelyi pártalapszervezetek tevé­kenységét, politikai, hangu­lati jelzéseit, mozgósító sze­repét a gazdasági vezetés nem nélkülözheti. Tartha­tatlan viszont, hogy a lakó­területen jelentkező politi­kai feladatokat szinte kizá­rólag az ott lelkesen dolgozó nyugdíjasainktól várjuk. Ezért folytatunk most az alapszervezetekben vitákat az aktív korú párttagok be­kapcsolódásáról, a lehetsé­ges munkaformákról, felté­telekről. / — Közismert, hogy a megújulás folyamata a má­jusi országos pártértekezlet­tel indult el. Hogyan viszo­nyul a város párttagsága a reformhoz? — Az értekezletünkön egyértelmű volt, a tagság ki akarja elemezni az elmúlt éveket, hogy elindulhasson az új úton. A múlt hibái, tévedései kerülitek szóba, ami önmagában véve is megtisztulást eredményezett. Egyértelmű volt az is, hogy mindenki a megújulást akarja. Természetesnek tar­tom, hogy ez nem minden küldöttünknél ugyanazt je­lentette. Keveredtek a régi és új elképzelések, a hig­gadtság és a türelmetlenség is. Azt hiszem, még nem ismertük fel igazán, mekko­ra léptékű változást kell megvalósítanunk. — Hányán léptek ki a pártból a múlt évben? — Békéscsabán a múlt évben 493-an léptek ki a pártból. A 40 éven aluliak közül 173-an, zömmel mun­kások. Jelentős hányadot képviselnek a kilépők kö­zött a 60 éven felüliek, szá­muk 134 volt. Legtöbben azok közül távoztak, akik 1957 és '67 között léptek be a pártba. Mindez a pártépí­tés, a kádermunka kritikája is. Akadt közöttük olyan is, akinek több mint 10 ezer forint a nyugdíja. — Mi jellemzi azokat, akik ma lépnek be a párt­ba? — Egy biztos, hogy nem karriervágyból határozták el magukat. A többséget a megújulási folyamat, a ten- niakarás vonzza, amit a je­lentkezési lapon is kifeje­zésre juttatnak. Legutóbb egyikük azt nyilatkozta: bí­zik a pártban, bízik a de­mokratizálás folyamatában. A múlt évben 107-en kérték a felvételüket. A belépők 42 százaléka munkás és szö­vetkezeti tag, 48 százalékuk pedi'1 szellemi foglalkozású. — Abban ki dönt. hogy milyen legyen az apparátus létszáma? Azaz szükség van-e a jelenlegi létszámú apparátusra? — A politikai apparátus létszámával a megyei párt­bizottság gazdálkodik. A je­lenlegi létszám a városnál a tisztségviselőkkel együtt 18 fő. Az ezzel kapcsolatos tár­gyalások folynak. Két dolog biztos. Az egyik, hogy csök­kenni fog, a másik, hogy feladatkörében és munka- megosztásában a városi pártbizottság határoz, an­nak szakapparátusaként dol­gozik. — A pártnak, mint poli­tizáló szervezetnek szüksége van tömegkapcsolatra. Véle­ménye szerint ez a kapcso­lat hogyan alakul a jövő­ben? —• Tudomásul kell ven­nünk Békéscsabán is, hogy versenyhelyzet van kialaku­lóban és új módszereket kell alkalmazni. A város­ban minden szervvel part­neri viszonyt akarunk ki- alakí tani, amely hajlandó a városért cselekedni. Szakíta­ni kell a régi gyakorlattal, amikor a párt háttérből, mint szürke eminenciás „mozgatta” a különböző szervezeteket. A jövőben csak valóságos partneri vi­szonyról lehet szó. Úgy kell politizálni, hogy ne legye­nek tabuk, azaz nyíltan. A pártmunkát a városban 63 tagú testület irányítja. A tömegkapcsolat viszont a város 7800 kommunistájá­nak mindennapos tevékeny­ségén múlik. Azaz a szó szo­ros értelmében vett politi­kai munkáján. Ezért is ke­rült a hangsúly a területi, lakóhelyi tevékenységre. Eh­hez alapvető, hogy a párt­tagság megfelelően- el tud­jon igazodni a politikai fo­lyamatokban, kellő bizton­sággal tudjon kiállni, képvi­selni. Hiszen arról van szó, hogy politizáló párttá kell előlépnünk. Ugyancsak fon­tos politikai kérdés az is, hogy a már meglevő és a most alakuló alternatív szer­vezetekkel kapcsolatot léte­sítsünk. Ahogy a pártbizott­ság jóváhagyja munkaprog­ramját, a városban működő alternatív szervezeteknek megbeszélést ajánlunk, hogy tanácskozzunk azokról a fel­adatokról, amelyekért együtt tudunk működni. Beszélge­tésünk végén szeretném el­mondani, hogy a pártérte­kezlet elsősorban gondolko­dási és cselekvési irányo­kat határozott meg. Ezek konkréttá válásához, megvi­tatásához mindenkire szá­mítunk, aki városunkért tenni akar. Serédi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom