Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-13 / 37. szám
1989. február 13., hétfő o A vésztői muzsikusok „Az öt ujjam itt, mint öt ragyogó pálca most majd mindig alakít, lát, néz, formál, mint Isten ujja egy új bokornál.” Sinka István Maga Bartók sem gondolta volina a század elején, miikor népdalgyűjtő kőrútján fonográfjával viaszhengerre rögzítette a vésztői emberek dalait, hogy jó néhány évtized múlva muzsikája ilyen kapós lesz ezen a vidéken. A kukoricaszántás, tollfosztás közben felfedezett kincseket a „Gyermekeknek” szóló köteteiben mentette át a köztudatba, s ezeket az apró darabokat azóta is remekművekként tartja számon a zenei világ. Hallhatott is belőlük bőven mindenki, aki mostanában a Sinka István Művelődési Központ felé járt. A vadonatúj építmény emberléptékű méreteivel szinte kínálja magát a vésztői főutcán. Az odafigyelek a kiszűrődő hangokból ismerős dallamokat fedezhettek fel. Hetek óta készülődtek, vizsgalázban éltek, gyakoroltak a ze- netanfölyam növendékei. De hogyan vezetett az út idáig? — Iskolába menet mindig hallattam a Takács Katit zongorázni. Olyan szépet játszott, hogy én se akartam lemaradni — kezdi a mesét Csülilög Edina másodikos zongorista. — Én a szomszédunktól, a Józsitól kaptam kedvet — folytatja Bereczki Andi. — Nagyon irigykedtem rá! — Én is a testvéremre — mondja huncutul Tatár Ági. — Nem hagytam anyunak nyugtot, míg be nem íratott. — Az unokatestvérem már tudott trombitálni, mire én észbe kaptam. Jöttem is rögtön, nem kellett nógatni — vallja be őszintén Szabó Viktor. — A szüléitek hol dolgoznak? — kérdezem a körém csoportosuló gyerekektől, akik a félévi vizsgára gyülekeznek. —• A téeszben, az áfész- nál, a könyvesboltban, az óvodában — sorolják gyors egymásutánban. — Az én anyukám párt- titkár, az enyém hentes, az enyém meg a vasútnál dolgozik. — Lehet, hogy katonazenész leszek — latolgatja a jövőt Harter Jancsi. — A tévében sokszor látok ilyet. — Biztos, hogy nyolcadikig nem hagyom abba — erősiködik Szentesi Sanyi. — Addigra nagyon megtanulok trombitálni ! — Tesztek azért valamit, hogy tudjatok? — vallatom tovább őket. —< Mindennap egy fél órát gyakorolok — Kovács Attila őszinte. Névrokona, Krisztián a rexaszta-lt is pártolja, de szereplés előtt kiszorítja a fél órát a hangszerre. A szülők mindegyik gyereket biztatják és büszkék rájuk. — Anyukám elsírta magát a hangversenyen, olyan boldog volt! — dicsekszik Andi. Jancsi felnőtt bölcsességgel mondja ki a lényeget: —t Dolgoznunk kell, különben nem haladunk sehová! — Milyen tanulók vagytok? — jön a kényesebb téma. A rezesek nem szépítik az igazságot: — Közepes. De a zene segít gondolkozni. Könnyebb az énekóra is — véli Szentesi Sanyi. — Meg rendesebbek is leszünk tőle. Az ifjú zenebarát hangversenyen mi szóLtunik rá a többiekre, hogy figyeljenek — Kovács Krisztinának elhiszem, amit mond. — Nékem a rajzaim javultak, mióta ide járok. Biztos ügyesedtek az ujjaim — örül a zongorista Szőke Andi. —• Matekórán én is futtatom őket a pádon — skálázik az orrom előtt szemléltetésül Sánta Roland. — Én azt hiszem, egy kicsit többek vagyunk azoknál, akik nem tanulnak hangszert — Domokos Szilvi nyolcadikos. — A névadó ünnepségeken mi adjuk a zenét —meséli az osztálytársa, Festő Zsuzsi. Nem akarják elfelejteni, amit tudnak. Varga Kriszti Pécsett tanul tovább, olasz nyelvű gimnáziumban. A jövő tervezésében váratlanul előreszalad: — Lesz egy lakásom, benne pianínó vagy zongora. És a gyerekeimet is taníttatni fogom, de minél hamarabb. Bánom', hogy én későn kaptam észbe ! — Engem megnyugtat a zene, Mozart a kedvencem — pirul ki a vallomásában Takács Timi. — Szerdán délután nincs órám, olyankor nem találom a helyem. — Ezzel mi is úgy vagyunk — mondja Szilvi és Kriszti. Figyelem őket, amint természetesen, keresetlenül „nyilatkoznak”. A gyerek nagyon őszinte, másodpercek alatt kiderülne, ha hamisan szólnának. Aztán a vágyaikról faggatom őket. A furulyások könnyű helyzetben vannak, mindig kéznél a hangszerük. A legtöbbjük óvónőnek készül. A zongoristák álma a saját hangszer. Video, a színes tévé mellett személyesebb kapcsolat fűzné őket ahhoz. Úgy tűnik, Vésztőn áldoznak a szülők erre. A fúvósoknak a művelődési központ biztosít hangszereket, a békési zeneiskola pedig tanáraival segíti a kihelyezett tagozatot. Már jönnek is a zenetanárok, és megkezdődhet a félévi vizsga. A gyerekek pillanatok alatt eltűnnek az ajtók mögött. Odabent Bartók muzsikája szól. A kilencéves Rummel Józsi hátramarad, hogy rám bízza a titkát:-v- Tetszik tudni, énekórán, a légzőgyakorlat közben a combomon szoktam elzongorázni, amit hallok. Ilyenkor kedvem támad, hogy zenét szerezzek. Keresek gyorsan egy verset és „megzenésítem” azt. Ez a legújabb szerzeményem — azzal a kezembe nyomja ócska papirocskán a „Varjú dalát”. — A testvérem, Ádám nemrég született — súgja sietve. — Neki játszottam el először, és rögtön abbahagyta a sírást. Csak úgy meresztette a szemét! Elmosolyodom a szöszke kis ember ártatlanságán. Igaza van Kodálynak! Nem lehet elég korán elkezdeni. F. P. Zs. Adj ennivalót — nyaralhatsz! Csatát nyer a Vlfl-DflL? Tartós bérlemény formájában 50 magas színvonalú, elegánsan berendezett apartmanház áll a magyar bérlők rendelkezésére az elkövetkezendő 15 évben a dalmát tengerparton, Jugoszlávia egyik legszebb üdülőközpontjában, Trogirban. Az első osztályú létesítmények, amelyek egy minden igényt kielégítő szolgáltatást nyújtó üdülőtelep központjában vannak, a bérlők számára a rezsiköltségek megfizetése, a magyar turisták számára pedig elérhető áron, forintért állnak rendelkezésre. A bűvész, „aki” az attrakciót kitalálta, a TOT Oktatási és Üdülési Központja. 1989. február 1-jétől Hotel Agro Budapest (HAB). Az elérhető nyaralási ár megoldását keresve figyelembe kellett venni, hogy a termelőszövetkezetek a népgazdaság mai helyzetében nem képesek nagyobb anyagi áldozatra a szociálpolitikai gondjaik enyhítésére sem. Ennek megfelelően dolgoztak ki egy olyan konstrukciót, melyben lehetővé tették a magas színvonalú üdülést, hogy az egyszer befektetett összeg a folyamatos üdülés mellett visszatérüljön a szövetkezetek részére. E konstrukció kivitelezése azonban nagyon komoly szervezőmunkával és anyagi kötelezettséggel járt, ami meghaladta a TOT Továbbképző és Üdülési Központ jogi és anyagi lehetőségeit. Ezért vált szükségessé először 1988-ban egy nem önálló jogi személyiségű gazdasági társaság létrehozása, majd — az új társasági törvény adta lehetőséggel élve — 1989-től kft. szervezéséhez hozzálátni. Az együttműködésben kezdettől fogva partnerek voltak a Mezőbank Rt., az Agrotours Rt. és a Tszker is, bár ez utóbbi csak üzleti partnerként vett részt az együ ttműködésben. A VIA-DAL Kft. tevékenységét természetesen szigorúan üzleti szempontok szerint szervezi, azonban a szövetkezetek számára felkínált bérleti konstrukciót mindaddig megtartja, amíg a szövetkezetek részéről arra érdeklődés van. Mivel foglalkozik tehát a VIA-DAL Kft.? Először talán magyarázatot illene fűzni a névhez. A név természetesen fantázianév, jelentése a VIA-DAL-MACIA, vagyis út Dalmáciába, arra utalva, hogy tevékenységének döntő iránya az adriai tengerpart, de ez a név tükrözi azt a viadalt is, amit ezen újszerű konstrukció létjogosultságáért meg kellett vívni. A VIA-DAL Idegenforgalmi és Külkereskedelmi Kft. (1086 Budapest, Kerepesi út 27/A) tagjai: a TOT Oktatási és Üdülési Központja, a Mezőbank Rt., az Agrotours Rt. A kft. a tavalyi 50 apartmanházra megkötött szerződés kedvező tapasztalatai alapján az 1989-es évre a további kapacitások vásárlását, lehetőség szerint 100 apartman szerzését irányozta elő. Érdekes ajánlatot kaptak görög és török relációkban is, és az igényeknek megfelelően tevékenységüket ezen területekre is ki tudják terjeszteni. A VIA-DAL tevékenységének tulajdonképpen az a lényege, hogy a magyar turista, forintért, a saját devizakerete felhasználása nélkül, magas színvonalon üdülhet a mediterrán tengerparton. Ami pedig az üzletet illeti, a vállalkozásban részt vevő tsz-ek „puha” árukért cserében olyan „terméket” kapnak, ami nyugati relációjú idegenforgalmi értékesítés esetén devizát hoz az országnak, magyar igénybevevőknél pedig devizamegtakarítással jár. (Gaz- dapress) Ha lehet, közösséggé válni Egy klub, amely természetvédő A szabadkígyósi tájvédelmi körzet egyik csodálatos értéke ez a gyertyán Fotó: Réthy Zsigmond Az elmúlt években bizony nem jó szemmel nézték azt, ha valaki mások előtt is hirdette: ő elkötelezett híve a természeti értékek megőrzésének, a természet (reménytelen?) rehabilitációjának. Ahogyan oly sok minden az elmúlt hónapokban, ez a megítélés is alapjaiban változott meg. Január első napjaiban tízegynéhány „éppen nagykorú” találkozott Békéscsabán, a Tégla Közösségi Ház egyik helyiségében. Túlzás lenne azt állítani, hogy személyesen, „minden fontosat tudok a másikról” ismerték egymást. Két dolog volt a közös : a természet szerete- te és tenniakarásuk. Megalakították a városi természetvédő klubot. Azóta minden szerdán este itt találkoznak hat óra tájban ... Megismerni Ezen a szerdai estén éppen videovetítés a program. A tanfolyamok tartására berendezett, iskolás fegyelmet sugárzó — legyünk őszinték: egy klubformának egyáltalán nem megfelelő! — „ok- tatóterem”-ben a színes tévé képernyőjén Barangolás a Körösök völgyében című jó félórás film megy, amelyet ’87—88-ban Réthy Zsigmond szerkesztésében és rendezésében a megyei tanács tudományos koordinációs bizottságának támogatásával és megrendelésére készítettek. Húszán nézzük a sokszor lélegzetelállítóan nagyszerű felvételeket: még a gyakorló természetjáró számára is megannyi érdekességet tartogat ez a video. Amint vége és felgyullad a hodályszerű terem világítása, a jelenlévő szerkesztőrendezőnek — aki a csabai Munkácsy Múzeum természettudományi osztályvezetője — szegeződnek a kérdések, és Szelekovszky Lászlónak is. aki — „bár néhányuk- nak akár apja is lehetnék korom miatt, mégis jól érzem magam a körükben” — a megyei tanács természetvédelmi ügyekkel foglalkozó főelőadója. Villámlanak a kérdések. Ezen a napon délelőtt egy megyei „egyeztető tárgyalás” volt Gyulán, amelyen sok minden eldőlhetett: mely megyénkbe!! területek kaphatnak védettséget? A kérdezettek őszintén, sokszor szavaikat „selyempapírba sem csomagolva” válaszolnak. Közösséggé válni Nem sikerült megtudnom: mi az oka, hogy tizenhéthúsz évesen lányok és fiúk szabadidejük túlnyomó részét azzal töltik, hogy megyénk településeinek határaiban hátizsákkal, gumicsizmában, esőben-szélben barangolnak; évtizedekig kézbe nem vett könyvek és dolgozatok lapjait forgatják. Persze, én is sejtem az okát. talán megfogalmazható a ki nem mondott, szavakba nem öntött szándék, akarat. „Ne gondold, hogy azért nem megyek el a barátnőmmel a diszkóba!” — fogalmazott az egyik pelyhedző állú srác, megszakítva egy ornitológiái fejtegetést. — OTT is jól érezzük magunkat, de az TELJESEN MÁS! Közreműködni „Amíg meg nem ismerjük egymást, addig nem mondhatjuk el magunkról: egy közösséget, igazi klubot alkot ez a társaság” — mondja a klub vezetője, Boldog Gusztáv, aki a szabadkígyó- si tájvédelmi körzet vezetője, a madártani egyesület megyei titkára. A tervek is ezt szolgálják: amint kitavaszodik, havonként 2-3 alkalommal (persze hétvégeken!) kirándulásokat szerveznek. Ez jó alkalom lesz arra, hogy a résztvevők megismerhessék egymást, közös élményeket szerezhessenek. Tudott, anélkül nem lehet, nem alakulhat ki közösség. S ha nincs közösség, nem lehet egy ügyért igazán munkálkodni. „Nem akarok túlzásokba esni, de ha kérdezi, mondom: távlati tervünk az, hogy miután megismertük, feltérképeztük magunkban, közösen is ezt a természeti értékekben oly gazdag megyét, tevékenyen is közreműködjünk annak megvédésében. Persze, addig is hallatni akarjuk szavunkat. Tagjaink járják a határt, s gyakran olyat látnak, tapasztalnak, amelyet a „hivatásosok” nem. Ügy érezzük, máris figyelnek ránk. A megyei tanács támogat, igaz, egyelőre csak erkölcsileg. Ez is jólesik ...” A békéscsabai természet- védő klub — amely értelemszerűen nyitott minden érdeklődő előtt — első közös kirándulását február 25-én rendezi a sitka-mályvádi erdőbe. Találkozás reggel a hét óra 18 perckor Gyulára induló vonatnál a csabai vasútállomáson. (nemesi) Medgyesegyházán 8,7 millió úthálózat-bővítésre A Medgyesegyházi Nagyközségi Tanács az elmúlt évben fokozott figyelmet és energiát fordított a , község pormentes útjainak bővítésére. Mintegy 3 kilométer út megépítésére került sor, a Damjanich, Vécsei, Jókai, Báthory, Petőfi és a Mo- ravszki utcákban, s ennek költsége 6 millió 511 ezer forint, melyből a Lakosság befizetése 1,2 millió forint volt. A társadalmimunka-vállalás 2,2 millió forintot tett ki, és a tanács saját erőből befizetett 2 millió 426 ezer forintot. A kö- vesutak építésével párhuzamosan a Dózsa utca, a Kossuth tér és a Hősök utca egy részénél megépítettek egy másfél kilométer hosszú kerékpárutat is. Ennek költsége 2 millió 272 ezer forint, amelyből a tanácsi hozzájárulás 1,5 millió volt. A kerékpárút létrehozásához a lakosság 675 ezer forintnyi társadalmi munkával járult hozzá. Ez évben három utcára adott be pályázatot a nagyközségi tanács, és ennek eredményeként a Sport utcában is biztos, hogy 1989-ben megépülhet a pormentes közút. h. m. A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezel pályázatot hirdet a Békéscsaba, Szabadság téren levő Világítástechnikai Szalonba üzletvezetői munkakör betöltésére A munkakör betöltésének feltétele: szakirányú végzettség, lehetőleg 3—5 év szakmai gyakorlat. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatokat 1989. február 28-ig kérjük a szövetkezet címére megküldeni.
