Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

1988. december 3., szombat o Körkép Itt a vége — és jövőre? Eredmények, tervek három vállalatnál (Folytatás az 1. oldalról) piackutatást külföldön is. Várhatóan ebben az évben eredményünknek a felét ezek a pár éve kifejlesztett termékek adják. — Jövőre mennyire látja biztosítottnak munkájukat? — Sok a tennivalónk 1989-ben. Első és legfonto­sabb, hogy a részben is­mert gazdasági szabályozók között kiigazodjunk, és ez­után elkezdjük az intenzív munkát. Alapanyag-terme­lésben költségnövekedések lesznek. Van egy deklarált növekedés, de már látni, hogy a tényleges költségek magasabbak lesznek. Az a termelési szférában bizony­talanságot okoz, és még nem ítélhető meg pontosan a ter­melési szándék. Az értéke­sítés terén (belföldön) nem számolunk keresletnöveke­déssel, inkább a csökkenés dominál majd. Exportunkat meghatározza a szovjet ál­lamközi szerződés, szeren­csére napjainkban itt is rendeződés tapasztalható. A tavalyi, nagy mennyiségű igény megfelelő lehetőséget biztosít a jövő évi export- értékesítésben. — Arra viszont számíta­nunk kell, hogy a költségek további szigorított gazdálko­dása ellenére és a további új termékeink piaci értéke­sítésével sem tudjuk meg­akadályozni, hogy az idei 100 millió forintot meghala­dó eredményünk jövőre harmadára csökkenjen. * * * Megyénk legnagyobb fel­vásárlója és húsipari feldol­gozó üzeme a Gyulai Hús­kombinát. Első önálló évükben, 1987-ben sem tud­ták teljesíteni felvásárlási tervüket, mert a megyében megjelent a konkurencia: a Miskolci Húskombinát, a sze­gedi szalámigyár, szaporod­tak a regionális vágóhidak és még sorolhatnánk. Ugyan­ez a helyzet most is, 1988­ban. Felvásárlási tervük például sertésből 700 ezer darab, ám úgy néz ki, hogy a szám 660 ezer darab kö­rül alakul. Zahorán Miklós termelte­tési és felvásárlási főosz­tályvezető : — A visszaesés oka a kis­termelő faktorban keresen­dő. Csökkent az állomány, a versenyhelyzet csak erő­södik és a jövő évi árak alakulása miatt még vissza­tartás is tapasztalható. — Mit tesz a húskombi­nát a termelők megtartásá­ért? — Sertésfelvásárlási ára­inkat például átlagosan 4 forint 50 fillérrel emeljük kilogrammonként. Emellett külön dotáljuk a jó minősé­gű exportalapanyagot mind­azon területeken (darabolt húsáru, szárazáru, élő ál­lat), melyek vállalatunk ki­emelt feladatai. — A felvásárlási terv csökkenő tendenciája mel­lett is jó év volt 1988 — kapcsolódik a beszélgetésbe Varga Ferenc gazdasági igazgató. — Eredményter­vünket túlteljesítettük, mert növeltük termékeink feldol­gozottsági fokát. Értékesíté­si gondunk nincs, a koráb­bi évekhez képest most alig van raktáron készletünk. 1989 is biztató esztendőnek látszik, mivel jó néhány eu­rópai ország (Svédország, az NSZK, Hollandia, Jugoszlá­via) jelezte exportigényét. Termékeinkkel mindig is elégedettek voltak, csupán ezrelékben kifejezhető mér­tékben küldtek vissza cso­magolási hiányosságok miatt árut. — Lesz-e elegendő alap­anyaguk jövőre? — Sajnos szerződésünk még alig van. Ennek az az oka, hogy a napokban je­lentünk meg árajánlataink­kal. A MÉM árrendeletére vártunk, ám még csak a tájékoztatónak vagyunk bir­tokában. Az idő előrehala­dása miatt azonban kény­szerültünk felvásárlási ára­ink meghirdetésére, mert meg akarjuk tartani terme­lőinket. Azt el kell ismerni, hogy egyes kategóriákban a konkurencia árai jobbak. Hatását jelenleg nem tud­juk felmérni. Hízunk vi­szont abban, hogy az általunk kínált tartós partneri kap­csolattal, értékesítési bizton­sággal, adott esetben pénz­ügyi segítségnyújtással meg­tarthatjuk eddigi körünket. Továbbá bízunk a húsipari vállalatok korrekt együttmű­ködésében, hiszen a rabló- gazdálkodás végül is senki­nek nem jó igazán. A ter­melői szándékokat felmérve azt hiszem, jövőre sem lesz alapanyaggondunk. — Lesz önöknél év végi hajrá? — Nem. A termelés terv szerint ment. Az exportigé­nyeket december 20-ig tel­jesítjük. A belföldi piac pe­dig gyárunk méreteinél fog­va igazán nem jelent gon­dot — mondta végül Varga Ferenc. * * * — Mi már teljesítettük ez évi exportfeladatunkat. Több év óta először fordul elő, hogy karácsony és új­év között valóban pihennek a dolgozóink — mondja Lampert Lajos, a Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat igazgatóhelyettese. — Korábban ugyanis két ünnep között több árut szállítot­tunk, mint az őszi hóna­pokban összesen. Azért azt el kell mondanom, hogy a kiszállítások üteme ez évben volt először zökkenőmentes, ami elsősorban a MÁV ru­galmasságának köszönhető. Szovjetunióba és Csehszlo­vákiába az államközi szer­ződések keretében 165 ezer tonna gabonát vittünk. A következő évi szerző­déskötéseket termelő part­nergazdaságainkkal sajnos csak a jövő év első heté­ben kezdjük el. A szerződés- tervezetet egyébként éppen ma tárgyalja Budapesten a Gabona Tröszt igazgató ta­nácsa. Későn jöttek ki az új központi árak, s ezért a lemaradás. Ha az igazga­tó tanács a terveket elfogad­ja. itt, a megyében nekünk még egyeztető tárgyalásokat kell folytatnunk a megyei területi tsz-szövetséggel. El­képzeléseink szerint úgy Sze­retnénk a jövő évi szerző­déses árainkat kialakítani, hogy ösztönözzék a gazdasá­gokat a minőségi termelésre. Véleményem, szerint azon­ban az első- és másodosz­tályú búza közötti árkülön­bözet még mindig kevesebb, mint a két fajta közötti termőképesség. A jövő évi kereskedelmi tervünkről csak annyit, hogy hasonló lesz az előző évekéhez. Hiszen nálunk még most is a maradékelv érvényesül. Mert elsődleges feladatunk a lakossági és a hazai takarmányellátás, és csak a maradék gabona megy exportra. Ez is első­sorban az államközi szerző­dések keretében, részben dollár, részben rubel elszá­molásiján. Az Agrimpexen keresztül ez évben 1500 tonna Iregi csíkos napraforgót exportá­lunk folyamatosan NSZK- beli, belga, dán, holland vá­sárlóknak madáreleségként. Jövő évi tervünkben is sze­repel a napraforgó-termel­tetés. Ellenőrzés — a békéscsabai István malomban készült arc­hív felvételünk Fotó: Gál Edit Búza a Kaukázus lábainál — Többéves próbálkozás, kapcsolatteremtési kísérlet után végre sikerült. Most már a szórtvetéses búzater­mesztés technológiája nem­csak itthon, hanem Szovjet­unióban is bizonyíthat — mondja Hrabovszki Mihály, a Békésszentandrási Zalka Tsz elnöke, a hazánkban még ma is vitatott szórvavetéses technológia atyja. — A Kau­kázustól 60 kilométerre levő kirovi tsz területén, Cser- keszk nevű kisváros közelé­ben vetettünk el ez év szep­temberében 800 hektár bú­zát. A kiutazás, a vetőgépszál­lítás ügyintézése bizony nem ment simán. A vetőgép 5 nappal később érkezett, mint a magyar szakemberek. S ezért aztán hiába vitt ma­gával a tsz-elnök traktorost és szerelőt, s szórvavető gé­pet nem tudták beüzemelni. Útlevelük időközben lejárt, haza kellett repülniük. — Féltem, hogy vajon ne­kem egyedül lesz-e időm a visszautazásig még arra is, hogy az itteni embereket megtanítsam a vetésre, a gépkezelésre és karbantar­tásra. De meg kell, hogy mondjam, rendkívül gyorsan megtanultak mindent. Bár igaz, a tolmács velem ma­radt, s így nyelvi nehézsé­gekkel nem kellett küszköd­ni. Csupán húsz hektár veté­sénél tudtam ott lenni, mert az én útlevelem is lejárt. Azonban — mint legutóbbi levelükből megtudtam — a kirovi tsz emberei 800 hek­tárt elvetettek, s ma már szépen sorol a búza a cser­keszki határban. Tehát csak a búzatermés sikerétől függ, hogy a követ­kező évben hány hektárra növelik a szórvavetett gabo­nát a Szovjetunióban. De a terméseredmények alapján eldől az is, hogy jövőre meg­alakul-e az a szovjet—ma­gyar közös vállalat, amelyik Cserkeszkben ráállna a HSZV—12-es szórvavetőgép sorozatgyártására. Az elkép­zelések szerint a kecskeméti Agrikon Gépgyár és a Nová- tori Mezőgazdasági Kombi­nát lenne az alapító. Itthon gyártanák az apró elemeket, míg a nagyobb részegysége­ket és az összeszerelési mun­kákat kint végeznék. Reméljük, hogy a 800 hek­tár búza valóban bizonyítani fog s megindulhat egy olyan kölcsönös gazdasági együtt­működés, mely mindkét or­szág mezőgazdaságában gyü­mölcsöző lehet. R. G. Növekszik a tejtermelés, | ezt bizonyítják a MÉM által i közzétett adatok. Október vé- i géig mintegy három száza- s! lékkai több tejet vettek át a S feldolgozó vállalatok a ter- ü melőktől, mint a múlt év S hasonló időszakában. Ez azt jelenti, hogy a tavalyihoz ké­pest 61 millió literrel emel- ; kedett a felkínálás. Október- . ben az átlagosnál nagyobb l mértékben nőtt a termelés, ' mintegy 4,4 százalékkal — az elmúlt év azonos idősza­kához képest. A mezőgazdasági nagyüze­mek kínálata mindkét szek­torban bővült. Az átlagosnál jobban az állami gazdasá­gokban, mintegy öt százalék­kal, a termelőszövetkezetek­ben 3,7 százalékkal halad­ták meg október végéig az elmúlt évi teljesítményeket. Készül a baromfipárizsl Orosházán, a Baromfifeldolgozó Vállalat : konzervüzemében. Tartalmas, könnyen emészthető, diétásoknak ? is ajánlott, olcsó árfekvésű. A lakosság megkedvelte. Az ország I nagyobb városainak, községeinek élelmiszerüzleteibe Orosházáról I biztosítják a folyamatos ellátást. Budapestre rendszeresen közle­kedő túrajáratok útján jut el a közkedvelt csemege Fotó: D. K. Szükség van-e mindig elnökségre? Gondolatébresztő cikk jelent meg — „Félre a formális je­gyekkel a közéletből!” címmel a Népfront című folyóirat novemberi számában. Szerzője sok olyan momentumra hív­ja fel a figyelmet, amely rossz szokáson, beidegződésen alapszik. Ilyen például az elnökségi asztal, amelyet nyu­godtan ki lehetne iktatni a különböző tanácskozások, fóru­mok rekvizitumai közül. Többektől magam is hallottam, hogy nem szívesen ülnek ki oda, a pulpitus mellé. Jobban érzik magukat a hallgatóság soraiban, így nem kell állandó önfegyelmezéssel végighallgatniuk azt, aki unalmasan be­szél. Természetesen akadnak ellenpéldák is; amikor a „nagytekintélyű”, magas beosztású vendég ugyanúgy pöf- feszkedik, mint a helyi „hatalmasságok” egynémelyike. Nem csoda, ha az ilyen „mi itt, ti ott” — tudat megoszt­ja a jelenlévőket. Sokat ronthat a helyzeten, ha az előadó motyogva vagy hadarva; teljesen érzéketlenül, kifejezés­telenül olvssa fel a szöveget és egyetlen egyszer sem mer (vagy nem akar) a résztvevőkre rátekinteni. Pedig a kül­ső érzelmi megnyilvánulásra is szükség van, különösen napjainkban, amikor az emberek tömegei egyre kíváncsib­ban követik az eseményeket. Még a kevésbé iskolázott egyén is hamar rájön, hogy őróla, vagy valami számára teljesen idegen témáról esik szó. Az üres szólamokkal, frázisok pufogtatásával, a reális alapokat nélkülöző ígé­retekkel — köznyelven szólva — már nem lehet odafi­gyelésre késztetni a hallgatóságot. A statisztikai számten­gerrel megtöltött írásos előterjesztések, jelentések és egyéb irományok sem alkalmasak a résztvevők aktivizálására. Annak sincs semmi értelme, hogy egy-egy értekezleten a napirendi pontok csak úgy hemzsegnek. Ilyenkor szo­kott előfordulni, hogy a levezető elnök versenyt fut az idővel, és az utolsó témákat az ülésezők csak néhány perc alatt intézik el, gondolva arra, hogy már régen el­jött az ebéd, vagy a vacsora ideje. A gyenge szónoki képességgel, rossz beszédtechnikával, hibás nyelvhasználattal „megáldott” emberek (hosszú) előa­dások megtartására ne vállalkozzanak, mert csak közönyt, ellenérzést, gúnyt vagy éppenséggel haragot válthatnak ki környezetükből. A minden logikát és lényeges monda­nivalót nélkülöző, összefüggéstelenül „ledarált szószt” a többség még egyszer már nem veszi be, így aztán nem kell csodálkozni azon, ha a következő rendezvényen csu­pán néhány otthon unatkozó, vagy melegedni vágyó „ér­deklődő” jelenik meg. Abban is igaza van az említett írás szerzőjének, hogy száműzni kell a bürokratikus eljárásokat és az egyéb for­maságokat jó néhány tanácskozásról, mert így lelkileg is közelebb lehet kerülni a köznéphez; a különböző lakó- és munkahelyi közösségekhez, de magához az egyes emberhez is. Mind az előadók, mind a hozzászólók legyenek tájé­kozottak az adott kérdésekben; és ha szükséges, merjenek vitába szállni egymással, ki-ki fölsorakoztatva a különböző érveket. A csaknem másfél évtizedes tapasztalataimra gondolva jóleső érzéssel állapíthatom meg, hogy ez a kötetlenebb, őszinte beszélgetésre épülő eszmecsere mindinkább kezd elterjedni a különböző üléseken, bár itt-ott még felbuk­kan a merev hivatali stílust tükröző, nem egyszer fölé­nyeskedő, vagy a lényeget elkenő-elkendőző tanácskozási forma. Bukovinszky István Magyar—lengyel építőipari vegyesvállalat alakult A Magyarországon dolgozó lengyel építők együttműkö­dése a magyar partnerekkel új, az eddiginél szorosabb formát öltött azzal, hogy bu­dapesti székhellyel létrehoz­ták az első közös építőipari vegyesvállalatukat: a Hun- garopol Építőipari Korlátolt Felelősségű Társaságot, Az alapító négy magyar partner, a debreceni Hőstop Építőipa­ri Szövetkezet, az Üjfehértói Faipari Szövetkezet, a Ma­gyar Hitel Bank leányválla­lataként működő Ingatlan- forgalmi és Beruházásszerve­zési Kft., valamint a buda­pesti Építőipari Kivitelező Vállalat. A három lengyel alapító nevében pedig a Bu- dostal 2. számú Építőipari Vállalata, a Wroclaw! Mű­szaki Egyetem, továbbá en­nek leányvállalata, a Sto- reylift képviselői írták alá a társasági szerződést. Az in­duló tőke 72 millió forint, amelyből a magyar fél 53. a lengyel pedig 47 Százalékkal részesedik. Az együttműködés korsze­rű magyar és lengyel építési technológiák közös felhasz­nálásán alapul. Modern len­gyel módszer egy födémeme­lési építési technológia, amelynek lényege, hogy az épület összes födémjét előre elkészítik a ház alapterüle­tén, s innen hidraulikus szer­kezetekkel emelik fel és rög­zítik sorjában a megfelelő emelet szintjén. A magyar alapítók egy energiatakaré­kos padlófűtési rendszerrel és a cementkötésű faforgács- lapok, az úgynevezett Durj- sol elemek gyártási technoló­giájával társultak a közös vállalkozáshoz. Ezekkel a módszerekkel gazdaságosan és rövid idő alatt lehet fel­építeni lakóházakat, iroda­házakat és parkolóházakat. A beruházóknak két épületet tudnak mintául mutatni: a Gellérthegyen egy lakóházat, az Alagút közelében pedig egy komplex iroda- és lakó­épületet. A közös vállalat az­zal számol, hogy budapesti és magyarországi tevékeny­sége később kiterjed Len­gyelországra és harmadik or­szágokra is. A szükséges for­maságokat, egyebek között a cégbejegyzést követően hiva­talosan január 1-jétől kezdi meg működését az új válla­lat. A Békéscsabai Május 1. Mgtsz eladásra kínálja fel a gerlai Körös-holtág melletti zártkertjeit, 805—810 négyzetméteres területekkel, 76,— Ft négyzetméteres áron. Érdeklődni lehet a tsz központjában (Dobozi úton) személyesen vagy a 28-422-es telefonszámon a földügyi ügyintézőnél. FEKTESSE PÉNZÉT INGATLANBA! JÓL JÁR! Növekvő tejtermelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom