Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

1989. január 28., szombat A hiányszakmát tanulóknak kétszáz forint ösztöndíjpótlék! Ha kérdezik tőlünk, szülői büszkeséggel valahogy így fejezzük ki nyolcadikos gyerekünk státuszát: középis­kolás lesz. No persze, ez nem megy olyan egyszerűen, mint ahogyan kimondjuk vagy óhajtjuk. Mert a döntés a gyermek képessége, vágyai, az iskolahálózat, a szű- kebb pátria gazdasági fejlettsége, a demográfiai helyzet és az iskolahálózat függvénye. Az is tény, hogy a szü­lők egy része későn kezd kapkodva érdeklődni a hogyan tovább iránt. Lapunk, a finis előtt, ezért kíván figyelemfelkeltő se­gítséget nyújtani a megyei lehetőségekről, a jelentke­zések technikai részleteiről, amelyekről Székely Jolán­nal. a megyei tanács művelődési osztályának középisko­lai csoportvezetőjével beszélgettünk. Mert a lényeg: a gyerek. Akit a körülményekhez képest a társadalomnak, a szülőnek egyaránt kötelessége a legmegfelelőbb pálya felé irányítani. De hát a dolog nem ily egyszerű ... — Tudom, legalább har­mincoldalas kiadványt meg lehetne tölteni a tudniva­lókkal. Ezért ajánlom, in­kább „mankókat", mit, hol, hogyan keressünk tájékozta­tást a bokros tennivalók­ról. Kezdjük a legizgatóbb kérdéssel: okoz-e megold­hatatlan gondokat a megyé­ben a demokráfiai hullám? — Sokféle számítás lá­tott napvilágot — válaszol óvatosan Székely Jolán —, de az megközelítően érvé­nyes, hogy a tavalyinál kö­rülbelül ezerrel több diák végzi el az általános isko­lát. Ez elsősorban a megye- székhelyen és a városokban okoz gondot, a kisebb tele­pülések középiskoláiban nem. — Akkor következzenek a technikai tudnivalók. Ho­gyan és hol induljon el a gyerek a döntést előkészítő tájékozódásban? — Megjelent és az isko­lákba kikerült a Békés Me­gyei Tanács Pedagógiai In­tézete két pályaválasztási tá­jékoztatója. Ezeket a füzete­ket az általános iskolák pá­lyaválasztási felelőseitől és az osztályfőnököktől lehet elkérni. Hasznos forgatni, mert minden fontos tudni­való szerepel bennük. A je­lentkezési lapokat március 1-jéig lehet a középiskolák­nak megküldeni. Azért ilyen későn, mert február 6-ig osztják ki a félévi értesítőt, amelyekből a felvételi lapo­kon szerepeltetik még ma­gyar nyelv és irodalomból, matematikából, oroszból és történelemből az érdemje­gyeket. Megjegyzem, a spe­ciális gimnáziumi és szak­irányú képzésre jelentkezők­nél az egyéb tárgyak 5., 6., 7. év végi és nyolcadik fél­évi jegyei is szerepelnek. — Most kicsit zavarban vagyok. A jelentkezési lapo­kat ugyanis az osztályfőnö­kök töltik ki. s most mégis megkérdezem: mire érdemes figyelni? — A tapasztalatok azt iga­zolják, hogy nem szükségte­len erről beszélni. Fontos, hogy minden gyereknek csak egy jelentkezési lapot tölt­senek ki. Kivéve a művé­szeti vagy speciális iskolák­ba jelentkezőknél. Azok, akiknél az iskolában két la­pot töltöttek ki, főleg a fel­K arsai Elek .és Karsai László A Szálasi-per című munkája a Re­form Lap- és Könyvkiadó Részvénytársaság gondozá­sában megjelent első könyv. Izgalmas és tanulságos a kutatóknak, tanároknak, de mindazoknak, akik érdek­lődnek a történelmi témák iránt. S úgy tűnik, ma egy­re többen nyúlnak a ma­gyar múltat feltáró, igényes és őszinte írások, elemzések után. A Szálasi-per a magyar történelem sorsfordító kor­szakát idézi, egy sötét „fe­jezetet”, a - nyilas rémural­mat — dokumentumokkal, hitelesen. A „sötétbe ug­rás” tragédiájaként emlege­tik gyakran mindazt, ami akkor lezajlott, és amibe bepillanthat most az olvasó. Mi történt 1944. október 15-én és az azt követő na­pokban? Az események fő­lebbezéseknél kerültek hát­rányba. A szakmák megvá­lasztásánál pontosan kell megjelölni a szakmát. Ké­szül pedagógiai értékelés a gyerekekről, s ezt a szülő­nek figyelmesen el kell ol­vasni és aláírni. Lényeges még, hogy két iskolát kell megjelölni. A szülők jól gondolják meg, mit írnak a második helyre! Mert felleb­bezni csak akkor lehet, ha a jelentkezést mind a két iskola elutasította. — Arról nem is beszélve, ha a gyerek olyan iskolatí­pusba kényszerül, amit se teste, se lelke nem kíván... Szóval nagyobb körültekin­tés kell. Ki bírálja el a fel­lebbezéseket? — A középiskolák rangso­rolva küldik el a megyei ta­nács művelődési osztályára. Tavaly 300 fellebbezés érke­zett. És gyakran előfordult, hogy jelentkezési lap nél­kül, mert a gyereket a má­sodik helyre felvették. Ilyen­kor nincs mit tenni. A leg­több fellebbezés a kereske­delmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőből és a Se­bes György Közgazdasági Szakközépiskolából érkezett. Még valamit. Aki kisiparos­nál akarja tanulni a szak­mát, annak jó, ha a szülei is keresnek gyakorlati okta­tási helyet. — Léteznek még az úgy­nevezett keretszámok? — Igen, de ez a megyei igények figyelembevételével itt készül, s erre alapozva küldi le a Művelődési Mi­nisztérium. Kétségtelenül gondot okoz, hogy a válla­latok nem látnak előre, ami megnehezíti a szakképzés tervezését. így marad a kal­kulálás. — Sokszor morgolódnak a szülök, hogy a jól fizető, di­vatszakmákra kevés a hely. — Ennek oka van: a vég­zősöknek el is kell helyez­kedni. Mi pedig nem vállal­juk fel a munkanélküliségre képzést. — Sokat cikkeznek arról, hogy a szakképzettséget nem nyújtó gimnáziumi képzést háttérbe kellené szorítani. Amivel magam sem értek egyet ... — Én sem. Egyrészt, mert nálunk még nem volt komo­lyabb gond az elhelyezkedé­sükkel. Másrészt hasznos, Sikerkönyvek szereplői szólalnak meg a több mint 700 oldalas és alapos jegyzetekkel ellátott könyvben, peranyagban; bi­mert sok diáknál kitolja a végső döntés határát. Ezen­kívül jó néhány szakma pél­dául érettségire épül. Tény, hogy a szakma tanulásánál biztosabb alapokat nyújt más iskolatípusoknál. Ez persze akkor igaz, ha egy szakközépiskolát végzett nem a szakmai irányú továbbta­nulást választja, ami sajnos, elég gyakori. — Ügy vélem, most a szak­munkásképzőkben is na­gyobb lesz a tolongás. Mit ajánl a biztosabb rajt érde­kében? — Először is jó bizonyít­ványt. Aztán az is fontos, ha erre mód van, hogy a lakókörzetében levő gazdál­kodó egységgel kössön ta­nulmányi ösztöndíjat a ta­nuló. Ez biztos munkahelyet jelent a végzés utánra az if­jú szakmunkás számára, és kölcsönösen előnyös. — Mi van a más megyé­ben tanulókkal? — Oda csak az jelentkez­zen, aki olyan pályára, szak­mára készül, amit Békés megyében nem oktatnak. Másutt is jelentkezik a de­mográfiai hullám hatása, te­hát egyre kevesebbet vesz­nek fel más megyékből. — Milyen újdonságokat tud ajánlani? — Több szakmunkásképző intézetben indítunk szakkö­zépiskolai osztályokat. Ez azért is előnyös, mert ha va­laki nem tud megfelelni a követelményeknek, belső át­irányítással, ugyanazon a szakon folytathatja tanul­mányait a hároméves kép­zési formában. Arról nem is beszélve, hogy a szakmun­kásképzőkben a gyakorlati képzés feltételei lényegesen jobbak. Konkrétan: elkezd­tük a területi igényeknek megfelelően a 611-es szak­munkásképző két tagozatá­nak, a gyomaendrődinek és a szarvasinak az önállósítá­sát. Orosházán a Táncsics­ban és a gyomaendrődi gim­náziumban a kereskedelmi szakközépiskolai képzést. Gyulán a 613-as szakmun­kásképzőben szerszámkészítő szakközépiskolai képzés in­dul. Az orosházi szakmun­kásképző iskolában anyag­mozgatógép-szerelő szakmai képzés, a békési ipari szak­munkásképzőben pedig tex­til - és ruházatigép-szerelö képzés indul. A szaporodó tetőtér-beépítések miatt Bé­késcsabán a 635-ös és a bé­kési ipari szakközépiskolá­ban növelik a magasépítő­ácsok képzését. Az érettségizetteknek ve­zetékes távközlés-technikai műszerész képzés indul a békéscsabai 611-es Szak­munkásképző Intézetben. A hiányszakmákban tanulók­nak pedig a Művelődési Mi­nisztérium 200 forintos havi ösztöndíj-kiegészítést aján­lott fel. Végezetül a gimná­ziumokban több helyen spe­ciális idegen nyelvi osztá­lyok indulnak. Érdemes te­hát alaposan körülnézni és tájékozódni. _ „ „ zonyítva, hogy a hatalom- átvétel a nemzet érdekei­nek semmibevételével, a fa­siszta Németországnak be­hódolva történt. Nemrégiben még úgy tud­tuk, hogy Szálasi a per ide­jén nem írt naplót. Ilyen szempontból külön kurió­zum börtönnaplójának köz­zététele ebben a könyvben. Végül néhány mondat a kiadó bevezetőjéből: ..A kötet fontos céljának tekintjük azt is, hogy — közeledvén a második vi­lágháború kitörésének fél­évszázados évfordulójához — mementóként szolgáljon. Az eltelt, évtizedek során ugyan­is új generációk nőttek fel, amelyek számára megis- métlendő történelmi tanul­ságként is szükséges feltár­ni a dokumentumot. Hisz- szük, hogy a történelmi ta­nulságok újbóli megismét­lése sohasem hiábavaló.” N. K. Szemfenékvizsgálat („jaj, csak ja hírek dzsungelében őrizzük meg emberi szívünk s érzékeinket az igazra még .. Mi minden rakódik le az évtizedek során az ember szemének fenekén! „Akár egy szemétdomb!” — hallom vissza én is. Aki megvizsgált, barát volt; miért is kímélt volna az igazságtól, jobban tisztel és szeret annál. Jobb is, hogy tudom, a tények ta- kargatása nem változtatja meg a valót. Mi mindent látunk meg társadalmunk, nemzetközösségünk szemfenékvizsgálatakor; mennyi hordalék, salak; a mi történel­münk! Nap mint nap megkapjuk a sajtó­ban, könyvekben és egyéb eszközök révén a keserű tanulságokat. Már beleszédülünk olykor az önvizsgálódásba, és félünk, szo­rongunk változatlanul. Igen, mert nem hi­szünk talán önmagunknak sem, talán ab­ban sem, hogy egy-egy diagnózis tiszta ér­dekeket takar; belénk ivódott a gyanú; el­felejtettünk örülnitudni. Ügy nyom a rossz beidegződések egész sora, akár a vízoszlop a mélytengeri búvárt; s veszélyes dolog meggondolatlan gyorsasággal fölemelkedni a felszínre, okít az értelem, a tapasztalás. De lent maradni hát örökre?! Fölbomlott valami egykor-volt (vagy csak gyermekkori emlékeinkben rejtekező?!) harmónia. Nemzedékem megélt két külön­böző színű, kétszínű diktatúrát is; történelmi tehernek elég lenne ez is; ám ennek a nosztalgiával említett harmónia-fölbomlás­nak évszázados történelmi okai vannak, s az említett két kétszínű diktatúra is csak okozat, nem az igazi ok. Az mélyebben van elrejtve, és nemcsak a mi népünk „bűn­tudatát” kell ébressze; erre nincs szükség, sokkal inkább arra. hogy értelmes tanul­ságokat vonjunk le a történelmi leckéből. Tévedések és vétkek sorozatának partta­lan folyamává vált szűkebb hazánk, Közép- Kelet Európa is. Nemzedékem már egy adott, feszültségekkel terhes történelmi szi­tuációba született bele; életre szóló élmé­nyeink között kimoshatatlanul ott él a lo­vastengerész, a kis- és nagybajuszos dik­tátor, és az utóbbi leghűségesebb tanítvá­nyának még ma is görcsöket okozó figurá­ja. És mindaz, ami a „tanítvány" elsül­lyedése után történt. És mindaz is, amit az én nemzedékem tett és amit nem tett. . . És itt megállna a józan toll, de szabad-e hallgatni a pillanatnyi praktikum és tak­tika józanságára, amikor belül összeomlot­tak az oltárok, amelyek tűzhelyén hiába­elégett ifjúságunk hamvait kotorhatjuk csak össze annak is elégtelen igazolásul, hogy voltunk mi is.. . S amíg e sorokat kopogtatom, azt hallom éppen a rádió déli krónikájának hírei között, hogy most már nem kell készpénzzel bajlódnia a nyugatra utazó magyar honpolgárnak, hiszen az OTP-nél némi procedúra után meg lehet szerezni az „eurocsekket”. Felemelő hír le­het egyesek számára! Nem is tudom, hogy az alternatívoknak vagy a (Lenini) MKP- nak tetszik-e jobban. Engem — sajnos — hidegen kell, hogy hagyjon. Nincs pénzem az „eurocsekkre”, ám azokat a hamvakat, amelyekről néhány sorral fentebb szóltam, a mindig-fiatal (vagy legalábbis tavaszias) szellők, ha nem tűnnek is olyan „fényesek­nek”. könyörtelenül szórják szét az egyre inkább fertőződő szellemi bioszférába; mit is tehetnének mást a szellők (vagy viha­rok!) törvényeik szerint... S ki az, áld fölleli annak az „ötven igaz”-nak a ham­vait, és volt-e egyáltalán az az „ötven”?! Volt. Tudom. És Szodoma?! Elpusztult-e?! Mert mindegyikőnk magában hordja poten­ciálisan, mindenki csak önmagában tudja lerombolni a Gonoszt, amely éppúgy ere­dendő bennünk, akár a Jó; Káin és Ábel: íme az ember. Ezért bennünk a szorongás, a neurózis, mert csatatér vagyunk, külön- külön és kisebb-nagyobb közösségekbe-zár- tan-keveredve is. Kedvetlenül nézem a könyvesboltok kira­katait vagy a könyvárusok standjait: letűnt bálványok öles fényképei a könyvek cím­lapjain egymás hegyén-hátán. És belül, az újságok és hetilapok oldalain is. El kellene (vagy legalább el lehetne!) gondolkodni azon, hogy ezek a címlapok valójában cél­ba találnak-e?! Nem táplálói-é éppen né­mely újkeletű bálványimádásnak?! Nem táplálják-e némelyekben azt az „egykorit”, a nagy „illúziót”? Az ő idejüket?! Amikor még az ő „fényes szellő”-ik fújdogáltak? ! Ha van Isten, Ö, ha nincs, akkor a szeren­csétlen kis lelkiismeretem (és talán mások is!) a tanú(i)m. hogy fájnak azok a szel­lők nekem is, és sokunknak is. Mert iga­zak voltak, hitesek, bennünk-munkálkodók. de épp azok a bálványok rondítottak bele fényes hitünkbe, akik most a „reális elem­zés” ürügyén újra slágerek lettek. Erkölcs­telennek tartom, hogy némelyek, akik an­nak idején kiszolgálói voltak ezeknek a bálványoknak, most zavaros társadalmi köz­érzetünket és egyensúlyzavarunkat kihasz­nálva — spekuláns vállalkozók jóvoltából — újra abból éljenek meg. és szerezzenek általános körülményeinkhez mérten nem el­hanyagolható javakat, hogy meaculpáikat és azóta fölnyílt szemükvilágát árusítják ki a tényleges igazságra éhes társadalomnak. Hogy egyértelmű legyek; nagyon fontosnak érzem a közelmúlt történelmének hiteles földolgozását, de nem fogadom el akárki tollából, ezért rendkívüli viharokat vált ki bennem e könyvek némelyike. Nagyon el lehetne gondolkodni például azon, hogy „ .. . azt szokták mondani, valakiből istent csinálni csak úgy lehet, ha találnak hozzá istenhívőket.” Ezt egy mostanában megje­lent olyan szerző könyvéből idézem, aki saját bevallása szerint maga is „bálvány­imádó” volt. Tudom, az indulat beszél be­lőlem; vállalom. Nekem az ilyen szerzők kezéből a kalács sem kell. Ha még lehet, valami újat akarunk kez­deni. „Vége az álmodozások, a frázispuf­fogtatások korának . . . Biztatást, erőt a to­vábbi munkához csak a képviselőt útba­indító közösség erejéből lehet meríteni. ..” —írta nemrég Seres Sándor e lap hasábjain az Országgyűlés munkájára visszautalva. Hát igen! A népre, nemzetre nemcsak hi­vatkozni kell a hatalom birtokosainak, ak­kor nem születnek ilyen sorok: „kényszer- munkára ítélt a kor. 1 Uzsorakamatra megy az élet. 1 Csalok, lopok, hazudok. / Becsü­letesnek lenni vétek.” (Sárándi József: Röp- dolgozat a tetőről.)- ph-y ­Filmtörténeti sorozatok a Phaedrában Meztelen vakáció Februárban több új sorozatot is Indít a Kontúr Moziüzemel­tető Kulturális Vállalat (január elseje előtt Békés Megyei Mo­ziüzemi Vállalat volt a neve) Békéscsabán, a Phaedra mozi emeleti kamaratermében. Hatodikétól Latinovits Zoltán emlékére nyolc alkotásból álló sorozat indul a „színészkirály” legjobb filmszerepeiből. A kö­zönség többek között újra lát­hatja a Hideg napok (1966), ' a Falak (1967), az Utazás a kopo­nyám körül (1970), a Szindbád (1971) című alkotásokat, vala­mint az 1976-ban forgatott, La­tinovits utolsó alakítását meg­őrző Az ötödik pecsét című fil­meket. Február 10-től tizenöt olyan világsiker kerül a nézők elé, amelyeket most Filmbarát kör összefoglaló címmel vetítenek újra. Így többek között újra látható Dennis Hopper Szelíd motorosok című amerikai, F. Fellini Casanova és Róma cí­mű olasz, S. Hagmann Eper és vér című amerikai, Eizenstein Viva Mexico! című szovjet- mexikói, Fassbinder Bolwieser és Lili Marleen című NSZK- beli, I. Bergman Suttogások, si­kolyok, és Fanny és Alexander című svéd, R. Bresson A pénz című francia alkotásai. A címben említett szenzáció (már akinek!...) valóság: feb­ruár elseje és tizediké között „Husika”, alias Staller Ilona főszereplésével videoklvetítőn láthatják az érdeklődők a Mez­telen vakáció című színes olasz szex fi lm vígjátékot. Fábri Zoltán rendezte az 1976-ban forgatott, Az ötödik pe­csét című filmet, amelynek egyik főszerepét (filmben az utolsót) Latinovits Zoltán alakította (képünkön a partner, Nagy Gábor)

Next

/
Oldalképek
Tartalom