Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-16 / 13. szám
1989. január 16., hétfő oSZERKESSZEN VELÜNK! A „Visszhang” margójára Találkozás, ötven év után Dariday Róbert színművész, a művészeti szakbizottság elnöke reflektált a Népújságban megjelent írásomra (január 8. hétfő, Szerkesszen velünk). Ezt nem tőle vártam. Ugyanis mit tehet egy elnök, az általa vezetett szakbizottságot ért kritikára? — megvédi a mundér becsületét. Ez csak természetes. Dariday Róbert félreértett, mert azt írta, ......Born Miklós jogosan kifogásolta. . ., hogy a táncművészet megyei reprezentánsai nem kerültek be abba. .. a szakbizottságba.” Nem erről van szó. M i azt szeretnénk, ha a pályázat kiírását módosítanák, hogy a táncművészet megyei „reprezentásai” is részt vehessenek, mondjuk egy Békés megyei témájú koreográfia tervezetével annak ellenére, hogy „amatőr státusz jellemzi a műfaj résztvevőit”. Nem vitatom, a státusz lehet, hogy amatőr, de a mű, amit létrehoznak, sok esetben van olyan, ha ugyan nem múlja fölül néhány hivatásos alkotás színvonalát, t. i. egy művészeti végtermék milyenségének nem lehet kritériuma a professzionizmus. (Lásd az aznapi Népújság címoldalát a szólótáncfesztiválról!) Dariday Róbert említette a nevem, hogy a részvevője voltam e pályázatnak, de elfelejtette hozzátenni, hogy nem koreográfiái alkotással, mert ugye az „amatőr státuszom” ezt nem tette lehetővé, bár 40 éve alkotok ilyen műveket, s úgy gondolom, nem amatőr fokon. Ami a Bonfini-mű színpadi adaptációját illeti — ez volt az inkriminált pályázati tervem —, nem ügy, ezért nem ragadtam volna tollat, mindenesetre hízelgő rám nézve, hogy csak „hajszál híján” maradtam le a Jókai Színház pályázatával szemben, de időközben adódott, hogy az elkészült pályatervem megvalósíthatom más megyében. Ha a művészeti pályázat kiírása az általunk kért módon változik majd, akkor lesz javaslatunk arra vonatkozólag is, hogy a táncműveket ki bírálja el, mindenesetre nem „családon” belül, ilyen belterjes „önállóságot” nem igénylünk. Born Miklós A Sarkadi 2. Számú Üjtelepi Általános Iskola 1937'38. évben végzett tanulói nemrég rendezték meg az 50 éves iskolai találkozót. Az 54 tanuló közül 26- an jelentek meg, 14-en meghaltak, a többiek vagy nem tudtak, vagy nem akartak eljönni. Fél 11-kor a régi csengő hangjára — kissé csendesebben, mint régen — bevonultak abba a tanterembe, amelyikben annak idején tanultak. Beültek az iskolapadba, ami egyik-másikuknak szűknek bizonyult. A Himnusz eléneklésével kezdődött a kis ünnepély. Kiss Károly volt iskolatárs üdvözölte a megjelenteket, a tanító Szilágyi Lajost, aki elfogadta a meghívást, 78 évesen, fiatalosan, jókedvvel jött íe Budapestről, hogy láthassa egykori tanítványait. Megható volt az, hogy a jelenlegi igazgatónő, Ilyésné Mátyás Erzsébet jelen volt ezen a találkozón. Kisiskolások cite- razenével, szép költeménnyel, egy-egy szál virággal köszöntötték az idős, nagymamanagypapa, dédmama korú hajdani Iskolásokat. Juhász Róza adta át az ajándékokat. Egy iskolatárs visszaemlékezésében felelevenített régi élményeket, amikre mindenki szívesen emlékezett. De voltak olyan emlékek is, amik a mai iskolások részére elképzelhetetlenek, például pálcával fenyítés, aminek nem örültek annak idején, de most visszaemlékezve megszépült. Szilágyi Lajos tanító úr . nagyon örült, hogy találkozhatott volt tanítványaival, egyikmásikat név szerint szólította, sőt, még az utcát is megnevezte, ahol lakott. Sok mindenről volt még szó, az akkori nehéz gazdasági helyzetről, nem volt könnyű dolga senkinek, sem tanítónak, sem tanítványnak. Egyperces néma felállással emlékeztek azokról, akik már nem lehettek itt. Fájó szívvel vették tudomásul Erdély kulturális értékeinek tervbe vett elpusztítását, a földrajzórákra visszaemlékezve. Nagyon érdekes volt az, hogy akik elkerültek régebben, nem ismerték meg egymást, meg kellett kérdezni: te ki vagy? A Szózat eléneklése után, szép emlékekkel gazdagodva vonultak ki az udvarra, ahol csoportkép készült a jelenlevőkről. Majd a szomszédos Rózsa étteremben közös ebéddel, beszélgetésekkel zárult a találkozó. Tamás Andrásné (Dajka Rozáliát) egykori tanuló, Szabadkígyós Elnézést, hibáztunk! Környezetünkért Nyugdíjas párttagok Rácz Sándor, Makón élő és dolgozó néprajzkutatótól kérünk elnézést, akinek a neve rovatunkban, „Gabonamúzeum, Békéscsaba — Érdemes felkeresni!” címmel közreadott írása alatt, december 27-én hibásan jelent meg. Rácz Sándor neve egyébként nem ismeretlen megyénkben, hiszen hosszú ideig feleségével Dobozon tanított, ahová visszajár néprajzi-nyelvjárási gyűjtésre. E gyűjtőmunka eredményeképpen született a „Dobozi tájszavak” című könyve. Példamutató esemény volt Mellékelem azt a belépőjegyet, mely feljogosított arra, hogy egy nagy odaadással megrendezett jótékonycélú koncertet meghallgassak. A koncert nagyon szép volt. A megszervezése, megrendezése sok-sok fáradozást igényelhetett. Az általános iskola és a művelődési ház rendezte. Tulajdonképpen ezt az önzetlen munkát — melyet mi nézők karácsonyi ajándékként vettünk — szeretnénk megköszönni azoknak, akik fáradoztak a kedves műsor létrejöttéért. Példamutató esemény volt, ebben a rohanó, stresszel terhelt világban, mely nyilvánosságot érdemel. SZ. P.-né, Elek A Természetvédelmi Klub első összejövetele Röpiratunk mindenkihez szól, akit egy kicsit érdekel a mindannyiőnkat körülvevő környezet állapota, aki meg kívánja ismerni a világ, benne hazánk és megyénk környezetvédelmi helyzetét; aki szeretne tenni valamit a tiszta folyók, friss levegő, madárdalos erdők megmentéséért; aki meg szeretné ismerni a természet jelenségeit és folyamatait, melyekben az emberi faj léte csak egy apró porszem; aki úgy gondolja, hogy meg kell állítani ennek a porszemnek az ön- és környezetpusztító „fejlődését”. A megyei művelődési központ Tégla Közösségi Házában (Békéscsaba, Orosházi út 32.) 1989. január 18-án 18 órától kezdődik a Természetvédelmi Klub első összejövetele, ahová minden érdeklődőt szeretettel várunk. A szerdánkénti foglalkozásokon az előzetes tervek alapján előadások, beszélgetések, filmvetítések lesznek sok zenével és más, igény szerinti programmal kiegészülve. Természetesen kirándulásokat is tervezünk. A klub vezetősége Szűrővizsgálat Csanádapácán Egyetértek Gallai Róbert- nek, a Népszabadságban december 31-én megjelent írásával. Azzal a kiegészítéssel, hogy azok a nyugdíjas párttagok, akiknek a nyugdíja 10-12-14 ezer forint, de még elmennek tanácsadóként nagy pénzekért, értsék már meg végre, hogy a helyet át kell adni a fiataloknak, s a mai fiatal vezetőknek. Nem kell tanácsadás, s ha kell, tegyék azt társadalmi munkában. Csakhogy ezt nem így teszik. Ez sem baj, így legalább lakóhelyükön hasznosíthatják magukat. Szépítik majd lakóhelyi környezetüket. Figyelik, kik azok, akik csak kárt tesznek, fákat törnek ki, szemetelnek. Igaz, hálá- datlan feladat valakire rászólni. Biztos, hogy kellemesebb bemenni a munkahelynek nevezett helyre és elolvasni a hazulról hozott újságot, és meginni a feketét és várni, hogy a kertészet és a tanács tegye szebbé környezetüket, a közterületfenntartók pedig vigyázzanak. De ez pénzbe kerül, és szegények vagyunk. Egy igazi párttag nem is vár erre, hanem példamutatóként jár el. Egy kisnyugdíjas ezt meg is teszi, nem szégyenli a munkát, hiszen mindig ezt tette. Ezért a kisnyugdíjasokat igenis foglalkoztassák, ők igazi pártmunkásként dolgoznak. Nem azt nézik, hogyan lehetne több pénzhez jutni, hogy kocsijukat megint kicserélhessék. Ha nyugdíjas párttagjaink tesznek még valamit, elősegítik országunk felemelkedését, tisztábatételét, nagy segítség lenne. De el is lehetne gondolkodni, hogy mi, párttagok ennek a mostani helyzetnek nem voltunk-e elő- segítői. Hantos János, Békéscsaba Új horgászszakcsoport 1988 decemberében megalakult a .Gyulavári Lenin Tsz horgászszakcsoportja, a Gyulai Dolgozók Horgász Egyesületének irányítása alatt. Az alakuló gyűlés négy napirendi pontot tárgyalt. Ennek főbb témái: a szakcsoport működése; vezetőségválasztás, társadalmi munkák; haltelepítés és a taglétszám megállapítása. Varga István, a Gyulai Dolgozók Horgász Egyesületének elnöke tájékoztatta a szakcsoport tagjait a megalakulás jogi feltételeiről és lehetőségéről, valamint a dénesi tavak haltelepítéséről. Ezt követően dr. Szekeres Lajos, a jelölőbizottság elnöke megtette a javaslatát a szakcsoport vezetőségének összetételére, melyet a tagság egyhangúlag elfogadott. A szakcsoport elnöke: Kubicza János, titkára: Knap Tibor. Az újonnan választott vezetőség elnöke tájékoztatta a tagságot a taglétszámról (maximum 70 fő). Tag csak gyulavári lakos lehet. Horga József, Gyulavári Csizmakálvária Ügy gondolom, az eset, ami a közelmúltban történt velem, tanulságos lehet mások számára is. Bár az optimizmusom azóta alaposan megcsappant, hiszem, hogy egy csizmavásárlás — ha a dolgok a maguk rendjén alakulnak — közel sem ennyi hercehurcával, idegeskedéssel és megaláztatással jár. Történt, hogy december 9-én, egy szép, elegáns, fekete bokacsizmát vásároltam a lányomnak Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útja—Petőfi utca sarkon levő butikban. Még a 2 ezer forintos árat sem sajnáltam kifizetni érte, hiszen olyan csinos holmit kaptam érte, ami ritkaság. Persze az is ritkaság, hogy egy lábbelit mindössze egy hétig lehet hordani.. . A csizma sarka ugyanis egyetlen hét alatt elkopott. Ez persze még nem lett volna olyan nagy baj, hiszen a cipészek könnyűszerrel pótolják, ha kell, a tartósabb rézsarokkal. Ám, amikor bevittem a Körösvidéki Cipész Szövetkezet javító részlegébe, a cipész szakember elszomorított. Megmutatta a csizma talpát és azt mondta, nem ad egy hetet, és a talp leválik a felsőrésztől. Nagyon elkeseredtem, mert arra aztán legszörnyűbb álmomban sem gondoltam, hogy egy 2 ezer forintos csizma egyetlen hét alatt használhatatlanná válik. Természetesen azonnal a kicseréltetésre gondoltam, és visszamentem a butikba. A hölgy, akitől eredetileg is vettem a holmit, közölte, hogy nem cseréli ki, miközben kipróbálva a csizma strapabíró képességét, egyetlen mozdulattal leválasztotta a talpát a felső részétől. Annyit megígért, hogy másnap megragasztja. Visszamentem másnap, közben azonban meggondoltam magam és mégis cserét kértem, mert továbbra sem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy a csizmát ilyen rövid idő után sarkalni, ragasztgatni kell. A hölgy még ekkor Községünkben, Csanádapácán 1988 decemberében kötelező tüdőszűrést és vér- nyomásmérést szerveztek. Talán nem tenném szóvá, ha a tüdőszűrés — vérnyomásméréssel egybekötve nem lett volna. Hiszen mindkét betegség szűrése fontos. Az egészségügy mindent megtett azért, hogy maximálisan jól sikerüljön mindkét szűrés. Ebben segítettek: a gyulai mozgóernyőkép-szolgálat dolgozói, az orosházi tüdőgondozó dolgozója és Csanád- apáca két körzeti nővére, egy orvosírnoka. Végezetül, de nem utlosósorban a Vöröskeresztes aktívák. A jó szervezettségnek is köszönhető, hogy zökkenő- mentesen zajlott le mindkét szűrés. Tóthné Fodor Hona vöröskeresztes tag Csanádapáca sem akarta kicserélni, s arra az aggályomra, hogy hátha újra leválik, azt felelte: amikor leválik, mindig vigyem visz- sza, megragasztja. Mivel hajthatatlan volt, elkeseredettségemben azt mondtam, a panaszomat megírom az újságnak. A válasza: oda írok, ahová akarok, Je is fotóztathatom, akkor sem érdekli semmi, és nem cseréli ki a csizmát. Ezek után nemcsak az újsághoz fordultam, hanem a Ki- sosznál is panaszt tettem, ök jegyzőkönyvet vettek fel az ügyről, és arra kértek, annak másolati példányával menjek vissza a butikba, és hozzátették, hogy ők is személyesen felkeresik az egység vezetőjét. Bár nem sok jóra számítottam, újra beállítottam a butikba. Az eladónő beleolvasott a jegyzőkönyvbe, dühében darabokra tépte, kikapta a kezemből a csizmát, bevágta a pult alá, majd elővett egy pár ihasonló méretűt, a kezembe nyomta, és minősíthetetlen hangon, több vásárló előtt kiutasított az üzletből azzal, hogy oda többé be ne tegyem a lábam. Mindezek után egész biztosan tudom, hogy nem teszem be a lábam abba az üzletbe, még akkor sem, ha szép szóval hívnának. Azt persze mondanom sem kell, hogy az újabb pár csizma is hibás volt, ugyanis a lehajtott szár varrásánál az anyag teljesen szétszakadt, amikor készítették. Ezt ott az üzletben nem vehettem észre, nem is gondoltam rá, hiszen örültem, hogy ép bőrrel megúsztam az esetet. Végül, a lányom vitte_ vissza, ő több szerencsével járt, s ez a lábbeli — nem akarom elkiabálni — még jó. Talán nem ritkaság, ha az ember hibás terméket vásárol, ezzel gondolom, nem vagyok egyedül. Azt viszont már mélységesen elítélendőnek tartom, hogy egy vevővel ilyen viselkedést engedjen meg magának egy kereskedő. Nem állami boltban, hanem egyéni érdekeltségű, magánszektorban dolgozóról van szó. Lehet, hogy gazdag a kínálat abban a butikban, de hogy valami más hiányzik belőle, abban biztos vagyok... Tisztelettel: egy olvasó (pontos név és cím a szerkesztőségben) „Kislányunkat megműtötték” Szeretnénk megköszönni a segítséget mindazoknak a szarvasi és békéscsabai embertársainknak, akik véradásukkal lehetővé tették a műtét megvalósítását, valamint 'a Vöröskereszt szarvasi titkárának, a vas-fémipari szövetkezet elnökének, és mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a gyors véradás megszervezésében. Kislányunkat megműtötték, jó egészségben hazatért, #s már együtt ünnepelhettük a karácsonyt. A 15 éves szarvasi diáklány szülei Ecce homo A zöldséges pultnál nagy patáliát csapott a középkorú elegáns hölgy. — Becsaptál, két forinttal! — rázta festett fürtjeit. — Szerinted ennyibe kerül három kiló narancs? A tanulólány megszeppenve állt a pult mögött. — Igaza van, asszonyom — suttogta elpirulva. — Elnézést kérek, máris kijavítom. Legyen szíves, adja vissza a csomagot!... De az elegáns hölgy nem óhajtott megbocsátani. Üzletvezetőt, panaszkönyvet követelt. — „Ebben a boltban lopnak, csalnak” — rögzítette tapasztalatait, majd nagy zajjal elment. Az elegáns hölgy egy másik elegáns hölgy társaságában hamarosan a szemközti presszóban jelent meg. — Két kávét — rendelkezett. — De jó erős legyen... ! Jött a felszolgáló, udvariasan szervírozott. — Tizennyolc forint — válaszolta halkan. Az elegáns hölgy huszonöt forintot koppantott a tálcára. — Köszönöm, Jocókám! — elbocsátóan intett. — A többi a magáé!... Farkasinszki Lajos Gyomaendrőd A Körösmenti—Skála Szövetkezeti Kereskedelmi Közös Vállalat, Telekgerendás, orosz, német középfokú nyelvvizsgával rendelkező MUNKATÁRSAT KERES ELŐADÓI MUNKAKÖRBE, angol nyelvvizsgával is rendelkezők előnyben részesülnek. Körösmenti—Skála KV, Telekgerendás.
