Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

1989. január 10., kedd

Bizonyára sokan olvasták a Magyar Nemzet tegnapi számában azt a levelet, amelyet a Magyar Demokrata Fórum gyulai szervezete intézett Stadinger Istvánhoz, az Országgyűlés elnökéhez. A levél tartalma jócskán felkavarta a kedélyeket, hiszen a közvéleményt mindig is foglalkoztatták az erdélyi menekültekkel kapcsolatos hírek. Az említett írás „Javaslatok az erdélyi menekültek érdekében” cineméi a következőket tartalmazza.

„A Magyar Demokrata Fórum gyulai városi szervezete az alábbi levelet intézte Stadinger Istvánhoz, az Országgyűlés elnökéhez, az erdélyi menekültekkel való bánásmód és határ menti állapotok tárgyában:

... A határ mellett élő állampolgárokként nap mint nap egyre 'több olyan eset tanúi vagyunk az Erdélyből menekültek ügyében, amelyek éles ellentétben állnak a Népköztársaságunk hivatalos szervei és prominens személyiségei által is deklarált elbánással.

Felháborított bennünket, hogy miután a menekültek életüket kockáztatva hazánk földjére lépnek, a belügyi hatóságok máig sem tisztázott szempontok, hatáskör és utasítások szerint szelektálva küldik vissza egy jelentős részüket, hogy a nem kétséges ítéletet (nyomorékká tevés, sok esetben agyonve- rés) az üldözök hajtsák végre.

Ennek elkerülése végett követeljük, hogy az Ország- gyűlés kötelezze a kormányt, hogy országunk csatlakozzék az 1951-es genfi konvencióhoz.

Követeljük, hogy az Országgyűlés kötelezze a kormányt, hogy a román kormánnyal kötött határrendészeti egyezményt (annak 24. cikkelyét) mondja fel.

Követeljük, hogy döntsön az Országgyűlés menekülttáborok felállításáról és biztosítsa annak lehetőségét, hogy azokat az ENSZ Menekült- ügyi Bizottsága vizsgálhassa.

Bizonyítékként mellékeljük a legutóbbi napok tényeit tartalmazó rövid vázlatunkat, amelyet szíveskedjék az Országgyűléssel ismertetni.

Belügyi forrásból származó információ: körülbelül

három hónapja elterjedt a hír a határ közelében lakók között, hogy több tetem található a határ melletti kukoricásban. A békéscsabai rendőrkapitányság szervezetten átfésülte a terepet és a Lökösháza, valamint Kö- tegyán közötti 50 kilométeres határsávban a kukoricásban 18 holttestet talált. Valamennyi lőtt seb következtében halt meg.

December 27-én Gyula közelében egy fiatalember és két 18 éves lány próbált átszökni. A fiatalember egy mély árokban lapult, őt nem vették észre a román határőrök. A két lányt viszont elfogták. A fiatalember az árokból látta, hogy meztelenre vetkőztették és utána puskatussal verték, később elhajtották őket.

Sok a gyermekhalott is. Egy beszámoló szerint (belügyi forrás) egy romániai magyar család lovas kocsival ment a határ felé, át akartak szökni. A 4 éves kislányukat a kocsiderékban levő szalmába rejtették. Véletlenül találkoztak már az úton járőröző román katonákkal. Azok puskára tűzött bajonettel szurkolták át a szalmát és eltalálták a kislányt. A bajonett a halántékán hatolt a koponyájába és a gyermek halálát okozta. Az érintett területen szolgálatot teljesítők szerint a menekültek körülbelül 50 százalékát visszaadják a románoknak, jelenleg 1989- ben. Minden cigányt visszaadnak, azt, aki nem tud jól magyarul, vagy aki valami miatt büntetve volt Romániában. A visszaadás elbírálása igen rövid úton történik: a cigányokat például sokszor már a határőrök visszakényszerítik; időnként hasonlóan járnak el a románul beszélőkkel. A második visz- szaküldési szint a határőrség. Végül — valószínűleg leggyakrabban — a megyei rendőrkapitányság bírálja el saját hatáskörében, hogy kit küld vissza. A szervezetten, olajozottan működő visszaküldés menete arra utal, hogy nem helyi túlkapásról van szó, hanem a rendőrségnek és a határőrségnek ilyen utasítása van. 1988. Xllr 27. és 1989. 1. 1. között, tehát négy nap alatt Gyulánál egy rövid határszakaszon kilenc ember jött át, ebből ötöt visszaadtak.

Gyula, 1989. január 6.

MDF gyulai városi szervezete

A levél alatt a Magyar Demokrata Fórum ideiglenes elnöksége a következőket írja:

Az MDF gyulai szervezetének jelentésében kimondatlanul, de tényként benne van: ez a 18 hulla magyar területen feküdt. A békéscsabai rendőrkapitányság csak Magyarország területén belülről képes a határszakaszt átvizsgálni. A fenti iszonyatos tényékhez tehát goromba román határsértés is társul. Ezeket a szerencsétlen embereket magyar földön érte utol a halál — román fegyvertől.

Ez a magyar—román viszony valódi állása ma, 1989 kezdetén. Szövetség? Szerződések? Nem, gyilkolás és agresszió. Részünkről pedig hallgatás.

Ügy gondoljuk, a magyar Országgyűlés minden eddiginél nagyobb mulasztást követ el, ha ezeket a vészjelzéseket is elereszti a füle mellett és nem kötelezi a kormányt minden eddiginél határozottabb lépések megtételére.

Ez a kérdés a román fél agressziója következtében megérett arra, hogy a magyar kormány a Biztonsági Tanács elé terjessze.”

* * *

A levélben foglaltakat először a Kossuth rádió tegnap reggeli műsorában cáfolta meg dr. Gál László rendőralezredes, Békés megye rendőrfőkapitányának közbiztonsági helyettese, amikor elmondta: teljesen elképzelhetetlen és nem fordulhat elő, hogy a megyében a rendőri szervek ne szerezzenek tudomást akár egyetlen erőszakos halálesetről. így az is lehetetlen, hogy 18 ember holttestéről ne tudjanak.

Az ügyben tegnap beszélgetésre kértük a Magyar Demokrata Fórum gyulai szervezetének képviselőjét, és a megyei rendőr-főkapitányság illetékesét, hogy megtudjuk mennyi igazságot takar a nyilvánosságra hozott levél.

Dr. Pocsay Gábor, az MDF gyulai szervezete ideiglenes elnökségének tagja a cikkel kapcsolatban egyetlen helyesbítéssel élt, mely szerint a határsávot hem a békéscsabai rendőrkapitányság fésülte át, hanem a határőrök. A többi állítást változatlanul megerősítette. Bennünket elsősorban az érdekelt, hogy információikat honnan, kiktől szerezték.

— Több csatornán jutottak el hozzánk a hírek: meghallgattunk határőrt, aki a magyar—román határnál teljesített szolgálatot, beszéltünk román menekültekkel, magyarokkal, akik a határ közelében dolgoztak, és hivatalos szervektől is kaptunk jelzéseket — sorolja dr. Pocsay Gábor, és máris hozzáteszi: — A 18 holttestet — a szemtanúk elmondása szerint — a hátán közvetlen közelében, elhagyatott területen találták meg.

— Elképzelhető az is — amennyiben a halottak helyére pontosabb adatok nem szolgálnak —, hogy esetleg azok a határ túlsó oldalán feküdtek?

— Lehet.

— Mégis, úgy érezzük, fontos lenne, hogy állításuk bizonyítására legalább egy szemtanút, vagy más dokumentumot szolgáltassanak.

— Mi az informátoraink nevét és a hírforrássainkat nem nevezhetjük meg, nem adhatjuk ki. Egyébként arról, hogy a 18 holttest hová került, nincs tudomásunk, és azt gondoljuk, nem is derülhet ki soha. Az a véleményünk, hogy a magyar—román határ környékén történtekről egyáltalán nem tájékoztatják a közvéleményt. Mélységesen felháborodtunk azon, hogy milyen diszkriminációt alkalmaznak a magyar hatóságok a román menekültekkel kapcsolatban. Tudomásunk van arról, hogy cigány származásúakat, románul beszélőket küldenek vissza Romániába. Arról is hallottunk, hogy 39 olyan áttelepülni készülő kérelmét tagadták meg a magyar hatóságok, akiknek itteni ismerőseik lakást, elhelyezkedést tudtak volna biztosítani. Szemtanúk látták, hogy illegálisan átjött embereket — visszaküldésük után — a román határőrök azonnal verni kezdték.

Ezért, elsősorban humanitárius okokból, a határ közelében menekülttáborok felállítását kezdeményezzük az Onszággyűlésnél, és — többek között —, hogy országunk csatlakozzék az 1951-es genfi konvencióhoz (ez a dokumentum rögzíti, hogy egy ország kötdles befogadni azt a menekültet, aki politikai okokból hagyta el hazáját).

A Békés Megyei Rendőr- főkapitányságon Mihalik György rendőr ezredest, megyei főkapitányt kértük arra, beszéljen az ügy részleteiről.

— Először is leszögezem — mondta Mihalik György —, amióta az áttelepülés megindult a határ másik oldaláról, a határ közelében egyáltalán nem fordult elő haláleset, de még olyan emberrel sem találkoztunk,

akin lőtt seb lett volna. Erről pedig mindenképp tudomást kellett volna szereznünk, hiszen a rendőrség és a határőrség egyaránt a Belügyminisztérium égisze alá tartozik. December 29-én a Határőrség Országos Parancsnoksága nyilvánosságra hozott több adatot is, amelyek között szerepel, hogy Magyarországról körülbelül 1400 román állampolgárt küldtek vissza hazájukba hatóságaink, ezekből 400-at Békés megyéből. Egyébként megyénkbe több mint kétezer román jött át eddig.

Ellentétben az MDF gyulai szervezetének levelében foglaltakkal, teljesen tisztázottak azok az indokok, amelyek alapján megtagadjuk a letelepedési kérelmeket és visszaküldjük azok előterjesztőit. így nem fogadjuk be a munkakerülőket, a csavargókat, az alkoholistákat, azokat, akik bűn- cselekményt követtek el, illetve azokat, akik olyan információk birtokába- akartak jutni, amelyek nem tartoznak Romániára. Egyébként nem pontos a Demokrata Fórum helyi tagjainak az az információja sem, hogy december 27. és január 1. között kilenc ember jött át a határon és hogy* közülük ötöt visszaküldtünk. Ebben az időszakban ugyanis 29 román állampolgár lépte át a határt, közülük egyetlen személyt küldtünk vissza, aki köztörvényes bűncselekményt követett el korábban.

— Amennyiben a Magyar Demokrata Fórum képviselői felkínálnák a segítségüket a vitatott kérdések tisztázásában, esetleges bizonyítékok szolgáltatásában, készek-e Önök az együttműködésre?

— Természetesen, hajlandók vagyunk velük együtt dolgozni. A Magyar Nemzetben közölt cikk után meg is kerestük őket, ám sokkal többet nem tudtunk meg tőlük; nem hajlandók nyilatkozni a részletekről, bizonyítékokról.

* * *

A témával kapcsolatban megkerestük a megyei temetkezési vállalat illetékesét is. Laurinyecz Katalin, főkönyvelő kérdésünkre elmondta, hogy amikor a rendőrség tisztázatlan körülmények között elhunyt személy ügyében nyomoz, és nincsenek hozzátartozók, utasítja a temetkezési vállalatot az eltemetés elvégzésére. Ilyen utasítást a megyei temetkezési vállalat egyetlen egy esetben sem kapott.

L. E.

A Magyar Nemzet január 9-i számában „Javaslatok az erdélyi menekültek érdekében” címmel a Magyar Demokrata Fórum gyulai városi szervezetének levelét

közölte. A Belügyminisztérium megvizsgálta a levélben foglalt állításokat, és a levéllel kapcsolatban az alábbiakat közli.

Megállapította, hogy a rendőri és a határőrizeti szervek sem a levélben jelzett területen, sem pedig az egész román—magyar határszakaszon holttesteket és sebesült személyeket nem találtak. Ebből következően a belügyi szervek ilyen információt senkinek nem adtak erről, a magánszemélyek erre vonatkozó állításai minden alapot nélkülöznek.

Nem felel meg a valóságnak az az állítás sem, hogy a hazánkba érkezett menekültek mintegy 50 százalékát a magyar hatóságok körültekintés nélkül visszaadják. Az illetékes állami szervek a kormány vonatkozó politikai direktívái szerint az emberi jogok és a humánum messzemenő figyelembe vételével gondoskodnak a hozzánk menekülőkről. Az eljáró szervek a tartózkodási engedély iránti kérelmek elbírálása során nemzetiségre Vagy feleke- zetre való tekintet nélkül döntenek. Befogadjuk a tiltott határátlépőket is. Ezek száma 1988-ban közel 6500 volt.

A belügyi szervek ugyanakkor feladatuknak tekintik azt is, hogy társadalmi életünkben zavart okozók, köztük az ellenséges céllal érkezők, a bűnözők, a csavargó életmódot folytatók ne terheljék a Magyarországra menekülők sok gonddal járó társadalmi beilleszkedését. Ezért 1988-ban körültekintő vizsgálat után a tiltott határátlépők negyedét Romániába visszaküldték. A levélben foglaltak tehát e vonatkozásban sem felelnek meg a tényeknek. Ezt mutatja az is, hogy 1988. december 27. és 1989. január 1-je között Békés megye területére 29 személy érkezett illegálisan, közülük egy személyt küldtek visz- sza, aki büntetett előéletű volt, és a vizsgálat során megalapozottan merült fel vele szemben, hogy speciális feladatokkal érkezett hazánkba.

Mindezek tükrében a Magyar Nemzetben közölt levél megalapozatlan állításaival, hivatkozásaival, félrevezeti a magyar és a nemzetközi közvéleményt, árt a hozzánk menekülők ügyei emberséges kezelésének és a menekülők terhét viselő magyar társadalomnak. Nehezíti, hogy a menekülők folyamatosan növekvő számával fokozódó gondokra a társadalommal együtt új megoldásokat keressünk és alkalmazzunk.

• Hol vannak a halottak?

• Válasz az MDF levelére

• Mi történt

a magyar—-román határon?

• n Belügyminisztérium közleménye

Erdélyi németek — félúton

Termelísi csúcs az MmásfüziUii Timföldgyárban

(Folytatás az 1. oldalról)

ték, de ez kevésnek bizonyult.

Néhányan Temesvárról jöttek, legtöbben egy kis német faluból. J. szerette a munkáját, de már nem tudta tovább elviselni, hogy alapvető élelmiszerekért állandóan sorba kellett állni. ,,S ez még csak az érem egyik oldala”.

— A Bánáti Üjságban Temesvár román nyelven? Miért? A televízió műsorából törölték a német nyelvű adásokat, megszűnt az anyanyelvi oktatás az iskolában...

J. mellett ül a lánya. A felesége és a két fia Erdélyben maradt. Az NDK-ba kaptak útlevelet. Folytatja:

— Nemcsak a németek sorsa elviselhetetlen, a magyaroké, a szerbeké is. Sok menekülőt lelőttek a határon, sokat a kutyák téptek szét. Ha valaki szörnyűségeket akar látni, menjen Romániába, vagy álljon a román—magyar határok ! A titkosrendőrség nagyon erős, ezért senki sem mer szólni. Ha mégis, az másnapra eltűnik. Az emberek csak a csodára várhatnak. Játékpisztollyal senki sem indulhat a tankok ellen ...

M. hatvanéves, a férje hatvannégy. Idős emberek ritkán képesek így pontot tenni a múltra, és elindulni.

— Parasztemberek vagyunk. Az egész életünket végigdolgoztuk a termelő- szövetkezetben. A nyugdíjasok nagyon kevés pénzt kapnak. A lányunk, a vejünk, a rokonok már mind elmentek. Mit kezdjünk mi, két öreg egyedül? Nem volt könnyű, elhiheti. Az ajtót bezárni magunk mögött, és irány a határ, éjszaka ...

H. ápolónő, a férje nélkül indult el, más választása nem volt, mondja. A szülei 15 éve várnak a kiutazási engedélyre. Azt reméli, onnan már maga is segíthet. A Vöröskereszt támogatásával.

S. volt az egyetlen, akivel nem tudtam németül beszélni. Román, a férje német. Azért szólítottam meg, mert terhes, s láthatóan nem sok lehet már hátra. Mégis nekiindult. Rágásul kiderül, hogy a két másik gyerek a nagymamánál maradt. A kisebbik hároméves lesz, mint az én kislányom... Nem. Én képtelen lettem volna ... Vagy lehet, hogy rákényszerültem volna mégis?

N. K.

Az Almásfüzitői Timföldgyár dolgozói kimagasló teljesítménnyel zárták az elmúlt évet: 334 000 tonna

timföldet termeltek, s ez csúcsnak számít a vállalat történetében. Hosszú idő után ugyanis ismét keresett termék a timföld és az abból készülő alumínium, megszűntek a nyomott világpiaci árak, gazdaságosan lehet exportálni ezeket a termékeket.

Az almásfüzitői gyárban nagy erőfeszítéseket tettek a termelés növelésére, hogy minél jobban kihasználhassák a piaci lehetőségeket. Most történt meg először, hogy túlszárnyalták a gyár névleges kapacitását, s így a megszokottnál lényegesen több timföldet tudtak szállítani a hazai és a külföldi megrendelőknek. A vállalat árbevétele tavaly elérte a 4 milliárd forintot, nyeresége 250 millió forint volt: mindkét gazdasági mutató magasabb a tervezettnél.

Ebben az évben a tavalyi termelési csúcs megismétlését tervezik Almásfüzitőn. Erre már a múlt évben felkészültek, amikor a gépek, berendezések, épületek felújítására csaknem 400 millió forintot, a műszaki fejlesztésre 50 millió, a termékszerkezet korszerűsítésére, a gyártás biztonságának növelésére, költségcsökkentő fejlesztésekre pedig további 200 millió forintot költöttek. Anyagilag is ösztönzik a dolgozókat a többlettermelésre, az export növelésére: már a múlt évben is jelentős prémiumot fizettek ki. s így mintegy 17 százalékkal emelkedtek a gyárban az átlagkeresetek.

A? idén újabb bauxitszál- lítmányok érkeznek Guineából. Az afrikai államból tavaly kaptak először átlagon felüli minőségű nyersanyagot, amit a gyengébb minőségű magyar bauxitokkal összekeverve dolgoztak fel. A kísérletek egyértelműen igazolták, hogy a magas szállítási költségek ellenére is gazdaságosan lehet felhasználni az importnyersanyagot. Kitűnő minőségének köszönhető, hogy kevesebb bauxit- ból több timföldet állíthatnak elő, mégpedig kevesebb villamosenergia, gőz, maró- nátron felhasználásával.