Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

NÉPÚJSÁG 1988. december 24., szombat Karácsonyi levél — ismeretlen címre Van-e még csengettyűtök barátaim, amivel a Fa köré gyűjthetitek kedveseiteket? Ezüstösen csilingelő bari­csengő, szánokat röpítő lo­vak nyakáról maradt réz­csengő, meg hószilánk-áttet- szőn pendülő üvegharang- csengő, amelyet édesapánk, vagy egy régi nagynéni rá* zott meg a nagyszobában, de gondolhattok kotlóshan- gú kolompra is, amit a kan­táié juhász vagy a betlehe- mes gyerekek kongattak a pitvarban, előszobában, je­lezve: valaki megjött, akit egyfolytában várunk, s aki mégsem tudott soha végle­gesen betelepedni közénk, mert másnap, vagy még az­nap este felfaltuk vagy ma­gunkba hörpintettük, mint egy közönséges vacsorát. Pedig ez lenne a legszebb játék, ha egyszer elhinnénk: Te vagy az egyik pásztor, én a másik, ö a harmadik, vagy én vagyok az egyik ki­rály. ö a másik, Te a har­madik, tehát, hogy én, Te, ő, vagyis mi magunk vagyunk a kiválasztottak a hó tiszta­ságára. a jászol melegére, a csillag fényességére, s hogy akit szüntelenül vártunk, ránk ruházta az egész kül­detést: mindannyiunknak személyesen kell megtisztí­tania, örömmel telítenie, megváltania a világot. Eddigi életünkben ezen az estén örökké Fát díszítet­tünk, gyertyákat és csillag­szórókat gyújtottunk, aján­dékokat rendezgettünk, ha­lat sütöttünk, angyalhajas dalokat énekeltünk, elringat­tuk magunkat abban a föld- döntúli boldogságban, hogy ma született meg ő, és Mennyből az angyal lejött Hozzátok és dicsőség Isten­nek. békesség embernek kis Karácsony—nagy Karácsony kalácsillatú otthonában. Közhellyé koptattuk: a Karácsony a család és a sze­retet ünnepe: s még ha az esemény nem is kopott az­zá, eljött az idő, amikor meg­kérdezem: miért csak a te családodé, s miért csak a négy fal közé zárt szerete­tő? Játsszunk ma valami más Karácsonyt: próbáljuk be­helyettesíteni legendáink és álmaink Megváltóját meg­váltó álmaink és legendáink felelősségével, s akkor a betlehemi csillag hátha nem valami távoli égitestként pislog maid vissza ránk. hanem félfémük valameny- nyi alföldi és erdélyi és fel­vidéki ház fölött, amelyben megszületett az az oly régen várt Valaki, mibennünk, Jö­vőre elszánt magyarokban, s annyi egyiptomi menekülés és Feketekarácsony után új­raélhetnénk a Születés való­ságát. Ezért hát, ha van még csengettyűtök, barátaim, mindegy, ezüstös, kristály- pengésű csengő vagy idő­marta pléhkolomp, aminek a bongásában magatok és őseitek elhasználatlan gyer­mekkorára emlékezhettek, ne átalljatok jószívvel, a nyitott ablakon át belekon- dítani a karácsonyi várako­zásba, az 1988-ik éjszaka sö­tétjébe begilingalangolni a reményt és biztatást: ugye, lesz, legyen! erőd felvállal­ni a pásztorok és királyok örök vándorlását a Jel felé, amely Csíkkarcfalvától Sza­badkígyósig egyfelé mutat, befelé mutat, önmagadra, hi­szen csak a mindenkiben külön-külön meggyökerezte­tett tisztaság, becsület, érte­lem, jellem Fenyőünnepe tá­maszthat örökzöld hétközna­pokat. S amikor már abban a csoldálatos, földöntúli gyer­tya- és csillagszóró-deren- gésben álltok szeretteitekkel a Fa körül, csak egyetlen percre gondoljatok arra: hányféle Karácsonyt ülnek meg ma este szerte a nagy­világban?! Hogy van. aki már így énekel: Oh, Tannen­baum, Oh, Tannenbaum!, hogy Ausztráliában, ahol most nem este van. hanem délelőtt, az óceán vagy a kerti fürdőmedence vizében keresnek menedéket a 40 fo­kos nyári hőség elől, s nem tudom, énekelnek-é? s hogy, tudom, biztosan énekelnek Kolozsváron, Marosvásárhe­lyen, Csíkszeredában a ba­rátaim, bár Fájukon esetleg csak néhány maradék halot­tak napi gyertya pislákol, s valami kis házi szaloncuk­rok lógnak, házi csomagolás­ban, vagy Fájuk sincs talán, s egymást állják körül a gyermekkori karácsonyok emlékderengésében, és ma­gyar Karácsonyok senyved- nek Amerika, Afrika és Ázsia pompája vagy sötétje mélyén, és ebben a vissza­fojtott. mégiscsak magukra öltött csendben csak a Ti csengettyűitek szava idézhe­ti fel számukra, bennük a Haza biztonságérzetét, já­szolmelegét, földközeliségét, az esélyt, hogy egyszer való­ban „mindannyian végleg, boldogan, együtt” lehetünk. E levél küldője ott, ahol harminc éven át az írásból élt, harminc év alatt egyszer sem írhatta le ezt a szót: KARÁCSONY. S nem írhat­ta le egyetlen újságcikk, egyetlen könyv vagy akár egy üzleti reklámhirdetés szerzője sem. Ne vegyétek hát ünnep­rontásnak. ha kissé keserűre sikeredett bennem a kö­szöntés, a jókívánság, mert azért mégiscsak azt akartam mondani: legyen békességes, boldogságos, bőköpenyes ün­nepünk! Csak a kezünket ne felejtsük a zsebünkben, ami­kor csengetni kell, mert hiá­ba várod másfelől a hangot, azt csak Te mondhatod, be­lőled szólhat: ITT VA­GYOK!... Banner Zoltán Nem öltünk díszmagyart A minap karcsú, elegáns kötésű verseskötetet kaptam Békéscsabáról. Kiadta a Bé­kés Megyei Népújság Körös­táj Baráti Kör. Nem vagyok rendszeres olvasója a vihar­sarki .'testvérlapnak, így a kötetben publikáló költők egy részének a nevével elő­ször találkozom. Érdeklődé­semet, kíváncsiságomat (mi­ért tagadnám le?) motiválja az is, hogy néhány hónapja szerkesztem az Észak-Ma- gyarország irodalmi mellék­letét. Jellemzi-e az adott tá­jat az ott termett vers? A kérdést egyelőre nyitva ha­gyom. A lapot azonban, amely a helyi versírók gyá- molítására, publikálására vállalkozik, mindenképpen minősíti! Sokszor emlegetett hasonlattal az irodalom is olyan, mint a természet. Ha­talmas energiapocsékolással „dolgozik”. Ezt úgy értem, hogy ezernyi virág nyílik, ezernyi magot röpít szerte a szél, de nem mind hullik termékeny talajra, nem lesz mindből fű, fa, virág, azaz új termés. A természet meg- unhatatlanul újra kezdi ezt a munkát minden kikelet­kor, mit sem törődve az eredménnyel. Az ember, a költő azonban nem növényi természetű. Érzékenyebb, sé­rülékenyebb, esendőbb. Te­ret és napot kér, és azonnal. Igazolást és visszaigazolást, azaz publikációs lehetőséget és kritikát. (Ez utóbbiért rit­kán hálás ...) Mindenki úgy hajol az üres kéziratpapír fölé (hajaj, a kritikus is ...), hogy a halhatatlanságot, a csiliagokat célozza meg. Márpedig Horatiusok, Hei­nék, Goethék, Victor Hugók, Puskinok, Petőfik, Adyk csak ritkán születnek. Mert sok a tehetség, de zsenikből ha egyet-kettőt virágzik a század. Nos, ha azt mondom, hogy ebben a kötetben nem ta­láltam a fentebbi nevekhez fogható, velük mérhető mi­nőséget — tudom —, akkor még nem mondtam semmit. Igaz, ezért még meg se sér­tődhet ez a háromtucatnyi költő. Jós viszont nem va­gyok. Nem tudhatja soha a (vidéki) napilap szerkesztő­je, hogy melyik zsengéivel szorongva bekopogó ifjú, verselgető tanárember ne­vét vési majd fel az iroda­lomtörténet. Példa kell? A|dyt Debrecen és Nagyvá­rad redakciói dajkálták föl, Babits tanár úr Bajáról, Sze­gedről, Fogarasról, Juhász Gyula tanár úr a világvégi Széniéről küldözgette verse­it ilyen-olyan napilapoknak, majd a Nyugatnak. Mindez­zel csak azt bizonygatom (sokszor magamnak is, kör­nyezetemnek is), hogy igen­is kell a napilapoknak a vers, az irodalom, s nemcsak a költőknek, de az olvasók­nak is. S-nem csak a fen­tebbiek miatt. Ki tudja ma már felsorolni az irodalom- történeti fontosságú Hetek antológiája hét költőjét? Ol­vas ma valaki például Mik­lós Jutka-verseket? De állít- hatja-e valaki, hogy a Mik­lós Jutkák, Reichard Piros­kák (hogy miskolci példát mondjak), vagy Fülöp Ká­roly Szeghalomról, Nagy Im­re Sárrétről nyomtalanul múltak el? Az idő kegyetle­nül rostál, de nem temet el mindent. Még egy érv szól a vers mellett. Az, hogy ez a napi publicisztikánál igé­nyesebben megfogalmazott, mert megkomponált szöveg. Pontosan az van benne, ami az újságcikkből (amelynek más a dolga, rendeltetése) kimarad: a látleletértékű hangulat, a rezdülés, az ár­nyalatok. Mert a lélek ezer­szer finomabb műszer, mint a legbonyolultabb komputer. Mint gyakorló újságíró mon­dom ezt. Ha valaki egy em­beröltő múltán arra lesz kí­váncsi, hogy milyen volt a közérzet, közhangulat 1988- ban Békéscsabán, Szekszár- don vagy Miskolcon, bizony hiába lapozza az akkorra el­sárgult, poriásnak indult na­pilapokat. Sokkal hitelesebb forrás lesz egy Katona Ju­dit-, Bodicsi Zsuzsa-, Pataki Edit-, Pardi Anna-, Molnár M. Eszter-vers (minden mi­nősítési szándék nélkül a „gyengébb nem” neveit so­roltam fel a kötetből), mint a termelési riportok, vagy az ilyen-olyan politikai esemé­nyekről szóló tudósítások. Nem folytatom ezt a gondo­latsort, mert máris parazsat szórtam kopaszodó fejemre. A szerkesztő: Fülöp Béla öt ciklusra tagolta a kötetet. Szellemes megoldás, hogy cí­mül egy-egy verssortöredé­ket választott. Ha sommásan össze akarnók foglalni (tu­dom: a lehetetlenre vállal­kozom) a kötet hangulatát, akkor valamiféle elégikus borongást, őszi hangulatot érzek. Minden pejoratív él nélkül, amolyan századvégi borongást, vagy ha úgy tet­szik, XIX. századi ízt. Re­viczky Gyula, Komjáthy Je­nő mélabúját, azaz „a világ csak hangulat” közérzetét. De milyen ez a hangulat? Szomorú. A természeti ké­pekben őszi eső szitál, köd gomolyog, a versekben ha történik valami, akkor az a lélek benső ügye, az emlé­kek felidézése: az édesanya erős keze, az ifjúság elpor­ladt dühei, akarásai. Igé­nyes, frappáns verssorok váltakoznak lapos közhe­lyekkel, reminiszenciákkal. Egyszóval az olvasó nem lesz vidámabb, amikor a kö­tetet behajtja. De baj ez? A jó kérdés az, hogy igaz-e ez? Szívesen mondaná a recen­zens, hogy nem, de az ő hangulata (élményei, tapasz­talatai a magyar vidéken) se jobbak, szívderítőbbek ... Egyetért a köteteimmel: semmi ok arra, hogy dísz­magyarba vágjuk magun­kat ... Horpácsl Sándor Kántor Zsolt: Sejtelmes vibrálás: karácsony Az ige fátyolszerű, megérintem az arcod szavak kockáit rakosgatod a sötétben, gyertyát gyújtok, boldog szempár ragyog, minden tárgy kisebbnek tűnik az alkonyaiban, a fájdalom is elcsitul a homályban, megbánás szövi át a mozdulatokat, tétovaság, imádság, remegés, megcsókollak a csendben, fogom a kezed és nem akarlak már többé elhagyni. Ahogy egybeforr az Arc az éjszakával, úgy fonódunk eggyé. Lét és Idő, a gyöngédség forró tájai derengenek. Harang billen a felhők között, hóesés, mintha prémek közé csomagolta volna bűneinket valaki, nem fáj a háborgó éj. Jégvirágokat tűnődsz az időre. Ablakunkon túl: az ország, alvó denevérek, kéksörényű ragadozók. Kastélyok, romok, évek kövei közé szorult mosoly. Testőreink lefeküdtek már a templom- parkban a hóba, kézirataimmal takaróznak. 1988: a naptár lapjai között vér, sár, jöjj irgalmas karácsony! s ne hagyj el. Izgalmak fényei futnak át bőrödön, bort bontok, s amint szádhoz emeled boldog poharadat, ijedtségem elcsitul, „A jelenvalóiét, mint gond” idézed Heideggert és hasra fordulsz az álmos tisztaságban. A butélia mélyén Hold villan: szomjas remény. Filadelfi Mihály: Napló-lóláb-töredék 1988. Nem tudom, csak figyelem, hogy a jó mag a jó földbe esik-é? Tudom: magányom senkié. Nem is szólok hát senkiért. Te korlátozó fegyelem maradj meg mindig énvelem! Szabd szárnyamat a végtelenhez: a lehető s járható igenhez. ö naiv Saulus! Kellett neked a damaszkuszi út?t Elöntött, lásd, a ravasz fényesség, s hol a bölcsesség, amelyet Gamániel lábainál kaptál? A Törvény szigora! Bolond álmodozó! Hogy hát a legnagyobb ... Hogy hát a szeretet... Micsoda ostoba állat az ember, aki az angyalok nyelvén szólana ... Hiszen a hiéna is „szereti" áldozatát... „Ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?" — kérdi Jézus szavával Bibliai Máté ... Ha a szó megsótlanodik, mit eszik az ember? Milyen IGE az, amely antibébi tablettát zabái?I Bizony Uram, Holt-tengerré tett bennünket az idő ... Rémisztő lehet kitalálni naponta a semmit... § § hátán ... S hátunk mögött röhincsél a sátán ... Keresztelő Szent Jánosok biz ritkán születnek, a fejek vétele ám annál gyakoribb, ezért ne higgye hát minden lehulló fej: az igazság aláztatott porig ... A cinizmus csak mosolyog ezen, és vigaszul elhiteti önmagával is: hogy hiszen ezért vannak a fejek... Am a csüggeteg fej sem okvetlen a büszke fő még; lehet beérett lopótök csupán ... A fejeknek bizony hullania kell a megújulás törvénye szerint... De hát kinek nyakán csak káposztafej nőtt?! Van káposztáshordó is, uraim ... Polner Zoltán: Fekete virággal állsz Fekete virággal állsz az utcán, és lassan hullni kezd a hó, mintha hattyúk sírnának az ég ablakai mögött, mintha fehér jegykendödet baltával darabolná valaki az udvaron. Sötétlö jegenyék rohannak az utakon, s a fagy gyémánt csarnokában az agonizáló nap sziluettje. Milyen hatalmas nyár volt akkor a Maros porondján! A nyárfák zöld falára lobogó festményeket aggatott Isten, szálltak a darazsak a mézillatú csöndben, és egymásnak felelgettek a rigók. Elnézlek a zuhogó hóesésben és töprengek, vajon megsuhintják-e még ablakunkat a madarak, vajon bezörgetnek-e még hozzánk a vérpiros tulipánok, az öröklét vendégei? Veraiztó Antal: Kifordított imádság Miatyánk Te csak megvagy a mennyekben. Emle­getjük is a Te nevedet, irigyeljük is a Te or­szágodat és a Te akaratodat ott a mennyben, mert itt a Földön már Te sem ismernéd ki maga­dat. A mi (nem)mindennapi tévedéseinket — ha a társadalmi vitán meg is bocsátották — bo­csásd meg minékünk még ma. És tiszteld a mi vétkeinket, mert mi úgyse bocsátunk meg az el­lenünk vétkezőknek. És ne vigy minket a kísér­tésbe a mannával, de szabadíts meg a fogadat- lan prófétáktól. Különben is miénk az ország, és a hatalom, és az elveszett dicsőséget keres­sük mindörökké Amen Szúdy Géza: Megkérdeném mert nem tudom megkérdeném de hát kitől is kérdjem én meg milyen szóval és hogyan hisz a szó is bizonytalan és van-e olyan hely ahol valaki vár és válaszol nem kérdem jószándék van-e benne hanem hogy tudja-e mert úgy érzem ez a titok élőkön holtakon kifog perceim szállnak madarak ez rajtam ül velem marad

Next

/
Oldalképek
Tartalom