Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-07 / 291. szám
1988. december 7., szerda Szép volt fiúk, szép volt lányok! Hírek a battonyai általános iskolából Egy év alatt — egy év után Az 1987 88-as tanévet a battonyai általános iskolában új módon kezdték meg. A tanácsülés határozata értelmében 1987. augusztus elsejével összevonták az 1. és a 2. számú általános iskolát. Ennek megfelelően átszervezésre került az iskolavezetés is. Üj helyzetet és lehetőséget teremtett, hogy szeptember 12-re (mindössze egy év alatt) elkészült az új épület: 14 tanteremmel, 4 kisebb teremmel, 14 szertárral, irodahelyiségekkel és 6 vizesblokkal. Az új iskolában több mint 400 felsős tanuló kezdhette meg, illetve folytathatta tanulmányait. Nem hiszem, hogy bárki is meglepődik, ha pénzhiányról hall a kultúra bármely területén.. Talán a „kívülálló” már unja is, hogy egyre csak ezt hallja emlegetni, legyen szó könyvtárról, színházról, filmről, művelődési házról, vagy táncosokról. De hát a gondok akkor is vannak, léteznek. Erről érdeklődtem a szarvasi Tessedik táncegyüttes háza táján, mert már az év elején, közepén többször szembesültek a rideg anyagi kérdéssel. — Hogyan sikerült az 1988- as esztendőt átvészelni? — Gazdasági szempontból nagyon nehéz év volt — feleli Csasztvan András, az együttes vezetője —, pedig nagyon beosztottuk a pénzt. A 190 ezer forint szövetkezeti és intézményi támogatásnak, amit a fenntartóinktól most is megkaptunk, jóval kevesebb volt az értéke, mint tavaly. Ehhez jött még némi saját „kereset”, de ez egyrészt bizonytalan dolog, másrészt bonyolult adminisztrációs előírások nehezítik a felhasználását. Így aztán egyes konkrét feladatra már úgy kellett külön pénzt szerezni. A Ki, mit tud? középdöntőjére a megyei művelődési osztály segített rajtunk, nélkülük még zenekart se lettünk volna képesek fogadni. — Milyen nagyobb fellépéseik voltak még? — Az országos szövetkezeti néptáncfesztiválnak öt területi döntőjéből mi kettőn is szerepeltünk. A kecskeméti hagyofányőrző jeliegűn a népdalkörrel közösen vettünk részt, és a szarvasi szlovák lakodalmast adtuk elő. Sátoraljaljhelyen viszont táncegyüttesként lépünk föl. Szereplésünk nyomán két meghívást kaptunk. Az egyiket a Ki, mit tudra, a másikat pedig az országos fesztivál központi rendezvényére, a szokásos tíz együttesen felül: tizenegyediknek. — A tévészereplést hogyan értékelik? — Más előre, és más utólag gondolkozni. Tény, hogy aki versenyre megy, jól teszi, ha sikerszámot választ. De az is tény, hogy bár nem kerültünk a döntőbe, milliók ismerték meg az együttest. S valójában a város, a környék és a megye közönségének nagy része is a tévé által figyelt fel ránk, talán úgy, hogy először látott. — A gyermekegyüttessel mi a helyzet? — Szép sikert ért el. Ott volt az úttörő néptáncfesztivál országos gáláján Egerben, ahova a megyei és területi versenyek után lehetett eljutni. A gálán az egyetlen megye Békés volt, amely három együttessel — a Rábai, a méhkeréki és a mienk — lehetett jelen, s ez az utánpótlási munka megyei pezsgését jelenti. Eger azért is jelentős állomás volt, mert az itteni szereplés következménye, hogy gyermek- csoportunk december 17-én fellép a budapesti sportcsarnokban a Néptánc Antológia című rendezvényen. — A Tessedik utánpótlási „pezsgése” miben áll? — Két évenként indítunk új gyermekcsoportokat. Most ősszel Szarvason egyet a művelődési házban, egyet a szlovák iskolában, és egyet- egyet Csabacsüdön, Kardoson és örménykúton. A szarvasi nagyobbak csoportjaival együtt összesen 180 általános iskolás gyermek táncol nálunk. — Szép eredmények ezek, különösen a mai bizonytalan anyagi helyzetben... — Pedig érezzük a hatását az egész működésben! Az idén „csak” 60 fellépésünk volt, tavaly viszont több mint 80. Ez visszaesés, ha az adatot nézzük, de ha a körülményeket is — az erőfeszítést és az önzetlen odaadást a táncosok, az oktatók és a vezetés részéről —, akkor igen nagy érték. Mert tényleg mostoha helyzetben vagyunk. próbák, utazások tekintetében, de más egyebet is említhetnék. Persze tompítja ezt a siker öröme. Például az, hogy három felnőtt táncosunk bejutott a szólótáncfesztivál országos döntőjébe, ami a jövő év elején lesz Békéscsabán. — Ezzel már át is léptünk 1989-be. A „menetrend” szerinti feladatokon kívül mit szeretnének még csinálni jövőre? — Fontos lenne a szöveggel kombinált tájjelegű ismeretterjesztő kamaraműsorunk továbbvitele. Eddig többfelé bemutattuk az országban, de a megyében csak Szarvason és Békéscsabán. Pedig nagy szükség volna rá az iskolákban és a képzőkben. Ha ismernék, ha lenne reklámkazetta. De hol és kinek van rá pénze? Nagy elismerés érte viszont Szarvast: itt lesz a gyermek szólótáncverseny országos döntője 1989-ben. Ám nincsen öröm üröm nélkül, ugyanis valószínű, hogy ez lesz az utolsó fesztivál. Az úttörőmozgalom leveszi ake- ‘zét a táncosokról: nincs rá pénz a jövőben. Jobb is ezen nem gondolkodni, inkább a közeli dolgokra koncentrálni, azokat megoldani. Hogy viszont miből, az még rejtély, akár a ruhák, lábbelik pótlása, újítása, akár az áfával terhelt zene és más nélkülözhetetlen dolog tekintetében. Mert a fenntartóktól kapott összeg jövőre még úgy sem lesz elegendő, mint az idén. — A reklám, mint anyagi forrás nem merült föl? — Többször is, de nagyon nehéz a néptánccal összekapcsolni: ez az öltözet nem trikó, s a színpad nem sportpálya. Remény azért mégis van, valami rendhagyó formában. Ez egy olyan néprajzi előadás lehetne, ahol a tájjellegű tánc után, az ottani népművészeti termékeket is bemutatnánk. Az ötletről már folynak a tárgyalások, de hogy lesz-e belőle valami, az még a jövő titka. Egy viszont biztos: ez az együttes remek közösség. A tánc és egymás szeretete formálta és tartja össze. Együtt reméljük: továbbra is. Vass Márta Benyitva az ajtón már látom, hogy rosszkor érkeztem. Még tartanak a tanítási órák, meg kell várnom, hogy kicsöngessenek. Sipos Péterné igazgatónő épp történelemóráról jön és beszélgetésre az irodájába invitál. Szabadkozom az alkalmatlan időpont miatt, de ő kedvesen mosolyog, máris meséli az eseményeket: — Amint látja, nagyon szép lett az új iskola. A régi körülményekhez képest úgy tűnik, mintha egy alomvárban élnénk? Ennek mindenki örül, de azért nem volt ez ilyen egyszerű és könnyű. — Miként sikerült kialakítani a környezetet? — kérdezem. — Abból indulnék ki, hogy Battonyán az általános iskolák 1952 óta teljesen külön működtek — mondja az igazgatónő. — Ez minden iskola életében egyénien kialakított munkaformát jelentett. Most mindent át kellett formálni és a körülményekhez alakítani. A szaktantermekbe teljesen új berendezés került. Ezek korszerűek, megfelelnek az oktatás jelenlegi követelményeinek. A tanulócsoportok részére összevontuk a szemléltetőeszköz-állományt és a hiányosságot pótolva ez is optimálisnak mondható. Több számítógép is segíti az oktatást. A tárgyi feltételek tehát adottak. Az elvégzendő feladatok is adottak, de ezzel kapcsolatos munkaformákat már nekünk kellett kialakítani. A legnehezebb az emberekkel kapcsolatos új teendők elfogadtatása volt. -. — Milyen feladatokra gondol? — Olyan két tantestületet kellett egyesíteni, amely más-más hagyomány és szokásrend szerint dolgozott több évtizeden keresztül. Kialakultak az emberi kapcsolatok, amelyeket új tartalommal kellett megtölteni. A tantestület jelenlegi létszáma 55, ami azt is mutatja, hogy sokféle elképzelés volt a munkáról. A pedagógus itt nem egyedül irányító, hanem egy közösség része, ahol figyelemmel kell lenni kisebb csoportok és egyes személyek érdekeire is. AJz összevont új nevelői közösség az elmúlt tanévben megkezdte az együtt- munkálkodást. Az azonos szakos nevelőkből munkaközösségek alakultak. Folyamatosan tanulják, gyakorolják az együttes tevékenységet. Nekem, vezetőnek is új feladat ez, hiszen ekkora közösséget, ilyen formában vezetni nem kis felelősség. Szeretném úgy kialakítani a mindennapjainkat, hogy a kartársak véleménye is számottevő legyen. Az eddigi hozzáállás, segítőszándék már a házirend kialakításában is megmutatkozott. Napról napra változtattuk, csiszolgattuk, s a napi tapasztalatokkal egészítettük ki. Ügymond be kellett lakni az épületet és mindennap adott valami okos kezdeményezést. —Itt volt a legkevesebb gond. A gyerekek örömmel vették birtokba a szép környezetet és napok alatt beilleszkedtek az új oktatási menetbe. Láthatóan számunkra semmilyen törést nem jelentett, sőt, mint az várható volt: több lehetőséget. A tanulók nap mint nap tele vannak ötlettel, segítő szándékkal. Jó lenne megőrizni később is! — Terveik a továbbiakban? — Elsősorban az osztály- és raj közösségeket szeretnénk erősíteni, hogy érezzék: ők is szerves részei a nagy közösségnek. Az iskolarádió működtetése is hasonló célt szolgál. A faliújságon elhelyezett ládában ötleteket gyűjtünk a gyerekektől. Rendkívül sok a hasznosítható javaslat, és a bírálatokat is megszívleljük. Tavaszra tervezünk egy iskolai Ki mit tud?-ot, amely összekapcsolva a kulturális seregszemlével, a szülőknek is bemutatná új életünket. Hogy ne •legyen az úttörőélet túlszabályozott, erősítjük az ön- kormányzatot. Ezt szolgálja például a kis úttörő-szövetkezetünk és az iskolabolt. — Mire hívná fel a figyelmet? — Az új oktatási törvény alapgondolata az iskolák önállóságának, önfejlesztőképességének megteremtése. Az iskolavezetésnek, a munkaközösségeknek, az egyes pedagógusoknak sokkal nagyobb önállósággal és döntéssel kell dolgozni a tanulók tudása és neveltsége érdekében. Ehhez itt minden feltétel adott. Mindehhez meg kell nyerni a szülők nevelő munkáját és párosítani hozzá az iskola személyiségformáló tevékenységét. Semmilyen iskolai és pedagógustörekvés, korszerű módszer nem lesz eredményes, ha a család elfelejti kötelességtudatra, becsületességre és munkára nevelni gyermekét. Ennek a körnek pedig egyetlen és' fő szereplője van: a gyerek. Halasi Mária Orosházi helyzetkép a nyugdíjasokról Emberhez méltó öregkort! A nyugdíjkorhatár felé közeledve eszmél rá a legtöbb ember, hogy milyen gyorsan eliramlik az élet, és valami olyan kezdődik, amire eddig keveset gondolt, s voltaképpen nem is készült fel rá. Orosházán a Szakszervezetek Városi Bizottsága és a Hazafias Népfropt helyi bizottsága arra vállalkoztak, hogy felmérjék a nyugdíjkoron felüliek szociálpolitikai helyzetét, s ehhez nemcsak javaslatokkal, de konkrét munkával is igyekeztek hozzájárulni. Társadalmi bázisokra támaszkodva 7900 nyugdíjast látogattak meg, s az emberek véleménye alapján összegzést készítettek. Az élethelyzetek megismerésére irányuló munka során (a munka megkezdésétől azösz- szegzés közreadásáig 11 hónap telt el) bizony az ellendrukkerek is hangot adtak véleményüknek. „A szociálpolitika állami feladat, minek ezzel foglalkozni? Ezzel a munkával nem lesznek megváltva a nyugdíjkoron felüliek!” Ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekre mit is mondhatunk? Senki sem gondolt arra, hogy e munkának „megváltó” szerepet szánjon. Ha mégis a látogatásoknál feltáruló helyzet nyomán többen olyan segítséget kaptak, ami számukra megváltást jelentett, akkor ez ennek a munkának a nem várt öröme. A meglátogatott emberektől és környezetükből nyert közvetlen tapasztalatok alapján néhány — általunk legfontosabbnak tartott — tényezőről kívánunk itt szólni. Először talán az anyagi helyzet jellemzőit ismertetjük. Elöljáróban valamit le kell szögezni: az ember csak azért, mert nyugdíjas, nem eltartott. Ugyanakkor a nyugdíjak reálértékének csökkenése növeli a ráutaltságot, a segítségre szorulók számát, hangsúlyozottan a minimális nyugdíjból egyedül élők körét. A segítség iránti igény mindenképpen a lakóhelyen, a munkahelyen jelenik meg. (Orosházán működő ipari és mezőgazdasági üzemek ezidáig évenként több mint 25 millió forintot fordítottak a nyugdíjasok segítésére.) Az alacsony összegű nyugdíjellátásban részesülők számában lényeges, előnyös elmozdulás a jövőben sem várható, ezért az anyagi támogatásra, segítségre a következő években is nagy szükség lesz. Az Orosházán meglátogatott 7900 nyugdíjkoron felüli emberből teljes körű biztonságban van 5794 (156 szociális otthonban, 187 tartási, örökösödési szerződéssel biztosított, 5451 pedig családon belül rendezett). Jogos a kérdés: és mi van, mi lesz a többiekkel, azzal a 2106 emberrel ? Házi gondozással, szociális otthon segítségével, illetve nyugdíjas társaság útján kívánják megoldani problémájukat. Ez utóbbira vonatkozó elgondolásokat — a nagy érdeklődésre való tekintettel — közreadjuk. A nyugdíjasok társasháza olyan nyugdíjkoron felüli emberek számára jelentene biztonságot, akik ingatlannal rendelkeznek, vagy egyébként anyagi helyzetük lehetővé teszi az ingatlanhányad megvételét. Tehát egy magánerő összefogásával létesülő és működő létesítményről lenne szó. Minden résztulajdonos önálló lakásegységgel rendelkezne, az épületen belül oldanák meg az étkezést és az ápolást is. A nyugdíjas társasház létesítésének csak akkor van "létjogosultsága, ha mindhárom funkciót (lakás, ellátás, ápolás) teljesíteni tudja! A nyugdíjasoknak igényük van olyan jellegű emberi kapcsolatokra is, ahol megbeszélhetik a munkával, a közéleti kérdésekkel kapcsolatos problémáikat. Ezeket az igényeket biztosítják Orosházán is a nyugdíjasklubok (szám szerint 8) és az idősek klubjai. Semmi kétség, a kör tovább bővíthető. Ugyanakkor a nyugdíjas emberek kapcsolatainak lehetőségeiről sem szabad lemondani! Csete Hona Számlaképes konfekció« gmk-k, pjt-k jelentkezését várjuk női exporttermékek , varrásához. Simagéppel, 3 szálas interlock géppel rendelkezők j el entkezzenek. Jelentkezés levélben, melyben eddigi működésükről rövid tájékoztatót kérünk. Cím: 5700 Gyula, Pf.: 85. Savanyú talajon rossz a termés. Kertjeink földje mészben szegény. Segít a gondon a cukorgyár! mésziszappor Ősszel vagy tavasszal a földbe munkálva már 0,5 kg'négyzetméter meghozza a sikert, a nagyobb hozamot. VÁSÁROLJON ÖN IS! 20 kg-os fóliazsákos csomagolásban kapható a megyei mezőgazdasági boltokban. Gyártja: A Sarkadi Cukorgyár. Forgalmazza: Az Agroker Vállalat Az Orosházi Üj Elet Tsz egy éve adta át nyugdíjasainak az új napközi otthont. Naponta 70 idős ember étkezik itt, a rászorulóknak gépkocsival szállítják ki az ebédet. A klubban biliárdszoba, társalgó áll a nyugdíjas emberek rendelkezésére Fotó: Kovács Erzsébet De mi lesz jövőre...?
