Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

NÉPÚJSÁG 1989. február 18., szombat Hz MSZMP Központi Bizottságának írásos előterjesztései A Központi Bizottság tagjai előzetesen megkapják a hét­főn kezdődő testületi ülés napirendjének írásos anyagait. A Központi Bizottság Irodája eljuttatta hozzájuk az alkot­mány szabályozási koncepcióját, az agrárpolitika téziseit, valamint a megyei és városi pártértekezletek tapasztalatai­ról szóló jelentést. Alkotmány Magyarország alkotmányának szabályozási koncepciója legfontosabb kérdései között említi, hogy 1949 óta alapvető­en megváltozott a hatalomról és a hatalom gyakorlási mód­járól, a szocializmusról, valamint az emberi jogokról val­lott felfogásunk. Emellett mélyreható változások történtek a társadalom szerkezetében, a gazdaságban, a tulajdonviszo­nyokban, és a politikai intézményrendszerben. További je­lentős változások most vannak kibontakozóban. Az 1988 májusában tartott pártértekezlet óta kialakult folyamatok politikailag is egyértelműen új alkotmány előkészítését igénylik. Az új alkotmánynak a jövőbe mutató folyamatok elemzésére kell épülnie, úgy, hogy időtálló legyen. Teret kell engednie a tulajdoni viszonyok, a gazdasági és a poli­tikai rendszer — az alkotmányban rögzített, társadalmi céljainkkal összhangban álló — spontán fejlődésének, hogy a gazdasági és politikai folyamatokat csak olyan mérték­ben korlátozza, amilyen mértékben az alkotmányos rend védelme ezt elengedhetetlenné teszi. A Bevezetőnek (Preambulumnak) új felfogásban kell kö­zelítenie államiságunk fejlődését, hogy az alkotmány erősít­se a nemzeti összefogást, a magyarság identitástudatát; ezért — múltunkat meg nem tagadva, korábbi értékeinkről le nem mondva, ezeréves államiságunk folyamatosságát megőrizve — jussunk el mai társadalmi rendszerünk és ál­lami céljaink meghatározásáig. A Preabulum rögzítse, hogy Magyarország szabad, demokratikus és szocialista állam; mutasson rá a munkásmozgalom törekvésein alapuló új tár­sadalmi rendünk teremtette értékeinkre. A szabályozási koncepció ezt követően részletezi, milyen­nek gondolja Magyarország társadalmi-politikai-gazdasági rendjének alagelveit, s ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a törvényalkotás az alaptörvénynél nem törekedhet a társadalmi, politikai és gazdasági rend átfogó szabályozá­sára. Ehelyett meg kell határozni Magyarország államformáját, majd azokat az alapelveket, amelyek az államhatalom gya­korlásának módját, az állami és a társadalmi viszonyokat, valamint a politikai rendszert jellemzik. A koncepció jelzi, hogy Magyarország államformájával kapcsolatban többféle javaslat merült fel, de a tudományos-szakmai álláspont sze- rintt a népköztársaság elnevezés megváltoztatása nem tű­nik indokoltnak. Az állam és a társadalom kapcsolatáról egyebek mellett megállapítja, hogy alapvető elvként kell szabályozni a tár­sadalom tagjainak az önkormányzat alakításához való jogát. Az állam, illetve a társadalom jelenlegi szervezetének vagy tagjának a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizáró­lagos, illetve erőszakos úton történő megszerzésére vagy bir­toklására. Az ilyen törekvésekkel szemben mindenki jogo­sult és köteles fellépni. Alkotmányos elvként indokolt rögzíteni: a társadalom cél­ja és az állam feladata, hogy az állampolgárok számára biztosítsa az esélyegyenlőtlenség mérséklését. Az esély- egyenlőség megvalósításának feltétele a szociális biztonság állampolgári jogon való biztosítása. A koncepció részletezi Magyarország külpolitikájának alapelveit, kiemeli, hogy az állam és a társadalom szerve­zetei, továbbá tagjai kötelesek tiszteletben tartani a külön­féle nemzetközi szerződéseket, az ENSZ alapokmányában foglalt elveket és szabályokat, valamint hazánknak az ál­lamközi szerződésekben foglalt szövetségesi elkötelezettségét. A politikai rendszer alkotmányos kidolgozásával kapcso­latban a koncepció megállapítja: társadalmunk marxista— leninista pártja nem attól a társadalom vezető ereje, hogy ezt az alkotmány deklarálja,, hanem attól, hogy mindin­kább politizáló párttá válik, amely nem csupán a nép érde­kében, hanem a néppel politizál, s meggyőzi politikai céljai helyességéről az állampolgárokat. Ennek megfelelően a párt nem tör jogilag garantált hegemén helyzetre. A koncepció számol a többpártrendszer kialakulásával, ugyanakkor igényli, hogy alkotmányos garanciát kell állítani az alaptör­vényben rögzített, a társadalmi, politikai berendezkedést sértő politikai tömörülésekkel szemben. A tulajdonviszonyok alapelveivel kapcsolatban rögzíti: az alkotmányban ki kell mondani, hogy Magyarországon elis­mert és egyenrangú tulajdonforma a közösségi és az egyé­ni tulajdon. Jelentőségére tekintettel azonban külön megemlíthető az állami és szövetkezeti tulajdon. Az állam közhatalmi és tu­lajdonosi minőségét egymástól következetesen el kell külö­níteni. A nem állami közösség tulajdona és az egyéni tulaj­don kizárólag közérdekből, törvényben meghatározott ese­tekben és kártalanítás ellenében sajátítható ki. A koncepció részletezi az emberi és az állampolgári jo­gok, valamint az alapvető kötelességek című fejezetben a szabályozás kívánatos elveit. Ugyancsak tételesen fogalmaz­za meg az úgynevezett szabadságjogokat, amelyek között el­ismeri minden ember jogát — egyebek mellett — a békés gyülekezéshez, a gondolat-, a lelkiismereti, a vallás- és a sajtószabadsághoz és a véleménynyilvánítás szabadságához. Jogokat biztosít a munkához, továbbá öregség, betegség, munkaképtelenség és munkanélküliség esetén az állami el­látáshoz, valamint az emberhez méltó környezethez, az ok­tatáshoz és a művelődéshez. Részletesen foglalkozik a kon­cepció a nemzetiségi jogokkal, majd az állampolgári köte­lességekkel. Behatóan foglalkozik a szabályozási koncepció az ország- gyűlési választásokkal, az Országgyűlés hatáskörével és mű­ködésével, állást foglal a köztársasági elnöki intézmény be­vezetése mellett, s ennek megfelelően tárgyalja annak fel­adat- és hatáskörét, a képviselők jelölésének és megválasz­tásának elveit, felelősségüket. A következő fejezet az alkot­mánybíróságról, mint új intézményről szól. Ugyancsak új intézményrendszernek ígérkezik az állami számvevőszék. A koncepció útmutatást ad a miniszterelnök és az orszá­gos hatáskörű szervek feladatrendszerének alkotmányos ki­munkálásához, majd ezt követően az igazságszolgáltatás szerkezetét taglalja. Ennek kapcsán megemlíti, hogy az új jogorvoslati rendszerben eggyel több bírósági szervezetre lenne szükség, ez kétfokú jogorvoslatot tenne lehetővé. A koncepcióban szerepel másik megoldásként a jelenlegi bí­rósági szervezet, amelynél azonban a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvási jogát meg kellene szüntetni. A koncepció foglalkozik a bíráskodás alapelveivel, és az ügyészi szervezettel is. Ez utóbbinál több megoldási módot kínál. A koncepcióban szerepel arra is javaslat, hogy hoz­zák létre az állampolgári jogok szószólójának tisztét. Az alkotmány-koncepció felvázolja a tanácsrendszert, a népképviseleti, valamint a kormányzati szervek és a taná­csok kapcsolatát, az önkormányzati jogok bírósági védel­mét, továbbá a választójog, illetve a választás alapelveit. Foglalkozik az ország nemzeti jelképeivel, az ország címeré­vel, zászlajával, fővárosával, s mindazokkal, ami a nemzet magyarságtudatát fejezik ki. Agrárpolitika Az MSZMP agrárpolitikájának alapjait az 1957. júliusá­ban elfogadott agrárpolitikai tézisek rakták le. Az eltelt három évtized legfőbb tapasztalatainak összegzése egyértel­műen pozitív képet mutat. A magyar mezőgazdaság, amely a felszabadulás előtt sok tekintetben Európa egyik legelma­radottabb mezőgazdasági volt, napjaink nemzetközileg el­ismert, az európai középvonalba tartozó mezőgazdasággá vált. A magyar élelmiszer-gazdaságnak azonban a jövőben te­lített bel- és külpiaccal kell szembenéznie. Jövőjét alapve­tően az befolyásolja, hogy mennyire tudja nemzetközi ver­senyképességét javítani. Ezért a következő évek agrárpoli­tikájának középpontjába a piachoz való alkalmazkodást kell állítani. Ehhez strukturális változtatásokra van szükség. Mindenekelőtt a föld forgalomképességét kell megteremte­ni, hogy az vagyonként működhessen, vásárolható, eladha­tó, és bérelhető legyen. A termelés ott növelhető, ahol azt a piac elismeri, meg­fizeti. Ez az értékképző folyamatok bővítését, a feldolgozot- tabb, értékesebb, választékosabb termékeket helyezi elő­térbe, ami a jövedelmezőség javításának új lehetőségeit hozza magával. Egyes termékek termelésében ez stagnálás­sal vagy visszaeséssel jár, másoknál pedig jelentősebb bő­vítésre ad lehetőséget. — Fontos, hogy a mezőgazdaság fejlesztése több szektor­ra támaszkodjék: a megújuló és változatos formákat öltő szövetkezetekre, az állami gazdaságokra, az integrált kis­termelésre, és egyes területeken a családi gazdaságokra. Ezért támogatni kell a szocialista nagyüzemek olyan belső szervezeti és érdekeltségi megújulását, amellyel gyorsan és rugalmasan képesek alkalmazkodni a változó környezethez. — A mezőgazdasági termelésben a szövetkezésnek tovább­ra is meghatározó szerepe lesz. Ehhez azonban a szövetke­zet életében is megújulásra van szükség. Legyen lehetőség a legcélszerűbb szövetkezeti forma megválasztására, a más típusú szövetkezetté való átalakulásra, a tagok vagyoni kapcsolatának, anyagi érdekeltségének korszerűsítésére, szé­lesebb lehetőséget kell nyitni a szövetkezeten belüli vállal­kozói jellegű befektetéseknek, a tagok tulajdonosi jogai gyakorlásának. Lehetőséget és esélyegyenlőséget kell adni újabb szerve­zeti és működési formáknak, magán- és társvállalkozások­nak, amelyek be kívánnak kapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe. A tartósan nem gazdaságosan működő nagyüzemek ese­tében szorgalmazni kell új, racionálisabb szervezeti formá­vá történő átalakulásukat, vagy lehetővé kell tenni, hogy területükön hosszú távú bérleten egyéni tulajdonon alapu­ló magángazdálkodást folytassanak. Továbbra is ösztönözni kell a gazdálkodást biztonságossá tevő, a foglalkoztatás és jövedelemszerzés lehetőségeit bővítő ipari, kereskedelmi és szolgáltató tevékenységek fejlesztését. Az élelmiszer-termelés versenyképessége mindinkább a feldolgozás során dől el, ezért az élelmiszeripari tevékeny­ség kiemelt figyelmet igényel. Az élelmiszer-termelésben o részt vevők mindegyike számára azonos követelményeket kell meghatározni az élelmiszertörvény előírásainak megtar­tásában és versenyegyenlőséget kell biztosítani a működési feltételekben. Igen lényeges, hogy az agrártermékek keres­kedelmében is bontakozzanak ki a piaci viszonyok. A kül­kereskedelmi tevékenységre alakuljon ki offenzív külpiaci stratégia, és az ezt megvalósítani képes szervezeti, érdekelt­ségi rendszer. E területen a monopolisztikus pozíciókkal szemben cél­szerű erőteljesebben támogatni a többcsatornás értékesítési rendszerek kiépülését, ezért a külkereskedelmi tevékenysé­get az előállított termékek döntő részében a termelők ala­nyi jogává kell tenni. Az élelmiszer-termelés pénzügyi szabályozása legyen ki­számítható, illeszkedjék be az általános rendszerbe, de az adó mértékének, a hitelezés feltételeinek kialakításánál to­vábbra is vegye figyelembe a mezőgazdasági és élelmiszer­ipari termelés sajátosságait. Az árrendszer továbbfejlesztése során a hatósági árak sze­repe csökkenjen. Az árak közvetítsék a piaci viszonyokat és vegyék figyelembe a valós termelési költségeket, beleért­ve a támogatások lehetséges leépítését is. A kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatásával azonban hosszabb távon is élni kell. Az eddig kialakult szövetkezeti-szakszervezeti-kamarai ér­dekképviselet megújulása illeszkedjen a politikai intéz­ményrendszer korszerűsödéséhez. Célszerű támogatni egy mezőgazdasági kamara, továbbá olyan szakmai, térségi szö­vetségek, egyesülések önszerveződését, amelyek gazdagíthat­ják az intézményrendszert. Pártértekezletek A jelentés bevezető része a többi között megállapítja: az országos pártértekezletet követően a megyei és városi párt- bizottságok nagy része nem tartotta indokoltnak pártérte­kezlet összehívását. Menet közben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy több városban és megyében a párttagság egy ré­sze nem osztja az irányító bizottságok önértékelését, s a bi­zottságok és tisztségviselők teljes körű megújítását tartja szükségesnek a párt iránti bizalom helyreállításához. A kibontakozó politikai küzdelem mind több pártbizottsá­got késztetett korábbi álláspontjának felülvizsgálására. 1989. januárjáig hét megyében, 49 városban, kerületben — köztük tíz megyeszékhelyen — hívtak össze pártértekez­letet, s jelenleg is folyamatban van több városi és egy .me­gyei pártértekezlet előkészítése. Több helyütt még nem zá­rult le az e körüli vita. A jelentés további része az eddigi pártértekezletek előké­szítésének és megrendezésének legfőbb tapasztalatait ösz- szegzi. Megállapítja, hogy e folyamatokat a teljes nyíltság, és új, demokratikus eljárási megoldások létrejötte jelle­mezte. A pártbizottsági ülések és a pártértekezletek politikai vi­táiban helyenként élesen ütköztek egymással a megújulá­sért radikális lépéseket szorgalmazók és azok, akik a múlt értékeit részesítik előnyben, s inkább veszélyt látnak a po­litikai és gazdasági reformokban. A hozzászólások nagy többsége az előző időszak kritikáját tartalmazta, jóval ke­vesebben szóltak a teendőkről, s vázoltak érthető, áttekint­hető helyi programokat. A küldöttek túlnyomó többsége az országban kialakult, válságos állapotokért elsősorban a párt korábbi országos és helyi vezető testületéit tette felelőssé. Hangsúlyozták: a párttagtság mind nehezebben viseli el a rá nehezedő nyomást; a kialakult helyzetért felelősséget nem érez, mert a korábbi döntésekben nem volt érdemi sze­repe. A vitákból kitetszett, hogy a gazdasági reformok szüksé­gességét a döntő többség támogatja, a megvalósítást illetően azonban lényegesek a nézekülönbségek. A politikai refor­mok szükségességének általános helyeslése is különböző el­gondolásokat takar. A jelentés a továbbiakban megállapítja; a vezető testüle­tek megújítása, a tisztségviselők megválasztása valamennyi fórumon az érdeklődés homlokterébe került. A párttagság személyi garanciákat kívánt teremteni a szükséges politikai változásokhoz, valamint ahhoz, hogy kizárják annak a lehe­tőségét, hogy a hatalmukat saját hasznukra fordító vezetők kompromittálják a pártot. Lényegesen megváltozott a testü­letek összetétele: a pártértekezleteken a régi vezető testü­letek tagjainak harmada került csak be a pártbizottságokba, végrehajtó bizottságokba. A pártfórumok egyik lényeges politikai tapasztalata, hogy a pártértekezlet állásfoglalásában tükröződő, fontos kompro­misszumok egy része nem alkalmas a párton belül a poli­tikai egység megőrzésére. Több kérdésben — különösen a pártok és az új társadalmi-politikai szervezetek, a párt jellege, szervezeti felépítése és irányítása kérdésében — az álláspontok nem az akkori kompromisszumokhoz közeled­tek, hanem attól távolodtak. Ez ma akadálya a politikai egységnek, és veszélyezteti a cselekvési egységet is. Ezért a lehetőség szerint gyorsítani kell a műhelymunkát, és a vi­tát, az új álláspontok kimunkálását. Az utóbbi kilenc hónapban igazi demokratikus értékek­kel gazdagodott a mozgalom — hangsúlyozza a jelentés, majd rámutat: tény, hogy ezzel párhuzamosan a szervezeti lazulás jelei is jól érzékelhetők. Ennek célszerű gátat vetni oly módon, hogy a tagság által kialakított, széles körű egyetértést kiváltó szervezeti és eljárási megoldásokat mi­előbb szabállyá emeljük, a szervezeti szabályzat — kong­resszusig tartó — ideiglenes módosításával. Végezetül a jelentés megállapítja: helyes volt a Központi Bizottság azon döntése, amely nem írta elő területi és helyi pártértekezletek összehívását, hanem ezt önálló mérlegelés tárgyává tette. Mindez pezisgést, új kezdeményezéseket, po­litizáló aktivistást szült. (MTI) Hz Énei bevonult az Orfeumba nifredo-divat Magyarországon Mikiás Imre megbeszélése Myra Blytb-tal Gyönyörű szőrmékben, bőrkosztümökben, selyemru­hákban, karcsú cipőkben és csinos manökenekben gyö­nyörködhettek tegnap este Budapesten, a Béke Radis- son Szálloda Orfeumában a meghívott vendégek. Itt ren­dezte meg ugyanis a nyugat­német Alfredo divatcég és magyar partnerei az Endrő- di Cipész Szövetkezet, a győri Rába Text, a pécsi Hunor, és a budapesti Pan­nónia együttműködésük első magyarországi premierjét, melyen az 1989—1990-es őszi-téli szezonjának kollek­cióit mutatták be. A ruha­költemények és a cipők ma­gyar alapanyagból készültek, s gyártóik az előbb felsorolt vállalatok. A tervező termé­szetesen az Alfredo cég. A divatbemutató előtt elhang­zott, hogy az együttműködés első eredményeként 50 mil­lió nyugatnémet márka ér­tékű termék készült el. A termékek mindegyike külön- külön is piacra kerül, a ha­zai üzletekben. A meghívott venédgek kö­zött volt dr. Medgyessy Pé­ter. a Minisztertanács elnök- helyettese és felesége, dr. Medgyessy Ildikó, az Ez a divat főszerkesztője. A di­vatbemutató után dr. Med­gyessy Pétert kértük meg, hogy nyilatkozzon lapunk­nak. Milyen minőségben lá­togatott el a rendezvényre? — Most mint férj tekintet­tem meg a bemutatott ter­mékeket, a feleségemet kí­sértem el. — Melyik magyar cég kol­lekciója tetszett önnek leg­inkább? — Nagyon ízléses és szép termékeket mutatott be a Hunor, persze a pécsiek ter­mékei már régóta világhí­rűek. — Mit gondol, milyen haszna lehet ennek az együttműkdésnek? — Ügy vélem, további bá­torítást adhat, mind a ma­gyar vállalatoknak, mind pe­dig a külföldi partnereknek. Tény, hogy a külföldi tőke beáramlása megindult, s ezt az alkalmat csak mi ront­hatjuk el... h. e. Myra Blyth, az Egyházak Világtanácsa Menekültügyi Bizottságának Európa-titká- ra pénteken látogatást tett Miklós Imre államtitkárnál, az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnökénél. A szívélyes légkörű találkozón Miklós Imre tájékoztatta vendégét, hogy a magyar állam, a tár­sadalmi szervek és az egy­házak miként vesznek részt a Romániából menekültek megsegítésében. Szó volt ar­ról, hogy az Egyházak Vi­lágtanácsának Menekültügyi Bizottsága, a nemzetközi egyházi segélyszervek támo­gatni kívánják a magyaror­szági protestáns egyházak segélyezési tevékenységét. Ennek részleteit a májusban, Budapesten tartandó nem­zetközi tanácskozáson tár­gyalják meg. A találkozón részt vett Lehel László, a Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Tanácsának főtitkára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom