Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! BÉKÉS MEGYEI N E PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA 1989. JANUÁR 31., KEDD Ára: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM Mai számunkból: Csirkefejek és sorstragédiák a. 0i<ud Magánytól menekülő társkeresők <4. «uian Januári szakszervezeti hangulatjelentés (5. oldal) Most jobban jár a vevő az SZTK-kerettel... (6. oldal) Egészséges kockázatvállalásra van szükség II Magyar Gazdasági Kamara elnökségi ülése Ülést tartott tegnap a Magyar Gazdasági Kamara elnöksége. A testület a kamara ez évi legfontosabb feladatait vitatta meg. Az ülésen részt vett Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Gábor András, a kamara elnöke bevezetőben röviden áttekintette a kormány és a kamara múlt évi együttműködésének eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a kamara támogatta a kormány 1 !)í!!i-ra meghirdetett törekvéseit, a vállalatok mozgásterének bővítését, az adóterhelés csökkentését. Bizonyos tekintetben azonban csalódnia kellett, mivel a központi bérszabályozás keretei között a személyi jövedelemadó bevezetése nagyban visszatartotta a dolgozók teljesítményét. az általános forgalmi adó pedig megdrágította a beruházásokat. A kamara az idén elsősorban azt igényli, hogy a kormányzat szándékai kiszámíthatóbbá váljanak, és így a gazdálkodás feltételei javuljanak. Ügy tűnik azonban, e téren továbbra sem lesz jobb a helyzet. Gábor András arra hívta fel a figyelmet, hogy a pénzügyi kormányzat közelmúltban hozott intézkedései révén tovább növekszik a vállalati jövedelmek elvonása, mivel a költségvetés számára kevésnek bizonyul az 50 százalékos vállalkozási nyereségadó mellett elfogadott 4 százalékos különadó, ezért a közelmúltban több jövedelemelvonó hatású minisztertanácsi rendelet született. A kamara elnöke arra hívta fel a figyelmet: a vállalatok készek együttműködni a kormánnyal a gazdasági stabilitás érdekében, ha továbbra is fenntartható a partneri viszony és megőrizhető a bizalom. A vitában szót kért Németh Miklós is. ben kialakult, extenzív jellegű modellje került válságba. és a gazdasági szerkezet alkalmazkodási nehézségei mögött is lényegében ez húzódik meg. Erről az alapról indulva kell keresnünk a választ napjaink leggyakoribb kérdésére: hogyan jutottunk ide, hol vannak a felelősök? Magam is úgv vélem: az K Minisztertanács elnökének bejelentése: 9 százalékkal csökkentik a néphadsereg létszámát Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja hétfőn délután a Magyar Gazdasági Kamara elnökségének ülésén bejelentette: Annak érdekében, hogy a Magyar Népköztársaság is hozzájáruljon az enyhülési folyamat továbbfolytatásához és az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről szóló, márciusban kezdődő tárgyalások sikeréhez, a kormány — a magyar katonai vezetés javaslatára — olyan döntést hozott, hogy 1989—90-ben mintegy 9 százalékkal csökkenti a néphadsereg létszámát, és ezzel egy időben a fegyverzetét és haditechnikai eszközeit is. H Magyar Néphadsereg egyoldalú csökkentése Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének hétfő délutáni bejelentése után az MTI az alábbi tájékoztatást kapta a Honvédelmi Minisztériumtól: A hadsereg védelmi jellegűvé alakításának korábban kidolgozott programja részeként egyoldalúan csökkentik a Magyar Néphadsereg létszámát, valamint harcitechnikai felszereltségét. A csökkentés 1989—90-ben mind a szárazföldi, mind a honi légvédelmi haderőnemet érinti. A néphadsereg összlétszánaa folyamatosan mintegy 8,8 százalékkal — 9300 fővel — csökken. Az egyoldalú csökkentés során a néphadsereg rendszeréből kivonnak egyebek között 251 harckocsit, 30 páncélozott, szállító jármű vet, 430 különféle tüzérségi eszközt, 6 harcászatirakéta-indítóállványt, valamint 9 elfogó vadászrepülőgépet. A létszám- és fegyverzetcsökkentéssel párhuzamosan megszűnik egy harckocsi dandár, egy va- dászrepülő-század, és további szervezeti korszerűsítést hajtanak végre. (MTI) igényes és kíméletlen • kritika és önkritika a mai helyzet elemi követelménye. A számadást meg kell tenni. De önpusztító útra lépnénk, ha csak saját sorainkat tizedelnénk a lázas igazságkeresésben. Évtizedekig egy végletesen megosztott világban éltünk. Az elsáncolt szekértáborból önbizalomtól duzzadó üzeneteket küldtek a külvilágnak. Utolérésről, megelőzésről, az eszme és a rendszer feltartóztathatatlan expanziójáról, fölénytudatunkról szóltak ezek az üzenetek. Tagadták a másfajta rendszer életképességét, megújulási energiáit. E magabiztosság szinte rímelt Lucifer gőgjére, ami azt mondatta vele: „Egy talpalatnyi föld elég nekem, hol a tagadás lábát megveti, s világodat meg fogja dönteni.” Ez fenyegető kihívás volt. amire a válasz nem maradt el. A választ azonban bagatellizálták. Elszigetelten, bezárva, önerőből is képesnek hitték magukat arra. hogy valóra váltsák az ideológia ígéreteit. Népünk heroikus erőfeszítésével kialakult egy termelési potenciál, egy jónak hitt struktúra, ami korábbi önmagunkhoz képest hatalmas eredmény volt. De mihelyt ablakot nyitottunk a világra, már látnunk kellett — s most, hogy ajtót is nyitunk, már húsbavágóan érezzük is —, hogy a szembenállás pozíciójában, a világtól elszigetelten kifejtett erőfeszítéseink nem 'hozhattak megváltást. Sőt! Fokozták a lemaradást és gyengítették az alkalmazkodás képességét. Mindezt bele kell tennie a mérleg serpenyőjébe annak, aki ítél régiekről T- elevenekről és holtakról — és követel a maiaktól. Követel fordulatot, azonnali eredményt, egy több évtizedes történelmi út súlyos következményei alóli mentesítést. — Számomra világos : teljességgel elégtelen csak a stabilizációs programot folytatni. A stabilizációs feladatok szem előtt tartása mellett új politikai stratégia kell, amelynek gazdaságpolitikai lényege, hogy a statikus egyensúly megteremtésén túllépve mielőbb létre kell hozni a kitörés, az élénkülés reális feltételeit. Ezeknek az infláció gyökereit támadó gazdaságpolitikát, a világgazdasági nyitást, az exportorientációt kell szolgálniuk. A vállalkozások élénkítésére, a gazdasági aktivitás növelésére kell törekednünk. Tisztán látjuk: ez csak akkor kecsegtet sikerrel, ha a kormányzat nem akar senkit akarata ellenére boldogítani. A gazdálkodókat sem, a lakosságot sem. Nem lehetünk süketek, ha crescendó- ban hangzik a tiltakozás, vagy helytelenítés. Nem azt mondom, hogy ilyenkor visz- sza kell vonulni. De meg kell hallani és meg kell gondolni a hallottakat. Sokan beszélnek manapság arról, hogy fiskális terror uralkodik a gazdaságban, és annak van alávetve (Folytatás a 3. oldalon) Grósz Károly hazaérkezett Svájcból Az MSZMP főtitkárának interjúja a hazai sajtó képviselőinek Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tegnap a kora délutáni órákban hazaérkezett Svájcból, ahol a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány meghívásának tett eleget. Grósz Károly a szervezet davosi tanácskozásán előadást tartott a kelet—nyugati kapcsolatok, az európai együttműködés fejlődéséről. Az MSZMP főtitkára több nyugat-európai politikussal is találkozott. Kíséretében volt Bartha Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyettes, Thürmer Gyula, az MSZMP főtitkárának tanácsadója. Az MSZMP főtitkárát^ hazaérkezésekor Bényi József külügyminiszter-helyettes és Kimmel Emil, az MSZMP szóvivőhelyettese fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Paul Wipfli, Svájc magyarországi nagykövete. * * * Svájcból hazafelé a Malév Zürich—Budapest menetrendszerű járatának a fedélzetén Grósz Károly, az MSZMP főtitkára interjút adott a Magyar Hírlap és a Népszabadság tudósítójának. Ennek során hangzott el — egyebek között — a következő kérdés: „Mi az Ön véleménye arról az igényről, amely tavaszra a parlamenti választásokat, s többpártrendszer tényleges bevezetését szorgalmazza? Utalunk a hét végén elhangzott megnyilatkozásokra, amelyek azt mutatják. hogy erről is megoszlik a vélemény a pártvezetésben. Berecz János szerint: »Veszélyt jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg legnagyobb létszámú, legerősebb politikai szervezet, az MSZMP, nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására, ugyanis rendeznie kell saját sorait.« S hallottuk, hogy 1956 értékelése során Pozs- gay Imre rádiónyilatkozatában olyan terminológiát használt, amelyről a párton belül nincs közös nevező.” — Én a repülőgépen értesültem arról, hogy elhangzott egy interjú, olvasni, itt a repülőgépen olvastam az újságban — mondotta Grósz Károly. — így tehát semmi közelebbit nem tudok. Nem tudok az interjú előzményeiről, és körülményeiről sem. Pozsgay Imrével az elutazásom előtt pár nappal együtt voltunk, kedden a politikai bizottsági ülésen. Ott erről nem szólt. Hangsúlyozom, annyit tudok, mint "amennyit most olvastam a Népszabadságban. Amikor a Központi- Bizottság kiküldte az általa vezetett munkabizottságot — ez nem valamiféle albizottság. hanem olyan, amelynek át kell tekintenie négy évtized tanulságait —, azért küldte ki, hogy elkészítse a XIV. kongresszus számára a programot, vagy a programnyilatkozatot. Attól függően, hogy a pártvita meddig jut el az 1989-es esztendőben a koncepció dolgozásában. Ennek 1956 nyilván nem megkerülhető része. Nem tudom, hogy milyen indíték, milyen motiváció vezette Pozsgay Imrét, hogy a négy évtizedes elemző-munkának ezt az egyetlen elemét megfogalmazza. Miagát a minősítést illetően: amikor mi azt mondjuk, tekintsük át a négy évtized tanulságait tudományosan, abban az is benne van, hogy újraértékelünk dolgokat. Ám azt, hogy a tudományos értékelésből milyen politikai konzekvenciákat vonunk le, előre nem lehet eldönteni, a politikai konzekvenciát nem egy ember, nem egy bizottság, hanem a Központi Bizottság vonja le. Ezt a Központi Bizottságnak kell megtárgyalnia, amely kiküldte a munkacsoportot. A munkacsoport nem a Politikai Bizottságnak tartozik jelenteni, hanem a Központi Bizottságnak. Nyilvánvaló, hogy egy tudományos vitában sokféle politikai konzekvencia levonható, de ez a vita még hátra van. Ügy gondolom, hogy Pozsgay Imrének és a bizottságnak talán vannak dokumentumai, amelyekre építik ezt a megállapítást — én ilyen dokumentumokkal eddig nem találkoztam. Szeretném hangsúlyozni : elvileg nem zárom ki, hogy új ismeretek birtokában új tu(Folytatás a 2. oldalon) Tévéközvetítés Békéscsabáról Nemzetiségek — határainkon innen és túl A békéscsabai nemzetiségi klubházból jelentkezett élő adással tegnap este a televízió 2-es programjában a szegedi stúdió Dél-alföldi Magazinja. A „Nemzetiségek — határainkon innen és túl” című műsora meghívott vendégei között ott volt Jakab Róbertné, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, dr. Mihaiescu György, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének elnöke, az Erdélyi Szövetség képviseletében Raffay Ernő történész, a magyarországi németek és délszlávok képviseletében Hajdú István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács nemzetiségi titkára, Sánta Áron államminiszteri tanácsos, Bagi Gábor külügymi- nisztériumi főosztályvezető, valamint Keszthelyi Gyula, a Kolozsvári Igazság volt főszerkesztője, dr. Árpási Zoltán, a Békés Megyei Népújság főszerkesztője, s Uh- rin Erzsébet, a békéscsabai szlovák tannyelvű gimnázium, általános iskola és diákotthon igazgatónője. A műsor első részében a hazai nemzetiségek gondjairól és kongresszusaik utáni aktuális törekvéseikről volt szó, majd a jelenlevők a romániai magyarság és a hazánkba menekültek súlyosbodó helyzetét elemezték, megválaszolva számos, a nézők által telefonon feltett kérdést is. Az adást Fűzik János szerkesztette, a műsorvezető Feledy Péter és Gel- lérfy László volt. Felvételünk az adás kezdete előtt készült. Fotó: Kovács Erzsébet Németh Miklós beszéde — A 15 éve húzódó pangást kiváltó alkalmazkodási válságban mindnyájan — itt a mai tanácskozáson Önök is — ugyanarra a kérdésre keressük a választ: hogyan, milyen eszközök segítségével tudunk kimozdulni a jelenlegi holtpontról — mondotta elöljáróban. — Ma már nyilvánvaló, hogy a szocializmus 1948'4P-
