Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-10 / 8. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1989. JANUÁR 10., KEDD Ara: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM Az államiság nemzetfenntartó szerepe Növelte tőkés exportját az Muminiumipari Kereskedelmi Vállalat A Magyar Politikatudományi Társaság hétfőn, a Magyar Tudományos Akadémián tartotta meg 1988. évi közgyűlését. A Társaság legmagasabb fóruma nem volt határozat- képes az eredetileg tervezett napirendhez: az évi beszámoló feletti vitához s annak elfogadásához, illetve a tisztújításhoz. Ezért a közgyűlést levezető elnök, Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára azt javasolta, hogy e feladatokat később, egy szakosztályi vitaüléshez kapcsolt közgyűlésen végezzék el a Politikatudományi Társaság tagjai. E bejelentést követően Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter tartott előadást Az alkotmányozás dilemmái címmel. Kifejtette többek között, hogy hazánkban a politikában nyilvánosan résztvevő társadalmi rétegek és csoportok körében mindig erős volt az alkotmányosság eszméje. Utalt az új alkotmány társadalmi és politikai előkészítése során felmerülő félelmekre is, például, hogy az alkotmányban leírandó politikai rendszer a tekintélyelvű (autoritativ) politikai rendszer lebontódásának egy átmeneti szakaszát tükrözve rögzítődik, és ezzel eltorlaszolhatja az utat a további fejlődés elől. Kulcsár Kálmán hangsúlyozta előadásában, hogy a mi alkotmányozásunk folyamatában a konszenzus lehetőségének megteremtése kiemelkedő jelentőségű politikai elem. A képviselendő elvek és értékek közül kiemelte a magyar államiság nemzetfenntartó szerepét, az alkotmányosság eszméjét, az önkormányzat elvét. Az európai alkotmányfejlődés fő vonalából pedig átveendőnek mondotta a hatalomgyakorlás megosztásának államszervezeti technikává vált klasz- szikus elvét, az emberi jogoknak nem csupán deklarálását, hanem garanciális biztosítását, megvalósításának állami kötelezettségét, valamint a szociális jogállam eszméjét. A politikai pártokról szólva hangsúlyozta: a jog önmagában nem teremt valóságos lehetőséget a politikai pártok formálódására, vagy a meglevő szervezetek párttá alakulására, csak keretet ad-- hat, s úgy, ahogyan azt a valóságos folyamatok igénylik. E vonatkozásban az alkotmánynak csak egyetlen rendelkezést kell tartalmaznia, amely kimondja: az országban csak olyan politikai szervezetek működhetnek, a pártokat is ideértve, amelyek elismerik az alkotmányt — így a működés politikai és jogi feltételei azonosulva jelentkeznek-— fejezte be előadását Kulcsár Kálmán. Az előadást vita követte. Sikeres évet zárt az Alumíniumipari Kereskedelmi Vállalat. A Magyar Alumíniumipari Tröszt termékeit értékesítve konvertibilis exportja 1988-ban elérte a 260 millió dollárt, ami 62 millió dollárral haladja meg az előző évit. A szocialista országokba 160 millió rubel értékű árut szállított, ugyanannyit, mint 1987-ben. A szocialista import elérte a 230 milliót, ami 7 millió rubellel több az előző évinél — tájékoztatta az MTI munkatársát Kaszás Ferenc, az ALUKER vezérigazgatója. A tőkés exportból származó bevételek növelését a világpiaci árak jelentős emelkedése, részben pedig a kivitel mennyiségének bővítése tette lehetővé. Az elmúlt évben felgyorsult' a műszaki fejlesztés a Magyar Alumíniumipari Trösztnél, korszerűsítették a balassagyarmati és a székesfehérvári gyárat. Balassagyarmaton NSZK-beli öntőgépet állítottak munkába, s így több mint 30 százalékkal növelték a kapacitást. A székes- fehérvári gyárban a szerszámgyártó termelést bővítették, ehhez ugyancsak több modern berendezést helyeztek üzembe. Az ALUKER évente 40 ezer tonna feldolgozott alumíniumipari terméket értékesít, ennek 35 százalékát Nyugat-Európában adja el. A MAT félgyártmányfeldolgozó kapacitása teljes mértékben lekötött, ezért a késztermékek arányának növelésére csak további műszaki fejlesztéssel van mód. Ennek érdekében az idén is részt vesz a vállalat az exportbővítő pályázaton, és szorgalmazza, hogy belföldi árait az- exportban elért úgynevezett főpiaci árakhoz igazíthassa. Jelenleg ugyanis az aluminiumfeldolgozó- ipar realizálja a világpiaci ár növekedéséből származó hasznot. A nyersanyagokat, illetőleg az aluminium fél- gyártmányokat szállító alumíniumipar évente több milliárd forinttól esik el. Az idei feladatokról szólva a vezérigazgató elmondta, hogy a vállalat fő célja az elért piaci pozíciók megtartása. A konvertibilis és a rubel elszámolású export várhatóan az idén is eléri a tavalyi magas szintet. A vállalat némileg növeli belföldi eladásait. A tervek szerint alapanyagokból az idén 15 ezer tonnát, fél- gyártmányokból pedig 102 ezer tonnát értékesítenek belföldi partnereiknek. Mindezek alapján az ALUKER az idén is 500 millió forintos nyereséggel, a Magyar Alumíniumipari Tröszt pedig 3 milliárd forintos eredménnyel számol. „Összeomlik minden magától” Erdélyi németek — félúton „Rajta! gyorsan evezőhöz, Talpra, reszkető legény! Bár toronnyá nő a hullám, A túlpartra szállók én.” (Petőfi Sándor A bujdosó című verséből) Minden fehér. Zúzmarába bújtak a fák, a házak, az utak. Nyugalmat, békét sugall a téli táj. Békés-dánfo- ki Ifjúsági Tábor és Kemping — különös szerepben. Erdélyi német ajkú menekültek ideiglenes szállása november óta. Látogatásunkkor, pénteken délelőtt több mint százan várakoznak itt. Fellélegezhetnek egy kicsit, hogy idáig már eljutottak — útlevéllel, vagy másképp, szerencsével. Könnyeiket nyelik, ha visszafelé tekintenek, s az otthon (?) maradottakra gondolnak. De nem panaszkodnak. Szinte valamennyien határozott elképzeléssel vágtak bele. JönAxcok, kezek, sorsok nek-mennek a telefonok és a levelek, az NSZK-ban élő rokonok intézkednek. Érthetőek a fájdalmas arcvonások, ám ezekben legtöbbször felülkerekedik a remény, a bizakodás. Beszélgetésünk is erről szól elsősorban, s csak ritkábban az átélt gyötrelmekről, sérelmekről. A dánfoki tábor téli lakói a Békéscsabán kapott rendőrkapitánysági tartózkodási engedéllyel érkeznek, itt szállást és étkezést kapnak, s lehetőséget arra, hogy további sorsukat szervezzék. Mire számíthat az idegen, aki beszélgetni jön ezekkel az emberekkel? Számíthat-e egyáltalán arra, hogy szóba állnak vele? Kérdezhet-e, s vajon hol az a bizonyos határ? A múlt, az Románia. A cél, vagyis a jövő, a Német Szövetségi Köztársaság. Magyarország, ez az átmeneti állomás, Békés-Dánfok mit jelenthet azon a rögös úton, amelyre nyilván nem köny- nyen szánták rá magukat? Érdekelnek az indítékok, az okok. Mi kell ahhoz, hogy valaki elhagyja az otthonát, a családját, s hogy nekivágjon a bizonytalanságnak, a veszélynek? M. matematikatanár, fiatal, rokonszenves. Az édesanyjához és a testvéréhez igyekszik. A feleségét és a fiát hagyta ott. Reméli, hogy hamarosan ismét együtt lehetnek. A gyermek jövője érdekében történik minden — mondja. E.-nek sikerült átszöknie, a lánya már három éve az NSZK-ban él. Engedélyt hiába kért. Könnyek. Nem szabad tovább érdeklődni. Fiatal házaspár — két kisfiúval. A férj lakatos. Szerencséjük volt. A nagypapa várja őket. Nyolc éve adták be a kivándorlási kérelmet. A gyerekek szüleik ölében biztonságban érzik magukat, négy- és hatéveseké Vajon tudják-e, mi történik körülöttük. „Pontosan tudják. Előző este mindent megbeszéltünk” — válaszol édesapjuk. Harminc körüli asszony, ahogyan a többiek is, azt hangsúlyozza, hogy gyermekeik érdekében indultak út- , nak. Nem lehetett könnyű egy három- és egy ötéves kicsivel. J. is családjával van itt. A szülők és a testvérek, akik nem jöttek velük, féltették, de npm marasztalták őket. Az útlevelük már megvan, a jövő héten talán utazhatnak tovább. Itt a táborban, félúton ugyan, de a karácsonyt megünnepelték. A gyerekek sok ajándékot kaptak. Az elmúlt években üresen állt a fa... — Az utóbbi tíz esztendőben csak lefelé mentünk a lejtőn — mondja J. — Az üzletek üresek, összeomlik minden magától. Le sem kell rombolni... Négytagú család — szebb jövőt remélnek. M. meggyőződése, hogy nem csak a nemzetiségieket sújtja a nyomor, nehéz az egész román nép élete, s különösen a kis falvakban. Mint műszerészt, a munkahelyén megbecsül(Folytatás a 3. oldalon) Fotó: Gál Edit Mai számunkból: Hol vannak a halónak? (3. oldal) Tarhos újra az ország élőn (4. oldal) Tájékoztatő az árváltozásokról (5. oldal) Útban az NB 1 felé (8. oldal) Első nap az áremelkedőben Az országban hetek óta találgatjuk, milyen mértékű áremelések lépnek életbe az új esztendőben, kiket, hogyan érintenek. Az utóbbi napokban záporoznak a kérdések (tegnap például a rádió szinte egész napi műsorában) sajtóban, egyéb tömegkommunikációs eszközök közvetítésével, társaságban, utcán, autóbuszon; hogyan birkózunk meg a nehézségekkel, miben segíthetnek a szociálpolitikai juttatások? Az emberek véleményét kérdezte mindezekről Béla Vali, Csete Ilona, Hornok Ernő, Lovász Sándor és Vitaszek Zoltán. Fotó: Gál Edit filléreket is megbecsülik a vásárlók és nem hagyják a kasszának. Nem a falakat repesztő jókedv tölti be a Dél-Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai központjában a mozgalmi irodát. Igen, az áremelések .. . Némedi Lászlóné így kezdi: — Félek a jövőtől! Háromtagú családunk jövedelmét eddig is nagyon nehéz volt beosztani, félretenni, spórolni alig- alig tudtunk. Tartalékaink gyakorlatilag nincsenek, ami van, valószínűleg hamarosan feléljük. — Mégis, mennyi az a kevés? — Tavaly például összegyűjtöttünk annyi pénzt, hogy két hetet — SZOT-be- utalóval — a Balaton-part- ján tölthettünk. — Vannak-e még tartalékaik az ésszerű családi gazdálkodásban? — Ha van is, az minimális. A további túlmunkát pedig a család .sínylené meg. Nyolc éve házasodtunk össze és azóta romlik a helyzetünk, el sem tudom képzelni, mi lesz azokkal, akik most állnak az önálló életkezdés küszöbén. Hajtman Helga is ebben a helyzetben van, hiszen jelenleg a szüleivel él együtt, nem felhőtlenül optimista: — Eddig sem volt sok esélyem egy önálló lakásra, (Folytatás az 5. oldalon) — Morgolódnak az emberek, de elfogadják (mert kénytelenek elfogadni) az új árakat — mondja Dénes Bálint, az orosházi 302. sz. ABC-áruház boltvezető-helyettese. — Azt gondoltuk, a szombati vásárlási láz után hétfőn nem lesz vevő. Tévedtünk. Igaz, ma piac van, sok a vidéki. — Áru is van bőséggel? — Igen. Szombaton késő estig dolgoztunk, a vegyiáruikat és a többi terméket átáraztuk. Ma reggel érkezett a friss kenyér, délben már megkaptuk a délutáni tej- készletet, a Zöldérttel pedig nemrég beszéltünk. Még a mai napon megérkezik- a friss zöldség is. Az élelmiszeráruház több mint ezer terméket forgalmaz, nem csoda, hogy a pénztárosokat igen „megviseli” az árváltozás. Gyarmati Györgynét — aki húsz esztendeje ül a pénztárgép mögött — sem irigylik sokan. Egy pár nap kell és belerázódunk újra — mondja fáradtan. — Akkorra már tudni fogjuk fejből az új árakat. — A vevők hogy reagálnak a végösszeg láttán? — Többen kérdeznek. Érdeklődnek, mi mennyivel lett drágább, mi az új ár. Sokan elkérik a blokkot is. — Mi a helyzet a visszajáró fillérekkel, forintokkal? — Mindenki pénzből él. Az utóbbi időben már a 10-20
