Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-09 / 293. szám
1988. december 9„ péntek Mire jó a piros esernyő? Nem múló divat, hanem sorsparancs Beszélgetés Jakab Róbertnéval, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége főtitkárával A Békés Megyei Népújság 1988. december 2-i számában kritika és méltatás jelent meg a november 24-i gyermekszínházi bemutatóról, „Mire jó a piros esernyő?” címmel. Csak örülni tudok, hogy az előadás Niedzielskv Katalinnak is tetszett, leíjrt véleményét nemcsak tiszteletben tartom, de megállapításainak többségével egyet is értek. Egy mondat az csupán, ami reagálásra késztet, nevezetesen az, hogy: „Milyen kár, hogy ebben az évadban már csak egy ilyen produkcióra futja — abban a színházban, ahol a gyermekelőadás mindmáig fő profil és kiemelt feladat!” Ügy érzem, a Népújság tisztelt olvasóinak pontos tájékoztatása érdekében nekem is pontosítani kell, ha már ez előre nem történt meg. A Jókai Színház 1970 óta mindig kiemelt feladatként kezeli a gyermekszínházi előadásokat és a gyermekközönség megnyerését, nevelését, de nem fő profilja a gyermekelőadás, hiszen mindent játszó, ún. népszínháznak kell lennie. Nem ebben az évadban van csak egy hivatalos gyermekelőadás, hanem ez már a negyedik évad. amikor egy bemutatót tart a színház az óvodások és az általános isTehetetlenül ülünk és nézünk magunk elé, hangzott el a fogyasztók megyei tanácsának tegnapi ülésén, amelyet Békéscsabán tartottak. Nem véletlen a kifaka- dás, hiszen a forgalomban levő tartós fogyasztási cikkek minőségéről, alkatrészellátásáról tárgyaltak. Az előzetes tájékozódáskor kiderült: a tartós fogyasztási cikkek használati értéke, ára és minősége nincs összhangban. A belföldi bútorok ára például meglehetősen magas, az első osztályú áruk aránya viszont alacsony. Sok a sérült bútor, amely főleg szállításkor rongálódik meg. Előfordult, hogy a leszállított termékek 20-25 százaléka nem felelt meg a minőségi előírásoknak. Vagy itt van a Videoton RM—5642 típusú rádiómagnó kombinációja. Volt olyan időszak, amikor az eladott készülékek 15-20 százalékát ki kellett cserélni. Gyenge minőségű a Romániából behozott feketefehér tévékészülék. A hazai gyártmányú hangyományos mosógépek közül a 303 típusú készülékek 15-20 százalékát eladáskor nem tudják üzembe helyezni, és a tartókolák alsó tagozatosai részére és egyet pedig az ún. diákközönség számára, a 10 —14 éves korosztálynak. Ebből is kitűnik, hogy a (nagyobb gyermekek az idén is még egy bemutatót láthatnak, a Padlás című, szintén Presser-musicalt. Mindezt pedig azért, hogy az óvodás korban elkezdett színházba járást ne kelljen 4-5 évig megszakítani — a kamaszkor idejére —, amíg szakmunkásként vagy közép- iskolásként ismét az életkori sajátosságnak megfelelő darabokból választhatnak a négyelőadásos diák- és a hatelőadásos ifjúsági bérletek közül. Ezt a gyakorlatot a színház egyébként a pedagógusok, s a szülők véleménye, a művészeti tanácsban — meghívottként — elhangzott külső vélemény alapján alakította ki, sajnos a meseelőadások rovására. A megoldást csak a hat éve tervezett, de az ország és a megye gazdasági helyzete miatt továbbra is elnapolt báb- és gyermekszínházi tagozat létrehozása jelentené, amely tagozat gazdagon és differenciáltan ellátná a gyermekközönséget, a jelenlegi társulat pedig ún. ifjúsági bemutatókat tartana a mostani gyermekelőadások helyett. zékok is hiányosak, összességében megállapítható: a hazai gyártmányú, illetve az importból származó tartós fogyasztási cikkek minősége nem éri el a tőkés országokból behozott áruk minőségét. Az okok között az első helyen szerepel a kínálati piac hiánya, amely az árak emelkedéséhez, a minőség romlásához vezet. Feltették azt a kérdést is: kinek az érdeke a jó minőségű áruk előállítása, forgalmazása. A válasz egyértelmű: a fogyasztón kívül senkinek. A gyárakat, az üzemeket semmi és senki nem kényszeríti arra, hogy termékeik jó minőségűek legyenek, hiszen a fogyasztó a selejtes terméket is kénytelen megvenni. Példaként elmondották, hogy az egyik üzletben a 30 fürdőkádból mindegyik hibás volt, mégis első osztályú áron értékesítették. A boltban rábeszélik a vevőt: vegye csak meg a keresett cikket akkor is, ha valamilyen baja van, majd beviszi a szervizbe, ahol kicserélik. A szervizben azonban nincs alkatrész, várakozhat hetekig, hónapokig. Ennek hiányában is ez az évad gazdag a gyermek- és gyermekszínházi programokban. A már említett két bemutató mellett az ÁISH-tól és az MM-től elnyert pályázati támogatással 1989. március 2-ától látható lesz a színházban és tájon is László Endre gyermekeknek szóló és sok sikert megért egyik darabja, a „Csinn- bumm cirkusz”. Ezt az előadást elsősorban szombat délelőtti matiné formájában játsszuk, amelyre a pedagógusok helyett a szülői munkaközösségek vállalták a gyermekek kíséretét. Mindezek mellett jelenleg is műsoron van (Békéscsabán az ifjúsági és úttörőházban lesz látható, mivel velük harmadik éve együttműködésünk van) a színház szellemi és anyagi támogatásával és programegyeztetésével — egyéni vállalkozásban bemutatott — mesejáték, a „Babszem Jankó”, amelynek sikeres gyulai előadásáról az újság is beszámolt. Ez a bemutató eddig elérte a 15 telt házas előadást, de még legalább további L5-re van kilátás. Mindezeken túl több tucat gyermekműsorral lépnek fel művészeink, az MMK-val elkezdett együttműködés és az iskolai irodalmi műsorok mellett. Ennyi fér bele egyetlen évadba (bár több lenne), és ennyit lehet tájékoztatásul közölni egyetlen leírt monÜgy látszik: az ördögi körből lehetetlen kilépni. Egyesek szerint az lenne a megoldás, ha független gyári minőségellenőrzést hoznának létre. Mások azt hangoztatták: a késztermékeket előállítók is kiszolgáltatottak az alapanyaggyártóknak. Jó terméket csak kiváló alapanyagból lehet előállítani. Odajutottunk tehát, ahonnan elindultunk. A piachoz, amely Magyarországon még nincs. Ezért ülünk tehetetlenül és nézünk magunk elé. Ugyanakkor a szolgáltatás is olyan, amilyen. Az alkatrészeket 60- 90 nappal előbb meg kell rendelni. A nyilvántartásokat kézzel dolgozzák fel, nehézkes az országos átcsoportosítás, ha az igény eltér a megrendelt mennyiségtől. Az alkatrészellátás különösen az importkészülékek esetében kritikus. Így a javítási időt legtöbbször az alkatrészbeszerzés határozza meg. Mindez már kormányintézkedést igényel. Ezután jóváhagyták a fogyasztók megyei tanácsának 1989. évi munkatervét. S. S. — Amikor megbeszéltük ezt az interjút, ön készségesen igent mondott, de hozzáfűzte, ne várjam, hogy csupa szépet és jót fog mondani. Hadd kezdjem ezért azzal a kérdéssel: milyen érzés ma más nemzetiségű állampolgárnak lenni Magyarországon? — Ma Magyarországon azért senkit hátrány nem érhet, tudomásom szerint nem is ér. mert szlovák. Más nemzetiségű állampolgárnak lenni tehát körülbelül ugyanolyan érzés, mint magyar nemzetiségűnek. Amilyen társadalmi, gazdasági, politikai gondjai vannak a magyar nemzetiségű állampolgároknak, ugyanolyan gondok nyomják, feszítik a szlovák nemzetiségű magyar állampolgárokat is. De a szlovákság közérzetéhez azért még sok más is hozzátartozik. A közérzetet azt hiszem minden történelmi helyzetben az határozza meg, hogy milyen tükröt tartanak a nemzetiség elé. Ez néha hónapról hónapra is változhat. Meghatározó a környezet, a többségi nemzet, amelynek részei vagyunk, az. hogy hogyan értékeli ez a környezet, és egyáltalán értékeli -e azt a kultúrát, azt a másságot, amit a mi nemzetiségünk képvisel. — Nincs 'olyan érzése, hogy ez a tükör az utóbbi időben változott, s talán ob- jcktívebb lett, mert a magyar népnek most van egy fájó nemzetiségi problémája, az erdélyi kérdés? — Nyilvánvaló, hogy a dolgok összefüggnek, de szeretném hinni, hogy nem elsősorban erről van szó. Nem csupán arról, hogy a romániai magyarság sorsa rádöbbentett: a nemzetiségi lét lehet önmagában is problematikus, hogy nem konfliktusmentes, jó lenne tehát megnézni, hogyan állunk mi itthon ezzel a kérdéssel. — Nem ezért készül az új nemzetiségi törvény? — Nem. Meggyőződésem, hogy nem ezért. Elsősorban azért, mert az elmúlt több mint négy évtized alatt sok kérdésben nem, vagy nem eléggé átgondoltan léptünk. Felgyülemlettek olyan társadalmi, politikai problémák. amelyeket nem, vagy nem biztos, hogy jól oldottunk meg. A nemzetiségi kérdés is dele tartozik. És nem csak nemzetiségi törvényt fogunk hozni. Másfél év alatt több törvényt, módosító javaslatot terjesztettek, illetve terjesztenek a Parlament elé, mint azelőtt öt. vagy akár tíz év alatt. Nyilvánvalóvá vált, hogy vannak befejezetlen utak, megkezdett lépések, amelyek után megálltunk. Ilyen a nemzetiségi politika ügye is. i — Ezt nyilván nemcsak mint a magyarországi szlovákok szövetségének főtitkára, hanem mint a parlament alelnöke is mondja. — Igen, és hadd tegyem hozzá, hogy mindez beletartozik a nyíltság politikájába. Mert voltak és vannak itt is elhallgatott problémák. Ezért sem mondható, hogy egyszerűen divatba jött a nemzetiségi kérdés. — A törvények összefoglalhatnak eddigi eredményeket, meghatározhatnak új feladatokat, kötelezhetnek is, de az érzelmeket, érzéseket nem befolyásolják azonnal és közvetlenül. Érez-e ön asszimilációs veszélyt? A fejlődésnek olyan útját, amely óhatatlanul a beolvadás felé viszi a magyarországi szlovákságot? — Igen, nagyon felgyorsult az asszimiláció, és a magyar többségi nemzet nem tett ez ellen semmit. Pedig ezek a folyamatok nem tör- vényszerűek és nem pozitívak. A magyar társadalomnak nem lehet érdeke, hogy elveszítse az itt élő nemzetiségieket. — Ezt .most a magyar nemzet nézőpontjából fogalmazta így. A szlovákság érdekei mit diktálnak? — A szlovákságnak sem érdeke a teljes beolvadás. Mint ahogyan egy romániai magyarnak sem lehet érdeke az asszimilálódás. — Azt hiszem, hogy Európa valamennyi pozitív politikai áramlata ilyen módon ^gondolkodik a nemzetiségi kérdésről. De mit tapasztalnak Önök, főként a magyar értelmiség részéről? — Ennek a kérdéskörnek ez talán a legérzékenyebb pontja. Sok mindent meg tud oldani egy-egy állami rendelet. De nem tudja pótolni a kisebbségben élő számára a meggyőződést, hogy mindaz, amit ő képvisel, hiányozna a magyarságnak, ha nem lenne. Garai Gábor írta ezzel kapcsolatban, hogy miközben már az ötödrangú angol költőket is lefordítottuk, még mindig nem ismerjük a szlovák, vagy más szomszéd nép elsőrangú költőit. Pedig ezek a közelünkben élnek. — Hogy ítéli meg a lehetőségeiket? Van például olyan {település Magyarországon, ahol be lehet menni a tanácsra, és az ügyeket szlovák /nyelven el lehet intézni? — Van egy-kettő. Nagyon kevés. — Tud olyanról, hogy szlovák nyelven folytattak le bírósági eljárást? — Nem, de ebben nem vagyok egészen biztos. Ügy tudom, hogy amennyiben valaki az eljárást szlovák nyelven kéri. az tolmács útján lehetséges, de ennek a költségét az illetőnek kell fizetnie. Ez is jelzi, hogy a nemzetiségi jogokkal nincs minden rendben. — Gondolja, hogy az új törvény, vagy szélesebb értelemben a most kibontakozó politikai folyamatok hatására ez a helyzet megváltozik? — Egyik napról a másikra nem. A folyamat akkor indul meg, ha magától értetődő dolog lesz egy-egy helyi vezető számára, hogy beszélnie kell környezetének nyelvét. — A szlovákság megfogalmazta ezt az igényét akkor, amikor mondjuk tanácselnököt választott? — Naivnak tartom a kérdést. Tudjuk, hogy általában hogyan zajlottak le a választások.- Már a jelölőbizottság is megkapta gyakran a neveket. A kis közösségek, apró településék lakossága nem szólt bele abba, hogy ki legyen a tanácselnök, akár magyar, akár szlovák. Most választottuk a küldötteket VIII. kongresz- szusunkra. Az volt az általános kép, hogy a teremben ülők többsége szlovák volt, ha így kért szót. az elnökségben ülőknek tolmácsolni kellett. Márpedig ilyen feltételekkel nem lehet jó nemzetiségi közéletet teremteni. Én az új választási törvénytől e tekintetben igen sokat várok. — Mindezeket a gondokat hogyan fogalmazzák meg a kongresszuson? Mit üzen az országnak az Önök kongresszusa? Mint szlovákok, a most folyó politikai átalakulás részeként mit kívánnak tenni? — Ami az ország előrehaladását illeti, ebben mindannyian ugyanazért dolgozunk. nincs különbség szlovák és magyar között. Ami ezen belül saját ügyeinket illeti, a leglényegesebb mondanivalónk talán ez: megőrizni, fenntartani ezt a nemzetiséget, erősíteni identitását, megőrizni nyelvét és kultúráját. Ehhez nagyon jól kiépített nemzetiségi iskolarendszer útján haladhatunk előre. Magyarországon ma még nincs ilyen. Értelmiséget nevelni, pótolni csak jó oktatási intézményekben lehet. Értelmiségre pedig szükség van. mert ha nincs értelmiség, nem tudjuk megfogalmazni nemzetiségi létünk igényeit. Ennek hiányában soha senki nem fogja megtudni, megérteni, kinek mi hiányzik, mi fáj. V. J. datra. Dr. Keczer András igazgató Kinek az érdeke a jő minőség? A fogyasztók megyei tanácsának ülése Faludy György és Határ Győző versei az Új Aurorában „Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz, és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz,.. Faludy Györgynek ez a verse kicsit olyan, mint az igazi sláger: rögtön az első találkozáskor (olvasva, vagy hallva) magával ragad, s fülbemászó sorai velünk maradnak, elkísérnek sokáig. A megdöbbentő költői víziótól egyszerűen nem lehet szabadulni. S ott van még az a sajátos, megható ragaszkodás a versben, ragaszkodás minden áron — a nyelvhez, a szülőföldhöz, a magyarsághoz. A huszadik századi líra meghatározó gyöngyszemei ezek az Űj Aurora legutóbbi (1988/3.) számában olvasható költemények. Igényes válogatás és gazdag kínálat jellemzi a folyóirat tartalmát és küllemét. Juhász Ferenc, Serfőző Simon, Simái Mihály, Kerék Imre, Kelemen Lajos és Tomka Mihály versei, Simo- nyi Imre groteszkjei színesítik a csokrot, román költőkkel Ladányi Mihály fordításában találkozhat az olvasó. A prózai kínálatból: Bisztray Ádám elbeszélése és regény- részlet Sarusi Mihálytól. A Műhelyben a nagyváradi Horváth Imre költészetét mutatja be Papp János; a Múlt a jelenben fejezet közli Pomogáts Béla tanulmányát Erdész Ádám íróról. Rónay Györgyről, Rajki Józsefről, Szerb Antalról olvashatnak még többek között a folyóiratban. A Téka ezúttal Balogh Edgár Férfimunka, Pomogáts Béla Jékely Zoltán, valamint Erdei Sándor, Baka István _ és Tüskés Tibor új műveifől tájékoztat. A Minitárlatban Schéner Mihály rajzai láthatók, és Debreceni László képei díszítik az Űj Aurora decemberi számát. N. K. Javításra várva. Az újpesti öböl számos dunai hajó és uszály téli horgonyzóhelye. Ősszel sorban foglalják el kikötőhelyeiket az itt telelő vízijárművek. Közülük néhányan — festésre és javításra szorulnak — a parton várják a következő hajózási idény kezdetét MTI-fOtÓ II színházigazgató megjegyzései
