Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-03 / 2. szám

1989. január 3., kedd o lEHíWkfite Gondolatok politikai kultúránkról) KormánYSzóviTOi tájékoztató A fordulat éve lesz 1909 a gazdaság és a társadalom megújulásában? Beszélgetés űr. Tóth Istvánnal, az MSZMP Politikai Főiskola művelődéspolitikai tanszékének vezetőjével — Minek tulajdonítható, hogy az utóbbi időben a társadalom, a párttagság fi­gyelmének középpontjába került a politikai kultúra kérdése? —• A társadalmi-politikai viszonyok radikális változá­sának mai időszaka vélemé­nyem szerint az 1945 utáni vagy az 1956—57-et követő évekhez hasonlítható, ami­kor a korábbi időszak poli­tikai nézeteivel, gyakorlatá­val és kultúrájával kellett gyökeresen szakítani. Része­sei vagyunk egy új egyesü­lési, gyülekezési törvény ki­alakításának, a különböző önszerveződések gyarapodó megjelenésének, napirenden van az új alkotmány kidol­gozása, a választási rend­szer, a kormány feladatköré­nek és szerepének módosítá­sa és még sorolhatnám a változás különböző állomá­sait. Azt viszont látni kell, ■hogy a változások először mindig a kulturális, társada­lomtudományi szférában je­lennek meg és aztán tolód­nak át a politika területére. A változások jellemzője, hogy azok a demokrácia szé­lesedése, a politikai pluraliz­mus irányába mutatnak, ami az egyénektől egészen más politikai kultúrát igényel, mint amit az elmúlt évtize­dek során gyakoroltunk. Felnőtt egy új generáció, amelynek mások ta történel­mi tapasztalatai, más politi­kai értékei vannak, mint az előző korosztálynak. Erre le­het példa akár a KISZ körül zajló viták, akár más ifjú­sági szerveződések — FI­DESZ, Unió a Demokratikus Szocializmusért, TDDSZ stb. Az új generáció másfajta politikai kultúrával rendel­kezik. Ebből, illetve a tár­sadalmi környezet megvál­tozásából következik, hogy az idősebbeknek is szakíta­niuk kell a korábban meg­szokottá vált politikai kul­túrával, Ennek igénye nyo­mon követhető pártállástól függetlenül a tömegtájékoz­tatásban és az egyre erőtel­jesebb közvélemény-kutatás­iban. Napjainkban az is -tapasz­talható, hogy egyes hagyo­mányos szervezetek — pél­dául leginkább a. KISZ, a szakszervezetek — tartalmi munkájukat tekintve „kime­rültek”, s az ott részt ve­vők nem látták a politikai cselekvés értelmét. Így nem is akartak a korábbi módon e szervezeteken belül politi­zálni. Az aktivitás hiányá­nak alapvető oka nem az egyén felkészületlensége, nézeteinek alapvető válto­zása volt, hanem többnyire a szervezet bürokratizálódá- sa, szervezésképtelensége. Azok az egyének, akiket ezzel mintegy távol tartot­tunk az aktív politizálástól, most a nyíltság, a demokra­tizálódás szélesedésével he­lyet 'találnak a különböző mozgalmakban, politikai cél­zatú egyesületekben, példá­ul a Demokrata Fórumban, a TDDSZ-ben, a Bajcsy- Zsilinszky-, a Veres Péter- vagy más társaságokban. — Egyáltalán mit takar a politikai kultúra fogalma? — A politikai tevékeny­ségnek az a módja, amely a társadalom politikai rend­szerében, mint egyéni — vagy csoportos — magatar­tásforma jelenik meg. Ma­gában foglalja a politikai rendszer működésével kap­csolatos szubjektív elemeket, a politikai, jogi, erkölcsi is­mereteket, megítéléseket, normákat, hagyományokat, az egyén politikai aktivitá­sát, a műveltség, a tudás meglevő szintjét. Utóbbi nem egyszerűen iskolázott­ságot jelent, mivel a politi­kai kultúrában az érzelmi beállítottság, a történelmi meghatározottság, a csoport-, réteg- és osztályérdek, tehát a körülvevő környezet is megjelenik. A politikai kultúra érté­kelése, egyes elemeinek megítélése koronként válto­zó. De a társadalmi fejlő­déssel párhuzamosan az egész is állandó változáson megy keresztül. — Miként lehet befolyá­solni a politikai magatar­tást? — Az egyének politikai magatartását a politikai kultúra három, viszonylag jól elkülöníthető szintje be­folyásolja. A politikai irányítás kul­túrája gyakorlatilag az ál­talános politikai irányítás megalapozottságát, a társa­dalmi változásokhoz, igé­nyekhez való alkalmazkodás képességét, dinamizmusát jelenti. A másik szint a ve­zetés kultúrája, tehát hogy mi'iyen intelligenciával, szakmai, politikai ismeret­szinttel képesek a döntés végrehajtását megszervezni. Az előző esetben a prog­ram, az irány kijelölése, míg utóbbinál a végrehajtás lebonyolítása a döntő. Nem szorul különösebb bizonyí­tásra, hogy a vezetés politi­kai kultúrája napjainkban felértékelődött. A harmadik elem, a befogadó, a részt vevő tömeg szakmai, politi­kai kultúrája, műveltsége, előítélete, politikai magatar­tása. E folyamat nem csu­pán politikai, jogi, gazdasá­gi ismeretekből, szabályok betartásából áll, hanem a szuverén állampolgárok dön­tési folyamatban való rész­vételétől is. — Napjainkban az alaku­ló, formálódó közélet mi­lyen új értékeket kíván? — A politikai kultúra szempontjából a környezet, a demokratizálódás, a nyílt­ság, a sokszínűség nagyon fontos. Változik a társadal­mi vélemény, például a szo­cialista demokráciáról, a pártegységről, vagy azon be­lül a platformszabadságról is. Korábbi idős,zakót elemez­ve a szociológusok azt is tapasztalták, hogy nálunk a szabadság, egyenlőség esz­méje — más polgári demok­ratikus államok kultúrájá­hoz viszonyítva —, kisebb értékkel bírt, mint a nyu­galom, a jólét, a biztonság. Ez nyilvánvalóan összefüg­gésben volt az 1956-ot köve­tő konszolidációs politiká­val, amikor éppen.ezek az értékek kerültek előtérbe, így a politikai vezetés is a tartósításukra helyezte a hangsúlyt — még akkor is, amikor az gazdaságilag nem volt alátámasztva. A politikai rendszer meg­újításával, a demokrácia,. a véleménynyilvánítás és cse­lekvési szabadság szélesedé­sével párhuzamosan fejlő­dik a politikai kultúra is. Ennek során alakulnak ki, épülnek be az egyéni és tár­sadalmi tudatba azok az új értékek, amelyek a mai kö­vetelményeknek leginkább megfelelnek. — Az új értékek, maga­tartásminták kialakulása nem egyik napról a másikra megy és nem zajlik viták, ideológiai, politikai küzdel­mek nélkül. Vitakultúránk mennyire teszi az egyént al­kalmassá a változásokban való részvételre? — A párbeszéd, mint tár­sadalmi érintkezési forma, napjaink politikai viszonyai között, szinte létkérdéssé vált. Ez természetesen azt is feltételezi, hogy a párbeszéd résztvevői partnernek fogad­ják el egymást. A kölcsö­nösség elve, a tolerancia, az értelmes kompromisszumok­ra való készség a politikai élet velejárója kell hogy le­gyen. 1956 után az ideoló­giai, napjainkban a politi­kai pluralizmus megjelené­se szükségszerűen feltételezi a más nézetek és vélemé­nyek, ideológiák és mozgal­mak iránti toleranciát. Ez még akkor is igaz, ha tud­juk, hogy a tolerancia a vi­ták során nem mindig, vagy csak különböző mértékben nyilvánult meg. A viták másik szükségsze­rű követelménye a kompro­misszumra, a kölcsönös megegyezésre való hajlam. Korábban sajnos a kompijo- misszum kifejezés — ha­zánkban, és más marxista gyakorlatban is — valami­féle pejoratív, negatív kife­jezést takart, aminek szem előtt tartásával elvetettük az ésszerű, szükségszerű komp­romisszumot is. Egyre nyil­vánvalóbb ma már, hogy csak a kulturált vita, a reá­lis politikai értékelés teremt­heti meg az ország kibonta­kozása érdekében való tár­sadalmi méretű, új stílusú együttműködést. • Az év első munkanapján megtartott kormányülésről Marosán György szóvivő tá­jékoztatta az újságírókat a Parlamentben. Rövid beve­zető nyilatkozatát az idei esztendő legfontosabb társa­dalmi-politikai eseményei­nek számbavételével kezdte, hangoztatva, hogy 1989 vár­hatóan a fordulat éve lesz a magyar gazdaság és társada­lom megújulásában. — Az ország végleg maga mögött hagy egy elavult, a fejlődés lehetőségeit kihasz­nálni képtelen társadalmi, gazdasági és politikai mo­dellt, s visszavonhatatlanul elindul egy új, szocialista jellegű társadalmi, gazdasá­gi modell felépítésének út­ján. A most újjáformálódó gazdasági modell belső ösz- szefüggéseit a piac logikája határozza majd meg. Az el­múlt évtizedek tapasztalatai bizonyítják: a piacnak alap­vető szerepet kell biztosítani a gazdaság szervezésében, összehangolásában. Számta­lanszor bebizonyosodott már hazánkban is. hogy a piac ellenében nem lehet a gaz­daság zavarait megoldani. A piac logikáját elfogadva ugyanakkor annak ellent­mondásait sem lehet eluta­sítani — mondotta a szóvi­vő. Az új modell elemei kö­zül külön kiemelte az ár­képzés mechanizmusát, hangsúlyozva, hogy az árak alakulását a piaci viszonvok határozzák meg. Az árakat eleve behatárolja az ország gazdasági teljesítménye, a költségvetési deficit mérté­ke, illetve a támogatások le­építésének üteme. Döntő ha­tása van az árak alakulásá­ra a kormány partnereinek, az érdekképviseleti szervek­nek és a Parlamentnek. Határozat a tudományos minősítés korszerűsítéséről A kormány előtt szereplő egyes napirendi pontokról beszámolva Marosán György elmondta, hogy a Miniszter- tanács határozatot hozott a tudományos minősítés és to­vábbképzés korszerűsítésé­ről. Ennek megfelelően az egyetemek — ahol erre a feltételek biztosítottak — jo­gosultak posztgraduális to­vábbképzés megszervezésé­re. Távlati célként azt tűz­ték ki, hogy a tudományos minősítő bizottságtól az egyetemek vegyék át ezeket a feladatokat. A kormány jelentést hall­gatott meg a VII. ötéves tervidőszak országos közép­távú kutatási-fejlesztési ter­vének végrehajtásáról, illet­ve az ehhez kötődő felada­tokról. A kormány megálla­pította, hogy a kutatási-fej­lesztési programok akkor szolgálják a legeredménye­sebben a gazdasági haté­konyság növekedését, ha szoros kapcsolatot alakíta­nak ki a központi gazdaság- fejlesztési programokkal. Nem kevésbé fontos, hogy a középtávú kutatásban, illet­ve fejlesztésben kerüljenek előtérbe a gazdaságot köz­vetlenül szolgáló progra­mok. Állást foglalt a kormány amellett is. hogy a jövőben nagyobb szerepet biztosítsa­nak a nyilvánosságnak, illet­ve a versenypályázati rend­szernek az egyes kutatási- fejlesztési programok meg­választásánál. Az ülésen megvitatták és elfogadták a postáról, illetve a távközlésről szóló törvény irányelveit. Ennek lényege, hogy e tevékenységi ágak­ban is érvényesíteni kell a korszerű gazdálkodás köve­telményeit, és előírásait összhangba kell hozni a sza­bályozás egyéb megújuló elemeivel is. Ez a többi kö­zött szükségessé teszi, hogy meghatározzák az állam fe­lelősségvállalásának körét az alapszolgáltatásokban, s szükségessé válik az indoko­latlan monopóliumok felszá­molása is. Az új törvény alapján az állami szervek mellett magánszemélyeknek is joguk és lehetőségük lesz e feladatok ellátására. A ké­szülő törvényjavaslatot egyébként országos szakmai és társadalmi vitára bocsát­ják. Erősödik a feltalálók és újítók tevékenysége A mostani kormányülésen a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak két vizsgálati jelentése is szerepelt. A Mi­nisztertanács elfogadta.a ta­lálmányok és újítások hasz­nosításáról szóló, előterjesz­tést, amely megállapítja, hogy a feltalálók és az újí­tók tevékenysége több terü­leten erősödött; munkájuk nyomán új, versenyképes termékek jelentek meg. Ugyanakkor továbbra sem sikerült fordulatot elérni a termelési, illetve a piaci szerkezet megújításában. Ugyancsak a KNEB jelen­tése alapján tárgyalta a Mi­nisztertanács a gazdasági élet zavaraival összefüggés­ben a szankciórendszer ha­tásait. A népi ellenőrök vizs­gálata arra világított rá, hogy a piaci viszonyok elég­telen működéséből, a verseny hiányából fakadó zavarokat a szankciók egymagukban nem képesek ellensúlyozni. Kedvező fordulat tehát kizá­rólag a szabályozórendszer korszerűsítésétől, a piaci vi­szonyok erősítésétől várható. A kormány előterjesztést fogadott el az egyes minisz­tériumok átszervezésével összefüggő átmeneti intézke­désekről is. A Miniszterta­nács határozata előírja, hogy az érintett tárcáknak, vagy­is a Belügyminisztériumnak, illetve a Közlekedési, Hír­közlési és Építésügyi Mi­nisztériumnak április 30-áig ki kell dolgozniuk módosí­tott feladat- és hatáskörü­ket. A Magyar Posta átszer­vezése csak 1990. január 1-jére fejeződik be. Kijelölte a kormány az új államminiszter feladatát és hatáskörét is. Eszerint layers Rezső irányítja majd a gaz­dasági reformkoncepció ki­dolgozásával kapcsolatos ál­lami döntéselőkészítő mun­kát; javaslatot tesz átfogó jellegű gazdasági reformin­tézkedésekre, és figyelemmel kíséri azok érvényesülését az állami intézkedésekben. Döntöttek a központi árintézkedésekről A kormány az Országos Árhivatal elnökének előter­jesztése alapján meghatároz­ta az árpolitika idei irány­elveit, és döntött központi árintézkedésekről is. Az el­képzeléseknek megfelelően növekszik a bel- és külpiac áralakító szerepe. Bővül a szabadárak köre, kevesebb lesz az árhatósági beavatko­zás. Az árakban érvényesül az adózási feltételek változá­sa, iljetve a támogatások csökkentése.- A fogyasztói ár­színvonal a tavalyinál mér­sékeltebben, legfeljebb 15 százalékkal emelkedik. Marosán György elmondta azt is, hogy a lakosság vá­sárlásainak mintegy egyne­gyedét kitevő áruféleségek­nél az év elején jelentős ár­emelkedés lesz. így például emelkednek az élelmiszerek, egyes háztartásvegyipari ter­mékek, a gyógyszerek és gyógyászati eszközök, illetve a személygépkocsik áraj, il­letve a tévé-előfizetés, a köz­lekedés, a hírközlés és a pos­tai szolgáltatások díjai. Nagymértékű díjemelés lesz a víz- és csatornaszolgáltatá­soknál, a fűtési szezon után pedig megdrágulnak a ház­tartási energiahordozók is. Ezekről az intézkedésekről egyébként a napokban köz­lemény jelenik meg, s az érintett tárcák vezetői sajtó- tájékoztatókon ismertetik az intézkedéseket. Az áremel­kedések mértékéről ezért Ma­rosán György nem 'adott bő­vebb felvilágosítást a hétfői tájékoztatón. Azt azonban el­mondta, hogy az alapvető termékek és szolgáltatások drágulását a nyugdíjban, il­letve szociális ellátásban ré­szesülők számára jórészt el­lentételezik. Bővítik az olcsó árucikkek választékát Kérdésekre válaszolva em­lékeztetett arra: a Minisz­tertanács az 1989-es tervcé­lokban is egyértelműen rög­zítette, hogy az alapvető ter­mékek és szolgáltatások ár­emelkedésének háromnegyed részét ellentételezni kell a nyugdíjban, illetve szociális ellátásban részesülőknél. En­nek megfelelően a nyugdí­jak. illetve a nyugdíjszerű rendszeres ellátások, a há­zastársi pótlék, a gyermek- gondozási segély, illetve a sorkatonák családi segélye januártól 360 forinttal, má­jusban pedig további 100 fo­rinttal emelkedik. A 70 éven felüliek, illetve néhány ki­emelt kategóriába tartozók nyugdíja januártól nem lehet 3500 forintnál kisebb. A nyugdíjminimumok társadal­mi rétegenkénti különbségei megszűnnek. A családi pót­lék- és az ösztöndíjak ja­nuártól 300 forinttal nőnek. A -szakmunkástanulók teljes köre jogosulttá válik a csa­ládi pótlékra. A kormány törekszik arra is, hogy az alacsony jövedelműek pénz­tárcájához mérten bővüljön az olcsó árucikkek választé­ka. A Magyar Nemzet tudósí­tója az iránt érdeklődött: felvetődött-e az a gondolat, hogy megváltoztassák a Ma­gyar Népköztársaság címe­rét, amire egyébként több társadalmi csoport is indít­ványt tett. Marosán György elmondta, hogy a kormány ezzel kapcsolatban még nem alakította ki álláspontját, azt azonban célszerűnek tartaná, ha az új Alkotmány kidol­gozásához kapcsolódva tár­sadalmi vitában születne döntés e foltos kérdésről. Olyan címerre lesz, szükség, amely egyszerre fejezi ki ha­zánk ezredéves államiságát, történelmünk haladó hagyo­mányait, illetve jelenlegi tár­sadalmi viszonyaink szocia­lista tartalmát. Pusztay Sándor Füzesgyarmaton az Univerzál Ipari Kisszövetkezetben, együttműködve a parabolaépítő budapesti kisszövetkezettel, úgynevezett munkahelyteremtő beruházással 25 nőt tanítottak be műholdvevő berendezések gyártására. Az idén ebből a tápegységből 6 ezer garnitúrát gyártanak mintegy 12 millió forint értékben Fotó: Béla Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom