Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

BÚ(L)VÁRKODÓ 1989. január 28., szombat Szabad szombaton, azaz szombaton A sors iróniája, hogy ko­rántsem szabad a szombat sem interjúnk főszereplőjé­nek. sem az írójának. Ez utóbbi hajszolja az előbbit, mert dr. Rácz László, me­gyei főorvost még hétvégén sem könnyű utolérni. — Minden hatodik hétvé­gén kétnapos ügyeletben dol­gozom a békési rendelőinté­zetben — mondja, amikor végre útjaink egy órára ke­resztezik egymást és beszél­gethetünk. — Elvem az, hogy valaki csak akkor őrzi meg igazi orvosi mivoltát, ha vég­legesen nem szakad el a gyógyítástól, a beteg ember­től. — Arról beszéljünk, ami nem a munkát, hanem a sza­badidőt jelenti az életében! — Nem tehetem. Életem meghatározó része mindvé­gig a munka. Csanádapácá- ról származom, édesapám betegsége, családunk léte át­lagon felüli munkatempóra késztetett. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumból kerültem Budapestre, köz­egészségügyi és járványügyi főiskolára. Egyetemi évek, munka a fővárosi Köjálnál, majd 1970-ben Kamut kö­vetkezett, ahová körzeti or­vosnak kerültem. Az itteni tíz év szoktatott arra, hogy úgy kell élnem, bírjam a napi 24 óra készenlétet. 1980­szabad tói hat év à békési rendelő- intézet élén, majd '86-tól a megyei főorvosi hivatal. A változás lényege: ma már 48 óra is kevés lenne az önmagámmal szembeni egy napi elvárás teljesítéséhez. — Állandó feszültségekkel terhes világunkban kiegyen­súlyozott, nyugodt embernek látszik. Ez a kép a valósá-. got tükrözi? — Képzelje el, ha én is nyugtalan, ideges és bizony­talan lennék! A környeze­temnek, annak à világnak, amelyet egészségügyi ellátás­nak nevezünk, biztonságra, tudatos intézkedésre, biza­lomra van szüksége. Persze, hogy bennem is felhalmozó­dik a feszültség időnként. Diákkoromban sportoltam, a feleségem is. Gyerekeink ezt folytatják. Tizennyolc éves fiam igazolt sportoló az Elő­re Spartacusnál, 13 éves ikerlányaim a Békési SE- nél sportolnak. Csendes de­cemberi napokon a fiammal a Körös-parti töltésen „ala­pozunk”. Igaz, ő 30 kilomé­tert fut le, amíg én tízet, de megnyugtató számomra ez a kikapcsolódás. Egyre több a betegek kö­rében is a feszültségektől megrokkant ember. Nem va­gyok vallásos, de látom, hogy az egészségügynek, a szo­ciálpolitikának, az egy­háznak közös platformon kell állnia. — Életében szerepet ját­szanak az ideálok? — Méghozzá jelentősei. Orvosideáljaim gyermekgyó­gyítók; tanárom, Kerpel Fróniusz professzor, s az egyik fiatalkori főnököm, Kemény Pál főorvos, akitől sohasem féltek a gyerekek. Kevesen tudják rólam, mennyire szeretem és kuta­tom az orvostörténetet. Bú­jom a levéltárakat és mos­tanában főként a régmúlt megyei főorvosok tevékeny­sége érdekel. Nem szabad megtagadni a megye egész­ségügyi múltját, csak annak ismeretében lehet a jelent, a jövőt felépíteni. 1770-ből olvastam az első megyei fő­orvosról, Viesinger Károly­ról, s a szociális gondosko­dásban és a himlő elleni vé­dőoltás elterjesztésében el­évülhetetlen érdemeket szer­ző dr. Tormásy Lajosról, aki 1812-től 1862-ig volt Bé­kés vármegye tiszti főorvo­sa. Igyekszem együtt dolgozni tanácsi vezetőkkel, körzeti orvosokkal, területi egész­ségügyiekkel. Két tanácsel­nök ideálomat megnevezem: a csorvási Szilágyi Menyhér­tet és a mezőberényi Szűcs Lajost. — Kutató orvos, körzeti or­vos, rendelőintézeti vezető, államigazgatásban irányító. Ha számvetést készít, elége­dett a sorsával? — Voltak és vannak ku­darcaim, de örömeim is. Az elmúlt két év szomorú ta­pasztalata, hogy szemünk láttára hullik szét a városi főorvosi rendszer. A másik; a fiatal orvosok még mindig nem hiszik el, hogy Békés megyében is adott számukra a lehetőség. Elégedetlen va­gyok a szociális ellátás egész rendszerével, pedig az élet súlyos leckét ad fel szá­munkra. Ezt szó szerint is komolyan veszem, ősztől új­ra tanulok az államigazgatá­si főiskola szociálpolitikai szakán. Szakmai biztonságot nyújt az egészségügyi osztály újraszervezett jó csapata, a szakfőorvosok, a területi ve­zetők segítsége. Elégedett a három gyermekemmel, egészségükkel és szorgalmuk­kal vagyok. Engem jószeré­vel reggel és este látnak a gyerekek, a feleségem érde­me a család összetartása. Az anyagiakról annyit, tudtam mire vállalkozom, abból élünk, ami van. — Kiről olvasna szívesen e rovatban legközelebb? — Egy pénzügyi vezető szakemberről. Bede Zsóka Fotó; Gál Edit Hírek innen, onnan Nem képtelen történetek Erről jut eszünkbe! Miniszálló „Az NSZK-beli Abergben áll. a világ talán legkisebb szállodája — csupán két­személyes. A 18. században, ebben a városban csak az házasodhatott, akinek sa­ját háza volt. Egy szemfü­les kereskedő tehát felépí­tette ezt a kulipintyót, és a házasodni vágyóknak egyetlen napra eladta. Aki manapság akarná kipróbál­ni, nem kell megvásárol­nia, bérbe adják neki napi 170 márkáért.” Arról nem tudunk, hogy akkoriban Abergben mi­lyen magas volt az átírási illeték. Egy biztos, ha ná­lunk is hasonló rendeletet hoznának — sajnos — a 18. századi szemfüles kereske­dőnek méltán lehetnének követői. Késő bánat? „Kairóban megkezdte munkálatait a mediterrán térség országainak nemzet­közi környezetvédelmi kon­ferenciája. Az összejövetel napirendjén levő fő kérdé­sek között első helyen a Földközi-tenger vizének to­vábbi szennyezése megelő­zését célzó intézkedések ki­dolgozása szerepel.” Szűkebb hazánkban is megrendezhetnének végre egy ilyen konferenciát, ám a téma ezúttal nem a Föld­közi-tenger, hanem az Élő­víz-csatorna vizének „to­vábbi szennyezése megelő­zését célzó intézkedések ki­dolgozása” lenne. Ha egy­általán lehet itt még szó megelőzésről... Őslények... A santiagói építészeti és képzőművészeti egyetem két hall­gatója az utolsó simításokat végzi egy mamutszobron, amelyen 24 napot dolgoztak. A művet a Baconao Parkban állítják fel, ahol más ősállalokat ábrázoló szobrok is meg­tekinthetők Kamionba rakják a Fort Laudcrdalc-i Discovery Centerben egy stegosaurus életnagyságú mását, hogy aztán a Maine állambeli Portlandba hajózzák, ahol egy kiállításon mutat­ják be Dohányosok, figyelem! „Gerhard Buchkremer münsteri professzor új el­járást dolgozott ki azoknak, akik le kívánnak szokni a dohányzásról. Ennek lénye­ge: nikotinnal átitatott ta­paszt ragasztanak a dohány­zásról leszokni kívánó em­ber hátára, melyet naponta cserélnek. A nikotin a bőrön át felszívódik s elmaradnak a nikotinelvonás okozta tü­netek.” Szerény javaslatom: a ta­paszt ne a páciens hátára, hanem a szájára ragasszák, így még biztosabb, hogy nem gyújt rá ... Roby Braun, a Cycad „dino- ' szauruszrestauráló” cég igaz­gatója az előző évben Shropshire-ban talált cson­tok alapján acélvázra rá­épített polisztirolhabból és nejlonrostokból készített életnagyságú mamutmo- dellt mutatja be. A sajátos „restaurálás” alapjául szol­gáló mamutcsontok a Nagy-Britanniában eddig ki­ásott legnagyobb ilyen ál­lattól származnak (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Sértődés ne essék! Objektív objektív Tes(zt-)sék játszani! flz álmok világában él? Kérjük, aki megtalálta az Előre Spartacus kézilabdásának kontaktlencséjét — képünkön ezt keresi —, adja le szerkesztőségünk portáján! Fotó: Gál Edit 1. Kedvenc színe a: a) piros b) fehér c) kék 2. Szereti, ha: a) tanácsokat adhat b) tanácsot kap c) csak akkor kap tanácsot, ha kér 3. Ki az, akinek a véleményé­re ad? a) a rokonai b) a barátai c) az új ismerősei 4. Gyakran kerül olyan hely­zetbe, hogy: a) mások bizalmasan közöl­nek önnel valamit b) önnek kell ítélkeznie bizo­nyos dolgokban c) nem mondja el a vélemé­nyét 5. Ha valami fontos dolgot kell megcsinálnia: a) nem kér senkitől tanácsot b) előbb alaposan átgondolja, hogyan is kezdjen hozzá c) csak az első nehézségek után kezd gondolkodni, mi­ként csinálja tovább 6. Mikor érzi legjobban ma­gát? a) rögtön ébredés után b) dél körül c) soha nincs valami fényes formában 7. Miről szokott legtöbbet gon­dolkodni? a) az otthonáról b) a munkájáról c) hogy mivel töltse szabad­idejét 8. Az évi szabadság az ön szá­mára: a) minden évben egyforma b) tele van új élményekkel c) arra törekszik, hogy minél jobban kihasználja 9. Levelet kapott: a) aggódik, mi lehet benne b) kíváncsian bontja fel c) már várta 10. Megszólalt a telefon« de mire felvette, már megszakadt a vonal: a) arra gondol, hogy valószí­nűleg sohasem fogja meg­tudni, ki kereste b) akinek fontos, majd jelent­kezik újra ' c) később mindenképpen ki­deríti, ki telefonált 11. Barátja bejelenti, hogy föl­tétlenül beszélni akar önnel: a) arra gondol, hogy biztos valami szívességet, szolgá­latot akar kérni b) abban reménykedik, hogy majd meghívja valahová szórakozni c) már előre tudja, hogy til­takozni fog az ellen, amit barátja mondani fog 12. A horoszkópot: a) kíváncsiságból olvassa b) aggódik, ha valami rosszat helyez kilátásba c) mindent, az utolsó betűig elhisz 13. Az elmúlt év az ön szá­mára: a) csalódást hozott b) az eredményeket csak ez­után lehet fölmérni a) új tevékenység, elfoglaltság kezdete volt 14. A 2000. évről úgy véli, hogy: a) nagyon közel van b) korai még erről gondolkoz­ni c) rendkívül fontos történelmi dátum 15. Az eltelt időszak az ön számára: a) megerősítette, hogy jók voltak az elképzelései b) a jobb jövőben való re­ménykedést . .. c) a vágyai teljesülését hozta Értékelés: 0 a b 0 1 7 4 1 2 7 1 4 3 1 4 7 4 7 4 1 5 7 4 1 6 7 4 1 7 1 4 7 8 1 7 4 9 1 7 4 10 1 7 4 11 1 7 4 12 1 7 4 13 4 1 7 14 7 1 4 15 4 1 7 40 pont alatt: ne veszítse el a bátorságát, nincs minden vesz­ve. Félénk, s emiatt nem mer lelkesedni, nem jut kifejezésre cselekvőképessége, ügy érzi, so­hasem képes elérni a kitűzött célt. Ne szorítsa vágyait az ál­mok világába, egy kis önbiza­lommal mindenen változtathat. 41—80 pont: ön realista, nem szédül bele az álmok világába. Ha nem is tudja mindig előre kitervezni a dolgok alakulását, semmi sem éri váratlanul, s nem téríti le a biztos útról. Be­csüli a javító szándékú kritikát. Tisztában van a képességeivel, nem lépi túl ennek határait, de bízik önmagában. 80 pont fölött: ön nagy opti­mista, minden új nap kihívás számára. Ha valamit akar, min­den erejével igyekszik is meg­kapni, elérni. Semmi sem esik nehezére, mégis vigyázzon, ne fecsérelje energiáját haszonta­lan dolgokra. Meg kell tanulnia megkülönböztetni a fontosat a lényegtelentől. (Szivárvány)

Next

/
Oldalképek
Tartalom