Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

NÉPÚJSÁG v EXKLUZÍV 1989. január 7„ szombat o Egy hagyomány folytatódik Életet adtak újra Tevan Andornak Tallózás régi levelek és új érzések között Htogy könyvkiadás és -nyomtatás édestestvérek voltak valaha, s hogy ez a vidék — a békési műhelyek — a magyar könyvművészet fellegvárának számított egy­A huszadik századi ma­gyar líra kimagasló egyéni­sége, Kosztolányi Dezső és Tevan Andor teljes levele­zése sok mindenről szól: üz­letről, honoráriumról, szer­ződési pontok számonkéré­séről, tehát korántsem csak a nagy művészetről. A köl­Mintha csak nem is hat­vanhét, vagy hetvennégy esztendővel ezelőtti tapasz­talatból fakadtak volna ezek az érvek! Akár ma is be­szélhetnének így írók és iro­dalompártolók. Mert aligha kell mostanság külön ecse­telni, hogy líra, epika és dráma nincsenek kifejezet­ten a figyelem központjá­ban. Bár művészek, tudósok, s általában a nagy változá­sokat összefüggéseikben lá­tó, érzékenyebb emberek már jó ideje figyelmeztetnek arra a veszélyre, amit a kul­túráról, a művészetekről való lemondás rejt magában. Azzal kezdtük, hogy kiadó és nyomda egységét, a nap­jainkban két külön „cég” egykor közös vállalkozását hangsúlyozza itt néhány le­vél. De lám csak, ezek az írásos dokumentumok mi mindenről szólnak ezenkí­vül is! Például arról, hogy szorosan együttműködött író és nyomdász, hogy szépiro­dalom és lapkészítés, költő és hírlapíró nem is esett olyan távol egymástól. S úgy tűnik, valamikor, a gőz­vasút korában, még Békés­csaba sem volt olyan mesz- sze Budapesttől... Arra a kérdésre, hogy mi­képp tehetett szert a tehet­séges és vállalkozó kedvű kor, tanúsítsa itt most há­rom levél! (Tevan Andor le­velesládájából válogattam, a kötetet Voit Krisztina szer­kesztette.) Kosztolányi De­zső levele kiadójához: tő hangja ezekben az írá­sokban hivatalos, s nem rit­kán méltatlankodó. Egyik, 1922-ben keltezett levelében például azzal vádolja Te- vant, hogy mint kiadó nem törődik kellőképp a terjesz­téssel. A válaszból idézek néhány részletet: De mielőtt belemélyednénk a szépirodalom társadalmi, nemzet- és jövőformáló sze­repébe, netán eljátszanánk azzal az elképzeléssel, mi­lyen is lenne az a világ, amely lemondana a művé­szetről, maradjunk még egy kicsit Tevan Andor leveles­ládájánál! No meg az olyan jelenségeknél, gondolatok­nál, amelyek fölött a dátum akár így is kezdődhetne, hogy 1988-,.. Krúdy Gyula az Arany­kéz utcai szép napok sikere után lapalapítási szándékkal fordult a jó hírű és népsze­rű kiadóhoz. fiatal nyomdász, Tevan An­dor ilyen átfogó irodalmi is­meretségre, Petőcz Károly A könyv mérnöke című, a Tevan Nyomda alapításának 75. évfordulójára írt meg­emlékezésében találtam meg a választ. A Szeghalmon élő és a nagyváradi „Holnap” köréhez tartozó Dapsy Gi­zella verseskötetét adta ki, megismerkedett a költőnő férjével, Rozsnyai Kálmán­nal, majd általuk többek kö­zött Franyó Zoltán aradi újságíróval, költővel. Később Franyó vezette be Tevant a budapesti kávéházak világá­ba, ott minden jelentősebb asztaltársaságba. Tevan Andor fiatalkori fény­képe az 1910-es évekből Kner és Tevan ezen a tá­jon olyan hagyományt te­remtett, amely európai mér­cét jelentett a könyvművé­szetben. A technikai vívmá­nyok, a tehetség, a nyom­dász-szakma szeretete és be­csülete — s nyilván a nagy elődök tisztelete sem volt kö­zömbös ezen az úton — veze­tett el. odáig, hogy a mai ma­gyar könyvgyártás legszebb alkotásaiban beteljesedhet mindaz, amitől Kner Imrét és Tevan Andort megfosz­tották a történelmi viharok. Negyven esztendő után könyvkiadó lesz ismét Bé­késcsabán — Tevan Andor nevét viseli. Tevan Andor leánya, Zsu­zsanna 16-17 éves volt, ami­kor elkerült Békéscsabáról. Ma nyugdíjas, Budapesténél. — Én az apukám lánya voltam. Nem dolgoztam a nyomdájában, de imádtam bejárni. Azok a nagy gépek a gyerekeknek olyan élményt jelentettek! Az egész gyerek­korunk szép élmény volt. A betű csodáját magunkba szívtuk már otthon. A legna­gyobb ajándék nálunk a könyv volt és a betű szere­tete. Csákyné Tevan Zsuzsanna a középiskolát már a fővá­rosban fejezte be, majd a Kis anyák tanfolyamára járt. Háborús hangulat követke­zett, a negyvenes évek ele­je. Majd kitört a gyalázat. — Kevesen maradtunk a háború után. Apám anyja 81-82 éves lehetett, elvitték Auswitzba. Alig maradt va­laki a kilenc testvérből. Apámnak szerencséje volt. A németek mindenhová hosszú listával jöttek, szedték a tú­szokat. Rezső öccsével együtt — aki építészmérnök volt, szintén Békéscsabán — a vá­rosháza pincéjében tartották fogva több mint egy hétig. Aztán Debrecenbe kerültek, onnan Bécsbe. Apám vissza tudott jönni, de Rezső el­pusztult valamelyik láger­ban. Erzsébet hazajött betegen, másnap reggel halt meg tí­fuszban. Ilona, aki iparmű­vész volt, nem tudjuk, me­lyik lágerban halt meg. Az ő férje volt Kolozsváry Sán­dor festőművész, aki apa könyveit illusztrálta, ugyan­csak elpusztult valahol... Az egyik külkereskedelmi vállalattól ment nyugdíjba Csákyné, azóta is bejár dol­gozni. Amikor beszélgettünk, épp túl volt az influenzán, s nagy munka kellős közepén. Augusztus végén, szeptember elején lesz a centenáriumi kiállítás, erre készül, gyűj­töget, rendezget. Kedves em­léktárgyak és dokumentumok között válogat. Az egyik leg­szebb relikvia egy fénykép. „Tevanéknak szíves szeretet­tel: Kosztolányi Dezső, 1912.” — Határtalanul boldog vol­tam, amikor megtudtam, hogy az alakuló kiadó apám nevét veszi fel. Hasonló örö­möt éreztem, amikor az is­kolát és a könyvesboltot ne­vezték el róla. Aztán jött a zuhanás, hogy a gazdasági okok miatt talán mégsem lesz a nagy tervből valóság ... Ahol ma a Kner Nyomda épülete magasodik, ott volt apám kis földszintes üzeme. Azt eltörölték, s nem maradt belőle egy emléktábla sem. Most úgy érzem, ezzel a ki­adóval életet adtak újra az apámnak. Hálás vagyok és boldog nagyon. Tevan Andor másik gyer­meke, Zsuzsanna öccse, Gá­bor 16-tól 20 éves koráig volt inas. Együtt dolgozott apjával a nyomdában, amíg el nem vették tőlük a tulaj­donjogot. Az üzemvezetőség tagja volt, s közben a terme­lésben dolgozott. Jött a há­ború, leállt a nyomda. 1949- ben Tevan felajánlotta nyom­dáját az iparügyi miniszté­riumnak, a tulajdonost mű­szaki vezetőnek nevezték ki. Az ipari üzemeket sorra ál­lamosították, és Tevant min­den indoklás nélkül eltávolí­tották az üzemből. A felszabadulástól az álla­mosításig Tevan Nyomda, majd Békési Nyomda, 1963-tól, a gyomai Kner és a békéscsabai nyomda egye­sítése óta Kner. Pedig Tevan is lehetne. — Számomra nagyon ve­gyes érzést jelentett, amikor megtudtam, hogy Tevan Könyvkiadó lesz Békéscsa­bán — mondta Tevan Gábor, akit New York-i otthonában telefonod kerestem meg, — Egyfelől örültem, meghatód­tam, hogy az utókor végre eljutott odáig, hogy apám te­vékenységét méltóképpen ér­tékelje, munkájának jelentő­ségét felismerje. Másrészt viszont felelevenedett ben­nem annyi sérelem, fájda­lom, a sok-sok apám ellen irányuló megnyilvánulás. Ko­rai halála azoknak a ször­nyűségeknek, a méltatlan, igazságtalan bánásmódnak tudható be. Mindaz a kül­ső hatalom nyomására tör­tént. Az én apám visszajött Magyarországra és folytatta a munkát; maradandótakart átadni a jövő nemzedéké­nek, de azok, akik akikor ve­zető pozíciókba kerültek, nem támogatták, sőt, gán­csolták ebben a törekvésé­ben. — Arról nem is beszélve, hogy ott van ma a Kner Nyomda, azon a helyen, ahol apám üzeme termelt egy­kor ... Félre ne értsen ! Kner Imre a legjobb barátja, a legjobb kollégája volt, a fia az én barátom. Nem az a bajom, hogy a Kner-név ott van, hanem az, hogy a Te­van nincs ott. A tévedéseket helyre kell hozni, orvosolni kell. A háttérben bizonyos személyek bosszúja áll, egyé­ni dolgok, és nem a kormány intézkedése. Ezt jól tudom. De az elég nagy baj, ha egy hatalom nem képes ilyen dolgokon felülkerekedni. Tevan Gábor tipográfus, grafikus. Betűszedő üzeme van New Yorkban. Elmond­ta, hogy a betűszedés a ten­geren túl különálló foglalko­zás, elvált a nyomdától. Mo­dem gépekkel, computerek­kel dolgoznak; elsősorban üzemeknek készítenek hirde­téseket, tájékoztatót, kataló­gusokat. * Már búcsúzni akartam, de beszélgetőpartnerem még fontosnak tartott valamit hangsúlyozni : — Tudja, gyönyörű tett, hogy a békéscsabaiak igye­keznek apám emlékét meg­őrizni. S az az igazság, hogy a nevét szívesebben oda­ajándékoztam volna a kiadó­nak, minthogy eladjam. Vé­gül is a Tevan Andor elleni kegyetlen bánásmód vezetett erre az elhatározásra. Niedzielsky Katalin Újévkor 1915. Kedves Tevan, nagyon kérem, küldje el a három új füzetet, főleg a Ju­hászt. Szívesen ismertetem. Új verseimet, melyekhez még írtam és írok néhányat, ne adja ki ebben a háborús időben. Ez öngyilkosság volna. Ma nemigen kelnek a versek. Azonkívül pedig semmi esetre sem jelentetjük meg a füzetes vállalatban. Hiszen ezek a legjobb és legszebb verseim. Olyan formára gondolok, mint a Mágia, vagy A szegény kis gyermek... Mi hír önről? Katona-e? És öcséiről mi hír újabban? Mindnyájukat sokszor üdvözli s várja levelét és külde­ményét híve x Kosztolányi Eengedje meg, hogy kétségbe vonjam azt az állítását, hogy könyveit a publikum hiába keresi a könyvikereskedésekben s így kénytelen közvetlenül önhöz fordulni, ha meg akarja szerezni azokat. Karácsony előtt személyesen végigjártam az összes pesti könyvkereskedéseket s meggyőződtem felőle, hagy kiadványaim — oz ön könyveivel együtt — teljes számban mindenütt megvannak, s ha valamelyik kiadvá­nyom elfogy, nyomban utánrendelik. ... saját tapasztalásomból állíthatom önnek, hogy egy-két jelentéktelen könyvkereskedéstől eltekintve nem fog. ön egyetlen számbavehető könyvkereskedést találni, ahol a könyvei ne volnának raktáron. Tehát se a könyvkereskedőkben, se bennem ne keresse a hibát, kedves Kosztolányi úr, hanem egészen máshol: a pub­likumban első sorban, ön nagyon jól tudja, hogy a könyvek iránt a kereslet egy esztendő óta nagyon megcsappant. Sta­tisztikai adatokkal tudom önnek igazolni, hogy a gyenge Üzletmenet mellett sem az ön könyvei azok, amelyek a ke­lendőség tekintetében vezetnek. .. '. Engem sem az ön könyveinek, sem egyéb kiadványa­imnak pillanatnyi stagnálása nem ejt kétségbe, holott mil­liók fekszenek a könyvtáramban. Remélem, hogy el fog még következni az az idő, amikor az irodalomnak újból lesz ke­letje ... Budapest, 1916. szeptember 11. Igen tisztelt Tevan úr, havonta háromszor megjelenő folyóirat nyomtatásáról sze­retnék önnel értekezni. Az ügy elég sürgős. Remélem, hogy az új kiadás borítéklapja más színű lesz, mint az elsőé, azon kívül 'feltűnően jelzi a második kiadást. Tehát látogasson el hozzám. E héten bizonyosan itt va­gyok. Jelezze sürgönyben utazását. Hive: Krúdy Gyula A Voit Krisztina válogatta kötet borítója Krúdy Gyula ezt a levelét 1916-ban irta Tevanhoz Divéky József fametszete Fazekas Mihály Lúdas Matyijához /

Next

/
Oldalképek
Tartalom